A Siló-sorozat grandiózus befejezésében, a Porban Juliette és Donald döntéseitől függ, hogy az emberiség túlél-e! Tartsatok velünk a könyv blogturnéján, és ne feledjetek el játszani sem, hiszen a turné végén a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt!
Ma extraként ismét érdekes, elgondolkoztató idézeteket hoztam nektek a könyvből. Jó olvasást mindegyikhez!
1.
– Hiszek az istenekben – vetette oda Juliette, akit érzékenyen érintett a vád. – Hiszek az istenekben, akik ezt a silót teremtették. Hiszek bennük. És az összes többi silót...
Wendel összerezzent.
– Istenkáromlás! – suttogta olyan tekintettel, mintha Juliette szavai ölni is tudnának.
2.
Juliette-nek eszébe jutott Wendel atya, és hogy az emberek miféle csodákat elhisznek pusztán azért, mert egy könyv azt mondja. Egész hitvilág származhat könyvekből. De azokat talán hinni akarják. És Lukasnak igaza lehet abban, hogy az igazságban nem mindenki akar hinni.
3.
– Kiküldték takarítani – kezdte. – Járt odakint.
(...)
– Abból senkinek nem lenne szabad visszajönnie – szólalt meg aztán újra. – Szerintem ezt a számítógépek nem veszik számításba. Sem azt, hogy túlélte, sem azt, hogy a tizennyolcas még mindig húzza. Minden arra mutat, hogy már rég össze kellett volna omlania. Ha kibírják... akkor felmerülhet bennünk, hogy nem ők-e a legnagyobb reménységünk.
– Felmerülhet benned – helyesbített Charlotte. Meglengette a papírlapot. – Nem hiszem, hogy okosabbak volnánk, mint ezek a számítógépek.
Donald ettől elszomorodott.
– De könyörületesebbek lehetünk – mondta.
4.
– Amikor az ellátósok nálunk húzták meg magukat, elleptek minket a kutyák – mesélte Courtnee. Elindult arra, amerre a férfi elment. Elise ezúttal előttük botorkált. – Azóta meg máson sem jár az eszük, mint hogy még többen legyenek. A szivattyúteremben én is találtam egy egész almot, a hőcserélő alá költöztek be. Pár hete meg a szerszámos szekrényben találtak egy adagot. Nem sok kell hozzá, és már az ágyainkban is tanyát vernek a kis rohadékok. Egész nap csak zabálnak, meg mindenhová odapiszkítanak.
Jimmynek eszébe jutottak a fiatal évei, amikor a szerverteremben nyers babot evett konzervből, és a rácsos padlóra kakált. Nem kellene haragudni egy élőlényre mindössze azért, mert... él.
5.
– Engem nem zavar a gondolat, hogy egyszer majd nem leszek – mondta Luke egy idő múlva. – Azon sem aggódom, hogy száz éve nem voltam. Szerintem a halál is valami ilyesmi. Száz év múlva az életem pont olyan lesz, mint száz évvel ezelőtt.
6.
– Legyen minden úgy, mint régen! – mondta neki Elise.
Jewel ezen valamiért nevetett egyet.
– Fiatal vagy még te ahhoz, hogy nosztalgiázz!
Elise erre megkérdezte, hogy mi az a nosztalgia, Jewel pedig így felelt:
– Amikor úgy érzed, hogy a múlt sokkal jobb volt, mint valójában, de csak azért, mert a jelen olyan pocsék.
– Akkor én sokat szoktam nosztalgiázni – jelentette ki Elise.
Ezen Jewel és Solo is nevetett, de aztán elszomorodtak.
7.
Most már értette. Értette ébren – zihálva, köhögve, izzadva – értette álmában. Egyszer azt gondolta, hogy a nők azért vannak lefagyasztva, hogy ne legyen min harcolni. De az igazság épp ennek az ellenkezője volt. Azért voltak ott, hogy az ébren lévőknek legyen miért harcolni. Hogy legyen kit megmenteni. A férfiak miattuk bírták ki ezeket a gyászos műszakokat, miattuk keltek fel reggel, miután éjjel olyasmiről álmodtak, ami sosem jön el.
8.
Donald köhögött, és közben a sok legendára gondolt a régi hősökről, azokra a férfiakra és nőkre, akik harcoltak az igazságért, esélytelenek voltak, de mindig jól végződött a történetük. Baromság. Nem a hősök győznek, hanem azok lesznek a hősök, akik győznek. A történelem az ő meséjüket meséli el – a halottaknak nem jut szó. Az egész egy nagy baromság.
9.
– Nem tudom, milyen marhaságba vágod már megint a fejszédet, de azt viszel, amit akarsz. Ha emiatt puszta kézzel kell tovább ásnom, ám legyen. Kapd el azokat a seggfejeket. Azt akarom, hogy mire a pokolra jutok, ők már ott legyenek.
10.
Egyetlen életet sem mentettek még meg soha az emberiség történetében. Csak a halált odázzák el. De mindennek eljön a vége.
11.
– Azért, mert ők nem egy család – válaszolt Rickson. A hangja sötét növények közül szólt, amik rezegtek, ahogy közöttük közlekedett.
A kis Miles Rickson felé irányította a lámpáját, aki üres kézzel jött elő a kukoricák közül.
– De mi sem vagyunk egy család – mondta Miles. – Igazából nem. Mégsem teszünk ilyesmit.
Rickson leugrott a kerítésről.
– Dehogynem vagyunk egy család! – ellenkezett. – Együtt élünk és együtt dolgozunk, ahogy a családok. De ezek az emberek nem ilyenek. Láttad őket? Különféle ruhákba öltöznek, hogy megkülönböztessék magukat egymástól. Nem együtt élnek. Ezek az idegenek úgy fognak harcolni, ahogy a szüleink is harcoltak. A mi szüleink sem voltak egy család.
12.
– Soha senkit nem akartam bántani. Csak az igazságot akartuk megtudni. – Elindultak a lift felé.
– Ez a baj az igazsággal – mondta Darcy. – A hazugok és a tisztességes emberek is azt állítják, hogy náluk van. Az én helyzetemben lévők meg vakarhatják a fejüket.
13.
– Oké. És uram, szeretném, ha tudná, nagyon éhes voltam, mégsem akartam megenni a kutyát.
Jimmy megállt, és megvárta a fiút.
– Tudom, hogy nem ennéd meg.
Shaw bólintott.
– Csak akarom, hogy Elise is tudja – mondta. – Tudnia kell, hogy sosem tennék olyat.
14.
– Gyere! – szólt rá Solo. – Siess!
Elise felkelt a padról, és elindult volna Solo felé, de Rash bácsi elkapta a csuklóját.
– Ő az én feleségem! – bömbölte Rash bácsi, és Elise rájött, hogy feleségnek lenni rossz dolog, mert aki feleség, annak nem szabad elmennie.
15.
– Volt idő, amikor azt hittem, ez jó dolog – szólalt meg Donald. – Mármint amit tettek, hogy megpróbálták megmenteni a világot. Meggyőztek róla, hogy a tömeges kihalás elkerülhetetlen, hogy a háború kitör, és mindenkit elpusztít. De tudod, mit gondolok? Pontosan tudták, hogy ha kitör a háború ezekkel a láthatatlan gépekkel, akkor itt-ott túlélik egy páran. Úgyhogy felépítették ezt. Gondoskodni akartak a teljes pusztulásról. És hogy az egészet ők irányíthassák.
– Meg akarták oldani, hogy az a pár ember, aki túléli, az ő emberük legyen – tette hozzá Charlotte.
– Pontosan. Nem a világot akarták megmenteni – hanem saját magukat.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Nyomozzatok, olvassatok! A turné minden állomásán találtok egy kérdést, amire a Könyvmolyképző Kiadó honlapján található beleolvasóban találjátok meg a választ! Minden esetben egy szó a megoldás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Miért különleges Raph kinézete?
Állomáslista:
10. 15. Hagyjatok! Olvasok!
10. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út – Idézetek
10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 22. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése