Lovranits Júlia Villő szépséges és érzékeny mesekönyvében titkos világba kalauzol bennünket, ahol még léteznek tündérek, sárkányok, átkok és varázslat. A Blogturné Klub öt bloggere felkerekedett, hogy a főhősökkel, Borókával és Mirkóval együtt a rejtélyek nyomába eredjenek, és megtalálják a rég elveszett és elfelejtett tündért. Tarts velünk a turné hét állomásán át, hogy tiéd legyen a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példány!
1. A tündérkapu titka című mesekönyved egy nyolcéves kislányról, Borókáról szól, aki egy különleges kőnek köszönhetően képes meglátni a mások számára láthatatlan tündéreket és sárkányokat. Te is olyan kislány voltál, aki mindig is meglátta a világban a „csodákat”, észrevetted a világ apró szépségeit, amiken mások szeme átsiklott?
Most is ilyen vagyok! Már gyerekként is előszeretettel gyűjtöttem mindenféle furcsa tárgyat, amit az utcán találtam. Mindig tele volt a zsebem színes cserépdarabbal, gombokkal, törött játékalkatrészekkel, megláttam bennük a szépet. Egy barátnőmmel előszeretettel cserélgettünk is "zsebből". Így nem volt nehéz elképzelni a tündérlátó kavics megtalálását.
2. Boróka találkozik a tündérkirálynővel, aki valaha szép és fiatal volt, ám most öreg és az őrület szélén áll. Eltűnt ugyanis a lánya, és egy átoknak köszönhetően az egész tündérvilág elfelejtette a lány nevét, és ezáltal a létezését is. Kivéve az tündérkirálynőt, aki abba rokkant bele, hogy megpróbál ellenállni az átoknak. Azt mondják, a név meghatározza az embert. Te hogyan választottad ki a meséd karaktereinek nevét?
A gyerekfőhőseim neveit mindig a tanítványaim ihletik. Figyelek arra, hogy ne a saját gyerekkorom olvasmányainak leggyakoribb neveit válasszam, mert akkor máris ódimódinak hatna a mese egy Zsuzsikával, Klárival vagy Katival. A tündérek nevei viszont sokszor szinte a semmiből jönnek. Mintha bemutatkoznának, egyszer csak előugrik az elmémből egy furcsa hangzású név.
3. A tündérek nem direkt akarják elfelejteni elátkozott szeretteiket, de nem is ellenkeznek az erő ellen, ami ezt teszi velük, kivéve a tündérkirálynőt. Az anyai szeretet az, ami szembeszállásra ösztökéli. A szeretet mindent legyőz, sok történetnek ez az alapja, a te meséd hogyan újítja meg ezt a gondolatot?
Igen, az én tündéreim nehezített pályán mozognak, ami a szeretet erejét illeti. Az emberi világban sokszor elmegyünk a mások problémái mellett és szőnyeg alá seperjük a sajátjainkat, pedig semmi mást nem kockáztatunk, mint egy kis lelki erőfeszítést. Az én történetemben a tündérek a fizikai egészségükkel, az életükkel játszanak, ha kitartanak a szeretteik mellett, jóban, rosszban. Mégis megmutatják, hogy érdemes. Nem tudom, az alapgondolaton van-e mit újítani. Talán nincs is ebben semmi új, csak elővettem és másképp kereteztem valami régit, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
4. Az egyik mellékszereplő Mirkó, egy különc kisfiú, aki már az első osztály előtt megtanult írni-olvasni, és a fejében lévő történeteket le is írja egy füzetbe. Őszintén szólva, hozzám az ő karaktere áll a legközelebb, mert én is hasonlóan elvarázsolt személyiség vagyok.Te melyik karakteredet érzed a legközelebb önmagadhoz?
Örülök, hogy kedvelted Mirkót! Én is szeretem őt, több ismerős, nekem kedves kisfiú karakteréből gyúrtam össze. Nem tudnám megmondani kifejezetten, hogy melyikük vagyok én. Mindegyik és egyik sem. Persze minden karakter az én személyiségemen átszűrve jött létre, de egyikük sem hasonlít igazán arra a kislányra, aki én voltam valaha. De épp most dolgozom egy új kéziraton, amiben valóban a saját gyerekkori énemet írom meg.
5. Nem akarom lelőni a mese végét, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, mert igazán egyedinek találtam, így csak annyit kérdeznék, hiszel a második esélyben?
Feltétlenül!
6. 2018-ban jelent meg a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyved. A fülszövege alapján a történetben lévő sárkány, Gilice azonos A tündérkapu titka sárkányával. Ez az újabb mese a 2017-es könyv folytatása? Vagy egy mellékszálából szőtt történet?
A két mesekönyvnek egészen furcsa kapcsolata van: azt említettem, hogy Mirkó karakterét több kisfiúból gyúrtam össze. Az egyikük éppen Lívió, aki egy kedves gimnáziumi osztálytársam fia. Gilice pedig az ő képzeletbeli sárkánybarátja, akiről több mesét írtam neki régebben. A tündérkapu olyasmi, mintha Lívió és Gilice szerepet kaptak volna egy filmben. A könyvek megjelenési sorrendje fordított, de Lívió karácsonyi ajándék meséi voltak előbb, ez a világ szűrődött be A tündérkapuba.
7. Jelen pillanatban milyen történeten dolgozol, mit várhatnak tőled legközelebb az olvasók?
Most egy apró, erdei állatokról szóló mesén dolgozom, aminek a főhőse egy pirók erdeiegér-lányka. Ő az első mesehősöm, akiben végre valóban felvállalom azt a kislányt, aki én voltam valaha. Felnőttként az ember sok gyerekkori tulajdonságát kínosnak vagy nem elég jó példának érzi, ha meg is marad belőle valami a felnőtt énjében, igyekszik rejtegetni. Pedig ott van, és ha fáradt vagyok, vagy nehéz helyzetbe kerülök, rendre kisül, hogy még mindig én vagyok az a kislány, aki elfelejti/elveszíti/eltöri és összepiszkolja, nem jegyzi meg/rosszul számolja ki/ túl lassú... de persze az is, akinek empátiája van, van türelme az idős nénikhez, kedves, van humora és fantáziája. És a kettő együtt igaz, nem lehet leválasztani egyikről a másikat. Elkezdtem megírni a saját gyerekkori tulajdonságaimat, mint a mesehős karakterét, és kiderült, hogy az én szégyellt kiskori tulajdonságaim egy kifejezetten kedves, szerethető egérkét adnak ki. Ez a mese a természetismereten túl a másság elfogadásáról is szól majd, a saját másmilyenségemről. Ezt a gyakorlatot ajánlom egyébként minden meseírónak, érdekes eljátszani ezzel, hogy milyen főhős lenne az, akit a saját gyerekkori tulajdonságaiddal ruházol fel, azokkal is, amiket nem szerettél magadban és rendre kisül, hogy mégis szerethető valamennyi. Mint minden kisgyerek.
Most is ilyen vagyok! Már gyerekként is előszeretettel gyűjtöttem mindenféle furcsa tárgyat, amit az utcán találtam. Mindig tele volt a zsebem színes cserépdarabbal, gombokkal, törött játékalkatrészekkel, megláttam bennük a szépet. Egy barátnőmmel előszeretettel cserélgettünk is "zsebből". Így nem volt nehéz elképzelni a tündérlátó kavics megtalálását.
2. Boróka találkozik a tündérkirálynővel, aki valaha szép és fiatal volt, ám most öreg és az őrület szélén áll. Eltűnt ugyanis a lánya, és egy átoknak köszönhetően az egész tündérvilág elfelejtette a lány nevét, és ezáltal a létezését is. Kivéve az tündérkirálynőt, aki abba rokkant bele, hogy megpróbál ellenállni az átoknak. Azt mondják, a név meghatározza az embert. Te hogyan választottad ki a meséd karaktereinek nevét?
A gyerekfőhőseim neveit mindig a tanítványaim ihletik. Figyelek arra, hogy ne a saját gyerekkorom olvasmányainak leggyakoribb neveit válasszam, mert akkor máris ódimódinak hatna a mese egy Zsuzsikával, Klárival vagy Katival. A tündérek nevei viszont sokszor szinte a semmiből jönnek. Mintha bemutatkoznának, egyszer csak előugrik az elmémből egy furcsa hangzású név.
3. A tündérek nem direkt akarják elfelejteni elátkozott szeretteiket, de nem is ellenkeznek az erő ellen, ami ezt teszi velük, kivéve a tündérkirálynőt. Az anyai szeretet az, ami szembeszállásra ösztökéli. A szeretet mindent legyőz, sok történetnek ez az alapja, a te meséd hogyan újítja meg ezt a gondolatot?
Igen, az én tündéreim nehezített pályán mozognak, ami a szeretet erejét illeti. Az emberi világban sokszor elmegyünk a mások problémái mellett és szőnyeg alá seperjük a sajátjainkat, pedig semmi mást nem kockáztatunk, mint egy kis lelki erőfeszítést. Az én történetemben a tündérek a fizikai egészségükkel, az életükkel játszanak, ha kitartanak a szeretteik mellett, jóban, rosszban. Mégis megmutatják, hogy érdemes. Nem tudom, az alapgondolaton van-e mit újítani. Talán nincs is ebben semmi új, csak elővettem és másképp kereteztem valami régit, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
4. Az egyik mellékszereplő Mirkó, egy különc kisfiú, aki már az első osztály előtt megtanult írni-olvasni, és a fejében lévő történeteket le is írja egy füzetbe. Őszintén szólva, hozzám az ő karaktere áll a legközelebb, mert én is hasonlóan elvarázsolt személyiség vagyok.Te melyik karakteredet érzed a legközelebb önmagadhoz?
Örülök, hogy kedvelted Mirkót! Én is szeretem őt, több ismerős, nekem kedves kisfiú karakteréből gyúrtam össze. Nem tudnám megmondani kifejezetten, hogy melyikük vagyok én. Mindegyik és egyik sem. Persze minden karakter az én személyiségemen átszűrve jött létre, de egyikük sem hasonlít igazán arra a kislányra, aki én voltam valaha. De épp most dolgozom egy új kéziraton, amiben valóban a saját gyerekkori énemet írom meg.
5. Nem akarom lelőni a mese végét, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, mert igazán egyedinek találtam, így csak annyit kérdeznék, hiszel a második esélyben?
Feltétlenül!
6. 2018-ban jelent meg a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyved. A fülszövege alapján a történetben lévő sárkány, Gilice azonos A tündérkapu titka sárkányával. Ez az újabb mese a 2017-es könyv folytatása? Vagy egy mellékszálából szőtt történet?
A két mesekönyvnek egészen furcsa kapcsolata van: azt említettem, hogy Mirkó karakterét több kisfiúból gyúrtam össze. Az egyikük éppen Lívió, aki egy kedves gimnáziumi osztálytársam fia. Gilice pedig az ő képzeletbeli sárkánybarátja, akiről több mesét írtam neki régebben. A tündérkapu olyasmi, mintha Lívió és Gilice szerepet kaptak volna egy filmben. A könyvek megjelenési sorrendje fordított, de Lívió karácsonyi ajándék meséi voltak előbb, ez a világ szűrődött be A tündérkapuba.
7. Jelen pillanatban milyen történeten dolgozol, mit várhatnak tőled legközelebb az olvasók?
Most egy apró, erdei állatokról szóló mesén dolgozom, aminek a főhőse egy pirók erdeiegér-lányka. Ő az első mesehősöm, akiben végre valóban felvállalom azt a kislányt, aki én voltam valaha. Felnőttként az ember sok gyerekkori tulajdonságát kínosnak vagy nem elég jó példának érzi, ha meg is marad belőle valami a felnőtt énjében, igyekszik rejtegetni. Pedig ott van, és ha fáradt vagyok, vagy nehéz helyzetbe kerülök, rendre kisül, hogy még mindig én vagyok az a kislány, aki elfelejti/elveszíti/eltöri és összepiszkolja, nem jegyzi meg/rosszul számolja ki/ túl lassú... de persze az is, akinek empátiája van, van türelme az idős nénikhez, kedves, van humora és fantáziája. És a kettő együtt igaz, nem lehet leválasztani egyikről a másikat. Elkezdtem megírni a saját gyerekkori tulajdonságaimat, mint a mesehős karakterét, és kiderült, hogy az én szégyellt kiskori tulajdonságaim egy kifejezetten kedves, szerethető egérkét adnak ki. Ez a mese a természetismereten túl a másság elfogadásáról is szól majd, a saját másmilyenségemről. Ezt a gyakorlatot ajánlom egyébként minden meseírónak, érdekes eljátszani ezzel, hogy milyen főhős lenne az, akit a saját gyerekkori tulajdonságaiddal ruházol fel, azokkal is, amiket nem szerettél magadban és rendre kisül, hogy mégis szerethető valamennyi. Mint minden kisgyerek.
Ez a tanácsod nagyon érdekesnek hangzik, íróként el fogok gondolkozni rajta, vajon milyen meseszereplő is lenne a "gyerek Adriból". Köszönöm szépen a tanácsot és az interjút is! :)
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A történet témájához alkalmazkodva egy olyan játékkal készültünk nektek, ahol a tündéreké a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy borítórészletet egy olyan könyvből, amelyben központi szerepük van ezeknek a varázslatos lényeknek. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv SZERZŐJÉT, és beírjátok nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
A történet témájához alkalmazkodva egy olyan játékkal készültünk nektek, ahol a tündéreké a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy borítórészletet egy olyan könyvből, amelyben központi szerepük van ezeknek a varázslatos lényeknek. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv SZERZŐJÉT, és beírjátok nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
09. 30. Könyv és más
10. 02. Sorok Között
10. 04. Hagyjatok! Olvasok! (EXTRA)
10. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 08. Könyvvilág
10. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)
10. 12. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése