A lány a vonaton bestseller szerzőjétől, Paula Hawkinstól újabb regényt olvashatunk a 21. Század Kiadónak köszönhetően. Ezúttal négy bloggerünk követi végig a nyomozást, hogy aztán megírja nektek a történetről a véleményét. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Korábban olvastam A lány a vonatont, és tetszett, ezért úgy gondoltam, teszek egy próbát az író új könyvével is, főképp, mivel éppen rám tört a krimihangulat.
Véleményem a könyvről
Gyilkosság történik egy lakóhajón, megölnek egy fiatal srácot, Danielt. Nem sokkal előtte egy kicsit zavart, problémás lelkületű lány, Laura járt nála, ezért a rendőrség számára ő az első számú gyanúsított. Ám nem ennyire egyszerű az eset. Tizenvalahány éve ugyanis meghalt Daniel totyogóskorú unokatestvére, állítólag egy balesetben. Daniel halála előtt pedig nem sokkal a fiú anyját is baleset érte, és elhunyt. És ha ez még nem lenne elég, Daniel halálának egyetlen szemtanúja szörnyű dolgokat élt át fiatalkorában, ezek az események pedig szintén kapcsolódhatnak a bűnesethez.
Ennek a regénynek a karakterek az erősségei. Mindegyiküknek van valami a múltjában, ami kihat a jelenre is, és gyanússá teszi az illetőt. Ahogy egyre többet tudunk meg a karakterek személyiségéről, arról, mi történt velük korábban, úgy kezd szép lassan összeállni a kirakós.
Laura volt az első számú kedvencem. Eléggé zakkant lány, de ez egyáltalán nem csoda. Teljesen együttéreztem vele, olyasvalakiben csalódott hatalmasat és megbocsáthatatlant, akinek sosem szabadott volna ártania neki. Érthető, hogy dühkitörései voltak és időnként zavarodottan viselkedett. Szerencsétlen lány előhozta belőlem az anyai ösztönöket, nagyon drukkoltam, hogy végül ne róla derüljön ki, hogy mégiscsak ő a gyilkos, és sikerüljön jobb jövőt teremtenie magának. Persze, hogy így történt-e, azt nem árulhatom el.
– El fognak ítélni testi sértésért, te hülye picsa, vágod-e? Le fognak csukni.Laura ekkor feléje fordulva ránézet, és így válaszolt:– Ugyan, dehogy fognak. Önvédelem volt.– Mi a faszról dumálsz?– Mikor mondtam, hogy hozzám érhetsz? – kérdezte Laura. – Te támadtál rám – jelentette ki. – Kezet emeltél rám.A férfi eltátotta a száját.– Levetted a felsődet, te kattant picsa!– Igen, tudom, de mikor mondtam, hogy hozzám érhetsz?– Ebben van valami – szólalt meg a kidobóember. A villás fiú hitetlenkedve nyüszített.Laura kedvesen elmosolyodott.– Köszönöm – mondta.
Irene volt a másik karakter, akit a szívembe zártam. Ő egy idős özvegyasszony, aki több szálon is kapcsolódik az eseményekhez. Egyfelől Daniel édesanyjának szomszédja és barátnője volt. Másfelől némi munkát és pénzt ad Laurának, de emellett valamiféle anyai ösztön is ébred benne iránta, ami miatt meg akarja védeni a lányt. Ő a szememben olyan volt, mint egy Miss Marple. Bár nem tudatosan nyomozott, mégis neki köszönhetően kerültek elő fontos bizonyítékok.
Daniel nagynénje, Carla és a volt férje szintén érdekes karakterek, bár őket nem igazán tudtam megkedvelni. Sajnáltam őket a kisgyerekük elvesztése miatt, megértettem a fájdalmukat, valahogy mégsem voltak szimpatikusak. És Miriammal, a szemtanúval is hasonlóan voltam. Szántam őt a múltja, a kitaszítottsága, kihasználtsága miatt, ám a viselkedését nem tudtam elfogadni. Belőle simán kinéztem, hogy pszichopata gyilkossá vált, de persze, az is ott járt a fejemben, hogy ha ő lenne a tettes, az túl egyszerű lenne.
Érdekes egyébként, hogy bár történik rendőrségi nyomozás a könyvben, mégsem beszélhetünk átlagos krimiről. Nem egy (vagy több) nyomozó (vagy nyomozást végző laikus) munkáját követhetjük végig olvasás közben, hanem úgy épül fel a történet, hogy a karakterek élik az életüket, és közben szép lassan hol véletlenül, hol némi kutakodás után felszínre kerülnek a bizonyítékok, indítékok, lehetséges gyanúsítottak. Vagyis a gyanúsítottak életének követésével jöhetünk rá mi, olvasók arra, hogy mi is történt.
Az is érdekes, hogy a történeten belül találhattunk még egy történetet. Elvileg egy regény részleteit, amelyet Daniel nagybátyja írt, de gyakorlatilag sem abban nem lehetünk biztosak, hogy ez valóban csak egy regény, sem abban, hogy ki is a valódi szerzője.
Ez a regény a regényben két fiatal lányról szól, akik egy veszélyes férfi autójába szállnak be. Ezt követően pedig borzalmas dolgok történnek velük.
A regényrészletek legalább annyira lekötöttek, mint maga a főszál, mert érdekelt, hogyan kapcsolódnak Daniel megöléséhez és a többi karakterhez, valójában mi történt a két elrabolt lánnyal, és ki is volt az elrablójuk. Azt reméltem, hogy a végére a két regény (a valódi és a két elrabolt lányról szóló) szépen összeér majd, és kiderül, hogy a valóságbeli és regénybeli bűneset hogyan kapcsolódik egymáshoz. Ez a kapcsolódás okozott bennem némi hiányérzetet, de csak egy hangyányit.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon megkedveltem Laurát és Irene-t, igazán szerethető karakterek voltak. A történet krimirésze is érdekes volt, kíváncsian szedegettem össze az információmorzsákat, nyomokat, és nagyjából rá is jöttem arra, hogy mi történhetett Daniellel. A regénybeli regény is izgalmas volt, és annak kapcsán értek meglepetések.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik a karakterközpontú krimiket, amikben nem feltétlenül egy nyomozás során derülnek ki a dolgok, hanem a szereplők mindennapi életét követve áll össze a kirakós.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal egyszerű feladatotok lesz. Minden állomáson felteszünk egy kérdést, ami kapcsolódik a krimikhez, nektek pedig egyszerűen be kell írnotok a válaszotokat a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mi a kedvenc krimiregényed?
Állomáslista:
10. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 15. A Szofisztikált Macska
10. 17. Nem félünk a könyvektől
10. 19. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése