A hírvivő tökéletesen beleillik Az emlékek őre sorozat koncepciójába: ismét egy új közösséget ismerhetünk meg, amely sötét titkokat őrizget. Ám ezúttal nem kell teljesen kiszakadnunk az előző részek történetéből, mert kezdenek összeérni a szálak. Ebben az új közösségben, Faluban újra felbukkan az első kötetből ismert Jonas és Gabe, és a második kötet egyik mellékszereplője, Matt (vagyis most már Matty) lesz a főszereplő. Visszatér Kira és az édesapja is.
Vagyis bár a környezet új, barátok között érezhetjük magunkat.
Mattyt Kira vak édesapja, a Látó fogadta örökbe, ő neveli évek óta, Matty pedig fiatal férfivá érett. Már nem az a neveletlen utcagyerek, aki régen volt, kijárta az iskolát, és hasznos tagja Falu közösségének.
Különleges képességei is vannak. Erdő, amely elválasztja Falut a többi közösségtől, veszélyes azok számára, akik belépnek a fák közé, de Mattyt valamiért szereti és átengedi. Így ő lesz a hírvivő a közösségek között. Falu lakossága is különleges, hiszen kitaszítottakból áll. Azok alkotják, akik más közösségekből menekültek el, mert ott fizikai, lelki erőszak vagy szellemi elnyomás érte őket. Sokan közülük valamiféle testi fogyatékossággal élnek, emiatt vetette ki őket a többi közösség magából.
Matty boldog Faluban, elégedett az életével. Van egy lány, aki nagyon tetszik neki, és néha meglátogatja Kirát is, aki időközben változásokat hozott a saját közösségébe. Aztán szép lassan minden megváltozik, és Falu élete sötétségbe borul.
Felbukkan a cserepiacon egy Cseremesternek nevezett férfi, aki Falu békés és nyitott közösségében elülteti az idegengyűlölet, az önzés és a kapzsiság magvait. Falu polgárai, akik maguk is menekültként érkeztek, azt követelik Vezetőtől, hogy zárják le Falut, és ne engedjenek be több idegen embert. Ezzel egy időben Erdő is sötét, életveszélyes hellyé válik még Matty számára is. Mintha el akarná szigetelni Falut a többi közösségtől.
Matty az életveszély ellenére útnak indul Erdőn át Kira otthona felé, hogy áthozza őt Faluba az apjához, még mielőtt valóban lezárnák Falu határait. Ám az út veszélyekkel teli, Erdő pedig vért és szenvedést akar…
Nagyon tetszett a történetben, hogy az új környezet ellenére végre viszontláthattam a régi szereplőket is. Kíváncsi lettem, hogyan érnek össze a szálak. És bár a teljes képet csak a negyedik könyvvel együtt kaptam meg, már ez a rész is sok mindent feltárt például Jonas életéből.
Érdekes volt az alapkoncepció, vagyis hogy a legjobb emberből is lehet önző, kapzsi lélek, ha valaki a legnagyobb vágyaival kísérti meg. Cseremester tökéletes főgonosz. Falu népének vágyait, álmait, félelmeit használja ki, hogy szörnyetegeket teremtsen. Érdekes elgondolkozni azon, vajon mi bedőltünk volna-e neki. Mit adnánk oda azért, hogy valaki teljesítse életünk legnagyobb vágyát? Elég erősek lennénk nemet mondani? Vagy gyengének bizonyulnánk végül?
Szintén elgondolkoztató és aktuális kérdés a Falu lakosaiban is felmerülő dilemma: mit kéne tennünk azokkal szemben, akik idegenként segítséget kérnek tőlünk? Zárkózzunk el előlük, mert az a legfontosabb, hogy nekünk és a közösségünknek a lehető legjobb legyen, vagy mondjunk le néhány dologról, osszuk meg, ami a miénk, és segítsünk ezzel a rászorulókon? Sokszor gondolkozom azon, hogy ha az emberiség nem lenne önző, lényegében minden egyes embernek jutna elég étel, víz, gyógyszer, lakás, föld és minden egyéb is. Pusztán azért nem jut, mert vannak, akik nem elégszenek meg annyival, amennyire szükségük van, hanem még és még kell nekik. Felhalmoznak olyan tárgyakat, amikre nincsen valódi szükségük, és akkora vagyont, amit soha az életben nem tudnak elkölteni nemhogy ők, de még a dédunokáik sem. Van ennek értelme úgy, hogy közben a világon emberek, gyerekek éheznek nap mint nap?
Szóval, igen, tetszettek azok a témák, amiket Lowry felvetett ebben a kis történetben, mert valóban elgondolkoztatóak.
A történet vége is nagyon ütősre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy az fog történni, ami, főleg, hogy egy ifjúsági regényről van szó. Eleinte nagyon dühös voltam Lowryra, és csak a negyedik könyv olvasása során bocsátottam meg neki, amikor rájöttem, hogy mindennek így kellett történnie, hogy végül össze tudjon állni a négy könyv egyetlen kerek történetté.
Ez a könyv is inkább tűnt novellának, semmint regénynek, valamiféle előkészítésnek a negyedik könyvhöz, de szórakoztató és izgalmas volt. Matty karakterét korábban is nagyon szerettem, most pedig sikerült még inkább megszeretnem.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a kirakósokat, és türelmesen ki tudják várni, hogy elérjenek a negyedik könyvig, ami kiteljesíti az első hármat.
Kedvenc karakter: Matty.
Kedvenc rész: Matty és a Látó közötti beszélgetések.
Kedvenc idézet:
"Felterjesztésre került egy indítvány – számos aláírással megtámogatva –,hogy zárják le Falut az újabb jövevények előtt. A javaslatot meg kellett vitatni, és szavazni kellett róla.
Az ötlet nem először vetődött fel.
– Alig egy éve, hogy leszavaztuk ezt az indítványt – emlékeztetett az öreg, miután Matty felolvasta neki az üzenetet. – Ezek szerint megerősödött a mozgalom.
– Azért még mindig rengeteg hal van – bizonygatta Matty –, és bő a termés a gabonaföldeken.
A vak ember összegyűrte és a tűzbe dobta az üzenetet.
– Nem a halakról és nem is a gabonáról van itt szó – csóválta a fejét. – No persze arra fognak hivatkozni. Legutóbb is azt hangoztatták, hogy egyre kevesebb az élelem. Nem, ez...
– Kevés a lakóhely?
– Annál is többről van szó. Hirtelen nem is jut eszembe a szó... Az önzés, igen, ez az. Faluban felütötte a fejét az önzés."
Vagyis bár a környezet új, barátok között érezhetjük magunkat.
Mattyt Kira vak édesapja, a Látó fogadta örökbe, ő neveli évek óta, Matty pedig fiatal férfivá érett. Már nem az a neveletlen utcagyerek, aki régen volt, kijárta az iskolát, és hasznos tagja Falu közösségének.
Különleges képességei is vannak. Erdő, amely elválasztja Falut a többi közösségtől, veszélyes azok számára, akik belépnek a fák közé, de Mattyt valamiért szereti és átengedi. Így ő lesz a hírvivő a közösségek között. Falu lakossága is különleges, hiszen kitaszítottakból áll. Azok alkotják, akik más közösségekből menekültek el, mert ott fizikai, lelki erőszak vagy szellemi elnyomás érte őket. Sokan közülük valamiféle testi fogyatékossággal élnek, emiatt vetette ki őket a többi közösség magából.
Matty boldog Faluban, elégedett az életével. Van egy lány, aki nagyon tetszik neki, és néha meglátogatja Kirát is, aki időközben változásokat hozott a saját közösségébe. Aztán szép lassan minden megváltozik, és Falu élete sötétségbe borul.
Felbukkan a cserepiacon egy Cseremesternek nevezett férfi, aki Falu békés és nyitott közösségében elülteti az idegengyűlölet, az önzés és a kapzsiság magvait. Falu polgárai, akik maguk is menekültként érkeztek, azt követelik Vezetőtől, hogy zárják le Falut, és ne engedjenek be több idegen embert. Ezzel egy időben Erdő is sötét, életveszélyes hellyé válik még Matty számára is. Mintha el akarná szigetelni Falut a többi közösségtől.
Matty az életveszély ellenére útnak indul Erdőn át Kira otthona felé, hogy áthozza őt Faluba az apjához, még mielőtt valóban lezárnák Falu határait. Ám az út veszélyekkel teli, Erdő pedig vért és szenvedést akar…
Nagyon tetszett a történetben, hogy az új környezet ellenére végre viszontláthattam a régi szereplőket is. Kíváncsi lettem, hogyan érnek össze a szálak. És bár a teljes képet csak a negyedik könyvvel együtt kaptam meg, már ez a rész is sok mindent feltárt például Jonas életéből.
Érdekes volt az alapkoncepció, vagyis hogy a legjobb emberből is lehet önző, kapzsi lélek, ha valaki a legnagyobb vágyaival kísérti meg. Cseremester tökéletes főgonosz. Falu népének vágyait, álmait, félelmeit használja ki, hogy szörnyetegeket teremtsen. Érdekes elgondolkozni azon, vajon mi bedőltünk volna-e neki. Mit adnánk oda azért, hogy valaki teljesítse életünk legnagyobb vágyát? Elég erősek lennénk nemet mondani? Vagy gyengének bizonyulnánk végül?
Szintén elgondolkoztató és aktuális kérdés a Falu lakosaiban is felmerülő dilemma: mit kéne tennünk azokkal szemben, akik idegenként segítséget kérnek tőlünk? Zárkózzunk el előlük, mert az a legfontosabb, hogy nekünk és a közösségünknek a lehető legjobb legyen, vagy mondjunk le néhány dologról, osszuk meg, ami a miénk, és segítsünk ezzel a rászorulókon? Sokszor gondolkozom azon, hogy ha az emberiség nem lenne önző, lényegében minden egyes embernek jutna elég étel, víz, gyógyszer, lakás, föld és minden egyéb is. Pusztán azért nem jut, mert vannak, akik nem elégszenek meg annyival, amennyire szükségük van, hanem még és még kell nekik. Felhalmoznak olyan tárgyakat, amikre nincsen valódi szükségük, és akkora vagyont, amit soha az életben nem tudnak elkölteni nemhogy ők, de még a dédunokáik sem. Van ennek értelme úgy, hogy közben a világon emberek, gyerekek éheznek nap mint nap?
Szóval, igen, tetszettek azok a témák, amiket Lowry felvetett ebben a kis történetben, mert valóban elgondolkoztatóak.
A történet vége is nagyon ütősre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy az fog történni, ami, főleg, hogy egy ifjúsági regényről van szó. Eleinte nagyon dühös voltam Lowryra, és csak a negyedik könyv olvasása során bocsátottam meg neki, amikor rájöttem, hogy mindennek így kellett történnie, hogy végül össze tudjon állni a négy könyv egyetlen kerek történetté.
Ez a könyv is inkább tűnt novellának, semmint regénynek, valamiféle előkészítésnek a negyedik könyvhöz, de szórakoztató és izgalmas volt. Matty karakterét korábban is nagyon szerettem, most pedig sikerült még inkább megszeretnem.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a kirakósokat, és türelmesen ki tudják várni, hogy elérjenek a negyedik könyvig, ami kiteljesíti az első hármat.
Kedvenc karakter: Matty.
Kedvenc rész: Matty és a Látó közötti beszélgetések.
Kedvenc idézet:
"Felterjesztésre került egy indítvány – számos aláírással megtámogatva –,hogy zárják le Falut az újabb jövevények előtt. A javaslatot meg kellett vitatni, és szavazni kellett róla.
Az ötlet nem először vetődött fel.
– Alig egy éve, hogy leszavaztuk ezt az indítványt – emlékeztetett az öreg, miután Matty felolvasta neki az üzenetet. – Ezek szerint megerősödött a mozgalom.
– Azért még mindig rengeteg hal van – bizonygatta Matty –, és bő a termés a gabonaföldeken.
A vak ember összegyűrte és a tűzbe dobta az üzenetet.
– Nem a halakról és nem is a gabonáról van itt szó – csóválta a fejét. – No persze arra fognak hivatkozni. Legutóbb is azt hangoztatták, hogy egyre kevesebb az élelem. Nem, ez...
– Kevés a lakóhely?
– Annál is többről van szó. Hirtelen nem is jut eszembe a szó... Az önzés, igen, ez az. Faluban felütötte a fejét az önzés."
Értékelés: TETSZETT.