Mi baj lehet abból, ha egy szót helytelenül írunk le? Semmi. A magyar nyelvtan tanár összeráncolja a szemöldökét, aláhúzza a hibát, és megpróbálja belénk nevelni a helyes verziót! Ám Kófic és Lilla az Alfabéta Mágustanodában tanul, ahol tilos írni az alsósoknak, mert a rosszul leírt szavak életre kelnek, és megkergetik őket!
Tartsatok bloggereinkkel, és derítsétek ki velük együtt, hogy vajon mi történik Lillával, aki a neve helytelen leírása miatt véletlenül lilává változik! Ne feledjétek, a turné végén három szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyvet a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából!
Varga Bea Segítség támadnak a betűk! című mesekönyvére azért voltam kíváncsi, mert Beától sokat lehet tanulni íróként. Azt már tudtam, hogy hogyan ír a felnőtteknek és a tinédzsereknek, úgyhogy nagyon érdekelt, vajon a gyerekeknek szánt könyve milyen lehet.
Ami tetszett:
1. Beás humor
Beának van egyfajta nagyon egyedi humora, ami ilyen vagy olyan arányban, de mindegyik történetére jellemző. Ebben a könyvben is megtalálható, és ami nagyon tetszett, hogy az adott könyv humora megtartotta Bea eredetiségét, de úgy, hogy az a gyerekek számára is élvezhető és érthető legyen.
2. Olvasókönyv
Ahogy Beától megtudtam, ez nem egy egyszerű mesekönyv, hanem olvasókönyv olyan gyermekek számára, akiknek nehezen megy az olvasás. Úgy vélem, hogy szép cél segíteni az olvasással küszködő gyerkőcöket, és erre tökéletesen megfelel ez a kötet. A mondatok rövidek, egyszerűek, a történet pedig érdekes, kalandos.
A főszereplő, Kófic, egy harmadik osztályos kisfiú, aki az Alfabéta Mágustanodába jár, mivel varázsereje van. A varázserővel bíró gyerekek ötödikes korukig nem írhatnak, mert ha helytelenül írnak le egy szót, abból hatalmas varázsbaj lehet. Persze, ha valamit megtiltanak, az csak vonzóbbá válik. Kófic és osztálytársnője, Lilla nem várják ki, míg elég jó lesz a helyesírásuk, és jó nagy kalamajkába keverednek. Kófic és Lilla azt hiszem, pont olyan kis kópék, akiknek a helyébe könnyen bele tudja magát képzelni a legtöbb kisfiú és kislány.
3. Mellékszereplők
Míg a gyerekeket valószínűleg Kófic és Lilla érdekli majd elsősorban, addig nekem felnőttként inkább a mellékszereplők keltették fel a figyelmemet. Például a háromlábú papagáj, aki furcsa versikékkel segít Kóficéknak a kalandjaik során. Biztos vagyok benne, hogy még valami ki fog derülni erről a papagájról, és nem csak egy átlagos madárról van szó. Vajon ő egy mágikus állat, vagy az is lehet, hogy nem állat, hanem valójában ember, aki csak felvette egy papagáj alakját? Ha ember, akkor vajon ki lehet ő?
Aztán ott vannak az iskolában dolgozó felnőttek is, akiknek már a neve is mókás. Közülük leginkább a biztonsági őr tűnt izgalmasnak, ugyanis a férfi sosem beszél, és az oldaltáskája úgy tűnik, mintha néha megmozdulna. Vajon miért nem beszél Csönd Ödön, és mi lehet a táskájában?
4. Helyesírás
Valószínűleg többen tudják már, hogy teljes munkaidőben korrektorként dolgozom. A helyesírás mindig is fontos volt számomra, de mióta ez a munkám, még inkább szívügyemnek érzem, hogy az emberek megismerjék úgy igazán az anyanyelvüket. Szóval nagyon örülök, hogy ez a mesekönyvsorozat a helyesírást és a szavak erejét és fontosságát helyezi a középpontba. Igaz, a mi világunkban nem akarnak a szavak hátsón harapni, ha rosszul írjuk le őket, mégis nagyon fontos, hogy helyesen használjuk őket.
Amin elgondolkoztam…
Mire való?
Szerencsém van, mert ismerem Beát, és egy interjú keretében megtudhattam tőle, hogy ő nem mesekönyvnek, hanem első olvasókönyvnek szánta ezt a történetet olyan gyerekek számára, akiknek nehézkesen megy az olvasás, mert például diszlexiájuk van. Ezt hallva teljesen más szemmel néztem a könyvre, és sok minden értelmet nyert számomra a kivitelezésében. Ám ha nem tudok beszélni erről Beával, akkor ez az információ nem jut el hozzám. Ugyanis a könyvön egyáltalán nincs jelezve, hogy mi is a célja. Azt írják, hogy alkalmas az olvasás megszerettetésére, de arra sok nem diszlexiás gyerkőcöknek írt könyv is alkalmas.
Szóval nekem hiányzott a fülszövegből ennek a megemlítése, mert biztosan sok gyerek és szülő küzd ezzel a problémával, és ha tudnák, hogy ez a könyv segíthet, biztosan elolvasnák.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Elsősorban olvasási nehézséggel küzdő gyerekeknek és a szüleiknek. Na meg persze mindenki másnak is, aki szereti a kalandos, humoros meséket.
Kedvenc idézetek:
„Az úgy volt, hogy ott álltunk az udvaron az egész osztállyal, a nap sütött, az igazgatónő beszélt, Lilla meg az orrát piszkálta.
Tudom, hogy undi, de ez van, Szemet tudok hunyni fölötte – az ember legjobb barátjának is lehetnek hibái.”
„– Biztos, hogy nincs ott pókszellem? – kérdezte ijedten Lilla.
Körbevilágítottam a zseblámpával, és nyeltem egyet.
– Nem, csak igazi pókok.
– Akkor jó! – mondta Lilla, és lemászott.”
„Az élet igazságtalan! De legalább sok csokival jár.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ami tetszett:
1. Beás humor
Beának van egyfajta nagyon egyedi humora, ami ilyen vagy olyan arányban, de mindegyik történetére jellemző. Ebben a könyvben is megtalálható, és ami nagyon tetszett, hogy az adott könyv humora megtartotta Bea eredetiségét, de úgy, hogy az a gyerekek számára is élvezhető és érthető legyen.
2. Olvasókönyv
Ahogy Beától megtudtam, ez nem egy egyszerű mesekönyv, hanem olvasókönyv olyan gyermekek számára, akiknek nehezen megy az olvasás. Úgy vélem, hogy szép cél segíteni az olvasással küszködő gyerkőcöket, és erre tökéletesen megfelel ez a kötet. A mondatok rövidek, egyszerűek, a történet pedig érdekes, kalandos.
A főszereplő, Kófic, egy harmadik osztályos kisfiú, aki az Alfabéta Mágustanodába jár, mivel varázsereje van. A varázserővel bíró gyerekek ötödikes korukig nem írhatnak, mert ha helytelenül írnak le egy szót, abból hatalmas varázsbaj lehet. Persze, ha valamit megtiltanak, az csak vonzóbbá válik. Kófic és osztálytársnője, Lilla nem várják ki, míg elég jó lesz a helyesírásuk, és jó nagy kalamajkába keverednek. Kófic és Lilla azt hiszem, pont olyan kis kópék, akiknek a helyébe könnyen bele tudja magát képzelni a legtöbb kisfiú és kislány.
3. Mellékszereplők
Míg a gyerekeket valószínűleg Kófic és Lilla érdekli majd elsősorban, addig nekem felnőttként inkább a mellékszereplők keltették fel a figyelmemet. Például a háromlábú papagáj, aki furcsa versikékkel segít Kóficéknak a kalandjaik során. Biztos vagyok benne, hogy még valami ki fog derülni erről a papagájról, és nem csak egy átlagos madárról van szó. Vajon ő egy mágikus állat, vagy az is lehet, hogy nem állat, hanem valójában ember, aki csak felvette egy papagáj alakját? Ha ember, akkor vajon ki lehet ő?
Aztán ott vannak az iskolában dolgozó felnőttek is, akiknek már a neve is mókás. Közülük leginkább a biztonsági őr tűnt izgalmasnak, ugyanis a férfi sosem beszél, és az oldaltáskája úgy tűnik, mintha néha megmozdulna. Vajon miért nem beszél Csönd Ödön, és mi lehet a táskájában?
4. Helyesírás
Valószínűleg többen tudják már, hogy teljes munkaidőben korrektorként dolgozom. A helyesírás mindig is fontos volt számomra, de mióta ez a munkám, még inkább szívügyemnek érzem, hogy az emberek megismerjék úgy igazán az anyanyelvüket. Szóval nagyon örülök, hogy ez a mesekönyvsorozat a helyesírást és a szavak erejét és fontosságát helyezi a középpontba. Igaz, a mi világunkban nem akarnak a szavak hátsón harapni, ha rosszul írjuk le őket, mégis nagyon fontos, hogy helyesen használjuk őket.
Amin elgondolkoztam…
Mire való?
Szerencsém van, mert ismerem Beát, és egy interjú keretében megtudhattam tőle, hogy ő nem mesekönyvnek, hanem első olvasókönyvnek szánta ezt a történetet olyan gyerekek számára, akiknek nehézkesen megy az olvasás, mert például diszlexiájuk van. Ezt hallva teljesen más szemmel néztem a könyvre, és sok minden értelmet nyert számomra a kivitelezésében. Ám ha nem tudok beszélni erről Beával, akkor ez az információ nem jut el hozzám. Ugyanis a könyvön egyáltalán nincs jelezve, hogy mi is a célja. Azt írják, hogy alkalmas az olvasás megszerettetésére, de arra sok nem diszlexiás gyerkőcöknek írt könyv is alkalmas.
Szóval nekem hiányzott a fülszövegből ennek a megemlítése, mert biztosan sok gyerek és szülő küzd ezzel a problémával, és ha tudnák, hogy ez a könyv segíthet, biztosan elolvasnák.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Elsősorban olvasási nehézséggel küzdő gyerekeknek és a szüleiknek. Na meg persze mindenki másnak is, aki szereti a kalandos, humoros meséket.
Kedvenc idézetek:
„Az úgy volt, hogy ott álltunk az udvaron az egész osztállyal, a nap sütött, az igazgatónő beszélt, Lilla meg az orrát piszkálta.
Tudom, hogy undi, de ez van, Szemet tudok hunyni fölötte – az ember legjobb barátjának is lehetnek hibái.”
„– Biztos, hogy nincs ott pókszellem? – kérdezte ijedten Lilla.
Körbevilágítottam a zseblámpával, és nyeltem egyet.
– Nem, csak igazi pókok.
– Akkor jó! – mondta Lilla, és lemászott.”
„Az élet igazságtalan! De legalább sok csokival jár.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Ehhez a humoros és izgalmas történethez László Maya készítette az illusztrációkat, ám nem ez az első olyan magyarul kiadott könyv, amihez ő rajzolta a képeket! A mai feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvekre gondoltunk, de nektek nem a rajzaiból, hanem idézetekből kell rájönnötök a könyvek CÍMÉRE! A megfelelő könyvcímet pedig írjátok be a megfelelő helyre a rafflecopterben.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A kedvenc dalocskáját dúdolgatta magában, azt, hogy Bóbita, Bóbita frissít, közben a szoftverek szűrnek, részadatok furikáznak, vírushadak települnek.”
Állomáslista:
03. 02. Hagyjatok! Olvasok!
03. 05. Hagyjatok! Olvasok! – Extra
03. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 09. Deszy könyvajánlója
03. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
03. 13. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése