Charmaine Wilkerson: Fekete torta – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb könyv jutott el hozzánk, amiből nemrég sorozat is készült a Disney+-ra. Tartsatok négy bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a Fekete tortából.

Miért választottam ezt a könyvet?

Láttam a borítón, hogy a könyvből sorozatot csináltak a Disney+-ra, szóval úgy gondoltam, biztosan nem lehet rossz a történet, ha pénzt fektettek a megfilmesítésébe. Na meg a fülszövegből úgy sejtettem, hogy köze lesz a regénynek az emberi jogokhoz, azon belül is a nők és a fekete bőrű emberek egyenlő jogaihoz, és érdekelnek ezek a témák.

Véleményem a könyvről

Benny és Byron édesanyja, Eleanor meghal, és örökségként két fontos dolgot hagy a gyerekeire, egy családi recept alapján készült fekete tortát a mélyhűtőben és egy hangfelvételt, melyen elmondja, hogy van egy eltitkolt lánya. Byron és Benny végighallgatják az anyjuk történetét, amely egy Covey nevű lányról szól, akiről először fogalmuk sincs, hogy kicsoda, míg végül össze nem áll a kép. Miközben B. és B. szép lassan megismerik az édesanyjuk múltját, a saját testvéri kapcsolatukat is megpróbálják helyrehozni, ami az évek alatt megromlott.

A regény nagyrészt E/3-ban mutatja be nekünk a múltat és a jelent. Ezt csak néha-néha szakítja meg egy E/1-es rész, amiben Eleanor közvetlenül beszél a gyerekeihez a felvételen.

Bár elég rövidke fejezetekből áll a könyv, így elméletben gyorsan olvasható, az elején mégis nehezen indult be a történet számomra. Kellett egy kis időt adnom neki, míg végül elkezdett magával ragadni. Ez akkor történt meg, amikor Eleanor belelendült a mesélésbe. Valahogy az ő múltbeli sztorija jobban érdekelt, mint a jelenben Benny és Byron problémái. Talán azért, mert kicsit bosszantott, hogy a semmi miatt távolodtak el egymástól lényegében. Szimplán azért, mert mind Benny szülei, mind Benny rosszul kommunikáltak le egymással egy egyébként fontos dolgot, és aztán ahelyett, hogy megbeszélték volna, inkább kölcsönösen megsértődtek egymásra, és így Byron is megsértődött Bennyre, mert meg akart felelni a szüleinek.

Covey múltbeli története viszont izgalmas volt feminista szemmel olvasva. Adott egy fiatal lány, aki egész életében úszott, szörfözött, vagyis vagány dolgokat csinált. Az apja szerencsejátékos, amit Covey anyja már nem bírt elviselni, ezért elhagyta a családját és elszökött. Coveyt utólag magával akarta vinni, de aztán egyszer csak nem jelentkezett többé, és senki nem tudta, mi történt vele. Szóval Covey egy szerencsejátékos, piás apa mellett nőtt fel, és három ember állt nagyon közel hozzá. Az anyja egyik barátnője, aki rendszeresen átjárt hozzájuk főzni és Covey-ról gondoskodni, a saját legjobb barátnője, Bunny, aki a barátság mellett őszintén szerelmes Covey-ba, valamint Gibbs, egy fiatal, de rendes srác, akibe Covey szerelmes. Aztán az apja hozott egy döntést Covey életével kapcsolatban, és onnantól kezdve teljesen felbolydult Covey élete, valamint beindult és izgalmassá vált a cselekmény.

Covey fiatalkori karaktere egyébként nagyon szimpatikus volt, igazi belevaló, lázadó, vagány lány. Imádtam a Bunnyval való baráti kapcsolatát, hogy annak ellenére, hogy ő nem úgy szerette a lányt, ahogyan Bunny őt, mégis kitartottak egymás mellett barátként. Bunnyt is nagyon megkedveltem, főképp, mert teljesen önzetlen volt a szerelme Covey iránt. Tudta, hogy nincs esélye, mégis mindent megtett a legjobb barátjáért, olyasmiket is, amiket nem sokan tennének. Viszont úgy gondolom, hogy Gibbs, bármennyire is rendes embernek tüntetik fel (és alapvetően valóban az volt), nem igazán tett jót Covey személyiségének. Az, ahogyan magyarázta, hogy kötelességének érezte a Gibbs mellett való kiállást a saját gyerekével szemben is, mert hogy hálásnak kell lennie Gibbsnek bizonyos dolgok miatt... Hát, nem tudom... Nincs az a hála senki iránt, ami miatt aztán mást választok a gyerekem helyett. Szóval igen, a szerelem a legtöbb esetben sajnos meghülyíti az embereket, a nőket is, és hiába voltak korábban bátrak, belevalóak, valahogyan elgyengíti őket, vagy nem is tudom...

Benny is szimpatikus karakter volt, megértettem, hogy miért is nem mondta el a döntései mögött húzódó okokat a szüleinek, és azt is, hogy miért esett neki rosszul, hogy nem támogatták az első pillanattól kezdve, de azt is gondolom, hogy a megértés ellenére lehetett volna egy picikét türelmesebb. Ha ad néhány percet, egy órát a szüleinek, hogy feldolgozzák a „titkát”, akkor teljesen másképp alakulhatott volna a kapcsolatuk.

Byron karakterét viszont nem igazán kedveltem meg. Bár amiatt együttéreztem vele, hogy fekete férfiként milyen rasszista nehézségeken kell átmennie nap mint nap, valahogy túl egoistának tűnt mind a húgával, mind az exével szemben. Az egyetlen pillanat, amikor büszke voltam rá, amikor találkozott a nagyapjával, és a szemébe mondta az igazat. Az egy jó jelenet volt.

Örültem, hogy sok emberjogi téma előkerült a könyvben. A nők elnyomása és az ellenük elkövetett bűnök, a fekete bőrű emberekkel szembeni rasszizmus, a kevert rasszú (azt hiszem, hivatalosan és nem sértő módon így nevezik, de ha mégsem, akkor bocsánat, ebben a témában még elég tudatlan vagyok) emberekkel kapcsolatos rasszizmus, a bifóbia, a bevándorlókkal kapcsolatos rasszizmus, és még sorolhatnám. És mindegyik érdekes és átérezhető módon volt beleszőve a történetbe szerintem.

A történetben több csavar is volt, aminek köszönhetően végül összeállt, hogy kicsoda is Eleanor, mi történt a legidősebb lányával, és milyen titkokat rejteget még. Az első csavarra számítottam, a második viszont meglepett, és a harmadikkal is sikerült némi meglepetést okozni. A sztori végén lévő legutolsó csavart egy dobozka tartalmáról viszont kicsit már túlzásnak éreztem.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár az elején számomra nehezen indult be a történet, amikor Covey szála megjelent, teljesen belemerültem az oldalakba. Számomra fontos témákkal volt tele a könyv, sikerült meglepni néhány fordulattal, és érdekelt, hogy mi is lesz a történet legvége.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a titkokkal és fordulatokkal teli családregényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal az lesz a feladatotok, hogy a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasó segítségével megválaszoljátok az állomásokon található kérdéseket. Írjátok be a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Kik láthatóak Benny egyik kedvenc képén?

Állomáslista:

Blogturné

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

09. 30. Kitablar

10. 02. Utószó

10. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 06. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Holly Black: A fehér macska – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően nemrég új borítóval jelent meg Holly Black A fehér macska című regénye, amely átokvetőkről és gengszterekről szól. Kövessétek végig bloggereinkkel a turnét, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből, ha helyesen válaszoltok a kérdéseinkre.

Kezdésként idézeteket hoztam nektek a könyvből extraként. Jó szórakozást hozzájuk!

1.

Egyik alkalommal a Ne harapj a napba! volt nála. Én is olvastam. Lila adta kölcsön. Mondtam Audrey-nak, hogy nekem a Sabella jobban tetszik.

– Azért, mert romantikus vagy – kommentálta. – A fiúk romantikusak; nem, de tényleg! A lányok gyakorlatiasak.

2.

– Philip bosszant? – kérdezi Barron.

– Fogalmazzunk úgy, hogy a túl sokáig kell itt maradnom, tényleg öngyilkos leszek.

3.

– Na, mondd el, miféle őrültséget álmodtál? Miért mentél föl arra a tetőre?

Felhorkanok.

– Egy macska ellopta a nyelvemet, és vissza akartam szerezni.

Barron nevet.

– Az agyad elég sötét hely! Legközelebb hagyd a francba a nyelved, kölyök!

4.

Minden átoknak van valamiféle visszahatása. A halálos átok például megöl egy részt abban, aki kiszórja az átkot. Ha szerencsés vagy, néhány ujjad rohad le. Ha nem, a tüdődet vagy a szívedet rohasztja el.

5.

– Philip nem akarja, hogy leteszteljük a babát, de én félek. Mi van, ha a gyerekünk valakit véletlenül bántani fog? Mi van, ha úgy született, hogy a visszahatás megnyomorítja? Legalább, ha a teszt pozitív lenne, tudnánk.

6.

– Mit akarsz a macskával?

– Semmit. Nem tudom. Éhesnek tűnik.

– Mindet be fogod engedni? – kérdi nagyapa. – Fogadok, hogy mindegyik éhes!

Vigyorgok.

– Ígérem, hogy egyszerre csak egyet.

7.

Nem vagyok jó barát. Úgy értem, hasznára tudok lenni másoknak. Beilleszkedem. Meghívnak bulikba, és bármelyik asztalhoz odaülhetek a kávézóban.

De bízni valakiben, amikor annak semmi haszna nem származik belőlem, ennek egyszerűen semmi értelme!

8.

Nem tudok bízni abban, hogy akiket szeretek, nem bántanak majd. Abban sem vagyok biztos, hogy magamban bízhatok, és nem bántom őket.

9.

– Akarod tudni, hogyan lehet megmondani, hogy valaki átokvető-e? – kérdezi nagyapa dörmögve. (...)

– Hogyan?

– Ő az egyetlen, aki tagadni fogja, hogy különleges erővel rendelkezik. Mindenki más úgy sejti magáról, hogy tud valamit.

10.

– Régen azt hittem, hogy a nézésemmel képes vagyok elgáncsolni az embereket. Minden egyes alkalommal, amikor a húgom lehorzsolta a térdét, biztos voltam benne, hogy én tettem. Sírtam, amikor rájöttem, hogy nem.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal a játék során olyan könyvek címét kell kitalálnotok fülszövegrészletekből, amelyekben fontos szerepet játszanak a macskák. A dolgotok annyi, hogy a könyv magyar címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba.”

Állomáslista:

Blogturné

10. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

10. 04. Hagyjatok! Olvasok!

10. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 08. Dreamworld

10. 10. Hagyjatok! Olvasok! – Extra

a Rafflecopter giveaway

   

Manon Fargetton: Tíz nap a világvége előtt – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadónak és Manon Fargettonnak köszönhetően igazán megrázó, érdekes és izgalmas 10 napot követhetünk végig a Tíz nap a világvége előtt című könyvben. Éljétek át bloggereinkkel a sötét, mégis tanulságos napokat új turnénk keretében, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel, mert imádom a világvégeregényeket valami furcsa, bizarr okból kifolyólag, csak láttam, hogy 73%-os Molyon, és így mindig halasztgattam. Aztán most azt gondoltam, itt az ideje, hogy adjak neki egy esélyt, és a saját szememmel lássam, milyen is valójában, és őszintén szólva, nagyon jól tettem. Nem tudom, miért húzták le annyira Molyon, de én élvezettel olvastam.

Véleményem a könyvről

Az emberek élik a mindennapi kis életüket, amikor is egyik nap hirtelen a világ két végén két hatalmas robbanásfal keletkezik, amelyek egymás felé közelednek. Ahol áthaladnak, kiirtanak mindent, embert, állatot, növényeket. Az emberek áradata elindul különböző föld alatti bunkerekbe, akik pedig már nem férnek be, azok a föld azon hosszúsági körére, ahol a két robbanásfal végül találkozik majd, hiszen itt élhetik túl a legtovább, vagyis még tíz napig. A regény főszereplője hat ember, akik a véletlennek köszönhetően egy csapattá kovácsolódik, miközben próbálja túlélni a következő tíz napot, és kitalálni, hogyan élhetnék meg mindannyian a tizenegyediket is.

A történet E/3-ban íródott a fent emlegetett hat karakter szemszögét bemutatva. Öten együtt menekülnek, egyikük pedig ott rendőr, ahová az öt ember végső célként igyekszik.

Az első menekülő egy taxisofőr, aki a zűrzavar kitörésekor menekülés helyett inkább segíteni szeretne az embereknek. Brahim bevándorló, a családja távol él tőle, így nem igazán van kivel töltenie az utolsó napjait. Szerintem a történetben ő a legjobb lelkű ember, kedves, önfeláldozó, becsületes, segítőkész. Épp ezért nagyon örültem, amikor történt vele valami jó dolog az utolsó napokban, de pont ezért nagyon féltettem is. Hogy joggal-e, vagy sem, természetesen nem árulom el, de nekem ő volt a kedvenc karakterem a főszereplők közül.

Brahim taxijába száll be egy Lili-Ann nevű fiatal lány, akinek a szülei külföldön rekedtek a világvége kitörésekor. Nekiindul, hogy eljusson a tengerpartra a nővéréhez és annak családjához a gyerekkori otthonukba, hogy velük tölthesse az utolsó napokat. Lili-Ann igazi művészlélek, ám ennek köszönhetően kicsit tétova is, nem túl jó a problémamegoldásokban. A nővére, Laure pont az ellentéte. Laure és a férje az, aki az utolsó pillanatig nem adja fel, és azon dolgozik, miként tudnának megmenekülni és tovább élni egy, a robbanásfalak által lényegében elpusztított világban. Nagyon érdekes volt, ahogyan ezt kitalálták, mert alapvetően nekem is ugyanaz az alapötlet jutott eszembe, mint nekik (vagyis az írónőnek), csak mivel én személyiségre olyan vagyok, mint Lili-Ann, ezért fogalmam sem lett volna, hogyan kivitelezzem a dolgot, és valószínűleg az ötlet ellenére ott haltam volna meg a tizedik nap végén.

Amúgy nagyon tetszett Lili-Annben, hogy a világvége ellenére ki akart tartani az elvei mellett, és önmaga akart maradni. Az emberek jó része teljesen megőrült, a halál szélén állva elvesztették emberi mivoltukat, és állatként törtek-zúztak, vagy épp vadidegenekkel gruppenszexeltek a tengerparti tömegben, de Lili-Ann pont úgy viselkedett és döntött bizonyos dolgokban, ahogyan akkor tette volna, ha szó sincs világvégéről. Azt hiszem, én is így döntenék a valóságban, mert nem hiszem, hogy egy világvége meg tudná változtatni az alapelveimet és alapszemélyiségemet.

Valentin a világvége előtt egy nappal tűnik fel Lili-Ann életében elég romantikus regénybe illő módon. Ám ha nincs a világvége, valószínűleg soha többé nem látták volna egymást, úgyhogy az újbóli találkozást vehetnénk sorsszerűnek is. De ez nem egy átlagos romantikus történet. Lili-Ann pontosan látja, hogy a fiú szerepeket játszik, sosem önmagát adja, ezért nem tud vele és a romantikus lehetőséggel mit kezdeni úgy, hogy csak tíz napja van mindenre. Valentin karaktere elég összetett a maga módján, ám egyben homályos is. Az biztos, hogy sosem volt könnyű élete. Sosem volt lehetősége rá, hogy igazán önmaga lehessen. Így valószínűleg nemcsak mi, olvasók és Lili-Ann nem tudjuk, milyen is pontosan az igazi Valentin, hanem Valentin maga sem tudja, ki is ő. Azért a páncél néha-néha megreped, és alápillanthatunk, de Valentin végig elég titokzatos karakter marad.

Az útitársak közé tartozik egy házaspár is, Gwen és Sara. Gwen író, és nagyon érdekes kapcsolata van a valósággal íróként. Ami miatt elgondolkoztam azon is, hogy talán a regény világvégetörténete nem is valóságos, hanem csak Gwen fejében és regényében történik meg az egész.

Ugyanis még a robbanásfalak megjelenése előtt Gwen nekiáll megírni egy regényt, ami a világvégéről szól, és menekülés közben is folyamatosan ír és ír, és bár szimbolikusan és átvitt értelemben, de mégis megír olyan dolgokat, amiket abban a pillanatban még nem tudhat, de később kiderül, hogy a valóságban is úgy történtek vagy fognak megtörténni. Mintha egyfajta jós lenne. Vagy valamiféle isten, aki ha leír valamit, az a valóságban is megtörténik. Szóval felmerült bennem, hogy az lesz a sztori vége, hogy rájön, ha leírja, hogy megmenekülnek, akkor valóban meg fognak menekülni. Persze nem árulom el, hogy végül ennek a szálnak mi lett a végkifejlete, de nagyon érdekes volt olvasói és írói szemmel nézve is, főképp, hogy ténylegesen is beleolvashattam Gwen regényének részleteibe.

Sara volt a főszereplők közül a legunszimpatikusabb karakter. Egyfelől azt állítja, hogy szereti Gwent, mégis képtelen megérteni az íróénjét. Azt, hogy aki író, annak muszáj írnia, ha egyszer elkapta az ihlet. Akkor is, ha itt a világvége, és elég valószínű, hogy soha senki nem fogja már elolvasni a történetét. Persze valahol megértem őt is, átlagemberként ezt nehéz átérezni, de igen, ha egy írót választottál párodul, akkor ezt el kell fogadni. Ha pedig valaki nem képes rá, akkor ne menjen hozzá egy íróhoz.

A másik, ami unszimpatikus volt számomra benne, hogy Sara volt az egyetlen a főbb karakterek közül, aki végül elvesztette az emberi mivoltát egy időre a felfordulásban. Tudtam, hogy mi a titka, így még inkább nem értettem ezt a döntését. És a sztori vége miatt konkrétan dühös voltam rá. Ha már szarul döntött, akkor a következményét nem kellett volna ráterhelni másra is. Szóval igen, értettem, hogy Sara mit miért csinált, de szerintem ő volt a leggyengébb és legirritálóbb személyiség a könyvben.

Az utolsó főszereplő kilóg a sorból kicsit, ugyanis nem utazik együtt a többiekkel, hanem a célnál tartózkodik egész végig. Béatricének sincsenek szerettei, ezért az utolsó napjait azzal akarja tölteni, hogy rendőrként megpróbál valamiféle rendet tartani az őrületben, és segíteni azoknak, akiknek tud. Ő és Brahim hasonló személyiségek, így nem csoda, hogy Béatrice is azok közé a karakterek közé tartozik, akik nagyon szimpatikusak voltak számomra.

Bár nem főszereplő, de a legcukibb karakter Laure kislánya, Ninon volt. Elképzelni sem tudom, miféle lelki és pszichés teher lehet egy apró kisgyerek számára a tudat, hogy néhány nap, és meg fog halni ő is, a szülei is, és persze mindenki más is. Emlékszem, hogy amikor gyerekként először szembesültem azzal, hogy mi is a halál, és hogy nem lehet menekülni előle, mert egyszer mindenkit utolér, majdnem egy napig bámultam depressziósan a falat. Pedig én sejtettem, hogy nem holnap fog eljönni értem és a szeretteimért. Ninonnak szerencséje van, hogy a szülei olyanok, amilyenek, és nem adják fel, így talán végig reménykedhet egy kicsit. És azért is szerencséje van, mert mindenki más is próbálja könnyebbé tenni neki a helyzetet.

A történet első fele nagyrészt arról szólt, hogyan is jutnak el Lili-Annék a tengerparti családi házhoz. A vándorlásuk során olyan akadályokba ütköznek, mint a hatalmas dugó, élelemkeresés, és persze más emberekkel is gondjaik akadnak, akik vagy egyszerűen élvezik, hogy szabályok nélkül élhetnek és átmennek állatba, vagy a túlélés miatt bármi áron ételhez akarnak jutni. Őszintén bevallom, ennél a vándorlós résznél sokkal durvább dolgokra is számítottam, mint amik végül történtek, de a feszültség végig ott volt a levegőben.

A történet második fele a tengerparton játszódott Lili-Annék családi házánál, ahol a csapat egy része az utolsó napot várja, a másik pedig nem adva fel a reményt, keresi a megoldást a problémára. Az itteni strand leírása számomra sokkal durvább volt, mint az idefelé úton tapasztaltak. Egyfelől az, hogy egyes emberek mennyire ki tudnak fordulni önmagukból a közelgő halál gondolatára, és ténylegesen lemenni szimpla ösztönállatba. Másfelől azok a megrázó jelenetek, amik bemutatták, hogy a szülők mit érezhetnek amiatt, hogy képtelenek megvédeni a gyerekeiket. 

A cselekmény végig lekötött, aggódtam a karakterekért, és kíváncsi voltam, hogy mi történik velük a tíz nap során, valamint az utolsó órákban és a világvége után (már ha túlélik).

A legvége a történetnek számomra teljesen oké volt, bár olyan keserédes módon. És látnék potenciált a folytatásban is, ugyanis a bunkerekben lévő emberek valószínűleg túlélték a dolgokat, így érdekelne, hogy mi is lesz a világgal és az emberiséggel ezek után. Valamint bár elhangoztak a regényben nagyon érdekes elméletek, szeretnék tényleges magyarázatot kapni arra is, hogy kik hozták létre a tűzfalakat és irtották ki az emberiség nagy részét. Tényleg hasonló történt, mint amit Gwen kitalált és megírt, vagy az csak a fantáziája szüleménye volt, és teljesen más állt a háttérben?

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerintem nagyon érdekes és izgalmas volt. A karakterek nagy részét megkedveltem, aggódtam értük, drukkoltam nekik, hogy valahogyan túléljék. Érdekes volt látni, hogy a tömegek és az egyes emberek miként reagáltak a világvégére, pszichológiai szempontból szerintem teljesen reális képet kaptunk erről.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy érdekes, inkább az emberi természetre, kapcsolatokra hangsúlyt fektető világvégés történetet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal a turnéállomásokon világvégefilmekkel kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnotok. A helyes válaszokat írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hány epizódból áll a The Walking Dead című sorozat 11 évada?

Állomáslista:

Blogturné

09. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

09. 27. Könyv és más

09. 29. Kelly és Lupi olvas

10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway