A Móra Könyvkiadó idén tavasszal egy feledhetetlen utazásra kalauzolja el az olvasókat, amely során az univerzum peremén válhatunk részeseivé egy izgalmas próbatételnek. A Föld jövője egy iskola tanulóin múlik. Vajon sikerül megmenteniük a világot, amit ismernek? Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszöveg alapján érdekes ifjúsági sci-finek gondoltam a regényt, és úgy gondoltam, jó szórakozás, kikapcsolódás lesz számomra. Aztán ahogy beleolvastam, rájöttem, hogy sokkal többet fogok kapni ettől a regénytől, mint amire eredetileg számítottam.
Első gondolatok
Az első gondolatom az volt, amikor belekezdtem a könyvbe, hogy klassz a stílusa. Humoros, kellemes családi jelenettel kezdődött, aztán az iskolabuszos jelenetnél már előbukkant egy üzenetváltás formájában a teljes könyvet átlengő titokzatosság is. A történet azonnal bevonzott, sokkal jobban, mint arra előzetesen számítottam. Két délután alatt végigolvastam, és az első nap estéjén csak nehezen tudtam elszakadni a sztoritól, hogy elmenjek aludni. Hozzáteszem, mostanában egyetlen könyv sem akadt, amit ne tudtam volna este letenni.
Történet
A sztori egy különleges iskola, a Highbury Hills diákjainak élet-halál kalandjáról szól. Az elit iskolában olyan fiatalok tanulnak, akik valamiben kiemelkedően jó teljesítményt nyújtanak, és emiatt szedték össze a világ minden tájáról őket. Persze a diákok azt gondolják, csak kitűnő tudósokat, orvosokat, mérnököket, művészeket stb. akarnak képezni a munkaerőpiac számára, arra egyáltalán nem számítanak, hogy az iskola a kezdetektől egy ennél sokkal fontosabb célra szánja őket. Mégpedig arra, hogy megmentsék az egész emberiséget.
Ahogy elkezdődik a végső próbatétel, azonnal érezhető, hogy ez nem egy egyszerű ifjúsági sci-fi lesz. Az események véresek, nincs finomkodás, bárki bármikor belehalhat a kalandba. Emellett olyan fontos filozófiai, társadalmi kérdések kerülnek előtérbe, amelyek ugyanúgy elgondolkoztatják a felnőtt olvasókat is, akárcsak a fiatalokat. Milyenek az egyes emberek? Milyen az emberiség? Van még remény számunkra, vagy végleg elvesztünk az erőszak, kapzsiság, önzés mocsarában? Jobb lenne, ha a föld megtisztulhatna tőlünk? Mi a megfelelő államforma egy újonnan létrejött minitársadalom számára? A nép összes tagját be kell avatni mindenbe, vagy jobb, ha a vezetők eltitkolják előlük azokat a dolgokat, amik szerintük reménytelenséget és anarchiát hoznának csak a fejükre? Próbáljunk békésen együtt élni másokkal, vagy kellenek a fegyverek, hogy megvédhessük magunkat?
Ezernyi olyan kérdés, amire szerintem senkinek nincsen megingathatatlan válasza, viszont nagyon izgalmas elmélkedni róla. Olvasás közben végig azon rágtam magam, én vajon a különböző helyzetekben mit csinálnék, hogyan döntenék, melyik karaktert támogatnám... Nagyon beindította az agyamat a történet, és ez a legfontosabb dolog számomra egy könyvben, hogy úgy igazán megmozgassa az agyamat.
A történet során a karaktereknek meg kellett fejteniük néhány rejtvényt is. Ezek esetében velük együtt gondolkoztam mindig a megoldáson. Jól elszórakoztatott az egész, bár azt hozzá kell tennem, én életveszély nélkül "játszhattam", és így jóval könnyebb volt élvezni a rejtvényfejtést. Szegény karakterek annyira nem örültek ennek a "játéknak". :D
Egyetlen pillanatra sem unatkoztam, mindig történt valami váratlan a sztoriban, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Kaland kaland hátán, aminek az élményét csak fokozta az, hogy tudtam, itt tényleg senki sincs biztonságban, végül bármelyik karakter meghalhat.
Voltak jó poénok, amiken felnevettem, és voltak olyan helyzetek, amelyek esetében bekönnyezett a szemem. Szóval nemcsak az agyamra, az érzéseimre is hatott a történet. A regény végének pedig sikerült nagyon meglepnie. Sok minden eszembe jutott, hogyan fejeződhetne be a sztori, de arra, ami valójában történt, egyáltalán nem gondoltam.
Karakterek
Látszik, hogy az író jól ismeri a tinédzserek lelkét, szokásait, beszédstílusát, reakcióit, mert nagyon élő, nagyon egyedi karaktereket hozott össze. A fiatalok néha felelőtlenek, hirtelen reagálnak, nem fogják fel mindig a veszélyt. Tudnak kegyetlenek lenni, de igazi önfeláldozó hősök is.
Adam Bridge testesíti meg a történetben a jófiút. Nem érti, hogy miért került be a Highburybe, mert úgy gondolja, semmihez nem ért olyan kiemelkedően, mint a társai. De téved. Az ő különlegessége az, hogy jó vezető, aki bár sokszor bizonytalan, nem is mindig dönt helyesen, de jót akar a népének és igyekszik mindig a lelkiismeretének megfelelően cselekedni. Nagyon szimpatikus srác, bár néhány döntésével kapcsolatban bizonytalan vagyok, de az mindenesetre tényleg fontos, hogy igyekszik helyesen cselekedni. Ha minden politikus így tenne, még az esetleges hibás döntéseikkel együtt is boldogabb hely lehetne a föld.
Eva okos lány, Adam támasza a gondokban még akkor is, amikor éppen féltékeny. Lehet rá számítani. Nem mellesleg szellemileg, lelkileg, spirituálisan érzékenyebb, mint a srácok. Ő az, aki elsőként rájön arra, hogy nem meghódítani kell a világot, hanem megérteni.
Steve volt számomra a legérdekesebb karakter a történetben. Tartottam attól olvasás közben, hogy sok gondot fog okozni azzal, hogy katonaként gondolkozik és viselkedik. Közben viszont voltak olyan gondolatai, amikkel valamilyen szinten egyet tudtam érteni. Nagyon tetszett, hogy nem negatív karakter, nem is pozitív karakter, egyszerűen csak egy fiatal srác, aki esendő, hibázik, esetenként rossz érzelmekkel reagál (pl. erőszakkal, haraggal), de van benne jó is. Szerintem ő a legösszetettebb karakter a történetben, és tökéletes volt Adam ellenpontjaként.
Volt még jó pár mellékszereplő a történetben, akik izgalmasak voltak. Egyiküknek köszönhetően vallási kérdések kerültek elő a könyvben, a másikuk a bevándorlás és rasszizmus témáját hozta elő. Mindegyiküknek megvolt a helye és szerepe a sztoriban, egyikük sem tűnt feleslegesnek.
Hogy tetszett a könyv?
Klassz, összetett karaktereket kaptam, izgalmas, fordulatos, titkokkal és rejtvényekkel teli sztorit, amin egy másodpercig sem unatkoztam, valamint a történet hatott az érzéseimre és a gondolataimra is.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretnek igazán mélyen elgondolkozni olvasás közben filozófiai, társadalmi kérdésekről, de közben jól akarnak szórakozni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
A fülszöveg alapján érdekes ifjúsági sci-finek gondoltam a regényt, és úgy gondoltam, jó szórakozás, kikapcsolódás lesz számomra. Aztán ahogy beleolvastam, rájöttem, hogy sokkal többet fogok kapni ettől a regénytől, mint amire eredetileg számítottam.
Első gondolatok
Az első gondolatom az volt, amikor belekezdtem a könyvbe, hogy klassz a stílusa. Humoros, kellemes családi jelenettel kezdődött, aztán az iskolabuszos jelenetnél már előbukkant egy üzenetváltás formájában a teljes könyvet átlengő titokzatosság is. A történet azonnal bevonzott, sokkal jobban, mint arra előzetesen számítottam. Két délután alatt végigolvastam, és az első nap estéjén csak nehezen tudtam elszakadni a sztoritól, hogy elmenjek aludni. Hozzáteszem, mostanában egyetlen könyv sem akadt, amit ne tudtam volna este letenni.
Történet
A sztori egy különleges iskola, a Highbury Hills diákjainak élet-halál kalandjáról szól. Az elit iskolában olyan fiatalok tanulnak, akik valamiben kiemelkedően jó teljesítményt nyújtanak, és emiatt szedték össze a világ minden tájáról őket. Persze a diákok azt gondolják, csak kitűnő tudósokat, orvosokat, mérnököket, művészeket stb. akarnak képezni a munkaerőpiac számára, arra egyáltalán nem számítanak, hogy az iskola a kezdetektől egy ennél sokkal fontosabb célra szánja őket. Mégpedig arra, hogy megmentsék az egész emberiséget.
Ahogy elkezdődik a végső próbatétel, azonnal érezhető, hogy ez nem egy egyszerű ifjúsági sci-fi lesz. Az események véresek, nincs finomkodás, bárki bármikor belehalhat a kalandba. Emellett olyan fontos filozófiai, társadalmi kérdések kerülnek előtérbe, amelyek ugyanúgy elgondolkoztatják a felnőtt olvasókat is, akárcsak a fiatalokat. Milyenek az egyes emberek? Milyen az emberiség? Van még remény számunkra, vagy végleg elvesztünk az erőszak, kapzsiság, önzés mocsarában? Jobb lenne, ha a föld megtisztulhatna tőlünk? Mi a megfelelő államforma egy újonnan létrejött minitársadalom számára? A nép összes tagját be kell avatni mindenbe, vagy jobb, ha a vezetők eltitkolják előlük azokat a dolgokat, amik szerintük reménytelenséget és anarchiát hoznának csak a fejükre? Próbáljunk békésen együtt élni másokkal, vagy kellenek a fegyverek, hogy megvédhessük magunkat?
„– Ha
beavatod a közösséget, és elmondod az igazságot, ahogy Jézus is elmondta a
tanítványainak, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. Itt vannak a
reakciók a képen! Profán, amit mondok, de lefordítom szavakkal a gesztusokat:
„Minket átvernek!”, „Mi egy kísérlet áldozatai vagyunk?!” Nézd csak: lesz, aki
kétségbeesik, lesz, akinek meginog a hite, és lesz, aki felháborodik... Biztos
lesz olyan, aki tudni fogja, hogy veled kell tartania, de bizony olyan is akad
majd, aki elárul... Aki úgy fogja érezni, hogy jobban tudja nálad, mire van
szükségünk... Aki elbizonytalanítja azokat, akik most még vakon hisznek
benned... Gondolj Péterre...”
Ezernyi olyan kérdés, amire szerintem senkinek nincsen megingathatatlan válasza, viszont nagyon izgalmas elmélkedni róla. Olvasás közben végig azon rágtam magam, én vajon a különböző helyzetekben mit csinálnék, hogyan döntenék, melyik karaktert támogatnám... Nagyon beindította az agyamat a történet, és ez a legfontosabb dolog számomra egy könyvben, hogy úgy igazán megmozgassa az agyamat.
A történet során a karaktereknek meg kellett fejteniük néhány rejtvényt is. Ezek esetében velük együtt gondolkoztam mindig a megoldáson. Jól elszórakoztatott az egész, bár azt hozzá kell tennem, én életveszély nélkül "játszhattam", és így jóval könnyebb volt élvezni a rejtvényfejtést. Szegény karakterek annyira nem örültek ennek a "játéknak". :D
Egyetlen pillanatra sem unatkoztam, mindig történt valami váratlan a sztoriban, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Kaland kaland hátán, aminek az élményét csak fokozta az, hogy tudtam, itt tényleg senki sincs biztonságban, végül bármelyik karakter meghalhat.
„– Paul, ugye te most viccelsz?
– Tudod, mi a vicc? – sóhajtotta
Paul. – Az, hogy sajnos nem
viccelek. Te, öregem, konkrétan majdnem meghaltál. Mi pedig épp egy fáklyát vagy mit szeretnénk
összeeszkábálni, mert odakint olyan sötét van, mint a pokolban. – Kijelentése
szemléltetéseképpen Paul egy pillanatra leoltotta a lámpát. – Hát ilyen kurva sötét van
odakint is! – mondta, majd
újra felkapcsolta a fényforrást.”
Voltak jó poénok, amiken felnevettem, és voltak olyan helyzetek, amelyek esetében bekönnyezett a szemem. Szóval nemcsak az agyamra, az érzéseimre is hatott a történet. A regény végének pedig sikerült nagyon meglepnie. Sok minden eszembe jutott, hogyan fejeződhetne be a sztori, de arra, ami valójában történt, egyáltalán nem gondoltam.
Karakterek
Látszik, hogy az író jól ismeri a tinédzserek lelkét, szokásait, beszédstílusát, reakcióit, mert nagyon élő, nagyon egyedi karaktereket hozott össze. A fiatalok néha felelőtlenek, hirtelen reagálnak, nem fogják fel mindig a veszélyt. Tudnak kegyetlenek lenni, de igazi önfeláldozó hősök is.
Adam Bridge testesíti meg a történetben a jófiút. Nem érti, hogy miért került be a Highburybe, mert úgy gondolja, semmihez nem ért olyan kiemelkedően, mint a társai. De téved. Az ő különlegessége az, hogy jó vezető, aki bár sokszor bizonytalan, nem is mindig dönt helyesen, de jót akar a népének és igyekszik mindig a lelkiismeretének megfelelően cselekedni. Nagyon szimpatikus srác, bár néhány döntésével kapcsolatban bizonytalan vagyok, de az mindenesetre tényleg fontos, hogy igyekszik helyesen cselekedni. Ha minden politikus így tenne, még az esetleges hibás döntéseikkel együtt is boldogabb hely lehetne a föld.
Eva okos lány, Adam támasza a gondokban még akkor is, amikor éppen féltékeny. Lehet rá számítani. Nem mellesleg szellemileg, lelkileg, spirituálisan érzékenyebb, mint a srácok. Ő az, aki elsőként rájön arra, hogy nem meghódítani kell a világot, hanem megérteni.
Steve volt számomra a legérdekesebb karakter a történetben. Tartottam attól olvasás közben, hogy sok gondot fog okozni azzal, hogy katonaként gondolkozik és viselkedik. Közben viszont voltak olyan gondolatai, amikkel valamilyen szinten egyet tudtam érteni. Nagyon tetszett, hogy nem negatív karakter, nem is pozitív karakter, egyszerűen csak egy fiatal srác, aki esendő, hibázik, esetenként rossz érzelmekkel reagál (pl. erőszakkal, haraggal), de van benne jó is. Szerintem ő a legösszetettebb karakter a történetben, és tökéletes volt Adam ellenpontjaként.
Volt még jó pár mellékszereplő a történetben, akik izgalmasak voltak. Egyiküknek köszönhetően vallási kérdések kerültek elő a könyvben, a másikuk a bevándorlás és rasszizmus témáját hozta elő. Mindegyiküknek megvolt a helye és szerepe a sztoriban, egyikük sem tűnt feleslegesnek.
Hogy tetszett a könyv?
Klassz, összetett karaktereket kaptam, izgalmas, fordulatos, titkokkal és rejtvényekkel teli sztorit, amin egy másodpercig sem unatkoztam, valamint a történet hatott az érzéseimre és a gondolataimra is.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretnek igazán mélyen elgondolkozni olvasás közben filozófiai, társadalmi kérdésekről, de közben jól akarnak szórakozni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A történetben a szereplők egy másik bolygón, valahol az univerzum peremén találják magukat. Játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők szintén elhagyják a Földet valamilyen okból. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.”
a Rafflecopter giveawayA történetben a szereplők egy másik bolygón, valahol az univerzum peremén találják magukat. Játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők szintén elhagyják a Földet valamilyen okból. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.”
Állomáslista:
04. 27. Veronika’s Reader Feeder
04. 29. Utószó
05. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út (Extra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése