Bár rengeteg minden változott az emberek életében az elmúlt évszázadokban, van néhány dolog, ami szerencsére örök: mint például az, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A Libri Kiadó csodaszép, gazdagon illusztrált új albumából sok mindent megtudhatunk négylábú társaink történetéről, sajátosságairól, illetve a különböző fajták egyedi jellemzőiről. Tarts a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és legyél te a szerencsés, aki megnyeri a kiadó által felajánlott egy példányt!
A Miklósi Ádám által szerkesztett, többszerzős A kutya című könyvet azonnal kiszúrtam magamnak. Mióta van két shi-tzu kutyusom, teljesen kutyabolond lettem, és szeretnék minél többet megtudni ezekről az állatokról, hogy a lehető legjobban értsem és ismerjem a sajátjaimat, ezáltal pedig a lehető legjobb otthont és gondoskodást tudjam nyújtani számukra.
Ami tetszett
1. Gyönyörű
Ez a könyv egyszerűen gyönyörű. Már lapozgatni, nézegetni is jólesik az embernek. Sok szöveg van benne, szóval nem egy képes album, mégis éppen elég képet, ábrát, táblázatot, diagrammot és hasonló érdekességet tettek bele ahhoz, hogy már az olvasás elkezdése előtt is felkeltse az ember figyelmét, és kellemesnek érezze a könyv kézbe vételét.
Már gyerekként is nagyon szerettem az ilyen ismeretterjesztő könyveket, rengeteg hasonlóm volt, amiből megismerhettem a világunkat, az állatokat, növényeket, világűrt és egyebeket, de így, felnőtt fejjel is nagyon élvezem a hasonló könyveket. Ez pedig kiemelkedően jól összerakott könyv volt.
2. Csodás kezdés és hozzáállás a kutyákhoz
Általában a bejegyzéseim végén szoktam csak idézni, de most másként teszek. Ugyanis a könyv első oldalán a szerzők kinyilvánították néhány mondattal, hogyan is állnak a kutyákhoz, és hogyan is kéne mindannyiunknak hozzáállni a kutyákhoz. Íme, ez a néhány mondat:
„A kutyát olyan fajként kell tisztelnünk, amelynek önálló sorsa és rendeltetése van. Hagynunk kell, hogy önmaga lehessen: kutya. Mindezek alapján talán akkor érthetjük meg leginkább az ember és a kutya közötti kapcsolatot, ha barátként tekintünk rá. A barátok egész életükben kötődnek egymáshoz, de ha a körülmények úgy kívánják, hosszabb-rövidebb ideig képesek egymástól független életet is élni. Segítik egymást, de nem igénylik a szívességek azonnali viszonzását. A barátok szeretnek együtt lenni, tisztelik egymást, és engedik, hogy a másik önálló személyiséget alakítson ki.”
Nekem ez a néhány mondat nagyon pozitívan hat. Nap mint nap látom, ahogyan az emberek agyonfotózgatják a kutyáikat, kihasználják őket a népszerűségük növelésére úgy is, hogy esetleg az adott kutya a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Azzal persze nincsen gond, ha egy kutya élvezi a fotózkodást, azzal sincsen, ha a gazda megörökíti őt néhány képen emlékként. De az szerintem gáz, amikor egy kutya csak rá van kényszerítve a „sztárságra”. És igen, látszik, amikor egy kutya utálja az egészet. Az enyémek utálják, és évente talán 3 kép készül róluk emlékként, mert tiszteletben tartom az érzéseiket. Én sem örülnék neki, ha a képembe nyomnának egy okostelefont, és agyonfotóznának az engedélyem és igényem nélkül.
Az is nagyon bizarr, amikor valaki kiegészítőként hordozza a kutyáját. Úgy kezeli, mint egy játék babát, ami csak azért létezik, hogy őt szórakoztassa, ám amikor épp nincsen kedve hozzá, akkor csak úgy simán beteszi a sarokba, és elvárja, hogy a kutya békén hagyja őt. A kutyának van lelke, van személyisége, vannak igényei, és van akarta is. Van, hogy nem igényli a simogatást, van, hogy magányra és nyugalomra vágyik, van, hogy szüksége van a gazdája közelségére, és ha menni kell, hát menni kell, akkor is, ha a gazda éppen fáradt, beteg, életunt, és semmi kedve nincs a sétához.
Egy kutya nem játék, nem kiegészítő, nem népszerűségnövelő. Egy kutya önálló személyiséggel bíró családtag, barát és felelősség. Hatalmas felelősség.
3. Mindenre kitérő, új infókkal teli, elgondolkoztató
Van olyan kutyákkal foglalkozó könyvem, amelyik leírja, hogyan etesd, sétáltasd, itasd a kutyádat, hogyan gondozd a szőrét, körmét, fogát, stb., vagyis elmondja, hogyan elégítsd ki az alapszükségleteit. Ám ez a könyv sokkal többet ad ennél. Megtudhatjuk belőle, honnan is származik a kutya. Én eddig csak annyit tudtam, hogy a farkastól, de ennél sokkal bonyolultabb a képlet, és új információkkal is szolgált. Azt pl. tudtam, hogy a mostani kutyafajták többségét úgy hozta létre az ember tenyésztéssel és különböző fajták keverésével, ám azt nem sejtettem, hogy az általunk ismert kutyafajták alig 150–200 éve élnek csak. Nagyon durva, hogy ilyen rövid ideje léteznek.
Megismerhetjük azt a folyamatot is a könyvből, ahogyan a kutya vadon élő rokonait háziasítottuk, és végül eljutottunk addig, hogy a kutya az ember legjobb barátja lett.
Ezután jön az anatómiai rész, amelyből megismerhetjük a kutyáinkat biológiai szempontból. Itt is voltak számomra új infók, pl., úgy tudtam, hogy a kutyák egyáltalán nem izzadnak, és lihegéssel hűtik magukat, de arról nem hallottam, hogy a tappancsaikon igenis képesek az izzadásra. Ahogyan azt sem tudtam, hogy minden egyes kutyának hasonló számú csontja van, legyen apró csivava vagy nagy német dog. És azt sem tudtam, hogy a megrövidült koponyájú kutyáknak rosszabb a szaglása, és jobb a látása. Ez pl. nagyon fontos információ volt számomra úgy, hogy az egyik kutyusomnak gond van a szemével. Két állatorvos közül az egyik azt tanácsolta, vetessük ki a szemét (a másik élete végéig tartó kezelést javasolt), mi viszont nemet mondtunk erre a drasztikus lépésre. Amíg nem fáj neki, nem zavarja, nem okoz számára valami más, súlyosabb betegséget az a szem, és valamennyire még lát vele, addig bizony nem hagyjuk, hogy kivegye az orvos. És ez alapján jól döntöttünk, mert fontos neki a látása a rosszabb szaglás mellett, még ha nem is tökéletesen lát az egyik szemével.
Ezt követően arról olvashatunk, milyen a kutya társas viselkedése. Hogyan viselkednek egymással, hogyan viselkednek az emberrel, mit jelentenek bizonyos reakcióik, miben más egy kölyökkutya és egy idősebb kutya. Hogyan kommunikálhatunk a kutyusokkal, és ők hogyan kommunikálnak velünk és egymással. Ha valakinek van kutyája, akkor ezeket nagyrészt már tapasztalta maga is, de érdekes volt így összefoglalva, megmagyarázva olvasni a témáról.
A következő fejezet a kutyák és emberek viszonyáról szól. Kapunk egy kis történelmi kitekintőt, majd arról olvashatunk, hogy a mostani világban hogyan alkotják az életünk részeit a kutyák. Olvashatunk a lakásban élő állatokról, azokról, akik részt vesznek a munkánkban és azokról is, akik állatmenhelyre kerülnek. Külön alfejezetekben tárgyalják, hogy milyen kihatással van az egészségünkre egy kutya közelsége, valamint azt is, hogy mi milyen kihatással vagyunk a kutyák egészségére például azzal, hogy néha ész nélkül szaporítjuk őket.
Ami nagyon durva, hogy írnak egy felmérésről, amely azt akarta feltárni, hogy kutyaszerető emberek miért nem lépnek fel az ellen, hogy a túltenyésztés miatt kedvenceiknek kóros elváltozásaik vannak, amelyek fájnak, betegségeket okoznak, és korai halálhoz vezethetnek. Kiderült, hogy az emberek valamiért hűségesen ragaszkodnak a hátrányos helyzetben lévő fajtákhoz, ha már egyszer volt olyan fajta kutyájuk. Az nem derül ki, hogy ennek mi lehet az oka, de én elgondolkoztam rajta. Talán, ha egy kutya beteges, akkor nagyobb szüksége van ránk, és ebben az elidegenedett világban ezáltal úgy érezhetjük, hogy van kiről gondoskodnunk, van értelme az életünknek. Ez egyfajta Teréz anya-komplexus lehet, amely által jobb, fontosabb embernek hihetjük magunkat. Vagy legalább is egyeseknél így lehet. Esetünkben például csak a véletlennek köszönhetően kerültek fajtiszta shi-tzuk a családba (a korábbi kutyánk stramm, egészséges keverék kutyus volt), és megszakad a szívem a kisebbért, aki borzalmasan beteges. Őket a világ minden kincséért sem adnám már oda, mert szívből szeretem mindkettőt, de ha lenne lehetőség arra, hogy túltenyésztéssel soha többé ne lehessen létrehozni ennyire beteges kutyusokat, akkor támogatnám. Csak azért, hogy egy kutya hű, de cuki és menő és trendi legyen, nem lenne szabad végignézni a túltenyésztésből adódó szenvedéseit.
4. Kis lexikon
A könyv végén található egy kis lexikonszerű rész a kutyafajtákról. Ennek köszönhetően megtudhatjuk mindegyikük legfőbb tulajdonságait, azt, hogy mennyire képezhetőek, mennyire gyerekszeretőek, milyen a gondozásigényük, milyen betegségek jellemzik őket, milyen a mozgásigényük, és kezdő gazdik számára mennyire ajánlott a tartásuk.
Ezt a kis összefoglalót nagyon klassznak tartom, mert ha valaki most szándékozik kiválasztani a kutyáját, akkor könnyebben át tudja látni, melyik kutya való neki. Ha pl. sokat dolgozik, akkor kisebb mozgásigényű kutyát választ, ha gyerkőcei vannak, akkor olyat, aki odavan a gyerekekért, ha házőrzőt szeretne, akkor olyat, akinek nagy a házőrzőhajlama.
Amin elgondolkoztam…
A könyvben arról is olvashatunk, hogy Svájcban már külön engedély kell ahhoz, hogy valaki kutyát tarthasson, ennek megszerzéséhez pedig el kell végeznie egy akkreditált kutyaiskolát. Nos, én szívből támogatnám ezt a lehetőséget itthon is. Sajnos én sem tudok mindent a kutyáimról, de igyekszem őket jól gondozni és biztonságban tartani. Ám annyi felelőtlen gazdát látok nap mint nap, olyanokat is, akik a saját kutyájukat veszélyeztetik, és olyanokat is, akik mások kutyáit, így az én kutyáimat is veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy egyre többször olvashatunk kutyatámadásokról, melyeknek kisebb kutyák vagy emberek (sokszor gyerekek) az áldozatai.
Sok gazda egyáltalán nem ismeri vagy akarja követni a biztonságos kutyatartás szabályait, és tesznek rá, ha ez végül a saját kutyájuk, más kutyák vagy esetleg emberek épségébe vagy életébe kerül. Szóval igen, örülnék, ha engedélyhez kötnék a kutyatartást, és én lennék az első, aki elmenne az akkreditált kutyaiskolába, hogy még annál is többet megtudjon a kutyáiról, amennyit most tud.
Természetesen ehhez az kéne, hogy a kutyaiskola elvégzése megfizethető vagy ingyenes legyen és megfelelő tudással rendelkező emberek tanítsanak ott. De úgy gondolom, még mindig kevesebbe kerülne egy olcsó vagy ingyenes kutyaiskola támogatása anyagilag akár az állam, akár állatvédő szervezetek számára, mint azt a sok elhanyagolt, kitett, bántalmazott kutyát befogadni, ellátni.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akinek van kutyája vagy szeretne kutyát a közeljövőben. Legyünk mindannyian felelős gazdák, ismerjük meg a lehető legjobban a kutyákat, válasszuk ki azt a fajtát, aki valóban nekünk való, illik az életmódunkhoz, és akinek jó és biztonságos életet tudunk nyújtani sok-sok éven keresztül. A kutya nagy felelősség, de annyi örömet tud adni, hogy megéri az erőfeszítést.
Értékelés: IMÁDOM.
Ami tetszett
1. Gyönyörű
Ez a könyv egyszerűen gyönyörű. Már lapozgatni, nézegetni is jólesik az embernek. Sok szöveg van benne, szóval nem egy képes album, mégis éppen elég képet, ábrát, táblázatot, diagrammot és hasonló érdekességet tettek bele ahhoz, hogy már az olvasás elkezdése előtt is felkeltse az ember figyelmét, és kellemesnek érezze a könyv kézbe vételét.
Már gyerekként is nagyon szerettem az ilyen ismeretterjesztő könyveket, rengeteg hasonlóm volt, amiből megismerhettem a világunkat, az állatokat, növényeket, világűrt és egyebeket, de így, felnőtt fejjel is nagyon élvezem a hasonló könyveket. Ez pedig kiemelkedően jól összerakott könyv volt.
2. Csodás kezdés és hozzáállás a kutyákhoz
Általában a bejegyzéseim végén szoktam csak idézni, de most másként teszek. Ugyanis a könyv első oldalán a szerzők kinyilvánították néhány mondattal, hogyan is állnak a kutyákhoz, és hogyan is kéne mindannyiunknak hozzáállni a kutyákhoz. Íme, ez a néhány mondat:
„A kutyát olyan fajként kell tisztelnünk, amelynek önálló sorsa és rendeltetése van. Hagynunk kell, hogy önmaga lehessen: kutya. Mindezek alapján talán akkor érthetjük meg leginkább az ember és a kutya közötti kapcsolatot, ha barátként tekintünk rá. A barátok egész életükben kötődnek egymáshoz, de ha a körülmények úgy kívánják, hosszabb-rövidebb ideig képesek egymástól független életet is élni. Segítik egymást, de nem igénylik a szívességek azonnali viszonzását. A barátok szeretnek együtt lenni, tisztelik egymást, és engedik, hogy a másik önálló személyiséget alakítson ki.”
Nekem ez a néhány mondat nagyon pozitívan hat. Nap mint nap látom, ahogyan az emberek agyonfotózgatják a kutyáikat, kihasználják őket a népszerűségük növelésére úgy is, hogy esetleg az adott kutya a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Azzal persze nincsen gond, ha egy kutya élvezi a fotózkodást, azzal sincsen, ha a gazda megörökíti őt néhány képen emlékként. De az szerintem gáz, amikor egy kutya csak rá van kényszerítve a „sztárságra”. És igen, látszik, amikor egy kutya utálja az egészet. Az enyémek utálják, és évente talán 3 kép készül róluk emlékként, mert tiszteletben tartom az érzéseiket. Én sem örülnék neki, ha a képembe nyomnának egy okostelefont, és agyonfotóznának az engedélyem és igényem nélkül.
Az is nagyon bizarr, amikor valaki kiegészítőként hordozza a kutyáját. Úgy kezeli, mint egy játék babát, ami csak azért létezik, hogy őt szórakoztassa, ám amikor épp nincsen kedve hozzá, akkor csak úgy simán beteszi a sarokba, és elvárja, hogy a kutya békén hagyja őt. A kutyának van lelke, van személyisége, vannak igényei, és van akarta is. Van, hogy nem igényli a simogatást, van, hogy magányra és nyugalomra vágyik, van, hogy szüksége van a gazdája közelségére, és ha menni kell, hát menni kell, akkor is, ha a gazda éppen fáradt, beteg, életunt, és semmi kedve nincs a sétához.
Egy kutya nem játék, nem kiegészítő, nem népszerűségnövelő. Egy kutya önálló személyiséggel bíró családtag, barát és felelősség. Hatalmas felelősség.
3. Mindenre kitérő, új infókkal teli, elgondolkoztató
Van olyan kutyákkal foglalkozó könyvem, amelyik leírja, hogyan etesd, sétáltasd, itasd a kutyádat, hogyan gondozd a szőrét, körmét, fogát, stb., vagyis elmondja, hogyan elégítsd ki az alapszükségleteit. Ám ez a könyv sokkal többet ad ennél. Megtudhatjuk belőle, honnan is származik a kutya. Én eddig csak annyit tudtam, hogy a farkastól, de ennél sokkal bonyolultabb a képlet, és új információkkal is szolgált. Azt pl. tudtam, hogy a mostani kutyafajták többségét úgy hozta létre az ember tenyésztéssel és különböző fajták keverésével, ám azt nem sejtettem, hogy az általunk ismert kutyafajták alig 150–200 éve élnek csak. Nagyon durva, hogy ilyen rövid ideje léteznek.
Megismerhetjük azt a folyamatot is a könyvből, ahogyan a kutya vadon élő rokonait háziasítottuk, és végül eljutottunk addig, hogy a kutya az ember legjobb barátja lett.
Ezután jön az anatómiai rész, amelyből megismerhetjük a kutyáinkat biológiai szempontból. Itt is voltak számomra új infók, pl., úgy tudtam, hogy a kutyák egyáltalán nem izzadnak, és lihegéssel hűtik magukat, de arról nem hallottam, hogy a tappancsaikon igenis képesek az izzadásra. Ahogyan azt sem tudtam, hogy minden egyes kutyának hasonló számú csontja van, legyen apró csivava vagy nagy német dog. És azt sem tudtam, hogy a megrövidült koponyájú kutyáknak rosszabb a szaglása, és jobb a látása. Ez pl. nagyon fontos információ volt számomra úgy, hogy az egyik kutyusomnak gond van a szemével. Két állatorvos közül az egyik azt tanácsolta, vetessük ki a szemét (a másik élete végéig tartó kezelést javasolt), mi viszont nemet mondtunk erre a drasztikus lépésre. Amíg nem fáj neki, nem zavarja, nem okoz számára valami más, súlyosabb betegséget az a szem, és valamennyire még lát vele, addig bizony nem hagyjuk, hogy kivegye az orvos. És ez alapján jól döntöttünk, mert fontos neki a látása a rosszabb szaglás mellett, még ha nem is tökéletesen lát az egyik szemével.
Ezt követően arról olvashatunk, milyen a kutya társas viselkedése. Hogyan viselkednek egymással, hogyan viselkednek az emberrel, mit jelentenek bizonyos reakcióik, miben más egy kölyökkutya és egy idősebb kutya. Hogyan kommunikálhatunk a kutyusokkal, és ők hogyan kommunikálnak velünk és egymással. Ha valakinek van kutyája, akkor ezeket nagyrészt már tapasztalta maga is, de érdekes volt így összefoglalva, megmagyarázva olvasni a témáról.
A következő fejezet a kutyák és emberek viszonyáról szól. Kapunk egy kis történelmi kitekintőt, majd arról olvashatunk, hogy a mostani világban hogyan alkotják az életünk részeit a kutyák. Olvashatunk a lakásban élő állatokról, azokról, akik részt vesznek a munkánkban és azokról is, akik állatmenhelyre kerülnek. Külön alfejezetekben tárgyalják, hogy milyen kihatással van az egészségünkre egy kutya közelsége, valamint azt is, hogy mi milyen kihatással vagyunk a kutyák egészségére például azzal, hogy néha ész nélkül szaporítjuk őket.
Ami nagyon durva, hogy írnak egy felmérésről, amely azt akarta feltárni, hogy kutyaszerető emberek miért nem lépnek fel az ellen, hogy a túltenyésztés miatt kedvenceiknek kóros elváltozásaik vannak, amelyek fájnak, betegségeket okoznak, és korai halálhoz vezethetnek. Kiderült, hogy az emberek valamiért hűségesen ragaszkodnak a hátrányos helyzetben lévő fajtákhoz, ha már egyszer volt olyan fajta kutyájuk. Az nem derül ki, hogy ennek mi lehet az oka, de én elgondolkoztam rajta. Talán, ha egy kutya beteges, akkor nagyobb szüksége van ránk, és ebben az elidegenedett világban ezáltal úgy érezhetjük, hogy van kiről gondoskodnunk, van értelme az életünknek. Ez egyfajta Teréz anya-komplexus lehet, amely által jobb, fontosabb embernek hihetjük magunkat. Vagy legalább is egyeseknél így lehet. Esetünkben például csak a véletlennek köszönhetően kerültek fajtiszta shi-tzuk a családba (a korábbi kutyánk stramm, egészséges keverék kutyus volt), és megszakad a szívem a kisebbért, aki borzalmasan beteges. Őket a világ minden kincséért sem adnám már oda, mert szívből szeretem mindkettőt, de ha lenne lehetőség arra, hogy túltenyésztéssel soha többé ne lehessen létrehozni ennyire beteges kutyusokat, akkor támogatnám. Csak azért, hogy egy kutya hű, de cuki és menő és trendi legyen, nem lenne szabad végignézni a túltenyésztésből adódó szenvedéseit.
4. Kis lexikon
A könyv végén található egy kis lexikonszerű rész a kutyafajtákról. Ennek köszönhetően megtudhatjuk mindegyikük legfőbb tulajdonságait, azt, hogy mennyire képezhetőek, mennyire gyerekszeretőek, milyen a gondozásigényük, milyen betegségek jellemzik őket, milyen a mozgásigényük, és kezdő gazdik számára mennyire ajánlott a tartásuk.
Ezt a kis összefoglalót nagyon klassznak tartom, mert ha valaki most szándékozik kiválasztani a kutyáját, akkor könnyebben át tudja látni, melyik kutya való neki. Ha pl. sokat dolgozik, akkor kisebb mozgásigényű kutyát választ, ha gyerkőcei vannak, akkor olyat, aki odavan a gyerekekért, ha házőrzőt szeretne, akkor olyat, akinek nagy a házőrzőhajlama.
Amin elgondolkoztam…
A könyvben arról is olvashatunk, hogy Svájcban már külön engedély kell ahhoz, hogy valaki kutyát tarthasson, ennek megszerzéséhez pedig el kell végeznie egy akkreditált kutyaiskolát. Nos, én szívből támogatnám ezt a lehetőséget itthon is. Sajnos én sem tudok mindent a kutyáimról, de igyekszem őket jól gondozni és biztonságban tartani. Ám annyi felelőtlen gazdát látok nap mint nap, olyanokat is, akik a saját kutyájukat veszélyeztetik, és olyanokat is, akik mások kutyáit, így az én kutyáimat is veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy egyre többször olvashatunk kutyatámadásokról, melyeknek kisebb kutyák vagy emberek (sokszor gyerekek) az áldozatai.
Sok gazda egyáltalán nem ismeri vagy akarja követni a biztonságos kutyatartás szabályait, és tesznek rá, ha ez végül a saját kutyájuk, más kutyák vagy esetleg emberek épségébe vagy életébe kerül. Szóval igen, örülnék, ha engedélyhez kötnék a kutyatartást, és én lennék az első, aki elmenne az akkreditált kutyaiskolába, hogy még annál is többet megtudjon a kutyáiról, amennyit most tud.
Természetesen ehhez az kéne, hogy a kutyaiskola elvégzése megfizethető vagy ingyenes legyen és megfelelő tudással rendelkező emberek tanítsanak ott. De úgy gondolom, még mindig kevesebbe kerülne egy olcsó vagy ingyenes kutyaiskola támogatása anyagilag akár az állam, akár állatvédő szervezetek számára, mint azt a sok elhanyagolt, kitett, bántalmazott kutyát befogadni, ellátni.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akinek van kutyája vagy szeretne kutyát a közeljövőben. Legyünk mindannyian felelős gazdák, ismerjük meg a lehető legjobban a kutyákat, válasszuk ki azt a fajtát, aki valóban nekünk való, illik az életmódunkhoz, és akinek jó és biztonságos életet tudunk nyújtani sok-sok éven keresztül. A kutya nagy felelősség, de annyi örömet tud adni, hogy megéri az erőfeszítést.
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyvben sok információt találunk a különböző kutyafajtákról, így mi is egy ehhez kapcsolódó játékkal készültünk. Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon található képek alapján az adott fajtát, és nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
A könyvben sok információt találunk a különböző kutyafajtákról, így mi is egy ehhez kapcsolódó játékkal készültünk. Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon található képek alapján az adott fajtát, és nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
03.25. Könyv és más
03.27. Kelly és Lupi olvas
03.29. Szembetűnő
03.31. Spirit Bliss Sárga könyves út
03.25. Könyv és más
03.27. Kelly és Lupi olvas
03.29. Szembetűnő
03.31. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése