Férfikarakterek, akiket nem értem, miért szeretnek a nők Top 5+1

Megesett már veletek, hogy ti visítva menekültetek volna az ellenkező irányba egy könyvbeli férfikarakter elől, és mégis azt láttátok, hogy más lányok, nők totálisan odavannak érte. Nem a színészért, vagy azért, mert az adott karakter összetett és érdekes, hanem mert férfiként vonzónak találják a karaktert. Velem már jó párszor megesett az ilyesmi. Össze is szedtem néhány olyan karaktert, aki elől én futnék, mint a villám, míg mások, számomra érthetetlen módon, az ágyába vágynak.

 1. Ramsay Bolton (Trónok harca)

Az egyik legpszichopatább, legijesztőbb karakter, akivel valaha könyvek lapján találkoztam. Nincs semmi logika, stratégiai ok a kegyetlenkedései mögött, sőt, sokszor politikai értelemben kárt okoz saját magának, csak mert nem képes visszafogni a benne élő szörnyet. Élő emberek nyúzása, nemi erőszak, brutális kínzások és gyilkosságok vannak a számláján. Mégis vannak olyan nők, akik nemcsak zseniálisnak látják, de valamiféle bizarr romantikus vonzódással is nézik őt. Pedig ha létezne, és valaha az ágyába kerülnének, ők sem végeznék túl szépen…

2. Khal Drogo (Trónok harca)

Egy olyan vademberről beszélünk, aki megvásárolt rabszolgafeleségnek egy 13 éves kislányt. Hangsúlyozom, egy 13 éves kislányt! Többször megerőszakolta, ami Dany elmondása alapján testileg és lelkileg is sebeket és fájdalmat okozott neki. Nem mellesleg egy olyan kegyetlen gyilkosokból álló horda kegyetlen gyilkos vezére, akik élvezettel mészárolnak le gyerekeket, nőket, férfiakat, és ha valakit mégis életben hagynak, azt megerőszakolják, rabszolgaként használják. Lehet, hogy Dany ideig-óráig képes lett volna hatni Drogóra, de ez nem tartott volna sokáig. Drogo ugyanis nem engedhette meg magának, hogy az emberei azt lássák, gyenge férfi, akit egy nő irányít. Szóval vagy le kellett volna gyilkolnia az összes emberét, vagy azok gyilkolták volna meg őt, vagy, ami a leglogikusabb, Drogót egy idő után egyáltalán nem érdekelte volna, hogy mit szeretne Dany. Értem én, hogy a sorozatban Drogót játszó színész jól néz ki, de a szép külsőtől nem lesz senki jó ember is. Ha Drogo külsőleg csúnya férfiként lenne leírva (és csúnya színész játszaná a filmben), mindenki másképp viszonyulna hozzá. Akkor a karakterét romantizáló nők már annak látnák, ami: egy gyereklányon többszörös erőszakot tevő kegyetlen, gyilkos banda kegyetlen, gyilkos vezetőjének.

3. Christian Grey (A szürke ötven árnyalata)

Egy férfi, akit az izgat fel, ha tárgyként használhatja, teljesen az irányítása alá vonhatja, és fizikailag durván bántalmazhatja a nőket. A szörnyű gyerekkor és a tinédzserkori molesztálás egy idősebb nő által, lehet erre ok, de semmire nem mentség. Ahogyan egy sorozatgyilkos számára sem mentség, hogy gyerekkorában bántalmazták. Christian Grey nem egy a felek által kölcsönösen vágyott és élvezett BDSM játék résztvevője, hanem egy agresszív, elnyomó, bántalmazó férfi. Hogy miért? Mert az uralkodási vágya nem pusztán az ágyra és néhány órára korlátozódik, hanem kiterjed az adott nő életének minden egyes területére és percére. Az pedig, hogy képes a terhes feleségét is verni a saját élvezete miatt, egyszerűen megbocsáthatatlan még úgy is, hogy a nő beleegyezik a dologba (mi mást tehetne egy ilyen kapcsolatban?). Ugyanis a gyerek mindent érzékel, amit az anya, és nem valószínű, hogy számára élvezet lenne a fájdalom. Sőt, az ilyesféle fájdalomtól akár fizikai vagy szellemi/lelki baja is lehet később. Ki tudja, hogyan hat egy ilyen méhbeli szörnyű élmény egy gyerekre… Szóval lehet, hogy egyes nők számára ez az egész romantikusnak tűnik a könyv lapjain, de a valóságban a fejem merném tenni rá, hogy 99%-uk az első néhány ütés után sírva menekülne az adott férfitól, és lehet, hogy egész élete során kihatással lenne a szexuális életére ez az „élmény”.

4. Damian (Papírhattyú)

Nagyon sajnáltam a kisfiú Damiant azokért a szenvedésekért, amiket átélt. Sok mindent megértettem vele kapcsolatban, és sok mindent meg tudtam volna bocsátani neki. De azt, hogy egy ártatlan lány meggyilkolásával, később tervet változtatva pedig a megcsonkításával akar bosszút állni a lány apjának tettei miatt, na, ezt nem. A regény pszichológiai része nagyon érdekes volt, igazán élveztem, de ha Damian valódi férfi lenne, biztosan nem akarnék a közelében lenni, főképp nem az ágyában. Aki képes elrabolni, megalázni, éheztetni, megcsonkítani egy szerencsétlen lányt, az rossz ember, és nem érdemel bocsánatot, gyengéd érzelmeket pedig még annyira sem.

5. Jacob (Twilight)

Nos, igen, a listámon ő az elfogadható kategóriába tartozik, mert egyáltalán nem rossz ember, mégsem értem, mi lehet az oka, hogy ennyi nő odavan érte. Mármint persze az őt játszó színész hasizmán kívül. Ugyanis szerintem azokon az izmokon és a farkassá váláson kívül nincs Jacobban semmi különleges. Egy totál átlagos tinisrác, aki rákattan egy lányra, és képtelen megérteni, hogy a nem az nem. Ez pedig számomra nemcsak, hogy nem vonzó, hanem egyenesen taszító. Egy férfi igenis értse meg, ha visszautasították (bármi is legyen a visszautasítás oka), és legyen már benne annyi méltóság, hogy nem fut pitiző kiskutyaként (vagy farkasként) az adott lány után, hanem továbblép. Vagyis legyen Férfi. Ne pedig kisfiú. Jacob márpedig az én számomra ez utóbbi kategóriába tartozik még, így a hasizmok ellenére sem tudnék egy hajszálnyit sem vonzódni hozzá.

+1 Jamie Fraser (Outlander)

Jamie azért került +1-ként a listámra, mert részben értem, miért kedvelik a nők. Megvannak a maga erényei, amik szimpatikussá teszik, bátor, védelmező, elvhű, hűséges, önfeláldozó. Ám bármennyire is szeretném őt igazán kedvelni, nem tudom elfelejteni neki a „nevelési célzatú” veréshez való hozzáállását. Egy régimódi világban él, ahol az apa által a gyerek és feleség megverése normálisnak számít, ám én, a modern kor embere pontosan tudom, hogy ez rossz. Egyelőre még csak az első könyvet olvastam, de szívből remélem, hogy Claire megérteti Jamie-vel, hogy egy nő vagy gyerek elverése, csak mert szerinte rosszat tett, nem megfelelő mód a nevelésre. Ha sikerül ezt elérni nála, akkor végre én is beállhatok az őt imádók sorába. Addig meg csak reménykedem, hogy a folytatásban megváltozik majd a gondolkodása a témáról, ugyanis nagyon szeretném őt igazán szeretni…

Michael Chabon: Ragyog a hold

Michael Chabon Ragyog a hold című regénye Pulitzer-díjat nyert, ezért kezdett el érdekelni engem. Kíváncsi lettem, vajon milyen regénynek adták oda ezt a díjat, és szerintem jogosan kapta-e. Nos, így olvasás után azt kell mondanom, hogy igen.

Az író lényegében a nagyapja életének történetét meséli el gyerekkorától kezdve egészen a haláláig. Ebben a történetben azonban a valóság fiktív kitalációkkal keveredik. Háború, szerelem, börtön és a halálos ágy. Boldogság és küzdelem. Titkok, hazugságok és az igazság. Egy átlagos ember átlagos élete igazán különleges módon elbeszélve.

Darabokra szedve

Nehéz erről a könyvről írni, mert az agyamban a gondolatok legalább annyira össze vannak kavarodva, mint a regény fejezetei. A nagyapa emlékeit ugyanis nem időrendben kapjuk, hanem össze-vissza elmesélve. Valószínűleg pont úgy, ahogyan egy öregember elmesélheti az életét a betegágyában a halált várva. Szóval ilyen szempontból a regény hangulata tökéletesen visszatükrözi a valóságot. Mintha mi is ott lehetnénk az idős ember ágya mellett, és hallgathatnánk a történeteit olyan sorrendben, ahogyan éppen beugrik neki valami.

Van egy gyerekkori szál, ami elég rövidke, konkrétan egy fejezet. Ez még a regény elején található, és bemutatja, hogy a nagyapa már kisfiú korában is szembe ment a szabályoknak, olyan helyekre szökdösött el, ahová tilos lett volna. Viszont azt is megtudni belőle, hogy van egyfajta megmentő hajlama, főképp a bajba került nőkkel kapcsolatban. Csak utólag gondolkoztam el rajta, hogy ez a fejezet, amelyben egy halálos beteg utcalányt szán meg, előrevetíti azt, hogy miért egy lelkileg-szellemileg összetört nőt vesz végül feleségül felnőttkorában.

Van egy katonai szál, amely valamiféle titkosügynöki akcióról szól, amelyben a II. világháború ideje alatt tevékenykedő náci tudósokat kell elfognia a nagyapának, hogy a tudásukat felhasználhassa az USA. Ez persze nem egyszerű, főképp, hogy a Szovjetunió is keresi ezeket az embereket, hogy a saját kutatásaikat segítsék. Ehhez kapcsolódik némileg a NASÁ-s űrrakéta-programos szál és nagyapa munkahelyi konfliktusa és bebörtönzése.

Van egy múltbeli családi szál, amelyből megismerhetjük, hogyan találkozott a nagyapa a feleségével, miért szeretett bele, hogyan vált a nő korábban született kislányának az apjává, miként tört ki a feleségén az elmebaj, és hogyan próbálták legyőzni azt. Ehhez kapcsolódik később az a szál is, amit már Mike, az unoka mesél a saját kisfiúkoráról, arról, hogyan viselkedett akkoriban a nagyanyja és a nagyapja, és ő maga milyen furcsaságokat vett észre a nagyanyja viselkedésén.

És végül ott vannak a jelenbeli szálak, amelyek szintén többfelé ágaznak el. Nagyapa időskori szerelmi kalandjára, amely egy óriáskígyó vadászat kalandjaival keveredik. Arra a szálra, ahogy nagyapa már a betegágyában meséli az emlékeit Mike-nak, és végül arra, amely Mike-ról és az édesanyjáról, valamint az édesanyja emlékeiről szól.

Szóval, igen, mint látszik, időben és témákban elég szerteágazó és sokszínű a történet, amely az olvasást és a történet élvezetét csak fokozta számomra, a gondolataim összeszedését ehhez a bejegyzéshez viszont nagyban megnehezítette.

Igazság, hazugság, titkok és elhallgatások

Chabon a könyv elején azt írja, hogy bár a regény tényeken alapszik, nem minden igaz benne, ugyanis engedett az írói szabadságnak, és neveket, dátumokat, eseményeket, motivációkat változtatott meg úgy, hogy az illeszkedjen a terveibe. Vagyis összemosta a fikciót a valósággal.

Olvasás közben nem lehet eldönteni, hogy mely részek történtek meg valójában, és melyek Chabon kitalációi. Ez azonban cseppet sem zavarja meg az embert az olvasásban. A történet annyira magával sodorja az olvasót, hogy amíg a könyv a kezében van, eszébe sem jut, hogy bármit is megkérdőjelezzen belőle, egyszerűen csak élvezi a nagyapa életének (kitalált vagy valós) kalandjait.

Utólag viszont érdekes elgondolkozni azon, hogy vajon ez meg az valóban igaz-e vagy sem; mint egy olvasást követő krimi játék. Én is nekiálltam kutakodni a neten különböző információk, Chabon interjúi után, hátha beszélt valahol arról, hogy mit hallott valóban a nagyapjától, és mi az, amit ő „költött hozzá” a regényhez.

Egyébként nem Chabon az egyetlen, aki a történet során „hazudik”, mint elbeszélő. A regénybeli nagymama múltjában is vannak olyan történések, amelyekről mást mesélt a férjének, mint ami valójában történt. Ezekre a titkokra csak a regény vége felé derül fény.

Ahogyan arra is, hogy mi történt a nagyapa és aközött a náci tudós között, akit fel kellett volna kutatnia. A nagyapa először valamiféle lelkitárs érzéssel eredt a tudós nyomába, mert ugyanúgy érdekelte őket a világűr és az űrrakéták. Aztán történik valami, ami ezt az érzést teljesen a visszájára fordítja, és már azért üldözi a tudóst, hogy végezzen vele. De hogy mi is történt ezután, mi lett a nagyapa és a náci tudós közti történéseknek a vége, azt Mike is csak a halálos ágynál tudja meg, ahogyan mi is csak a könyv végén.

Szóval bár a történet maga egy egyszerű ember életéről szól, vannak benne olyan fordulatok, titkok, amelyek fenntartják az olvasóban a feszültséget és kíváncsiságot, mert meg akarja tudni, mi is lett ezeknek a szálaknak a vége.

Kedvenc szálam és egy érdekes szimbólum

Érdekes volt mindegyik történetszál, nekem mégis a családi a kedvencem. Az a legemberibb, legérzelmesebb, legromantikusabb számomra. A nagyapa találkozása a feleségével, a közös életük, bármennyire is gondokkal teli, mégis szép. A mostani világban nem sok férfi tartana ki egy ennyire összetört nő mellett, hamar lelépnének a felelősség elől, és jó látni, hogy legalább a múltban voltak még Igazi Férfiak.

Mivel mindig is érdekelt a pszichológia, így valószínűleg ez is szerepet játszik abban, hogy ezt a szálat kedveltem meg a leginkább. A Bőrtelen Ló szimbólumáról is sokat elmélkedtem; vajon miért pont egy ilyen szörnyalakot hallucinál mindig a nagyanya? Csak a gyerekkori cserzőműhelyben látottak miatt? Vagy történt vele valami szörnyűség a második világháború alatt, amelynek köze van ehhez a jelképhez? Mivel a Bőrtelen Ló nemi szerve is szerepet kap a hallucinációkban így felmerült bennem, hogy esetleg nemi erőszakról lehet szó, de ez túl egyszerű értelmezésnek tűnt. És miért tárolta azt az ijesztő lókoponyát a varrószobájában?

Annyi kérdés, és nagyon érdekelt, mire milyen választ kapok a könyv végéig, vagy egyáltalán kapok-e valamilyen választ rájuk.

Egy hosszú élet végén

Nagyapa karaktere igazán összetett mind fiatal, mind idősebb korában. Megvannak a maga hibái, bolondságai, még börtönben is volt, mert megpróbálta megfojtani a főnökét, miután kirúgták őt. Szóval nem tökéletes. De vannak jó tulajdonságai is. Kitartóan tud szeretni, egy olyan lány szerető apja tudott lenni, aki nem tőle van, nagyon értett a munkájához, szenvedélyesen szerette az űrutazással kapcsolatos hobbiját.

Nagyon tetszik, hogy öregkorában is azt éreztem, hogy bár a teste öreg, a lelke még nem. Az óriáskígyó vadászat, amibe belekezdett, egyfelől bátor, másfelől romantikus és persze veszélyes őrültség is. De szerintem klassz, hogy az élete végén is bele mert vágni ilyesféle őrültségekbe.

A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik az olyan történeteket, amik hétköznapi emberek hétköznapi, mégis érdekes életéről szólnak.

Kedvenc karakterek: nagyapa, nagyanya, Mike anyja.

Kedvenc jelenetek: nagyapa és nagyanya második találkozása, és az apácazárdás jelenet.

Kedvenc idézetek:

„Az egyiptomi Szúzában, Júdás Makkabeus idejében Isten közbelépett, hogy erős kézzel és kitárt karral megóvjon bennünket; nagy ügy. Amikor a kemencébe küldtek bennünket, Isten a kinyújtott hüvelykujját a fenséges seggébe dugva ült, és hagyott bennünket elégni. 1947-ben nagyapám szemében egyetlen ok létezett, hogy valaki miért nevezze magát zsidónak, miért legyen továbbra is zsidó a világ előtt: hogy ezzel is azt üzenje Hitlernek, „Kapd be”.”

„- Ezt a baromságot – mondta Diddens.
A nyílvesszőre értette a bal lábfejében. Fenyőből és lúdtollból készített finom darab volt. Egy másik nyílvessző állt koppanva egy virágládába jó pár lépésnyire nagyapámtól, mielőtt fedezékbe rángatta Diddenst egy törmelékhalom mögé Vellinghausen főutcáján. Kellett egy perc Diddensnek, hogy legyőzze a hitetlenkedését.
- Ez meg milyen dolog? (…) Egy kibaszott nyíl?
- Legalább nem mindig az unalmas golyók – mondta nagyapám.
- Nem a te lábadból áll ki, bazmeg!”

„Nem arról volt szó, hogy nagyapám nem félt.
- Egész végig féltem – mondta nekem. – Attól a pillanattól kezdve, hogy odaértem. Még akkor is, amikor nem lőtt rám, nem dobott bombát a fejemre senki. Viszont amikor meg lőttek rám, akkor dühös lettem.
- És a düh győzött.
- Teljesen elborított.
- Ja.
- Elmosott minden mást. Akkor… egész életemben csak akkor vettem hasznát. Amikor valaki lőtt rám. – A szája megrándult. – De addig a napig nem tudtam, hogy nyílvesszővel is működik.”

„- Nagyon kedves öntől, atyám – mondta nagyapám. Furcsán meghatotta az öreg pap önérzete. – Sajnos tovább kell mennünk.
- A barátja lába megsérült.
- Akkor is.
- Amikor reggel eljöttem a házból, hogy megkeressem a biciklimet, a nővérem egy tyúkot vágott le. Azt hiszem, pörköltet akar főzni belőle. Van sárgarépa, krumpli és egy kis liszt a nokedlihez.
Nagyapám Diddens és Gatto felé fordult, és bár tudta, hogy mit lát majd az arcukon, mégis meglepte a kutyaszerű nyomorultság mélysége.
- A hadnagy lába nagyon fáj – mondta Gatto.
- Diddens bólintott. – Aú.
- Jobb nem úton lenni sötétedés után – mondta nagyapám.”

„- (…) A telefonban voltam, te meg azt mesélted, hogy rizspuding vagy mit tudom én, mi volt vacsorára, de közben kígyóvadászatra készültél?
Felfogta az értelmetlen kérdést, és félrenézett.
- Jó – mondtam. – Miért?
- Láttad a műsort. Idegenek inváziója. Nem csak a kisállatokat ette meg. Helyi madarakat és hüllőket is, méghozzá aggasztóan széles skálán.
- Igen?
- Veszélyeztetett fajokat.
- És macskákat.
- Idegen volt. Nem tartozott oda.
- Az ember se tartozik oda. Azt miért nem vadásztad?
- Nem tudom. Nem került rá sor.
- De igazából Sally miatt, nem?
- Mit Sally miatt? Miről beszélsz?
- A kígyó hónapok óta ette az állatokat, de addig nem érdekelt. Aztán megismerkedtél Sallyvel, és hirtelen meg akartad ölni. Az ő kedvéért csináltad.
- Igen?
- Ne már, nagyapa.
- Talán.
- Abszolúte.
- Hát, rosszabb ok is van a gyilkolásra, nekem elhiheted.”

„Akkor is elég jó történet – mondtam. – Ezt el kell ismerned.
- Az? – Miután eltüntette a magányos könnycseppet, összegyűrte a papír zsebkendőt. – A tiéd lehet. Neked adom. Ha már nem leszek, írd le. Magyarázz meg mindent. Rejts mögé jelentést. Használj benne sok olyan flancos metaforát. Tedd az egészet időrendbe, ne ilyen összevissza, ahogy én. Kezdd azzal az éjszakával, amikor megszülettem. 1915. március másodika. Akkor éjjel holdfogyatkozás volt. Tudod, mi az?
- Amikor a Föld árnyéka eltakarja a Holdat.
- Nagyon jelentőségteljes. Biztos tökéletes metafora lesz valamire. Kezdd azzal.
- Elég közhelyes – mondtam.
A fejemhez vágta a papír zsebkendőt. Lepattant az arcomról, és a padlóra pottyant. Lehajoltam, hogy felvegyem. Valahol a rostjaiban benne volt az a könnycsepp, ami talán nagyapám utolsó könnye.”

„- Miért nem akarta Isten, hogy felépítsék Bábel tornyát? Miért keverte össze a nyelveket, hogy ne értsék egymást az emberek?
(…)
- Talán Isten nem akarja ezt a tornyot – vélekedett nagyanyám. A nappali közepén állt, kezében nagyapám kabátja, az aktatáska és az összegyűrt esi újság. – Mert a tetejéről az emberek belátnának a házába, és látnák, hogy egy nagy disznó.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Érints meg! antológia - Blogturné

17 novella, fantasyk és a való világban játszódó történetek. Könyvmolyképzős íróktól és amatőr íróktól. Ismerd meg az Érints meg! antológia sokszínű történeteit a Blogturné Klub négy bloggerének tolmácsolásában. A turné végén természetesen egy példányt is nyerhettek a könyvből.

Nagyon kíváncsi voltam az Érints meg! antológiára. Egyfelől, mert néhány írótársam novellája is szerepel benne, másfelől, mert szeretem a novellákat, de ritkán van lehetőségem rá, hogy novelláskötetet vegyek a kezembe. Kíváncsi voltam arra is, hogy kik kerültek be a kötetbe a pályázaton, és ők hogyan dolgozták fel az „Érints meg!” alaptémát, amit a szabályok között megadtak.

A kötet 17 novellát tartalmaz, és 2 részből áll. Az első részben találhatók a fantasy novellák, a másodikba pedig a valódi világban játszódók kerültek. A novellák egy részét a Könyvmolyképző Kiadó írói írták, a többit viszont amatőr írók. Olvasás közben ez utóbbival egyáltalán nem foglalkoztam, mivel minden novella megnyerte a pályázatot, így ugyanolyan elvárásokkal olvastam őket, és hála az égnek, több olyan amatőr író is volt, aki jócskán megugrotta a mércémet.

Fantasy vagy valódi világ

Amikor a fantasy novellákat olvastam, szinte biztosra vettem, hogy a kötet végére érve azt fogom majd mondani, hogy a fantasy rész jobban tetszett. Aztán belekezdtem a valódi világban játszódó sztorikba, és rájöttem, hogy képtelen leszek választani. Mindkét részben voltak olyan novellák, amiket imádtam, és olyanok is, amelyek tetszettek, de az egyéni ízlésem miatt nem kerültek közel a szívemhez. Olyat viszont szerencsére egyet sem találtam, amire azt mondtam volna, hogy rosszul sikerült.

Szóval nem tudom eldönteni, hogy melyik kategória novellái tetszettek jobban. Viszont az egyetlen novella, ami elérte, hogy kibuggyanjon a szememből egy könnycsepp, a fantasy kategóriába tartozott. De hogy melyik is volt ez a novella, azt egyelőre még nem árulom el.

Csak szép sorban

Úgy döntöttem, hogy mindegyik novelláról külön-külön írok nektek, és néhány pontba szedve elmondom, melyikben mi tetszett, milyen érzéseket, gondolatokat váltott ki belőlem az adott sztori, és miért lenne érdemes nektek is elolvasni az adott történetet.

1. Fantasy novellák

On Sai: Utálom a hétfőt

- A novella már az első mondattal azt ígérte számomra, hogy megkapom tőle On Sai megszokott, nagyon szórakoztató, groteszk humorát. Természetesen így is lett.

- Nagyon tetszett, ahogyan az angyalok, démonok és nefilimek világa rá lett ültetve a valódi világra. Mindig kedveltem azokat a történeteket, amelyek olvasása közben el tudtam kicsit képzelni, hogy a valódi világunk nem is annyira „csodamentes”. A történet főszereplője egy nefilim férfi, aki konfliktusba keveredik Gabriel arkangyallal, mert egy könyvmoly angyal a YA irodalom hatására megcsókolja.

- Bírtam a főszereplő férfi nyers humorát, és úgy egészében az alapszemélyiségét.

- Könnyedén meg tudtam kedvelni a könyvmoly angyalt, Harahelt, mert hasonlóan álmodozó, könyvszerető, látszólag kis szende, de azért szenvedélyre nagyon is képes személyiség, mint amilyen én is vagyok. Csak hát, én nem vagyok angyal. :D

Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk

- Nagyon tetszett a sztori alapötlete. Az adott világban ugyanis a gazdag, befolyásos embereket valójában egy kisebb titkos szervezet irányítja úgy, hogy Hazugoknak képeznek ki gyerekeket, akiknek felnőve be kell épülniük a befolyásos ember környezetébe (munkatársként, barátnőként, feleségként stb.), és úgy kell manipulálniuk a célszemélyt, hogy az azt tegye, amit a titkos szervezet akar.

- Nagyon mókás volt úgy olvasni Clare és Tai közös jeleneteit, hogy Clare kedvesen, szerelmesen viselkedett a férfival, de közben olvashattuk a valódi gondolatait. Eszembe jutatta néhány randim, ahol kifelé mosolyogtam, mert nem akartam megbántani a másikat, magamban viszont őszintén kommentáltam a másik által mondottakat. Pedig én még Hazug sem vagyok, csak jól nevelt, aki mindig kifogja az idiótákat. XD

Nyírő Szabina: Kristálykastély

- Szintén imádtam az alapsztoriját, hogy egy pár száz évvel ezelőtt készített, gyönyörű lányt megformázó szobor szeret bele az őt körülvevő növényházat restauráló kertészbe. Gyerekkorom gyönyörű tündérmeséi jutottak eszembe róla, amelyeket még a dédimamám mondott nekem elalvás előtt. Ha egyszer lesz gyerekem, biztos, hogy ezt a novellát felolvasom majd neki.

- Zseniális volt, ahogyan az író átadta egy szobor érzéseit, benyomásait a külső világról. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy bár szobor karakterről van szó, mégis egy ember gondolatait hallom, hanem simán hihető volt számomra, hogy egy lélekkel rendelkező szobor pont úgy érezne és gondolkozna, ahogyan az le van írva.

- Gyönyörűek voltak a leírások, és nagyon tetszett, ahogy a régi időkből származó szobor szemszögéből megismerhettük a modern világot. Lea, a szoborlány ugye, nem tudhatja, mi a mobiltelefon, a hétvégi pihenőnap és hasonlók, de már az ő leírásai, gondolatai alapján ki lehet találni, hogy miről is lehet éppen szó (mielőtt még az élő emberek ténylegesen kimondanák a megfejtést).

- Bár egy szoborról szól a történet, mégis nagyon jól átjött a romantikus szál. Egy-egy gondolat Leától, egy-egy takarítás közbeni érintés a kertésztől sokkal romantikusabbnak, néhol erotikusabbnak tűnt, mint más történetekben két valódi ember kapcsolata.

Róbert Katalin: Holdvilág piknik

- Először is nagyon tetszett a történet humora, volt, ahol hangosan felkuncogtam olvasás közben.

- Imádom, amikor valaki olyan alapot választ, amely már-már klisésnek számít (lásd vámpírok, vérfarkasok), és mégis képes valami újat és egyedit kihozni belőle. Az írónő pedig nagyon fantáziadúsan nyúlt a vámpírtémához.

- Bejött, ahogyan a vámpírok, vérfarkasok világát beleolvasztotta Kata az emberek világába. A gondolat, hogy az emberek direkt kimennek vámpírkajának az erdőbe, mert a vérszívás milyen romantikus és erotikus a regények és filmek alapján, számomra annak volt az ironikus jelképe, amikor a valódi világban a naiv rajongólányok odavannak a Christian Grey féle alakokért, és azt képzelik, hogy ami a könyv lapjain romantikusnak és erotikusnak tűnik, az a valóságban is az lesz. Nem tudom, Kata erre a párhuzamra gondolt-e a történetben, de nekem az önkéntes vámpírkaja emberkék hallatán azonnal a naiv lelkű rajongólányok jutottak eszembe.

- Nagyon mókásak voltak a valódi világra való utalások, mint pl. McBlood’s, ahonnét az egészségtelenül táplált embereket lehet megrendelni vámpír gyorskajának, az IKEÁ-s koporsó, és a Norbi BloodDate kaják, vagyis zöldségen táplált emberek.

- Klassz volt, hogy sikerült kicsit átverni. Ugyanis az első erdőben üldözős jelenetnél még azt hittem, hogy Sebestyén, a vámpír másba fog beleszeretni, és más lesz a történet női főszereplője. Kicsit el is kámpicsorodtam a túl egyszerű megoldáson, amikor végül is jött a csavar, és sikeresen felderített.

V. K. Bellone: Tajték

- Az alapsztori egy olyan mítoszról (a selkie-k, vagyis fókatündérek mítoszáról) szól, amelyről korábban még sosem hallottam, úgyhogy a történet tanított nekem valami újat, ami klassz. Ezek a lények a vízben átlagos fókának néznek ki, ám ha kijönnek a partra, le tudják vetni a bundájukat, és ekkor átváltoznak gyönyörű emberré. A levetett bundát viszont a női selkie-knek jól el kell rejteniük, mert ha egy emberi férfi megtalálja és ellopja vagy megsemmisíti azt, akkor a selkie nemcsak emberalakban marad örökre, hanem feleségül is kell mennie a tolvajhoz.

- Ez az a novella, amelyik a legmélyebb érzéseket tudta kiváltani belőlem. Bellone gyönyörűen és érzékletesen ír. A tökéletesen megválasztott szavakkal, kifejezésekkel elérte, hogy teljesen átérezzem a selkie lány, Cúranne meghasonlását. Legalább annyira vágyik a tenger „szerelmére”, mint amennyire Ennis, az emberférfi szerelmére, emiatt pedig olvasás közben végig ott volt a gyomromban a szorító érzés, mert tudtam, hogy bármelyiket is veszíti el, az összetöri őt. Átéreztem Ennis meghasonlását is, aki olyannyira szereti Cúranne-t, hogy nem akar neki rosszat, de élni is képtelen lenne nélküle. Szóval igen, ez volt az a novella a 17 közül, amelyik miatt egy könnycsepp kibuggyant a szememből.

- Furcsa, de képes voltam egyetlen rövid novella alatt beleszeretni Ennisbe. Általában egy novella hossza nem elég számomra ahhoz, hogy egy karakterbe belebolonduljak, de ő a viselkedésével, a döntéseivel megnyerte magának a szívemet. Tökéletesen megértettem Cúranne érzéseit iránta.

- A novella végének pedig sikerült meglepnie. Más befejezésre számítottam, de azzal, amit az írónő kitalált, sokkal elégedettebb voltam, mert különlegesebbre sikeredett.

Csikász Luca: Lélekbe vésve

- Az alapsztori romantikus és izgalmas. E szerint, az emberek egy részének megvan a lelki társa valahol a világban, akivel minden egyes életükben össze vannak kötve. Mielőtt még rátalálna valaki a neki rendelt párra, azelőtt is érzékeli őt, lát villanásokat az előző közös életükből, és ha a jelenben a pár egyik fele megsérül, azt a másik is megérzi, sőt, bár kisebb mértékben, de a seb rajta is megjelenik.

- Teljesen megértettem, átéreztem Nina félelmét. Amit átélt, annál szörnyűbb veszteség kevés létezik a világon, és érthető, hogy nem akarja ismét átélni. Szóval logikus, hogy úgy viselkedik először, ahogy.

- Bár nagyon kis mellékszál volt, de érdekesnek találtam Nina bátyjának, Chrisnek a történetét. Szívesen olvasnék róla és a lelki társáról is egy novellát, akár egy következő életben játszódót, akár egy arról szólót, ami a mostani életükben történt. Szóval, ha születik róluk egy novella, remélem, elér hozzám a híre.

Kiscsatári Zsófia: Éjfél

- És ismételten egy nagyon érdekes alapsztori. Viktor és Eszter egymásba szeretnek, összeházasodnak, ikergyermekeik születnek, és élik a családok mindennapi életét. Eddig egyszerűnek tűnik, ám úgy már nagyon is egyedivé és izgalmassá válik, hogy a nő valamiféle átokszerű kórságban szenved, amibe belehalhat, kivéve, ha olyan gyógyító erővel bíró emberek véréből iszik, mint amilyen Viktor és a rokonai.

- Nagyon érdekes az a lelki konfliktus, amelyen Viktor átmegy. Imádja a feleségét, de ott él benne a rettegés, hogy mi lesz, ha a nőnek vagy valamelyik családtagjának baja esik. Ahogy éjszakánként kering a házban, hogy megnézze, mindenki rendben van-e, abban benne van minden bizonytalansága.

Kemese Fanni: Emléket a fejedből

- Klassz, hogy a történet Magyarországon játszódik, és összemossa a varázslattal teli világot az emberek világával. Külön tetszik, hogy fontos szerepet játszik benne a Csongor és Tünde című drámai költemény.

- Az is tetszik, hogy a régi típusú csecsemőevő, mákszem szedegető, csúnya külsővel is bíró boszorkányt vegyítette az írónő a szép, emberi kinézetű, az átlagemberek közé látszólag vagy ténylegesen beolvadni vágyó boszorkánnyal.

- Azt pedig egyenesen imádom, hogy nem egy átlagos, pozitív főszereplőt kaptunk, hanem egy valódi gonoszsággal bíró boszorkányt. Melódia ugyanis azzal „táplálkozik” úgymond, hogy ellopja mások, főként a testvére, Harmónia szép, szerelmes emlékeit, ezáltal pedig a testvére és az emberek, akikből „evett” elfelejtik még a szeretett személy létezését is.

- Arról már ne is beszéljünk, hogy a történet végének sikerült meglepnie, és bátornak találom az írónőt, amiért így írta meg a sztorit.

2. Valódi világban játszódó novellák

Helena Silence: Álmomban, egy életben

- A történet egy bántalmazó házasságban élő nőről, Dináról szól, aki szabadulni próbál a pokolból. A történet nagyon szépen felvázolja a bántalmazott feleségek elleni terror formáját, és azt a lelki folyamatot is, amely ilyenkor egy nőben lejátszódik. Ajánlanám mindenkinek elolvasásra, aki nem érti, hogy egy nő miért marad benne egy ilyen kapcsolatban.

- Érdekes volt az álomjelenet, bár épp emiatt és a történet vége miatt, én inkább a fantasy novellák közé tettem volna. De nagyon klassz volt az a két álombeli beszélgetés, és hogy azok voltak a beszélgetőpartnerek, akik.

- Bírtam a kollégák üzeneteit, amiket a szemét főnöknőről írtak Dinának, ahogyan azt a levelet is, amelyet Dina írt végül a főnöknőjének.

Eszes Rita: Ajtók

- Bár a mostohatestvérek egymásba szeretnek témát már többen feldolgozták, ez a novella azért tetszett, mert a lelki folyamatokra helyezte a hangsúlyt. Szépen le volt vezetve, hogy hogyan jut el mindkét szereplő addig, hogy vallomást tegyenek egymásnak, azután pedig milyen úton jutnak el addig a pontig, ami a novella végén történik.

- Nagyon bírom a szülőket, igazán jófejek mindketten, és nagyon jól állnak hozzá a saját és a másik gyerekéhez is.

- Jó, hogy bár novelláról van szó, hosszabb időszakot ölel fel a történet. Ha rövidebb idő alatt játszódnának le a lelki folyamatok, hiteltelennek érezném őket, de így teljesen reális lettek.

Istók Anna: Frissen pigmentált bűneink

- Bár rövidke novella, a stílusa nagyon eredeti és szép. Kedvelem az ilyen valódi cselekmény nélküli, mégis elgondolkoztató novellákat.

- Érdekes a történetben lévő kiállítás témája, és az is, ahogy kifigurázza a szöveg az egyszerű dolog mögé valami nagyon elvontat képzelő kritikust.

Novák Vica: (Át)hangolókulcsok

- Nagyon hangulatos novella, amely jól átadja mind Párizs hangulatát, mind a francia emberek mentalitásának és életszemléletének hangulatát. Miközben a történetet olvastam, végig úgy éreztem, hogy én is ott vagyok Párizsban, és végigjárom az utcákat Carlie-val és Étienne-nel.

- A sztori egy Carlie nevű lányról szól, akit Párizsba küldenek, de elveszik a bőröndje, amiben benne van minden fontos információ, többek között a szállásfoglalásáról. Így ott találja magát éjszaka Párizs közepén szállás és segítség nélkül egy lemerült mobil társaságában. Bár az elején frászt kaptam attól, hogy Carlie hajlandó egy idegen országban, amelynek a nyelvét sem beszéli, elmenni egy szintén idegen férfi lakására, ahelyett, hogy inkább a rendőrségre menne, végül nagyon megkedveltem Étienne-t. Carlie-nak szerencséje volt, hogy őt fogta ki, és nem egy Hasfelmetszőt. Étienne karaktere a tökéletes férfi. Kedves, megbízható, művelt, humoros, spontán, mégis lehet rá számítani és hűséges.

- Azt hiszem, ez a novella volt az egyik, ami a valódi világban játszódóak közül nagyon megfogott, mert egyszerűen beszippantott magába, és mert azt hiszem, sokan vágyunk arra, hogy kiszakadhassunk a mostani közegünkből, egy másik országba menekülhessünk, és ott ránk találjon egy Étienne típusú férfi.

Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége

- A történet egy fiatal lányról, Zsanáról szól, aki beleszeretett a legjobb barátjába, de a fiúnak már van párja. Aranyosan vicces volt, hogy Zsana mindenféle betegségeket hallucinált be magának, és nem jött rá, hogy azok a testi reakciók, amiket érez, a szerelem miatt vannak.

- A karakterek azt leszámítva, hogy nem szeretnek olvasni (szipp…) szimpatikusak. Olyan igazi bizonytalan fiatalok, akik a saját érzéseiket sem tudják még helyre tenni, nemhogy mások érzését felismerni. Cukik voltak.

- Nagyon mókás az első találkozásukat leíró jelenet, és klassz, hogy visszatér majd ez a momentum a novella végén.

Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!

- Először is örülök, hogy egy meleg srácokról szóló történet is bekerült a kötetbe. Boldi nagyon szerethető karakter, át lehet érezni az első randival kapcsolatos félelmeit és reményeit.

- Tetszett, hogy sikerült meglepni. A történet feléig azt gondoltam, egy egyszerű romantikus sztorit olvasok, amelyben két srác találkozik, tetszenek egymásnak és összejönnek. De nem, ez nem volt ennyire egyszerű. Viszont a probléma, amely a történetben végül felmerül szintén nem a megszokott gondok közül került ki, ami szintén meglepett, de tetszett is.

- A tetőkertben a fangirl lányos jelenet egyfelől mókás volt, másfelől nagyon kiemelte azt, hogy az elfogadásnak is megvan a kulturált módja, és amikor túlzásba viszik, az zavaró is lehet.

- A szülők sms válaszán sikerült jót kuncognom. Klassz, amikor egy szülő így áll a gyerekéhez akármilyen témáról is legyen szó.

Miklóssy Niki: Merülés

- Ugyancsak nagyon örültem, hogy egy leszbikus lányokról szóló történet is bekerült a kötetbe. Meleg srácokról most már kezd egyre több történet megjelenni Magyarországon is, de valamiért a lány-lány szerelem nem kap akkora teret az irodalomban. Amit én személy szerint nagyon sajnálok. A történet egyébként két fiatal lányról szól, akik először összebarátkoznak, aztán egymásba szeretnek, mindezt viszont bonyolítja, hogy egy kis városkában élnek, amelyben mindenki ismer mindenkit, és elég vallásos közösségről van szó, amely nem fogadja el a homoszexualitást.

- A szöveg stílusa nagyon szépen visszaadja azt a finomságot, lágyságot, amely szerintem a nők közötti szerelmet jellemzi. Nagyon jól vannak megválogatva a szavak, kifejezések. Az egész történet, mintha lágyan cirógatná az embert olvasás közben. Nagyon sikerült elkapni a megfelelő hangulatot.

- Örültem, hogy végigkövethettem a lányok megismerkedését, összebarátkozását, az érzéseikre való ráébredést, és azt, ahogyan szembekerültek az első gondokkal. Sikerült olyan háttérrel és személyiséggel rendelkező karaktereket alkotni, akiket könnyű volt megkedvelni.

Nagy Roxána: Zsongás

- Allergiás vagyok a méhcsípésre. :D Az, hogy ennek ellenére nagyon tetszett ez a novella, azt hiszem, elmondja, hogy igazán jól sikerült. Azt nem mondom, hogy sikerült megkedveltetnie velem a méheket, de a főszereplőket nagyon bírtam, és tetszett, hogy ennyire lelkesen állnak a természethez és a méhészethez.

- A főszereplőlány férfiakhoz való hozzáállása és ennek a hozzáállásnak az oka nagyon ismerős számomra, mert hasonló apám volt, és ez hasonló kihatással volt arra, hogyan viselkedem ösztönösen a férfiakkal. Szóval teljesen reálisnak érzem a női karakter érzéseit és viselkedését.

- Nagyon tetszett Kornél viselkedése és kitartása. Igazán szimpatikus férfikarakter volt, tökéletes egy romantikus novellához.

Misz Anna: Színteória

- Tetszik, hogy a főszereplők nem átlagosak, mivel egy idős házaspárról szól a történet, akik épp vérvételre várnak. Ez nem megszokott egy YA novellánál, mégis azt kell mondjam, ez az egyik legaranyosabb, legromantikusabb novella a kötetben. Ha egyszer megtalálnám az Igazit, remélem, hogy ilyenek leszünk majd idős korunkra.

- Nagyon bejön, ahogy az idős hölgy, Illya különböző testi érzetek (illatok, tapintás, hangok) segítségével meséli el megvakult férjének, Ericnek, hogy milyenek is a különböző színek. Nagyon aranyosnak, kreatívnak találtam ezt.

A kötetet azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikát és szerelmet változatos módon feldolgozó novellákat, amelyek ezerféle hatást váltanak ki az olvasókból a nevetéstől kedve a könnyeken át egészen a mély gondolatokig.

Kedvenc novella (fantasy): V. K. Bellone-tól a Tajték.

Kedvenc novella (valódi világ): Novák Vica: (Át)hangolókulcsok és Misz Anna: Színteória döntetlen helyet kapott a szívemben.

Kedvenc idézetek:

„Azt hiszem, semmit nem utálok jobban, mint hajnali négykor hívást kapni, hogy Gabriel arkangyal tai chi edzést tart a Margit-szigeten.” (On Sai: Utálom a hétfőt)

„A fiú érintése új életet hordozott. Amerre járt, zöld nedvek és zsíros föld illatát szabadította el. A madarak már nem rebbentek fel a szerszámok fémes zajától, a kedveskedő szavak is beleolvadtak a csarnokot betöltő csicsergésbe. A kertész az üvegház részévé vált, és Lea örömmel fogadta be őt otthonába.
Azon az éjszakán a lány érintésekről álmodott. Nem kúszónövények indáiról, nem is énekesmadarak tolláról és apró karmocskáiról. Emberi kéz érintéséről.” (Nyírő Szabina: Kristálykastély)

„Sebestyén felsóhajtott. Megint a szokásos téma. Ez a baj az örökléttel: az ember apja szó szerint örökké tudja hajtogatni ugyanazt.” (Róbert Katalin: Holdvilág piknik)

„A fókafiaknak mind szimmetrikus vonásai voltak, egyenes orruk, enyhén szögletes, szőrtelen álluk és a bundájukhoz hasonló színű, dús hajuk. Makulátlan szépségük miatt viszont mind ugyanolyannak tűnt a szememben. A halász azonban senki másra nem hasonlított. Hosszúkás arca előre ugró, hegyes állban végződött, melyen gyakran ült borosta. Görbe orrát százával lepték el a szeplők, magas homlokába folyton odatévedt egy-egy kócos, rézvörös tincs. Nem volt jóképű, sosem hittem annak. De miközben beszélt, az arca a hangjával együtt mesélt, a száj és a szemek mellett megjelenő ráncokkal, a hínárszín szemekben megcsillanó vidámsággal. Ez az arc ő maga volt, csakis ő.
Nem tudom, mikor álmodtam először arról, hogy megérintem. Érezni akartam tenyerem alatt az izmok apró rándulásait, amikor nevet, és ujjaimmal kitapintani a ráncok barázdáit.” (V. K. Bellone: Tajték)

„– Mi a baj, kicsi Cúranne? – kérdezte álmosan, miközben átkarolt.
– Rejtsd el előlem! – zokogtam.
– Micsodát?
– A fókabőrt. Kísért. A tenger hív, el akar venni tőled. Olyan nagyon hív, Ennis! Tudom, hogy nem enged majd vissza hozzád.” (V. K. Bellone: Tajték)

„– Ezt a gitárt Spanyolországból hoztam magammal. Az egyik legjobb a világon, gyönyörűen szól. Csakhogy... – Elkezdte tekergetni a kulcsforma bigyókat a gitárnyak végén, és mikor megpendítette a húrokat, a hangszer olyan hamisan nyögött fel, mintha legalábbis én próbáltam volna játszani rajta. – ...nem mindegy, hogyan van behangolva. Látod? Ezek itt a hangolókulcsok. Azért felelnek, hogy elég feszesen tartsák a húrokat, így azok a megfelelő hangon szólalnak meg.
Visszatekerte a hangolókulcsokat, egymás után megrezegtette a húrokat, majd játszott egy lendületes dallamfoszlányt. A gitár ezúttal énekelt a keze alatt.
– Veled is ezt fogom csinálni – jelentette ki, mire felvontam a szemöldököm.
– Behangolsz? – kérdeztem, mire ő könnyedén biccentett válaszul. – Nem vagy te túl magabiztos?
– Francia vagyok. Nem ismerek lehetetlent.” (Novák Viktória: (Át)hangolókulcsok)

„A méhecske csiklandós táncot járt a tenyeremen. Hatalmas, fekete szemével, tompa, fullánktalan potrohával és hártyás szárnyával a legédesebb, legártalmatlanabb hím volt, akivel valaha találkoztam. Aztán a kezemre piszkított és elrepült.
– Életem története – dünnyögtem.” (Nagy Roxána: Zsongás)

„– Ja, igen, a kék, a kék az... ilyen. Mint a víz. – Illya hagyta, hogy Eric két ujjal a pohárba nyúljon, és a hideg kicsit megborzongassa.
– Ez tényleg nagyon... kék. És a piros? – nyújtotta a kezét Eric.
Illya finoman csípett a kézfejébe, a körme hegyével.
– Ez a piros.
– És a sárga?
Illya a tenyerébe fogta a kezét, és a hüvelykujjával addig dörzsölgette, amíg fel nem melegedett.
– Ez a sárga. Meleg, mint a nap. Nyáron jobban érezni.
Eric szájának sarka mosolyra rándult.
– Azt hiszem, a sárga a kedvenc színem.” (Misz Anna: Színteória)

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Mivel ez a könyv a novellákról szól, ezért játékunk során olyan írók nevére leszünk kíváncsiak, akiknek novellás kötetük (is) jelent meg. Az állomások során olyan információkat találhattok majd, amik alapján ki kell találnotok az adott író nevét. Ezt kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Információk a játékhoz:

A magyar groteszk próza megteremtője, akinek egypercesei a leghíresebbek.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.23. Spirit Bliss
01.25. Szembetűnő
01.27. Dreamworld

01.29. Sorok között