Az óvoda számtalan kalandot tartogat a gyerekek számára, Schaudinn Jasmin mesekönyve pedig sok-sok aranyos, hosszabb-rövidebb történeten keresztül mutatja be ezeket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Gyerekként imádtam az ilyen rövidke meséket tartalmazó könyveket. Esti meseként klassz volt olvasgatni őket. Időnként felnőttként is rám tör a vágy, hogy a paplan alá bújva ilyen kis aranyos sztorikat olvassak magamnak esténként, úgyhogy gondoltam, ez a könyv tökéletes lesz erre.
Véleményem a könyvről
A könyv három fejezetre van osztva, ahogy a cím is mutatja, vannak benne rövidke (3 perces), közepesen hosszú (5 perces) és hosszabb (8 perces) mesék. Összesen 18 mese található a kötetben, 7-7 az első fejezetben, 4 pedig az utolsóban.
Mindegyik mese kapcsolódik valamilyen módon az ovihoz vagy az ovis léthez. Olyan problémák, élmények kerültek a középpontba, amelyeket a könyv kis olvasói is átéltek vagy valószínűleg át fognak élni az ovis éveik alatt, ezek a mesék pedig segíthetnek nekik feldolgozni az érzéseiket, megoldani a gondjaikat, átérezni más gyerekek helyzetét.
A mesék és az illusztrációk mind nagyon aranyosak voltak, felnőttként is jólesett végigolvasni és -nézni mindegyiket. A gyerekek pedig szerintem odalesznek ezért a könyvért. Az, hogy különböző hosszúságú meséket tartalmaz a kötet, nagyon jó ötlet. Esténként a szülő, nagyszülő, nagyobb testvér eldöntheti, hogy épp mennyi idő jut az esti mesére, és ehhez mértek kiválaszthat egy rövidebb, közepes vagy hosszú mesét.
Ez a mesekönyv igazán sokszínű többféle szempontból is. Egyfelől rengeteg témát dolgoz fel: gyerekek közötti féltékenység, ovis kirándulás, beilleszkedés egy új közegbe, a nagyobb gyerekek kicsikhez való viszonya, demokratikus döntések egy farsang témájáról, délutáni alvás, betegség, véletlen baleset, különböző felállású családok, továbblépés az iskolába stb. Szinte minden előkerül, ami egy ovis gyereket foglalkoztathat.
Másfelől a karakterek és családi helyzetük is színes. Van olyan mese, amely egy török kisfiúról szól, aki még a nyelvet sem beszéli, mégis összebarátkozik az egyik nagyobb kislánnyal. De az apa-gyerek kisautóversenyről is kiderül, hogy változtatásra érdemes, hiszen nincs minden gyereknek apukája. Van, akinek csak anyukája van, de olyan is, akinek egyenesen kettő. Sőt, az ember a nővérével vagy nagyszüleivel is simán képes kisautóversenyezni. A legtöbb mesében azonban nem az áll a középpontban, ki honnan származik, egyszerűen csak a gyerekek nevéből, a rajzokból láthatjuk, hogy miképpen a világ, úgy az ovi népe is sokszínű, és ez pont így van jól.
Ó, igen, és ne feledkezzünk meg az óvó bácsikról! Merthogy több mesében is óvó bácsik vigyáznak a gyerekekre, nem (vagy nem csak) óvó nénik. Jó, hogy a mesekönyv azt is bemutatja, hogy nem létezik férfi vagy női szakma, bárkiből bármi lehet, ha megvannak a képességei és az akarata, kitartása hozzá. Egy férfi is gondoskodhat a gyerekekről, ha kedves, gyengéd, óvó, kreatív és megvan benne minden más tulajdonság is, ami ehhez a hivatáshoz szükséges.
Mindegyik mesét szerettem, de volt három kedvencem. Az egyik az Anna–mama című. Ebben Anna mellé szegődik Omer, egy török kisfiú, aki elég szégyenlős és még a nyelvet sem beszéli. Anna a gondjaiba veszi őt, egész nap vele játszik, mellette marad, Omer pedig elkezd ragaszkodni hozzá. És egy kis szívmelengető spoiler: a mese végén kiderül, hogy Omer nem azért hívja Annát Annának, mert az a kislány neve, hanem mert őt választotta ki az ovis anyukájának, ugyanis az Anna törökül anyát jelent. Ez a mese nagyon jólesett a kis lelkemnek, igazán édes volt.
A második kedvencem a Gömbifalva volt, amelyben a gyerekek az oviban egész kis világot építenek fel legóból, építőkockákból és egyéb dolgokból a gömbiknek (apró gömböcskék, amelyek talpakon állnak és van szemük, szájuk, valamint különböző érzéseket mutatnak – boldogok, szomorúak, álmosak, félősek stb.). Ez azért tetszett, mert imádom, amikor a gyerekek ennyire kreatívak, és öröm volt látni, hogy mind összefogtak, és létrehoztak egy hatalmas, izgalmas kis világot.
A harmadik mese A kő volt. Ebben két barát, Kimi és Miguel elhatározzák, hogy kőtörők lesznek felnőttként, és már gyerekként is gyakorolnak erre. Az egyik kő nagyon nem akar eltörni nekik, ezért Kimi ledobja azt a csúszda tetejéről. Ám ahelyett, hogy a betonra érkezne a kő, az egyik kislányra esik véletlenül. Nagyon tetszett, hogy Kiminek milyen erős a lelkiismerete. Bár véletlen baleset történt, őt mégis szó szerint megrázza, hogy bántott valakit a felelőtlenségével. Persze a végén minden jól alakul, de bár minden gyerek és felnőtt ennyire át tudná érezni a másik fájdalmát, és azt, hogy vigyáznunk kell másokra.
Hogy tetszett a könyv?
Talán az egyik legjobb kicsinek való mesekönyv volt, amit az elmúlt évben a kezembe vettem. A mesékben sok olyan helyzet kerül elő, ami segíthet az olvasó gyerekeknek az óvodai beilleszkedésben, a gondjaik feldolgozásában. Emellett a kötet megmutatja, hogy a világ, a gyerekek sokszínűek, és ez pont így van jól. Ezt pedig nem didaktikus, szájbarágós stílusban teszi, hanem egyszerűen csak kedves, aranyos mesékkel.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden kicsinek ajánlom esti meseként, de az olyan gyereklelkű felnőtteknek is tetszeni fog, mint amilyen én vagyok.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során az egyes állomásokon olyan könyvek fülszövegeit találjátok, amelyekek az óvodába járás témáját dolgozzák fel. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példány a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszöveg a játékhoz:
Kicsi Mimi nagy változások elé néz. Nyuszimama úgy véli, kinőtték a régi üregüket, el kell költözniük, ráadásul itt az ideje, hogy Mimi óvodába járjon. Mimi egyáltalán nem örül. Mi lesz katicababával?
Hát az ágyikójával? És miért kell óvodába mennie, amikor legszívesebben otthon maradna a mamával?
Tamás Zsuzsa, Az év gyermekkönyve díjas író ezúttal két kedves mesével fordul a kisebbekhez, akik talán éppen hasonlóan nagy változások előtt állnak.
Állomáslista:
10. 26. Veronika’s Reader Feeder
10. 28. Könyv és más
10. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése