A Siló-sorozat grandiózus befejezésében, a Porban Juliette és Donald döntéseitől függ, hogy az emberiség túlél-e! Tartsatok velünk a könyv blogturnéján, és ne feledjetek el játszani sem, hiszen a turné végén a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, egyszerűen odavoltam az első két részért, úgyhogy kérdés sem volt, hogy mindenképpen tudni szeretném, hogyan végződik ez a történet.
Véleményem a könyvről
A történetben visszatérünk a jelenbe, amikor is Juliette-et polgármesternek választották, és azt tekinti elsődleges feladatának, hogy lyukat fúrjon a 17-es silóba a mélyben, és megmentse Solót és a gyerekeket. Közben azonban a népe retteg attól, hogy csak a bajt szabadítja a fejükre, így újabb zúgolódások várhatók. És az 1-es siló vezetőjéről sem tudja Juliette eldönteni, hogy vajon ellenség vagy barát.
Nagyon ritka az olyan sorozat, ami nemcsak hogy tudja tartani a színvonalat az újabb részekkel, hanem még le is pipálja a zárókötettel a korábbi részeket. Nos, a Pornak ez sikerült. Imádtam az első két részt is, de ez a lezárás nagyon izgalmasra sikeredett. Alig bírtam letenni a könyvet, és nagyon kíváncsi voltam, mi lesz az 18-as siló lakóival, valamint Donalddal, de közben meg nem akartam azt sem, hogy vége legyen a történetnek. Annyira beszippantott, hogy napokig világvégés álmaim voltak, de nem a rossz, hanem az izgalmas fajtából.
A történet ismételten tartogatott fordulatokat, pedig nem hittem volna, hogy így lesz. Az előző könyvet olvasva azt gondoltam, hogy már pontosan tudom, mi is történik a silókon kívül, mit tervez Thurman végső lépésként, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig vannak olyan információk, amikről eddig fogalmam sem volt. Nem mellesleg a főbb karakterekért is izgulhattam, mert kiderült, hogy lényegében bárkit bármikor elveszíthetünk. Olyan karaktereket is, akikről nem gondoltam volna, hogy az író meg akarja (és meri) ölni őket.
Nagyon érdekes volt látni a silók nagy társadalma és Soló meg a gyerekek szoros családi köteléke közötti különbséget. Szerintem az ember társas lény, de én azt látom, hogy nagyobb társadalmi szinten képtelen az igazi együttélésre, együttműködésre. Viszont ha az ember megválaszthatja a családtagjait (és nem a vér számít), és csak kisebb egységet alkot másokkal, akkor olyan szoros kötelék alakulhat ki közöttük, ami miatt ölnének és halnának egymásért (nem önmagukért, nem valami vallási okból, nem pénzért vagy rangért, hanem egymásért).
Azt is izgalmas volt végigkövetni, miként alakul Donald és a húga sorsa, hogyan változik a gondolkodásmódjuk, milyen döntéseket hoznak. Teljesen más helyzetben vannak, mint a többi siló lakosai, mivel ők még emlékeznek a normális világra, és nagyjából tudják azt is, mi történt vele. Vagyis pontosan tisztában vannak vele, mit veszítettek.
A történet végül teljesen más irányba kanyarodott, mint arra számítottam, de ez egyáltalán nem okozott csalódást, sőt. Azt hittem, hogy egy újabb forradalmat látunk majd, amelyben a 18-as siló (és talán a többi is) szembeszáll az 1-es silóval. Ehelyett egy nagyon szépen felépített meneküléstörténetet kaptunk, amiben inkább a karakterek lelki változásain van a hangsúly.
Végig nagyon izgultam, hogy mi is történik az egyes karakterekkel, és reméltem, hogy egyszer kijutnak majd a szabadba, és ténylegesen is megtudhatjuk, mi vár rájuk odakint (nem csak kivetítők és drónok által, amik közvetíthetnek hamis képet, mint tudjuk). Nagyon át tudtam élni azt a bezártságérzést, ami végig áthatotta a történetet. Még ha soha nem is ismertél másféle világot, akkor is borzalmas érzés lehet egy hatalmas, de teljesen zárt fémkaszniban élni, amiben nem te irányítasz. Amiben bármikor bedögölhet a rendszer (vagy leállíthatja valaki), ami az áramot, levegőt, vizet és élelmet biztosítja. De ha valaki emlékszik is arra, hogy régen milyen volt odakint élni, még sokkal rosszabb a bezártság és a létbizonytalanság.
Nagyon megszerettem Juliette, Solo és a gyerekek karakterét. Főképp a kis Elise-t, aki annyira édes és naiv, mégis nagyon okos kislány. Érte aggódtam talán a legjobban, mert voltak olyan jelenetek, amikor nagyon féltem attól, hogy valami baja fog esni.
A regény végével tökéletesen és teljesen elégedett voltam, pontosan azt kaptam, amit reméltem (kisebb-nagyobb veszteségekkel). És őszintén szólva én még simán továbbolvasnám a történetet, mert úgy gondolom, épp egy nagyon érdekes és új helyzetnél lett lezárva, amit még simán elmesélhetne nekünk Howey.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon megszerettem a karaktereket, izgalmas és fordulatos volt a sztori, és még egy kicsivel jobban is tetszett, mint az első két rész, amiket szintén imádtam.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy zseniális, könyvről könyvre egyre csak jobb disztópiát szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Nyomozzatok, olvassatok! A turné minden állomásán találtok egy kérdést, amire a Könyvmolyképző Kiadó honlapján található beleolvasóban találjátok meg a választ! Minden esetben egy szó a megoldás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Ki öleli meg örömében a nőt, amikor átjutottak?
Állomáslista:
10. 18. Hagyjatok! Olvasok!
10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 22. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése