Hamarosan érkezik magyarul Jason Reynolds díjnyertes könyve, a Hosszú az út lefelé, ami egy szívszorító történet, verses formában elmesélve. Az extra-hosszú turnén a Blogturné Klub bloggerei mesélnek a könyvről, egy szerencsés pedig három példányt nyerhet meg a kötetből.
Először nem akartam jelentkezni ennek a könyvnek a blogturnéjára. Egyfelől időhiány miatt, másfelől, mert nem szeretek a gépen olvasni még legálisan megkapott könyveket sem. Aztán lehetőségem volt belenézni a történet elejébe, és képtelen voltam félbehagyni. Szóval mégis igent mondtam rá, és egyáltalán nem bántam meg, hogy időt szántam rá.
Ami tetszett
1. Különleges forma
A fülszöveg alapján a történet narratív versekből áll. Az mondjuk még mindig kérdéses bennem, mit is nevezhetünk versnek, számomra ezek inkább rövid, ütős, nagyon hatásos szövegek, amiket egyik kategóriába sem tudok (akarok) besorolni. Olyanok, mint a rappelés. Az sem éneklés, hanem ütemes beszéd. Ettől még lehet legalább annyira klassz és értékes, mint egy jó dal, de a kettő mégsem ugyanaz.
Szóval régimódi vagyok, és ezek a szövegek számomra nem versek, de ettől még nagyon is értékesek, érdekesek, ütősek. Persze, hogy mit mondana erről egy irodalmár, az más kérdés, én csak olvasóként vélekedhetek így vagy úgy.
Annak ellenére, hogy nem versként tekintek a könyv szövegeire, nagyon érdekesnek találtam őket. Mély, erőteljes érzéseket közvetítenek, amelyeket ezzel a formával sokkal jobban át lehet adni másoknak, mint ha mondjuk regényként kaptuk volna őket. A rövid, velős sorok által kifejezett fájdalmat, gyötrődést, haragot, félelmet, kétségeket, szeretetet mi is érezzük a főszereplővel együtt. Nekem nagyon tetszett az érzések ilyesféle formába öntése, szóval szerintem azok is élvezni fogják ezt a könyvet, akik szintén úgy éreznek a versekkel kapcsolatban, ahogyan én.
2. Betekintés egy másik világba
Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert viszonylag biztonságos környezetbe születtem. Épp ezért százszázalékosan nem érthetem meg soha, milyen lehet olyan környéken élni, ahol bandák uralják az utcákat, bármikor rád lőhetnek és az utca szabályait már apró gyerekkorodtól kezdve a fejedbe vésik.
Ez a történet egy olyan világba nyújt betekintést, amit csak a sorozatokból és filmekből ismerek, de olyan lelki mélységeket is megmutat, amiket a filmkockák nem tudnak. A leírt szövegnek köszönhetően sokkal jobban beleláthatunk a főszereplő fejébe, lelkébe, és így jobban meg is érthetjük őt és azt a kegyetlen világot, amelyben él. Persze, egy jó színész is át tud adni valamennyit a karaktere érzéseiből, de mégsem annyit, mint amennyit egy könyvben jól megírt történet által kaphatunk.
Ez pedig egy jól megírt könyv. Minden egyes szava meg lett válogatva, hogy mindegyik üssön. Ne csak kicsit, hanem nagyon.
3. Pokoli körforgás
A történet főszereplője egy fiatal kölyök, Will, akinek meggyilkolják a bátyját, ő pedig követve a belé nevelt szabályokat, elindul bosszút állni azon az ellenséges bandatagon, akit a gyilkosnak hisz. Miközben egy liftbe szállva teszi meg az emeleteket a célpontja felé, lelassul az idő, és az emeleteken a múlt szellemei szállnak be mellé. Olyan szellemek, akik jól ismerik az utcát, jól ismerik a szabályait, és már halottak.
Beszélgetnek Willel, kérdéseket tesznek fel neki, elmesélik neki a történetüket, és végül rábízzák a döntést, mihez kezd majd, amikor megérkezik a lifttel a céljához.
Kívülállóként is együtt tudtam érezni mind Willel, mind a szellemekkel. Szomorú volt látni, hogy lényegében egyikük sem szörnyeteg, nem rossz emberek, mégis a rossz utat követték. Generációról generációra ugyanazt a rossz döntést hozták meg, és nem jöttek rá, hogy a bosszú nem békét hoz, hanem csak bosszút szül. Olyan az élet a gettóban, akár egy farkába harapó kígyó, végül mindig ugyanott köt ki az ember. Megölnek valakit, annak a rokona bosszút áll, a bosszú tárgyának rokonai szintén bosszút állnak, és sosem szakad meg ez a lánc.
Legalább is addig, míg valaki tudatosan úgy nem dönt, hogy megszegi az utca szabályait, és széttépi a láncot. De vajon Will lesz az? Vagy ő is követi az őseit a rossz úton a börtönbe vagy a halálba?
Olvasóként azt akarjuk, hogy leálljon. Ne szúrja el az életét. Az anyjának ne kelljen a férje és az idősebb fia után a kisebbik fiát is elveszítenie. Emberként pedig az jár a fejünkben olvasás közben, hogy ha a mi egyik szerettünket gyilkolnák meg, vajon mit tennénk... Könnyű azt mondani, hogy majd az igazságszolgáltatás elvégzi a dolgát, de szerintem mindenki tudja, hogy az igazságszolgáltatás elnevezés hamis. Sokszor nem igazság szolgáltatik. Vannak rossz törvények, van korrupció és van, hogy egy ügyész annyira dörzsölt, hogy még egy kegyetlen sorozatgyilkosról is leveteti a bilincset. Sok mindentől függ, hogy valóban igazság szolgáltatik-e vagy sem. Az pedig szörnyű érzés lehet, ha a szeretted gyilkosa szabadon mászkálhat és boldogan élhet tovább a tette után.
Szóval a bosszú rossz. A fájdalom viszont sokszor erősebb, és elnyomja az ember józan eszét. Épp ezért érdekes a könyv legvége. Nem árulom el, mi történik az utolsó oldalon, de az biztos, hogy elgondolkoztató...
Ami tetszett
1. Különleges forma
A fülszöveg alapján a történet narratív versekből áll. Az mondjuk még mindig kérdéses bennem, mit is nevezhetünk versnek, számomra ezek inkább rövid, ütős, nagyon hatásos szövegek, amiket egyik kategóriába sem tudok (akarok) besorolni. Olyanok, mint a rappelés. Az sem éneklés, hanem ütemes beszéd. Ettől még lehet legalább annyira klassz és értékes, mint egy jó dal, de a kettő mégsem ugyanaz.
Szóval régimódi vagyok, és ezek a szövegek számomra nem versek, de ettől még nagyon is értékesek, érdekesek, ütősek. Persze, hogy mit mondana erről egy irodalmár, az más kérdés, én csak olvasóként vélekedhetek így vagy úgy.
Annak ellenére, hogy nem versként tekintek a könyv szövegeire, nagyon érdekesnek találtam őket. Mély, erőteljes érzéseket közvetítenek, amelyeket ezzel a formával sokkal jobban át lehet adni másoknak, mint ha mondjuk regényként kaptuk volna őket. A rövid, velős sorok által kifejezett fájdalmat, gyötrődést, haragot, félelmet, kétségeket, szeretetet mi is érezzük a főszereplővel együtt. Nekem nagyon tetszett az érzések ilyesféle formába öntése, szóval szerintem azok is élvezni fogják ezt a könyvet, akik szintén úgy éreznek a versekkel kapcsolatban, ahogyan én.
2. Betekintés egy másik világba
Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert viszonylag biztonságos környezetbe születtem. Épp ezért százszázalékosan nem érthetem meg soha, milyen lehet olyan környéken élni, ahol bandák uralják az utcákat, bármikor rád lőhetnek és az utca szabályait már apró gyerekkorodtól kezdve a fejedbe vésik.
Ez a történet egy olyan világba nyújt betekintést, amit csak a sorozatokból és filmekből ismerek, de olyan lelki mélységeket is megmutat, amiket a filmkockák nem tudnak. A leírt szövegnek köszönhetően sokkal jobban beleláthatunk a főszereplő fejébe, lelkébe, és így jobban meg is érthetjük őt és azt a kegyetlen világot, amelyben él. Persze, egy jó színész is át tud adni valamennyit a karaktere érzéseiből, de mégsem annyit, mint amennyit egy könyvben jól megírt történet által kaphatunk.
Ez pedig egy jól megírt könyv. Minden egyes szava meg lett válogatva, hogy mindegyik üssön. Ne csak kicsit, hanem nagyon.
3. Pokoli körforgás
A történet főszereplője egy fiatal kölyök, Will, akinek meggyilkolják a bátyját, ő pedig követve a belé nevelt szabályokat, elindul bosszút állni azon az ellenséges bandatagon, akit a gyilkosnak hisz. Miközben egy liftbe szállva teszi meg az emeleteket a célpontja felé, lelassul az idő, és az emeleteken a múlt szellemei szállnak be mellé. Olyan szellemek, akik jól ismerik az utcát, jól ismerik a szabályait, és már halottak.
Beszélgetnek Willel, kérdéseket tesznek fel neki, elmesélik neki a történetüket, és végül rábízzák a döntést, mihez kezd majd, amikor megérkezik a lifttel a céljához.
Kívülállóként is együtt tudtam érezni mind Willel, mind a szellemekkel. Szomorú volt látni, hogy lényegében egyikük sem szörnyeteg, nem rossz emberek, mégis a rossz utat követték. Generációról generációra ugyanazt a rossz döntést hozták meg, és nem jöttek rá, hogy a bosszú nem békét hoz, hanem csak bosszút szül. Olyan az élet a gettóban, akár egy farkába harapó kígyó, végül mindig ugyanott köt ki az ember. Megölnek valakit, annak a rokona bosszút áll, a bosszú tárgyának rokonai szintén bosszút állnak, és sosem szakad meg ez a lánc.
Legalább is addig, míg valaki tudatosan úgy nem dönt, hogy megszegi az utca szabályait, és széttépi a láncot. De vajon Will lesz az? Vagy ő is követi az őseit a rossz úton a börtönbe vagy a halálba?
Olvasóként azt akarjuk, hogy leálljon. Ne szúrja el az életét. Az anyjának ne kelljen a férje és az idősebb fia után a kisebbik fiát is elveszítenie. Emberként pedig az jár a fejünkben olvasás közben, hogy ha a mi egyik szerettünket gyilkolnák meg, vajon mit tennénk... Könnyű azt mondani, hogy majd az igazságszolgáltatás elvégzi a dolgát, de szerintem mindenki tudja, hogy az igazságszolgáltatás elnevezés hamis. Sokszor nem igazság szolgáltatik. Vannak rossz törvények, van korrupció és van, hogy egy ügyész annyira dörzsölt, hogy még egy kegyetlen sorozatgyilkosról is leveteti a bilincset. Sok mindentől függ, hogy valóban igazság szolgáltatik-e vagy sem. Az pedig szörnyű érzés lehet, ha a szeretted gyilkosa szabadon mászkálhat és boldogan élhet tovább a tette után.
Szóval a bosszú rossz. A fájdalom viszont sokszor erősebb, és elnyomja az ember józan eszét. Épp ezért érdekes a könyv legvége. Nem árulom el, mi történik az utolsó oldalon, de az biztos, hogy elgondolkoztató...
Kedvenc idézetek:
A MÉREG
úgy öröklődik itt, mint egy
márkás póló. Mindig túl nagy.
Mindig gyűrött.
A MÉREG
úgy öröklődik itt, mint egy
márkás póló. Mindig túl nagy.
Mindig gyűrött.
úgy öröklődik, mint egy láda
bolondok aranya vagy egy sehova
sem vezető kincses térkép.
berontott a bátyám életébe,
ledöntötte a rohadt ajtót, és elvitt
mindent az aranyláncán kívül.
A SZABÁLYOK
1. SÍRÁS
Tilos.
Nem számít, mi történik.
Tilos.
2. BESÚGÁS
Tilos.
Nem számít, mi történik.
2. BESÚGÁS
Tilos.
Nem számít, mi történik.
Tilos.
3. BOSSZÚ
Ha egy szerettedet
megölik,
3. BOSSZÚ
Ha egy szerettedet
megölik,
találd meg
a tettest
és
öld meg!
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik biztonságban élnek, de szeretnének belelátni a náluk kevésbé szerencsés emberek lelkébe, életébe.
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Azoknak, akik biztonságban élnek, de szeretnének belelátni a náluk kevésbé szerencsés emberek lelkébe, életébe.
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyv komolyságára való tekintettel most rendhagyó nyereményjátékot hirdetünk. Mindössze egyetlen kérdésünk van: melyik a kedvenc versesköteted?
A válaszod írd be a rafflecopter dobozba, a kitöltők között pedig három példányt sorsolunk ki a Hosszú az út lefelé kötetből.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayA könyv komolyságára való tekintettel most rendhagyó nyereményjátékot hirdetünk. Mindössze egyetlen kérdésünk van: melyik a kedvenc versesköteted?
A válaszod írd be a rafflecopter dobozba, a kitöltők között pedig három példányt sorsolunk ki a Hosszú az út lefelé kötetből.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
10. 18. Sorok Között
10. 20. Deszy könyvajánlója
10. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 24. Veronika's Reader Feeder
10. 26. Hagyjatok! Olvasok!
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Never Let Me Go blog
11. 01. Ambivalentina blog
11. 03. Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése