A Könyvmolyképző Kiadónak és Manon Fargettonnak köszönhetően igazán megrázó, érdekes és izgalmas 10 napot követhetünk végig a Tíz nap a világvége előtt című könyvben. Éljétek át bloggereinkkel a sötét, mégis tanulságos napokat új turnénk keretében, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel, mert imádom a világvégeregényeket valami furcsa, bizarr okból kifolyólag, csak láttam, hogy 73%-os Molyon, és így mindig halasztgattam. Aztán most azt gondoltam, itt az ideje, hogy adjak neki egy esélyt, és a saját szememmel lássam, milyen is valójában, és őszintén szólva, nagyon jól tettem. Nem tudom, miért húzták le annyira Molyon, de én élvezettel olvastam.
Véleményem a könyvről
Az emberek élik a mindennapi kis életüket, amikor is egyik nap hirtelen a világ két végén két hatalmas robbanásfal keletkezik, amelyek egymás felé közelednek. Ahol áthaladnak, kiirtanak mindent, embert, állatot, növényeket. Az emberek áradata elindul különböző föld alatti bunkerekbe, akik pedig már nem férnek be, azok a föld azon hosszúsági körére, ahol a két robbanásfal végül találkozik majd, hiszen itt élhetik túl a legtovább, vagyis még tíz napig. A regény főszereplője hat ember, akik a véletlennek köszönhetően egy csapattá kovácsolódik, miközben próbálja túlélni a következő tíz napot, és kitalálni, hogyan élhetnék meg mindannyian a tizenegyediket is.
A történet E/3-ban íródott a fent emlegetett hat karakter szemszögét bemutatva. Öten együtt menekülnek, egyikük pedig ott rendőr, ahová az öt ember végső célként igyekszik.
Az első menekülő egy taxisofőr, aki a zűrzavar kitörésekor menekülés helyett inkább segíteni szeretne az embereknek. Brahim bevándorló, a családja távol él tőle, így nem igazán van kivel töltenie az utolsó napjait. Szerintem a történetben ő a legjobb lelkű ember, kedves, önfeláldozó, becsületes, segítőkész. Épp ezért nagyon örültem, amikor történt vele valami jó dolog az utolsó napokban, de pont ezért nagyon féltettem is. Hogy joggal-e, vagy sem, természetesen nem árulom el, de nekem ő volt a kedvenc karakterem a főszereplők közül.
Brahim taxijába száll be egy Lili-Ann nevű fiatal lány, akinek a szülei külföldön rekedtek a világvége kitörésekor. Nekiindul, hogy eljusson a tengerpartra a nővéréhez és annak családjához a gyerekkori otthonukba, hogy velük tölthesse az utolsó napokat. Lili-Ann igazi művészlélek, ám ennek köszönhetően kicsit tétova is, nem túl jó a problémamegoldásokban. A nővére, Laure pont az ellentéte. Laure és a férje az, aki az utolsó pillanatig nem adja fel, és azon dolgozik, miként tudnának megmenekülni és tovább élni egy, a robbanásfalak által lényegében elpusztított világban. Nagyon érdekes volt, ahogyan ezt kitalálták, mert alapvetően nekem is ugyanaz az alapötlet jutott eszembe, mint nekik (vagyis az írónőnek), csak mivel én személyiségre olyan vagyok, mint Lili-Ann, ezért fogalmam sem lett volna, hogyan kivitelezzem a dolgot, és valószínűleg az ötlet ellenére ott haltam volna meg a tizedik nap végén.
Amúgy nagyon tetszett Lili-Annben, hogy a világvége ellenére ki akart tartani az elvei mellett, és önmaga akart maradni. Az emberek jó része teljesen megőrült, a halál szélén állva elvesztették emberi mivoltukat, és állatként törtek-zúztak, vagy épp vadidegenekkel gruppenszexeltek a tengerparti tömegben, de Lili-Ann pont úgy viselkedett és döntött bizonyos dolgokban, ahogyan akkor tette volna, ha szó sincs világvégéről. Azt hiszem, én is így döntenék a valóságban, mert nem hiszem, hogy egy világvége meg tudná változtatni az alapelveimet és alapszemélyiségemet.
Valentin a világvége előtt egy nappal tűnik fel Lili-Ann életében elég romantikus regénybe illő módon. Ám ha nincs a világvége, valószínűleg soha többé nem látták volna egymást, úgyhogy az újbóli találkozást vehetnénk sorsszerűnek is. De ez nem egy átlagos romantikus történet. Lili-Ann pontosan látja, hogy a fiú szerepeket játszik, sosem önmagát adja, ezért nem tud vele és a romantikus lehetőséggel mit kezdeni úgy, hogy csak tíz napja van mindenre. Valentin karaktere elég összetett a maga módján, ám egyben homályos is. Az biztos, hogy sosem volt könnyű élete. Sosem volt lehetősége rá, hogy igazán önmaga lehessen. Így valószínűleg nemcsak mi, olvasók és Lili-Ann nem tudjuk, milyen is pontosan az igazi Valentin, hanem Valentin maga sem tudja, ki is ő. Azért a páncél néha-néha megreped, és alápillanthatunk, de Valentin végig elég titokzatos karakter marad.
Az útitársak közé tartozik egy házaspár is, Gwen és Sara. Gwen író, és nagyon érdekes kapcsolata van a valósággal íróként. Ami miatt elgondolkoztam azon is, hogy talán a regény világvégetörténete nem is valóságos, hanem csak Gwen fejében és regényében történik meg az egész.
Ugyanis még a robbanásfalak megjelenése előtt Gwen nekiáll megírni egy regényt, ami a világvégéről szól, és menekülés közben is folyamatosan ír és ír, és bár szimbolikusan és átvitt értelemben, de mégis megír olyan dolgokat, amiket abban a pillanatban még nem tudhat, de később kiderül, hogy a valóságban is úgy történtek vagy fognak megtörténni. Mintha egyfajta jós lenne. Vagy valamiféle isten, aki ha leír valamit, az a valóságban is megtörténik. Szóval felmerült bennem, hogy az lesz a sztori vége, hogy rájön, ha leírja, hogy megmenekülnek, akkor valóban meg fognak menekülni. Persze nem árulom el, hogy végül ennek a szálnak mi lett a végkifejlete, de nagyon érdekes volt olvasói és írói szemmel nézve is, főképp, hogy ténylegesen is beleolvashattam Gwen regényének részleteibe.
Sara volt a főszereplők közül a legunszimpatikusabb karakter. Egyfelől azt állítja, hogy szereti Gwent, mégis képtelen megérteni az íróénjét. Azt, hogy aki író, annak muszáj írnia, ha egyszer elkapta az ihlet. Akkor is, ha itt a világvége, és elég valószínű, hogy soha senki nem fogja már elolvasni a történetét. Persze valahol megértem őt is, átlagemberként ezt nehéz átérezni, de igen, ha egy írót választottál párodul, akkor ezt el kell fogadni. Ha pedig valaki nem képes rá, akkor ne menjen hozzá egy íróhoz.
A másik, ami unszimpatikus volt számomra benne, hogy Sara volt az egyetlen a főbb karakterek közül, aki végül elvesztette az emberi mivoltát egy időre a felfordulásban. Tudtam, hogy mi a titka, így még inkább nem értettem ezt a döntését. És a sztori vége miatt konkrétan dühös voltam rá. Ha már szarul döntött, akkor a következményét nem kellett volna ráterhelni másra is. Szóval igen, értettem, hogy Sara mit miért csinált, de szerintem ő volt a leggyengébb és legirritálóbb személyiség a könyvben.
Az utolsó főszereplő kilóg a sorból kicsit, ugyanis nem utazik együtt a többiekkel, hanem a célnál tartózkodik egész végig. Béatricének sincsenek szerettei, ezért az utolsó napjait azzal akarja tölteni, hogy rendőrként megpróbál valamiféle rendet tartani az őrületben, és segíteni azoknak, akiknek tud. Ő és Brahim hasonló személyiségek, így nem csoda, hogy Béatrice is azok közé a karakterek közé tartozik, akik nagyon szimpatikusak voltak számomra.
Bár nem főszereplő, de a legcukibb karakter Laure kislánya, Ninon volt. Elképzelni sem tudom, miféle lelki és pszichés teher lehet egy apró kisgyerek számára a tudat, hogy néhány nap, és meg fog halni ő is, a szülei is, és persze mindenki más is. Emlékszem, hogy amikor gyerekként először szembesültem azzal, hogy mi is a halál, és hogy nem lehet menekülni előle, mert egyszer mindenkit utolér, majdnem egy napig bámultam depressziósan a falat. Pedig én sejtettem, hogy nem holnap fog eljönni értem és a szeretteimért. Ninonnak szerencséje van, hogy a szülei olyanok, amilyenek, és nem adják fel, így talán végig reménykedhet egy kicsit. És azért is szerencséje van, mert mindenki más is próbálja könnyebbé tenni neki a helyzetet.
A történet első fele nagyrészt arról szólt, hogyan is jutnak el Lili-Annék a tengerparti családi házhoz. A vándorlásuk során olyan akadályokba ütköznek, mint a hatalmas dugó, élelemkeresés, és persze más emberekkel is gondjaik akadnak, akik vagy egyszerűen élvezik, hogy szabályok nélkül élhetnek és átmennek állatba, vagy a túlélés miatt bármi áron ételhez akarnak jutni. Őszintén bevallom, ennél a vándorlós résznél sokkal durvább dolgokra is számítottam, mint amik végül történtek, de a feszültség végig ott volt a levegőben.
A történet második fele a tengerparton játszódott Lili-Annék családi házánál, ahol a csapat egy része az utolsó napot várja, a másik pedig nem adva fel a reményt, keresi a megoldást a problémára. Az itteni strand leírása számomra sokkal durvább volt, mint az idefelé úton tapasztaltak. Egyfelől az, hogy egyes emberek mennyire ki tudnak fordulni önmagukból a közelgő halál gondolatára, és ténylegesen lemenni szimpla ösztönállatba. Másfelől azok a megrázó jelenetek, amik bemutatták, hogy a szülők mit érezhetnek amiatt, hogy képtelenek megvédeni a gyerekeiket.
A cselekmény végig lekötött, aggódtam a karakterekért, és kíváncsi voltam, hogy mi történik velük a tíz nap során, valamint az utolsó órákban és a világvége után (már ha túlélik).
A legvége a történetnek számomra teljesen oké volt, bár olyan keserédes módon. És látnék potenciált a folytatásban is, ugyanis a bunkerekben lévő emberek valószínűleg túlélték a dolgokat, így érdekelne, hogy mi is lesz a világgal és az emberiséggel ezek után. Valamint bár elhangoztak a regényben nagyon érdekes elméletek, szeretnék tényleges magyarázatot kapni arra is, hogy kik hozták létre a tűzfalakat és irtották ki az emberiség nagy részét. Tényleg hasonló történt, mint amit Gwen kitalált és megírt, vagy az csak a fantáziája szüleménye volt, és teljesen más állt a háttérben?
Hogy tetszett ez a könyv?
Szerintem nagyon érdekes és izgalmas volt. A karakterek nagy részét megkedveltem, aggódtam értük, drukkoltam nekik, hogy valahogyan túléljék. Érdekes volt látni, hogy a tömegek és az egyes emberek miként reagáltak a világvégére, pszichológiai szempontból szerintem teljesen reális képet kaptunk erről.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy érdekes, inkább az emberi természetre, kapcsolatokra hangsúlyt fektető világvégés történetet szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal a turnéállomásokon világvégefilmekkel kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnotok. A helyes válaszokat írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hány epizódból áll a The Walking Dead című sorozat 11 évada?
Állomáslista:
09. 27. Könyv és más
09. 29. Kelly és Lupi olvas
10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése