A Móra Könyvkiadó idén újra megjelentette Otfried Preussler: Krabat című ifjúsági fantasy regényét, mely a német mondavilágon alapuló történetével számos irodalmi díjat zsebelt be világszerte. Az alakváltó molnárlegények történetéről három bloggerünk számol be, kövesd az állomásokat, és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Kíváncsi voltam, hogy milyen fantasyregényeket írtak az 1970-es években, és fülszöveg alapján ez egy érdekes történetnek tűnt.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője egy Krabat nevű fiú, aki az utcán él más gyerekekkel együtt nem túl jó körülmények között, mígnem egy éjszaka azt álmodja, hogy el kell mennie egy bizonyos malomhoz. Krabat hallgat az álmára, meg is találja a malmot, ott viszont egy fekete mágiával foglalkozó férfi a molnár (Mester). A Mester felveszi őt tizenkettedik molnárlegénynek, ami elsőre jónak tűnik, hiszen a fiúnak mostantól nem kell éheznie, mindig van tiszta ágy, amibe este befekhet és fedél a feje fölött, ám egy idő után rájön, hogy mindennek megvan az ára. A tizenkét molnárlegény ugyanis nemcsak a munkájával tartozik a Mesternek, hanem évente egyikük az életével is.
A regény három részre van felosztva, ami Krabat három évét meséli el a malomban. A fejezetek se nem túl rövidek, se nem túl hosszúak, és kerek egész történeteket alkotnak sokszor. Emiatt inkább amolyan novellákból álló regénynek tűnt ez a könyv, semmint a megszokott regényívet használó modern kori történetnek.
Bár teljesen más a stílusa, a történetvezetése, a karakteralkotása ennek a több mint ötven évvel ezelőtt írt fantasynek, mint a mostaniaknak, számomra igazán érdekes volt. Azért persze voltak hasonlóságok is, itt is egy szegény árvagyerek a főszereplő, mint oly sok kortárs fantasyben, itt is van egy sötét lelkű főgonosz, akit le kell győzni, van szerelmi szál is, és támogató jó barátok. De Krabat itt lényegében maga is fekete mágiát tanul és használ, vagyis bár szembeszáll a Mesterrel, mégsem tökéletesen pozitív karakter. A sötét oldalt szolgálja, és az egyetlen problémája ezzel az, hogy nem akarja, hogy évente meghaljon valaki a barátai közül, vagy éppen ő maga. Szóval bár a fülszöveg jó és rossz összecsapásáról beszél, szerintem itt pont nem ez történt. Ami nem baj, mert ettől lett többek között egyedi számomra ez a történet.
Krabat amúgy szerethető karakter a fekete mágia ellenére is. Jó barát, segítőkész, kedves, védelmező, bátor és viszonylag okos is. Szóval sikerült megkedvelnem őt. Ahogy Tondát és Jurót is a molnárlegények közül. Tonda szintén jó barát, Juro pedig bár elsőre együgyű karakternek tűnik, később rájön az ember, hogy elég sokrétű. Lobosch, a Krabat helyét a második évben átvevő, új, tizenkettedik molnárlegény is cuki volt, jókat kuncogtam a gyermekien aranyos beszólásain.
– Ma éjjel – mondta Andrusch – kirángatjuk az ágyából, és kicsipkézzük az irháját!– Mindenki hozzon fütyköst! – kiáltotta Merten.– Utána pedig – morogta Hanzo – kopaszra nyírjuk, és bekenjük a képét csizmazsírral, aztán kormot rá!Michal a sarokban ült és hallgatott.– Mondj már te is valamit! – kiáltotta Staschko. – Elvégre te vagy az, akit Lyschko beárult a Mesternél!– Jó – szólt Michal –, akkor mondok valamit. – Várt, míg elcsendesedtek, aztán folytatta nyugodt hangon, ahogyan a helyében Tonda beszélt volna. – Az, amit Lyschko tett, aljas dolog volt. De amit ti tervezgettek, az sem különb. Dühös ember nem méricskéli a szavait, ez rendben van. Most viszont már kifújtátok a haragotokat, tehát elég legyen. Ne kelljen szégyenkeznem miattatok!
A Mester karaktere olyan volt, mint egy bántalmazó apa (csak mágikus képességekkel). Az alapvető dolgokkal ellátta a tizenkét molnárlegényt, de csak azért, hogy dolgozhassanak neki. És ha valami nem tetszett neki, akkor a molnárlegények számíthattak a fizikai vagy sötét mágián keresztüli fenyítésre. Viszont néha kedves is tudott lenni, de csak akkor, ha manipulálni próbált ezzel valakit.
A szerelmi szál igazából csak a végső konfliktus kiteljesedéséhez kellett a Mester és Krabat között, mert túl sok romantikát nem kaptunk. Vagyis inkább amolyan régimódi romantikát, amiben egy pillantástól szerelmes leszel, és előbb áldozod fel az életedet a másikért, mint hogy megkapnád az első csókodat tőle. Amúgy ezzel sem volt gondom, mert bár a modern fantasykben ez általában nem így van, nekem nem feltétlenül hiányzik a romantika ahhoz, hogy egy történetet élvezni tudjak.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy a történet vége miként alakul, vajon követi-e az író a mai trendet, hogy a főszereplőnek mindig győznie kell, vagy sem. Volt egy kis csavar a dologban végül, de ahhoz képest túl romantikus megoldást kaptunk, hogy a romantika háttérbe volt szorítva a regény nagy részében. Ennek ellenére a lezárás megnyugtatta a kis lelkemet, úgyhogy elégedett voltam vele.
Hogy tetszett ez a könyv?
Érezhetően más volt sok szempontból, mint a modern fantasyk, de szórakoztatónak és egyedinek találtam, úgyhogy örülök, hogy elolvashattam.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretné tudni, hogy ötven évvel ezelőtt milyen is volt egy fantasy.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A játék nagyon egyszerű, a feltett kérdéseinket a beleolvasó elolvasásával könnyen megválaszolhatjátok. A megoldásokat szokás szerint írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Kérdés a játékhoz:
Mi a neve az „öreglegénynek” a malomban?
Állomáslista:
06. 14. Kelly és Lupi olvas
06. 17. Könyv és más
06. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
