Pásztohy Panka: Mentsük meg a kiskutyám!

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első nyilvánvaló ok rá, hogy egy cuki kutyáról szól a történet. A másik okom az volt, hogy nagyon tetszik a mesekönyv borítóján található illusztráció. Annyira aranyos, hogy az ember ösztönösen azt érzi ezt el szeretné olvasni mindenképpen. Még akkor is, ha már nem kisgyerek, hanem felnőtt.

 

Véleményem a könyvről

A mesekönyvet rögtön két változatban is megkaptam. Az egyik kis méretű, kemény borítós, a gyerekek számára egyedül is könnyen fogható, lapozgatható. A másik nagy méretű, kemény borítós és védőborító is van rajta. Ezt inkább közös meséléshez ajánlanám, ahol a szülő tartja a könyvet, és együtt nézegetik a gyerkőccel.

Az illusztrációk nemcsak a borítón, hanem a könyvön belül is imádnivalók. Az embernek mosolyognia kell, ha rájuk néz. Szerintem a gyerekek is odalesznek Pitypangért és Liliért, és szívesen nézegetik a róluk készült rajzokat.

A mese, ahogy már fentebb is említettem, egy kislányról, Liliről szól, aki az óvodából hazafelé menet az egyik ház kerítése mögött mindig lát egy aranyos kiskutyát. Elnevezi Pitypangnak, és minden délután játszanak egy keveset a kerítés két oldalán. Egy nap azonban Pitypang már nem vár Lilire, eltűnt. A kislány megtudja, hogy a gazdái beadták a menhelyre, mert valamiért már nem kellett nekik. Lili elhatározza, hogy megmenti a kiskutyát.

A történet egyszerre szomorú és aranyos. Szomorú, mert tényleg rengeteg gazda van, aki egyszer csak megunja a kutyáját, és kidobja, mint a szemetet. Pedig a kutya nem játék, nem tárgy, hanem egy érző élőlény. Aki szeret, és akinek fáj, ha elhagyják. A meséből nem derül ki, hogy Pitypangtól miért szabadult meg a gazdája, de nem úgy tűnt, mintha nagyon bánná, szóval nem hinném, hogy van rá elfogadható oka.

 

Lili tovább faggatta anyát a boltban.

– Mit csinálnak az állatok a menhelyen? Van például saját ágyuk?

– Van ágyuk, de ketrecekben élnek, várják, hogy valaki hazavigye őket – válaszolta anya.

Ez olyan lehet, mint egy börtön, gondolta döbbenten Lili, csak nem a rosszakat zárják oda.

– Anya, hozzuk el onnan Pitypangot! Hozzuk haza!

Lili az, aki megmutatja, milyen az igazi szeretet és felelősségtudat, hiszen bár Pitypang nem az ő kutyája, mégis a barátjává vált, és vállalja is az ezzel járó örömök mellett a nehézségeket is. A szeretet pedig ilyen nehézségekkel is jár. Ahogyan A kis hercegből is tudhatjuk már: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

A mese által a gyerekek bepillantást nyerhetnek az állatmenhelyek életébe, valamint azt is megtudhatják, hogy egy kutyus befogadása nemcsak örömmel, hanem felelősséggel is jár.

 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon aranyos kis mese gyönyörű és mosolyt fakasztó illusztrációkkal egy olyan témáról, amelyről fontos beszélni a gyerekekkel: a felelős állattartásról. Nekem a kis méretű változat jobban bejött, könnyebb volt lapozgatni, olvasni, de persze, én egyedül tettem mindezt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Olyan kisgyerekeknek, akik szeretik a kutyákat és szeretnek aranyos kis meséket hallani róluk.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT