Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.
Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye a fülszövege miatt kezdett el érdekelni. Ugyanis a könyves világban játszódik, az egyik főszereplője egy könyvesboltban dolgozik és egy könyvfesztivál megrendezésén ügyködik, míg a másik író. Szóval úgy véltem, ez a világ érdekes számomra, és szívesen olvasnék róla.
Ami tetszett
1. Könyves világ, még ha kicsit álomszerű is
A történet a könyves világban játszódik, és ez egy könyvmoly számára máris ad valami pluszt. Érdekes volt látni, hogyan is ír az írónő a külföldi könyvesboltok, könyvkiadók, könyves események működéséről, arról, hogyan élnek az írók, miként működik egy írói pályázat elbírálása és egy kreatív írás tanfolyam meg hasonlók. Még úgy is érdekes volt, hogy élek a gyanúperrel, a valóságban egy csomó minden nem így működik, pusztán az írónő fantáziája és a történet cselekményének íve miatt történhetnek meg olyan dolgok is, amelyek kicsit irreálisak. Például, hogy egy éppen bezárni készülő könyvesbolt vállalja egy nagy könyvfesztivál összes könyvének szállítását, vagy hogy az adott könyvesbolt egyik eladóját egy nagynevű kiadó vezetője egyik pillanatról a másikra kinevezi a könyvfesztivál szervezőjévé és szerkesztővé, holott az eladóban nincsen semmi különös azon kívül, hogy sokat olvas.
2. Kellemes tulajdonságok
Dermot Flynn fiatalon írt két nagy sikerű könyvet, azután eltűnt a világ szeme elől. Most Laurát bízzák meg azzal, hogy hívja meg a férfit a könyvfesztiválra. Ha sikerrel jár, komoly anyagi támogatást kap a fesztivál megszervezéséhez. Laura némi huzakodás után belevág a dologba, és elutazik Írországba, abba a kisvárosba, amiből Dermot a visszavonulása óta nem tette ki a lábát. A férfi bele is egyezik abba, hogy elmegy a könyvfesztiválra, ám cserébe azt akarja, hogy Laura feküdjön le vele.
Nos, Dermot így elsőre nem tűnik túl vonzó személyiségnek, ám én szép lassan megláttam a szerethető oldalát is. Egyfelől, bár a szülővárosát nem hajlandó elhagyni, otthon mégiscsak kiveszi a részét a városka életéből, például a helyi iskolában is tanítja az alsósokat. Másfelől van egy jelenet, amelyben Laura elmeséli, hogy a kiadó vezetője azt mondta neki, ha van két ígéretes női írójelölt a pályázaton, azt válassza ki, amelyik jobban néz ki, mert az eladhatóbb. Dermot pedig felháborodik ezen, vagyis van igazságérzete. Emellett, van felelősségtudata is. Amikor Laura megkérdezi tőle, hogy miért nem ír gyerekkönyveket is, azt mondja, hogy az túl nagy felelősség, mert egy felnőtt, ha nem tetszik neki egy könyv, csak félreteszi, és választ más olvasnivalót, viszont egy gyerek kedvét örökre el lehet venni az olvasástól, ha elsőként rossz könyv kerül a kezébe.
A kreatív írás tanfolyam alatt is jófejnek tűnik, olyannak, akitől szívesen tanulna az ember, bár az esti ivós részt azért kihagynám. Viszont a tanfolyam elején adott egy feladatot a diákoknak, amit azonnal elkezdtem én is megcsinálni. Megadott időn belül kellett írniuk a pénzről, a halálról és a születésről egy-egy novellát.
Szóval Dermot valamivel összetettebb, mint az elsőre látszik, és vannak olyan tulajdonságai, amik tényleg szimpatikusak. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd a férfiak pártját fogom, de sokkal szimpibb karakter volt számomra, mint Laura, annak ellenére, hogy Dermotnak is megvoltak a felesleges hisztijei és hasonlók.
Laurát sajnos egyáltalán nem tudtam megkedvelni, mert az, amit ő és mások elmondanak róla (introvertált könyvmoly, aki visszahúzódva éli a kis életét) abszolút ellentétben áll a tetteivel. Számomra az a típus volt, aki megjátssza, hogy naiv, visszahúzódó jó kislány (talán még önmagát is becsapva), csak hogy mások kedveljék, ám valójában egyáltalán nem ilyen. Egy valódi introvertált, könyvmoly jó kislány sosem csinálna olyasmiket, amiket ő tett. Tapasztalatból tudom.
Amin elgondolkoztam…
Az igazság az, hogy ez a típusú romantikus regény nagyon nem az én világom. Erre olvasás közben jöttem rá. Sokkal közelebb áll hozzám a francia stílusú romantikus regény, amelyben a főszereplők nem a bizonytalanságuk által kreált fals problémák miatt szenvednek, hanem valódi lelki és egyéb gondok választják el a szerelmeseket. Szóval jobban szeretem azokat a romantikus regényeket, amelyek ennél sokkal reálisabb képet mutatnak mind a világról, mind az emberek lelki világáról, mind a szerelemről.
De ha valaki romantikus alkat és szereti a tipikus, régimódi, mesébe illő, ám kicsit irreális szerelmes regényeket, annak ez a könyv tökéletes kikapcsolódást jelenthet. Már csak azért is, mert Katie Fforde híres írónak számít a romantikus regények terén, vagyis tud valamit, amit a fenti olvasótípusok nagyon szeretnek. Nem mellesleg egy csomó regényét meg is filmesítették. A Szerelmes leveleket pont nem találtam ezek között (bár lehet, hogy ehhez is készült film, csak én vagyok béna a keresésben…), viszont sok egyéb regényének filmváltozatát szokta adni a tévé.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik nagyon-nagyon romantikus alkatok, és szeretik a régimódi, lányregényes „love story”-kat modern köntösbe öntve.
Kedvenc idézetek:
„– És gyerekeknek még sosem akartál írni?
Az elmondottak alapján kézenfekvőnek tűnt a kérdés.
– Nem. Semmilyen körülmények között. Túl nehéz, és túl nagy felelősség. Ha írok egy könyvet, és valaki utálja, akkor félredobja, és belekezd egy másikba. Ám a gyerekeknek akár egy életre elmehet a kedvük az olvasástól – felelte Dermot hevesen. A téma szemmel láthatólag érzékenyen érintette.”
„– Eleanora szerint az előnyös külső pluszpontot ér. Szerinte olyan vérre menő harc folyik az írók között, hogy ha két jelentkező nagyjából hasonló szinten ír, akkor érdemes azt választani, aki jobban mutat majd a címlapokon.
– Hát ez azért szerintem rendkívül szexista hozzáállás…”
„– És ha nem vagytok szépek, nagyon öregek, nagyon fiatalok, nem a szeretőtök vagy rokonotok egy futballsztár vagy egy kiadó igazgatója, akkor jobb, ha elfelejtitek ezt az egészet. Ha nem vagy eladható, nem vagy kiadható sem.”
Értékelés: A könyv a maga nemében és kategóriájában TETSZETT, bár nagyon nem az én ízlésem úgy egyébként.
Ami tetszett
1. Könyves világ, még ha kicsit álomszerű is
A történet a könyves világban játszódik, és ez egy könyvmoly számára máris ad valami pluszt. Érdekes volt látni, hogyan is ír az írónő a külföldi könyvesboltok, könyvkiadók, könyves események működéséről, arról, hogyan élnek az írók, miként működik egy írói pályázat elbírálása és egy kreatív írás tanfolyam meg hasonlók. Még úgy is érdekes volt, hogy élek a gyanúperrel, a valóságban egy csomó minden nem így működik, pusztán az írónő fantáziája és a történet cselekményének íve miatt történhetnek meg olyan dolgok is, amelyek kicsit irreálisak. Például, hogy egy éppen bezárni készülő könyvesbolt vállalja egy nagy könyvfesztivál összes könyvének szállítását, vagy hogy az adott könyvesbolt egyik eladóját egy nagynevű kiadó vezetője egyik pillanatról a másikra kinevezi a könyvfesztivál szervezőjévé és szerkesztővé, holott az eladóban nincsen semmi különös azon kívül, hogy sokat olvas.
2. Kellemes tulajdonságok
Dermot Flynn fiatalon írt két nagy sikerű könyvet, azután eltűnt a világ szeme elől. Most Laurát bízzák meg azzal, hogy hívja meg a férfit a könyvfesztiválra. Ha sikerrel jár, komoly anyagi támogatást kap a fesztivál megszervezéséhez. Laura némi huzakodás után belevág a dologba, és elutazik Írországba, abba a kisvárosba, amiből Dermot a visszavonulása óta nem tette ki a lábát. A férfi bele is egyezik abba, hogy elmegy a könyvfesztiválra, ám cserébe azt akarja, hogy Laura feküdjön le vele.
Nos, Dermot így elsőre nem tűnik túl vonzó személyiségnek, ám én szép lassan megláttam a szerethető oldalát is. Egyfelől, bár a szülővárosát nem hajlandó elhagyni, otthon mégiscsak kiveszi a részét a városka életéből, például a helyi iskolában is tanítja az alsósokat. Másfelől van egy jelenet, amelyben Laura elmeséli, hogy a kiadó vezetője azt mondta neki, ha van két ígéretes női írójelölt a pályázaton, azt válassza ki, amelyik jobban néz ki, mert az eladhatóbb. Dermot pedig felháborodik ezen, vagyis van igazságérzete. Emellett, van felelősségtudata is. Amikor Laura megkérdezi tőle, hogy miért nem ír gyerekkönyveket is, azt mondja, hogy az túl nagy felelősség, mert egy felnőtt, ha nem tetszik neki egy könyv, csak félreteszi, és választ más olvasnivalót, viszont egy gyerek kedvét örökre el lehet venni az olvasástól, ha elsőként rossz könyv kerül a kezébe.
A kreatív írás tanfolyam alatt is jófejnek tűnik, olyannak, akitől szívesen tanulna az ember, bár az esti ivós részt azért kihagynám. Viszont a tanfolyam elején adott egy feladatot a diákoknak, amit azonnal elkezdtem én is megcsinálni. Megadott időn belül kellett írniuk a pénzről, a halálról és a születésről egy-egy novellát.
Szóval Dermot valamivel összetettebb, mint az elsőre látszik, és vannak olyan tulajdonságai, amik tényleg szimpatikusak. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd a férfiak pártját fogom, de sokkal szimpibb karakter volt számomra, mint Laura, annak ellenére, hogy Dermotnak is megvoltak a felesleges hisztijei és hasonlók.
Laurát sajnos egyáltalán nem tudtam megkedvelni, mert az, amit ő és mások elmondanak róla (introvertált könyvmoly, aki visszahúzódva éli a kis életét) abszolút ellentétben áll a tetteivel. Számomra az a típus volt, aki megjátssza, hogy naiv, visszahúzódó jó kislány (talán még önmagát is becsapva), csak hogy mások kedveljék, ám valójában egyáltalán nem ilyen. Egy valódi introvertált, könyvmoly jó kislány sosem csinálna olyasmiket, amiket ő tett. Tapasztalatból tudom.
Amin elgondolkoztam…
Az igazság az, hogy ez a típusú romantikus regény nagyon nem az én világom. Erre olvasás közben jöttem rá. Sokkal közelebb áll hozzám a francia stílusú romantikus regény, amelyben a főszereplők nem a bizonytalanságuk által kreált fals problémák miatt szenvednek, hanem valódi lelki és egyéb gondok választják el a szerelmeseket. Szóval jobban szeretem azokat a romantikus regényeket, amelyek ennél sokkal reálisabb képet mutatnak mind a világról, mind az emberek lelki világáról, mind a szerelemről.
De ha valaki romantikus alkat és szereti a tipikus, régimódi, mesébe illő, ám kicsit irreális szerelmes regényeket, annak ez a könyv tökéletes kikapcsolódást jelenthet. Már csak azért is, mert Katie Fforde híres írónak számít a romantikus regények terén, vagyis tud valamit, amit a fenti olvasótípusok nagyon szeretnek. Nem mellesleg egy csomó regényét meg is filmesítették. A Szerelmes leveleket pont nem találtam ezek között (bár lehet, hogy ehhez is készült film, csak én vagyok béna a keresésben…), viszont sok egyéb regényének filmváltozatát szokta adni a tévé.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik nagyon-nagyon romantikus alkatok, és szeretik a régimódi, lányregényes „love story”-kat modern köntösbe öntve.
Kedvenc idézetek:
„– És gyerekeknek még sosem akartál írni?
Az elmondottak alapján kézenfekvőnek tűnt a kérdés.
– Nem. Semmilyen körülmények között. Túl nehéz, és túl nagy felelősség. Ha írok egy könyvet, és valaki utálja, akkor félredobja, és belekezd egy másikba. Ám a gyerekeknek akár egy életre elmehet a kedvük az olvasástól – felelte Dermot hevesen. A téma szemmel láthatólag érzékenyen érintette.”
„– Eleanora szerint az előnyös külső pluszpontot ér. Szerinte olyan vérre menő harc folyik az írók között, hogy ha két jelentkező nagyjából hasonló szinten ír, akkor érdemes azt választani, aki jobban mutat majd a címlapokon.
– Hát ez azért szerintem rendkívül szexista hozzáállás…”
„– És ha nem vagytok szépek, nagyon öregek, nagyon fiatalok, nem a szeretőtök vagy rokonotok egy futballsztár vagy egy kiadó igazgatója, akkor jobb, ha elfelejtitek ezt az egészet. Ha nem vagy eladható, nem vagy kiadható sem.”
Értékelés: A könyv a maga nemében és kategóriájában TETSZETT, bár nagyon nem az én ízlésem úgy egyébként.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kelly és Lupi olvas
03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kelly és Lupi olvas
03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése