Dashiell Hammett: A máltai sólyom - avagy életem legrosszabb krimije

Gyerekkoromban rengeteg Agatha Christie könyvet olvastam, ha krimi regényről van szó, számomra ő az egyik alap. De nagyon szerettem a Sherlock Holmes történeteket is Sir Arthur Conan Doyle-tól, mostanság pedig odavagyok J. K. Rowling Cormoran-sorozatáért. A máltai sólyomról már huszonévesként hallottam, és kicsit szégyelltem is magam, amiért egy krimi klasszikusnak mondott regényt nem ismertem addig. Az évek teltek, de valahogy sosem tudtam megszerezni a könyvet, mígnem a postán, ahol korábban dolgoztam, meg nem láttam potom pénzért a ügyféltéri könyvtartóban. Azonnal lecsaptam rá, és megvettem. Ezek után sokáig csücsült a polcomon, mire ténylegesen a kezembe került, de eljött az ő ideje is végül.

Nagyon kíváncsian álltam neki, és azt vártam, hogy valami krimi csodát kapok, ami megalapozta a későbbi krimi irodalmat. Sajnos csalódnom kellett. Lehet, hogy a maga korában valami újnak, kiemelkedően jó történetnek számított ez a könyv, de szerintem csak azért, mert akkor még nem volt ilyen nagy, széleskörű konkurenciája. A mostani kínálat mellett talán ki sem adnák ezt a regényt (én biztosan nem tenném).

A történet

Adott egy nyomozó, Spade, akihez egyik nap betér egy fiatal nő, Brigid és segítséget kér tőle. Azt mondja, a húgát elcsábította egy rosszfiú, és ki kell menteni a lányt a férfi karmai közül, mielőtt a szüleik hazatérnek valami utazásról. A nyomozó ráállítja a társát az ügyre, akit aznap este szépen ki is nyírnak. És ekkor elkezdődik a hatalmas katyvasz. Volt olyan rész, aminél az egyik pillanatban még X helyen voltunk, a másikban már Y helyen, és csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, hová rohantunk annyira, hogy egy mondattal (vagy még annyival sem) intézte el az író a váltást.

Aztán ott vannak a hirtelen érzelemváltozások. Spade az egyik pillanatban még totál nyugodt, rá egy pillanatra minden valós ok nélkül ordít, verekszik, dühöng, mint egy állat. Brigid az egyik pillanatban flörtöl, a másikban sír, a harmadikban fél, itt is mindenféle valós ok nélkül. A szereplők össze-vissza éreznek és reagálnak, és iszonyatosan túlreagálják a dolgokat. Emiatt pedig egyáltalán nem tűnnek valós embernek, inkább olyanok, mint egy giccses, túljátszott, pocsék darab ripacs színészei.

A karakterek

Spade egy tipikus tapló, hímsoviniszta disznó, aki végigment szó szerint a könyv összes női karakterén. Tényleg az összesen. A váratlan dühkitörései miatt pedig sürgősen ajánlanám neki, hogy keressen fel egy szakembert. Az, hogy nem egy pozitív karakter, nem is lenne gond, de az, hogy egyetlen apró pozitív személyiségjegyet sem lehet felfedezni benne, hanem egyszerűen csak egy taszító stílusú fazon, teljesen elrontja az olvasásélményt. Képtelen voltam drukkolni neki, egyszerűen semmi izgalmasat nem találtam a személyiségében.

Valahol azt olvastam róla, hogy egy cinikus főhős, de én ezt nem látom benne. Sherlock Holmes valóban cinikus főhős, akit talán lehetne utálni az érzéketlensége miatt, ha a zseniális agya és egyéb rejtett tulajdonságai nem tennék mégis szerethetővé, igazi főhőssé. De Spade nem cinikus és nem zseniális, nincsenek rejtett, szerethető tulajdonságai, szimplán csak bunkó.

A többi karakter szintén nem túl szimpatikus, viszont cserébe egysíkú és unalmas. Brigid lehetett volna esetleg izgalmas, ha az elején áldozatnak nézzük, aztán egy fordulattal kiderül, hogy ő a legfőbb hunyó, de lévén, hogy már szinte az elejétől ki van mondva, hogy hazudik és megjátssza magát, így semmiféle meglepetés nincsen abban, amikor kiderül, hogy kicsoda, mi a célja, miket tett.

A bűnöző karakterek meg szimplán rosszfiúk, mindenféle egyediség nélkül, és kész.

A stílus

Ha csak úgy elém teszik a regény kéziratát, és nem tudom, hogy ki írta, és hogy milyen könyvről van szó, biztosan azt hiszem, hogy egy kezdő író hozta össze. A nyelvezete, a stílusa, a szókincse igencsak egyszerű, és akkor még tényleg finom voltam. Az egyetlen pozitívum a történetben, hogy rövid volt a könyv, így gyorsan végig lehetett olvasni.

A film

Ha egy könyvnek van filmváltozata is, azt szeretem megnézni, hátha hozzáad valamit a könyvhöz, épp ezért adtam egy esélyt A máltai sólyom filmváltozatának is. A karaktereket nagyon nem úgy képzeltem el, ahogyan a filmben lévő színészek kinéztek, de annyi biztos, hogy cselekményében eléggé könyvhű volt a film. Ami ebben az esetben nem feltétlenül pozitív. Sosem szoktam elaludni filmen, de ennek a nézése közben egyszerűen meg kellett állítanom a közepén a filmet, mert az unalomtól újra és újra leragadt a szemem.

Összefoglalva

Unalmas és zavaros történet, egy unszimpatikus főszereplővel, egysíkú mellékszereplőkkel, nem túl jó stílussal megírva. Nekem nagyon nem tetszett, de persze, lehet, hogy bennem van a hiba, és csak nem tudom értékelni ezt a stílust. Azoknak ajánlom, akik nagyon kíváncsiak rá, hogy régen hogyan írtak krimiket.

Értékelések: KÍNSZENVEDÉS VOLT.

Titkos küldetés és Könyvfesztivál

Igazából az egész még januárban kezdődött, amikor is kaptam egy levelet, amelyben Szurovecz Kittit, Beninát és engem meghívtak meglepetésvendégnek Esztergomba. A levelet Gábor, egy lelkes férj küldte, aki azon volt, hogy egy nagyon klassz szülinapot hozzon össze a feleségének, Lottinak, és azért hívott meg minket, mert mi vagyunk Lotti kedvenc magyar írótriója. Természetesen örömmel elfogadtuk a meghívást, csak sajnos Benina később megbetegedett, ezért végül Kitti és én maradtunk.

Pénteken kora délután indultam el vonattal Pestre. Az út alatt nagyrészt félálomban hallgattam, ahogy két sorral arrébb egy fiatal lány elmeséli a mellette ülő srácnak, hogy milyen volt stoppal körbeutazni egy csomó országot. Végül rendben megérkeztünk, a Keletinél pedig Kittivel kellett találkoznom, mert volt olyan kedves és felajánlotta, hogy további vonatozás helyett kocsival felvisz engem is Esztergomba. Egy kicsit sikerült eltévednem, miközben a parkolót kerestem, ahol engem várt, de ez olyan tipikus „Spirit dolog”, úgyhogy Kittivel jót nevettünk az egészen.

Az utunk nagyon klasszra sikeredett. Szép tájakon mentünk át, sokat beszélgettünk és nevettünk. Nagyon vicces volt, mert az egyik pillanatban még szép, tavaszi, zöldellő tájon autókáztunk, kb. 30 másodperc múlva pedig arra eszméltünk, hogy mindenhol hó van. Annyira sokkoló volt a hirtelen váltás, hogy a döbbent szemkerekedés után kitört belőlünk a röhögés. Mondtam is Kittinek, hogy menjünk tovább, mert lehet, hogy mindjárt eljutunk a Szörny (A szépség és a szörnyetegből) kastélyához. :)

Végül megérkeztünk Esztergomba, és egyenesen a Szent Kristóf Hotelhez mentünk lepakolni, ahol Gábor lefoglalt éjszakára egy szobát. Bevallom őszintén, mindig félek kicsit, ha máshol kell aludnom, leginkább attól, hogy milyen lesz az ágy, az ágynemű és a fürdőszoba, de Gábor nagyon jó helyet talált. A szoba szép volt, tiszta, az ágy nagy és kényelmes, az ágynemű mosópor illatú, hófehér, volt külön fürdőszoba (ami szintén tiszta volt), saját tévé, hűtő, wifi… azt hiszem, ennél többre nem is vágyhattam volna. :)

Szurovecz Kitti és én a Mediterrano étteremben.

Ahogy lepakoltunk, azonnal mentünk is tovább a Mediterrano étterembe. Mi értünk oda először, odavezettek minket a lefoglalt asztalhoz. Aztán megérkezett Gábor is, és megbeszéltük, hogy mikor Lotti megérkezik, feltartjuk Kittivel az étlapot az arcunk elé, mintha ételt akarnánk választani, Gábor pedig azt mondja neki, hogy sajnos nem volt elég asztal, ezért két idegennel kell megosztozniuk, és mi ezután fedjük fel önmagunkat. Lotti meg is érkezett, eljátszottuk a megbeszélteket, aztán jött a nagy meglepetés, vagyis mi. Kittivel kicsit féltünk, hogy Lotti mit szól majd hozzánk, nem sokkolódik-e nagyon vagy lesz zavarban, de szerencsére jól sült el a dolog. Lotti nagyon meglepődött, de örült nekünk, és hamar feloldódott.

Néhány perc után már simán belemelegedtünk a beszélgetésbe, olyannyira, hogy a pincér kétszer jött oda hozzánk, hogy rendelnénk-e, de mi mindig szabadkozva elküldtük, hogy az étlap megnézéséig még nem jutottunk el. XD

Végül én egy finom pestós burgonyakrém levest, roston sült pulykamellet grillezett ananásszal és sült krumplival és túrógombócot ettem. Minden nagyon finom volt (a leves isteni!), csak a főételből akkora tányérral kaptam, hogy egyszerűen képtelen voltam megenni. De szerencsére elcsomagolták, úgyhogy nem ment veszendőbe. :)

Lotti kapott egyébként más meglepetést is, Kittitől könyveket, tőlem egy nyakláncot medállal és könyvjelzőket, de a másik nagy meglepi az volt, hogy Gábor addig próbálkozott Laurell K. Hamiltonnál, míg kapott tőle egy saját kézzel írt idézetet aláírva Lotti számára. :)

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, szerintem mind jól éreztük magunkat, és nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerhettem két olyan kedves embert, mint Lotti és Gábor.

Vacsi után visszaautóztunk Kittivel a hotelhez, ami szintén kalandosra sikerült, ugyanis csak úgy tudott Kitti megfordulni a helyes irányba, hogy ahhoz át kellett mennünk Szlovákiába, Párkányba. Így elmondhatom, hogy életemben először jártam külföldön, és Kittivel voltam ott. Igaz, csak 2 perc volt az egész, de akkor is nagy élménynek számít. :D

A hotelben úgy terveztem, hogy átvedlek pizsibe, és még tévézni fogok egy kicsikét, de alig néztem néhány percet, már esett is le a fejem, úgyhogy inkább lekapcsoltam, és aludtam, mint a bunda.

Másnap reggel Gábor jött értem autóval, és kifurikázott a vonatállomásra. A MÁV-val persze sosem könnyű, így vonat helyett a vonatpótló buszt kellett felkutatnunk. Állt benn egy, aminek a sofőrje azt mondta, hogy lényegében ő is az én vonatpótló buszom, de jönni fog majd egy másik is, és csak azon lesz kalauz. Végül Gábor kérésére felengedett a buszra, hogy ne fagyoskodjak odakint várakozás közben, és ezt ezúton is hálásan köszönöm. :)

Gáborral elbúcsúztunk, én pedig várakoztam. Nem sokra rá tényleg megjött egy másik busz is, így végül átszálltam arra. Azt hiszem, jól tettem, mert azon tényleg volt egy kedves kalauz, aki Pilisvörösvárnál megmutatta nekünk, melyik vonatra is kell átszállnunk, így megmentett engem a tipikus „Spirit dologtól”, amiről fentebb is írtam. Igaz, a vonat késett egy pár percet, de szerencsésen megérkeztem a Nyugatiba.

A Nyugatiban Juráncsik Kriszti várt rám, aki vállalta, hogy elkísér a Könyvfesztivál helyszínére. Neki is ezer hálám a segítségért! :) Először a Mekibe ültünk be, mert Kriszti még nem reggelizett, úgyhogy míg én eliszogattam az ajándék Coca Cola Zérómat, addig ő evett gyorsan valamit, közben pedig beszélgettünk.

Ezután mentünk át a Könyvfesztivál helyszínére. Gyorsan leadtuk a kabátot, táskákat a ruhatárban, hogy kicsit könnyebben tudjunk körülnézni, majd neki is indultunk. Múlt évben a Könyvfesztiválon a Battle Royalt akartam beszerezni, de persze, nem tudtam, mert akkor csődölt be az Ulpius, és már nem voltak régi példányok, újat pedig akkor még nem nyomtak más kiadónál. Idén megint hasonlóan jártam. Anyunak meg akartam venni A szoba című könyvet, de kiderült, hogy az Alexandra adta ki, a régi példányok már elfogytak, egyelőre pedig nem nyomta újra más kiadó. Szóval úgy döntöttem, hogy akkor megveszem A hópelyhek a válladont anyunak. Úgyis már a megjelenés óta el szeretném olvasni én is, és biztosan anyának is tetszeni fog. Mivel az Athenaeum standjánál akció volt, ezért megvettem még hozzá a Rabul ejtve című könyvet Sylvia Daytől is, így pedig kaptam 3 ajándékkönyvet teljesen ingyen. Ami nagyon klassz vásár, mert lényegében két könyv áráért kaptam ötöt. :)

Kimentünk a Maxim Kiadóhoz is, ahol pedig 2+1-es akció volt éppen. Mivel már rég meg akartam szerezni a Sötét elmék 3. részét, a Sötét hajnalt Alexandra Brackentől, és Melissa Landerstől az Elválasztva és az Összefonódva című könyveket (az Elidegenítve sorozat 2. és 3. könyve), ezért kérdés sem volt, hogy melyik három könyvet választom.

Perlaki Gabi, Godó Dániel, én és A Szem.

Időközben találkoztam néhány régi ismerőssel, Kisildikóval, Lajos Mártival és Perlaki Gabiékkal is, és tudtunk néhány szót váltani egymással, aminek nagyon örültem. :)

Ágoston Sára, Klempa Nóra és én.

Ezután úgy döntöttem, hogy elmegyek a mosdóba még a dedikálásom előtt, ahol is összefutottam a FIT – Fiatal Írók Társasága Facebook csoport adminjával, Ágoston Sárával és a csoport néhány tagjával. Még volt egy kis időm, így tudunk beszélgetni egy keveset és készítettünk néhány fényképet is. Örülök, hogy megismerhettem őket végre személyesen is. :)

Kb. negyed órával dedikálás előtt odajött hozzám egy lány, aki nagyon ismerős volt, és megkérdezte, hogy aláírnám-e előre a könyvét. Mondtam neki, hogy persze, igen. Kiderült, hogy a reggeli vonatról volt annyira ismerős, mert egy fülkében utaztunk, és ő már ott felismert, csak nem mert odajönni hozzám, és megszólítani. (Egyébként nyugodtan jöhet bárki, ha meglát valahol, mert nem harapok. Tényleg. :D )

Dedikálás közben Ágoston Sára készített rólam egy fotót.

Végül eljött a 13 óra, és odamentem a KMK standjához, ahol On Sai még javában dedikált, így megosztottuk egymással az asztalt, és közösen folytattuk. Sok ismerőssel is találkoztam, de nagyon sok új ember is eljött. Találkoztam többek között fiatal bloggerekkel is. Ott volt a Kitablar blog szerzője, Németh Barby, a Könyvmolyok Világa blog szerzője, Kertész Lily, a My relationship with books bloggerinája, az Ana blogja szerzője Barta Laura és a Varázstinta blog szerzője, Vécsey Csenge is. :) Mind nagyon kedvesek voltak, és örülök, hogy személyesen is megismerhettem őket. :)

Beával nagyon hangulatosra sikeredett a közös dedikálás, és külön ki kell emelnem, hogy a KMK munkatársai a hosszú sorban álló vásárlók ellenére nagyon kedvesen és figyelmesen bántak velünk. Hálásan köszönök nekik mindent! :)

A dedikálás után megint csak bűnbe estem, ugyanis megláttam, hogy a Calderon 2. részéből már csak egyetlen eladó példány van, és a szerzői kedvezményemmel gyorsan lecsaptam rá. Már ezt a könyvet is évek óta meg akartam venni, mert az első rész nagyon tetszett, csak anyagi okokból eddig nem jutottam odáig, most viszont úgy éreztem, ideje hazavinni. Csak azt sajnálom, hogy későn csábultam el, mert Bea már elment addigra, és nem tudtam aláíratni vele a könyvet. De majd Könyvhéten… :)

Vécsey Csenge és én.

Ezek után Vécsey Csengével félrevonultunk egy kicsit csendesebb helyre, mert felkért engem egy élő interjúra, amit felvett a mobiljával. Nagyon klassz kérdéseket tett fel, egy csomó olyasmiről is beszéltem, amiről korábban még nem, és egy nagyon kedves, közvetlen lánykát ismerhettem meg személyében. :) Természetesen, amint Csenge kiteszi a blogjára az interjút, a Facebook oldalamon azonnal megmutatom majd nektek. :)

Az interjú után Krisztivel úgy döntöttünk, hogy ideje ebédelni, úgyhogy az előre megbeszéltek szerint, találkoztunk egy másik kedves ismerősömmel, Judittal, a párjával, valamint egy lánybarátjukkal, és elindultunk ebédet vadászni magunknak. A Könyvfesztivál helyszínén rengeteg bódé volt, ahol nagyon finomnak látszó ételeket lehetett kapni, de sajnos olyan árban, amit nem engedhettünk meg magunknak, így inkább átmentünk a Mammutba, és ott szereztünk olcsóbb ételt. Ebéd közben könyvjelzőket dedikáltam a lányoknak, beszélgettünk, Judit pedig lelkesen megmutogatta néhány szemekről készült fényképét, amit fel lehetne használni A Szem 2. részének borítójához. :)

A késői ebéd után még kicsit visszamentünk a Könyvfesztivál helyszínére, de hamarosan indulnom is kellett a vonathoz. Szerencsére, Kriszti és egy barátja, Halmai Kitti volt olyan kedves, hogy kikísértek, és segítettek cipelni a megszerzett könyveket. A hazafelé út eseménytelenül telt, hol olvastam egy kicsit, hol pihentem. Aztán anyu várt a pécsi pályaudvaron, és segített a sok cuccal hazabuszozni. Itthon pedig a sok élménytől nagyon fáradtan, de boldogan dőltem ágyba. :)

További képek a Könyvfesztiválról:

Ágoston Sára, Klempa Nóra és én.

Kertész Lili és én.

Ajándék egy kedves olvasómtól.

Könyvfesztiválon vettem...

Barta Laura és én.

Könyvfesztiváli akciókon ingyen kaptam.

Kovács Dorina és én.