~ Sárga könyves út ~

2022. március 28., hétfő

Emily Brontë: Üvöltő szelek – Blogturné



A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Emily Brontë Üvöltő szelek című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Cathy, Heathcliff és Wuthering Heights történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is.


Miért választottam ezt a könyvet?

Most olvastam harmadszorra az Üvöltő szeleket (először talán tízévesen, másodszorra kb. huszonhárom évesen volt a kezemben), de őszintén bevallom, csak annyira emlékeztem az első két olvasásból, hogy van egy Catherine és egy Heathcliff nevű szereplő, a lány máshoz megy hozzá, a férfi pedig ezt nem bírja elviselni. Nem tudom, miért, de szinte a teljes történet törlődött a fejemből. Az új, gyönyörű kiadást látva úgy gondoltam, ideje felfrissíteni az emlékeimet.


Véleményem a könyvről

Catherine édesapja egy utazásból hazatérve, furcsa, vadóc, árva kisfiút hoz magával. Megszánta őt, és gyermekeként szeretné felnevelni. Ám a családja nincs oda az ötletért, főképp a saját, vér szerinti fia, Hindley. Catherine azonban szép lassan megkedveli a fiút, együtt kalandoznak odakint a lápon szinte teljesen elvadulva. Egészen addig jól megvannak, míg Catherine meg nem ismerkedik a szomszédban lakó Edgar Lintonnal. A fiú jól nevelt, művelt, kedves, pont Heathcliff ellentéte. Catherine feleségül megy Lintonhoz, de képtelen elfelejteni gyerekkori barátját (és szerelmét?).

Az egész történetet Mr. Lockwoodnak köszönhetően ismerhetjük meg, aki a már felnőtt Heathcliff bérlője lesz. Alig költözik be, máris megbetegszik, és hogy ne unatkozzon, az ottani házvezetőnőt, Mrs. Deant kéri meg arra, hogy meséljen neki az ott élőkről. Általa tudhatjuk meg, miképpen került Heathcliff az Earnshaw családhoz, hogyan lett elválaszthatatlan Catherine-től, miként szakadtak el végül egymástól, hogyan tűnt el Heathcliff évekre, és tért vissza bosszúszomjasan, és milyen módon töltötte ki a haragját még a következő generáción is.

A könyv elején nagyon sajnáltam Heathcliffet. Hindley féltékeny volt rá, mert az apja tényleg megszerette a befogadott árvát, és állandóan megvédte őt. A féltékenység pedig oda vezetett, hogy mikor a családfő meghalt, és Hindley vette át a szerepét, Heathcliff, sőt, Catherine sorsa is rosszra fordult. Állandóan megbüntették őket, rosszul bántak velük, fizikailag is bántalmazva voltak (Heathcliff durvább módon), és időről időre eltiltották őket egymástól. Szóval Heathcliff egy bántalmazott gyerek volt, aki csak Catherine-től kapott szeretetet, senki mástól. Így érthető, hogy elvadult, ahogyan az is, hogy az emberi méltóságát annyira és annyiszor megsértették, hogy bosszúra vágyott. A végső lökést pedig a rossz úton az adta meg neki, hogy még Catherine is mást választott, egy nála sokkal műveltebb, jobb modorral rendelkező "ficsúrt".

Ezek a gyerek- és fiatalkori sérelmek azonban elfogadhatóak oknak, de nem adnak mentséget arra nézve, hogy aztán Heathcliff valóban az egész hátralévő életét a bosszúnak szentelte. Tönkretette Catherine lehetséges boldogságát, tönkretette Linton húgát, elvadította és kisemmizte teljesen Hindleyt, valamint az ő fiát, Haretont is. És még a saját fiát és Catherine lányát sem kímélte. Valóban azzá a szörnyeteggé vált, akinek gyerekkorában mások nézték.

Próbáltam neki mentségeket keresni, de képtelen voltam rá. Amit Catherine iránt érzett, az beteges ragaszkodás volt, nem szerelem. Ha valóban szerette volna Catherine-t, hagyja őt boldognak lenni a férjével, és sosem ártott volna a lányuknak, ifjabb Cathynek. Heathcliff nem ismert kegyelmet, erőszakos vadállat volt, aki nemcsak hogy nőket vert, de attól sem riadt volna vissza, hogy öljön. Vagyis ő tipikus példája annak a férfinak, akit az összes nőnek nagy ívben el kéne kerülnie. Nem lehet romantizálni az érzéseit, tetteit, mert egyszerűen nem romantikusak.

A könyv első felében a legjobban Edgar Lintont kedveltem, mert ő valóban szerette a feleségét. Bármint megtett volna Catherine-ért, még a Heathcliff általi megaláztatásokat is eltűrte neki. Igazi úriember volt, jószívű, kedves, művelt. Ha én választhatnék egy Linton-szerű és egy Heathcliff-szerű férfi közül, gondolkodnom sem kéne, és azonnal a Linton-szerűhöz mennék hozzá, és boldog lennék a jófiú mellett, mert a rosszfiúk maximum a könyvek lapjain tűnnek vonzónak (bár ebben az esetben még ott sem).

A könyv második fele közelebb állt hozzám, valahogy még jobban lekötött. Talán azért, mert Cathy szimpatikusabb női karakter volt az anyjánál, Haretonban pedig (bár elsőre olyan vadnak tűnik, mint Heathcliff volt fiatalon) valóban ott van az a több, az a valami, amitől értékes emberré válhat végül. Őszintén sajnáltam őt, amikor Cathy még nem látta meg benne ezt a fényt, és ellenségként tekintett rá, holott nyilvánvaló volt, hogy a fiú fülig szerelmes belé. Édes volt, ahogy elkezdett olvasni tanulni, csak hogy felérhessen Cathyhez. Ebből is látszott, hogy más, mint Heathcliff. Ő maga mellé akarta vadítani Catherine-t, vagyis lehúzni a saját szintjére. Hareton viszont ehelyett önmagát próbálta felhúzni Cathy szintjére, hogy felérhessen hozzá, méltóvá válhasson a szívére. Hatalmas különbség!

– Ez valami átkozott írás – felelte. – Nem tom elóvasni.
– Nem tudja elolvasni? – kiáltott fel Catherine. – Én el tudom. Angolul van. De kíváncsi lennék, miért vésték oda.
Linton felvihogott, most először mutatkozott rajta némi derű.
– Nem tudja kibetűzi a saját nevét – szólt oda unokatestvérének. – Hitte volna, hogy létezhet ekkora tökfilkó a földön?
– Biztos, hogy minden rendben van nála? – kérdezte Cathy komolyan. – Nem lehet, hogy féleszű? Már a második kérdést teszem föl neki, de csak bambán bámul rám, mintha nem is értené, mit mondok. Megjegyzem, én se nagyon értem, amit ő beszél!
Linton ismét fölnevetett, és gúnyos pillantást vetett Haretonra, aki valóban úgy festett, mint akinek nincs ki mind a négy kereke.
– Nincs semmi baja, csak lusta, ugye, Earnshaw? – kérdezte Linton.
(...)
– Ha nem vónál inkább lyány, mint legíny, ebben a minutumban lecsapnálak. Te szánalmas nyamvadék! – vágott vissza a dühödt paraszt, és otthagyta őket, arca harag és megaláztatás lángjában égett.

Heathcliff fia, Linton egy elkényeztetett, gyáva, semmire nem jó fiú. Alapból gyenge volt fizikailag és lelkileg is, de azt nem tudom, hogy Linton szárnyai alatt is ilyen borzalmas személyiséggé vált volna, vagy Heathcliff tette ilyenné, amikor végül hozzá került a gyerek. Cathy valóban jólelkű lány, mert én már rég elküldtem volna Lintont a fenébe, amikor ő még sajnálta és ápolta. Heathcliff mellett a fia volt számomra a legirritálóbb, legszörnyűbb karakter a történetben. Szóval mégiscsak apja fia volt.

A történet úgy zárult, hogy a zaklatottság, amit végig éreztem, elmúlt, a lelkem pedig végre megnyugodhatott.

Azt még el kell mondanom, hogy megint csak dicsérni tudom ezt a fordítást. Én korábban más fordításban olvastam a történetet, de ez sokkal közelebb áll hozzám. Szerintem jó, ha az újabb fordítások nyelvileg, stílusban közelebb hozzák a regényeket a 21. századi olvasókhoz.


Hogy tetszett a könyv?

Annak ellenére, hogy a könyv egyik legfontosabb karakterét (Heathcliff) egyáltalán nem tudtam megkedvelni, a történet maga azonnal beszippantott, és nem is eresztett el az utolsó oldalig. Cathy és Hareton szála pedig igazán tetszett.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik képesek úgy is odalenni egy történetért, hogy az egyik legfontosabb karaktert nem kedvelik meg.

Ha kíváncsi lettél a könyvre, itt megrendelheted:


Nyereményjáték:

Az Üvöltő szelek című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.


Állomáslista:

03. 22. Csak olvass!
03. 26. Readinspo
03. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése