Spirit Bliss oldala: R. J. Hendon: Gyomláló (A Korcsok előzménytörténete)

R. J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az Overtoun-trilógia eddig megjelent köteteit zseniálisnak találtam, ezért nagyon érdekelt, vajon miképpen lett olyan a világ, amilyennek a Korcsokban és a Médákban láthatjuk. Miképpen szakadtak el az emberek az állatvilágtól, miért módosították a génjeiket, vagyis mi történt a múltban, aminek köszönhetően eljött egy teljesen új kor a megmaradt emberiség számára.

Véleményem a könyvről

A Gyomláló egy előzménytörténet, épp ezért önmagában is kerek egész, nyugodtan el lehet olvasni a Korcsok olvasása előtt is. A történet főszereplője Danyelle Gardens, aki a sztori elején még csak egyetemista, állatorvosnak tanul. Egy gazdag, elismert család fia megerőszakolja őt, teherbe esik, mégsem ez lesz a legnagyobb problémája. Furcsa szitakötők jelennek meg mindenhol, és az állatok egyszerűen megvadulnak és rátámadnak az emberekre. Danyelle az elsők között tapasztalja meg a természet furcsa és ijesztő felbolydulását, így amikor összeomlik a világ, már némi többlettudással és -tapasztalattal menti önmagát, a kisfiát, és próbál rájönni arra, mi is történt, hogyan lehetne megóvni a világot, az állatokat és persze az emberiséget. Közben a megerőszakolójától sem tud megszabadulni, egy gazdag, istenkomplexusos, erőszakos ficsúr nem hagyja magát egykönnyen lerázni.

A történet nagyon izgalmasan indult, rögtön egy olyan témával, amit nőként és az emberi jogok iránt érdeklődő emberként fontosnak tartok. Hendon tökéletesen elkapta, milyen is egy ilyen gazdag srác, aki azt hiszi, bármit megtehet, és milyen az apja, aki szintén azt hiszi, hogy bármit megtehet. És alkotott melléjük egy belevaló, erős nőt Danyelle személyében, aki ahelyett, hogy megtörne és megadná magát, nem hagyja annyiban, amit vele tettek. Megráztak a történtek olvasás közben, de örültem Danyelle személyiségének és annak, ahogyan Hendon megfogta ezt a témát. A szál végső lezárása pedig nagyon megrázó és valamilyen szinten sorsszerű volt.

Egy picit megijesztett, hogy többször is ugrottunk az időben néhány évet. Minden ugrásnál attól féltem, hogy nem tudok majd visszarázódni a történetbe, mert minden rész olyan izgalmas volt, hogy nem akartam kiszakadni belőle. De szerencsére minden időugrás után gyorsan ismét magába szippantott a sztori, főképp azért, mert tényleg állandóan történt valami érdekes, izgalmas.

Az állatok megvadulása legalább annyira megviselt lelkileg, mint a nemi erőszak szála. Egyszerűen borzalmas belegondolni, hogy a saját kisállatod, akit családtagként szeretsz, elvesztheti teljesen az eszét, és veszélyessé válhat rád vagy az emberi szeretteidre nézve. Ahogyan abba is borzalmas belegondolni, hogy az emberek védelme érdekében oda kell adnod a hatóságoknak azt a kutyát, macskát, egyéb állatkát, akit szívből szeretsz, és soha többé nem láthatod őt viszont. Mivel van két shi-tzum, akik majdnem olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének, ez a gondolat volt talán számomra a legelborzasztóbb. Elképzelni sem tudom, hogy lemondjak róluk, de az is szörnyű lenne, ha nem bízhatnék többé bennük, mert bármikor életveszélyessé válhatnának. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lenne, ha félnem kéne tőlük.

– Az a seggfej volt megint? Aki a múltkor is beléd kötött? Hogy is hívják...
– Nem, most nem ő – felelte a fiú kelletlenül.
– Akkor ki?
– Az osztályfőnök.
Danyelle azt hitte, rosszul hallotta.
– Az oszt... Hogy mi? Harrison beléd kötött?
– Osztályfőnöki óra volt. Megint arról papolt, hogy az embereknek össze kell fogniuk, hogy ember embernek barátja, és akiket jobban érdekelnek az állatok, mint az embertársaik, azok abortáltak, vagy mi...
– Aberráltak?
– Ja, az. És közben végig engem nézett. – Sammy arca mélyvörös árnyalatot öltött, a hangja remegett. – Tudja, hogy ki szoktunk járni a menhelyre. Azt is tudja, hogy állatorvos vagy. És akkor olyanokat mondott, hogy az aberrált állatimádóknak köszönhető, hogy mekkora divat lett kutyát meg macskát tartani, aztán jól megjárták. Meg mondta, hogy börtönbe kellene zárni mindenkit, aki még mindig védi az állatokat, mint tavaly azokat a tüntetőket, mert ők rosszabbak, mint a hazaárulók. Azok a fajunk árulói...
(...)
– És én meg... – Sammy szusszant egyet, a szeme nedvesen csillogott – nem csináltam semmit. Csak hallgattam.
(...)
– Jól tetted, hogy hallgattál.
– Nem tettem jól! – kiáltott fel Sammy. – Tökön kellett volna rúgnom!

Szeretem az olyan történeteket (könyveket és filmeket egyaránt), amelyekben családok menekülnek valami külső veszély elől. Azért szeretem ezeket, mert jó látni, hogy az egymást szerető emberek mennyire összetartanak, akár az életük árán is védik egymást. Velük izgulhatok, retteghetek, aggódhatok, gondolatban velük küzdhetek, harcolhatok és persze tiszta szívből drukkolhatok nekik. Na meg persze, minden könyvet feldob, ha van benne egy aranyos gyerekszereplő, aki hol vicces, hol szívszorító jeleneteket ad az olvasónak, és aki felébreszti bennünk is az anyaoroszlánt.

Tyler karaktere is nagyon szimpatikus volt. Ha egyszer életveszélyes helyzetbe kerülnék, örülnék neki, ha egy ilyen férfi lenne mellettem. Aki erősnek tart engem, de közben minden erejével harcol is azért, hogy megvédjen engem és a szeretteimet (ebben az esetben Danyelle fiát).

A történet végére nagyon kíváncsi voltam, érdekelt, hogy mi történik, ami végül Overtoun létrejöttéhez vezet a trilógiában. Őszintén szólva, én nem bánnék még egy előzménykötet, ami megmutatja, hogy a Gyomláló utolsó oldalától hogyan jutunk el legalább Overtoun megalapításáig. Főképp azért, mert a Médákban kiderült valami izgalmas a Gyomláló korában élt emberekről, ami a Gyomlálóban még nem jelenik meg, és izgalmas lenne látni, miképpen jutnak el addig a Gyomláló túlélői, hogy azt tegyék magukkal, amit a Médákban láthattunk.

Hogy tetszett a könyv?

R. J. Hendon az egyik példaképemmé vált íróként. Összetett, jól kidolgozott, izgalmas és fordulatos, amiről ír, a karakterei is érdekesek, szerethetőek, vagy épp gyűlölhetőek. Nagyon tetszett, ahogy a nemi erőszak témájával bánt, és nagyon tetszett Danyelle karaktere is, mert erős, okos nő.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniálisan megírt disztopikus történetet akar olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: