James Patterson és J. D. Barker A madártollas gyilkosságok után új közös regénnyel jelentkezett. A zaj című thrillerben egy titokzatos, gyilkos hang eredete után kutatnak hőseink, mely az egész emberiségre veszélyt jelent. Borzongjatok bloggereinkkel a három állomáson, és tartsatok velünk a nyereményjátékban is, hogy megnyerhessétek az Agave Könyvek által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Imádom az ilyen titokzatos sci-fi-történeteket, és a fülszöveg alapján nagyon kíváncsi lettem a könyvre. Már csak azért is, mert két ember írta, ami nem könnyű feladat, és érdekelt, miként sikerült nekik végigvinni, milyen lett az eredmény.
Véleményem a könyvről
A történetben egy furcsa hang teljesen megőrjíti az embereket. Hatására tömegek kezdenek agyatlan zombihordaként rohanni valami felé, letaposva mindent és mindenkit maguk előtt. Amerre járnak, újabb tömegek csatlakoznak hozzájuk. A tudósok és katonák próbálják kideríteni, mi is lehet ez a hang, honnan eredhet, és miként lehet megszüntetni a hatását, de akár egy vírus, ez a "fertőzés" is gyorsan terjed.
A történetet több karakter nézőpontjából követhetjük végig, de azért vannak központi, fontosabb szereplők. Az egyikük Tennant, egy tizenöt éves lány, aki túlélte a hanghullámot, amikor az letarolta az otthonát. A kishúga, Sophie is életben maradt, ám megfertőződött, de Tennant megkötözte őt, ezért nem rohant el a tömeggel. Tennant egy egyszerű tinédzserlány, akinek a könyvben a legfőbb célja, hogy legalább a húgát megmentse, ha már a szüleiket nem sikerült. Nővérként pontosan átéreztem a félelmeit, értettem, hogy mit miért csinál, és vele együtt aggódtam Sophie-ért.
A másik főbb szereplő Dr. Martha Chan, aki tagja a csapatnak, akiket azért szedtek össze, hogy kiderítsék, mi ez a hang, hogyan működik, és miképp lehet leállítani, esetleg visszafordítani a hatását. Martha igazán rendes ember, ő "vigyáz" a történet nagy részében Tennantra és Sophie-ra, és bár igyekszik megfejteni a zaj rejtélyét, mégis emberként tekint mind Sophie-ra, mind a rohanó tömegre. Nem akarja átlépni az etikai határokat, mint mások. Nagyon szimpatikus karakter volt, bár tény, hogy ha a világvége fenyegetné az emberiséget, akkor az erkölcsössége nem biztos, hogy megmentene minket. Részben egyetértettem vele, mert Sophie valamiért emberibb maradt, mint a horda tagjai, őt én sem tudtam volna bántani. De a hordával kapcsolatban végig úgy gondoltam, hogy már amúgy is halottak. Lehet, hogy a tudatuk egy része él, de futás közben fizikailag olyan sérüléseket, csonkításokat szenvedtek el, hogy ha a hang hatása meg is szűnne, fizikailag már képtelenek lennének az életre. Akkor pedig miért ne a még menthető embereket mentenénk?
– Azt hiszem, aggódnunk kellene azokért, akik képesek aludni azok után, amit ma láttunk. Engem még sokáig fognak üldözni a démonok.
A harmadik főbb szereplő Fraser, aki képzett katona, a katonai akciókat irányítja a történet során, és részt is vesz azokban. Ő is jó ember, próbál helyesen cselekedni, segít Marthaéknak, amiben tud. Bár őszintén szólva az egyik akció során csak pislogtam a munkatársaimmal együtt (muszáj volt elmesélnem nekik a sztorit), mert szerintem teljesen logikátlan volt. Be akartak fogni néhányat a futók közül, hogy tanulmányozzák őket, és kiküldtek erre a feladatra egy csomó katonát. Akik persze, amint a futó tömeg közelébe kerültek, vagy eltaposta őket a tömeg végül, vagy a zaj miatt beálltak a futók közé. Nyilvánvaló volt, hogy ez fog történni. De az istenért, hát a 21. században élünk! Miért katonákat küldtek? Miért nem küldtek távirányítású robotokat, drónokat. Felszerelhették volna őket altatófegyverrel, hálóval. A technika segítségével simán megoldhatták volna a befogást úgy, hogy az nem kerül egy csomó katona életébe. Szóval ennél a résznél teljesen értetlenül álltam a vezetők döntése előtt, akik elvileg értenek a katonai akciókhoz... Főképp azért, mert amúgy a történet egészen eddig a jelenetig nagyon logikus volt, és nem értettem, miért döccent meg ez a logika ennél a jelenetnél.
A többi karakter, aki saját fejezetet kapott, vagy nem annyira jelentős a cselekmény szempontjából, vagy csak egy-két fejezetük volt.
Sophie tekintete arra a pillanatra emlékeztette, amikor a lélek el akar szállni, de hozzá volt kötözve a testhez, ugyanúgy, ahogy Sophie is a padhoz.– Szép a hajad, Tennnnnnnant – mondta halk, mély hangon Sophie. – Az enyémet is befonod?A szája sarkából kicsordult a véres nyál, és rettenetesen büdös volt. Nemcsak azért, mert egy napja nem fürödtek, hanem hullaszag áradt belőle.Tennant keze mozdulatlanná dermedt a levegőben.– Oldozz el, és megfééésülöm a hajaaaad! – folytatta Sophie. – Száz húzás a jobb oldalon, és ssszáz a bal oldalon, hogy puha legyen, és könnyűűű.(...)A kislány elvigyorodott, az élettelen szemét egyenesen a nővérére szegezte.Tennant összeszedte magát, és megrázta a fejét.– Oldozz el, te szemét ribanc! – üvöltötte dühösen Sophie, és a polcokon megremegtek a konzervek.
A hang maga nagyon érdekes volt. Végig azon gondolkoztam, hogy vajon ki állhat a hátterében, miként működik, hová és miért rohannak a fertőzöttek, és vajon miként lehet az egészet megállítani (már ha meg lehet). Ami végül kiderült, nekem nagyon bejött. Egyfelől logikus volt, mert hát, a politikusok, katonák és tudósok egy jó része olyan, amilyen, és ezt hitelesen visszatükrözte a könyv. Másfelől valóban el tudnám képzelni, hogy a jövőben valami hasonló történik (remélhetőleg a zaj és a negatív következményei nélkül).
A történet legvégével kapcsolatban nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív, mert nézőpont kérdése. Bizonyos nézőpontból ijesztő, más nézőpontból viszont reménykeltő. Attól függ, miként értelmezzük az életet.
Egyébként cseppet sem látszott a könyvön, hogy két különböző ember írta, ami jó. Nem voltak döccenők a stílusban, vagy nagy váltások a karakterek személyiségében, a cselekmény alakulásában. Szóval a két író jó munkát végezett.
Hogy tetszett a könyv?
Én nagyon jól szórakoztam rajta. Egyfelől tetszett a tudományos háttér, amire épült, másfelől kifejezetten izgalmas és fordulatos volt. A fentebb említett egyetlen logikátlan jelenet volt a leggyengébb pontja, de azon kívül az egészet élveztem. Mondjuk, azt a logikátlan részt is, mert legalább elgondolkoztatott, és beszédtémát adott nekem és a kolléganőimnek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik megmozgatni az agyukat elméletek gyártásával, és azzal, hogy eltöprengenek rajta, vajon mi is vár ránk a jövőben...
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban J. D. Barker korábban megjelent regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Ahogy korábban említettem, mindenkinek vannak démonai. Az ember vagy elbújik előlük, vagy megbarátkozik velük, de mindig ott vannak, egy lépésre lemaradva tőlünk, mégis szorosan a nyomunkban.
Állomáslista:
12.05. Könyv és más extra
12.07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12.09. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése