Titokzatos selyem borzolja a kedélyeket a csendgyár körül. Egyik oldala a tökéletes csendet, másik oldala a tébolyt hozza el viselője számára. Mi lehet a titok? Miért áll a csendről álmodó Henry Sir Edward selymének ügye mellé? S milyen titkokat rejtenek a pókok? Tarts a Blogturné Klub hét bloggerével, s deríts fényt a titokra! A turné végén megnyerheted Bridget Collins regényét a 21. Század Kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekesnek tűnt a könyv fülszövege, valamint a borítója is figyelemfelkeltő volt számomra. Ezenkívül vágytam valami a szépirodalomhoz közelebb álló történetre, és úgy gondoltam, hogy ez ilyen lesz.
Véleményem a könyvről
A történt főszereplője, Henry, a történet pedig a viktoriánus korban játszódik. Henry felesége meghalt szülés közben, a kislányát is elvesztette, és az apósa üzletében dolgozik otológusként (fülgyógyász). Lelkileg nincsen túl jó állapotban, amihez csak hozzájárul az, hogy a körülötte lévő világ túl zajos számára, sosem talál egy csendes, nyugodt helyet, ahol pihenhet és visszavonulhat önmagába. Így mikor megjelenik az üzletben egy érdekes ügyfél, Sir Edward, aki nemcsak a siket kislánya számára keres gyógymódot, hanem egy olyan gyára van, amiben egy különleges, a zajokat teljesen elnyelő selymet állítanak elő, Henryt azonnal vonzani kezdi a selyem. És Sir Edward is. Megkéri az apósát, hogy őt küldje el Sir Edward otthonába kivizsgálni a férfi kislányát, ám fogalma sincs róla, hogy mibe is keveredik.
Először is, igen, azt hiszem, önkéntelenül vonzom az LMBTQ+ könyveket. Ezt a regényt ugyanis úgy választottam ki, hogy fogalmam sem volt róla, hogy a főszereplője biszexuális, és ilyen szál is lesz a történetben (nem is egy). Nagyon finom, a viktoriánus korhoz és a szépirodalmi stílushoz illő, homályos utalásokkal megírt jeleneteket kaptam. És ami a legjobb, hogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ez a szál az előtérbe nyomulna, annyira természetesen simult a sztoriba. Pont olyan természetes volt, mintha heteró vonzalomról, vágyakozásról lett volna szó benne. Ennek pedig nagyon örülök, mert kellenek azok a regények, amik nem arra hegyezik ki a sztorit, hogy LMBTQ+ embernek lenni más, furcsa, különös, hanem arra, hogy pont ugyanolyan, mint heteró embernek lenni.
A sztori két szálból tevődött össze. Az egyikben a Henryvel való történéseket követhettük végig, a másikban, egy múltbeli szál elevenedett meg egy titokzatos nő, Sophia naplója által. Először nem tudtam, ki az adott nő, hogyan kapcsolódik majd Henryhez, de az ő élettörténetét is kerek egészként megkaptuk a könyvtől, és én legalább annyira érdeklődve olvastam, mint a jelenbeli fejezeteket. Mindkét szálat igazán izgalmasnak, titokzatosnak találtam, és érdekesek voltak a karakterek is.
Isten jelenlétében voltam, Hira isteneinek a jelenlétében. Kiéreztem őket a sátort betöltő csendből. Nem Homérosz és Ovidius istenei voltak, ahogyan James nevezné őket. Az ősi mítoszok istenei gyermetegek és erőszakosak, túlságosan is emberiek. Itt ezen a szigeten valami mélyebb dologban hisznek, amely rejtelmes, idegen és kegyes. Kegyesebb még az én Istenemnél is, akartam volna írni. Csakhogy nekem Ő már nem az istenem; James tartsa csak meg, ha akarja. Ha van istenem, akkor az nőnemű: ő az, aki szilárdan áll, akár egy fa, és átveszi a másik fájdalmát, hogy világra jöhessen egy gyermek.
Sophia karakterét nagyon megkedveltem, és átéreztem a szenvedéseit. Hozzáment egy tudós férfihoz, aki a kutatásai miatt elrángatta magával a világ másik felére. Sophia eleinte még szerette is őt, míg rá nem jött, hogy a férfi számára ő csak egy tárgy. Valaki, akivel kedves, ha úgy tartja kedve, de félrelöki, ha épp mással van elfoglalva. Valaki, aki nem tiszteli őt nőként, emberként, és nem tartja tiszteletben a fájdalmát és gyászát sem. Így érthető, hogy mikor a világ másik felén, egy egzotikus, a világ elől elrejtett helyen összetalálkozik egy magányos, a férje szerint ostoba bennszülött, ám valójában a maga módján nagyon is intelligens nővel, örül, hogy végre barátra lelt. És talán még többre is. A Sophia és Hira közötti kapcsolat, valamint a faluban lévő nők közötti szinte mágikus kötelék számomra megtestesített egyfajta pogány sisterhoodot, vagy nevezhetjük valamiféle boszorkánykovennek is. Ezek a nők azok, akik egyfajta mágikus lényként tisztelik azokat a pókokat, amik a különleges selymet szövik, de félik is a hatalmukat. Nagyon misztikus, különleges hangulata volt Sophia leveleinek, annak, ahogyan Hiráról és a falujáról írt. Teljesen beszippantott ez a hangulat olvasás közben.
Henry szála kicsit más volt. Őszintén szólva őt kevésbé tudtam megkedvelni, mint Sophiát. Talán azért, mert ő nem látott annyira tisztán, és néha bosszantott, hogy mennyire elvakítja és hűséges kiskutyává varázsolja a Sir Edward iránti vonzalma. Sir Edward kislányának a nevelőnője is próbálta figyelmeztetni, a gyárban is figyelmeztették, és több furcsa dolgot is tapasztalt Sir Edward viselkedésében, de a szerelem rózsaszín ködétől teljesen vakká vált. Azt viszont imádtam a sztoriszálában, hogy nem egy megszokott szerelmi történet volt. Az elejétől érezni lehetett, hogy valami nagyon nem stimmel sem Sir Edwarddal, sem a gyárával, sem a várossal. Ez a borzongató, sötét, gótikus hangulat pedig teljesen áthatotta az oldalakat, és annak ellenére, hogy Henry nem lopta be magát a szívembe, mégis faltam a betűket.
A selyem maga nagyon érdekes gondolat volt, ahogyan az is, miként működött. Egyfelől megértettem Henryt, amiért vonzza és kíváncsivá meg lelkessé teszi, mert ha már ő, abban a korban hangosnak érezte a világot, akkor a mostani világ egyenesen üvöltözik velünk megállás nélkül. És igen, pontosan átérzem milyen az, amikor zsong a fejed, és csak egy kis csendre vágynál, de anya a másik szobában hangosan „nézi” a tévét, miközben kihangosítva beszélget a húgoddal telefonon úgy, hogy bár két centire van tőle az asztalon a telefon, mégis szinte kiabál. Szóval egyszerre beszél hangosan a tévé, az anyád és a húgod. Te meg csak annyit tehetsz selyem híján, hogy becsukod az ajtódat, és bekapcsolod a YouTube-on a vihar vagy a vonat hangját, hogy ha már zaj vesz körül, legalább egyenletes zaj legyen, ami kevésbé zavaró. True story. XD Szóval totálisan átéreztem Henry a zaj iránti ellenszenvét. Viszont azt is azonnal megéreztem, hogy a selyemmel valami nem stimmel. Hogy bár elsőre klassznak tűnik, de van valami sötét titok, valami hátulütő. És igazán érdekelt, hogy végül mit is tudunk meg ezzel kapcsolatban.
– A zaj korunk átka, uraim. A fejlődés által vetett sötét árnyék. Nem szabad visszakívánnunk a technológia előtti napokat, vagy nosztalgiával gondolnunk egy olyan múltra, amely szegényes volt, nem higiénikus, és híján volt a modern kényelemnek. De ne csukjuk be a szemünket és fülünket a valóság előtt, hogy tudniillik a zaj éppolyan káros az érzékekre, mint az otthonainkba bekúszó és az életünket mérgező füst és rossz levegő. (...) A kéretlen hangok által okozott gyötrelem sokféle és iszonyatos, ugyanis megfoszt bennünket önnön valónktól, uraim! Inkább lélegezni ne tudjak, mint gondolkozni, aludni vagy szeretni, merthogy ez forog kockán.
Ahogy arra is végig nagyon kíváncsi voltam, mi derül ki végül Sir Edwardról és a gyáráról, mert tudtam, hogy valami ki fog. És nagyon reméltem, hogy Henry végül észhez tér, és helyesen dönt. Azt persze nem árulom el, hogy tényleg így történt-e. Viszont a regény vége igazán izgalmasra sikeredett. Egy dolgot hiányoltam, hogy a végső vizes jelenet (ennél pontosabban nem írom le, mert nem akarok spoilerezni, de aki elolvassa a könyvet, az tudja majd, mire gondoltam) után rendesen le legyen zárva Henry és Sir Edward szála. Nekem hiányzott egy utolsó közös jelenet.
Ennek ellenére lényegében elégedett voltam a könyvvel, sőt, az utolsó fejezetekben még meg is tudtak lepni a fordulattal, amikor Henry végül elmondta a titkát a nevelőnőnek.
Hogy tetszett ez a könyv?
Sophia leveleinek és Henry fejezeteinek is különleges hangulata volt, mindkettő teljesen magával ragadott olvasás közben. Sophiát nagyon megkedveltem, együttéreztem vele, és felébresztette bennem a sisterhood érzését, míg Henry fejezeteit annak ellenére is nagyon izgalmasnak és különlegesnek találtam, hogy az ő karaktere annyira nem lopta be magát a szívembe. Volt egy csomó titok és fordulat is, úgyhogy egyáltalán nem unatkoztam, és nagyon tetszett a regény szépirodalmi, gyönyörű stílusa.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik egy különleges, gótikus hangulatú, titkokkal teli, borzongató regényt szeretnének olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték
Bridget Collins könyve a 21. Század Kiadó KULT Könyvek-sorozatában jelent meg, melyek közül már a Blogturné Klub tagjai is számos kiadványt bemutattak. A mostani játékunkban ezeket szeretnénk ismét a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy rövid részletet az adott blogger egy korábbi bejegyzéséből. A feladatotok az, hogy megkeressétek, bloggerünk melyik könyvet ajánlja épp figyelmetekbe. Segítségképp a könyv fülszövegéből is adunk nektek részletet. :)
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézetek a játékhoz:
Spirit Bliss Sárga könyves út véleménye a könyvről: „Engem minden egyes szava lekötött. Imádtam Ana bátor, okos karakterét, azt, hogy sosem adta fel, hogy szembeszállt bárkivel, és mindig kiállt azok mellett, akik rászorultak. Imádtam Jézus karakterét, aki nagyon emberi volt, és férjként is szerintem kiemelkedően jól teljesített egy olyan világban, ahol a férjek általában a tulajdonuknak tartották a feleségüket.”
Részlet a fülszövegből: „A Palesztinában élő, lázadó szellemű, ambiciózus Ana életét alapjaiban változtatja meg, amikor találkozik a tizennyolc éves Jézussal. A regény egy olyan lány sorsát követi végig, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy megvalósítsa vágyait, egy korban, amikor a nők hallgatásra vannak ítélve.”
Állomáslista:
10.12. Szembetűnő
10.14. KönyvParfé
10.16. Csak olvass!
10.18. Könyv és más
10.20. This is my (book) universe
10.22. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.24. Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése