Földvári András a világ legtöbb országát már bejárta. Erről könyvet is írt, de most újra megosztja velünk az élményeit. Itt és most nemcsak a kalandokról van szó, hanem az emberekről is, akik felejthetetlenné tették ezeket az utazásokat. Tartsatok a Blogturné három bloggerével és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Miért választottam ezt a könyvet?
Még sosem jártam külföldön, de millió helyre szívesen eljutnék. Talán majd egyszer... Addig is szeretek olyan könyveket olvasgatni, amikben magyar emberkék írnak arról, hogy milyen külföldi kalandjaik voltak. Merre jártak, mit tapasztaltak, milyen érdekes, vicces dolgokat éltek át. Talán ezekből a történetekből gyűjtögetem a bátorságot, hogy egyszer én is nekiinduljak a nagyvilágnak.
Véleményem a könyvről
Földvári András munkaügyben, kalandvágyból, barátok miatt és egyéb okokból is rengeteget utazgatott élete során. Ennek köszönhetően olyasmiket látott és élt át, amiket a legtöbb ember nem. Humoros, érdekes történeteket mesél el nekünk ebben a könyvben, amiknek köszönhetően megismerhetünk más népeket, más embereket, a szokásaikat, valamint talán egy kicsit önmagunkat, magyarokat is.
A könyvben három fejezet található. Az elsőben olyan történetek vannak, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak hozzánk, magyarokhoz. Valahogy mindenhol ott vagyunk, az egész világon, vagy legalábbis a leszármazottaink. A második fejezet olyan helyzetekről mesél, amelyeket minden világutazó jól ismer. Állandóan adódnak kisebb-nagyobb problémák utazás közben, ezek hol viccesek, hol fárasztóak, de utólag szinte mindegyik érdekes történetté alakul át. A harmadik fejezetben pedig a barátokról, emberi kapcsolatokról szóló történetek kerülnek elő.
Földvári András stílusa könnyed, baráti, miközben az ember a történeteit olvassa olyan, mintha egy kedves ismerős mesélne a kalandjairól, élményeiről. Tetszett, hogy a saját sztorijai közé beszőtt olyan történelmi érdekességeket, amelyek egyfelől szorosan kapcsolódtak az adott helyhez, helyzethez, másfelől feldobták a fejezeteket.
Már az első történet beszippantott, amelyben egy kilincsre akasztott, halat tartalmazó szatyor okozott némi mókás kódfejtő bonyodalmat. De nemcsak azok a sztorik kötöttek le, amelyeken kuncogni lehetett. Nagyon érdekes volt látni pl., hogy hogyan kutatta fel az író egy számomra cseppet sem szimpatikus, kalandorlelkületű, magyar férfi világon szétpotyogtatott gyerekeit, és egyesítette a féltestvéreket. Vagy hogy hogyan csempészett be "pianínóként" alkoholt a pakisztáni nagykövet az országába.
Az is tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk olyan országok kultúrájába, amelyekbe egyébként nem valószínű, hogy valaha eljutnánk. Például a könyv nélkül sosem tudtam volna meg, hogy a madagaszkári emberek mennyire türelmesek és nyugodtak. Ha nálunk tartaná fel valaki a forgalmat és okozna hatalmas dugót, örülhetnénk, ha nem halna bele senki, de a hőzöngést biztosra vehetjük így is. Ott teljes csendben, békésen várják meg az emberek, hogy egy fakordét húzó gyalogos ember elsétáljon. Irigylem ezt a mentalitást tőlük.
Lassacskán araszoltunk mi is az autóval, s ahogy épp az izzadságot törölgetve a homlokomról kihajoltam az ablakot, azt láttam, hogy elöl egy szakadt öltözékű, inasan sovány férfi vontat kézzel egy kétkerekű fakordét, elfoglalva a teljes sávot. Talán frissítőket szállíthatott egy üzletbe ez az idők végtelenjén át ballagó figura, aki miatt olyan dugó keletkezett a városban, mintha nálunk a Keletitől a Duna-hidakig állna minden. Meghatott a megértő türelem, amellyel az autósok az akadályt fogadták. Holnap talán ők vontatnak majd nyikorgó fakordét az úton – olvastam le a közlekedők arcáról –, és mi lenne, ha őrjítő dudaszó kísérné őket, csak mert páran türelmetlenek az apró kellemetlenség miatt?
De az író mentalitása is elnyerte a tetszésemet. Amellett, hogy nyitott a világra, kíváncsi, jó a humora és a történetek alapján a természete is, még jó szívvel is rendelkezik. Egy hindu faluban élő nőnek például ágyat szerzett, mert szegénynek fájtak a csontjai, de ágy híján csak a földön, egy gyékényszőnyegen tudott feküdni. Az író és barátai készíttettek egy ágyat, és elfuvarozták a faluba neki. Vagyis segítettek rajta, ahogyan tudtak.
Az egyetlen, ami kicsit zavart, amikor az író megemlítette, hogy XY ismerőséről már az előző könyvében is mesélt ezt-azt. Ilyenkor úgy éreztem, kimaradtam valamiből, mivel azt a könyvet sajnos egyelőre nem olvastam. De nézzük a jó oldalát, ezek az említések csak arra ösztönöznek, hogy beszerezzem az író előző kötetét is, és megtudjam, kiről mit írt korábban.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon érdekes és egyben szórakoztató is volt. A történetekből sokat megtudhattam mind az íróról, mind más népekről, mind rólunk, magyarokról.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki nem juthat (még) el a világ más tájaira, de szívesen bepillantást nyerne különböző népek életébe egy könyv lapjainak a segítségével, közben pedig jól szórakozna.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Földvári András egyik szenvedélye az utazás mellett, hogy abban az országban, ahol jár, lefotózza magát egy olyan autóval, amelyik az adott országra jellemző rendszámtáblával rendelkezik. Minden blogon mutatunk egy fotót, amelyen Földvári András látható egy rendszámtáblával. Nektek azt kell kideríteni, hogy vajon milyen országban járhatott. Megfejtésként az ország nevét kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
10. 04. Kelly & Lupi olvas
10. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 08. Booktastic Boglinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése