Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. július 28., kedd

Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné Extra (interjú)


Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!


1. A Szárazság című regényed egy Magyarországon játszódó disztópia. A magyar írók többsége inkább külföldre helyezi a történeteit, te miért döntöttél Magyarország mellett?


Amikor disztópiát, lehetséges jövőt esetleg alternatív valóságot ábrázoló könyvvel vagy filmmel találkozom, a történet egy pontján mindig elkalandozom: hogyan zajlana ez nálunk? Milyen hatással lenne az adott technológia vagy esemény a magyar emberek életére? Mi történne velem?

Egy amerikai disztópia Amerikában játszódik, és ez teljesen természetes. A szerző ott született, ott mozog otthonosan, az érdekli, a hazájában mi történne. Nekem ugyanilyen egyértelmű, hogy Magyarországról írjak.


2. Látszólag a fő bonyodalmat a vízhiány okozza, de a mélyben ezernyi más ijesztő társadalmi, politikai gondot is észrevehetünk. A regényt egyfajta „jóslatnak” szántad a világ számára, vagy inkább figyelmeztetés, hátha még változtathatunk?

Nem volt igazán jósló vagy figyelmeztető szándékom, amikor írtam. Az alapján építettem fel a történetet és a hátteret, amit a világ működéséről eddig tapasztaltam, és arra a rengeteg kérdésre kerestem a választ, ami a klímakatasztrófáról szóló cikkek kapcsán felmerült bennem.

A mélyben szinte mindig találni társadalmi, politikai problémát.

Abból indultam ki, hogy az emberek alapvető jellemvonásai évszázadok alatt sem, vagy csak alig változtak. Ugyanúgy jelen volt a hatalomvágy, az árulás, a félelem, de a szerelem, a családféltés vagy a jóság is. Valószerűtlennek tűnt, hogy harminc év múlva egészen mások jönnének szembe az utcán. Ebben szívesen élnék át pozitív változást, ha odaérünk!


3. Két igazán érdekes főszereplőt ismerhettem meg Dani és Anikó személyében. Dani magának való, egyedien kommunikál és egyedien látja a körülötte lévő világot is. Igazán jól kidolgozott karakter. Anikó pedig tökéletesen kiegészíti, és elfogadja, szereti őt olyannak, amilyen. Mesélnél nekünk arról, hogyan születtek meg a fejedben ők ketten?

Először azt tudtam, hogy képregényeket fog valaki rajzolni. Sok rövid történet volt a fejemben, ami inkább képekből állt, és szerettem volna őket valahogy átadni. Rajzolni viszont egyáltalán nem tudok.

Dani karaktere formálódott meg először, láttam őt magam előtt, ahogy alkot, és azonnal éreztem, hogy szüksége lesz egy társra. Olyan párost szerettem volna, akik jól kiegészítik egymást, és ez szimbolikusan a művészetükben is megjelenik.

Ezután már ketten rajzoltak a lelki szemeim előtt, csendben, teljes egyetértésben, de nyilván előbb-utóbb meg kellett szólalniuk.

Daniban az első pillanattól azt kedveltem, hogy magától értetődően jött. A hangja, a hiányos, de lényegre törő mondatai, a gesztusai. Olyan erővel jelent meg, hogy maga köré csavart mindent. A környezete a tolmácsává vált, még az elbeszélő is az ő stílusára rezonált.

Anikót olyan szereplőnek szántam, aki képes kompenzálni Dani sajátos hozzáállását a világhoz, ugyanakkor ő is kívülálló a többiekhez képest. Két egészen különböző személyiség jött így létre, izgalmas volt a kapcsolatuk dinamikáját alakítani, figyelni.


4. Ha a valóságban is kitörne egy ilyen vízhiány miatti pánikhelyzet, te hogyan reagálnád le? Mit tennél, mit éreznél?

A regény megírása előtt valószínűleg mást válaszoltam volna. Azóta viszont túl vagyunk egy világjárvány első szakaszán, aminek a körülményei kísérteties hasonlóságokat mutattak a leírtakkal. Azóta tudom, hogy valószínűleg én is félnék, minden lehetséges forrásból tájékozódni próbálnék, és annyi készletet igyekeznék felhalmozni, amivel a családomat biztonságban tudom.

Amikor a bevásárlóhelyek üres polcairól írtam télen, még nem gondoltam, hogy tavasszal átélem. Ebben remélem, nem lesz újra részünk!


5. A regényben előkerül az a gondolat, hogy az előző generáció is idealistaként kezdte, de aztán a hatalom és az irányítással járó felelősség, valamint talán a csalódottság is, megváltoztatta őket. Úgy gondolod, hogy minden idealistára ez vár? Vagy látsz reményt arra, hogy valakinek sikerülhet valódi pozitív változást hoznia a világunkba?

Abban, hogy valaki majd változást hoz, nem hiszek. Abban inkább, hogy kialakul az emberek túlnyomó többségében a változásra való igény, és esetleg egy ideálisnak vélt vezető mögé szívesen felsorakoznának.

A környezetvédelem azért is nehéz kérdés, mert a döntő részében mindenkinek, naponta tevékenyen részt kell venni. Nem elég vezetőt választani, aki a csapatával megold egy problémát. Az egyes embereknek tudatosan életmódot, szemléletet kell váltani ahhoz, hogy működhessen, és ez rengeteg áldozattal járhat, akár kényelmi, akár anyagi szinten.

Az nem baj, ha az ember fejében kialakul egy ideális világ, amivel összeméri a sajátját, csak arról nem szabad közben megfeledkezni, hogy a kettő között hosszabb-rövidebb, járhatóbb és járhatatlanabb utak vannak.

Rengeteg energiát emészthet el, ha valaki azon görcsöl, hogy valami a világában miért nem úgy működik, ahogyan az szerinte normális, elvárható lenne. Ha egy ideális képpel a fejében az ember csak azt listázza, mennyi negatív tapasztalat érte, könnyen csalódottá válhat, és megszűnhet benne a tenni akarás.


6. A történet mellékkarakterei is érdekesek. Zoli, Ali, Alex, Orsolya és Balázs. Akad köztük, aki a hatalmat szolgálja, olyan is, aki csalódott a világban és egyszerűen kivonult belőle. Van, aki hazudós, mégis jólelkű, és akad, aki a hazugságait rosszra használja fel. Melyikük személyiségével, életfelfogásával tudsz a leginkább azonosulni?

Minden karaktert úgy igyekszem megalkotni, hogy a tetteik mögött érthető, érezhető legyen a motiváció. És adok valami olyan tulajdonságot is nekik, ami miatt – legalább nekem – rokonszenvesek lehetnek.

Zolinak van egy álma, amihez mindenáron ragaszkodik, és ezt a kitartását becsülöm, igaz az árat, amit fizetett érte, nem vállalnám. Ali az egyik legéletrevalóbb karakter, különösen kedvelem, bár ez a fajta vagányság belőlem hiányzik. Alex a jég hátán is megél, ezt mégis úgy tudja alakítani, hogy közben másoknak is segít. Orsolyát és Balázst együtt érdemes kezelni, valaha kiváló szakemberek voltak, akik belerokkantak a valóságba, amikor kikerültek a tudomány védőburka alól. Összeköti őket a küzdés és az élni akarás. Volt egy pont az életükben, amikor egy esemény vagy döntés miatt változtatniuk kellett a megszokott rutinjaikon, és ehhez aztán jól alkalmazkodtak.

Az említett szereplőkkel teljes egészében nem tudnék azonosulni, de mindegyikükben kedvelek valamit, ami miatt jó volt a megformálásukon dolgozni.


7. A történet igazi realista lezárást kapott véleményem szerint. Mindig a realizmust képviseled magánemberként és íróként is?

Íróként minél többfélét szeretnék írni, akár témáját, akár megvalósítását tekintve. Eddig három meglehetősen különböző regény van mögöttem, de mindig szem előtt tartottam, hogy amit elképzeltem, azt el lehessen hinni.

Olvasni is azt szeretem, amibe teljesen bele tudom élni magam, és ebből az érzésből nem esem ki egy-egy hiteltelen részlet miatt. Amikor befejezek egy regényt, az egyik legfontosabb visszajelzést azok az előolvasóim adják, akik számára teljesen ismeretlen a szöveg. Ha nekik valami hihetetlen vagy nem világos, akkor ott újra le kell ülni, azt a részt át kell gondolni, helyre kell kalapálni, esetleg újra kell írni.

Magánemberként folyamatosan vizsgálom a saját határaimat, de nem az a célom, hogy azokon belül éljek. Sokkal inkább az, hogy ezeket a határokat kijjebb toljam, ameddig lehet, és fejlődjek, amiben tudok. Ez összhangban van az írói munkámmal is.


8. Mi az, ami a leginkább foglalkoztat vagy megijeszt az emberiség jövőjével kapcsolatban?

A legjobban a technológiai haladás érdekel. Tipikusan olyan felhasználó vagyok, aki nem nagyon érti, hogyan működik az eszköz, de nagyon tetszik, amit csinálni lehet vele. Figyelem az űrkutatás eredményeit is, jó lenne megélni, hogy egy kicsit felgyorsulnak benne az események.

Ami aggaszt, hogy a technológia nem csak az otthonainkban felhasználható eszközök terén fejlődik, a hadászat is elképesztő mértékben halad. Ennek a versenynek például nem szeretném látni az eredményét.

Másfelől a hétköznapi életben tartok a személytelenedéstől. Sokan már most az ismerőseink zömével főleg elektronikus kapcsolatot tartunk, és egyre inkább azt érzem, hogy a személyes találkozás gesztusait, energiáit, apró mozdulatait még a videóbeszélgetés sem képes helyettesíteni.


9. Készülőben van a következő regényed? Ha igen, megtudhatunk róla valamit?

Van a fejemben több ötlet is, készülnek a jegyzetek, de hogy mikor lesz belőle valami, és az miről fog szólni, arról félig kabalából, félig pedig, mert még teljesen átalakulhat, nem merek többet mondani.

A Szárazság ötletéről például az első emlékeim 2017 novemberére vezetnek vissza, akkor az előző könyvem bemutatóján egy hasonló kérdésre azt válaszoltam, hogy nagyon szeretnék írni egy sci-fit. Voltak már elképzeléseim, de egészen más kerekedett belőle, mint amit akkor elgondoltam.


10. Az olvasók mikor és hol dedikáltathatják veled legközelebb a saját Szárazság-példányukat?

Egyelőre sajnos nem tudok biztosat mondani, az ember egy hétre előre is alig mer programot tervezni. Az őszi könyvhét lehetősége biztatónak tűnik, de ha lesz dedikálás vagy közönségtalálkozó, arról biztosan lesz információ Facebookon a Pagony Kiadó vagy a Tilos az Á Könyvek oldalán és a saját írói oldalamon.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladat a játékhoz:

"A klíma változását egyik legérzékenyebben jelző indikátor a ______ változása. A ______ mérete az olvadás illetve a friss hó közötti egyensúly eredményeként jön létre, és mint ilyen alkalmas lehet a változás követésére és jelzésére." (Mi a hiányzó szó?)


Állomáslista:

[Blogturné Klub]

07. 13. Könyvvilág

07. 15. Kelly és Lupi olvas

07. 17. Sorok között

07. 19. Hagyjatok! Olvasok!

07. 21. Veronika's Reader Feeder

07. 23. Könyv és más

07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 25., szombat

Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné


Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!


Miért választottam ezt a könyvet?


Mint tudjátok, odavagyok a disztópiákért. Lehet, hogy perverzség, de valamiért szórakoztat látni, hogy hányféle módon jöhet el a világvége. Ezen kívül tanulságosnak is tartom az ilyen történeteket, mert tippeket kaphatunk azzal kapcsolatban, hogy a különböző vészhelyzetekben hogyan kerülhetünk a túlélők közé.


Első gondolatok

Azok a legjobb disztópiák, amikről valóban el tudom hinni, hogy a valóságban is alakulhatnának úgy a dolgok, ahogyan az adott könyvben. A Szárazság sztorija ilyen. Nem csak azért, mert Magyarországon, magyar szereplőkkel játszódik a történet, és az ismerős környezet miatt valószerűbbnek éreztem mindent olvasás közben. Azért is, mert valóban bármikor bekövetkezhet egy globális vízhiány. Az emberek általi környezetszennyezés és a klímakatasztrófa következtében végül eljuthatunk odáig, hogy nemcsak az elmaradott, harmadik országbeli helyeken lesz nehéz vízhez jutni, hanem a modern világban is.

Az ember annyira megszokta, hogy csak megnyitja a csapot, és máris ihat, hogy elképzelhetetlennek tűnik egy olyan világ, amelyben ez nem így működik, pedig nem vagyunk messze tőle. Csak az elmúlt két hétben több olyan cikket is olvastam, amelyek arról szóltak, hogy adott kisvárosokban vízhiány van, így korlátozásokat kellett bevezetniük (nem lehet locsolásra, autómosásra és más nem létfontosságú dolgokra használni a vizet). Azokat a cikkeket nem is említem, amelyek arról szólnak, hogy a Balaton és más vizeink milyen állapotban vannak (pl. kékalgák túlzott elszaporodása). Szóval a Szárazság sztorijáról bármikor készséggel elhiszem, hogy megvalósulhatna a mi valóságunkban is.


Véleményem a könyvről

Rojik Tamás azon magyar írók közé tartozik, akiktől bármikor bármit szívesen fogok olvasni ezután. Egyfelől, mert élvezetes, amit írnak, másfelől, mert én magam is tanulhatok tőlük íróként. Nagyon rövid idő alatt sikerült elolvasnom a Szárazságot, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Amikor pedig mégis muszáj volt, akkor alig vártam, hogy újra kézbe vehessem és folytathassam az olvasást.

A történet a 2050-es években játszódik Magyarországon. A főszereplő egy Dani nevű fiú, aki elég izgalmas karakter. Az agya teljesen máshogy jár, mint az átlagembereké, talán valamiféle autizmusra hasonlító betegsége is lehet, de ez nincs szó szerint kimondva a könyvben. Dani beszédmódja is különleges és egyedi. Címszavakban beszél, nem rizsázik, csak a lényeget mondja. És csak akkor szólal meg, ha valóban van mit mondania. Egy osztálytársa, Anikó áll hozzá a legközelebb, akivel közösen készítenek egy képregényt. A kapcsolatuk is nagyon egyedi. Anikó elfogadja Danit olyannak, amilyen, és közben pozitív hatással van a fiúra mind művészi, mind emberi szempontból.

A gondok akkor kezdődnek, amikor Dani szüleinek megsúgja Dani beépített ügynökként dolgozó nagybátyja, hogy baj lesz hamarosan, készüljenek fel. Ugyanis vízhiány lép fel az egész országban, aminek zavargások és egyéb zűrök lesznek a következményei. A baj be is következik, Anikónak pedig nyoma vész. Dani az, aki útra indul, hogy megkeresse a lányt.

Dani Budapestről indul el Anikóért Pécsre, közben áthalad Dunaújvároson is. Mivel Pécsett lakom, Dunaújváros pedig a munkám miatt ismerős számomra, ezért klassz érzés volt az ismerős helyekről olvasni. Ettől még inkább úgy éreztem, hogy a könyvbeli dolgok közel állnak a valósághoz.

Dani útja nagyon veszélyes, de egyben izgalmas is. Több érdekes karakterrel is megismerkedik útközben, akiknek köszönhetően mi, olvasók is tanulhatunk néhány dolgot. Talpraesettséget, segítőkészséget, emberséget. Azt, hogy néha a hazugság álarca mögött csak szeretetvágy lakozik, és hogy a család nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakivel azonosak a génjeid, hanem azt, hogy a veszélyben számíthatsz rá.

A történet, bár ifjúsági disztópiaként van kategorizálva, jóval összetettebb, mint az ilyen kategóriában lévő könyvek többsége. A kalandos és szerelmi szál mögött ott van egy nagyon jól kidolgozott és végletekig realista politikai szál. A karakterek döntéseket hoznak, de ezek nem önfeláldozó hősök döntései, hanem hús-vér, esendő embereké. Olyanoké, akik talán meghalnának azokért az emberekért, akiket szeretnek, de elvont ideákért már nem feltétlenül. És szerintem ez így mutat valós képet rólunk. Mert valljuk be, kevés hős van közöttünk. A szánkat tudjuk jártatni, dühösen posztolgatunk a Facebookon, de tényleges cselekedetre és önfeláldozásra valami felsőbb jóért csak egy-két ember képes. Szóval igen, ez a regény végletekig realista. És mégsem elkeserítő vagy depressziós. Inkább megmutatja azt, hogy egy átlagember hogyan találhat boldogságot egy cseppet sem ideálisan működő világban. Nekem bejött ez a fajta új és valósághű ábrázolásmód, mert nem hős átlagemberként képes voltam átérezni és megérteni.

A történet lezárása is ezt a végletes, de nem depresszív realizmust tükrözi. Sikerült meglepni azzal, ahogyan zárult a regény, de örültem, hogy az író elég bátor volt meglépni ezt.

Nagyon érdekes volt Dani és Anikó képregénye is, amely történet volt a történetben. Ezen kívül élvezettel olvastam az alkotási folyamatról. Arról, hogy mennyire élvezik az ötletelést, milyen jól kiegészítik egymást alkotás közben, mennyire megviseli őket, ha kritikát kapnak, és örülnek, ha valaki tehetségesnek találja őket.

Hozzáteszem a szerelmi szál is különbözik az egyéb ifjúsági történetekben megszokottaktól. Ugyanis abban is elsősorban a realizmus diktál. Ami Dani és Anikó között történik az egy romantikus regényekhez szokott olvasónak nem tűnhet valami romantikusnak. A két fiatal kicsit béna, nehezen fejezik ki az érzéseiket (főképp Dani), ők maguk sem tudják, mit akarnak valójában. Nincsenek nagy teátrális vallomásaik és jeleneteik, mégis érezni a köteléket közöttük. Amely sokkal valószerűbb, hihetőbb, mint egy túlidealizált romantikus regényben. Nekem ez a fajta "romantika" sokkal jobban tetszik, mint a nyálas, elepedős, rózsaszín felhős fajta. Mert az ilyen kapcsolatok, ami Dani és Anikó között is van, hihetőbbek, kézzelfoghatóbbak, emberibbek. Hiszen, ha körülnézek a világban, több botladozó, bénácska szerelmest látok magam körül, mint tökéletes hősszerelmest.

Hogy tetszett a könyv?

Újabb magyar író került fel a példaképeim listájára, és biztos, hogy mást is fogok olvasni még tőle. A történet izgalmas, realista, összetett, a karakterek egyediek és jól kidolgozottak.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik bírják, ha tükröt tart eléjük egy regény, és nem azzal simogatja a buksinkat, hogy hősök vagyunk, tökéletesek, bátrak, hanem megmutatja a valódi esendő arcunkat. Ez lehet, hogy fájni fog, de sok mindenre rádöbbenti az embert.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Feladat a játékhoz:

"A hőmérséklet globális növekedése környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához vezet." (Igaz vagy Hamis?)


Állomáslista:

[Blogturné Klub]

07. 13. Könyvvilág

07. 15. Kelly és Lupi olvas

07. 17. Sorok között

07. 19. Hagyjatok! Olvasok!

07. 21. Veronika's Reader Feeder

07. 23. Könyv és más

07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz


2020. július 23., csütörtök

Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén


Miért választottam ezt a könyvet?

Az első résznek olyan függővége lett, hogy kérdés sem volt, érdekel-e a folytatás. Kíváncsi voltam, mi lesz Beladerrel, sikerül-e Razieléknek megmenteni az emberiséget, és milyen kalandokban lesz még részük.


Első gondolatok

Nos, a történet elején úgy tűnt, beindul a főcselekményszál, ami lényegében az előző könyvnek csak a legvégén kezdett el jobban kibontakozni. Ennek örültem, mert bár az első könyv is izgalmas volt a kitérőkkel együtt, mégiscsak a főszál az, ami igazán érdekelt.


Véleményem a történetről

Raziel és Belader egy alkunak köszönhetően folytathatja a küldetését. Fel kell kutatniuk azokat az embereket, akik segíthetnek nekik megakadályozni az emberiség kihalását egy vírus által. Ez a második könyv erről a felkutatásról szól lényegében. A kutatást könnyíti, hogy Razielt rehabilitálják az égiek, és visszakapja néhány angyaltulajdonságát. Nehezíti, hogy Belader kedve nem túl rózsás azóta, hogy az első könyv végén meghalt.

Ez a második rész egyfelől most már tényleg a főszálra koncentrál, másfelől tekinthető valamiféle összekötő kötetnek az első és a harmadik könyv között. Hiszen itt még nincsen szó a vírusról, nem kezdődik meg a tényleges harc az emberiség megmentése érdekében. Egyszerűen csak "sereget" toboroznak, olyan embereket, akik valahogyan segíthetnek megállítani a kihalásunkat.

Mivel a valóságban is küzdünk most egy világjárvánnyal, ezért vártam, hogy talán a könyvbeli vírusról kiderül, hogy valójában a Covid–19, és ezáltal a valóság bevonódik a történetbe, de egyelőre nem találtam erre utalást (bár a 3. részben még lehet). Ennek ellenére mégis reflektál a világunkban történő dolgokra a történet. Könnyű átérezni azt, hogy egy ilyen vírus okozhatja esetleg a civilizációnk, talán az egész emberiség vesztét.

Az is egy érdekes kérdés, hogy megérdemlünk-e egy ilyen szintű büntetést az emberiség bűneiért. Van még remény számunkra, ahogyan Raziel és a segítői gondolják? Vagy olyan szinten gonoszak vagyunk, hogy csak a teljes kipusztításunkkal lehet megmenteni tőlünk a bolygót, mint ahogy Mihály arkangyal véli?

Néha én magam is elbizonytalanodom, mert az emberiség borzalmas dolgokat tett és tesz, és bár az egyes emberek tanulnak, a tömegek nem, főképp azok nem, akiknek elég hatalmuk lenne valódi változást hozni. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a világon, amely képes lenne kiirtani saját magát teljesen, a többi faj nem önpusztító, őket is mi irtjuk ki. Szóval valahol mélyen megértem, hogy mennyire károsak vagyunk. Olyanok vagyunk a bolygónak, mint nekünk a kártevő rovarok, akikkel nem tehetünk mást, mint elővesszük az irtószert. De azért mégiscsak ember vagyok, szeretem a saját fajomat, látom magam körül a jó embereket, a gyerekeket, akik nem érdemlik meg, hogy bajuk essen. Érdekes morális kérdések ezek, amiken olvasás közben el lehet gondolkozni.

„– Egy vírus?? Tényleg ez lenne Mihály nagy terve? – álmélkodik Vicky. – Azt hittem, a pestis után mással próbálkozik majd. Az ember nagyon könnyen alkalmazkodik, lehet, hogy a betegség megtizedeli őket, de ezt is, mint az összes többit, túl fogják élni. Kizártnak tartom, hogy Mihály terve sikerüljön.

– Lehet, hogy igazad van, de mi van, ha ez egyszer tévedsz? Az utóbbi években nagyot fordult a világ, minden felgyorsult. A XIV. században közel kétmillió ember halt meg a pestis miatt, pedig akkor még csak hajóval, lovas kocsival vagy gyalog közlekedtek. Képzelj el egy hasonlót most! A betegség akár néhány nap alatt elterjedhet az egész bolygón! – győzködöm Vickyt.”


A történet nemcsak izgalmas, hanem megkapjuk benne az első könyvből már jól ismert humort is. Raziel gondolatai, a Beladerrel vívott szócsatái, az egyik harcban segítő, alkesz karakter groteszken vicces személyisége mind-mind olyasmi, ami szórakoztatja az olvasót.

A könyv vége megint csak hasonló az első részéhez: totális függővég. Amikor épp beindulnának az izgi események, egyszer csak elfogynak az oldalak. Ez jó trükk ahhoz, hogy az olvasó alig várja a következő rész megjelenését.


Hogy tetszett a könyv?

Igazán szórakoztató volt, egy hajszállal talán jobban is tetszett, mint az első rész.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, humoros, izgalmas fantasyt olvasni.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 22., szerda

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság – Blogturné


Immár a második része jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában R. F. Kuang nagy sikerű epikus fantasyjának, a Mákháborúnak. A Sárkányköztársaságban pedig még nagyobb a tét, ugyanis nem elég, hogy Zsinnek szembesülnie kell a szörnyű tettei következményeivel, de hamarosan egy újabb háborúban találja magát, ahol a fiatal lány talán még nagyobb kihívásokkal találkozik, mint korábban. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, játssz velünk és talán te leszel az a szerencsés, aki megnyeri a regény egy példányát!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, Kuang sorozatának első részét, a Mákháborút is imádtam. Szerintem egy minőségi, izgalmas és egyedi regény, amelynek úgy véltem, a folytatása sem lehet rossz. Nem tévedtem. A folytatás még sokkal klasszabb, olyannyira, hogy Kuang felkerült a példaképeim listájára.


Első gondolatok

Nagyon klassz volt visszatérni a történet világába. Annyira egyedi, hogy kíváncsian vártam, ezúttal mi fog történni. Volt néhány tippem, de persze teljesen másfelé kanyarodott a történet, úgyhogy végre élvezhettem, hogy egy sztorinak képtelen vagyok kitalálni az alakulását. Nyelvileg, stílusban Kuang továbbra is hozta azt, amit elvártam tőle, és a könyv első néhány fejezete után biztos voltam benne, hogy a karakterépítésben és a cselekményben sem kell majd csalódnom.


A történet

Az előző rész végén Zsin erkölcsileg kissé kétes módon eltörölte a mugeni ellenséget, úgyhogy most új ellenség után kellett nézni. Az izgalmas az volt, hogy ezúttal a saját császárnője és országa ellen kell harcolnia. A császárnő ugyanis elárulta még az előző könyvben a népét és a Cekót a mugenieknek, Zsin pedig bosszút akar állni rajta. Végül Nö-csa apjában lel szövetségesre, aki megdöntve a császárnő hatalmát köztársaságot akar csinálni Nikanból.

A regény nagy része arról szól, hogy hogyan készülnek fel Zsinék a lázadó területekkel együtt a császárnő elleni harcra, valamint a hadjárat különböző lépéseit, csatáit követhetjük végig. Nincs egyetlen oldal sem a könyvben, ami unalmas lenne. Kuang nagyon otthon van a politikában és a hadi tudományokban, úgyhogy zseniálisan, hitelesen és izgalmasan adja át a tudását a történetben is.

A legjobban az tetszik a sztoriban, hogy fogalmunk sincs róla, melyik oldal a jó és melyik a rossz. Mindegyiknek megvannak a maga okai, céljai, mindkét oldal tesz borzalmas dolgokat. Csak azért drukkolunk a köztársaságpártiaknak, mert Zsint a hibái ellenére is szeretjük, és azt akarjuk, hogy ő győzzön. Ez a regény, azt hiszem, akár tudatosan, akár öntudatlanul, de pontosan bemutatja azt, hogy az emberek nem logika, nem jó és rossz alapján választanak maguknak hitet, politikai oldalt, követendő példaképeket, hanem egyszerű szimpátia alapján. Ahogyan azt is megmutatja, hogy a jó és a rossz időnként csak nézőpont kérdése. Ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amelyekről tényleg azt tudom mondani, hogy teljesen hitelesen mintázzák a valódi világot, és teljesen hitelesen mutatják meg az emberi természetet. Én pedig imádom ezért a hitelességéért.

Alapvetően persze az ember azt mondaná, jobb a köztársaság, ne egyetlen uralkodó döntsön milliónyi ember életéről, hanem hadd döntsenek az emberek (vagy az általuk szabadon választott vezetők) maguk. Ám ha jobban belegondolunk, és mélyebben megvizsgáljuk a részleteket, máris jön a bizonytalanság. Vajon egy átlagos ember képes arra, hogy jó döntéseket hozzon olyasmikről, amikhez nem ért (pl. gazdaság, pénzügyek, kereskedelmi és politikai kapcsolatok stb.)? Vajon a nép által megválasztott tisztviselők valóban a nép érdekeit fogják nézni? Vajon jobb egy rosszul vezetett köztársaság, mint egyetlen jó császár vagy császárnő, akinek bár teljhatalma van, ért a vezetéshez és a nép érdekeit nézi? És lehet jó az a császár vagy császárnő, aki hajlandó nagyon rossz dolgokat tenni a népe többségének védelmében?

Annyi kérdés, amin csak elmélkedni tudunk, mert még a legokosabb emberek sem találták meg rájuk egyelőre a választ. Az biztos, hogy olvasás közben lesz miről filozofálnunk.

Ami még tetszett, hogy sosem tudtam előre, mi fog történni. Így őszintén izgulhattam a csaták és a főcsata során és az azt követő események miatt is. Hiszen ez a történet olyan, mint a Trónok harca, bármikor elveszíthetünk bárkit. A sztori vége pedig egyszerre lepett meg és nem lepett meg. Utólag belegondolva, valahol a lelkem mélyén számítottam arra, ami történt. Az utolsó fejezeteket végigaggódtam, elmorzsoltam néhány könnycseppet is miattuk, végül pedig igazi harci kedvvel csuktam be a kötetet alig várva, hogy végre a kezemben lehessen a harmadik rész is, és "tovább harcolhassak" Zsin oldalán.


Karakterek

Imádom Zsint. Nem tökéletes, sőt, vannak gonosz gondolatai, tettei, de ő maga nem gonosz. A drog és a benne lévő Isten az, aki miatt időnként nem önmaga, de ez változik majd a második kötetben. Hatalmas szeretetvágya van, ezért bízik olyanokban, akikben nem kéne feltétel nélkül. Néha kicsit érzéketlennek tűnt, például, amikor a Cekóról van szó. Időnként azt láttam, hogy a többi tag jobban kötődik egymáshoz és a Cekóhoz, mint Zsin. De ez valószínűleg csak a látszat volt, egyszerűen megijesztette őt, hogy a Ceko vezetőjeként élet-halál döntéseket kell hoznia.

Nagyon örülök, hogy több régi karakter is visszatért. Kitaj először kicsit idegesített, de aztán olyan kapcsolat alakult ki közte és Zsin között, ami nagyon érdekes volt. Nem akarok spoilerezni, majd mindenki meglátja olvasás közben, mire is gondolok. A lényeg, hogy az első könyvben Kitaj annyira nem érdekelt, de a második végére nagyon megszerettem őt.

Aztán ott van Venka. A mugeniek fogságában olyasmiket kellett átélnie, amit egyetlen nőnek sem kívánnék. De túlélte, és bár a családja, a népe, a serege tagjai vagy megvetik, amiért az ellenség megerőszakolta, vagy egyszerűen kínosan érzik magukat a közelében, ő egy baromi erős nő, aki nem hagyja eltaposni magát. Zsin pedig megérzi az erejét. Barátra és harcostársra talál benne. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz majd ki az írónő Venka karakteréből a harmadik könyvben, mert ebben inkább a vége felé lett nagyobb szerepe, abból viszont az látszik, hogy a következő részben végig előtérben lesz majd.

Van még valaki, aki felbukkan a múltból, de nem árulhatom el, hogy kicsoda, mert az spoiler lenne. Annyi biztos, hogy izgalmas, összetett karakter, akit szeretek és gyűlölök egyszerre. Megértem őt, és mégsem értem. Szintúgy nagyon várom, mi lesz vele a harmadik részben, mert esetében bármi megtörténhet még, meghalhat, hőssé válhat, boldog véget is nyerhet magának, majd meglátjuk...

Nö-csa apja, Vajszra szintén érdekes karakter. Az alapötlete, hogy köztársaságot kell létrehozni, nagyon tetszett, ennek ellenére végig bennem volt a gondolat, hogy vajon Zsin megbízhat-e benne. A férfi olyan szövetségeseket keresett magának, akik Zsint és a hozzá hasonlókat szörnynek, kísérleti alanynak tekintik, és végig attól féltem, hogy vajon meg tudja-e védeni tőlük (vagy végül meg akarja-e...).


Hogy tetszett a könyv?

I-mád-tam! Kuang íróként az egyik példaképem lett, és alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe kapjam. Zsin esendő, de szerethető, a többi karakter is nagyon izgalmas, a történet fenomenális, a cselekmény politikai és katonai szempontból hiteles. Azt hiszem, nekem nem is kell több egy tökéletes regényhez. Mert ez az.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy igazán komoly és jól kidolgozott, de izgalmas regényt akar olvasni.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

A Sárkányköztársaság egy igazán kivételes fantasy, de szerencsére a műfaj kedvelői már magyar nyelven is rengeteg elképesztő történet közül választhatnak. Ezért mostani játékunkban híres fantasykat gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy az idézetek alapján felismerjétek, melyik regényre gondoltunk. A helyes választ (lehetőleg a szerző nevével együtt) írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek van nyerni egy példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„– Nem örülök, hogy épp az én életemben kellett így történnie – sóhajtott Frodó.
– Én sem – bólintott Gandalf –, és senki se örül, hogy ilyen időket kellett megérnie. De hát nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.”


Állomáslista:

[Blogturné Klub]

07. 12. Utószó
07. 14. Utószó (extra)
07. 16. Readinspo (extra)
07. 18. Könyv és más
07. 20. Nem félünk a könyvektől
07. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 24. Readinspo

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 18., szombat

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy – Blogturné


Sophie Mackintosh különleges nyelvezetű és hangulatú disztópiával mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. A Kék sorsjegy egy olyan világot tár elénk, ahol a szabad akarat és a valódi döntés csupán illúzió, és ahol eleve elrendeltetett, hogy a nőknek milyen sorsot kell betölteniük. De mi történik akkor, ha valaki nem elégszik meg azzal, amit neki szántak, és ki akar törni a keretekből? Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok bloggereinkkel az öt állomáson keresztül, és nyerjétek meg az Athenaeum Kiadó által felajánlott példányt! 


Miért választottam ezt a könyvet?
 
Egyfelől érdekelnek a nőkről szóló könyvek, másfelől személyesen is foglalkoztat az anyaság vagy gyereknélküliség témája, úgyhogy azt gondoltam, ez a könyv képes lesz hatni rám érzelmileg, és talán mond valami olyat is számomra, amit érdekesnek vagy elgondolkodtatónak találhatok.



Első gondolatok


A regény stílusa néha kicsit túl csapongó volt számomra, és ezt azonnal érzékeltem, ahogy belekezdtem a könyvbe. Megesett, hogy egy mondatot többször is el kellett olvasnom, hogy értelmezni tudjam. Talán ez a csapongás annak köszönhető, hogy a főszereplő, Calla gondolatait olvashatjuk pont úgy, ahogyan az a fejében éppen lejátszódik. És hát, az ember gondolatai néha zavarosak. Ezt pedig jól visszaadta a stílus, csak hát nagyobb koncentrálást igényelt a szöveg értelmezése.


A stílus ellenére a történet maga azonnal érdekelni kezdett és elgondolkoztatott. Vajon meg lehet állapítani, hogy kiből lesz jó vagy rossz anya? Megfoszthatunk bárkit is attól, hogy megválaszthassa, akar-e gyereket szülni vagy sem? Nagyon érdekes kérdések. Elsőre egyértelműnek tűnhet a válasz, ám ha mélyebben belegondolunk, elbizonytalanodhatunk. Épp ezért lettem kíváncsi, vajon a regény milyen válaszokat ad majd nekem.


A történet

Egy olyan világban járunk, amelyben a lányoknak egy sorsoláson kell részt venniük, amint megjön az első menstruációjuk. Ha kék sorsjegyet kapnak, akkor nem szülhetnek gyereket, ha fehéret, akkor erősen ajánlott szülniük. Calla kék sorsjegyet kap, de ahogy múlnak az évek, rájön, hogy mindennél jobban vágyik az anyaságra. Így egy átveréssel eléri, hogy teherbe essen. Ám kék sorsjegyesként így kiveti magából a közösség, amiben él, és menekülnie kell.

A világ szabályait pontosan leírja a szerző a könyvben. Minden lány sorsáról a lottó dönt, aztán kidobják őket a világba, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. Ha sikerül biztonságos helyre kerülniük, akkor élhetik a nekik szánt életet. Ha megszegik a lottó döntését, és fehér sorsjeggyel intézkednek a magzat elhajtásáról vagy kékkel teherbe esnek, akkor a rendszer ad nekik egy hátizsákot néhány cuccal és néhány órát a menekülésre. Ha elkapják őket, vége a "játéknak", ha nem, és átjutnak a határon, akkor szabadon élhetnek, mintha a sorsjegyük soha nem is létezett volna.

A hiányérzetet bennem az okozta, hogy bár a szabályok világosak, nem kaptuk meg az indokokat. Miért alakult ki a sorsjegyes rendszer ebben a világban? A túlnépesedés miatt? Vagy más oka volt? Miért lökik ki a sorsjegyüket éppen csak megkapó lányokat a semmibe, hogy ezer veszély árán jussanak el egy nagyvárosba, ahol az életüket elkezdhetik? Mi a célja ennek a megpróbáltatásnak? Miért nem fogják el azonnal a sorsjegyüket semmibe vevő nőket, és miért adnak nekik esélyt a szökésre? Miért nehezíti meg a rendszer a saját dolgát? Nekem ezek az okok hiányoztak a világfelépítésből, ami egyébként izgalmasra sikeredett magyarázat nélkül is.


Ha ezt félretesszük, és nem keresünk az adott világ működésére okokat, akkor maga a történet nagyon érdekes. Egyfelől, mert aktuális problémákat boncolgat, másfelől, mert beleláthatunk olyan nők életébe, lelkébe, gondolataiba, akikre rákényszerítettek valamit, aminek ők talán az ellenkezőjére vágynak.

Láthatjuk, mennyire megviseli őket a kényszer, az, hogy megfosztották őket a döntés szabadságától. A regény is alátámasztja, hogy tényleg két dolog van, amiért egy nő bármire képes: hogy anya legyen, és hogy ne legyen anya. Mindkét késztetés ugyanolyan erős, mert a személyiségünk, az életünk, a jövőnk, a terveink, a céljaink, lényegében mindenünk ettől a döntéstől függ.


De persze ott van a gyerek szempontja is. Tény, hogy vannak nők, akik hiába akarnak gyereket, egyszerűen nem alkalmasak anyának. Az ilyen nők talán örömmel szülnek, de aztán mégis tönkreteszik a rossz döntéseikkel a gyerekük egészségét, életét, lelkét. Nem tudom, hogy az írótól tudatos volt-e az, hogy Calla (és szerintem a többi nő) személyiségét olyanná formálta, hogy olvasóként kételkedjek abban, vajon tényleg anyának való-e, de akár akarva, akár akaratlanul, előhozta belőlem ezeket a gondolatokat.

Calla személyisége számomra nagyon érdekes volt, főképp azért, mert átéreztem a gyerek iránti vágyát, de nagyon sok döntésével nem értettem egyet. Az érzéseim iránta elég ellentétesek voltak. Visszatetsző volt, ahogyan teherbe esett, de tény, hogy nem nagyon volt más választása, mint az átverés. Vállalta az anyasággal járó kitaszítottságot és veszélyt is, kötődött a magzathoz, mégis terhesen ivott, dohányzott, és elment olyan idegenekkel (szexelni is), akik veszélyesek voltak rá és a magzatra nézve is. Szóval hiszek a szabad döntésben, de közben mégis ott motoszkált bennem olvasás közben az, hogy vajon hány gyerek szenved és lesz később lelkileg beteg felnőtt az ilyen szabad döntések miatt. Vagy hány gyerek születik betegen az anya terhesség alatt hozott döntései miatt...


Fogalmam sincs, mi lenne a biztosan jó megoldás, csak ötleteim vannak, amik nehezen megvalósíthatók. Az biztosan helytelen és kegyetlen, ami a regénybeli világban van, mert előre, a tinédzserkor kezdetén biztosan nem lehet kiszűrni, kiből lesz jó anya és kinek nem kéne inkább szülnie. Meg hát, az emberek nem tévedhetetlenek, hogyan dönthetné el néhány ember azt, hogy valaki megfelelő-e anyának vagy sem... Mi van, ha tévednek? A szerencsére sem lehet egy ilyen döntést bízni, mert azzal is rengeteg ember életét tennék tönkre.

Végül arra jutottam, hogy ebben az esetben is az oktatásra és a segítségnyújtásra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. Egy olyan világot kéne létrehozni, ahol nem gyakorol semmi nyomást a nőkre ezzel a témával kapcsolatban. Ahol nem éreztetik azt a nőkkel, hogy csak akkor hasznosak, ha szültek, és kényszerítik ezzel bele őket az anyaságba akkor is, ha valójában nem akarnak gyereket és pocsék anyák lennének. És ahol nem jár anyagi, szakmabeli és egyéb hátránnyal az, ha valakinek van gyereke, és nem érzik úgy az egyébként anyaságra vágyó nők, hogy ha szülnének, akkor odalenne minden más céljuk és vágyuk. Na meg persze, ahol valós pszichológiai, anyagi, szakemberi, emberi stb. segítséget kapna mindenki a saját döntéséhez, pl. segítenének azoknak a nőknek, akik szeretik a gyereküket, de egyedül, segítség nélkül nem tudnák őt jól felnevelni. Szerintem ez lehetne a valódi megoldás, átformálni az emberek gondolkodásmódját és hozzáállását. A kulcsszavak az oktatás, nyitottság, elfogadás, segítségnyújtás, elvárások és kényszerek eltörlése. De egy egész bolygónyi ember gondolkodásának átformálása nem megy egyik pillanatról a másikra... Mégis abban kell hinnem, hogy egyszer majd eljutunk addig, hogy ilyen világban élhetünk, és akkor a nők valóban szabadon dönthetnek majd, és kevesebb lelkibeteg gyerek és felnőtt lesz a világon.


A könyvben a férfiak is megjelennek persze. Őket semmi nem szabályozza. Ha akarnak kék, ha akarnak fehér sorsjegyű nővel kezdenek. A kékkel lehet alkalmi vagy komoly kapcsolatuk is, a fehérrel csak komoly. Apák is akkor lehetnek, amikor csak akarnak, vagy ha nem akarnak, nem kötelező nekik.


Érdekes, hogy a könyvbeli férfiaknak nincs igazi nevük. Callának egy R. nevű férfival van viszonya, és egy A. nevű orvoshoz jár kezelésre. Talán ez annak a jelképe, hogy ebben a könyvben ők csak mellékszereplők. Most a nők a fontosak.

A könyv vége eléggé durva és megrázó. Bár az Epilógust nem igazán értettem. Egyfelől feleslegesnek tűnt számomra, epilógus nélkül is ütősnek és jól lezártnak éreztem a sztorit. Másfelől az utolsó oldal nekem megint csak zavaros volt. Nem tudtam eldönteni, hogy időben mikor játszódik az epilógus, még az utolsó fejezet idejében vagy évekkel később? Nem tudtam eldönteni, ki okozta azt a bizonyos dolgot, és azt sem, hogy az történt-e, amit Calla a lelki szemei előtt látott, vagy csak képzelte a dolgot... Még mindig ezen töprengek, próbálom megfejteni, hogy most akkor hogyan is zárult a regény. Talán pont ez volt az írónő célja ezzel, hogy az utolsó oldal után is ezen pörögjön az olvasó agya.


Hogy tetszett a könyv?

Volt néhány dolog, amit hiányoltam belőle, pl. a világ működésének magyarázata, vagy hogy pontosan tudjam, hogyan is zárult végül a sztori az epilógusban. Ezek ellenére nagyon érdekes volt a téma, élveztem a történet olvasását, mélyen elgondolkoztatott, és a vége (az epilógus előtti utolsó fejezet) nagyon megrázott, igazán ütősnek találtam.


Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket foglalkoztatnak a női problémák, a nőkről szóló elgondolkoztató történetek.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 


Nyereményjáték:

A regényben fontos szerepet játszik az anyaság kérdése. Mostani nyereményjátékunkban olyan regényekből találtok idézeteket, melyekben a várandósság és az anyaság szintén központi téma. A ti feladatotok, hogy az állomásokon szereplő idézeteket felismerjétek, és a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:


„A Szobában nekem meg Anyának mindenre volt időnk. Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótéreken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.03. Utószó
07.18. Spirit Bliss Sárga könyves út

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz