Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló – Blogturné Extra

Turnénk kezdetével egy időben jelent meg Rácz-Stefán Tibor legújabb romantikus, erotikus regénye, amely Kristóf és Csongor megható és elgondolkodtató történetét meséli el! A turné végén Könyvmolyképző kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Nincs hozzád hasonló egy példányát! Tartsatok velünk!

1. Legújabb regényed, a Nincs hozzád hasonló a felnőtteknek való, erotikus tartalommal bíró rubin pöttyös könyvek csoportjához tartozik, de írtál már több fiataloknak szóló vörös pöttyös könyvet is. Melyik áll íróként és olvasóként közelebb hozzád, a VP vagy az RP?

Olvasóként sokkal jobban szeretem a Vörös Pöttyös köteteket, különösen mert ott a realista történetek mellett megjelenik a fantasy vagy éppen a disztópia is, amik mindig is közel álltak hozzám

Íróként mindkét zsánerben szeretek alkotni, és leginkább azért, mert mindkettőben az élet egy más oldalát mutathatom meg, más történetszálakat és karaktereket. Emiatt nem is tudnám azt mondani, hogy egyiket jobban szeretném a másiknál, hiszen a történet a döntő.

2. Csongor megismerkedik a nagyon helyes Kristóffal, akit a túlsúlyos férfiak vonzanak csak és kizárólag. Csongornak viszont muszáj életmódot váltania és fogynia, ha nem akar súlyos betegségekkel küzdeni, és esetleg idejekorán meghalni. Vagyis párkapcsolat és egészség/élet közül kell választania. Ha te lennél a helyében, miként döntenél?

Mindenképpen azt a döntést hoznám meg, amit Csongor, bármennyire is nehéz. A regény írása során végig arra törekedtem, hogy megmutassam, ez egy valós konfliktus, mert érzésem szerint ez tényleg egy komoly dilemma. Leírva egyszerűen hangzik, hogy „válaszd az egészséged”, de ha egész életedben csak arra vártál, hogy valaki úgy szeressen, ahogy vagy, és az a valaki ennyire tökéletes, mint Kristóf, akkor felmerülnek kérdések, problémák. Például van-e értelme hosszú életet élni úgy, hogy nem tudod lesz-e még valaha társad, vagy válaszd a rövid életet, vállalva az egészségügyi kockázatokat is, de boldogságban, azzal a partnerrel, akibe szerelmes vagy. Szerintem ez a kérdéskör – mint úgy általában az élet – nem fekete és fehér. Legalábbis én ezt akartam átadni a történet során.

3. A regényben leírod az orvosi vizsgálatok és megbeszélések folyamatát. Orvosoktól, dietetikustól, sőt, egy már lefogyott pácienstől is kap Csongor támogatást, tippeket. Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki tényleg kitartson az életmódváltása mellett?

Akarat és önfegyelem, enélkül szerintem nem megy. Előbbi szerintem sokunkban megvan, ki ne akarna változtatni a testén, és mosolyogni, ha a tükörbe néz? Az önfegyelem a nehéz dolog, amikor elkezded az életmódváltást, és hiányoznak a régi ízek, a régi rutin, és úgy érzed, megfosztod magad valamitől. Az eredmények lassan születnek meg, a rossz berögződéseket és a szokásokat pedig nehéz legyőzni. Szerintem ezzel a legtöbben tisztában vagyunk, akik valaha is próbáltunk „jóban lenni a tükörrel”.

4. A könyvben foglalkozol az olyan nőket érintő problémákkal is, mint például a párkapcsolati erőszak vagy a családon belüli egyenlőtlen, inkább a nőket terhelő munkamegosztás, és szerintem nagyon pontosan vázolod fel ezeket. Honnan szerzed a nőket sújtó gondokkal kapcsolatban az ihletet, információkat?

Figyelmes hallgatóság vagyok, és rengeteg témában olvasok is, informálódom.

Több ismerősöm is van például, aki nemrég lett anyuka, és ők meséltek nekem rengeteget arról, hogy az anyaság miként változtatta meg az életüket, és a boldogság mellett milyen nehézségekkel szembesülnek. És én azt tapasztalom, hogy a szülőség rossz, nehéz oldaláról ritkán beszélgetünk, a régi időkből annyi ártalmas szokás maradt ránk, amik ellen fel kell szólalni. Többek között ezért is került be ez a történetszál a kötetbe.

5. A történetben Csongor ad néhány tanácsot a legjobb barátnőinek, Rebekának és Liának. De milyen tanáccsal szolgálna a férfitársainak? Mi az, amit mindenképpen fontosnak tartana elmondani a világ összes férfijának, ha tehetné?

A játszótéren voltunk egyszer, éppen a legjobb barátom kislányát csúszdáztattam, amikor egy apuka bejött a gyerekeivel, és hallottam két anyukát áradozni arról, hogy az a férfi mennyire jó apa, amiért lehozza a gyereket, és milyen szerencsés emiatt a felesége. Ott én csak pislogtam, a kislány még lesett is rám a nagy barna szemeivel, hogy mi van. Azért nem jár senkinek sem medál, ha odafigyel a gyerekére, ha lehozza a játszótérre, ha elmegy érte az óvodába, ha pelenkáz, ha anélkül csinál meg a háztartásban dolgokat, hogy megkérné rá a párja. Igenis szerepet kell vállalni a gyereknevelésben, különösen, ha mindkét szülő dolgozik.

Viszont tudom, hogy sok férfi érzi azt is, hogy semmi sem elég jó, amit csinál, és minek kezdjen bele, ha fejcsóválás lesz a vége az eredmény miatt. Nekik azt üzenném, hogy a kommunikáció és a közös problémamegoldás a leghatékonyabb, amit ebben az esetben csinálni lehet.

6. Csongort tinédzserkorában csúnyán elárulta a legjobb barátja. Te képes lennél megbocsátani egy ekkora árulást?

Megbocsátani simán, különösen, ha valaki fiatalkorában, tizenévesként követett el ilyet. Az ember még felnőttként is sok meggondolatlan dolgot tesz, amit aztán megbán, én is csináltam olyat még három éve is, amire utólag nagyon nem vagyok büszke. Egy gyerek pedig pláne sok ilyet tehet. Szóval igen, megbocsátanék az illetőnek.

A kérdés az, képes lennék-e még valaha megbízni benne, újra közel engedni magamhoz. Anyukám szokta mondani, a bizalmat csak egyszer lehet eljátszani, és nagyon nehéz utána visszanyerni. Így jó eséllyel nem tepernék azért, hogy az illető újra az életem része legyen.

7. Kristófot nem igazán sikerült megkedvelnem egészen a történet végéig, bár úgy gondolom, direkt úgy írtad meg őt, hogy én és mások is így érezzünk. Ennek ellenére őszintén bevallom, nagyon kíváncsi lennék egy róla és a fétisproblémájáról szóló regényre, amelyből kiderül, milyen lelki sebei vannak, mitől alakult ki ez a fétise, és hogyan dolgozza fel a gondjait, hogy végül normális, a párjának nem ártó párkapcsolatban tudjon élni. Tervezed esetleg, hogy írsz majd egy regényt Kristófról?

Örülök, hogy így is sikerült megkedvelned Kristóf karakterét. Itt én elbúcsúztam tőle, jelenleg nem látom magam előtt, hogy írjak róla, aztán ki tudja, hátha egyszer valamelyik karakterem betéved egy bizonyos kávézóba, ahol egy helyes barista srác szolgálja majd ki, nagy mosollyal az arcán, de a kávén már nem lesz szívecske.

És igen, Kristóf karaktere direkt lett így megírva, nagyon figyeltem rá, hogy átjöjjön az, amit át szeretnék adni. Például ott az a bizonyos fejezet a végén, amikor megtörténik a nagy beszélgetés, direkt lett Kristóf nézőpontjából átadva, hogy egyértelműbb legyen, a fiú miért hozza meg azt a döntést, amit, és miért mondja Csongornak azt a bizonyos dolgot.

Illetve, én nem tudom mennyire nevezhető fétisnek, netán ártó párkapcsolatnak egy chaser és egy (super)chubby szerelme, hiszen a heteró világban is van olyan, hogy valaki csak az ázsiai lányokra, vagy csak az izmos fiúkra bukik.

Különösen azért mondom ezt, mert több olyan nagyobb darab srácot ismerek, akiknél a „fogyókúra” egy szitokszó, mert jól érzik magukat a bőrükben, nincsenek önértékelési problémáik, és így nyilván egy chaserrel történő párkapcsolat is teljesen másként tud működni. Ismerek személyesen olyan chaser srácot is, aki csak olyan duci sráccal kezd ki, aki elfogadta és szereti a testét, pont a problémák elkerülése végett.

Azt vallom, önmagunk elfogadása a kulcs, és amíg egy chubby srác nem azért tartja a súlyát, hogy a párja vele maradjon, addig én nem fújnék riadót.

8. Nagyon termékeny szerző vagy, szinte biztosra veszem, hogy alig jelent meg a könyved, máris dolgozol egy újabb regényen. Megtudhatunk erről valamit?

Bizony, ez jó tipp volt. :) Jelenleg egy vörös pöttyös LMBTQ-regényen dolgozom, ahol egy focistasrác coming outja és az életének a megváltoztatása a központi téma, no és a szerelem. Meg az új barátok és a továbbtanulás félelmei. A könyv egy tételmondata a Neoton Família slágeréből származik: "leláncolnád önmagad, közben szabadságod kéred". Ezt akarom átadni ebben a történetben.

Vannak még egyéb regényötleteim is, meglátjuk, mit írok meg legközelebb.

9. Hol és mikor dedikáltathatják veled legközelebb az olvasóid a saját Nincs hozzád hasonló-példányukat?

Reményeim szerint tavasszal már lesz Könyvfesztivál, de mióta bejött a Covid, szinte lehetetlen előre tervezni, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ezzel együtt nagyon remélem, hogy lesz még lehetőség a személyes találkozásra az olvasókkal, mert az az igazi megkoronázása az írói létnek.

Egyetértek veled, én is remélem, hogy jól alakul majd a jövő év ilyen szempontból is. Köszönöm szépen az interjút! :)

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regény főszereplője, Csongor túlsúlyos, de nem ő az egyetlen, akinek a Könyvmolyképzőnél megjelent regények közül feleslege van. Minden állomáson találtok egy súllyal kapcsolatos idézetet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely regényből származik! Jó keresgélést!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Idézet a játékhoz:

– Szerinted mióta tudom, merre jár az a tavaszi tekercs? – válaszolta nagyon nem suttogva.

Az a seggfej lekövérezett?

Állomáslista:

Blogturné

12. 15. Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)

12. 17. Veronika’s Reader Feeder

12. 19. Hagyjatok! Olvasok! (Kedvcsináló idézetek)

12. 21. Hagyjatok! Olvasok!

12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (Interjú)

a Rafflecopter giveaway

   

Arthur Hailey: A repülőtér

Miért választottam ezt a könyvet?

Anya nagyon szereti a repülős, túszejtős, terroristás filmeket, és konkrétan azt a sorozatot, ami ebből a könyvből készült, nagyon régen látta is és tetszett neki. Én a sorozatról lemaradtam, de gondoltam, a regény jó kikapcsolódást nyújt majd számomra.

Véleményem a könyvről

A történet nagy része a Lincoln Nemzetközi Repülőtéren játszódik, vagy valamilyen módon kapcsolódik a helyhez. Többnapos erős havazás nehezíti a reptér életét. De a bonyodalmakat nem csak az időjárás okozza. Egy csődbe ment, elkeseredett férfi úgy akarja megszerezni az életbiztosításának összegét a családja számára, hogy fel akarja robbantani önmagával együtt az egyik Rómába tartó repülőgépet.

Amikor a fülszöveget elolvastam, őszintén szólva kicsit másra számítottam, mint amit végül a regénytől kaptam. Egy terroristás, akciódús történetet vártam, de ez a könyv valójában inkább olyan volt, mint egy családregény. Csak itt a család a repülőtérhez kapcsolódó embereket jelenti.

A történet stílusát egy kicsit szokni kellett, mert elég lassú a regény cselekményvezetése. Az író valószínűleg bennfentes valamilyen módon, nagyon jól ismeri a repülőterek működését, mert rengeteg leírást kapunk arról, mi hogyan működik egy reptéren. Voltak ezek között érdekes dolgok, de olyanok is, amik engem nem kötöttek le. Főképp a technikai részletek hagytak hidegen. Ám ha ezeken túljutottam, akkor az emberek élete, a problémáik, a bombás repülőgép sorsa nagyon is beszippantott.

A történet ráérősségét mutatja, hogy három részre van osztva, és csak a második rész végén száll fel az a repülőgép, ami a bombát rejti. Az első két részben megismerhetjük a reptér vezetőjét, öccsét és feleségét, az ott dolgozókat, a bombás repülőgép pilótáját és egyik stewardessét, a reptér melletti kis város zaj miatt elégedetlen lakóit és ügyvédjüket. Végigkövethetjük a magánéleti gondjaikat, megmutatják nekünk a lelki sebeiket, beavatnak életük dilemmáiba.

Bár a könyvből készült filmsorozatot én nem láttam, olvasás közben mégis simán pergett a szemem előtt a történet. Olyan Dallas-féle kivitelezésben. Mert bár itt nem egyetlen család életét mutatja be a könyv, mégis inkább emberi jellemrajzokat, családi történeteket kapunk. Ott van a reptér vezetője, Mel, ő az a központi alak, aki összefogja a legtöbb szálat. Egyfelől ott a házassági konfliktus a feleségével, aztán az öccsét ért trauma (légi irányítóként részese volt egy repülőgép-balesetnek, és azóta depressziós, öngyilkossági szándék marcangolja). Persze a hóvihar okozta gondok is az ő vállát nyomják, ahogyan a zaj miatt felháborodott helyiekkel is neki kell tárgyalnia. A bombát rejtő repülőgép ügye csak hab szegény Mel tortáján. A sok gond ellenére Mel igencsak talpraesett, tökéletesen megfelel vezetőnek. Bár ez a magánélete rovására megy, a reptér az élete.

Vernon Demerest kapitány Mel sógora, de rosszban vannak egymással. Ennek legfőbb oka, hogy Demerest szerint veszélyezteti a repülők biztonságát, hogy a reptéren gyorsan és ellenőrzés nélkül lehet nagy összegű életbiztosításokat kötni. Mel viszont a reptér anyagi érdekeit nézi. És talán ez az egyetlen dolog, amiben téved.

Demerestnek nemcsak a bombával kell majd szembenéznie a gépén, hanem magánemberként is erkölcsi és érzelmi dilemma előtt áll. Szerelmes lett az egyik stewardessbe, teherbe ejtette, és most nem tudja, mit csináljanak. Vetessék el a babát, adják titokban örökbe, vagy tartsák meg, és vallja be a feleségének, mi történt? Demerest karaktere nem volt túl szimpatikus. Bár ő a történet akciószálának egyik hőse, elég beképzelt alak. Csalja a feleségét. Képes a hazugságra. Direkt keresztbe tesz másoknak, többek között a sógorának és az általa vizsgáztatott pilótáknak is. Szóval az ő karaktere azért volt érdekes, mert emberként nem igazán tudtam azonosulni vele, viszont azt el kellett ismerni, hogy jó pilóta, van esze és elég bátor is.

– Nagyszerű volt. Politikusnak kellene menned – jegyezte meg Anson Harris, nem véve le a tekintetét a műszerekről.

– Senki sem szavazna rám – mondta fanyarul Demerest. – Az emberek többsége nem szereti az őszinte beszédet és az igazságot.

A közeli városka lakói és a reptér konfliktusával kapcsolatban igazából mindkét féllel együtt tudtam érezni. A lakókat átverték, nem tudták, hogy a házak, amiket megvesznek, ilyen mértékű zajterhelésnek vannak kitéve. És hát, tényleg őrjítő lehet szinte állandó zajban élni. Viszont Mel szemszöge is érthető. A reptérre szükség van, a pilóták és utasok életét nem lehet kockáztatni bizonyos csendesebb, de veszélyesebb manőverekkel. Szóval ez egy patthelyzet sajnos, amikor mindenkinek igaza van, de nincs jó megoldás. Jobban mondva csak egy, amit Mel is javasol végül. Az ügyvéd karaktere nagyon szépen bemutatja a gondban lévő embereket kizsákmányoló hiénajellemet, de azt is, milyen könnyű a kétségbeesett embereket megvezetni, manipulálni olyan negatív érzésekkel, mint a harag, gyűlölet.

A legcukibb és egyben kedvenc karakterem Mrs. Quonsett volt. Egy öreg hölgy, akinek nincs pénze repülőjegyre, ezért állandóan fellóg a gépekre, hogy meglátogathassa a lányát. Nagyon profi, fifikás néni, igazán jókat derültem rajta. Nem mellesleg bátor. Valahogy sejtettem, hogy bele fog keveredni a bombás ügybe, és alig vártam, mit alakít.

Gwent, a teherbe ejtett stewardesst is megkedveltem. Ő is bátor lány, bár fogalmam sincs, miért egy Demerest-féle egoistával kezdett. Nagyon sajnáltam többféle szempontból is, de ha egyszer repülőre ülök, remélem, hogy egy hozzá hasonló, belevaló stewardess vigyáz majd az utasokra.

Hogy tetszett a könyv?

A lassú cselekményvezetést szokni kellett, és a repülőtér működésének technikai részleteit is időként túl soknak találtam, de a karakterek élete, problémái beszippantottak, a végén mintha már régi barátok sorsáról olvastam volna. És amikor a harmadik részhez érve beindult végre a bombás szál is, az izgalmas volt.

Vagyis összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a régi stílusú, lassú cselekményvezetésű, inkább családtörténet jellegű repülős-terroristás történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak – Blogturné

A Netflix filmet készített Matt Haig A fiú, akit karácsonynak hívnak című regényéből. Ennek alkalmából a Kolibri Kiadó megjelentette a történetet filmes borítóval is. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig, hogyan lesz a kis Nikolasból Karácsony apó, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől azért, mert szeretném pótolni a hiányosságaimat a karácsonyi témájú könyvek terén. Másfelől, mert Maggie Smith miatt érdekelt a történetből készült film, de először mindenképpen a regényt akartam elolvasni.

Véleményem a könyvről

A történet lényegében Télapó gyerekkorát mutatja be, és azt, hogyan lett belőle végül az a piros ruhás, nagy pocakú, fehér szakállú ikonikus alak, aki egyetlen éjszaka alatt megajándékozza a világ összes gyerekét minden egyes évben.

Az alapötlet nagyon tetszett, mert még sosem gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen lehetett a Télapó gyerekkora. Még az sem jutott eszembe soha, hogy egyáltalán volt gyerek valaha. De szerencsére Matt Haig kisfiában felmerült a kérdés, milyen gyerek volt a Télapó, fel is tette az apjának, így végül megszülethetett ez a regény.

Nikolas Finnországban él elég szegény és nehéz körülmények között. Az édesanyja meghalt egy medvetámadásban, az apja egyszerű favágó. A kisfiúnak összesen két játéka van, egy szánkó és egy rothadó répababa. Amikor a király megbízza Nikolas apját és még néhány férfit, hogy menjenek, kutassák fel Koboldfalvát, és vigyenek bizonyítékot a létezésére, cserébe pedig sok pénzt kapnak, Nikolas egyedül marad a gonosz nénikéjével. Nem bírja sokáig a kegyetlenkedést, elindul az apja után Koboldfalvába.

A történet egyfelől emlékeztetett a gyerekként olvasott ifjúsági regényekre (pl. Twist Olivér, Nyakigláb Apó stb.), amelyekben egy-egy szegény árva vagy magára hagyott gyerek a kegyetlen körülményekből kiszakadva kalandokat él át és rátalál önmagára és a szerencséjére. Másfelől a népmesék ugrottak be a szegény legkisebb fiúval a főszerepben, aki hasonlóan nehéz, de izgalmas életutat jár be, míg el nem nyeri méltó jutalmát. A mesés elemek szerintem nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtt olvasókat is elvarázsolják és bevonzzák a történetbe. Aki kézbe veszi a könyvet, az elgondolkozik azon, hogy a hideg és veszély ellenére milyen jó is lenne Nikolassal felkutatni Koboldfalvát és megismerni a koboldokat.

– Hogy láss – kezdte halkan –, ahhoz előbb hinned kell. Igazán hinned. Ez a koboldok első szabálya. Nem láthatsz olyasvalamit, amiben nem hiszel. Most pedig gyerünk, próbáld ki! Lássuk, képes vagy-e meglátni azt, amit olyan soká kerestél, és most itt van az orrod előtt!

Nikolas nagyon édes és jó gyerek. Tiszta a szíve, becsületes, nagyon tud szeretni, és mindig a helyes úton akar járni. Őszintén szólva, nem csoda, hogy Télapó lesz belőle, azt hiszem, nem is tudnék más személyiséget elképzelni egy olyan embernek, aki egész évben másoknak készít ajándékokat, aztán egy nap alatt bejárja az egész földet, és mindezt azért, hogy vadidegeneket boldoggá tegyen és szeretetet adjon nekik.

A mese tele volt nagyon cuki mellékkarakterekkel is. Egyfelől ott volt Mika, Nikolas kisegérbarátja. A belső monológjai, megjegyzései nagyon szórakoztatóak voltak, és az általa még sosem látott sajt létezésébe vetett hit megmutatja az olvasóknak, attól még, mert nem látunk valamit, az még simán létezhet.

Aztán Bohókát és a nagyapját is megkedveltem. Ők koboldok, akik az új vezetőjük diktatórikus elnyomása ellenére sem hajlandóak szembemenni a saját lelkiismeretükkel. Hisznek abban, hogy a szeretet, a segítségnyújtás fontos dolgok, és hogy bár vannak rossz emberek, mégsem alapvetően gonosz mindegyikük.

És hát ott van Igazmondó Glimpi, aki kicsit hideglelősen aranyos. A mániája ugyanis, hogy fel akarja robbantani mások fejét, mivel viccesnek találja. Mondanám, hogy csínytevő, de azért ez nem kicsit több annál. Viszont segít Nikolasnak, és van egyfajta morbid humora, ami szórakoztató.

Az író attól még, hogy mesét ír, nem nézi törékeny lelkűnek vagy butának a gyerekeket. Nem szépíti meg számukra a dolgokat és öltöztet mindent rózsaszín felhőkbe, hanem nyíltan mesél az élet árnyékosabb oldaláról is. Például teljesen át lehet érezni Nikolas nagyon is komoly szenvedéseit (éhezik, majdnem megfagy, egyedül van, haldoklik stb.). Az apja személyisége is összetett, emberi és reális. Jó ember, de nem tökéletes, megvannak a maga hibái és gyengeségei. Vagyis a könyv megmutatja, hogy a szüleink is csak emberek, nem szentek, és így kell (vagy egyeseket nem kell) elfogadnunk őket. És hát persze ott van a rasszizmus is, ami ez esetben az emberek ellen irányul. Vodol apó, a koboldok új vezetője néhány ember tettei alapján ítéli meg az összes embert. Pedig az adott rossz tettekért csak a tettek elkövetője a felelős, és nincs olyan, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozó összes ember gonosz és rossz. Minden csoportban vannak jobb és rosszabb emberek is. Ennél a szálnál például kifejezetten örültem annak, ami végül Vodol apóval történt a legvégén (hogy mi, azt persze nem árulom el).

Időközben a könyv filmváltozatát is sikerült megnézem, és összességében azzal is elégedett voltam. Tetszett az a kerettörténet, amit a filmben hozzátettek az eredeti sztorihoz. Klasszul kiegészítette Haig meséjét, és a végén a megmutatkozó fülecske is jó csavar volt. A könyv viszont egy kicsit jobban visszaadta nekem azt a folyamatot, ahogyan Nikolas szép lassan Télapóvá alakult. Az apró jelzések, mozzanatok a regényben részletesebben előbukkantak, meg hát, a regényben szó szerint találkozhatunk a felnövő és megöregedő Nikolasszal.

Hogy tetszett a könyv?

A realizmusa ellenére varázslatos, humoros, aranyos mese volt, nagyon izgalmas alapötlettel és igazán szerethető karakterekkel. Engem teljesen beszippantott.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki karácsonyi hangulatra vágyik, mert szinte biztos, hogy ez a könyv megteremti majd.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Karácsony apó, Télapó, Mikulás… A különböző népek más és más néven nevezik azt a személyt, aki decemberben ajándékokat visz a gyerekeknek. A feladatotok ezúttal az, hogy megírjátok mely országokban nevezik a Nagyszakállút az adott állomáson található néven, és beírjátok a megfelelő országot a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Név a játékhoz:

Święty Mikołaj

Állomáslista:

Blogturné

12. 13. Veronika’s Reader Feeder

12. 15. Sorok között

12. 17. Utószó

12. 19. A Szofisztikált Macska

12. 20. Csak olvass!

12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló – Blogturné

Turnénk kezdetével egy időben jelent meg Rácz-Stefán Tibor legújabb romantikus, erotikus regénye, amely Kristóf és Csongor megható és elgondolkodtató történetét meséli el! A turné végén Könyvmolyképző kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Nincs hozzád hasonló egy példányát! Tartsatok velünk!

Miért választottam ezt a könyvet?

Tibitől több regényt is olvastam már, de eddig csak ifjúsági kategóriában, és olyanokat, amikben bár voltak meleg karakterek, mégsem csak az ő szerelmi életükről szólt az adott regény. Kíváncsi voltam, hogy miképpen ír Tibi fiatal felnőtteknek, felnőtteknek való konkrét LMBTQ-regényt.

Véleményem a könyvről

A történet két szemszögből (Csongor és Kristóf) mutatja be az eseményeket, én mégis úgy érzem, hogy a főszereplő valójában Csongor. A fiatal férfi erős elhízással küzd, ami már veszélyezteti az egészségét, sőt, az életét is. Éppen a változás küszöbén áll, végre elszánta magát, hogy orvosi segítséget kér és életmódot vált, amikor találkozik Kristóffal, egy külsőleg nagyon helyes pasival, akinek az elhízott férfiak a fétisei. Csongor számára új és jóleső érzés, hogy valaki kifejezetten vonzónak találja őt, és nemcsak kalandra vágyik és kíváncsi, hanem komoly kapcsolatot szeretne tőle. A probléma csak az, hogy ha lefogy, elveszíti Kristófot, ha viszont elhízott marad, az életét veszítheti el.

Az alapszituáció számomra ismerős volt, nagyon át tudtam érezni Csongor érzéseit, lévén én is tinédzserkorom óta küzdök a kilókkal. Volt, hogy átszaladtam a 100 kilón is, az étellel jutalmaztam magam, ettem, ha szomorú voltam, márpedig egy kövér fiatal sokszor szomorú, és ettem, ha boldog voltam. Vagy szimplán, ha csak unatkoztam. És persze, hogy a legegészségtelenebb dolgokat imádtam a legjobban. Ami meg egészséges volt, azt kerültem. Az agyam tudta, hogy rosszat teszek magamnak, de senkire nem hallgattam. Aztán volt egy nagy fordulópont a Covid felbukkanásakor. Egyfelől addigra elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, vagyis már egyáltalán nem érdekelt a külsőm. Másfelől viszont a Covid miatt rájöttem, hogy nagyon nem akarok még meghalni, ehhez viszont az egészségemmel igenis törődnöm kell. Szerintem azért sikerült lefogynom majdnem 30 kilót, mert nem a kinézetem miatt tettem, hanem fontos belső motivációm lett: élni akartam, méghozzá jó sokáig.

Épp ezért találtam Csongor motivációját, az ő fordulópontját is hitelesnek. Mert nem azért akart fogyni, hogy másoknak tetsszen, sőt, Kristófnak pont hogy kövéren jött be. Hanem azért, mert nem akarta úgy végezni, mint a nagybátyja (cukorbetegség miatt megvakult, lényegében mozgásképtelenné vált, gondozásra szorult, végül meghalt). Szerintem, csak és kizárólag úgy lehet lefogyni és hosszú távon, életünk végéig fenntartani az új súlyunkat, ha az élni akarásra való rádöbbenés miatt határozzuk el, hogy változtatunk. Nem diétázunk, nem éheztetjük magunkat, hanem életmódot váltunk!

Nagyon drukkoltam Csongornak, hogy tartson ki az elhatározása mellett, mert az életünket nem éri meg feláldozni valakiért, aki elsősorban a külsőnk miatt "szeret".

Kristóffal ugyanis szerintem ez a helyzet. Nem tartom rossz embernek, de valami szerintem nem igazán stimmel vele lelkileg. Nem azért, mert bejönnek neki a túlsúlyos férfiak. Hanem azért, mert csak és kizárólag a túlsúlyosak jönnek be neki, és az sem zavarja őt, hogy akit állítólag szeret, annak rosszat tesz azzal, ha hizlalja. Bármilyen kövér párja volt, van és lesz, annak az egészsége biztos, hogy nem a legjobb. És ha ez Kristófot nem izgatja, az szerintem gáz. Értem én, hogy ez a testtípus izgatja fel, de az ember nem a testbe szeret bele. Az nem szerelem. Az ő hozzáállása semmivel nem jobb, mint azoké, akik csak azért vannak a másikkal, mert az jóképű vagy csinibaba. Az ilyen emberek tárgyként tekintenek a párjukra.

És talán pont ezért nem tudtam Kristófra főszereplőként tekinteni, mert annak ellenére, hogy voltak a szemszögéből megírt fejezetek a könyvben és nem tartom őt gonosznak, csak sérültnek, mégsem találtam szimpatikusnak. De úgy hiszem, Tibi pont így akarta megformálni a karakterét a regény végét elnézve. Ami nekem egyébként nagyon bejött. Szeretem, ha egy író elég bátor nehéz és rizikós döntéseket hozni, és kiállni a logikus cselekményvezetés mellett.

A történetben más fontos témák is előkerülnek a túlsúly veszélyei mellett. Csongornak két lánybarátja is van, Lia és Rebeka. Lia egy nála idősebb férfival él, aki a saját önbizalomhiányát a lányra vetíti ki. Féltékenykedik, irányítja a lányt és bántalmazza. Vagyis a bántalmazó kapcsolat témája is szerepet kap a regényben. Lia cselekményszála bár a háttérben fut, mégis nagyon szépen bemutatja az ilyen párkapcsolatok dinamikáját, a bántalmazó személyiségét és azt, hogy a bántalmazott miért nem tud időben kilépni.

Rebeka pedig az anyaság nehézségeit mutatja meg nekünk egy olyan társadalomban, ahol a férfi nem vagy alig szokott részt venni a házimunkában és a gyereknevelésben. Rebeka férje nem rossz ember, csak szimplán rossz társadalomban szocializálódott. Észre sem veszi, hogy a feleségére túl sok teher került, ahogyan az sem tudatosul benne, hogy egy normális családban az apa is arányosan kiveszi a részét az otthoni feladatokból. Nem besegít, hanem egyszerűen ez is közös feladat.

Mivel sok nő szenved hasonló élethelyzettől, mint Lia és Rebeka, klassz, hogy a regény megmutatja nekik, nincsenek egyedül. A történet, ha nem is menti meg őket, erőt adhat ahhoz, hogy átértékeljék az életüket és talán megfelelő döntéseket hozzanak.

Nagyon tetszett, hogy Tibi korábbi regényeinek karakterei is felbukkantak itt-ott a történetben. Szeretem az ilyen átfedéseket, egyfelől, mert kíváncsian várom mindig, ki lesz a következő régi arc, aki előkerül, másfelől, mert olyan érzés, mintha az ember régi barátokkal találkozna.

Őszintén bevallom, nem igazán vagyok oda az erotikus regényekért és jelenetekért úgy alapjában véve, mert számomra sokkal izgatóbb egy virágnyelven megfogalmazott mondat vagy néhány gyengéd érintés, mint maga a szex. Ebben a könyvben sem igazán kötöttek le az erotikus párbeszédek és jelenetek.  

De, és ez nagyon fontos: ezúttal úgy éreztem, nem öncélú sem a szexről való beszéd, sem a szexjelenetek. Az, hogy Csongor és Kristóf lényegében azonnal a szexről beszélnek egymással, és nem mismásolva, hanem esetenként megdöbbentően nyíltan, és az, ahogyan egymásnak esnek alig néhány napi ismeretség után, nekem azt jelezte, hogy ha a fiúk szerelmeseknek is hiszik magukat és egymást, elsősorban egymás testét és a szexet szeretik. Szerintem, ha valaki valóban a másik lelkét akarja megszeretni, nem a szexről szól a második mondata ismerkedés közben. Szóval bár nem igazán van szükségem olvasóként az erotikus jelenetekre ahhoz, hogy egy könyv lekössön, sőt, legtöbbször egyenesen nem örülök az ilyen részeknek, mert ritkán sikerülnek jól és sokszor öncélúak, itt azt hiszem, szükség volt a szexre ahhoz, hogy éreztetni lehessen a srácok egymáshoz és a kapcsolatokhoz való hozzáállását.

Hogy tetszett a könyv?

Őszintén szólva Tibi ifjúsági regényei közelebb állnak a szívemhez, de Csongor problémájával nagyon tudtam azonosulni, ahogyan Lia és Rebeka gondjaival is. Három olyan nagyon fontos témát dolgoz fel a regény, amiről mindenképpen beszélni kell, minél többet. És úgy gondolom, Tibi és a története segíthet abban, hogy a fiatalok jobban megérthessék önmagukat és az adott szituációt, amiből talán nem ártana kiszakadniuk.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek komoly témákról könnyedebb formában olvasni, és kedvelik a romantikus-erotikus LMBTQ-sztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regény főszereplője, Csongor túlsúlyos, de nem ő az egyetlen, akinek a Könyvmolyképzőnél megjelent regények közül feleslege van. Minden állomáson találtok egy súllyal kapcsolatos idézetet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely regényből származik! Jó keresgélést!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Idézet a játékhoz:

És talán ez a helyzet a súllyal kapcsolatban, bár fáj, amikor úgy érezzük, pluszteherként nehezedik az életünkre, mégis erősebbé válunk általa a végén.

Állomáslista:

Blogturné

12. 15. Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)

12. 17. Veronika’s Reader Feeder

12. 19. Hagyjatok! Olvasok! (Kedvcsináló idézetek)

12. 21. Hagyjatok! Olvasok!

12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (Interjú)

a Rafflecopter giveaway

   

Adventi blogturné 2021

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.

A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.

Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul Instagram-oldalunkra is érdemes lesz felnézni.

Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.

Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.

Fogadjátok szeretettel Benyák Zoltán nagyon kreatív és kedves karácsonyi üzenetét. :) Köszönöm neki a magam és a Blogturné Klub nevében, hogy elkészítette nekünk és nektek! :)

Nyereményjáték:

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.

A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. )

Kérdés a játékhoz:

Mi a foglalkozása a Képtelen történet férfi főszereplőjének?

Állomáslista:

Blogturné

12. 01. Könyvvilág

12. 02. Utószó

12. 03. Dreamworld

12. 04. Readinspo

12. 05. Könyvvilág

12. 06. Olvasónapló

12. 07. Readinspo

12. 08. Booktastic Boglinc

12. 09. Veronika's Reader Feeder

12. 10. Csak olvass!

12. 11. Fanni’s Library

12. 12. Csak olvass!

12. 13. Betonka szerint a világ...

12. 14. Könyv és más

12. 15. Veronika's Reader Feeder

12. 16. Booktastic Boglinc

12. 17. Hagyjatok! Olvasok!

12. 18. Kelly & Lupi olvas

12. 19. Utószó

12. 20. Szaffi polca

12. 21. FüggőVég

12. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 23. Dreamworld

12. 24. Közös

a Rafflecopter giveaway

   

Ruff Orsolya: Volt egy ház – Blogturné

Ruff Orsolya nemrég megjelent, Volt egy ház című ifjúsági regényében egy ódon, régi házat fedezhetünk fel a főszereplő kislánnyal, Emmával együtt. Miközben megismeri a régi szobákat és titkos rejtekhelyeket, Emma a történelemről és saját családjáról is egyre több dolgot tud meg, mely tudás egyszerre fájdalmas és felemelő. Tartsatok három bloggerünkkel ennek az érzékeny és különleges könyvnek a turnéjára, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján érdekes fantasynek vagy kriminek tűnt, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, én pedig szeretem az olyan regényeket, amelyekben együtt lehet nyomozni a főszereplővel. Végül nem azt kaptam, amire számítottam, de egyáltalán nem bántam meg.

Véleményem a könyvről

Először is, amikor felnyitottam a könyvet rejtő borítékot, és megláttam a kötetet, megdobbant a szívem, és hálát adtam magamban azért, hogy a polcomra kerülhet ez a regény. Nem tudom, miből van a borítója (talán vászonszerűnek tűnik), de annyira szép, igényesen kivitelezett, a régi könyveket idézi, mégis újszerű. Egyszerűen gyönyörű.

Ám a lényeg ugye a belbecs, szóval miről is szól a regény. A történet főszereplője, Emma, egy kislány, akinek nemrég meghalt az anyukája, és az apja, az apró ikertestvérei, a nagymamája és ő visszaköltöztek a nagymama gyerekkori házába. A ház lerobbant, tele van emlékekkel, titkokkal, és egy különös baziliszkuszszobor is rejtőzik az emeleten. Na meg ott van az idős, félszemű kertész, akiről Emma bizton hiszi, hogy valójában egy gonosz kalóz, aki rosszban sántikál.

A történet stílusa számomra a régi gyerekkori, kedvenc ifjúsági regényeimet idézte. Olyan kellemes, nosztalgikus érzés volt olvasni. És a történet maga is olyan szívmelengető volt a benne lévő tragédiák ellenére is, mert tele volt családi szeretettel.

Emma igazán aranyos kislány, nagyon együtt lehet érezni vele az őt és a családját ért veszteség miatt. A környezetváltozás jót tett neki, a ház titkainak kutatásával el tudja terelni a figyelmet a fájdalmáról. Persze a fantáziája szárnyal, épp ezért a könyv elején rövid ideig azt gondoltam, egy fantasytörténetet olvasok, de aztán hamar kiderült, hogy amit mágikusnak gondoltam, arra van logikus magyarázat.

– Nem számít, Nana – mondta halkan. – Most már ez a ház az otthonom.

Az idős asszony arcán elmélyültek a ráncok, szemébe melegség költözött.

– Akkor nem haragszol rám, amiért rábeszéltelek titeket?

Emma visszamosolygott.

– Viccelsz? A legjobb dolog, ami történhetett velem!

A nagymama karaktere is nagyon a szívemhez nőtt, nekem sajnos nem jutott ennyire szerető, kedves nagymama egy sem, de az ilyen könyvek olvasása közben mintha kicsit kárpótolva lennék ezért.

A titkok és rejtélyek megoldása viszonylag hamar összeállt a fejemben. Néhány fejezet után sejtettem, hogy kicsoda a kertész, hogyan kötődik a házhoz, és azt is sejtettem, hogy miben mesterkedik a pénzéhes, mindenbe belekontárkodó nagynéni, aki rá akarta venni Emma apját, hogy adja el a házat. Ennek ellenére élvezettel olvastam a könyvet, mert annyira hangulatos volt, hogy az teljesen bevonzott a történetbe. És persze olvasás közben vártam, hogy Emma és a családja is rájöjjön a titkokra végül.

A jelenben játszódó fejezetek végén olvashatunk régi naplóbejegyzéseket és leveleket, amiknek segítségével jobban megismerhetjük a múltbeli eseményeket is, és visszarepülhetünk a második világháború borzalmait megszemlélni két család történetén keresztül.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon hangulatos, szeretettel teli regény volt, ami olvasás közben jólesett a lelkemnek. A karakterek nagy része szerethető, kivéve a nagynénit, de ő meg örömmel utálható. Tetszettek a fejezetek végén a levelek és naplóbejegyzések, és bár a titkokra hamar rájöttem, mégsem unatkoztam, míg a könyv a kezemben volt. A kötet kivitelezése pedig egyszerűen gyönyörű.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy szívmelengető, régi ifjúsági regényes stílusban megírt történettel kellemes hangulatot teremteni magának karácsonyra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ruff Orsolya nem csak íróként, hanem fordítóként is ismert hazánkban. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy-egy idézetet egy általa fordított regényből, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

A nevelőnő olyan volt, mint egy sebes, pici játékvonat, melyet a színtiszta morcosság zakatoló okvetetlenkedéséig húztak fel.

Állomáslista:

Blogturné

12.13. Könyv és más

12.15. Spirit Bliss Sárga könyves út

12.18. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Jon Birger: Kezdeményezz! – A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén megmondom, amikor egy férfi akarja megmondani a nőknek, hogy hogyan érjék el a céljaikat, miként legyenek boldogok, mindig egy kicsit szkeptikusan állok a dologhoz. De egyben kíváncsi is vagyok, érdekel, hogy egy férfi miként látja a nőket, a randizást, a szerelmet, a párkapcsolatokat. Szóval próbálok nyitott maradni, aztán olvasás után mindig kiderül, vajon mennyire volt hasznos számomra nőként egy férfi tanácsa.

Véleményem a könyvről

A szerző lényegében egy újságíró, vagyis nem pszichológus, nem valamiféle társadalomkutató tudós, egyszerűen csak megírta a saját észrevételeit, gondolatait. Amik között vannak érdekesek, és voltak olyanok is, amikre csak legyintettem, mert férfiként az illetőnek fogalma sem lehet róla, hogy az adott dolog miért nehézkes a nőknek. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert egyfelől akadtak benne jó tanácsok, másfelől kicsit beleláthattam abba, hogy egy férfi miképpen gondolkozik a 21. századi változásokról, amik érintik a nőket és férfiakat egyaránt. És az, amit Birger írt, nagy részben reményre ad okot arra nézve, hogy a férfiak is a megfelelő irányba változnak majd. Olyan irányba, aminek köszönhetően végül a nők és lányok számára is biztonságos világot teremthetünk.

Birger nemcsak tudomásul vette, hogy a me too-val és a feminizmus 21. századi előrelépéseivel megváltozott a férfiak és nők közötti felállás, hanem megértette azt is, hogy ezek a változások igenis szükségesek ahhoz, hogy a lányok és nők biztonságban érezhessék magukat. Hogy kevesebb zaklatás, erőszak érje őket, és egyenlőbb esélyeket kapjanak a férfiakkal. Mivel Birger felfogta ezt, nem azon kezdett keseregni, hogy ezeknek a változásoknak köszönhetően megváltoztak az ismerkedési módok, és a férfiak már nem mernek ugyanúgy próbálkozni a nőknél, mint korábban, nehogy zaklatással vádolják őket, hanem elkezdett gondolkozni azon, hogy oké, akkor ebben az új helyzetben hogyan találhatnak párra azok, akik erre vágynak. (És nagyon pozitív számomra az is, hogy kihangsúlyozza, nem mindenki vágyik erre, és ez egyáltalán nem baj.)

Három fiú apjaként azt szeretném, ha a fiatal férfiak tisztelettudóan bánnának a nőkkel. Szeretném, ha tisztában lennének azzal, hogy bizonyos szavakat és tetteket a nők másképp fognak fel, mint a férfiak. Ha ez a hagyományos férfiasság megzabolázását jelenti – még ha néha túlzónak tűnő módon is –, hát legyen.

Én hiszek abban, amit Darwin mondott, hogy azok élik túl végül, akik a leghamarabb képesek idomulni egy-egy új helyzethez, szóval szerintem a Birgerhez hasonló férfiak lesznek végül az evolúció győztesei. Azok, akik elfogadják, hogy a nők egyenlőek a férfiakkal, és ahhoz, hogy ez a valóságban tényleg működjön, változásokra van szükség. Változásokra, amik természetesen átalakítják az ismerkedési, udvarlási módokat és a párkapcsolatokat is. Akik emiatt siránkoznak és átmennek nőgyűlölőbe, eltűnnek végül a süllyesztőben, mert valóban egy nőnek sem fognak kelleni. Akik viszont elfogadják az új, igazságosabb és a nők számára biztonságosabb felállást, azok nagy valószínűséggel találnak maguknak társat.

Ugyanez a helyzet a nőkkel is. Akik továbbra is a régi módszerekkel próbálják felhívni magukra a figyelmet, és arra várnak, hogy majd a férfiak hasonló módon fognak közeledni hozzájuk, mint az korábban elvárt volt, nagy valószínűséggel nem találnak maguknak megfelelő társat. Ahogy Birger is írja, a me too rádöbbentette a férfiakat (legalábbis egy részüket), hogy félreérthető, zavaró, sőt, esetenként ijesztő is lehet egy nő számára az, amit ők csak kedvességnek, bóknak, udvarlásnak szánnak. Mivel elbizonytalanodtak abban, megfelelő-e, amit mondanak, tesznek, ritkábban mernek lépni. Ezért azt mondja Birger, eljött a nők ideje, sokkal biztosabban találnak maguknak megfelelő társat, ha ők választanak és lépnek elsőként.

Ami még tetszett, hogy ezzel a felfogással Birger nem azt várja el, hogy a nők férfiakká váljanak. Én sem hiszek abban, hogy így kéne tennünk. Attól még, hogy egyenlőek vagyunk, nem vagyunk egyformák. Az a tanács, hogy kezdeményezzünk, nem arról szól, hogy mostantól mi nyomuljunk úgy a férfiakra, ahogyan ők tették korábban. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy a korábbi "kéresd magad" tanácsokat és manipuláló női praktikákat elfelejtve legyünk bátrak és őszinték. Ha valaki tetszik nekünk, egyértelműen jelezzük számára, hogy így van, és szeretnénk megismerni, randizni vele. Mondjuk ki, amit érzünk és gondolunk. Aztán, ha ezt megtettük, már várhatjuk, hogy a kiszemelt férfi hívjon el minket valahová és udvaroljon nekünk.

Szóba kerül az is, hogy a statisztikák azt mutatják, a harmincon túli nőknek talán nem a velük egykorú vagy idősebb férfiak között kéne keresgélniük, hanem a fiatalabbak között. Ha nem láttam volna édesanyám és a párja között, hogy ez tényleg működőképes hosszú távon, talán kételkednék ebben, de talán igaz, hogy a mostani huszonévesek sokkal céltudatosabbak, műveltebbek, értelmesebbek és másképp állnak már a nőkhöz, hiszen a 21. században nőttek fel, mint a hímsoviniszta világban felnőtt negyvenesek, ötvenesek, akiknek a többsége már képtelen a változásra.

Arról is írt Birger, hogy elsősorban nem a neten, hanem az ismerőseink vagy ismerőseink ismerősei között kéne kutatnunk. Ez egyfelől biztonsági szempontból is jobb a nőknek (ha a legjobb barátnőd jófejnek és megbízhatónak tart egy férfit, akkor nagyobb valószínűséggel nem fog megerőszakolni az első randin), másfelől a statisztikák alapján nagyobb eséllyel működik az ismeretségen alapuló kapcsolat hosszú távon.

Birger kiemeli a munkahelyi ismerkedést mint lehetőséget. És itt éreztem azt a legjobban, hogy Birger az amerikai viszonylatokról ír, amik nem azonosak a magyarországi viszonylatokkal. Nálunk sajnos nem volt akkora hatása a me too-nak, nálunk még mindig nincs megfelelő biztonságban egy nő. Ha egy munkahelyi flört, kapcsolat balul sül el, szinte száz százalék, hogy abból a nő fog rosszul kijönni. Esélyes, hogy nem fogják megvédeni egy esetleges szakítás utáni zaklatástól, és akár még az állását is elveszítheti. És mint tudjuk, a nőknek milliószor nehezebb új állást, főképp megfelelő új állást találni. Szóval hálát adok az égnek, hogy a munkahelyemen sok a férfikollégám, de egyikük sem vonz férfiként, mert biztos, hogy nem mernék kapcsolatba kezdeni munkahelyen belül. Szeretem a munkámat, szükségem van a fizetésemre, és nem kockáztatnám az állásomat egyetlen férfiért sem.

Szóval én a tapasztalataim alapján a magyar nőknek nem igazán ajánlanám a munkahelyi ismerkedést, mert nagyon rossz vége lehet. Csak akkor tegyük, ha nem baj, hogy esetleg az állásunkba kerülhet. Viszont örülök, ha az USA-ban tényleg már más a nők helyzete a munkahelyükön, és megtehetik, hogy félelem nélkül ismerkednek a kollégáikkal, mert ha baj van, megkapják a megfelelő védelmet.

Az eljegyzésről is szó esik a könyvben, és arról, hogy felesleges ragaszkodnunk egy olyan hagyományhoz, amely eredetileg nem romantikus gesztus volt, hanem azért alakult ki, mert a nők árucikkek voltak, akiket az apák és kérők adtak-vettek egymás között. Ez ugyanis annak az eredete, hogy miért a férfi kéri meg a nő kezét. Nyugodtan meg lehet fordítani a dolgokat, az is lehet romantikus és szép emlék, ha egy nő kéri meg a férfit, hogy vegye őt feleségül.

Hogy tetszett a könyv?

Bár nem mindenben értek egyet Birgerrel, mégis pozitív élmény volt elolvasni a könyvét. Azt láttam belőle, hogy tényleg a jó irányba változik a világ és a férfiak egy része is. Remélem, igaza lesz Darwinnak, és valóban a jobban alkalmazkodók maradnak fenn, mert akkor van esély a valódi egyenlőségre egy, a nők számára is biztonságos világban, még ha nem is azonnal.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Szerintem mindenkinek hasznos lehet, aki még szingli, és szeretne ötleteket ahhoz, hogyan változtathatna ezen. És nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is szívesen a kezébe adnám, hátha jobban megértik a változásokat (és jobban elfogadják a tényeket egy férfitársuk által elmondva), és azt, hogy ezek nem a világvégét jelentik.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT