Spirit Bliss oldala: Mackenzi Lee: Loki – A csínytevő sorsa

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Mackenzi Lee Loki című regénye, mely a csínytevés istenének előtörténete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Loki sorsdöntő kalandját, mely Asgardon átívelve, egészen a viktoriánius korabeli Londonig vezet. A cél nem más, mint kideríteni: ki is ő valójában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a Marvel-univerzumból Loki a legnagyobb kedvencem, mert igazán összetett karakter. Képes nagyon gonosz dolgokat tenni, de ő maga nem velejéig gonosz. És tud önfeláldozóan jó lenni, mégsem tökéletes hős. Imádom a humorát, imádom a Thorral való testvéri kapcsolatát. Imádom őt magát. Szóval kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet egy róla szóló regény.

Véleményem a könyvről

A történet az első Thor-film előtti időkben játszódik. Bepillantást nyerhetünk Loki tinédzserkorába és fiatalfelnőtt-korába. Lokit senki nem érti meg igazán Asgardon, kivéve Amorát, a fiatal varázslólányt. Amora az egyetlen, aki nem fél Loki mágiájától, hanem becsüli az erejét. Ő és Loki együtt követnek el különböző csínyeket, míg egyszer túlzásba nem esnek. Véletlenül elpusztítják Odin egyik legnagyobb kincsét, hogy megtudják, egy jóslat szerint valóban Loki lesz-e az, aki a holtak seregét vezetve leigázza majd Asgardot és a saját családját. Loki megmenekül a büntetéstől, ám Amora nem ennyire szerencsés. Sok-sok évvel később Odin a földre küldi Lokit, hogy derítse ki, ki gyilkol mágia segítségével embereket. A 19. századi Londonban követhetjük végig Loki kalandját, és bepillantást nyerhetünk a lelkébe.

Őszintén bevallom, rettegve álltam neki ennek a könyvnek. Sok olyan történetet olvastam, amely filmekhez, sorozatokhoz készült utólag, és szinte mindig csalódnom kellett. Az ilyen regényeket általában összecsapják. Nyelvileg, stílusban túl egyszerűek, történetüket és a karaktereiket tekintve kidolgozatlanok. Féltem tőle, hogy ebben az esetben is ez lesz majd, és csalódást okoz a könyv.

Aztán elkezdtem az olvasást, és azonnal megnyugodtam. Na meg persze, azonnal beleszerettem a történetbe. Nyelvileg, stílusban igazán jó minőségű, és ami még fontosabb, precízen kidolgozottak a karakterek! Olvasás közben láttam magam előtt Lokit, Thort, Odint és Friggát. Láttam a gesztusaikat, az arckifejezéseiket. Az író tökéletesen elkapta azt, hogy milyeneknek ismerhettük meg őket a filmekben.

Aminek nagyon örültem, hogy Lokit nem idealizálta meg az író. Nem lett belőle érzelgős, cukimuki jófiú, akiről kiderül, hogy a gonosz tetteit nem is úgy gondolta, csak félreértettük szegénykét. Loki képes gonosz dolgokat művelni. Az embereket eleinte nem tartja többre, mint mi, emberek az állatokat. Képes csúnyán visszaélni a mágiájával. Az emberek meggyilkolását nem feltétlenül gondolja megbocsáthatatlan bűnnek. És szemrebbenés nélkül hazudik olyanoknak, akik neki ajándékozzák a bizalmukat, és akár a szeretetüket is.

Vagyis Loki a könyvben is csak Loki maradt, és ettől én igazán boldog vagyok!

Íróként nagyon nehéz jól elkapni egy olyan karaktert, akit nem te találtál ki. Tudom, mert fanfictionöket is írtam éveken át. Lee-nek ez tökéletesen sikerült. És nem csak Lokival kapcsolatban. Thorral szintúgy. A jólelkű, de beképzelt és a saját képességeitől elszállt, kicsit tompa agyú Thor karakterét szintén nagyon jól hozta az író. Ahogyan azt is jól megjelenítette, hogy milyen a kapcsolat közte és Loki között. A testvéri dinamikájuknak az tesz keresztbe, hogy mindketten el akarják nyerni Odin megbecsülését és szeretetét. Emiatt Thor képes cserben hagyni Lokit, Loki pedig ettől teljesen természetesen megbántva és elárulva érzi magát. És magányosnak. Szeretetlennek.

A családjuk működése tökéletesen megmagyarázza a könyvben is, hogy Loki miért olyan, amilyen. És megmagyarázza azt is, hogy miért nem szabad lemondani Lokiról, és miért lehet mégis bízni abban, hogy végül a családját, Asgardot és a jó oldalt választja majd mindig (miután kiszemétkedte magát).

Jó volt Lokit a földön, az emberek között látni. A Bosszúállók-filmben már láthattuk őt itt, ám akkor gonosz céllal érkezett. Most viszont be kellett épülnie az emberek közé, volt ideje felfedezni a 19. századi emberi világot, és volt ideje "barátkozni" is.

Külön érdekes volt, hogy hercegként (akinek sosem kellett nélkülöznie, gyönyörű palotában élhetett, a legjobb italokat és ételeket vehette magához) ezúttal meg kellett ismerkednie a szegénységgel, sőt, a nyomorral. A SHARP Társaság (akikhez Odin elküldi Lokit segíteni) egy titkos emberi csoportosulás, amely a mágikus fenyegetésektől próbálja megvédeni az emberiséget. Ez szépen hangzik, ám nem túl kifizetődő munka. Loki talán most először láthatja, hogy milyen a valódi, érdek nélküli önfeláldozás. Hiszen a társaság tagjai az életüket kockáztatják úgy, hogy nem kapnak érte sem pénzt, sem megbecsülést. Sőt, a 19. századi elmaradott társadalomban bolondnak nézik őket, megalázzák, bántalmazzák. Ők mégsem adják fel, teszik a dolgukat. És ezzel szép lassan elnyerik Loki csodálatát.

Theo a SHARP egyik tagja, és azonnal kötődni kezd Lokihoz, ahogy megismeri. A karaktere által megtudhatjuk, milyen kitaszítottként élni egy bigott, álszent világban csak azért, mert meleg vagy. Az az érzelmi kapcsolat, ami a regény során szép lassan kialakul Theo és Loki között igazán szép és szerencsére logikusan felépített. Tartottam attól, hogy a történet logikátlanná válik ezen a ponton, mivel Loki ezekben az időkben még épphogy csak elkezdi meglátni az emberekben azt, hogy értékesek is lehetnek, de az író ezt a szálat is tökéletesen kapta el.

– Nem lennél boldog Asgardban.
Theo vállat vont. – Ennél csak jobb lehet.
– Magányos lennél, mert te lennél az egyetlen ember.
– Akkor neked kéne társaságot nyújtanod nekem.
– Nagyon elfoglalt vagyok.
– Nem bánom. – Theo még egyet kortyolt, majd hirtelen megszólalt: – Egyszerűen csak jó érzés.
– Micsoda?
– Jó, hogy... – Theo végigfuttatta ujját a csésze peremén. – Jó tudni, hogy van a kozmoszban egy hely, ahol az olyanoknak, mint én, nem kell félniük.

Imádtam, ahogyan Loki és az asgardiak a szerelemről gondolkodnak. Az ő világukban, társadalmukban teljesen normális, ha valaki a saját neméhez (vagy a saját neméhez is) vonzódik. Számukra az a furcsa, hogy az emberek ilyesmi miatt képesek gyűlölködni, bántani másokat.

– Most, hogy a férje halott, maga lép a helyére? – kérdezte Baines alattomosan. – Miért próbálkozik olyan keményen férfinak lenni, Mrs. Sharp?
– Azért – kezdte Mrs. S. anélkül, hogy egy röpke pillantást is pazarolt volna a férfira –, mert maguknak, fiúk, szükségük van egy rendes példaképre.

És az is normális az asgardiaknak, hogy a nők, a női tulajdonságok ugyanolyan értékesek, mint a férfiak és a férfias tulajdonságok. Számukra természetes, hogy minden emberben ott van a férfi és a nő, csak a férfiakban általában több a férfias tulajdonság, a nőkben pedig a nőies. Jin és jang. Loki és a filmekben Thor is ki meri mutatni a nőies oldalát, mert pontosan tudják, hogy ettől még nem lesznek kevésbé férfiak, sőt! Imádtam a Ragnarökben, amikor Thor arról lelkendezik, hogy gyerekként valkűr akart lenni (aki esetleg nem tudja, az összes valkűr nő). És imádtam a könyvben, amikor Loki szó szerint kimondja, hogy számára teljesen természetes, hogy van férfias és nőies oldala is anélkül, hogy a nemét váltogatná.

Theo egyébként nagyon aranyos és szerethető karakter, és Loki is megkedveli őt, de az egyértelmű, hogy Amorába szerelmes gyerekkora óta. Nem tudom, mi lett volna Amorával, ha Odin nem bünteti meg őt, de az biztos, hogy Lokival nagyon hasonlítanak egymásra, és mégis ég és föld a különbség köztük. Hogy milyen szempontból, azt spoilerek nélkül nem tudnám elmagyarázni, de majd olvasás közben meglátjátok.

A krimiszál... Nos, ha van kicsit gyengébben sikerült pontja a könyvnek, akkor talán ez. Mert hát, azonnal tudni lehet, ki is a tettes, és azt is tudjuk, mi lesz Loki döntése, hiszen a filmekben már végigkövethettük a jövőjét. Ennek ellenére az nagyon is le tudott kötni, hogyan jut el Loki személyiségfejlődése A pontból B pontba a "nyomozás" során.

Hogy tetszett a könyv?

A fél karomat odaadnám, ha Mackenzi Lee újabb regényt írna Lokiról, mert az apróbb hibák ellenére én teljesen oda meg vissza voltam ezért a könyvért. Imádtam, hogy Loki személyisége olyan maradt, amilyennek a filmekből megismerhettem, ahogyan a többi ismert karakteré is. Jah, és nagyon-nagyon menő, hogy a SHARP Társaság új neve végül miként kapcsolódik össze Lokival és a jövőbeli eseményekkel.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki odavan a Marvel-univerzumért, főképp Lokiért, és egy igazán minőségi regényt akar olvasni róla.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Tom Hiddleston és Loki neve mára egybeforrt, ezért mostani játékunk főszereplője ki más is lehetne, mint Loki megtestesítője! Minden állomáson láthattok egy képet Tomról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik filmből származik, majd a film magyar (!) címét beírni a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába. Extra pontokért pedig megadhatjátok, ki az a két színésznő a képeken, akik Tomhoz hasonlóan a Marvel-filmekben is szerepelnek.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz: