Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, elolvastam a könyv fülszövegét, és igazán érdekesnek, egyedinek tűnt a történet, ezért úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt.

 

Véleményem a könyvről

A könyv illusztrációi nagyon szépek. Gyerekkoromban volt több képből álló puzzle-m, aminek hasonló stílusú, mesés képei voltak, azok jutottak eszembe a könyvbeli rajzokat nézegetve. Főképp azok a rajzok tetszettek, amelyeken a főszereplők, Tomi és Bogi láthatók.

 

A történet egy Zapuma nevű országban (és egyben városban) játszódik, amely Csehszlovákia felbomlása után sem Csehországhoz, sem Szlovákiához nem került, mert megfeledkeztek róla a nagy osztozkodásban. Ezért az ott lakókon kívül senki nem is tud róla, olyan, mintha nem is létezne. Itt él Tomi, aki a családjának azzal szerez egy kis pénzt, hogy reggelente kitakarítja a villamosokat. Egyik reggel azonban a villamos, amit éppen takarít, váratlanul elindul vele. Nem ül senki a vezetőfülkében, és Tominak fogalma sincs arról, mi történik, hová tart az elszabadult villamos. És egyszer csak egy kissé elvarázsolt lány is bemászik a robogó villamos ablakán.

Amikor belekezdtem a könyvbe, azt gondoltam, hogy varázslatos, mágikus fantasytörténet lesz, amelyben a villamosok maguktól nekiindulnak a világnak, a sínről lefutva is tudnak közlekedni, a plakátok hosszú éveken keresztül nem kopnak le és mozognak rajtuk a képek, a felhők pedig megjósolják a jövőt. Aztán szép lassan kiderült, hogy amit én mágiának hittem, az valójában csak fantázia vagy tudomány, és mindenre teljesen logikus, realista magyarázat van. Mivel én a tudomány pártján állok és annak ellenére, hogy hatalmas a fantáziám, a realista magyarázatok híve vagyok, ezért nagyon tetszett, hogy ilyen logikus magyarázatot kaptam a történtekre.

Azért persze nem veszett ki teljesen a varázslat sem a könyvből, csak más formában kapjuk meg. Bogi, a lány, akivel Tomi a villamoson találkozik, eléggé elvont lélek ahhoz, hogy egy kis "varázslatot", fantáziát csempésszen a történetbe. Bogi a gyermeki ént testesíti meg, amely még meglátja a csodát az apróságokban, míg Tomi olyan fiatal, akit már átformált az élettel járó felnőttgondok terhe. Bogi teljesen másképp látja a világot, mint az emberek többsége. Tomit eleinte idegesíti ez, de amint át tudja lépni a saját komfortzónáját, rájön, hogy milyen klassz is Bogi világa. Vagyis a lány segít abban, hogy Tomi ismét rátaláljon a gyermeki, álmodozó énjére, és ne is veszítse el többé a szürke hétköznapokon sem.

 

Bogi karakterét azért is bírtam, mert bár Tomi sokszor nem hisz neki, lefitymálja a furcsa gondolatait, ötleteit, a lányt akkor sem lehet eltántorítani attól, amiben hisz. Kitart a saját nézőpontja mellett akkor is, ha az azzal jár, hogy hülyének nézik és esetleg eltaszítják. Szerintem ilyen egy igazán erős lélek. 

 

– Nézd! – kiáltott Boglárka az égre mutatva. – Visszajött a királylány!

A fiú követte a lány ujjának irányát, és nézte, ahogy egy jókora pufók felhő mögül előkúszik egy vékony, kecses, apró felhőcske, a tetején egy jól kivehető háromágú, hegyes, korona alakú csúccsal.

– Azért jött elő, mert elment a boszorkány – magyarázta Bogi. – Ilyenkor fényesebb a nap, és boldogabbak a virágok is, de ha megint visszajön, akkor újra el kell bújnia. Mindig más alakban szokott jönni. Volt már rinocérosz, sárkány és nagy sas is.

– És miért üldözi? – kérdezte Tomi elcsukló hangon, mert kissé megütközött magán, amikor rádöbbent, hogy elkezdte érdekelni a történet.

– Mert irigyli a szépségét, el akarja venni tőle egy gonosz varázslattal. És azért is féltékeny, mert a királylány fogja megörökölni az apja birodalmát, és azt gondolja, hogy ha megöli őt, akkor megszerezheti a hatalmat.

– És szerinted sikerülhet neki?

– Szerintem nem. Túl sok segítője van a királylánynak.

A fejezetek E/3-ban íródtak. Nagy részük Tomiék kalandjait mutatja be, de van néhány fejezet, amely által az utánuk nyomozó felnőttek életébe is bepillantást nyerhetünk. Többek között a polgármesterébe, aki éveken át lusta volt rendezni Zapuma politikai helyzetét, viszont imádja a kisunokáját. És Kelemenébe, aki a villamosigazgatási központban dolgozik, elsőre egy morgós pasasnak tűnik, de valójában egy hős veszett el benne. Ezek a felnőttekről szóló fejezetek és karakterek maguk is egyébként tele vannak groteszk humorral. Megmutatják, hogy a felnőttek korántsem tökéletesek. Tudnak félni, bizonytalanok, stresszhelyzetben egyszerűen visszaváltoznak tehetetlen kisgyerekké. Vagyis esendőek.

Olvasás közben próbáltam kitalálni, mi is történhetett. Mitől, ki által indult el a villamos, mi a célja az illetőnek ezzel a tettével, mire jönnek majd rá a járművön ragadt gyerekek és az utánuk kutató felnőttek. Vagyis a történet beindította az agytekervényeimet.

Én esetleg még néhány nappal és néhány kalanddal kibővítettem volna Tomiék utazását, de azt hiszem, ez csak annyit jelent, hogy még szívesen olvastam volna tovább is a történetet.

 

Hogy tetszett a könyv?

Érdekes volt az alapötlet. Nagyon tetszett, hogy a történet egy ideig elhitette velem, hogy mágikus, aztán kiderült, hogy valójában nagyon is realista okok húzódnak meg az események mögött. Tomi és Bogi ellentétes személyisége tökéletesen kiegészítette egymást, Bogi karaktere nagyon szerethető az elvontságával, fantáziadússágával. A cselekményszál izgalmas, krimis, megmozgatja az olvasó agyát. Én kicsit még kibővítettem volna a kalandokat, de csak azért, mert szívesen olvastam volna még többet Tomiékról.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Idősebb gyerekeknek ajánlanám, talán 9-10 éves kortól, hogy a kalandok mellett értsék azokat a részeket is, amelyek a felnőttekről, Zapumáról és a háttérben folyó dolgokról szólnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT