A Helikon kiadó Agatha Christie sorozata évek óta töretlen népszerűségnek örvend, nem véletlenül. Évente tíz kötet jelenik meg, mesés borítókkal a krimi koronázatlan királynőjétől. Ezúttal a legutóbbi megjelenések egyikét, a Nem zörög a harasztot mutatjuk be közelebbről, s ha velünk tartasz, nyerhetsz is belőle egy példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon szeretem Agatha Christie történeteit, időről időre elolvasok közülük egyet-egyet, hogy ismételten elámuljak az író csavaros, mégis egyszerű észjárásán és emberismeretén.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője ezúttal egy Jerry Burton nevű férfi, aki egy balesetet követően a húgával vidékre költözik, hogy nyugodt, békés körülmények között gyógyulgasson. Persze ez nem úgy jön össze, ahogyan gondolják. Egy névtelen levélíró fenyegető hangvételű levelet küld nekik. Kiderül, hogy mások is kaptak már ilyen üzenetet, de addig senki nem veszi komolyan, míg az egyik nagy tiszteletben álló család nőtagja öngyilkos nem lesz az egyik levél miatt.
A történettől Christie szokásos stílusát kaphatjuk. Egy elzárt helyen bűntény történik, és néhány ember közül kell rájönni, ki volt a tettes. A kisvárosi miliő sokszor felbukkan ezekben a krimiregényekben, és az író tökéletesen átadja, milyenek is az emberek, milyen jellemmel rendelkeznek. Előjönnek a pletykák, a rosszindulat, de a segítőkészség és összetartás is.
Ami új volt számomra ebben a regényben, hogy Miss Marple csak a történet végén került elő, Jerry az, akinek a szemszögéből végigkövethetjük a történéseket, ő az, aki nekiáll nyomozgatni, azon elmélkedni, ki lehet a levélíró (és egyben a gyilkos). Ez azért volt érdekes, mert Miss Marple már dörzsölt nyomozó, még ha nem is hivatásos. Jerry viszont egy teljesen egyszerű átlagember, akinek sosem volt dolga nyomozással, gyilkossággal és egyéb komoly bűncselekményekkel. Vagyis egyfelől tapasztalatlan, másfelől emiatt, és mert kívülállóként szemléli a vidéki közösséget, újféle szemszögből láttatja az embereket és az eseményeket.
Jerry mellett Megan az a karakter, aki a leginkább előtérbe került, és akihez olvasóként érzelmileg is kapcsolódni tudtam. Ő annak a nőnek a lánya, aki először meghal a könyvben. A nő első házasságából származik, ami nem sikerült túl jól. Azóta Megannek van már új mostohaapja, valamint mostohatestvérei is, vele viszont senki nem foglalkozik. Korához képest kissé gyerekesen viselkedik, de csak azért, mert szeretethiányos, és valahogyan tudat alatt fel akarja hívni magára a figyelmet. A kisvárosban buta, lusta lánykának tartják, ám Jerry elsőre meglát benne valamit.
Nagyon együtt tudtam érezni Megan karakterével, közben viszont féltem tőle, hogy kiderül, neki is van valami köze a levelekhez és gyilkosságokhoz. Tetszett, ahogy Jerryvel kialakult köztük valamiféle barátság, aztán annál is több. Jerry megtehette volna, hogy meghagyja abban a butus gyermeki állapotában, amiben a családja és a körülmények miatt élt, ám helyette úgy döntött, hogy segít neki megtalálni a valódi Megant. Aki erős, bátor, gyönyörű és értékes. Vagyis támogatta őt akkor, amikor senki más, még a családja sem igazán tette.
– Megan – szóltam újra. – Joanna és én átjöttünk, hogy megkérdezzük, nem akar-e egy ideig nálunk lakni.Tompa hangon szólalt meg a félhomályban.– Maguknál lakni? A házukban?– Igen.– Azt mondja, elvisznek innen?– Igen, kedvesem.Hirtelen egész testében remegni kezdett. Ijesztő volt és ugyanakkor megható.– Vigyenek el! Nagyon kérem! Borzasztó itt, és borzasztó, hogy ilyen gonosznak érzem magam.Odamentem hozzá, a kezével a kabátom ujjába kapaszkodott.– Gyáva féreg vagyok. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen gyáva vagyok.– Nincs semmi baj, mókásképű – mondtam. – Az ilyesmi szörnyű megrázkódtatás. Jöjjön.– Mehetünk most rögtön? Egy perc várakozás nélkül?– Gondolom, pár dolgot azért be kell csomagolnia.– Mit? Minek?– De kedvesem, szolgálunk ággyal, fürdőszobával, mindennel, ami kell, de kutya legyek, ha kölcsönadom a fogkefémet.Gyengén, halkan elnevette magát.
Tetszett, hogy végül tényleg a fenyegetőlevelek voltak azok, amik Miss Marple előtt leleplezték a gyilkost, csak épp nem olyan módon, ahogyan azt az ember előre gondolta volna. Miss Marple érvelése és gondolkodásmódja tényleg nagyon logikus, és az elméleteit pusztán az emberismeretéből vezeti le. Amikor összefoglalta, miképpen jött rá arra, ki a tettes, nem tudtam mást, csak bólogatni, mert nagyon jól volt felépítve ez a szál. Úgy, hogy teljesen észszerű volt a tettes kiléte, de közben olvasóként mégsem volt könnyű kitalálni, és több gyanúsítottja is akadt az embernek. Legalábbis nekem volt három komolyabb jelöltem, és nem arra gondoltam a legerősebben, aki végül a hunyó lett.
Hogy tetszett a könyv?
Nekem ez az egyik kedvenc Agatha Christie-könyvem. Talán azért, mert a legtöbb könyve izgalmas a krimiszál tekintetében, de nagyon ritkán kedvelek meg bennük akár csak egyetlen karaktert is. Most viszont mind Jerryt, mind Megant sikerült a szívembe zárnom, és így közelebb került hozzám a történet lelkileg.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretnének egy olyan fordulatos krimiregényt olvasni Agatha Christie-től, aminek igazán megkedvelhetők a főbb karakterei.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékunkban ezúttal Miss Marple-höz hasonló nyomozónőket fogunk keresni. Feladatod annyi, hogy az idézet alapján felismerd, melyik detektívhölgyre gondoltunk az adott állomáson, s írd meg a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Az a tapasztalatom, hogy a játékos könnyedség olyasvalakitől, aki már többet tudhatna, csak álcázása valami lényegesen rosszabbnak.
Állomáslista:
03. 22. Booktastic Boglinc
03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 28. Readinspo
03. 30. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése