R. J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.
1. A Korcsok után a Gyomláló című regényed jelent meg, amely az Overtoun-trilógia előzménykötete. Miért érezted úgy, hogy először az előzményeket kell megosztanod az olvasókkal, utána jöhet csak a folytatás?
A Korcsokkal nagyon hosszú időt töltöttem, mire elnyerte végleges formáját, 2012-ben kezdtem el írni, sokáig nagyon lassan haladtam vele, de amikor kész lettem, mindenképp szerettem volna egy új történettel foglalkozni, ami akkor már lekötötte a gondolataimat. Azon kívül a Gyomlálóra több ponton is reflektál a Médák, gazdagította ezt a világot, így szerettem volna lefektetni az alapokat, mielőtt tovább megyek Rany történetével.
2. A Gyomláló bemutatja, miképpen változik át a világ olyanná, amilyennek már a Korcsokban megismerhettük. Már akkor a fejedben volt az előzménykötet története, amikor a Korcsokat megírtad? Vagy csak később találtad ki, miképpen is jött létre az az új világ, amelyben Rany is él?
Amikor a Korcsokat írtam, már létezett a Gyomláló vázlata, igaz, akkoriban még egy kicsit másképp festett. A Gyomláló eredetileg két szálon futott volna, és csaknem dupla ilyen hosszú lett volna. Az egyik szál a jelenünkben játszódott, Indiában, ahol felfedezik a barlangot, a másik szál pedig az, amely végül is a kész regénnyé vált. Sajnos az első szál nem vezetett sehova, idejekorán rájöttem, hogy szükségtelen a történethez, és nem tudtam volna egy érdekes történetet faragni belőle, így a kukában landolt. Akkoriban nagyon sajnáltam, most már egyáltalán nem bánom.
A Korcsokban egy visszaemlékezős részben már felbukkannak a Gyomláló szereplői, és egy egész jelenet is belekerült a végén, akkor már létezett a Gyomláló kiforrott vázlata.
3. A valóságban mi, emberek pusztítjuk a természetet, a Gyomlálóban viszont a természet fordul ellenünk. Mennyire szántad társadalomkritikának a regényt? Szerinted a valóságban milyen lépéseket kéne tennünk, hogy a természet ne vágjon egyszer csak vissza?
A Gyomláló elsősorban társadalomkritika, de nemcsak a természet kontra ember problémájának kritikája, hanem annak is, ahogyan ráerőltetjük az akaratunkat másokra a legkülönfélébb szinteken. A Gyomláló erőszakot tesz az állatokon, amikor fegyvernek használja fel őket, az emberi civilizáció is erőszakot tesz a saját polgárain a kegyetlen és az empátiát nélkülöző törvényeivel, ami eléggé diktatórikus színezetet kölcsönöz a társadalmi berendezkedésnek. Danyelle és Philip esete szintén az erőszakos hatalomgyakorlás példája, és még Danyelle és szülei viszonya is ezt mutatja egy kisebb szinten.
Az ember és a természet viszonyát is ez határozza meg, ez a téves gondolkodás, hogy az embernek uralkodnia kell a természeten, és az uralkodás feljogosítja arra, hogy kiaknázza, tönkretegye azt, majd újabb erőszakot kövessen el rajta, amikor valamilyen támadást tapasztal.
Azon a gondolkodáson kellene változtatni, hogy az ember és a természet két külön dolog, hogy felette állunk, és nem a részei vagyunk. Az ember ugyanis része a természetnek, összefonódik a természet a társadalommal, hatással vannak egymásra, és ennek szellemében kellene meghozni a döntéseket. A koronavírus-járvány és a klímaválság jól mutatja, hogy mi történik akkor, ha a téves felfogást követjük.
Ugyan a Gyomlálót még a koronavírus-járvány előtt írtam, így nem mondhatom, hogy reflektálna a valós eseményekre, de a klímaválság mindenképp egy olyan dolog volt, ami hatott rám írás közben.
4. Sok szörnyű dolog történik az emberekkel az előzménykötetben, de engem az viselt meg igazán, amikor le kellett mondaniuk a saját háziállataikról, mert bármikor megvadulhattak és életveszélyessé válhattak. Van két shi-tzu kutyám, akik a családunk tagjai, és őszintén, elképzelni sem tudom, hogy odaadjam őket, de közben szörnyű érzés lenne rettegni tőlük (rettegni azoktól, akiket szeretek, és félteni tőlük azokat az embereket, akiket szeretek). Te hasonló helyzetben milyen döntést hoznál?
Számomra is elképesztően nehéz lenne lemondani róluk, két kutyánk és három macskánk van, akiket nagyon szeretünk. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha jönne egy ilyen vírus, ami ellenünk fordíthatja őket, és meg kell hozni ezt a kegyetlen döntést. De azt hiszem, kénytelenek lennénk megtenni, persze a lehető leghumánusabb módon.
Azonban a Gyomláló eseményei is arra világítanak rá, hogy az állatok kegyetlen elpusztítása egy könnyebbnek látszó út volt, ami hatalmas áldozatokat követelt, de a helyes megoldás a kiváltó ok keresése lett volna, azt azonban sajnos túl későn lépték meg a hatóságok. Nem a forrásnál igyekeztek megállítani a járványt, hanem a tüneteket kezelték, aminek meg is lett az eredménye.
5. A Médák évekkel később játszódik, mint a Korcsok. Rany már felnőtt, és beházasodott a Mentmore-ok közé. Nehéz volt a kislány Rany szemszögéről átváltani a felnőtt Rany szemszögére? Miben különbözik a gyerek és a felnőtt Rany a te meglátásod szerint?
Nem volt túlságosan nehéz váltani, az alap tulajdonságai megmaradtak, erre rakódott rá egy jó adag cinizmus és fásultság. A felnőtt Rany rettenetesen egyedül van, bezárkózó, úgy érzi nem bízhat senkiben, és mindenkitől csak rosszat kap. Emiatt talán nehezebb is azonosulni vele, mint az első részben, ahol Soya, a nevelőanyja és a Gyógyító is közel álltak hozzá, Angyalról nem is beszélve. De ez kellett ahhoz, hogy a regény végére megtalálja azokat, akik értelmet adnak az életének, akikhez kötődni tud, és akikért tovább tud menni.
6. Nagyon érdekes Rany és a férje, Ayers kapcsolata. Szinte idegenek egymás számára, mivel ez egy érdekházasság, ám mégis van köztük egy érzelmi kapocs. Ayers így két tűz között van, vér szerinti család vagy feleség. Ki számára végül is a fontosabb szerinted? És ha te a helyében lennél, kit választanál?
Ayers a regény végén egy nagyon szerencsétlen helyzetben van, feldúlt, dühös és elkeseredett. De korábban józanul látta, milyen a családja, és hogyan viselkednek. Én úgy gondolom, hogy amikor túlteszi magát a történteken és higgadtan átgondolja az eseményeket, másképp fog majd gondolkodni Ranyról. Szerintem azok a kapcsolatok fontosabbak lehetnek, amelyeket olyan személyekkel alakítunk ki, akiket mi választottunk, erősebb lehet a kapocs, mint a vér szerinti családdal, amelybe beleszületünk. De ez persze emberfüggő.
7. A médák egyfajta tenyésztett gyerekrabszolgák. Az overtouni emberek nem tartják őket érző lényeknek, csak egyfajta programozott biológiai robotoknak. Szerinted hol kezdődik az ember? Mármint mi tesz minket emberré?
Az egymás iránt érzett szeretet, a gondoskodás és önfeláldozás a legfontosabbak, amelyek érző lényekké tesznek minket. Szerintem nem az a kulcsfontosságú kérdés, hogy mi tesz emberré, hiszen ezeket az érzéseket, viselkedéseket osztjuk számos más állatfajjal, illetve talán olyan intelligens élőlényekkel is, amelyeket még nem ismerünk. Ezek közös, pozitív jellemzői a közösségben élő élőlényeknek. A Gyomlálóból ismert gomba például intelligens, öntudatos élőlény, de mégis teljesen híján van ezeknek, mivel ő, úgymond „egyedül van”. És számos emberből is hiányoznak sajnos ezek a tulajdonságok. Szóval a lényeg az, hogy akkor viselkedünk érző lényekként, ha empátiával fordulunk a többi élőlény felé. Akkor elmosódhatnak a határok a fajok között, és például valódi, szeretetteljes kapcsolat alakulhat ki egy ember és egy kutya között is, ami lehet épp olyan erős és fontos, mint egy ember és ember közötti. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Korcsokban Angyal nézőpontkarakter lett, egyenrangú fél volt a másik három emberszereplővel.
8. Egy újféle létforma is felbukkan a Médákban, emberek, akiknek már nincs testük, de még létezik a tudatuk. Ha életed végén feltennék neked a kérdést: a halált választod vagy a tudatod testetlen túlélését, miképp döntenél?
Abban a formában, ahogyan a Médákban, illetve a leendő folytatásában láthatjuk majd a halhatatlanok létezését, én a halált választanám. Ennek az örökké tartó létezésnek is megvannak a maga komoly hátulütői. Erről egyébként a regényben is elhangzik egy kulcsfontosságú mondat, amikor az egyik halhatatlan azt mondja, hogy ők betegek. Ez egy lényeges eleme lesz a harmadik résznek, ez a betegség, amivel szembenéznek, és azt hiszem, az sokkal rosszabb, mint egyszerűen meghalni egy hosszú és tartalmas élet végén. Azonban lesznek olyan szereplők is, akik számára igen csábító lesz ez a létezés.
9. Többféle népet is megismerhetünk a második részben, ténylegesen és említés szintjén is, valamint ismét előkerülnek a barbárok is. Te melyik néppel élnél szíved szerint?
Mindegyik népnek megvannak a maga problémái, és mindegyik tud kegyetlenül bánni bizonyos csoportokkal, de talán a juraiak azok, akik a legélhetőbb társadalmat alakították ki. Ráadásul a vidék is gyönyörű (volt), szóval ha választanom kellene, jurai lennék. Overtoun számomra disztópia.
10. Nagyon kedvelem Ranyt, egy kicsit szerelmes lettem Ayersbe, gonosz, de izgalmas karakternek találom Baidet, és még van jó pár kedvencem a történetből. Neked az Overtoun-trilógia megalkotójaként ki a kedvenced?
Egyértelműen Rany a kedvencem, ő az egész történet központi figurája, és jellemének egy jó nagy szeletét a feleségemről mintáztam. A másik pedig Angyal, aki szintén egy számomra kedves lény, a kutyánk, Angie alteregója a regényben.
11. Őszintén szólva sok mindent megtennék azért, hogy most azonnal olvashassam a trilógia harmadik részét. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Szóval a nagy kérdés: mikor tehetjük ezt meg? Van már valami előre látható időpont?
Jelenleg írom, bár rengeteg egyéb teendő miatt kicsit lassabban haladok vele, mint szeretném. Jó lenne, ha őszre be tudnám fejezni, ebben az esetben egy karácsony környéki megjelenés reális lehet, de előfordulhat, hogy csak 2023 tavaszára jelenik meg.
12. Ha lezárul a trilógia, tudod már, mi lesz a következő téma, amiről írsz majd?
Igen, már egész alapos vázlataim vannak egy regényről, ami őrült időtávlatban, kb. 100 millió évvel a jövőben játszódik majd, és természetesen ez is abban a világban, amelyben a Korcsok.
13. Hol és mikor tudják az olvasók legközelebb dedikáltatni veled a saját köteteiket?
Remélhetőleg megtartják a tavaszi könyvfesztivált, ebben az esetben mindenképp ott leszek, illetve a könyvhéten is. Már én is várom, hogy találkozhassak veletek!
Nagyon köszönöm az interjút, és külön köszönöm, hogy olvashattam a történetedet. Bekerült a kedvenceim közé!
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyveket:
Nyereményjáték:
A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
02. 22. Könyv és más - Korcsok értékelés
02. 27. Könyv és más - Médák értékelés
03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése