Marie-Aude Murail: Tartós hullám

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől nagyon bírom a francia írók letisztult stílusát. Másfelől nagyon bírom Murail stílusát, mert nemcsak letisztult, hanem humorral és komoly mondanivalóval is tele van. Olvastam tőle a Lakótárs kerestetik! című regényt, amin egyszerre vigyorogtam és sírtam, mert egyszerűen édesen megható volt. Most is hasonló hatásra vágytam, ezért vettem kézbe a Tartós hullámot.

Véleményem a könyvről

Először is hadd beszéljek egy kicsit a borítóról. Alapvetően nem igazán vagyok oda a fekete alapon minimalista motívum koncepcióért, ezt a KMK kiadójában is tudják már rólam, de ezúttal valahogy nagyon kellemes a borító látványa. A fekete alap és a rózsaszín-lila-narancs alapszínekkel rendelkező fonott hajtincsek nagyon klasszul néznek ki. Szóval ez egy olyan fekete alapú borító, ami kivételesen nagyon bejön nekem.

Murail stílusában nem kellett ezúttal sem csalódnom. Azt a humoros, tömör, velős történetet kaptam tőle ezúttal is, amire vártam. Nekem bejön, hogy rövidebb fejezetekből épül fel a könyv, mert így a mindennapi teendők között sokkal könnyebb olvasni, nem egy fejezet közepén kell félbehagyni a történetet mindig. Azt is szeretem, hogy nincsen semmi túlragozva. A francia írók (így Murail is) annyira letisztultak, nem bonyolítják direkt a mondatokat, nem tesznek felesleges és unalmas leírásokat a szövegbe, és a cselekmény esetében sem a nagy csavarokkal próbálják megtartani az olvasóikat, hanem egy teljesen egyszerű emberekről szóló egyszerű történetet írnak meg úgy, hogy alig lehet letenni a könyvet.

Ezúttal egy Louis nevű, tizennégy éves fiú a főszereplő, aki utálja az iskolát. Gyakorlatként néhány napra el kell mennie dolgozni valahová, de mivel ötlete sincs, hová mehetne, a nagymamája beprotezsálja egy fodrászüzletbe. Itt pedig Louis megtalálja élete célját. A probléma az, hogy Louis apja egy menő és sznob sebész, aki lenézi a kétkezi munkát. Így soha nem engedné meg Louisnak, hogy fodrász legyen.

Az alapprobléma azt hiszem, sok fiatalt érint. Megtalálják életük szakmáját, de vagy a szüleik nem arra szánták őket, vagy olyan munka, amiből nem biztos, hogy meg lehet élni. De vajon helyes lemondani a számunkra tökéletesen megfelelő szakmáról, csak hogy megfeleljünk másoknak, vagy több pénzt kereshessünk? Hiszen egy számunkra tökéletes szakmáról való lemondás együtt jár a boldogságról való lemondással is.

Louis hasonlóan érez, mert mindent megtesz kétségbeesésében azért, hogy fodrász lehessen. Füllent, lóg az iskolából és bajba sodorja magát. Nagyon együtt tudtam érezni vele, de közben féltettem is a döntéseitől. Mert követni az álmainkat csak akkor jó, ha el is érjük őket. Ha viszont nem, akkor annak a teljes csőd lehet a vége mind anyagilag, mind érzelmileg. Persze szívből drukkoltam Louisnak, hogy ő az első utat járja be, és rátaláljon a fodrászkodás által a boldogságra.

 

– Esetleg szombatonként is jöhetek?

– Akkor jössz, amikor akarsz – felelte a főnökasszony, és hirtelen kibuggyantak a könnyek a szeméből.

Louis elfordította a tekintetét. Szélesre tárta az ajtót, és kirohant. Szerelmesen. Igen, Louis szerelmes volt. Garance-ba, Clarába, Fifibe, madame Maitéba. Szerelmes a Maité Fodrászatba. Egyre csak azt hajtogatta magában, "akkor jössz, amikor akarsz", "akkor jössz, amikor akarsz". És a tegezés muzsikaként zümmögött a fejében.

A fodrászüzlet hangulata olvasás közben rám is átragadt. Az a bohémság, szinte családi összetartás, kreatív közeg valahogy bevonzza az olyan álmodozókat, mint én és Louis. Tetszett, hogy az üzletben dolgozóknak megvolt a saját kis háttértörténetük, ezáltal komplexebbé váltak.

Louis kishúgát kedveltem a legjobban a mellékszereplők közül. Nagyon aranyos, okos kölyök, akinek édes beszólásai és meglátásai voltak.

A történetben a szeretteink elvesztésének fájdalma, a kapcsolati és családi erőszak is felbukkan témaként. Én másképp zártam volna a családi erőszak szálát, mert a tapasztalataim azt mutatják, a legtöbbször nem úgy működnek a dolgok, mint Louis családja esetében, ők a ritka kivételek.

A sztori ritmusának csak a legvégével volt pici gondom. A könyv háromnegyedéig nagyon szép ütemben érezhetjük át Louis vágyódását élete szakmája iránt, azt, ahogyan családtaggá válik a fodrászüzletben, ahogy kialakulnak, majd így vagy úgy, de megoldódnak a problémái. Aztán a végén a ritmus túlságosan felgyorsult, és csak összefoglalva megkaptuk, hogy mi is lett Louis és a többiek sorsa a jövőben. Részemről elég lett volna, ha lezárul Louis története azzal, hogy sínre került az élete, nem kellett volna gyorsan kifejteni, mi is lesz vele és a többiekkel. Ettől függetlenül imádtam olvasni ezt a történetet, mert kellemes érzéseket keltett bennem az a hangulat, amit magából árasztott a Maité Fodrászat.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon jólesett olvasni, elkapott a fodrászüzletbeli hangulat azzal a francia hangulattal keverve, ami Murailt jellemzi. Átéreztem Louis vágyódását, félelmeit, küzdelmeit, és két karaktert leszámítva az összes főbb karaktert megkedveltem.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

A francia stílus és hangulat szerelmeseinek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT