Hulej Emese egy neves család leszármazottjának történetén keresztül kalauzolja végig az olvasót a boldog békeidők Budapestjétől a 21. század első évtizedéig. Az életrajz főszereplője Elischer Edith, Gerbeaud Emil unokája. Vajon olyan édes és könnyed volt a legendás cukrász és családjának élete, mint ahogy elsőre gondolnánk? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerd meg Edith történetét! A turné végén a Jaffa Kiadó jóvoltából tiéd lehet a könyv egy példánya.
Miért választottam ezt a könyvet?
Bár az írótól korábban még semmit nem olvastam, eddig még mindig bejöttek a Jaffa Kiadó történelmi hátterű, romantikus könyvei. A fülszöveg alapján pedig egy olyan korszakról és egy olyan családról szólt a könyv, ami érdekesnek tűnt.
Véleményem a könyvről
Amikor belekezdtem a könyvbe, őszintén bevallom, egy kicsit meglepődtem. Mert a fülszöveg alapján regényre számítottam, helyette viszont egy életrajzi írást kaptam. Ezek után félve kezdtem el olvasni a könyvet, mert nem tudtam, mennyire fog lekötni lényegében számomra teljesen idegen emberek élete nem regényszerűen megírva. De azt kell hogy mondjam, nagyon hamar beszippantottak az oldalak, és érdeklődve olvastam a Gerbeaud családról és azon belül is Edithről.
Nagyon tetszettek a könyvben található régi fotók, mert a segítségükkel pontosan el tudtam képzelni az adott helyeket, embereket.
A könyv nem csak és kizárólag Edith életét mutatja be, hanem visszamegy egészen a nagyszülőkig. Végigkövethetjük, hogyan vette át Gerbeaud Emil azt a cukrászdát, amit aztán kemény és minőségi munkával világszínvonalúvá emelt a családja segítsége által. Bár ez a rész is nagyon érdekes volt, eleinte mégis azon gondolkoztam, hogy ha elvileg a könyv Edithről szól, akkor miért mások életébe megyünk bele ilyen mélységekben. Aztán Edith történetéhez érve rájöttem, hogy valószínűleg azért döntött így az író, mert a nagyszülők és egyéb rokonok története, személyisége sokat hozzátett Edith személyiségéhez. Azáltal, hogy megismerhettük őket, Edithet is jobban megérthettük.
A pazarlás bűn, legyen szó az ebéd maradékáról, feslett szegélyű fehérneműről vagy az időről. A családi gondolkodást mélyen áthatotta az iparos szemlélet, a józanság, annak tudata, hogy a sok tárgy, a szép otthon, a számos lehetőség egyetlen forrása a sikeres üzlet. Az pedig sok munkán, figyelmen és nagy alázaton alapul. Mindig gondolkodni kell, méghozzá előre gondolkodni, újítani és őrizni egyszerre.
Tetszett, hogy az író nem akarta tökéletesnek lefesteni a családot és Edithet. Voltak olyan gyereknevelési elveik, amikkel nem értettem egyet, de azt imádtam, hogy a lányokat nem vették semmibe, mint ahogy abban a korban ez szokás volt, hanem taníttatták őket, hagyták, hogy maguk hozzák meg a döntéseiket arról, mihez akarnak kezdeni az életükkel, kihez akarnak férjhez menni, akarnak-e egyáltalán, és mikor. Látszott, hogy mennyire szeretik a gyerekeket, egymást, és mennyire összetartó az egész család. Volt néhány elejtett mondat is, amiből látszott, hogy a házi alkalmazottaikkal nagyon jól, szinte barátian bántak, viszont a cukrászda alkalmazottaival nagyon szigorúak voltak. Szóval a cukrászdában nem szívesen lettem volna az alkalmazottuk. A süteményeik viszont biztosan nagyon finomak lehettek, nem véletlen, hogy a gazdagabb emberek cukrászdája voltak.
Alapvetően mindenképpen az jött le a történetükből, hogy jó emberek voltak. Amikor kitört a második világháború, segítettek néhány zsidó embernek elbújni, és nem törtek meg akkor sem, amikor bevitték őket kihallgatásra. Mivel a dédimamám zsidó volt, és a családja sokat szenvedett a második világháború alatt, sokan meg is haltak közülük, ez a bátorság, segítőkészség szimpatikus volt számomra.
Épp ezért rendített meg, hogy aztán Edith mégis börtönbe került, miután a nácikat legyőzték. És teljesen ok nélkül. Nem is tudom, vagy inkább nem akarom elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan világban élni, ahol bárkit bármikor börtönbe zárhatnak koholt vádak, lényegében teljes ostobaságok alapján. Hosszú éveket vehetnek el az életedből, megfoszthatnak a családodtól, a szabadságodtól. És mindezt egy olyan börtönben, ahol állatokat sem tartanék, nemhogy embereket. Még valódi bűnösöket sem. Szörnyű volt olvasni ezeket a részeket. Persze, volt, aki valódi árulás miatt került be, vagy más valódi bűnök miatt, de biztos, hogy sokan ugyanúgy nem csináltak semmit, mint Edith.
Az biztos, hogy én nem bírtam volna ki azokat a körülményeket, és rövid távon beleőrültem vagy belehaltam volna az egészbe. Edith nagyon-nagyon erős lélek volt. Teljesen más, mint a mostani gazdagok. A mostani gazdagok elkényeztetettek, századát sem bírnák ki annak, amit Edithtel történt. Őt és a testvéreit viszont nem kényeztették el, erősnek, bátornak, határozottnak és kitartónak nevelték. Igazi túlélőknek, akik a jég hátán is megélnek. Edith az első pillanattól kezdve talpraesettségről tett tanúbizonyságot, valahányszor felmerült egy lehetőség, azonnal megragadta azt, és nem is hagyta, hogy veszendőbe menjen.
Hogy tetszett ez a könyv?
Bár nem azt adta, amire előzetesen számítottam, teljesen lekötött, és nagyon érdekes volt. Edith egy intelligens, bátor, talpraesett nő volt, akinek sok rossz dolgon kellett keresztülmennie, de mindent ép ésszel túlélt. Izgalmas és tanulságos volt végigkövetni az életét.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a bátor, okos nőkről szóló életrajzokat.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történethez kapcsolódóan a sütemények világába kalauzolunk titeket. Minden állomáson elrejtettünk a szövegben egy ismert desszertet, a feladatotok pedig, hogy a betűket megtalálva, az édesség nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Állomáslista:
01. 27. Szembetűnő
01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 31. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése