Vörös István: Loni és a kísértetek

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem azokat a mesekönyveket, amelyek valami ijesztőnek tartott lényről szólnak, és megmutatják, hogy valójában a "szörnyek" is tudnak aranyosak lenni. Olvastam már korábban vámpírlányról, zombilányról, zombihalról, boszorkánylányról, úgy gondoltam, következzenek a kísértetek.

 

Véleményem a könyvről

Kemény táblás, kisebb méretű könyv, amelyet könnyű lapozgatni. Az illusztrációi tökéletesen illenek a meséhez, a színvilág és a stílus jól hozza a kísérteties hangulatot, de olyan formán, hogy az nem ijesztő, hanem inkább kellemesen misztikus. Nekem kicsit túl szögletesen a formák, főképp az arcvonásokon, de ez egyéni ízlés kérdése.

A kötetben tizennyolc mese található, ezek között vannak összefüggő, és külön-külön is nyugodtan olvasható, önálló, kerek egész, lezárt történetek.

A könyvben található mesék főszereplője két kislány, Loni és Levélke, akik ugyanabban a házban laknak. A barátságukat csak az nehezíti, hogy míg Loni élő ember, addig Levélke szellem. Az ő kalandjaikról olvashatunk a mesékben.

A történet elsősorban a két kislány kalandjairól szól. Arról, hogyan ismerkednek össze, miket játszanak, hogyan veszi rá Levélke a szellemszüleit, hogy egy emberrel barátkozhasson, hogyan ismerteti össze Loni a szellembarátnőjét a saját szüleivel. Vagyis a két világ (ember- és szellemvilág) találkozásáról és barátságkötéséről szól a könyv. De persze azért csak mértékkel, mert nem tudhat mindenki a nagy titokról.

A mesék aranyosak, humorosak. Levélke és Loni olyanok néha, mint a testvérek, szeretik egymást, de azért civakodnak. Nem gonosz módon, hanem inkább olyan viccesen. Megsértődnek, kibékülnek, elbújnak a másik elől, keresik egymást. Jókat mosolyogtam a közös kalandjaikon.

Nagyon tetszett, hogy a szellemek itt egyedi és új keletkezéstörténetet kaptak. A legtöbb mesében a meghalt emberekből lesznek a szellemek, vagy nem is kapunk magyarázatot arra, hogyan jöttek létre, itt azonban az egyik meséből megtudhatjuk, hogyan keletkeztek Levélke szülei, hogyan éltek még Levélke "megszületése" előtt.

Az is jó ötlet volt, hogy a meséket magyar környezetbe helyezte az író, így a gyerkőcök jobban beleélhetik magukat a történetekbe, könnyebben elképzelhetik, hogy akár nekik is lehetne szellembarátjuk/-barátnőjük. Ugyanilyen okból jó volt "találkozni" a mesékben a Harry Potter-történettel. Loni ugyanis nagy rajongója a varázsvilágnak, az egyik mesében Levélke segítségével még seprűn is meg akar tanulni lovagolni. Mivel sok gyerkőc odavan Rowling varázslatos sztorijáért, ezért ez az intertextuális kapcsolat biztosan nosztalgiával és örömmel tölti majd el őket.

Muszáj kiemelnem azt a részt az egyik meséből, amelyben Loni anyja éppen egy könyvvel fürdőzik békében, nyugalomban, miközben az apja a mosáshoz válogatja a színes és fehér ruhákat. Annyira klassz, hogy már nem törvényszerű egy mesekönyvben, hogy a nők csak "női szerepeket", a férfiak pedig csak "férfi szerepeket" mutatnak be, hanem az író vegyíti ezt a kettőt. A férfi is moshat, és a nő is lazíthat egy nehéz nap után. Egy férfi írótól ez külön klassz, jó volt látni, hogy vagy gondolt arra, hogy megjelenítse az egyenlőséget a történetben, vagy tudattalanul is egyenlőségpártian gondolkozik, és ezt belevitte a mesébe. Nőként jó érzés volt ezt látni.

Nagyon tetszett a "bújócska, csak nem tudod" játék, amelyben Levélke elbújt valahová (hűtőmágnessé változott, papírlappá, egy növény levelévé stb.), és Loninak meg kellett találnia úgy, hogy azt sem tudta, éppen bújócskát játszanak. Felnőttként kicsit ijesztő gondolat, hogy egy szellem bárhol ott lehet körülötted és bármit kifigyelhet (Loni szülei is így érzik), de gyerekként totál jó móka lehet ilyen bújócskát játszani, mert végtelen a búvóhelyek száma egy szellemnek, így igazán szemfülesnek kell lenni a megtalálásához.

 

– Levélke, ha itt vagy, gyere elő!

– Nem jövök – hangzott valami halk hang az asztal mélyéről. – Előbb találj meg!

– Megtalállak!

A legutolsó mese volt csak furcsa számomra, mert olyasmi történik benne, amit nem értek. Loni olyat csinál, amit alapból nem tudna. Nem tudom, lesz-e a könyvnek folytatása, és kiderül-e valami róla (pl. hogy valójában nem szimpla ember), de így egyelőre kicsit megmagyarázatlan számomra a lezárás. 

 

Hogy tetszett a könyv?

Aranyos volt, jókat mosolyogtam Lonin és Levélként. Tetszettek a HP-s utalások, a magyar környezet és a szellemek egyedisége. Csak a vége zavart kicsit össze...

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki szereti a varázslatos, mágikus, szellemes (többféle értelemben is) történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT