~ Sárga könyves út ~

2020. február 28., péntek

On Sai: Scar (Szivárgó sötétség 1.)


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, On Sai minden megjelent könyvét el szeretném olvasni szép lassan, és most a Scar került sorra. Nagyon kíváncsi voltam rá már régóta, mivel hozzám közelebb állnak On Sai felnőttekhez szóló regényei, és témáját tekintve is izgalmasnak tűnt ez a regény.


Első gondolatok

Azonnal érdekesnek találtam a történet világát, ahogy elkezdtem olvasni a könyvet. Jó móka volt, ahogy szép lassan összeállt, ki kicsoda, milyen politikai oldalak, társadalmi szintek vannak a regényben, kik azok a mentálok, és hogyan passzolnak bele az emberi világba. A karaktereket is azonnal megkedveltem, mert egyediek, szépen fel vannak építve.


Cselekmény

Scar egy olyan bolygón nőtt fel, amelyen egy titkos keresztény közösség rejtőzködik. Ugyanis a világában hívőnek lenni olyan bűn, ami az ember életébe kerülhet. A legjobb barátja, Artúr éppen házasodni készül, és mivel Scar szerelmes belé, képtelen ezt végignézni. Így fogja magát, megszökik a bolygóról, és beáll navigátornak az ellenséghez.

A sztori további része politikailag és vallási szempontból is nagyon bonyolult, nehéz elmesélni néhány mondatban, de a lényeg, hogy Scar képes kommunikálni Istennel, és más egyéb különleges személyiségjegyei és képességei is vannak, ezért a trónörökös, Chester fel akarja használni őt egy gonosz entitás (vagyis A Gonosz) megállításában. Ám ott vannak a mentálok, akiknek a vezetői struccpolitikát folytatva inkább figyelmen kívül hagynák a Gonosz létezését, mert úgy vélik, ha senki nem tud róla, akkor nem is fertőzheti meg őket.

Az alapfelállást, vagyis, hogy a nem vallásosak lényegében kiirtották a vallásos embereket (csak kisebb csoportok maradtak életben, és működnek illegalitásba vonulva), csak úgy tudom elfogadni logikusnak, hogy valamiféle alternatív univerzumként, a mi világunk tükörképeként fogom fel a történetet, amelyben pont ellenkezően történnek a dolgok. Nálunk ugyanis (az általam ismert történelem során) vagy az egyik vallás fanatikusai ölték/ölik a másik vallás fanatikusait, vagy az egyik vallás fanatikusai ölték/ölik a nem vallásosakat. Olyanról még sosem hallottam, hogy léteznének nem vallásos fanatikus csoportok, akik ki akarnák irtani az összes vallásos embert a világon, mert egy ateistát szerintem totál hidegen hagy az, hogy körülötte ki miben hisz, amíg az illető békén hagyja őt, és nem akarja erőszakosan megtéríteni vagy kiiktatni.

Szóval érdekes ez a felállás, izgalmasnak találtam, nagyon jól ki is van dolgozva, csak nekem ahhoz, hogy el tudjam hinni, ilyen megtörténhet, alternatív világként kell gondolnom a sztorira. Annak viszont tökéletesen felépített. Mindennek megvan a helye benne.

Bírtam, hogy a szerelmi szál háttérbe szorult ebben a regényben, és mégis erőteljesen kihatott a történésekre. Scar és Artúr, Scar és Don, Don és Lucy, Scar és Chester... Több karakter között is volt valami, és bár a történet nem ezekről az érzésekről szólt, mégis ezek irányították a háttérből a cselekmény akciódús vonalát. És a szereplőket is. Sokszor úgy hoztak a politikai, vallási szálra kiható fontos döntéseket, hogy abban az érzéseik is benne voltak (még ha sokszor nem is tudatosult bennük ez).

Így a szerelmi szál (vagyis szálak) olyan finom, izgalmas lett, mint egy könnyed lepel, ami végig ott van rajtad, melegen tart, de annyira finom anyagból szőtték, hogy szinte nem is érzed a vállaidon. A mókás egyébként az, hogy bár a cselekményt Scar Artúr iránt érzett szerelme indította el, és a végső nagy döntés is ezzel kapcsolatos volt a regényben, számomra mégis sokkal izgalmasabb volt a többi páros. Scar és Chester csak egyetlen fontos éjszakát töltöttek együtt, ez mégis megváltoztatott valamit mindkét félben, még ha elsőre nem is jöttek erre rá. Aztán ott van Scar és Don... Észrevétlenül fonódott kötelék közéjük, és annyira természetesen kiegészítik egymást. Bár lehet, hogy ez csak barátság közöttük, én simán örülnék neki, ha később rájönnének, hogy annál több. És végül Don és Lucy... A két mentál, akik valaha barátok (szerelmesek) voltak, aztán ellenségekké váltak, de ez nem változtatott az érzéseiken (még akkor sem, ha Lucy próbál teljesen érzéketlennek tűnni, és a logika nevében talán képes lenne akár még megölni is Dont).

Nem vagyok vallásos, de mindig is nagyon érdekesnek találtam mindenféle vallást. Szóval annak ellenére, hogy nem hiszek, nagyon nyitott vagyok a témára. Sok vallásos témát feldolgozó regényt olvastam már eddig is, ezek közül sokban megjelent a keresztények Istene és az általuk félt Gonosz is. Rengeteg formában megjelenítették már őket a különböző írók. On Sainak mégis sikerült valami újat mutatnia nekem ezen az Isten–Gonosz vonalon.

Érdekes volt látni, hogy milyen az általa teremtett, képzelt Istent. Nem mondom, hogy mindennel egyetértettem, amit a könyvben lévő Istennel vagy a keresztény hittel kapcsolatban olvashattam, de sok mindenen elgondolkoztam olvasás közben. És több olyan kérdésemre is választ kaptam, amely korábban nem hívőként felmerült bennem Istennel kapcsolatban. Élveztem erről olvasni, élveztem azt a vitát és értekezést, amelyet a könyvnek köszönhetően lefolytattam a saját fejemben. Szerintem nincs is jobb könyv, mint az, ami mélyen elgondolkoztat. És az az igazán jó könyv, amelyet úgy is igazán élvezel, hogy nem feltétlenül te a nézeteidet képviseli. Nos, ez egy ilyen könyv volt számomra.


Karakterek

Scar belevaló lány, aki tényleg mélyen hisz Istenben. Mondjuk, olyan szempontból könnyű a dolga, hogy ő kézzelfogható bizonyítékokat kapott arról, hogy Isten létezik. Találkozott a hús-vér megtestesülésével nem is egyszer, és képes beszélni vele, válaszokat kapni tőle. Szóval az ő feltétlen hite nem abban nyilvánul meg, hogy hisz egy olyan istenben, akinek a létezését materiális síkon még sosem tapasztalta meg. Hanem abban, hogy tudja, létezik Isten, de feltétel nélkül meg kell bíznia abban, hogy ő egy jó isten, olyan isten, akit tényleg szívből követhet akkor is, ha éppen nem érti, mit miért cselekszik.

Nagy az igazságérzete, ami miatt tökéletes példakép a többi karakter és az olvasók számára is. Mindig kiáll az igazság és azok mellett, akiket bántanak, elnyomnak, kihasználnak. Még akkor is, ha a testi épsége vagy akár az élete is múlhat rajta.

Artúr hívő volt, de amikor azt hiszi, Scar meghalt, elvesztette a hitét. Csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és hit nélkül, de mégis segíti a közösségét. Persze a hite esetében sem arra vonatkozik, hogy vajon létezik-e Isten vagy sem, hanem inkább arra, hogy micsoda Isten (tényleg isteni lény vagy csak egy eddig ismeretlen földönkívüli entitás?), és tényleg jóságos-e, avagy sem. Az ő karaktere egyébként tipikus férfi. Azt állítja, hogy szereti Scart, de képes elhinni róla mindenféle szörnyűséget. Úgy viselkedik vele, mintha ő tenne szívességet neki, amiért elfogadja őt olyannak, amilyen (vagy amilyennek hiszi). A szememben ez nem szerelem. Artúr kötődik Scarhoz, mivel a lány mindig ott volt mellette, szerette őt, felnézett rá, és emiatt Artúr úgy érzi, Scar hozzá tartozik. Nem tudom... az igazi szerelem szerintem nem ez. Az igazi szerelem nem kételkedik a másikban akkor sem, ha mindenki a fülébe pusmogva próbálja elhitetni vele az igaznak vélt hazugságokat. Szóval én azt remélem, hogy a folytatásban nem Artúr lesz majd Scar végső társa, hanem Scar talál valaki olyat, aki tényleg megérdemli őt. Mert Artúr nem érdemli meg Scar szerelemét.

„Artúr a test bűneit , a lélek szertelen vágyait hideg fürdővel, böjttel, önmegtagadással gyűrte le. Ő viszont ostobaságnak tartotta mindezt: a hiúság belülről fakad, a szépség hiányában legfeljebb nem bukkan a felszínre, de akkor is ott lappang. Önmagunkat elfogadni kell, nem legyűrni…”

Don és Lucy képviselik a történetben leginkább a mentálokat. Az érdekes az, hogy totális ellentétei egymásnak, és mindketten totálisan elütnek attól, amilyennek egy mentált képzelne az ember a leírások alapján. A mentálok érzelemmentes lények, akik elvben óvják az embereket, és a logika, tudomány a mindenük. Lucy próbál ilyen lenni, de érezhető, hogy a mélyben mégis vannak érzései, főleg Donnal kapcsolatban. Ezeket igyekszik elnyomni, még az is felmerül benne, hogy megölje Dont a logika nevében, de az olvasó (legalábbis én) úgy érzi (vagy reméli...), az utolsó pillanatban meghátrálna.

Don vele szemben szinte teljesen emberi. Hatalmas ereje van, de nem hajlandó beállni a többi főmentál közé, az emberek között él, és vannak érzései, amiknek át is adja magát, még ha nem is mindig tudja őket úgy kifejezni, ahogyan egy ember. A mentálok legfőbb vezérelve, hogy meg kell védeniük az embereket, emberiséget, de valójában nem ezt teszik. Uralják, irányítják az embereket, és cseppet sem érdekli őket az egyének élete, jóléte. Don ezzel szemben komolyan veszi ezt a vezérelvet, ő valóban tiszteletben tartja az embereket, tiszteli az emberi életet.

Chester, a trónörökös azért nagyon érdekes karakter, mert mellékszereplő, és így nem láthatunk a fejébe. Pedig én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok arra, mi folyik a fejében. Egyfelől ő az egyik nagy hatalommal bíró személy, akin az emberiség és a mentáltársadalom jövője múlik. Másfelől van egy titka, ami különlegessé teszi, de ezt nem akarom előre elárulni. És persze ott van az is, amit Scar iránt érez, bár még benne sem tudatosult.

„– Nem akarok szerepelni.
– Én meg nem akarok császár lenni. Teljesítse a kötelességét!
Igazat mondott, nem akart uralkodni. Don belenézett a mélykék szempárba, a domináns allél szépsége mögött meglátta a magányt. Ismerte ezt a tekintetet, ismerte a súlyos perceket, a vágyat, hogy vége legyen már, ne kelljen többé élni, lélegezni, érezni. A fiú jobban örült volna, ha nem a Maklár üstökös robban, hanem ő.”

Számomra Don, Lucy és Chester a legérdekesebb, legizgalmasabb karakter a sztoriban. Artúrt annyira nem kedveltem meg, Scar pedig annak ellenére, hogy nagyon kedvelem, nem olyan titokzatos karakter, hogy a kedvencem lehessen. Ő a jófiú (vagyis jólány), aki a helyes utat követi, és az ember tudja, hogy ha meg is inog majd néhányszor, úgyis a végén jól fog dönteni. Ugyanez Donról, Lucyról és Chesterről nem elmondható. Fogalmam sincs, mikor mit fognak tenni, és mindegyikük megingatható szerintem. Don azért, mert túl emberi, és a szeretete, együttérzése miatt hozhat rossz döntéseket, Lucy azért, mert van benne egyfajta gonoszság is, Chester pedig azért, mert ő az a politikus fajta, aki bár jót akar, ezért a jóért képes rossz dolgokat is megtenni, ha úgy érzi, szükséges.

Az Isten és a Gonosz entitás pedig... Egyedi, izgalmas lények ők. Hogy pontosan micsodák, istenek, vagy új fajhoz tartozó lények, fogalmam sincs. Azt hiszem, olyan vagyok ebben a kérdésben, mint Don. A Gonoszt zsigerből elutasítom, rettegnék és minél távolabb akarnék lenni tőle. Isten pedig bár érzelmileg vonzana, az eszem azt mondaná, hogy tőle is tartani kell. Egy hatalmas erővel bíró lény, hiába állítja magáról, hogy jóságos, mégis ijesztő. Mert meglenne az ereje ahhoz, hogy ártson, és nekem nem elég a szava, hogy elhiggyem, nem akar. Na meg persze, magyarázat ide, magyarázat oda, szabad akarat meg hasonlók, ha egy lénynek megvan az ereje ahhoz, hogy segítsen, de mégsem teszi, és emiatt ártatlan emberek, gyerekek szenvednek, halnak meg, az számomra érthetetlen és elfogadhatatlan. Azok az ártatlanok nem szabad akaratukból szenvednek és halnak meg, hanem mert más emberek kínozzák és megölik őket. Fontosabb a gonosz emberek szabad akarata, mint az ártatlanok megmentése? Nem, nekem ez nem elfogadható. Szóval igen, azt hiszem, a történetben én Don álláspontját képviselem az első könyv alapján. Aztán a későbbiekben majd meglátjuk, változik-e az álláspontom...


Hogy tetszett a könyv?

Ez az a könyv, amelyben rengeteg gondolattal nem értek egyet, viszont mélyen elgondolkoztatott, és nagyon-nagyon élveztem az olvasását. A karaktereket is megkedveltem, sőt, több olyan karakter is volt a történetben, akik nagyon felpiszkálták a fantáziámat és érdeklődésemet.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Nyitott, gondolkodni szerető embereknek, akik számára fontosabb az, hogy egy történet megmozgassa az agyukat, mint hogy állandóan pörögjön a cselekménye.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. február 19., szerda

Benina: Káosz és fegyelem (A túlélés szabályai 2.) – Blogturné


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Benina legújabb regényét a Rázós könyvek sorában. A Káosz és fegyelem A túlélés szabályai sorozat második része, mely Josiah és Piper sorsát mutatja be az olvasóknak, hogyan tudják feldolgozni a testi és lelki sérüléseket, és milyen veszélyek fenyegetik őket a továbbiakban, mert a borzalmaknak még egyáltalán nincs vége. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Miért választottam ezt a könyvet?

A túlélés szabályai 1. könyve igazán izgalmas, érdekes volt, ezért kérdés sem volt számomra, hogy el szeretném olvasni a folytatást is. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz Josiah és Piper története, főképp, mert az én tanácsom volt anno régen, hogy Piper legyen Josiah társa, ahelyett, hogy egy teljesen új női karaktert kapnánk a történetbe, és nagyon izgultam, hogy vajon a tanácsom jól sült-e el, mit hozott ki ebből a párosból Benina.


Első gondolatok

Nos, rögtön belecsaptunk a kegyetlen valóságlecsóba a történet elején, ugyanis Josiah nem lépett még túl azon, ami vele és a húgával, Faith-szel történt az első könyvben, vagyis, hogy a maffia elrabolta és megkínozta őket. Bosszút akar állni mindenkin, aki részt vett a kínjaikban, és ehhez talál is magának egy segítőt.

Ahogy végigolvastam az első fejezeteket, rögtön felcsillant a szemem, mert olyan morális dilemma került előtérbe, amelyen izgalmas volt törni a fejemet. Vajon joga van-e valakinek az önbíráskodáshoz ennyire kegyetlen módon, vagy azzal, hogy embertelenül bánik egyébként rossz emberekkel, ő maga is rossz emberré válik...


Történet

Josiah első fejezetei után átváltunk Piper szemszögére, és belőle jóval többet kapunk a könyv során, mint Josiah-ból. Amikor erre rádöbbentem, az is tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem arról fog szólni ez a regény, amire először számítottam. Szívesen végigkövettem volna Josiah bosszúhadjáratát is az ő szemén át, de ez végül a háttérbe szorult. Ami egyébként nem is baj, mert így Josiah kegyetlenségéből pont annyit láthattunk, hogy még pozitív hősként tekinthessünk rá. Erre Benina nagyon jól ráérzett, megtalálta a megfelelő arányokat.

Pipert is sikerült Beninának szépen bevonnia a történetbe főszereplőként, úgyhogy szerintem a tanácsom jól sült el végül, hála az égnek. A háttértörténete tökéletesen belepasszolt ebbe a maffiás világba, és bár sötétre, mégis izgalmasra sikeredett. Ugyanis Piper apja egy maffiafőnök, vagyis pont olyan ember, aki anno Josiah-ékat is megkínoztatta. Persze Piper szereti az apját, de attól még a férfi nem lesz jobb ember, ugyanúgy embereket kínoztat, ölet, zsarol meg, használ ki, mint bármilyen maffiavezér. Ez pedig kérdéses, hogy Josiah és Piper közé áll-e majd, ha kiderül...

Egyébként nemcsak azért volt jó ötlet Beninától Pipert egy maffiafőnök lányává tenni, mert ezzel plusz feszültséggóc került a történetbe, hanem azért is, mert egy kívülálló, egy egyszerű, átlagos lány nem biztos, hogy képes lenne megérteni Josiah-t, elnézni a tetteit, együtt élni a férfi sötét oldalával. Én legalábbis biztosan képtelen lennék olyan emberben bízni, akinek van kegyetlen oldala is, sosem tudnék 100%-osan bízni benne. Piper viszont egy kegyetlen, de őt mégis szívből szerető apa oldalán nőtt fel, ezért nemcsak hinni akarja, hanem saját példa alapján tudja, hogy egy kegyetlen ember is tud bizonyos hozzá közel álló személyeket igazán szeretni. Szóval neki nem új ez a világ, nem új ez a viselkedés, nem új a sötétség és kegyetlenség, így tökéletesen passzol Josiah személyiségéhez és jövőjéhez is.

Nem mellesleg Piper múltjában olyan borzalmas dolgok történtek, amik felérnek Josiah-ék szenvedéséhez, és kihatással vannak a jelenére lelkileg és ténylegesen is. Ez az a probléma, ami igazán a történet középpontjában áll a szerelmi szál mellett.


Karakterek

Bírom Piper személyiségét, belevaló lány. De nem az az igazán vad típus, aki állandóan piál, pasizik, bulizik stb., az ilyen tőlem nagyon távol áll, hanem az a fajta, akinek szívesen lennék a barátja, mert bármikor bármiben számíthatnék rá.

Néha kicsit túlságosan önfeláldozó szerintem. Én pl. biztos, hogy elmondtam volna azonnal az apámnak, hogy ki és mit tett velem, és bíztam volna abban, hogy a kérésemre nem áll bosszút majd ártatlanokon is emiatt, akik nem tehetnek semmiről. Az látszott, hogy Pipert szereti az apja, így bárki is, bármilyen rossz dolgokat is tesz másokkal, én hittem volna abban, hogy hallgat rám. Mert nem akarna nekem plusz fájdalmat okozni. Szóval én biztosan nem vonultam volna önkéntes száműzetésbe. És az unokatesóm szemétkedéseit sem tűrtem volna el.

Persze, az, hogy Piper alapból ilyen önfeláldozó típus, lehetőséget adott arra, hogy a történet során fejlődjön a személyisége. A végére egészen jól megtanulta, hogyan legyen kemény, méltó ahhoz, hogy maffiahercegnő legyen.

Josiah... Nos, ő az a főszereplő férfikarakter, akiről nem tudom eldönteni, hogy a valóságban kedvelném-e vagy félnék tőle. Nem tudom... egyfelől riasztó a kegyetlensége, ha bosszúról van szó, mert úgy hiszem, van egy határ, amit az embernek nem lenne szabad átlépnie, ha nem akar átkerülni végleg a sötét oldalra. Másfelől megértem, hogy bosszút akar állni azokon, akik bántották a húgát és őt, na meg később Pipert. Szóval értem és nem értem őt. Kedvelem és mégis ott van az a sötétség körülötte, amitől libabőrös leszek.

Az viszont biztos, hogy nagyon összetett és érdekes karakter még úgy is, hogy kevés saját fejezetet kaptunk tőle, és nagyrészt Piper szemén át láthatjuk őt. Rengeteg gondolkozni valót ad az olvasók számára.

A többi karakter kicsit most mellékszereplő kategóriában maradt, vagyis Faith és Bray esetében oda húzódott vissza. Megvolt a szerepük a sztoriban, de inkább csak háttértámogatásként. Zach kicsit hiányzott nekem, ebben a könyvben csak kevés jelenetet kapott, pedig nagyon cuki kissrác, az első könyvből ő volt a kedvencem. De remélem, hogy a harmadik kötetben ismét sokat szerepel majd.

„– Piper?
– Hm?
– Ha mégsem jön össze neked a jégemberrel, megvárhatnád, míg felnövök. Én szívesen elveszlek feleségül.
Nem hittem, hogy a napokban ez bárkinek sikerülhet, de a kölyök elérte, hogy elnevessem magam.
– Ez a legjobb ajánlat, amit napok óta kaptam, Zach!”
 


Hogy tetszett a könyv?


Akciódús volt, romantikus, és több olyan etikai, erkölcsi és emberi kérdést is felvetett, amelynek sikerült elgondolkoztatnia, és ez számomra mindig pozitív egy könyv esetében.


Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?


Nos, mindenkinek, aki kedveli az olyan erotika és vérengzés terén is 18+-os történeteket, amelyek izgalmasak, akciódúsak, de adnak valami többet, valami mélyebbet is az olvasóknak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Benina könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 borító részletet találtok, azonosítsátok be a regényt és írjátok be a címet rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 19. Spirit Bliss - Sárga könyves út
02. 22. Sorok között
02. 25. Könyvvilág
02. 28. Sorok között extra
03. 02. Spirit Bliss - Sárga könyves út extra


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. február 17., hétfő

Max Brallier: Az utolsó srácok a földön – Blogturné


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hozzánk is megérkezett a zseniális, a hősies, a szórakoztató, egyszóval a páratlan Jack Sullivan története. Az apokalipszis beköszöntével egy maroknyi gyerekcsoport igyekszik együttes erővel túlélni a megpróbáltatásokat, mindezt vicces és szórakoztató formában. Nagyságát emeli, hogy még a Netflix is sorozatot készített belőle!
Tartsatok velünk, hiszen most 3 szerencsés is nyerhet egy példányt a kötetből!
 


Miért választottam ezt a könyvet?

Érdekesnek találtam a címét, és mivel a Könyvmolyképző Kiadó oldalán minden könyvbe bele lehet olvasni, így belenéztem az első oldalakba. Azokat szintén érdekesnek találtam, úgyhogy gondoltam, vágjunk bele, olvassuk el az egész könyvet. Alapból bírom a zombis-apokalipszises sztorikat, és kíváncsi voltam, ezt a témát hogyan dolgozzák fel egy fiataloknak szóló regényben.


Első gondolatok

Ahogy beleolvastam a könyvbe, azonnal lejött, hogy bár a történetalap egy szörnyes-zombis horrorsztori, mégis humoros, könnyed olvasmány lesz vicces illusztrációkkal, amelyet tényleg fiatal olvasóknak szántak. Rögtön belevágtunk a cselekmény közepébe, vagyis egy szörnyharcba, amelynek köszönhetően azonnal bele is merültem az olvasásba.



Történet


Jack Sullivan egy 13 éves srác, aki annak ellenére, hogy árva és nevelőszülőknél él, lényegében teljesen átlagos. Szerelmes az egyik iskolatársába, de a lány észre sem veszi őt, együtt lóg a legjobb barátjával, Quinttel, és megpróbálják megúszni a suli rosszfiújának, Dirknek a szekálásait. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozik az egész világ és Jack élete is. Ugyanis zombik és szörnyek bukkannak fel a semmiből, és az emberek nagy része vagy elmenekül, vagy szörnykaja lesz, esetleg zombivá alakul.


Jack azon kevesek egyike, akik túlélik a szörnyapokalipszist. Berendezkedik a bunkerében, felfegyverzi magát, és úgy éli meg az egész világvégét, akár egy számítógépes játékot. Különböző küldetéseket talál ki magának, amelyek között szerepel a legjobb barátja felkutatása, és szíve hölgyének megmentése. Már persze, ha még életben vannak...


A küldetéseket nehezíti az a tény, hogy Jack magára haragított egy hatalmas és veszélyes szörnyet, Blargot, akinek az az elsődleges célja, hogy felkutassa és megölje Jacket.


A sztori izgalmas, kalandos, tele van harccal és akcióval, mégis simán gyerekkézbe lehet adni, mivel az író megtalálta azt az egyensúlyt horror és humor között, amelynek köszönhetően a fiatalok örömmel olvassák majd a könyvet, végigizgulják, mégsem fognak félni tőle.


Emellett a történet tele van érdekes tanulságokkal is. Megmutatja, hogy vészhelyzetben az a legbiztonságosabb, ha összefogunk a barátainkkal (és akár a korábbi ellenfeleinkkel is), mert egyedül legyőzhetőek vagyunk, de egységben már kevésbé. Ahogyan arra is felhívja a figyelmet, hogy a szörnyek sem mind szörnyűek, ezért nem lehet általánosítani, és mindegyiküket kiirtani (lásd Rover). Ezen kívül az is tetszett, ahogyan az egyetlen lánykarakterrel bánt az író, de erről majd később írok a Karakterek résznél.

A történetet persze mesének kell tekinteni, akadnak benne a felnőttek számára logikátlan dolgok, előkerülnek olyan fegyverek, amik a valóságban biztosan nem működnének emberek ellen sem, nemhogy szörnyekkel szemben, de ezeken a gyerekek nem fognak fennakadni olvasás közben. Számukra ez egy kalandos, varázslatos világ lesz, amelyben bármi megtörténhet, akár még néhány csoda vagy furcsaság is. Felnőtt olvasóként pedig egyszerűen vissza kell nyúlnunk a fiatal énünkhöz, élveznünk kell a sztorit, és kész.


Karakterek


Jack egy átlagos srác, akiben azért van némi különlegesség. Az, hogy bátor. Nem borul ki, amikor a szörnyek és zombik megszállják a világot, hanem felkészül a harcra, és hagyja magát sodródni az árral.

A legjobb barátja, Quint egy kis zseni feltaláló. Ő nem fegyverrel megy a szörnyek ellen, hanem az eszével és a találmányaival. Jól kiegészítik egymást Jackkel. A kettősüket pedig felrázza Dirk, aki bár nem túl kedves srác, de kifejezetten erős.


Ahogy fentebb is írtam, bírtam a történet egyetlen lánykarakterét, azt hiszem, ő volt a kedvenc szereplőm. June del Toróra Jack eleinte úgy gondol, mint egy gyenge, megmenteni való hercegnőre, akit ő, a hős férfikezdemény megment, és hálából szerelmet kap majd cserébe. Ezzel szemben egy harcos, bátor fiatal lányt kapunk, aki képes vigyázni önmagára, sőt, simán szétrúgja azon szörnyek hátsóját, akik bántani akarják a srácokat. June igazi példakép lehet a könyvet olvasó lányok számára, és a fiúolvasók is láthatják, hogy egy lány semmivel sem tehetetlenebb és gyengébb, mint a srácok (csak épp az agyát használva harcol, nem erővel).


Hogy tetszett a könyv?

Klassz, akciódús, humoros kis mese volt, humoros illusztrációkkal és kemény, belevaló lánykarakterrel, aminek külön örülök.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik az olyan kalandos sztorikat, amiken jókat lehet kuncogni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Jack Sullivan egy ízig vérig hős főszereplő, s még “filmszerepet” is kapott. Játékunkban ezúttal hozzá hasonló, hősies férfi/fiú karaktereket keresünk, akik szintén szerepeltek filmben is.
Minden állomáson megtalálhatjátok egy ilyen fiú képét, a feladatotok pedig csak annyi, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok ezeknek a fiúknak a nevét.
Figyelem, a szereplők neveit keressük, és nem a színészekét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 17. Spirit Bliss
02. 19. Sorok között
02. 21. Hagyjatok! Olvasok!
02. 23. Könyvvilág
02. 25. Booktastic Boglinc (extra)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz