Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Szeretem a pszichológiai thrillereket, érdekelnek a gyermekjogok, és a fülszöveg alapján ez a történet izgalmasnak és megrázónak ígérkezett. Jó pár hasonló szülő általi gyerekkínzós történetről hallottam már a valóságban és filmekben is láttam ilyen sztorit, ezért érdekelt, tud-e valami újat mutatni nekem ez a regény.
Véleményem a könyvről
Lex Gracie egy nap megszökik "otthonról", rátalálnak az autóút mentén, és így segítséget tud kérni a testvérei számára. Ugyanis mindannyiukat szörnyű körülmények között tartották fogságban a saját szüleik. Éheztették, az ágyhoz láncolták, bántalmazták őket. Főképp a vallási fanatikus apjuk, de az anya sem tett ez ellen semmit. A történet jelenében Lex már felnőtt, az anyja éppen meghalt a börtönben, és Lex intézi az örökösödési ügyeket a testvérei nevében is. Vissza kell térnie ahhoz a házhoz, amelyet a sajtó a Borzalmak Házának nevezett el anno, és amelyben ő a gyerekkora pokoli részét töltötte. A beszélgetései, gondolatai, visszaemlékezései által megtudhatjuk, mi történt vele és a testvéreivel gyerekként, hogyan boldogulnak (vagy épp nem boldogulnak) azóta.
A történet számomra egy tökéletesen felépített pszichológiai regény volt, amely megrázott, és amelyet összeszorult gyomorral olvastam végig.
A könyv fejezetei a testvéreket mutatják be, főképp Lex szemén és visszaemlékezéseken keresztül. Mivel Lex karakterét azonnal sikerült megkedvelnem, rögtön együttéreztem vele, kicsit féltem, hogy milyen lesz átváltani egy-egy testvérre. De szerencsére Lex végig a középpontban maradt, és így pszichológiai szempontból kifejezetten érdekes volt megismerni a testvéreit is. Főképp, hogy mindegyikükre másképp hatottak a történtek, teljesen eltérő életutat jártak be.
De kezdjük Lexszel. Kemény lány, aki szörnyűségeken ment át, de képes volt "cselekvő" maradni. Persze a történtek nem múltak el nyom nélkül. Egyfelől megsínylette a férfiakkal való kapcsolata, a szexuális élete, és olyasmi is történt vele, amit spoiler nélkül nem fejthetek ki, de súlyos, a felnőttkoráig tartó hatással volt rá.
Érdekes volt látni, hogy miképpen viszonyul Lex a testvéreihez és az anyjához. Az anyjának sem életében, sem holtában nem képes megbocsátani, amit teljesen megértek. Az az ember hagyta cserben a lehető legrosszabb módon, akinek a világon a legjobban kellett volna vigyáznia rá. Másfelől viszont, bár nem értem meg, nem tartom megbocsáthatónak, pszichológiai szempontból mégis felfogom, hogy az anya is bántalmazott áldozat volt. Az egyetlen, ami miatt egyetértek Lexszel, hogy mégis megbocsáthatatlan a bűne, hogy ha Lex gyerekként képes volt volt végül cselekedni, akkor az anyjának is képesnek kellett volna lennie, hiába rettegett.
A legnagyobb fivér, Ethan karaktere szintén kettős érzést váltott ki belőlem. Bár úgy tűnik, ő éli a "legnormálisabb" életet, éppen házasodni, családot alapítani készül, és sikeres a munkájában is, mégis szerintem ő az, akit a legjobban sikerült megtörni. A többiek, bár sokat szenvedtek az apjuk miatt, mégsem sikerült megtörni a személyiségüket, nem sikerült megrontani a jóságukat. Ethanről ez nem mondható el. Ő szétesett. Ami pszichológiai szempontból megint csak érthető, de számomra olyanná vált, mint az a kutya, akit bántalmaztak, ezért harapós, veszélyes lett. Sosem lehet tudni, vissza tudja-e fogni magát, vagy széttépi az embert, ezért jobb megtartani tőle a távolságot. Sajnáltam azt a gyereket, aki valaha volt, de nem szívesen kerültem volna a felnőtt Ethan közelébe, mert a lelkét megfertőzte a sötétség.
Delilah a vallásba, megbocsátásba menekült, hogy fel tudja dolgozni a szörnyűségeket. Eleinte nem igazán tudtam mit kezdeni a karakterével, mert számomra ez a megbocsátósdi, vallásosdi nem igazán érthető. Szerintem vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megbocsátani, és kész. Az sem tetszett, hogy úgy éreztem, lenézi, lekezeli Lexet, csak mert ő nem tartotta meg a vallásosságát, nem képes a megbocsátásra. A könyv végén azonban egy kicsit sikerült megkedvelnem Delilah-t.
Gabriel élete sínylette meg talán a legjobban a gyerekkori borzalmakat. Drog, dührohamok, a nem megfelelő emberrel való együttélés. Mondjuk, szerintem ő került a legrosszabb szülőkhöz is, akik egyfajta különlegességként, mutogatni való dísztárgyként tekintettek rá. Azt akarták, hogy a vele történt borzalmakat arra használja, hogy sztár legyen. Szóval nem csoda, hogy Gabriel képtelen volt feldolgozni a vér szerinti családjában átélt dolgokat, ha az új családjától is csak traumákat kapott. Nagyon sajnáltam őt, és reméltem, hogy végül jobbra fordul az élete, sikerül neki kilábalni a mocsárból.
Noah még nagyon kicsi volt, amikor a rendőrök megszabadították őket, ezért nem nagyon emlékszik arra, mi történt velük. És ez valószínűleg áldás számára. Ahogyan az örökbefogadó anyukái is azok. Óvják, védik, szeretik őt, és nagyon úgy tűnik, ő az egyetlen a testvérek közül, akinek remélhetőleg normális és boldog élete lehet.
És végül Evie, aki a legközelebb állt a testvérei közül Lexhez. Ő adott erőt Lexnek végig, hogy túléljék, és ahhoz is, hogy képes legyen megszökni és segítséget hívni. Titokban olvastak, meséltek egymásnak, a fantáziájukat használták, hogy kibírják viszonylag ép ésszel és lélekkel, amit az apjuk tett velük. Nagyon szoros az a kapocs, ami összefűzi őket, épp ezért a történet végén lévő fordulat is ütősre sikerült.
A testvérek közül Ethant képtelen voltam megkedvelni, Delilah-val kapcsolatban pedig voltak ellenérzéseim, de végül sikerült ezeket félretennem. Határozottan Lex és Evie voltak a kedvenceim, nagyon tetszett az a testvéri összetartás, ahogyan egymást támogatták, tartották a másikban és önmagukban a lelket.
És persze eljutottunk az apa karakteréig. Szerintem ő is egy jól felépített karakter, mert nem azonnal vált szörnyeteggé, hanem szép lassan, lépésről lépésre lett az. És még csak az sem biztos, hogy megfelelő szó rá a szörnyeteg, mert őszintén szólva, lehet, hogy ha a rendszer időben kiszűri őt, és megfelelő pszichiátriai kezelést kap, sosem jutott volna el odáig, hogy pokollá változtassa a családja, a gyerekei életét.
Az apa nagyon vallásos, rossz vallási vezető társaságába keveredik. Nem igazán jönnek össze az üzleti ügyei, és egyre jobban összeomlik, egyre többet csalódik az emberekben. Végül a rossz vallási vezetőben is, ami valószínűleg az utolsó csepp. Ezért kivonul a családjával a világból, és onnantól kezdve elszabadul a benne élő szörny. De ez is csak szép lassan történik meg, először csak kisebb dolgokkal, aztán egyre súlyosabbakkal. Valószínűleg az anya és a gyerekek először fel sem fogják, mi történik velük, és mire tudatosul bennük, az anya már retteg és megtört, a gyerekek pedig ki ilyen, ki olyan okból, nem tudnak menekülni. Szerintem ez a valóságban is pontosan ilyen folyamatként megy végbe a bántalmazó családok esetében, ezért is annyira nehéz kiszállni. Mert mire rájössz, mi történik, már túl késő.
Érdekes volt, hogy a külvilág miképpen reagált a családra. Az apa eleinte karizmatikus, odavannak érte a nők, aztán ahogy az egyre nagyobb őrületnek köszönhetően elveszti a vonzerejét, úgy veszti el a nők érdeklődését is. Az emberek, főképp a nők megérzik, hogy távol kell tartaniuk magukat tőle. De annak ellenére, hogy ezt érzik, nem tesznek semmit a gyerekekért. A férfi munkáltatói is megérzik, hogy valami nem stimmel, és mit tesznek? Kirúgják a férfit, ezzel pedig elintézettnek veszik az ügyet részükről.
Aztán ott vannak a tanárok. A gyerekek eleinte járnak iskolába, többen közülük nagyon okosak, érdeklődők, Lex is. Van olyan tanár, aki felfigyel arra, hogy valami nem stimmel a családban, tesznek is néhány apró lépést, de nem merik végigvinni a dolgokat. Valószínűleg ők sem tudják, mit tehetnének, és ez hatalmas baj. A tanárokat (és igazából minden embert) fel kéne készíteni arra, mik a megfelelő lépések, ha úgy gondolják, egy gyerek veszélyben van a saját családjában. Kiknél jelenthetik? Hogyan óvja meg őket a rendszer attól, hogy ha jelentik a bajt, akkor a családbeli bántalmazó nem bántja majd őket is? Mit tehetnek még a bántalmazott gyerekekért? Ezernyi kérdés, amire még én sem feltétlenül tudom a pontos választ, pedig aktívan követem a nő- és gyerekvédő csoportokat. A regény felhívja a figyelmet arra, hogy ezen, a tudás megfelelő átadásán sürgősen javítani kéne. Mert ha nincs meg a megfelelő tudás, még a jó, tenni akaró emberek sem tudják, mivel óvhatnák meg a bántalmazott gyerekeket.
Hogy tetszett a regény?
Szerintem mind az események, mind a karakterek nagyon jól fel vannak építve. A gyerekeken végigkövethetjük azt, hogy hányféle negatív következménye, kihatása lehet annak, ha valakit a saját szülei bántalmaznak. Van, aki rossz társaságba keveredik, tudatmódosítókkal képes csak túlélni. Van, aki ugyanúgy a vallásba veti magát, mint a bántalmazói. Akad, aki maga is veszélyes lesz.
Azt is tökéletesen végigkövethetjük, hogyan lesz egy labilis, vallási fanatikus, konzervatív apából bántalmazó szörnyeteg. Valamint egy egyébként szerető anyából rettegő áldozat és a szörnyet támogató bűnös.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy pszichológiai szempontból jól felépített könyvet akar olvasni a családi bántalmazásról és annak hosszú távú következményeiről.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történet egy családról szól, amelyben a szülők korlátozzák a gyermekeik szabadságát. Játékunkban könyvborítók részleteit találjátok – olyan könyvek címét keressük, amelyben a szereplőknek hasonló borzalmakat – a külvilágtól való elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot – kell átélniük.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
10. 17. A Szofisztikált Macska
10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 21. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése