Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2014. július 26., szombat

Határok és komfortzóna


Zenkáék elindítottak egy bloggeres körtémát, melyet On Sainál láttam meg, és érdekesnek találtam. Engedélykérés után pedig én is írtam hozzá egy bejegyzést. 


A téma: A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása


Sok könyvmoly emberkét ismerek, és mostanság azt vettem észre, hogy sokan közülük nem nagyon merik átlépni a komfortzónájuk határát. Van, aki szinte csak ifjúságit olvas, olyan is, aki szinte csak erotikusat, de hallottam olyanról is, aki kizárólag sci-fit. Sosem értettem, hogyan bírják. Ha én egymás után akár csak három ugyanolyan stílusú, zsánerű könyvet olvasok, besokallok az adott zsánertől. Lehet, hogy úgy alapból tetszenek az adott könyvek, de akárcsak a csoki esetében, egy-két falat finom, egy-két táblától már kezd émelyegni az ember, ha pedig még ennél is többet eszik belőle, mind tudjuk, mi történik.

Szóval én majdhogynem mindenevő vagyok, mert úgy érzem, csak így tudom megadni a lelkemnek és szellememnek azt, amire valóban szüksége van mind az elégedettséghez, mind a fejlődéshez. Olvasok szépirodalmat, szórakoztató irodalmat, romantikust, krimit, sci-fit, fantasyt és még sok minden mást. Na, meg verset, novellát, drámát és regényt is.

Mindegyik másképp hat rám, mindegyik mást ad nekem, mindegyikben megtalálom a szépséget, még ha nem is szeretem mindegyiket egyformán. Van, amelyik ellazít, akad, amelyik rendesen megmozgatja az agyamat, és olyan is, amely mélyen elgondolkoztat. Hiszem, hogy erre mind szükségem van olvasóként.

És persze íróként is. Sok író van, aki csak egyfélét ír, ami egyáltalán nem baj, én viszont képtelen lennék erre. Egy idő után belefásulnék. Mindent ki akarok próbálni, mindent meg akarok tapasztalni, és ami a legfontosabb, kihívásokat akarok! Számomra ez adja az írás egyik igazi élvezetét, hogy nem biztosra játszom, hanem kockáztatok. Lehet, hogy nem megy majd mindegyik zsáner és stílus, lehet, hogy néha-néha elbukom, de egy próbát megérnek, hogy lássam, mire vagyok képes. És hogy frissen tartva az agyamat és fantáziámat, mindig megmozgassam valami újjal.

Persze én sem olvasok mindent. Be kell vallanom őszintén, régebben próbálkoztam a hard sci-fivel, de túl női agyam van hozzá, egyszerűen nem tudtam élvezni. Viszont megpróbáltam. És ez a lényeg. Hogy mindig merjünk új dolgokat kipróbálni, mert sosem tudhatjuk, lehet, hogy életünk egyik legjobb élményében lesz majd részünk. Még akkor is, ha előzőleg azt hittük, nagyon nem való nekünk az adott könyv. :) 


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2014. július 21., hétfő

Búcsú egy történettől - olvasói szemmel



Nemrég arról írtam, milyen érzés íróként befejezni egy könyvet, leírni az utolsó mondatot, és kitenni a végére a pontot. Kovács Alexa ennek a bejegyzésnek a hatására feltette a kérdést: „És milyen olvasóként befejezned egy könyvet?”. Úgy gondoltam, mást is érdekelhet a válasz, így érdemes egy blogbejegyzésre. :)

Hogy mit érzek egy-egy könyv kiolvasásakor az nálam mindig az adott könyvtől függ. Olvasóként négy csoportba sorolom a könyveket:

1. Imádom könyvek: Nagyon ritka, mikor egy könyv egyfajta rajongást, imádatot vált ki belőlem, ám nagy ritkán azért megtörténik. Ilyenkor annyira kötődöm az adott történethez lelkileg, hogy a végére érve nagyobb bennem a szomorúság, a hiányérzet, mint az öröm, hogy végre tudom a történet végét. Ha egy ilyen könyvet kiolvasok, akkor napokig, hetekig, hónapokig, sőt, néha évekig is újra és újra visszatérnek a gondolataim a történethez, és egyfajta lyukat, hiányt érzek a mellkasomban, hogy nem olvashatom tovább. Ilyen nálam pl.: J. K. Rowling Harry Potter sorozata.

2. Tetszettek könyvek: Ebbe a csoportba tartoznak azok a könyvek, amiket nem imádok, de nagyon tetszettek. Ha ezeknek érek a végére, akkor bár marad bennem egy kis hiányérzet, az öröm, hogy megismerhettem a történet végét, rájöhettem a titkokra, rejtélyekre, sokkal nagyobb bennem, mint az üresség. Ilyen nálam pl.: Murakami Haruki 1Q84 trilógiája.

3. Átlagos könyvek: Ezek azok a könyvek, amiket sem nem szeretek, sem nem utálok, különösebb érzelmet nem váltottak ki belőlem, vagyis semlegesek számomra. Elolvasva az utolsó mondatukat sem örömöt, sem hiányérzetet nem érzek, csak elkönyvelem, hogy ezt a történetet is letudtam. Ilyen nálam pl.: Samantha Young Dublin Street című könyve.

4. Szörnyűséges könyvek: Ezek azok a könyvek, amik szerintem borzalmasan sikerültek. Ebben az esetben, ha valamiért mégis kiolvasom őket, nincsen bennem egyáltalán hiányérzet, csak öröm és megkönnyebbülés, hogy végre ezen is túl vagyok. Ilyen nálam pl.: Sara Fawkes Amit csak ő akar című könyve.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2014. július 20., vasárnap

Könyv vs. könyv


Deszy tette ki ezt a képet Facebookra, és gondoltam, jó bejegyzés lehetne arról, ki mit preferál inkább, és miért. Egy kicsit kibővítettem a képen lévő kategóriákat, hogy még több érdekességet megtudjunk egymásról a könyvszeretetünkkel kapcsolatban. Szóval nézzük… :)  

1. Puha kötés vs. kemény kötés: Anyagi okokból puhakötés. Úgy vigyázok a könyveimre, mint a hímes tojásra, úgyhogy a puha kötésű könyveim sem esnek szét. Így feleslegesnek érzem, hogy kemény kötésre plusz 1000 Ft-ot fizessek. Meg a puhakötésű könyveket könnyebb is tartani olvasás közben, hiszen a kemény kötés plusz súlyt jelent.

2. Egy könyv vs. több könyv olvasása egy időben: Általában több könyvet is olvasok egy időben, mert hol ilyen, hol olyan a hangulatom (van, amikor komolyabb, van, amikor könnyedebb történetre vágyom épp). Persze akad, amikor egyetlen könyv annyira leköti a figyelmemet, hogy amíg nem olvasom ki, addig képtelen vagyok más könyvet a kezembe venni, de ez ritka.

3. Borítóval vs. borító nélkül: Ha egy könyvnek levehető borítója van, akkor általában le is veszem, míg olvasom. Zavar, hogy lapozás közben elcsúszik, meggyűrődhet, elszakadhat stb. Így inkább leveszem, félreteszem, aztán, ha kiolvastam az adott könyvet, ismét felöltöztetem. :)

4. Könyvjelző vs. sarokbehajtás: Egyértelműen könyvjelző! A sarokbehajtás a könyv megrongálása, vagyis mint ilyen, szörnyűség számomra. Egyfelől, engem még a könyvek tiszteletére tanítottak, másfelől, egy könyv rengeteg pénzbe kerül, és mivel én magam veszem most már a saját pénzemből a könyveket, így extrán vigyázok rájuk. Ahogy mondják, akinek az ölébe röppen valami, nem tudja értékelni, aki viszont megdolgozik érte, az mindennél jobban értékeli. :)

5. Vékony vs. vastag könyv: Számomra meglepő volt, mikor először azt hallottam másoktól, hogy vastagság alapján vásárolnak könyveket. Van, aki nem vesz a kezébe hosszabb könyvet, és olyan is, aki csak vastag könyvért hajlandó fizetni. Engem nem érdekel egy könyv hossza, csak a minőség. Egy rövid könyv is lehet zseniális és egy hosszú is nagyon unalmas, és fordítva, egy rövid könyv is lehet unalmas, és egy hosszú is zseniális. Aki csak egyiket vagy másikat hajlandó elolvasni, lehet, hogy élete legjobb történetéről marad le. Szóval én minőség alapján döntök.

6. Szépirodalom vs. szórakoztató irodalom: Mindkettőnek látom a szépségét és hasznát. Kedvtől függ nálam, hogy épp melyiket olvasom, de hosszabb időre egyiktől sem tudok elszakadni. Mindig kell valami komolyabb és valami könnyedebb is a lelkemnek és a szellememnek. Viszont fontos számomra, hogy szórakoztató irodalmi könyvek közül is egy bizonyos minőségi szint fölött válasszak.


7. Papírkönyv vs. e-book: Látom az e-book hasznát, pl. ha az ember sokat utazik, könnyebb egy e-book olvasót magával vinnie, mint húsz könyvet. De én csak és kizárólag a papírkönyvet tartom igazi könyvnek, és az e-book nem tudja megadni nekem azokat a plusz érzelmi dolgokat, amiket a papírkönyv ad. Nem lehet lapozgatni, megsimogatni, megszaglászni, és nem adja meg azt a tudatot sem, hogy az adott könyv a tiéd, a polcodra teheted, és még akár az unokáid, dédunokáid is megörökölhetik.

8. Magyar vs. külföldi könyv: Bevallom őszintén, több külföldi író által írt könyv jár a kezemben, mint magyar. De azért időről időre magyar regényeket is olvasok. Hiszek abban, hogy sok magyar író legalább annyira jól ír, mint külföldi társaik. Csak nehezebb rátalálni ezekre a kincsekre, mert nem mindig a tehetséget reklámozzák, így nehezen jut el a jó, magyar könyvek híre hozzánk, olvasókhoz. :)


9. Legális könyvbeszerzés – illegális könyvletöltés: Régen én is töltöttem le könyveket a netről, mert fogalmam sem volt, miféle károkat okozok ezzel. Amióta viszont kicsit jobban belelátok a könyvkiadás menetébe, a kiadók, írók és olvasók életébe, azóta pontosan tudom, mennyire káros az illegális könyvfeltöltés és –letöltés. Így már kb. 5 éve nem töltök le könyvet. Sajnos, nincsen túl sok pénzem arra, hogy minden engem érdeklő könyvet megvegyek, ezért más legális és nem káros módszerekhez fordulok. Általában kölcsönkérek a barátaimtól, vagy megpróbálok kedvezményesen hozzájutni az adott könyvhöz „használtan” a Moly.hu-n, esetleg az antikváriumban kutatom a kincseket (mostanság már sok új könyvet is megtalálni ott).

Ti milyen könyveket szerettek olvasni? :)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2014. július 12., szombat

Ha a könyvek a közösségi média tagjai lennének…


Rácz Tibi dobta fel az ötletet, hogy írjunk arról, mi lenne, ha a könyvek a közösségi média tagjai lennének. Megtetszett az ötlet, mert beindította az agyamat, úgyhogy íme, az én blogbejegyzésem a témáról.

 
TWITTER: Melyik a legrövidebb kedvenc könyved?

Ezen sokat kellett törnöm a fejem, mert körülnéztem a kedvenc könyveim között, és a legtöbb minimum 350 oldal, de többségük még ennél is hosszabb. Végül eszembe jutott egy novelláskötet, amelyet még az egyetemen olvastam. Nekem kellett kiselőadást tartanom róla az egyik órán, és emlékszem, hogy nagyon tetszett. Tóth Krisztina Vonalkód című novelláskötetéről van szó, amely 184 oldal.

 
FACEBOOK: Egy könyv, amit mindenki rád akart tukmálni

Több ilyen is van, de amit talán a legtöbben „rám akartak tukmálni” (bár én inkább úgy mondanám, hogy a legtöbben ajánlottak) az Cassandra Clare-től A Végzet Ereklyéi sorozat. Tudom, hogy sokan szeretik, és a maga nemében biztosan jó történet, de úgy érzem, engem már nem tudna lekötni.

 
TUMBLR: Egy könyv, amit azelőtt olvastál el, hogy „menő lett”

Azt hiszem, ide passzol a Harry Potter és a bölcsek köve. Mivel az első kiadást olvastam rögtön a megjelenés után, ezért akkor még Magyarországon egyáltalán nem volt „menő” a történet. Az emberek többsége azt sem tudta, miről is van szó, főleg, hogy akkoriban még az internet sem terjedt el, így onnan sem értesülhettek a külföldi sikerkönyvekről.

 
MYSPACE Egy könyv, amire nem emlékszel, hogy tetszett-e vagy sem

Van olyan ember, aki elfelejti, hogy amit olvasott, az tetszett-e neki vagy sem? Ez most meglepett. Én ezzel úgy vagyok, hogy sok év elteltével elfelejtem az adott történet apróbb részleteit, de minimum arra emlékszem, hogy olvasás közben pozitív vagy negatív érzéseket, gondolatokat váltott-e ki belőlem az adott könyv. Nem értem, hogyan lehet ezt elfelejteni, mert szerintem az érzés mindenképpen maradandó.
Viszont olyan könyv van, amiről én magam sem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem, mert vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Ilyen például Salvador Dalítól az Egy zseni naplója. Volt benne valami, ami lekötött és érdekelt, mégsem tudom, tetszett-e úgy igazán.

 
YOUTUBE: Egy könyv, amit remélsz, hogy meg fognak filmesíteni

J. R. Ward Fekete tőr testvériség sorozatát nagy örömmel látnám filmen. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a karaktereket kik játszanák, és az egész történetet klasszul vászonra lehetne vinni, mert pörgős, izgalmas, összetett, romantikus, véres és politikai szempontból is érdekes.

 
INSTAGRAM: Egy könyv, aminek a borítója annyira megtetszett, hogy meg is osztottad instagramon

Nem instagrammozok, de ha tenném, akkor Émile Zola könyveinek borítóját osztanám meg a Könyvmolyképző Kiadó kiadásában. Nem azért, mert elfogult vagyok, a legtöbb borítójuk nem igazán jön be. De mikor megláttam a Zola könyvek mélyzöld borítóját, az megdobogtatta a kicsi szívemet. Gyönyörűek.

 
GOODREADS: Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál

Csak egy? Szívem szerint a Harry Potter sorozatot mondanám, de azt az én ajánlásom nélkül is rengetegen olvassák, szóval más mellett döntöttem. Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket ajánlanám mindenkinek. A legtöbb ember visszaretten ettől a történettől, mert két vaskos könyvben jelent meg, még az irodalom szigorlatra is én voltam az egyetlen, aki tényleg végigolvasta az egész regényt. És nekem nagyon tetszett. Nem egy könnyű olvasmány, de ha valaki belevág, akkor sokat nyer vele szerintem.

 

2014. július 11., péntek

Búcsú egy történettől


Valahányszor befejezek egy könyvet vagy trilógiát, mindig megkérdezik tőlem, milyen érzés. Szomorú vagyok, vagy boldog? Örülök, hogy vége, esetleg hiányzik az adott történet? Általában nem tudom, mit mondjak hirtelen, mert az igazság az, hogy ezt így kompletten mind érzem.

Egy történetet megírni rengeteg munkával jár együtt, ami mind fizikailag, mind lelkileg, mind szellemileg kifárasztja az embert. Az utána következő javításokról nem is beszélve, mikor tüzetesen át kell bogarászni minden mondatot, hogy minél kevesebb hiba maradjon a könyvben (sajnos, 1-2 hibán úgyis átsiklik a tekintetünk… :-/ ). Persze, ebben segít nekem a szerkesztőm és két korrektor is, de maximalista lévén, muszáj a saját szememmel látnom, hogy minden a lehető legtökéletesebb. :D Vagyis, mire eljutok egy történet végére, hatalmas öröm és megkönnyebbülés, hogy készen vagyok a munkával, és kicsit megpihenhetek.

Ám ott a másik oldal is. Hiába örül az ember a pihenésnek, hónapokon át benne élt egy történetben, együtt sírt és nevetett a szereplőkkel, az elszakadás pedig nagyon nehéz. Mikor befejezek egy történetet, sokszor azon kapom magam, hogy még mindig abban a világban jár az agyam, a karaktereken, cselekményen gondolkozom. Hiányoznak a szereplők és a történet is, így kell egy kis idő, míg el tudom végleg engedni őket.

Szóval befejezni egy történetet kicsit olyan, mint mikor megszültél és felneveltél egy gyereket, aki most házasságot köt valakivel, és bár büszke vagy rá, örülsz, hogy boldog, mégis szomorú vagy, hogy elveszted, és nagyon hiányozni fog. De hát, ilyen az anyák élete, egy idő után el kell engedniük a gyermekük kezét. Akár igazi gyermekről van szó, akár képletesen egy történetről. Úgyhogy, ha készen vagyok egy könyvemmel, egy trilógiámmal, akkor egyszerre vagyok szomorú és boldog. És így, könnyes mosollyal adom át nektek, Olvasóknak a gyermekemet, remélve, hogy szeretni fogjátok majd, és jól bántok vele.



Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz