Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. február 27., kedd

E. K. Johnston: Ezer éjszaka - Blogturné


A Menő Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent E. K. Johnston Ezer éjszaka című regénye. Gyere hát, mese szól. Jön a hely, hol a jó, csoda mindig a pártodon áll. Hol a varázslat ér, oda gyakran betérsz. Csak annyit mondj: Ezer éjszaka vár reám! 

E. K. Johnston Ezer éjszaka című regénye megint csak a kivételekhez tartozik, mert a címe vonta magára a figyelmemet. Ki ne ismerné az Ezeregy éjszaka meséit, gondoltam, biztosan valahogy kapcsolódik a könyv a meséhez, és érdekelt, hogy milyen módon.

A történet egy Lo-Melkhiin nevű királyról szól, akit megszállt valami sivatagi démon az egyik vadászata alkalmával. Azóta folyamatosan újabb és újabb lányokat ragad el kényszerrel a családjaiktól, hogy feleségül vegye őket, azután az életerejüket elszívja. A történet elején ismét új feleségért megy egy sivatagi faluba, ahol él egy gyönyörű lány. Az egész falu azt hiszi, hogy a király őt fogja választani, ám a lány kevésbé szép húga feláldozza önmagát a testvéréért, és eléri, hogy Lo-Melkhiin őt vigye magával. A feleségeként pedig túléli az első éjszakát. Aztán a másodikat is. És így tovább… De vajon meddig tudja elkerülni a halált?

Nőgyűlölő meséből feminista regény

Nos, kicsit mást kaptam ettől a könyvtől, mint amire egyébként a cím és a fülszöveg alapján számítottam. Azt hittem, hogy az eredeti mese feldolgozása lesz a történet ifjúsági regény formájában, de igazából csak részben az. Ami hasonlít, hogy adott egy király, aki folyamatosan új feleséget rabol magának, akit aztán megöl, és adott egy új feleség, aki valamiért képes életben maradni mellette. De körülbelül ennyi is, amit párhuzamba lehet állítani az eredeti mesével.

Amiben különbözik a történet az a király motivációja és az új feleség módszere. Az eredeti mesében a király egyszerű halandó ember, akit megcsal a felesége, erre megöli, és a női nem iránti bosszúvágyból elkezdi legyilkolni a feleségeivé tett nőket. Johnston valószínűleg megérezte azt, hogy egy ilyen királyt a 21. századi olvasó nem tudna megkedvelni még akkor sem, ha az utolsó feleségét végül életben hagyja. Épp ezért kitalált egy fantasy szálat a történetbe.

A király igazából nem is a király. Megszállta őt egy démon, és a démon az, aki nőket öl. A valódi Lo-Melkhiin ott él a saját elméjében elzárva, nem képes irányítani a testét, és borzalmasan szenved azoktól a tettektől, amiket a démon az ő testében követ el. Vagyis nem egy gonoszlelkű férfit kell megszelídíteni a történetben, hanem egy valódi démont kell legyőzni, és egy jó férfit megmenteni tőle.

Ez feminista szemmel nézve nagyon klassz átírása a mesének, ugyanis azt sugallja, hogy egy valódi férfit, aki nőket rabol, bántalmaz, gyilkol, nem lehet megváltoztatni, így nem is lehet belőle pozitív főszereplő. Ahogyan a valóságban sem lehetne egy sorozatgyilkosból jó ember.

Mese, mese, mátka

Az új feleség módszere is más, mint az eredeti mesében. Ott ugye, azáltal marad életben, hogy elkezd mesélni a királynak egy történetet, amit aztán félbehagy azért, hogy a királyt kíváncsivá tegye, és mindig életben hagyja őt a következő éjszakáig, hogy folytathassa neki a mesét.

Itt a feleség és a király alig beszélnek egymással. Talán három-négy éjszakai beszélgetésük van konkrétan leírva számunkra (és még néhányat csak említenek nekünk), de ezek is rövidek, semmitmondóak. A lány mesél ugyan a családjáról, főképp a nővéréről a királynak, de nem meseszerűen, és nem folytatásokban.

A „mesék” mégis megjelennek a történetben, ám másféle módon. A feleség képes valamiféle transzba esni, amiben történeteket lát a sivatagban hátrahagyott családjáról és Lo-Melkhiinről. Először azt gondolja, hogy ezek képzelgések, de végül rájön, hogy sokkal többek annál, és felhasználhatja őket ahhoz, hogy legyőzze a királyban élő démont. Ezt a fegyverként is használható képességet pedig lényegében a nővérének köszönheti, de hogy milyen módon, azt nem spoilerezem le.

Mese egy egzotikus népről

Számunkra a sivatagi népek élete, szokásai egzotikusnak számítanak, mert nagyon más körülmények között töltik a mindennapjaikat, mint mi. Ezért ebből a szempontból igazán érdekes ez a könyv. Nagyon szépen, érzékletesen leírja, hol és hogyan él a könyvbeli új feleség még mielőtt Lo-Melkhiin magával ragadja.

Bár furcsák lehetnek ezek a szokások egy 21. századi, európai ember számára, a többségük egyáltalán nem ijesztő vagy taszító. Sőt, vannak köztük olyanok, amelyek nagyon tetszettek, például a testvérek közötti szoros kapocs, és hogy mindig együtt, közösen végzik el a munkájukat. Vagy a kisisteneknek tett ajánlások, és a velük kapcsolatos szertartások. Az is nagyon szép, hogy a karaván vezetőjének bár két felesége is van (ami a saját elveimmel ellentétes), a nők barátokként élnek együtt, és nemcsak a saját gyerekeiket szeretik igazán, hanem a másik nő gyerekeit is.

A leírások is gyönyörűek, a helyek, tárgyak, ruhák szinte megelevenednek az ember szeme előtt, annyira érzékletesen vannak szavakba öntve.

Egy igazi család

A Lo-Melkhiinben élő démon lényegében egy sorozatgyilkos, aki nőket öl. Ennek ellenére hosszú ideig senki nem lázad fel ellene, az emberek tartják magukat a törvényhez, és odaadják neki a kiválasztott lányaikat, pedig tudják, milyen sors vár rájuk. Vannak, akiket a félelem vezérel. Mások viszont úgy érzik, nem nagy áldozat ez azért, hogy jól élhessenek. Lo-Melkhiin ugyanis attól eltekintve, hogy nőket öl, „jó király”. Országában virágzik a kereskedelem, béke van, nincs éhezés, szegénység. Vagyis, akiket nem választ feleségnek, azok nyugodtan, békésen, jól élhetnek. Ezt elsősorban bizonyos férfiak értékelik, lévén belőlük úgysem lehet feleség, így az életük biztonságban van, és ha egy lányukat fel kell áldozni, az nem nagy ár a szemükben.

Az új feleség apja azonban más, ő valóban szereti a lányait. Amikor megtudja, hogy a kisebbik lányát elragadták, képtelen tétlenül ülni a fenekén, és élvezni az ezzel járó hasznot. Az új feleség családja igazi, összetartó család. Az apa, a két felesége, a fiú- és lánytestvérek szeretik egymást és összetartanak. Ez pedig nagyon szimpatikussá teszi őket az olvasó szemében.

Szépség vs. kalandok

Őszintén bevallom, a könyv első fele annyira nem fogott meg. Persze, gyönyörűek voltak benne a leírások, de a történet eléggé laposnak tűnt. Semmi különös nem történt benne azon kívül, hogy a király elvitte magával az új feleségét, aki túlélte az első éjszakát, és elkezdett megismerkedni az új otthonával.

A sztori onnantól szippantott magába igazán, hogy kiderült, az új feleség transz alatti képzelgései nem pusztán képzelgések. Innentől kezdve vártam, hogy mihez is kezd majd az erejével, és mit szól majd a királyban élő démon ahhoz, hogy nem egy közönséges embernővel kell szembenéznie.

A könyv legvégén már szó szerint izgultam, hogy mi fog történni, mert azt is el tudtam képzelni, hogy rossz lesz a vége, és azt is, hogy jó. Nem tudtam, mire számíthatok végül.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a szép leírásokat, idegen kultúrákat, érdekes meséket.

Kedvenc karakterek: a nővér, az új feleség, Sziklakezű Firh.

Kedvenc jelenet: amikor az új feleség apja és bátyjai elmennek Lo-Melkhiinhez.

Kedvenc idézetek:

„Mindig úgy tűnt számomra, hogy a férfiak hajlandóak szemet hunyni a kellemetlen dolgok felett, annak a kedvéért, ha más jól működik. A szobrok szeme a szökőkút dallamos hangjáért. Lányaik halála a kereskedelmük virágzásáért.”

„Leült, és elvett a tálból egy olajbogyót. Miközben leültem mellé, a szájába vette, és aztán keresztülköpte a magot a kerten. Nem tudtam mit tenni, elnevettem magam.
- Nem ment túl messzire – mondta. – Fiatalabb koromban átment volna a falon.
Felnéztem, és láttam, hogy csak tréfál, de olyan rég volt, hogy bárki vidám dolgot mondott volna nekem.”

„- Nos, egemnek csillaga – mondta Lo-Melkhiin. – Könyörögni fogsz?
(…)
- Nem – válaszoltam. – Ha azt akarnád, hogy sírjak és jajveszékeljek, találnál rá jobb módot.
Elnevette magát, fogai fényesen csillogtak.
- Valóban, kedvesem. Találnék – mondta.”

„- Ezek szerint igaz – suttogta, ahogy közelebb ért. Úgy beszélt, mint az, akinek megszámlálhatatlanul sokszor ismételtek el valamit, ő mégis kételkedett az igazságban, míg nem volt ott előtte. Míg én nem voltam ott előtte. Nem Lo-Melkhiinhez beszélt, bár ő is hallhatta a szavait. A kisistenéhez beszélt. – Életben van a lányom.
- Így igaz, szívemnek atyja – mondta Lo-Melkhiin. – A lányod a királyném.
Atyám újra letérdelt. Mintha oly messzire hozták volna lábai, hogy már nem bírták tovább. Most az emelvényen ült, pontosan előttem. Gondolkodás nélkül kinyújtottam felé a kezemet. Megragadta és megcsókolta. Éreztem az út porát, szakállának szálait, és a forró könnyeket, amik a szeméből potyogtak.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

A történetben, akárcsak az Ezeregyéjszaka meséiben fontos szerepet játszanak a mesék, így hát mostani játékunkban is övék lesz a főszerep.

Minden állomáson találtok néhány mondatnyi bekezdést híres arab mesékből, melyek alapján ki kell találnotok, mi az adott mű címe, majd beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Segítségül annyit elárulunk, mindegyiket megtaláljátok az interneten, legálisan olvasható formátumban.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésre válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkezőleg automatikusan újat sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

Volt Damaszkuszban egy kereskedő s annak egy növendék fia. A fiúnak Hasszán volt a neve s messze földön nem volt párja szépségben. Az arca olyan volt, mint a hold; a termete ciprushoz hasonlatos; a kedve vidám, az esze eleven és a hangja: milyen hangja volt ennek a fiúnak! Aki hallotta az ő hangjának az édességét, aki hallotta az ő játékát a citerán, nem győzte eleget hallgatni: megbűvölte, megvarázsolta, hallgatta volna ítélet napjáig.

a Rafflecopter giveaway


Turnéállomások:

02/19 Kelly & Lupi olvas
02/21 Dreamworld
02/23 Sorok Között
02/25 Deszy könyvajánlója
02/27 Spirit Bliss


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. február 24., szombat

S. J. Kincaid: A kárhozott - Blogturné


A Twister Média jelentette meg S.J. Kincaid: A kárhozott című regényét, mely az azonos című sorozat első része. Nemezis, a kárhozott története a távoli jövőben játszódik egy messzi galaxisban, ahol egy szenátor lányát, Sidoniát kell védelmeznie akár az élete árán is. Az izgalmas regényt négy bloggerünk véleményezi a turné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a nyereménykönyvet a kiadó felajánlásában. 
S. J. Kincaid A kárhozott című könyvével elsőként a Moly.hu-n találkoztam, ahol mozgó borítóval reklámozták. A történetről nem tudtam semmit, de a borító nagyon bejött, úgyhogy ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amiket a külcsín miatt szerettem volna elolvasni. Szerencsére a belbecs legalább annyira klassz volt, mint a külseje, olyannyira, hogy amint a könyv végére értem, majd megőrültem, hogy nem olvashatom még a folytatását.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol az emberiség meghódította az űrt, ám ezek után történt valami, ami miatt elfordultak a tudománytól, és vallásosan imádni kezdték az Élő Kozmoszt. Elődeik technikáját a gazdagok azonban továbbra is használják, ennek köszönhetően létrehozzák a kárhozottakat. Ők olyan emberszerű lények, akiken genetikai módosításokat végeztek, emiatt egyfelől fizikailag erősebbek, mint egy átlagos ember, másfelől arra programozzák őket, hogy egyetlen szeretett személyért éljenek, és védjék meg őt mindenáron a veszélyektől. Ez a szeretett személy pedig természetesen mindig a gazdagok közül kerül ki. Nemezist, a főszereplő kárhozottat is egy gazdag család lánygyermeke mellé rendelik ki, akivel együtt nő fel, és annyira szereti őt, hogy hajlandó gyilkolni is érte. Vagy meghalni.

Tudomány és vallás

Nos, ha a fantasy és a sci-fi létező személyek lennének, és egymásba szeretnének, akkor biztos, hogy A kárhozott lenne a szerelemgyerekük. Ugyanis pont a megfelelő módon vannak adagolva mindkét zsáner ismertetőjegyei ahhoz, hogy az is élvezze a történetet, aki csak a fantasyt kedveli, az is, aki inkább a sci-fit, és az is, aki mindkettőt. Sőt, véleményem szerint, még az is szívesen olvasná, akihez egyik zsáner sem áll túl közel.

A regényben szemben áll egymással a tudomány és a vallás. Az Élő Kozmoszt imádók vannak hatalmon, vagyis ezt a világot a vallás irányítja. Ők azt hiszik, hogy az emberekben van valamiféle a Kozmosztól származó szikra, a lélek, ám ez nem található meg a genetikailag módosított, mesterségesen létrehozott kárhozottakban és szolgálókban. Hiszik, hogy a tudomány az, amely korábban majdnem az emberi civilizáció végét okozta, így teljes mértékben megtagadják azt. Bár használják az elődeik technikai eszközeit, javítani, fejleszteni már nem tudják őket, mert a tudományos tantárgyak tanulása és tanítása teljesen be van tiltva.

A vallásos gazdagoknak elég barbár szokásaik és szertartásaik vannak. Például egy arénában genetikailag módosított állatokat eresztenek egymásnak, és fogadnak rá, hogy melyik öli meg a másikat. Az egyik szertartásuk során pedig rakétával belelőnek a Napba egy mesterségesen létrehozott gyereket amolyan vallási áldozatként.

Az átlagemberek nagy része egyébként különböző lakható bolygókon él a történetben, míg a gazdagok űrhajókon, űrállomásokon, mesterséges körülmények között. Az őseik technikája az, amelynek köszönhetően vannak űrhajóik, tudnak fénysebességgel utazni, könnyedén meg tudják változtatni a saját külsejüket rövid idő alatt, és létre tudják hozni a kárhozottakat. Ám ez a technika szép lassan elavul és veszélyessé válik, mivel a tudomány megtagadása miatt már nincsen, aki karbantartaná. Az űrhajók utazás közben olyan károkat okoznak a világűrben, amelyek akár az emberiség és a világegyetem végét is okozhatják, de ez egyáltalán nem érdekli a gazdagokat. Ők csak élik a kis életüket, szórakoznak, különböző drogokkal kábítják magukat, és semmiként tekintenek a bolygólakókra és génmódosított szolgáikra.

Kárhozott és gazdája, avagy egy leszbikus szerelmi szál

Hála az égnek sok erős női karakter található a mostanában megjelenő regényekben, ám eddig nálam Nemezis viszi a pálmát. A gyermekkorát szörnyű körülmények között töltötte. Ketrecbe zárták, és úgy tartották, akár egy állatot. Gyilkolásra kényszerítették. Miután pedig gyilkoló gépet csináltak belőle, úgy módosították az agyát, hogy hátralévő életében csak és kizárólag Von Impyrean szenátor lányát, Sidoniát szeresse és szolgálja.

Sidoniával szerencséje van, mert a lány kivételesen jó ember, egymás mellett nőnek fel, és nemcsak Nemezis szereti a szenátor lányát, hanem a lány is szereti őt. Nem is akárhogyan, ugyanis bár Nemezis ezt sokáig nem veszi észre, Sidonia valójában nem testvérként, barátként vagy testőrként tekint rá, hanem szerelmes belé. Ez a szál pedig annyira szépen van kibontva, hogy abba kicsit beleszakad az ember szíve.

A kárhozottak azonban nem mindig úgy működnek, ahogyan azt a szenátorok és családjaik elvárnák. Bár a hozzájuk rendelt embert valóban mindentől megvédik, sokszor túlzásba viszik ezt. Képesek rátámadni például egy családtagra is, aki épp szimplán csak veszekszik a védelmezettjükkel, mert úgy ítélik meg, hogy ez árt neki. Így végül megszületik a császári döntés, ki kell iktatni minden kárhozottat, mert több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.

Sidonia azonban nem tud beletörődni Nemezis elvesztésébe, ezért ő és a tudományt pártoló, lázadó természetű apja csellel elintézik, hogy Nemezis titokban mégis életben maradhasson. Ám a titkok, mint tudjuk, előbb vagy utóbbi úgyis kiderülnek…

Gyönyörű személyiségfejlődés

Nemezis egyébként valóban kemény karakter, nemcsak a múltja miatt, hanem azért is, mert valóban olyan szoros kötelék fűzi Sidoniához, ami miatt képes akár egy ártatlant is hidegvérrel megölni. Legalább is eleinte. A regény során ugyanis Nemezis nagyon szép, jól felépített személyiségfejlődésen megy keresztül.

Élete első felében ő is azt gondolja önmagáról, hogy egy lélek nélküli, veszélyes szörnyeteg. Aztán Sidonia, a trónörökös Tyrus és az események hatására egyre inkább kezdi elhinni, hogy mégsem olyan lélektelen. Ahogy pedig fejlődik az önértékelése, úgy lesz egyre emberibb is.

Ami szép, hogy ennek ellenére belevaló nő marad, egyáltalán nem puhul el. Szóval Kincaid gyönyörűen kibontotta Nemezis karakterét úgy, hogy bár rengeteget fejlődik a kárhozott, mégsem veszti el az eredeti személyiségjegyeit.

Az őrült zseni

A kárhozott történetének világa felér a Trónok harcáéval. Itt is van udvari intrika, nem lehet bízni senkiben, és rokon öl rokont a hatalomért. Tyrus szüleit a saját nagyanyja mészároltatta le. Tyrust is csak azért hagyta életben, mert a kisfiú bolondnak tettette magát, ezért a nő úgy vélte, nem veszélyezteti az általa támogatott fia trónigényét. Tyrus így hosszú évek óta folyamatosan játssza az őrültet, miközben az igazság az, hogy az elméje nemcsak hogy épp, de ő az egyik legjobb stratéga a gazdagok között.

Tyrus karaktere nemcsak azért érdekes, mert egy nagyon intelligens karakter, hanem azért is, mert a céljai érdekében képes rossz dolgokat is tenni. Épp ezért az ember nem tudja eldönteni olvasás közben, hogy vajon tényleg megbízhat-e benne, vagy ha a céljai jók is, túlságosan hasonlít a családjára, főképp a nagyanyjára.

A közte és Nemezis között kialakuló kapcsolat is izgalmas, egyfelől, mert szép lassan van felépítve, másfelől, mert közbeszól harmadikként Sidonia. De a legizgalmasabb ebben az esetben is az, hogy nem lehetünk biztosak benne, mire képes Tyrus azért, hogy a magáénak tudhassa Nemezist.

A könyv végére érve is kedvelem és érdekesnek tartom Tyrust, de még mindig nem tudom, hogy valóban bízhatok-e benne. Épp ezért őrülten várom a folytatást, hogy kiderüljön, igazat mondott-e egy bizonyos dologban vagy sem. Nagyon remélem, hogy igen, mégis ott pislákol a szívem mélyén az igen erős kétség.

Társadalmi feszültségek

Ahogy fentebb is írtam, az átlagemberek, vagyis a túlnép különböző lakható bolygókon élnek kitéve a természet pozitív és negatív hatásainak is. A gazdagok szolgaként tekintenek rájuk, és nem igazán érdekli őket a túlnép sorsa. Ha valamelyik bolygón lázadás tör ki, akár népirtással is azonnal elintézik a dolgot.

A túlnép aggódik a világűrben keletkezett károsodások miatt, mert tudják, hogy elsőként ők halnak majd bele a bolygókon, de nem tudják rávenni a gazdagokat, hogy foglalkozzanak a problémával. Emiatt és egy szörnyű császári tett miatt kezdenek lázadásba, egyfelől függetlenedni akarnak, másfelől újra előtérbe akarják hozni a tudományt.

Ez a szál egyelőre csak minimálisan jelent meg a történetben, de elég izgalmas módon ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz belőle a második részben.

Mindenből pont elég

Vannak történetek, amelyek a szerelmi szálra építenek, vannak, amik a fordulatos, izgalmas kalandokra, olyan is, amely egy erkölcsi mondanivaló kifejtésére. Nos, A kárhozottban mindezek egyenlő arányban találhatók meg. A szerelmi szál, a kalandok, a politikai, társadalmi és erkölcsi kérdések mind jelen vannak a regényben, és mindegyik igencsak erősen. Ha el kéne mondanom, melyik miatt szeretem ezt a történetet, nem tudnék választani.

A szerelmi szálak izgalmasak, meghatóak, fordulatosak és összetettek. Kalandokban sincs hiány, mindig történik valami, ami miatt izgulhat, aggódhat az ember. A politikai és társadalmi szál is központi szereppel bír, lényegében ezek mozgatják az adott világot és a karaktereket. És hát, nem is egy erkölcsi, filozófiai kérdés merül fel a regény során. Mit jelent embernek lenni? Mi a lélek? Lehet-e szörnyű dolgokat tenni a nagyobb jó érdekében? Megéri-e szeretni, ha bármikor elveszíthetjük azt, akit szeretünk, és emiatt a poklok pokla vár ránk? Létezhet-e egymás mellett hit és tudomány? És persze, mit jelent igazán szeretni valakit?

A regényt mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy őrülten izgalmas, mindenféle szempontból jól felépített történetet olvasni.

Kedvenc karakterek: Nemezis, Sidonia, Tyrus

Kedvenc jelenet: amikor Sidonia azt mondja Nemezisnek, hogy maradjon életben, mert ha meghal, ő is utánahal.

Kedvenc idézetek:

„- Fénylesz belülről.
- Ilyet nem teszek – biztosítottam.
- Dehogynem. Fénylesz, akár egy csillag, Nemezis. Egy gyönyörű csillag! – Kinyúlt, és elragadtatással futtatta végig az ujjait a karomon. – Egy szupernóva vagy!
- Akkor nagy veszélyt jelentenék rád – világosítottam fel, és levettem a cipőit.
- Isteni szikra ragyog benned. – Szemét elfutották a könnyek, majd az arcára buggyantak, a jókedv átcsapott melankóliába. – Bárcsak hinnél nekem!
Sóhajtottam. Örök álmodozó.
- Aludj el, Donia!
- Annyira szeretlek, hogy néha elviselni sem tudom. Egy csoda vagy, és nem is tudsz róla.
Olyan komolyan beszélt, majdnem szomorúan, hogy a kezemet a karjára tettem. Elöntött az a gyengéd érzelem, amit csak ritkán éltem át, és akkor is mindig csak őiránta.
- Kérlek, aludj! – csitítottam halkan.
- Olyan csodálatos vagy, Nemezis! Bárcsak te is így látnád! Bárcsak ne én tudnám ezt egyedül! Bárcsak te is tudnád!”

„- Ha elveszítesz, túlteszed magad rajta.
- Nem fogom – rázta a fejét, a szeme kísértetiesen nagyra nyílt. – Többet jelentesz számomra, mint azt valaha megérthetnéd, ezért hadd fogadjak meg neked valamit itt és most: ha elmész, és meghalsz, követni foglak.
- Ezt nem értem.
- Ha elmész a Chrysanthemumba, és megölnek, akkor belevetem magam az egyik légzsilipbe. Erre megesküszöm.
Haragra gerjedtem.
- Ne légy ostoba!
Rövid, eszelős kacajra fakadt.
- Nem érdekel téged, mit érzek, és semmi más sem, kizárólag a biztonságom, ezt megértettem. Szóval itt van, megmondtam, ez fog történni. Nem leszek biztonságban, ha te nem leszel biztonságban. Vagy életben maradsz, vagy én is meghalok.
Talpra ugrottam. Próbáltam kifürkészni, hogy mondhat ekkora ostobaságot, hogy lehet ennyire irracionális. Tébolyult diadallal tekintett rám, mintha valamiképpen legyőzött volna.
- Vond vissza!
- Nem.
Megragadtam madárcsontú vállait, amelyeket nehézség nélkül szilánkokra törhettem volna, és olyan erősen megráztam, hogy a feje hátracsuklott. De még mindig ott ült az eszeveszett elvetemültség az arcán. Ráüvöltöttem:
- Vond vissza!
- Nem!
Farkasszemet néztünk. Sidonia nyíltan és dicsőséggel tekintett rám. Az önpusztításig imádott engem – engem, minden más dolog közül a világon.”

„- Milyen jó bőrben vannak a szolgálóid! – ámuldozott Credenza Fordyce, aki pedig szabályosan karót nyelt, mióta újonnan oltárszolgává lépett elő, és egészen máig túlságosan fenn hordta az orrát ahhoz, hogy egyszer is figyelemre méltasson. – Muszáj elárulnod, mivel eteted őket!
- Étellel – válaszoltam. – Ételt kapnak.
- Ételt? Roppant érdekes! – csicseregte.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

Minden állomáson láthatsz egy képet, ami egy-egy könyv borítórészlete. A kárhozott az űrben játszódik, ahogy a kitalálandó könyvek is. A részlet alapján fel kell ismerned a könyvcímet és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Angol és magyar címet is elfogadunk.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02.22 Kelly és Lupi olvas
02.24 Spirit Bliss
02.26 Sorok között
02.28 Könyvvilág


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. február 19., hétfő

Haász János: Felnőtteknek nem


Haász János Felnőtteknek nem című könyve a címével fogott meg magának. Mert hát, ami felnőtteknek nem való, azt ide nekem azonnal! Még úgy is, hogy lényegében semmi mást nem tudtam erről a könyvről azon kívül, hogy versek vannak benne. Szóval rizikóztam egyet, de hála az égnek könyvek terén szerencsésnek mondhatom magam, szinte mindig sikerül olyat kifognom, ami végül elnyeri a tetszésemet. Olyannyira megfogott ez a kis könyvecske, hogy elsőre húsz perc alatt végigolvastam, és azóta is többször bele-bele olvasgattam. Abban is biztos vagyok, hogy időről időre le fogom venni a polcomról, és nem fog ott porosodni olvasás nélkül.

A könyvben található 55 darab svéd típusú gyerekvers kiad egy teljes történetet. Ezek röviden egy kisfiúról szólnak, akinek az apja lelépett külföldre, az anyjával pedig új helyre kellett költözniük.

Új terület és első benyomás

Szoktam verseket olvasni, de lényegesen ritkábban, mint regényeket vagy novellákat, úgyhogy mondhatni ez egy új terület számomra. Olyannyira, hogy ez az első blogos értékelésem, amelyet egy verseskötetről írok (de ezek után remélem, nem az utolsó). Az plusz érdekesség, hogy ebben a könyvben nem is átlagos versekről van szó, hanem svéd típusú gyerekversekről, amelyekről ciki, nem ciki, korábban azt sem tudtam, hogy léteznek. A könyvnek köszönhetően tehát tanulhattam valami újat, és ez nagyon klassz.

Az első, amit azonnal észrevesz az ember, hogy a svéd típusú gyerekversek nem rímelnek. Mivel a legtöbb vers, amit eddig olvastam, rímelt, kíváncsi voltam, hogy ez a rímnélküliség mennyire fog zavarni. Nos, semennyire. Az is igaz, hogy nem feltétlenül versként olvastam magamban a szövegeket, hanem inkább úgy, mintha egy kisgyerek beszélne hozzám. És ebből következik a svéd típusú gyerekversek másik tulajdonsága, a versikék egy gyerek szemszögéből mesélnek a világról. Szinte hallottam olvasás közben a kisfiú hangját, és teljesen hihető volt számomra, hogy igen, egy gyerek pont így öntené szavakba a kis gondolatait és érzéseit.

Egy gyerek világa – a magyar valóság

Bár a versek egy kisgyerek gondolatait tükrözik, úgy érzem, mégsem csak gyerekeknek szólnak. A felnőtt olvasót szinte képen vágja a szomorú magyar valóság, és attól csak még ütősebb lesz az egész, hogy mindent egy szomorú, magányos kisgyerek szemszögéből láthatunk. Mert igen, a gyerek pontosan látja, mi folyik körülötte, még akkor is, ha nem tudja szavakba önteni, vagy másképp önti szavakba, mint egy felnőtt.

Érzékeli, hogy a devizahitel tönkreteszi és elválasztja egymástól a családokat, mert a saját bőrén érzi. Érzékeli a szülők közötti feszültséget, az apa hiányát, az anya szomorúságát. Azt, hogy az új férfi, akivel anya „barátkozik” valamiféle veszélyt jelent a kis nyugalmára, ezért ösztönösen nem kedveli őt.

A versek nagyon szépen levezetik azt, hogyan is él manapság rengeteg család. Hogyan vesztik el mindenüket, keverednek adósságba, válnak el a pénzügyi viták miatt. Hogyan lép le apa (ritkább esetben anya) egy jobb életet keresve, és felejti el a saját gyerekét, mintha a kicsi soha nem is létezett volna. Hogyan marad magára az elhagyott szülő, aki egyedül nehezen tud boldogulni ebben a világban, ezért akár szerelem nélkül is összejön az első normálisnak tűnő nővel/férfival, hogy ne maradjon egyedül a nehézségeivel. És hogyan szenved mindezektől a kisgyerek, mennyi szomorúság gyűlik fel benne, mennyire magányos, és hány lelki sebet szerez, miközben felnő.

A könyvben lévő versek aranyosak, édesek, ám közben szomorúak, szívszorítóak is, mert kiérezni belőlük a kisfiú lelki sérüléseit.

Sokféleség

A versek témája elég sokszínű, a kisfiú nemcsak a saját életéről mesél ezekben, hanem társadalmi, erkölcsi kérdéseket is felvet a maga módján.

1. Vannak családi versek, amelyek elmesélik, hogy hogyan lesz egy teljes családból csonka család, és hogyan megy tovább az élet az új lakásban, apa nélkül.

2. Óvodás versek, amelyek az óvodai történésekről szólnak, ezen belül pedig ott vannak a nagyon cuki szerelmes versek, ugyanis könyvünk főhőse teljesen odavan az egyik óvodás társáért.

3. Külön említeném a Leó bácsis verseket, amelyek az anya új pasijáról mesélnek, és áthatja őket az ösztönös, gyermeki ellenérzés. Meglátásom szerint Leó bácsi egy teljesen átlagos férfi, nem tökéletes, de nem is gonosz. Megpróbál kedves lenni a kisfiúval, hogy megnyerje magának, ám nem jár túl sok sikerrel.

4. És persze ott vannak a világról szóló versek, amelybe a tágabb világ és a kisfiú szűkebb világa is beleértendő. Ezek sokszor átfedésben vannak az első három pont verseivel. Az egyik Leó bácsis versben például arról van szó, hogy nem lehet megélni két felnőtt fizetéséből sem, ugyanis a kisfiú felnőve olyan pénzt akar szerezni, „ami huszadika után sem tűnik el”, hogy anyának és Leó bácsinak ne kelljen folyton emiatt keseregnie. De van olyan vers is, amely pusztán a kisfiú gyomorrontásáról szól mindenféle erkölcsi, társadalmi témától mentesen.

Minden témacsoportban találtam olyat, amely nagyon tetszett, de főképp azok fogtak meg, amelyek fájón csavartak egyet a szívemen, vagy a cuki gyerekszerelemről szóltak, és olvadozhattam rajtuk.

Rajzok és digitális mellékletek

Minden vers mellett található egy rajz, amelyet Merényi Dániel készített. Ezek a rajzok nagyon jól kiegészítik a verseket, nemcsak úgy vannak mellettük, hanem ha jól megnézzük őket, sokszor plusz infót is adnak hozzájuk. Például a Belecsap című vers melletti rajzon a feliratos, falra akasztható tábla szövege még inkább átadja a boldog család eszméje és a valóságban létező családok közötti ellentétet.

De a rajzok abban is segítenek, hogy el tudjuk képelni a kisfiút, az anyukáját, Leó bácsit, Nórit (a kisfiú ovis szerelmét) és a többi felbukkanó személyt.

Amikor megláttam, hogy digitális mellékletek is vannak a könyvhöz, nagyon kíváncsi lettem, mert ilyesmivel még sosem találkoztam korábban. Gyorsan le is töltöttem a telefonomra a megadott appot, ám sajnos valamiért nem akarta beolvasni a kis logókat az oldalakon. Nem tudom, hogy a telefonom hibája-e vagy az appé, de sajnáltam, hogy erről a kis pluszról technikai okokból lemaradok. Remélhetőleg másoknak működni fog a dolog, és csak az én okostelefonom ilyen buta.

A könyvet mindenkinek ajánlom. A kisgyerekeknek azért, mert könnyen beleélhetik magukat a versbeli fiúcska helyébe, a felnőtteknek meg azért, mert a versek tele vannak olyan mély gondolatokkal és érzésekkel, amelyekről igazán érdemes olvasni. Még akkor is, ha kicsikét szomorúvá válunk tőlük.

Kedvenc versek:

Kilátó

Amikor még otthon laktunk,
és nem itthon,
sokszor elmentünk a kilátóba.
Itthon is kellene keresni egyet.
Mert anya szerint az egész olyan
kilátástalan.


Egy nagy boldog család

Ma az óvodában farsang volt.
Azt mondták,
mindenki annak öltözik,
aminek akar.
De én aztán mégsem lehettem
egy nagy boldog család,
ami lenni szerettem volna.


Anyának is kellene valaki

Anya minden reggel azt mondja,
hogy nem szabad hazudni.
De aztán megdicséri Jolán néni haját,
ami pedig ronda és félrecsúszott,
rámosolyog Szabó úr kutyájára,
pedig az büdös, és fél is tőle,
és megköszöni a hentesnek a szép húst,
amit pedig kidobott, mert romlott volt.
Anyának is kellene valaki,
aki időnként rászól.


Ma az óvodában a családról

Ma az óvodában a családról volt szó.
Mindenkinek van apukája,
csak nekem nincs.
Azt mondtam, apa a csillagok közé
költözött,
és onnan vigyáz rám.

De igazából sehonnan nem.


Szerelmeslevelek

Ha egy levél a fáról egy másikra esik,
azok a szerelmeslevelek,
mondta Nóri, és letett a földre
egy szép vörösbarna levelet.
Sokáig néztük a fát,
és közben megfogta a kezem.
Aztán én lehajoltam,
és rátettem egy levelet az ő levelére.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. február 17., szombat

Varga Bea: A siker tintája - Blogturné


Varga Beát, vagyis On Sait a többség sci-fi és fantasy íróként ismerheti, ám nemrég megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál egy hiánypótló írástechnikáról szóló könyve, A siker tintája. Ismerd meg a Blogturné Klub négy bloggerének véleményét a könyvről, és a turné végén, ha ügyes és szerencsés vagy, nyerhetsz egy saját példányt! 

Amikor kiderült, hogy írástechnikai könyv jelenik meg Varga Beától (alias On Saitól), azonnal kíváncsi lettem. Ő jócskán előrébb tart azon az úton, amelyen én is haladok, és reméltem, hogy lesznek olyan gondolatok, ötletek, tanácsok A siker tintájában, amelyek nemcsak a teljesen kezdő írók számára, hanem számomra is hasznosnak bizonyulnak majd. A kalandjátékos forma ötlete is nagyon tetszett, izgatottan vártam, hogy vajon milyen is lehet pontosan.

Stílus

Bár ez a könyv nem egy regény, a szöveget ugyanúgy áthatja Bea egyedi humora és stílusa. Emiatt nemcsak tanulságos, hanem szórakoztató is, amit olvasunk. Tetszett, hogy Bea nagyon közvetlenül magyaráz, olyan példákat hoz a gondolatai alátámasztására vagy magyarázatként, amelyek könnyen megérthetőek mindenki számára. Ez nem egy nehezen olvasható, száraz szakmai szöveg, hanem olyan könyv, amely emberként, barátként szólítja meg az írópalántákat és gyakorlottabb írókat.

Írástechnika és egyéb fontos dolgok

Az első, ami feltűnt, ahogy belelapoztam a könyvbe, hogy nem pusztán írástechnikai dolgokról fog szólni, hanem egyéb olyan témákról is, amelyek szorosan kapcsolódnak ugyan az írói léthez, de nem magáról az alkotásról szólnak. Mitől lesz valaki író; milyen formában küldje be a kéziratát a kiadókhoz; kell-e félnie attól, hogy valaki ellopja a kéziratát; külföldi álnevet vagy magyar álnevet válasszon-e magának, esetleg a saját nevét használja íróként; hogyan fogadja a kritikát és a szerkesztőkkel való közös munkát és hasonlók.

Úgy hiszem, ezek elsősorban a teljesen kezdő írók számára hasznosak, mert aki már benne van íróként a történésekben, az magára szedte az évek során ezekben a témákban a tudást. Viszont írópalánták számára nagyon jól jöhetnek ezek a fejezetek, mert sok bonyodalmat, vitát, szívfájdalmat megúszhatnak. Olyanokat, amiken a múltban nekünk egyedül kellett átküzdeniük magunkat, és csak a saját hibáinkból tanulhattunk.

Sokszínű témák

Ahogy fentebb is írtam, vannak fejezetek, amik kifejezetten az írópalánták számára hasznosak. Emellett azonban vannak olyanok is, amelyek írástechnikai segítséget nyújtanak mind a kezdőknek, mind a már gyakorlottabb íróknak. Ugyanis egy gyakorlott író sem tud mindent. Sok mindent kitapasztaltunk saját magunk, alkotás közben rájöttünk különböző írói hibákra és fogásokra, ám egyfelől, nem biztos, hogy ezek a folyamatok mindig tudatosan történtek, most viszont tudatossá válhatnak a könyvet olvasva, másfelől biztosan nem vettük észre minden hibánkat és fejleszteni való gyengeségünket, ezekre pedig felhívhatja ez a könyv a figyelmünket, és tanácsokat adhat, mit tegyünk.

Klassz, hogy bár nagyrészt a regényíráson van a hangsúly, kapunk néhány tanácsot, észrevételt a meseírásról és a novellaírásról is. Ahogyan az is jó, hogy szó van a szerkesztői munkáról is.

Lévén regényeket írok, elsősorban az érdekelt, hogy mi található a fantasy, krimi, romantikus, kaland, horror, thriller és sci-fi regényről szóló fejezetekben, valamint a konkrét írástechnikáról szóló fejezetekben (világépítés, párbeszéd, dramaturgiai hibák stb.). Az igazság az, hogy az leírtakról nagyrészt már hallottam. A világépítésről szóló fejezetről például pont Bea beszélt nekem egy telefonos beszélgetésünk során, úgyhogy lényegében én előbb és személyesen tőle hallhattam mindazt, amiket a könyvben is leírt. Sőt, annál talán még többet is, mert levetítette az általános dolgokat a kéziratomra, és ezzel segített nekem, amiért nagyon hálás vagyok. Ám így is találtam olvasás közben olyan plusz gondolatokat, amelyeket emésztgethetek magamban, amelyekből még mindig tanulhatok.

Kérdések, feladatok

A fejezetek végén írástechnikai feladatok és olyan az írással kapcsolatos kérdések várnak ránk, amelyeken jó, ha elgondolkozunk. Mivel lelkes vagyok, ha önfejlesztésről van szó, így el is kezdtem megcsinálni a feladatokat, és magamban megválaszoltam a kérdéseket. A feladatokkal még kicsit le vagyok maradva, de szép lassan mindegyiket pótlom majd, a kérdéseken viszont olvasás közben lelkiismeretesen elmerengtem. Egyfelől jó szórakozás volt, másfelől felfedeztem olyan válaszokat magamba, amelyek eddig nem tudatosultak bennem, de most, hogy ez megtörtént, hasznomra válhatnak.

Kalandjáték

Amikor megtudtam, hogy a könyv a régi kalandjátékok ötletét vette át, nagyon kíváncsi lettem, mert számomra mindig is szórakoztatóak voltak ezek a kalandjátékos könyvek. Imádok játszani, és imádok játékokat készíteni, így szinte már láttam magam előtt, ahogy különböző írástechnikai feladatokkal legyőzzük a trollokat, kiszabadítjuk az elrabolt hercegnőt (vagy herceget), megszerezzük a kincseket, és mi leszünk az adott világ urai. Szóval az alapötlet nagyon tetszett.

Ám, amikor ténylegesen kézbe vehettem a könyvet, akkor kicsit csalódtam ebből a szempontból. A fejezetek végén tényleg meg lehet választani, hogy hányadik oldallal folytassa az ember az olvasást, de a választásnak lényegében nincsen semmiféle következménye. Az ember nem gyűjthet vele pontokat, nem veszíthet életerőt, nem találhat különleges tárgyakat, nem találkozhat érdekes karakterekkel, és még csak meg sem halhat. Sőt, az ide-oda lapozgatás, csak megzavarhatja abban, hogy melyik fejezetet olvasta el már korábban, és melyik maradt még ki. Így, bevallom őszintén, én nem is lapozgattam, egyszerűen csak végigolvastam a könyvet az első laptól kezdve az utolsóig, nehogy lemaradjak valami nagyon fontos gondolatról, amelyből tanulhatok.

Szóval az alapötlet nagyon izgalmasnak tűnt, a saját fantáziám alapján kivitelezni is lehetett volna nagyon izgalmas módon, de a valóságban ez sajnos nem sikerült.

Ez viszont természetesen semmit nem vont le a könyv elsődleges funkciójából, hogy írástechnikai és írással kapcsolatos kérdésekben tanácsokat nyújtson. És hát, ez egy írónak, legyen kezdő vagy már gyakorlottabb, sokkal fontosabb, mint a játék.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 


Nyereményjáték:

Mivel Bea korábban sci-fi és fantasy regényeket írt, ezért a mostani feladatotok az, hogy a turné állomásain található képek alapján híres sci-fi és fantasy írókat ismerjetek fel. Írjátok be az adott író teljes nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:

02.17. Spirit Bliss
02.19. Deszy könyvajánlója
02.21. Kelly & Lupi olvas
02.23. Szembetűnő

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. február 14., szerda

S. Jae-Jones: Alvilági dal - Blogturné


Nemrég jelent meg a Menő Könyveknél S. Jae-Jones Alvilági dal című regénye, amely egy különleges világban, különleges lények között játszódik. Kalandozz te is a Blogturné Klub hét bloggerével a Goblinkirály birodalmában, és természetesen a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből. 

S. Jae-Jones Alvilági dal című regényét a legelején található másfél oldalas kis mese miatt szerettem volna elolvasni. Kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik magához a történethez. Ezen kívül a könyv elején egy részben koreai betűkkel írt ajánlás található, amelyből kiderült számomra, hogy a regény írója is koreai származású, és mivel nagyon szeretem ezt a kultúrát, érdekelt, hogy vajon milyen a történet, látszik-e rajta a keleti kultúra nyoma.

A könyv röviden egy Liesl nevű fiatal lányról szól, akinek a húgát elrabolja a Goblinkirály. Lieslnek kell kiszabadítania úgy, hogy utána megy az Alvilágba, a Goblinkirály birodalmába. Itt azonban semmi nem az, aminek látszik, még húga elrabolója sem.

Nagyon nem átlag fantasy

Nos, aki egy átlagos, romantikus fantasyt vár ettől a könyvtől, az csalódni fog. Én igazából nem is a fantasy kategóriába sorolnám, hanem inkább azt mondanám, ez egy felnőtteknek való, sötéten romantikus rémmese. A hangulata borzongató, ahogyan maga a Goblinkirály is a világával együtt. Liesl (és az olvasó) sosem tudhatja, mi a valóság, és mi pusztán káprázat, mert ebben a furcsa világban bármi megtörténhet. A cseresznyéről kiderülhet, hogy szemgolyó, a csokoládéról, hogy sár. A festmények is furcsák. Egy-egy tájat ábrázolnak, ám mindig változik rajtuk az évszak. Az Alvilág folyosóiról nem is beszélve, amelyek folyamatosan mozognak, sosem lehet ugyanazon úton ugyanoda kilyukadni.

A goblinok csalafinták, veszélyesek, vigyázni kell, mit kíván tőlük az ember, mert megpróbálják kijátszani őt. Még abban a goblinban sem lehet teljesen megbízni, aki viszonylag kedvesen bánik az emberrel, mert ő sem mindig tud parancsolni az ösztöneinek. Ugyanis a goblinok az élők testéből és lelkéből táplálkoznak. A Goblinkirály képes manipulálni a teret és időt, sőt, az emberek elméjét is. Simán ki tudja törölni egy anya és apa emlékeiből a saját gyermekük létezését is. Szóval igen, miközben az ember a regényt olvassa, kicsit olyan érzése van, mintha valamiféle horrorfilmet nézne.

Sokan a „szépség és a szörnyeteg” motívumát vélik fellelni a történetben, és lényegében igazuk is van, bár ez a történet sokban eltér az eredeti mesétől. Először is Liesl nem szép. A húga gyönyörű, ő viszont csúnyácska. Ami „széppé” teszi őt, az a zene iránti szenvedélye és tehetsége, valamint a bátor önfeláldozása. A mese és a regény hangulata is különböző. A mese valóban mese, az elvarázsolt tárgyak kedvesek és szerethetőek, a szörnyeteg pedig bár néha nyers, sosem igazán ijesztő. Ezzel szemben a regénybeli Goblinkirálytól néha (főképp a regény első felében) kirázott a hideg, és az őt körülvevő varázslatos lényeket sem a kedves, szerethető kategóriába lehet sorolni, hanem a totál para kategóriába.

Kettévágva

Nos, a regény szerkezetét tekintve úgy látom, mintha két történetet kaptam volna egy könyvben. A történet első fele egy igazi, sötét, borzongató rémmese, amely arról szól, Liesl hogyan megy le az Alvilágba, és próbálja meg kiszabadítani a húgát. Ebben a részben ismerhetjük meg Lieslt, a családját, azt, hogy milyen körülmények között nőtt fel, az elfojtott álmait. Lemehetünk vele az Alvilágba, megtudhatjuk, kik és hogyan élnek ott, mennyire veszélyes is az a hely, és milyen a Goblinkirály sötét természete. Kiderül az is, mennyire erős a testvéri kötelék Liesl és a húga között.

A történet második fele viszont nagyobb hangsúlyt fektet a pszichológiai, lelki szálra, mint a sötét rémmese szálra. Liesl lelki fejlődése lesz a fontos, valamint a közte és a Goblinkirály között kialakuló kapcsolat. Ez a rész is sokszor sötét és borzongató, de már nem ez az elsődlegesen fontos a sztoriban. Itt megismerhetjük végre a Goblinkirály történetét és a másik, emberi arcát.

Egy tehetséges, elnyomott lány

A regényben központi szerepet játszik a zene. Liesl apja udvari zenész volt, ám elküldték az udvartól, nyitott egy fogadót, és alkoholista lett belőle. Liesl örökölte apja tehetségét, sőt, túltesz rajta, zseniális zeneszerző és zenész, ám a férfi nem hagyja őt kibontakozni, csak mert Liesl lánynak született. Liesl öccsét helyezi inkább előtérbe, aki szintén jól zenél, a lányával pedig elhiteti, hogy valójában nincs igazi érzéke a zenéhez. Liesl önbizalma teljesen megcsappan, már csak titokban ír zenéket, a kottáit rejtegeti, és pusztán kíséretként zenél az öccsének. A lelke pedig sorvadozik a tehetsége és zene iránti szenvedélye elfojtásától.

A Goblinkirály az egyetlen, aki nemcsak látja a lány valódi tehetségét, hanem ösztönzi is őt. Azt akarja, hogy nyíljon meg, és hagyja, hogy a zenéje szabadon áramoljon. Persze, ez a vágya nem teljesen önzetlen, szüksége van a Lieslben élő lángolásra, hogy abból táplálkozzon ő, az Alvilág és a fenti világ is.

Egy jó-gonosz férfi

A Goblinkirály alakjával először általános iskolában találkoztam Goethe A Tündérkirály című versében. Az a vers elsőre megfogott, mert annyira borzongató, ijesztő és megrázó egyben. Amikor olvasni kezdtem a regényt, azonnal ez a vers ugrott be, mert a történet nagyon jól hozta a hangulatát.

A történet szerint a Goblinkirály mindig más és mindig ugyanaz. Én ezt úgy értelmeztem, hogy mindig már ember veszi át a Goblinkirály szerepét. Ezek az emberek személyiségben hasonlítanak egymásra, hiszen mind képesek voltak eladni a lelküket valamiért cserébe, és Goblinkirályként is ugyanaz a szerepük, ugyanazok a képességeik, ugyanaz a feladatuk és a terhük.

Az örökkévalóság és hatalom azonban nem olyan jó dolog, mint azt az ember elsőre gondolná, főképp, ha az embernek olyan dolgokat kell tennie, amiktől iszonyodik, és nem szerethet senkit, mert úgyis el fogja veszíteni. A jelenlegi Goblinkirály is utálja a szerepét, de muszáj tovább játszania. Újabb és újabb menyasszonyt kell keresnie magának, akiből táplálkozhat ő és a világa, mert az adott nő energiájára van szükség ahhoz, hogy a Goblinkirály elhozhassa minden évben az emberek számára a földön a tavaszt. Ha nem választana mindig új menyasszonyt, nem szívná el az erejét, akkor örök tél jönne, és lényegében elpusztulna az emberiség.

A Goblinkirály azonban hibázik, ugyanis meghallja egy tehetséges kislány zenéjét, és összebarátkozik vele. A kislány felnőve megfeledkezik a Goblinkirályról, ám ő sosem feledi a kislányt és a zenéjét, és amikor évekkel később kiválasztja magának új menyasszonyként Lieslt, gyerekkori barátját, képtelen érzelmileg megtartani azt a távolságot tőle, amit az előző menyasszonyai esetében sikerült.

Családi szeretet

Liesl szülei nem túl jó szülők. Az apja alkoholista, eltiporja a lánya álmait, és a fiában is csak a tehetség hozta haszon számít neki. Az anyja folyton megbocsát a férjének, ahelyett, hogy kiállna a gyerekei mellett. Ennek ellenére vagy éppen pont ezért, a gyerekek között nagyon szoros a testvéri kapocs. Liesl és az öccse között látható és elsőre érezhető módon, Liesl és a húga között pedig rejtett, de nagyon is létező módon.

Nemcsak Liesl az, aki hajlandó lenne feláldozni magát a testvéreiért, és nemcsak ő küzd értük, a testvérei sem feledik őt, amikor az Alvilág elnyeli. Részben pedig pont emiatt a testvéri szeretet miatt tart ki az életereje olyan sokáig, mert amíg valaki gondol rá a felső világban, amíg valaki szereti, addig nem válhat semmivé, addig van miért küzdenie.

Zene

A regény tele van zenével. Igaz, szavak jelenítik meg azt, mégis gyönyörűséges, az ember szinte hallja a dallamokat. Ott a zene Lieslben, a Goblinkirályban, az egymás iránti érzéseikben, a Liesl és testvérei közötti kötelékben. Még a goblinokban és a váltott gyerekekben is van zene, bár groteszk, darabos, sötét varázslattal teli, de ennek is van jelentősége, mert a zene milyensége megmutatja a lelküket.

Az, ahogyan a zene áthatotta az egész regényt, nagyon tetszett nekem. Lehet, hogy azért, mert ének-zene tagozatos voltam, de értettem és éreztem azt, amit Liesl is érez a zenével kapcsolatban.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a sötét, borzongató szerelmi történeteket és rémmeséket.

Kedvenc karakterek: Liesl, Goblinkirály, Gallyacska, Bogáncs

Kedvenc jelenetek: amikor Liesl rájön, hogy az öccse és a húga még nem felejtették el.

Kedvenc idézetek:

„A Goblinkirály felém pillantott, de még nem ébredt tudatára, ki hatolt be a hálószobájába, öltözetlenül, kíséret nélkül.
- Elisabeth! – Hihetetlen, de a hangja megbicsaklott, mint egy kamaszfiúé.
Összefontam a két karom.
- Jó reggelt, mein Herr!
A takarók után kotorászott. Karcsú csípőjére csavart egyet, a mellkasa csupasz maradt. A Goblinkirály magas volt, karcsú, de izmos. Láttam már derékig meztelen férfit korábban is – napbarnított, széles vállú, kidolgozott testű példányokat -, de félmeztelen testük nem hatott úgy rám, mint a Goblinkirályé. Minden hajlata eleganciát sugárzott, ahogyan minden mozdulata is. Még sutasága, sőt a bizonytalansága is.
- Én… én – kapkodott izgatottan. Élveztem ezt a kicsiny hatalmat, a lehetőséget, hogy most én billenthetem ki az egyensúlyából, ahogy előtte ő engem.
- Csak ennyi mondanivalód van? – igyekeztem komoly képet vágni. – Azok után, ami köztünk történt?
- Mi történt köztünk? – A hangjából most egyértelmű pánik csendült ki.”

„Lehetetlen választás. A húgom élete… vagy a világ sorsa. Azt gondoltam, számomra magas a tét, de most beláttam, a Goblinkirályé még magasabb.
- Mi lesz veled, ha én győzök? – suttogtam.
Mosoly suhant át az arcán, az ajka mégis lefelé görbült, szomorú volt és nem elégedett.
- Tudod – mondta -, te vagy az egyetlen, aki ezt valaha megkérdezte.”

„- Mindketten vesztettünk – mondtam végül.
Éles pillantást vetett rám.
- Hogy érted ezt?
- Ha te győzöl, én elvesztem a húgomat. Ha én győzök, örök télre ítélem a világot. Nem ez a játékunk valódi kimenetele, mein Herr?”

„- Minden királyné a legszebb ruháját ölti fel – vigyorgott. – Hacsak nem akarod, hogy mocskos rongyokban temessenek.
- Temessenek? Azt hittem az esküvőmre készülünk.
Bogáncs vállat vont.
- Itt ez ugyanaz.”

„- Szóval a csúf igazságot akarod, Elizabeth? – mondta. – Hát jó, megkaphatod. – Föl-alá járkált előttem, mint a ketrecbe zárt vad. Farkas ólálkodott a szívében, alig várta, hogy szabaduljon. – Azért akartalak téged, mert furcsa vagy, különös és csúnya. Mert egy férfi egy egész életet tölthet el – hidd el, én megtettem – szebbnél szebb menyasszonyokkal, akiknek a neve és arca is egybemosódik előtte. De rád – a furcsa, csúnya lányra – emlékezni fogok.”

„- Amíg a fenti világ emlékszik rád, amíg okod van szeretni, addig az ízlelés, az érintés, a szaglás, a látás és a hang a tiéd marad.
(…)
- Úgy érted, amíg valaki emlékszik rám, addig élni fogok – egészen?
Bogáncs rám nézett.
- Szeretnek téged?
Josefre és Käthére gondoltam, és azt feleltem: - Igen.
- És mit gondolsz, meddig tart majd a szeretetük, amikor minden nyomod eltűnik, amikor az eszük azt súgja nekik, nem létezel, amikor éppen ezért sokkal könnyebb lesz felejteni?
(…)
- A szeretetük addig tart, amíg levegőt vesznek – jelentettem ki ádáz hangon.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

Mivel a regényben nagy szerepet játszik a zene, ezért híres zeneszerzők nevét kell kitalálnotok a mostani játékban néhány zeneművük címe alapján. Feladatotok, hogy beírjátok az adott zeneszerző teljes nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Zeneművek címe a játékhoz:


A négy évszak, Őrjöngő Loránd, A hűséges menyasszony, Az olimpia, Griselda


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:

02.10. Kelly & Lupy olvas
02.11. Deszy könyvajánlója
02.12. Kristina Blogja
02.13. Szembetűnő
02.14. Spirit Bliss
02.15. Dreamworld
02.16. Insane Life

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz