Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub – Blogturné

Richard Osman debütáló regénye meghódította a világot! A csütörtöki nyomozóklub főszereplői egy nyugdíjasotthon lakói, akik minden csütörtökön összeülnek, hogy megoldatlan gyilkosságokat elemezzenek ki. Egy nap aztán kegyetlen gyilkosság történik, a nyomozóklub tagjai pedig egy éles nyomozás kellős közepén találják magukat. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjetek egy példányt az év legviccesebb krimijéből!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a jó, izgalmas krimiket, és bár nem dőlök be a marketingfogásoknak, érdekelt, hogy vajon méltán hasonlítják-e a történetet Agatha Christie munkásságához, vagy sem.

Véleményem a könyvről

A történet középpontjában egy nyugdíjasotthon és néhány lakója áll. Az idősek alapítottak egy nyomozóklubot, hogy régi, le nem zárt bűnügyeket próbáljanak megoldani. Ám egy friss eset kerül eléjük, valaki először megöli az otthon tulajdonosának nemrég kirúgott alkalmazottját, ezt követően pedig újabb gyilkosság történik. A háttérben több ok is állhat, többek között egy régi temető ledózerolásának terve, amely ha bekövetkezik, durva titkok kerülhetnek a felszínre.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, először megijedtem, mert nem igazán láttam át, hogy ki kicsoda, és melyik fejezet melyik karakter szemszögéből mutatja be az eseményeket. Szóval az eleje kicsit zavaros volt, ki kellett tisztulnia a képnek, meg kellett ismernem a főszereplőket, az áldozatokat, a lehetséges tetteseket, a rendőröket. Viszont amint ez az egész összeállt, és szerencsére ez hamar megtörtént, elkezdtem igazán élvezni a történet hangulatát.

Nagyon tetszett, hogy a helyszín egy öregek otthona, a "nyomozók" pedig maguk az öregek. Hitelesen visszaadta az író a korukat, de közben azt is, hogy az időskor valóban egy második gyerekkor. Elizabeth, Ron, Ibrahim és Joyce olyan lelkesedéssel vetik bele magukat a gyilkosok megtalálásába, akárha tizenévesek lennének és épp egy izgalmas játékban vennének részt. Volt, amikor elég bizarr módon viselkedtek vagy morbid dolgokat mondtak, mégis cuki volt, hogy ennyire felpörögtek az egésztől. Attól, hogy egy ilyen egyedi helyen játszódott a történet, kapott valamiféle egzotikus, kellemes hangulatot, ami azonnal beszippantott olvasóként.

A krimiszál nagyon összetett volt, és szerencsére jó sok gyanúsított került elő, ezért olvasás közben végig sikerült fenntartani az érdeklődésemet, egyfolytában azon pörgött az agyam, hogy vajon ki vagy kik lehetnek a tettesek, miképpen függnek össze a különböző bűnesetek. A legjobb az volt, hogy simán el tudtam azt is képzelni, hogy valamelyik főszereplőnk a tettes, az, hogy ilyen szinten nyitott maradt a lehetséges elkövetők listája, valóban még izgalmasabbá tette az olvasást.

– Maga mióta apáca, Elizabeth?

Elizabeth hevesen bólogat, és magasba emeli az ujját, annak elismeréseként, hogy Donna kérdése nagyon is helyénvaló.

– Donna, a legtöbb modern nőhöz hasonlóan én magam sem szorítkozom egyetlen szerepre, hanem szükségleteim szerint váltogatom, mikor ki vagyok. Mindnyájan kaméleonok vagyunk, nem igaz?

Donna De Freitas közrendőr karaktere azért volt érdekes, mert bemutatta, hogy milyen is egy nő számára ez a rendőr szakma. Imádtam, ahogy Elizabethék elintézték, hogy De Freitas is bekerüljön a nyomozócsapatba, ilyen az igazi sisterhood. És nagyon tetszett az a dinamika, ami az idős "nyomozócsoport" és a valódi nyomozók (De Freitas és a főnöke) között kialakult. Vicces volt, hogy sokszor dühösek akartak lenni Elizabethékre, de képtelenek voltak rá, mert az öregek annyira cukik, ügyesek és lelkesek voltak.

A könyv vége is érdekes lett, bár őszintén szólva, nekem egy kicsit túl lett bonyolítva. A befejezés már túl sok szálon ágazott el, szerintem jobb lett volna úgy megoldani, hogy mindegyik eset összefügg egymással. Így kicsit furcsa lett, hogy egy helyen ennyi bűneset történik (vagy régi bűneset derül ki) véletlenül pont egy időben.

Hogy tetszett a könyv?

Bár a legvégét én másképp oldottam volna meg, nagyon érdekes, csavaros, izgalmas és egyedi hangulatú volt ez a regény, és imádtam az idős nyomozócsoportot.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az egyedi környezetben, egyedi karaktereket felvonultató krimitörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A könyv főszereplői idős emberek, ezért olyan tv sorozatok főszereplőit keressük, amelyekben idősebb szereplő oldotta meg bűneseteket. Minden állomáson találtok egy képet, ez alapján írjátok meg a keresett szereplő nevét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné Klub

06. 23. A Szofisztikált Macska

06. 25. Flora the Sweaterist

06. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

20 rendkívüli feltaláló, aki megváltoztatta a világot – Blogturné

A Manó kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Gabriella Santini által jegyzett 20 rendkívüli feltaláló, aki megváltoztatta a világot c. kötet. Ennek örömére a blogturné klub négy tagja bemutatja ezt a lenyűgöző gyűjteményt, mely méltó emléket kíván állítani húsz kivételes embernek, akik az életüket arra áldozták, hogy jobbá tegyék a világot.

Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam a 20 rendkívüli elme, aki megváltoztatta a világot című könyvet, ami tetszett, ezért úgy gondoltam, az új, feltalálós részt is érdemes lenne kézbe venni, elolvasni. Kíváncsi voltam, ezúttal kik kerültek be a kötetbe és miféle módon.

Véleményem a könyvről

Kemény fedeles, kocka alakú könyvről van szó, amelyet csodás illusztrációk dobnak fel. Külsejében nagyon hasonlít az előző kötethez. Már a borító is nagyon tetszik, de a könyvet pusztán azért is érdemes fellapozni, hogy megnézegessük a belső rajzokat. Szerintem nagyon jól feldobják a könyvet, emellett közelebb is hozzák a fiatalokhoz az adott személyeket.

Ahogy a cím is mutatja, 20 feltalálóról olvashatunk a könyvben, akiket négy fejezetbe sorolnak: műszaki tudományok és gépészet, energetika és telekommunikáció, orvoslás és biológia, valamint információs technológia. A húsz feltalálóból 6 nő és 14 férfi. Az arányokon még jócskán lehetne javítani (bár tény, hogy a körülmények miatt a múltban kevesebb női feltaláló volt, ám a kortársak közül már lehet válogatni), de értékeljük, hogy egyre több ilyen fiataloknak szóló, szórakoztatóan információkat közlő könyvben törekszenek arra, hogy a nők is szerephez (vagyis oldalakhoz) juthassanak. Ami pluszban tetszik, hogy egy magyar női feltalálót is beválogattak a húsz közé, Telkes Máriát, aki elsőként ismerte fel a napenergia jelentőségét.

A válogatás elég sokszínűre sikeredett mind időben, mind ténykedésben. A legkorábban élt feltaláló a 15. század szülötte, a legkésőbbi pedig pont abban az évben született (1984), amelyikben én. Van köztük, aki a számítástechnikával foglalkozott, akadtak olyanok, akik a környezet védelmét részesítették előnyben, volt, aki könyvnyomtatással foglalkozott, esetleg a repülésnek vagy az emberek megmentésének szentelte az életét.

Az utolsó fejezetet leszámítva minden feltaláló négy oldalt kapott a könyvben, két szöveges oldalt és két teljes oldalas illusztrációt. Az utolsó fejezetben Mark Zuckerberg része valamiért csak két oldalasra sikeredett, viszont esetében mindkét oldalon találhatunk szöveget (és az egyiken illusztrációt). Ezenkívül van a könyvben egy idővonal is, aminek a segítségével elhelyezhetjük időben a feltalálókat, valamint megismerkedhetünk a könyv írójával és illusztrátoraival.

A fejezetekben nem száraz életrajzokat kapunk, hanem rövidke történeteket vagy az adott feltalálók életéből vagy legalábbis velük kapcsolatban. Ezek a kis mesék egyfelől szórakoztatóak, másfelől sok információt hordoznak mind az adott feltalálóról, mind a munkásságához kötődő dolgokról. Vagyis ez egy 2 in 1 kötet, az olvasó fiatalok nemcsak szórakoztató meséket kapnak, hanem közben tanulhatnak is. Mindezt úgy, hogy egyetlen percig sem unatkoznak.

Emellett inspirálódhatnak. Egyfelől a kis történetekben található egy-egy kiemelt mondat, ami összefoglalja, hogyan válhat az adott gyerek is olyan tudóssá, mint akiről éppen olvas. Másfelől a sztorikból láthatja, hogy a híres feltalálók élete sem volt mindig fenékig tejfel, nekik is meg kell küzdeniük különböző gondokkal, az egyetlen, ami közös bennük, hogy ezek ellenére nem adták fel soha, így jutottak el a céljukig.

– Nos, igen. Árulja el, ki javasolta önnek a szavak statisztikai alapú keresését? Talán a férje, Roger Needham? Ő is informatikus, és Cambridge-ben tanít, akárcsak ön.

Ezt meghallva elfutott a méreg. Amikor már azt hittem, végre megmutattam a világnak, hogy a férfiak és nők egyenlők, hogy a tudománynak és a számítógépeknek nincs neme, hogy bizonyos sztereotípiáknak nincs valóságalapjuk, újra és újra elölről kellett kezdnem mindent.

Az újságíró szemében néztem, majd fagyos hangon azt mondtam:

– A számítástechnika túl fontos dolog ahhoz, hogy a férfiakra hagyjuk, nem igaz? Írja fel ezt az idézetet tőlem! Valami azt súgja, egyszer még fontos lesz.

A legjobban Karen Sparck Jones története tetszett, mert egyfelől bemutatta azt a szomorú valóságot, hogy a női tudósok érdemeit még mindig a férfiaknak próbálják tulajdonítani, másfelől viszont bepillantást nyerhettünk egy rendhagyó házasságba, amely az egyenlőségen alapul.

Hogy tetszett a könyv?

Még mindig nagyon örülnék, ha fele-fele arányban találhatnánk nőket és férfiakat az ehhez hasonló kötetekben, viszont azt kell mondanom, hogy nagyon tetszettek azoknak a női feltalálóknak a fejezetei, akiket beválogattak. Tetszik az is, hogy a könyv egyszerre szórakoztat és tanít, méghozzá nemcsak tényeket, hanem ennél sokkal fontosabb dolgokat. A többi között kitartást, önbizalmat, az önmagunkért való kiállást, az álmaink követését. Olyan alapelveket, hozzáállást, amely segítheti a fiatalokat, hogy elérjék a céljaikat és jó emberekké válhassanak felnőttként.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak, mert tényleg pozitív értékeket, gondolatokat közvetít, és szórakoztatva tanít ez a kötet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a feltalálóké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy nevet, illetve egy a) és b) állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik találmány köthető a megnevezett személyhez.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Találmányok a játékhoz:

Wright testvérek

a) kerékpár b) repülő

Állomáslista:

Blogturné

06. 23. Dreamworld

06. 25. Utószó

06. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 29. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Schmal Róza: Nagy folyók haragja (A Ladann könyve 1.) – Blogturné

A Kolibri Kiadó jóvoltából ezúttal egy nagy ívű, összetett fantasysztorit olvashatunk, ám magyar szerzőtől. Schmal Róza a Nagy folyók haragjában igazán érdekes világot alkotott. Ebbe a világba utazott el három bloggerünk, hogy véleményt mondhasson róla. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Vágytam egy jó, összetett, felnőtteknek való fantasytörténetre, és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, ez a könyv talán megadja nekem ezt. Nem mellesleg magyar író írta, szóval emiatt is kíváncsi voltam rá.

Véleményem a könyvről

A történet a Ladann-völgyben játszódik, ahol volt egy háború, a régi uralkodócsaládot lemészárolták, az új pedig – félig megosztva a hatalmát egy Nagykard tisztséget betöltő befolyásos úrral – évek óta irányítja az országot. Egy szörnyű esemény után a király legfőbb tanácsadójának és családjának el kell bujdokolnia. Közben emberek tűnnek el, falvakat mészárolnak le titokzatos módon, és a király egy régi ellenségre, a hurrogónokra gyanakszik.

Az író nyelvi stílusa nagyon tetszett. Kiforrott, nagy szókincsű, tökéletesen hozta azt a minőséget, amit egy minőségi felnőtt fantasy nyelvezetétől, szövegépítésétől elvárok.

Nagyon tetszettek a könyv mellékletei, a térképek, valamint a családfák és a Ladann Lexikon. Ezek egyfelől feldobják a kötetet, másfelől segítenek jobban átlátni ki kicsoda, merre járunk éppen és hasonlók.

A politika számomra mindig gyűlölt és imádott dolog volt egyszerre. Gyűlölt, mert a valóságban rengeteg rossz dologra használják fel a nem túl jó emberek a politikai tudásukat. Imádott, mert a politikához ész kell, olyan, mint a sakk. Nem elég, hogy ha csak a következő lépést látod előre, még az sem, ha kettőt, egy egész párbajt le kell játszanod fejben, ha győzni akarsz végül. Én pedig imádok mindent, amihez valóban ész és tudás szükséges.

Ez a könyv is tele van politikai sakkjátszmákkal, intrikákkal, és ez nagyon bejött. Kíváncsian vártam, ki mikor mit fog lépni, mi lesz a következménye, vajon összejön-e neki a győzelem végül. Az én agyamat az ilyesmi nagyon izgatja. Az pedig még inkább, amikor egy becsületes átlagember próbálja kijátszani, legyőzni azokat a gonoszokat, akik otthon vannak az intrikában. És bár ebben a könyvben még csak éppen elkezdődött a játék, biztos vagyok benne, hogy a folytatásban szép kis csavarok várnak még ránk.

Ami kicsit zavart, azok a nagy időugrások voltak. Valahogy azt éreztem, lemaradtam egy csomó dologról, amit az író persze összefoglal gyorsan, de az mégsem ugyanaz, mintha történésként követhettem volna végig. Olyan szaggatottnak éreztem így a sztorit, mintha valaki időnként kitépett volna egy-egy fejezetet a kötetemből. Vagy mintha felvillanó képeket nézegettem volna, amik között történtek dolgok, csak azokat nem kapta le a fotós.

Ennek ellenére, sikerült megkedvelnem a történetet és több karaktert is. Nagyon érdekesnek találom a Szürke Álmodó karakterét, akiről nem árulom el, hogy valójában kicsoda, majd a regényből megtudjátok. Érdekel, hogy mi lesz a szerelmi szálával, meg úgy egyébként is az, hogy mennyi köze lesz a királyságban folyó játszmákhoz végül. Kedvelem Akolnát és Neia karakterét, mert nőként nehéz sorsuk van, egyiknek a férje, másiknak az apja miatt, mégis erős nők, akik szerintem mindent túl fognak élni.

Furcsa, mert nem sokat szerepel a történetben, de számomra a legérdekesebb karakter a hurrogónok királya, Kold volt. Az emberek egyszer már legyőzték a népét egy durva háborúban, ő viszont vissza akarja szerezni azt, ami az övék volt. Viszont mindent megpróbál, hogy mindezt ne erőszakkal kelljen. Mivel félvér (anyai ágról ember), ezért a népét nehéz visszafognia, ennek ellenére megpróbálja békésen rendezni a dolgokat. Egyelőre nagyon szimpatikus karakter, remélem, hogy a későbbiekben is megmarad a nehézségek ellenére jóságosnak.

Hogy tetszett a könyv?

Stílusban, nyelvileg nagyon kifinomult, a karaktereket is simán meg lehet kedvelni. Az egyetlen apróság, ami kicsit zavaró, hogy mintha felvillanó képekből állna, és ezért úgy érzem, mintha egy csomó engem érdeklő dologról lemaradtam volna. Ennek ellenére nagyon érdekel, mi lesz a folytatásban, mindenképpen el szeretném majd olvasni.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a komolyabb fantasyket és a politikai intrikákat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Nagy folyók haragjában térképeket találhatunk, amelyek segítenek abban, hogy térben eligazodhassunk a történések között. A játék során mi is könyvbeli térképeket osztunk meg a blogjainkon. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik regényhez tartoznak, és beírjátok a címét a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Térkép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

06. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 23. Utószó

06. 24. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Rose McGowan: Bátor – Blogturné

Sokan nőttünk fel a Bűbájos boszorkák című sorozatot, melynek egyik főszereplője Rose McGowan (Paige) volt. De vajon mennyit tudunk arról, mi folyik a kulisszák mögött. Milyen gyerekkora, élete volt a színésznőnek, miken ment keresztül, és hogyan építette újra önmagát. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően most ez is kiderül. Ezúttal négy bloggerünk véleményezi majd, mennyire bátor a könyv, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekként imádtam a Bűbájos boszorkák című sorozatot, és az egyik kedvenc karakterem Paige volt, akit Rose McGowan játszott. Emiatt érdekelt, hogy milyen önmagáról és a nőkről (valamint a nőknek) szóló könyvet írt.

Véleményem a könyvről

McGowan a gyerekkorától kezdve elmeséli nekünk az életét, rosszat, jót egyaránt, bár sajnos rosszból elég sok érte. Miközben ezt teszi, bepillantást nyerhetünk Hollywood világába, megláthatjuk a csillogást és a mocskot. Azt, hogy milyen is nőként egy ilyen környezetbe kerülni. Az író stílusa modern, személyes. Olyan, mintha naplót vagy személyes blogot írna, esetleg a barátainak, sőt, nőtestvéreinek mesélne el mindent. Ez azért tetszett, mert így sokkal jobban átéreztem az ő érzéseit, sokkal jobban megértettem őt.

Rose McGowan szülei egy szekta tagjai voltak, ő pedig úgy töltötte a gyerekkorát még a szektától való családi szökés után is, hogy bár megmaradt a lázadó énje, mégis túl nagy hatással voltak rá azok a dolgok, amiket látott, átélt, elszenvedett. Minden egyes lépése, döntése vagy éppen döntéshiánya (lefagyása) szerintem a kezdetekből fakad. És ez szépen megmutatja, mit teszünk a lányokkal. Már gyerekként arra tanítjuk őket, hogy legyenek csendesek, engedelmesek. Ne kiabáljanak, ne ellenkezzenek, ha sírnak is, viseljék el a fájdalmakat, terheket. Ők a lányok, ezért engedelmeskedniük kell a férfiaknak (az apjuknak, a szektavezérnek, a nevelőapjuknak, a párjuknak, a főnöküknek, vagy éppen akár egy vadidegennek is), mert a férfi jobban tudja, mire vágyik egy nő, mi kell neki, hogyan kell kinéznie, viselkednie. Szóval igen, be kell ismerni a lányaink többségét áldozatoknak, alattvalóknak, szolgáknak neveljük. Még a modern országokban is. Talán mostanság ez kezd megváltozni, mert a nők elkezdtek hangosan beszélni, sőt, kiabálni, hogy a többi nő meghallja, nincsenek egyedül, nem ezt érdemlik.

Mikor kicsi voltam, hallottam az iskolában, mások elmennek nyaralni. Mikor végre rájöttem, mit jelent a nyaralás, elkezdtem azon ábrándozni, milyen az én álomnyaralásom. Úgy döntöttem, jó volna egy hetet kórházban tölteni, ahol senki sem bánthat, és annyi pudingot ehetek, amennyi csak belém fér. Erre vágytam. Pudingra, és hogy senki se bántson.

McGowan sok mindenen átment már fiatalon, egy szektában nőtt fel, egy mentálisan beteg apa mellett élt, hajléktalan lett, megesett, hogy éhezett. Épp ezért nem meglepő, hogy azt gondolta, egy-egy férfi vagy a színészkarrier megváltoztatja majd az életét. Az sem meglepő, hogy még a rossz kapcsolataiból vagy a hollywoodi mocsokból is félt kiszállni, mert attól tartott, hogy akkor megint az éhezés, szegénység vár rá. Mondhatnánk azt, hogy elmehetett volna akár bolti eladónak is helyette, és bár kevesebbet keresett volna, mégsem kerül vissza az utcára, de ha jobban belegondolunk, ki alkalmazna egy csak a színészetben tapasztalt, másban tapasztalatlan munkaerőt, akit lépten-nyomon még fel is ismernek. Én csak egy átlagember vagyok, de másfél évig hallgattam azt munkanélküliként, hogy ehhez túlképzett vagyok, ahhoz alulképzett, emehhez meglenne az iskolám, de még nincs gyakorlatom stb. Szóval őszintén szólva, megértem őt. Sokszor az ember a jövőtől való félelem miatt képtelen kilépni egy rossz helyzetből (legyen az egy kapcsolat vagy éppen egy lélekölő munka).

A legérdekesebb az, hogy bár McGowan sok mindent átélt gyerekkorában, mégis teljesen naivan került be a filmiparba úgy, hogy semmit nem tudott róla. Ennek köszönhetően még több szenvedés várt rá fizikailag és lelkileg is. És mire átlátta a férfiak világának működését, már késő volt, mert olyan szinten lerombolták az önbizalmát, hogy bár érezte, hogy az adott helyzetek rosszak, mégsem tudott kiállni önmagáért.

A könyvben ír egy bizonyos Szörnyetegről, én sem írom le a nevét, ahogyan ő sem tette, mert az illető nem érdemli meg, hogy emlegessék. Egy bizonyos filmproducerről van szó, akit nemrég kezdtek el felelősségre vonni azokért a szörnyűségekért, amiket a nőkkel tett. Szerintem mindenki tudja, kiről van szó. Valamint előkerül a Marilyn Mansonnal való kapcsolata is. Számomra ez utóbbi volt az érdekesebb, mert McGowan az elején szimpatikusnak írta le Mansont. Manson segített nekik feldolgozni a korábban őt ért erőszakot, mindig támogatta, magától kitalálta, mivel okozhatna éppen örömet Mcgowannek és hasonlók. Szóval egy bizarr testbe bújt kedves pasinak tűnt. Egészen a szakításig, amíg meg nem sérült az egója attól, hogy elhagyták.

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, mikor mások megkérdezik, hogy: "De hát miért jöttél össze vele? Biztos, hogy látszott, milyen ember." Hát nem. Az, hogy ki milyen ember, nem mindig látszik azonnal. Sőt, van, hogy évekig nem látszik. Mert amíg azt teszed, amit elvár tőled, addig a világ legkedvesebb, legtámogatóbb embere, de ha végül ellenkezel vagy elhagyod, akkor lehull a maszk.

– Letiltjuk a fizetésed, bárhova is mégy. Elvesszük a pénzed és úgy tönkreteszünk, hogy soha többé nem tudsz majd dolgozni.

Mindezt mereven komoly arccal adták elő, mert nem szórakoztak. Basszus. Ez a hollywoodi kitérő rossz irányba vitt. Most igazán találkoztam a veszélyes alakokkal. Fehér, gazdag férfiakkal a stúdióban és nem a sikátorban.

Sok mindenki előkerül még a híres emberek közül a könyvben, de nem is ők a fontosak. Hanem maga a rendszer. Az, ahogyan Hollywood működik. Az, ahogyan sok más munkahely is működik. Az, ahogyan a világ működik.

Őszintén szólva, még sosem gondoltam bele, hogy életem 36 éve alatt valószínűleg 90% fölött férfiak által készített, írt filmeket, műsorokat, reklámokat és egyéb a tudatomra és lelkemre ható dolgokat fogyasztottam. Vagyis alapvetően férfi nézőpontból ismerem nemcsak a világot, hanem a nőket, női ügyeket is. Még akkor is nagyrészt férfiak mutatták be nekem a nőket, amikor erős női karakterekről volt szó egy-egy történetben. Mondhatnánk, hogy ez nem baj, hiszen feminista lettem, vagyis ezek nem voltak rám hatással, de ez hazugság lenne. Nagyon is hatással voltak rám. Mert még mindig sokszor hallgatok, amikor kiabálnom kéne. Még mindig van, hogy inkább nyelek egyet, mert tartok a következményektől. Még mindig megesik, hogy más nőket kritizálok gondolatban (aztán rögtön el is szégyellem magam). Vagyis ha még rám is hatással voltak az életem alatt töményen kapott férfigondolatok, akkor mekkora hatással lehetnek az olyan nőkre, akik esetleg rosszabb környezetben nőnek fel úgy, hogy nincsen erős női példakép előttük? Rossz belegondolni...

Ne játssz a kitalált szabályaik szerint. Állj!

Mostantól jobban, tudatosan oda fogok figyelni arra, hogy több női gondolatot, nézőpontot vegyek magamhoz minden téren (filmek, könyvek, zenék stb.).

A legérdekesebb az volt, hogy olvasás után felmentem Rose McGowan Facebook-oldalára, és megnéztem a posztjait. Sok-sok évvel ezelőtt láttam róla képeket, és akkor azt gondoltam, jaj, szegény nő, mi történhetett vele, hogy ennyire szétcsúszott. Pedig mosolygott a képeken, ki volt sminkelve, drága ruhát viselt, sztár volt. És valahogy mégis megéreztem, hogy nem stimmel vele valami. Aztán megnéztem most a Facebook-oldalán a képeket, és egy teljesen más nőt láttam. Egy szabad nőt, aki végre kap levegőt. Soha ilyen szépnek nem láttam még őt, mint ezeken a képeken.

Szóval sikerült megtalálnia önmagát, sikerült lerázni a láncait. És nemcsak önmagát szabadította fel, hanem azon dolgozik, hogy a nőtársai közül is minél többet felszabadítson. Csodás utat járt be gyerekkorától kezdve. És ahogy ő is írja, ha neki sikerült azzal a sok sz*rsággal a háta mögött, amiket átélt, akkor mindannyiunknak sikerülhet. Együtt, egymást támogatva és biztatva. Csak meg kell találnunk önmagunkban a bátorságot.

Hogy tetszett a könyv?

Rose McGowan élete a sok szörnyűség ellenére is egy inspiráló történet. Nagyon érdemes végigolvasni, mert egyfelől megérthető belőle, hogyan válik egy fiatal lány, nő a férfiak által használt tárggyá, és miért tud olyan nehezen kiszabadulni ebből a környezetből. Másfelől erőt és reményt ad arra nézve, hogy mi is elég erősek vagyunk hasonló utat bejárni az önismeret és önbecsülés terén.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatal nőnek! De tényleg. És azoknak, akik meg akarják érteni, miért marad benne valaki rossz kapcsolatokban, és miért hagyja olyan hosszú ideig, hogy kihasználják mindenféle szempontból. Na meg persze azoknak, akik ismerni akarják Hollywood valódi arcát.

Ha kíváncsi lettél itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játsszunk egy kis igaz-hamist a Bűbájos boszorkákkal és Paige-dzsel. Minden turnéállomáson találtok egy állítást Paige karakteréről. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állítás igaz vagy hamis.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állítás a játékhoz:

Paige félvér, az anyja boszorkány, az apja egyszerű ember.

Állomáslista:

Blogturné

06. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 21. Sorok között

06. 23. Readinspo

06. 25. Readinspo – extra

06. 27. Utószó

a Rafflecopter giveaway

   

Kate Murphy: Az értő figyelem – Blogturné

Manapság a felgyorsult világ miatt egyre inkább kezdjük elveszíteni a másokkal szembeni érzékenységünket – pedig a járvány miatt most még fontosabb lenne figyelnünk egymásra, mint valaha. Ebből a szempontból épp jókor érkezett a Libri kiadónál Kate Murphy könyve, amely a fokozottabb figyelemre, és ezáltal a hatékonyabb kommunikációra tanít minket. Kövessétek a turnét, és játsszatok a könyv egy példányáért!

Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén bevallom, gyenge vagyok a szóbeli kommunikáció terén, legalábbis, ami a hétköznapi beszélgetéseket illeti. Sokszor érzem azt, hogy mások nem értenek engem, de ugyanúgy igaz rám is, hogy nem igazán tudok én sem odafigyelni másokra. Fogalmam sincs, hogyan kéne reagálnom arra, amit mondanak, és általában nem azt a reakciót kapom én sem, amit várnék. A szóbeli beszélgetéseim egy része így kínos, unalmas és szellemileg, érzelmileg nagyon fárasztó.

Pedig érdekelnek mások, jó lenne megismerni a fejükben lévő gondolatokat, és írásban szerintem, nagyon klasszul és mélyen el tudok beszélgetni az emberekkel, de a mindennapi csevejekben gyenge vagyok. Ezzel sokakat megbántok, és én is időnként sértve érzem magam azért, mert a másik nem figyel arra, amit mondok neki, félreértelmezi, érdektelen iránta.

Azt reméltem, hogy a könyvből megtudom majd, mit is csinálok rosszul, és hogyan kéne jól, értőn figyelnem a másikra, valamint elérnem, hogy mások is értőn figyeljenek rám.

Véleményem a könyvről

Kate Murphy azzal kapcsolatban is ad tanácsokat, hogyan figyelhetünk jobban másokra, de elsősorban a saját tapasztalatait, élményeit, tudását írja le nekünk a könyvben. Hogy milyen interjúkat készített, kikkel, mit tanult tőlük, mit látott rajtuk a figyelemmel kapcsolatban. Milyen kísérleteket végeztek a figyelemről, hogyan figyel egy a reklámszakmában dolgozó profi szakember, akinek az a feladata, hogy felmérje, mire vágynak az emberek.

Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy milyen is az, amikor az ember beszélget, de valójában nem figyel. Vagyis nem a másikra figyel, hanem inkább a saját kis belső hangjára. Ahogy ezekről olvastam, rájöttem, hogy én pontosan így kommunikálok. Miközben a másik mesél valamit, már azon jár az agyam, mit kéne reagálnom, előjönnek a történetéhez kapcsolódó saját élmények, amiket örömmel elmesélnék neki, ahelyett, hogy valóban rá lennék kíváncsi. Ez teljesen tudattalan, nem a másik ellen szól. Egyfelől nekem állandóan jár az agyam, szó szerint állandóan, még álmomban is. Másfelől az emberek valamiféle reakciót várnak el arra, amit mondanak, és nekem mindig nehezen ment, hogy kitaláljam, mit szeretnének hallani, mit várnak el tőlem.

Téves elképzelés, hogy a magasabb intelligencia segít elkerülni a mentális kiruccanásokat. Sőt, az okosabbak sokszor kevésbé képesek figyelni, mert több alternatíva kínálkozik számukra a gondolkodásra, és nagyobb valószínűséggel feltételezik, hogy tudják, mit fog mondani a másik. A magasabb IQ-jú emberek általában neurotikusabbak és feszélyezettebbek is, ezért az aggodalom és a szorongás könnyebben elvonja a figyelmüket. 

Mivel az introvertáltabbak csendesebbek, sokszor jobb hallgatóságnak vélik őket. De ez is tévedés. A figyelem komoly nehézség az introvertáltak számára, mert olyan sok gondolat nyüzsög a fejükben, hogy nehéz további információkat befogadniuk. Mivel különösen érzékenyek, hamarabb is telítődnek. A figyelmet sokszor támadásként élik meg, ezért nehezebben tartják fenn a figyelmet, különösen ha a beszéd és a gondolat közötti különbség alkalmat ad az elméjüknek az elkalandozásra.

Tanácsot várnak, vagy csak együttérzést? Egyszerűen ki akarják beszélni magukból az adott dolgot, vagy engem is meg akarnak hallgatni a témával kapcsolatban?

A könyvben bemutatják, mik az eltérítő reakciók, amelyek a nem megfelelő hallgatásról szólnak, és mik a támogató reakciók, amikkel tényleg meghallgathatjuk a másikat. Őszintén szólva, én tudatosan megpróbáltam áttérni az eltérítőről a támogató kérdésekre, és elég vicces volt. Mert hülyén érzi magát tőlük az ember. Ha a legjobb barátnőm elmondja, hogy megbukott egy vizsgán, és én elmesélem neki, hogy én is volt, hogy megbuktam, ne szomorkodjon, majd legközelebb sikerül, az elvileg eltérítő reakció. Ha viszont visszakérdezek tőle, hogy "És hogy érzed magad a bukás miatt?", az elvileg támogató reakció, de valójában a barátnőm csak pislogni fog rám, hogy "Basszus, hát hogy érezném szerinted? De hülye egy kérdés ez!"

Szóval interjúk alatt, marketinges kutatásokban, vagyis idegenek között lehet, hogy ezek a támogató kérdések bejönnek, de a valóságban, barátok, rokonok, ismerősök között időnként elég vicces helyzeteket hoznak létre a beszélgetés során. Olyan hülyének tűnik tőlük az ember, mert rákérdez a nyilvánvalóra. Vagyis a való életben még rá kell jönnöm, hogy mik a megfelelő támogató kérdések, amiktől nem néznek rám furcsán az emberek, de segít, hogy tényleg meghallgathassam őket.

Egyébként nem csak nekem nem megy az értő figyelem. Esetemben rengetegszer érzem azt, hogy mások elbagatellizálják a rosszullétemet, fájdalmamat, gondjaimat, érzéseimet, félelmeimet. Ilyen reakciókat kaptam nőként a PCOS-em tüneteivel kapcsolatban ("Csak kényes vagy, nőnek lenni ilyen, ezt el kell viselni és kész."), vagy mikor elmeséltem egy engem ért traumát. Szóval valahogy sosem veszik komolyan, amit érzek, akár fizikai, akár lelki dologról van szó. És nem egy ember, hanem több ember, akiktől pedig nem ezt várnám, vagyis engem is mindig csalódás ér az értő figyelem hiánya miatt.

Az is érdekes volt, hogy a marketingben hogyan állnak a fogyasztók meghallgatásához. Én is úgy gondolom, hogy a netes közvélemény-kutatások megfigyelések nem sokat érnek. Egyfelől csak egy bizonyos réteg véleménye jelenik meg a neten, másfelől a neten sokszor teljesen más emberek vagyunk, mint a valóságban. Nem mellesleg a szélsőséges kisebbségek bizonyos témákban mindig sokkal "hangosabbak", és ezért a többségnek tűnnek, mint a valódi többség, ami inkább magában tartja a véleményét.

A szerző is a szemtől szembeni beszélgetéseket preferálja, úgy véli, azokból sokkal többet meg lehet tudni a megfelelő kérdésekkel arra nézve, mit gondol, érez az ember, mire van valójában szüksége, és hogyan lehet azt neki eladni. Úgy gondolom, igaza van, egy valódi beszélgetéssel tényleg pontosabb adatokat lehet kapni, mint a netes kereséseket, véleménynyilvánításokat vizsgálva.

Őszintén szóval a könyv olvasása után sem tudom pontosan, hogyan is kéne értő figyelemmel kommunikálnom, vagy elérnem, hogy mások úgy figyeljenek rám, de az biztos, hogy Murphynek sikerült elgondolkoztatnia a témán. És ez jó, mert így rájöhetek magam, hogy miképpen módosíthatok a saját figyelmemen mások iránt, és talán arra is, hogy másokkal hogyan beszélhetek úgy, hogy értő figyelemmel forduljanak felém.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon érdekes volt, imádtam olvasni Murphy tapasztalatait és az általa ismert kutatások részleteit. A könyv elgondolkoztatott, és ha még nem is tiszta minden, mostantól sokkal tudatosabban odafigyelek arra, hogy a figyelmem valóban értő legyen.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki úgy érzi, nem túl jó a kommunikáció terén, akár beszélőként, akár hallgatóként.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Bár a könyv ennél jóval többről szól, de az is a figyelem egy módja lehet, ha elemzed a másik testbeszédét. Játékunkban nincs más dolgod, mint kitalálni, mit jelenthetnek a megadott testtartások. És nincs egyetlen jó válasz.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Testtartás a játékhoz:

Lábak dörzsölgetése

Állomáslista:

Blogturné

06.10. Olvasónapló

06.12. Spirit Bliss Sárga könyves út

06.14. Könyv és más

06.16. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

   

Bram Stoker: Drakula – Blogturné

"Üdvözlöm a hajlékomban! Lépjen be bátran és a saját, szabad akaratából!" - A Helikon Kiadó jóvoltából Bram Stoker klasszikusát most új fordításban és gyönyörű új kiadásban vehetjük a kezünkbe. Ha nem riadtok vissza egy jó kis vámpírtörténettől, akkor tartsatok velünk és vegyetek részt a játékban is, hátha ti lesztek az a szerencsés, aki megnyeri a könyv egy példányát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, egyszer már néhány éve olvastam a Drakulát, de őszintén szólva, nem sok minden maradt meg belőle. Ezért mikor láttam, hogy új kiadásban megjelenik, gondoltam, ideje felfrissíteni az emlékezetemet ezzel a klasszikussal kapcsolatban is.

Véleményem a könyvről

Azt hiszem, a történetet nem kell részletesen elmesélnem, mert hát ki ne ismerné Drakulát, a vámpírok vámpírját. Azért mégis röviden... Egy Jonathan Harker nevű fiatal ügyvéd elindul a Kárpátokba, a Drakula-kastélyba, hogy a tulajdonosnak jogilag segédkezzen abban, hogy Angliába költözhessen. Odaérve jön csak rá, hogy egy szörny csapdájába esett, és fogalma sincs, élve kikerül-e onnét. Közben menyasszonya, Mina otthon várja őt barátnője, Lucy társaságába, aki furcsa alvajárásba kezd, és a fizikai, lelki állapota egyre rosszabbá és rosszabbá válik.

A történet levelekből, naplórészletekből, táviratokból és egyéb írásos dokumentumokból áll össze kerek egésszé. Az összes szöveg, minden szemszög olvasmányos, érdekes, mindegyiknek megvan a maga stílusa, és jól hozzák a viktoriánus kor nyelvezetét, stílusát is. Segítenek, hogy az ember el tudja képzelni maga előtt a tájat, az eseményeket, és átéljen egyfajta sötét borzongást.

Egyébként nagyon éreztem azt, hogy ez egy új fordítás, és szerencsére a jó értelemben. Valahogy sokkal jobban magával sodort ez az új szöveg, mint a régi. Emlékszem, hogy a régi fordítást jóval nehezebben olvastam, döcögősebben haladtam vele, míg ez az új simán beszippantott. Talán, mert modernebb, mint a régi volt, és ez jólesett, otthonosabbnak éreztem.

Amik számomra érdekesek voltak a történetben, azok a női sorsok (és persze a női szexualitáshoz való hozzáállás). Mostanában ezeket mindig megfigyelem a történetekben, és Minának, Lucynak, sőt, még a Drakula kastélyában élő, csak néhányszor feltűnő három vámpírnőnek a megformálása is érdekes és elemzésre méltó.

A másik, ami izgalmas volt számomra, azok dr. Seward feljegyzései. Érdekes bepillantást nyerni egy őrülteket kezelő, bolondokházát vezető orvos fejébe. És általa persze a kezeltje fejébe is. Ezen a szálon is rengeteg érdekes, elemzésre méltó motívummal találkoztam az élettel-halállal, az élet bekebelezésével és körforgásával kapcsolatban.

Az ápoló az imént tudatta velem, hogy Renfieldre súlyos rosszullét tört, és az imént öklendezett fel jó néhány madártollat. – Azt hiszem, doktor – mondta –, hogy megette a madarait. Egyszerűen fogta, és megette őket, mégpedig nyersen!

A cselekményszálat már nagyjából ismertem, de mint fentebb is írtam, sok mindent elfelejtettem az előző olvasás óta, szóval újra végig tudtam izgulni az egész történetet. Persze a felépítése, a cselekmény sodrása más, mint a mai E/3-as vagy E/1-es kalandos regények, amikhez hozzá vagyunk szokva, de ettől még ugyanúgy érdekes volt.

Amik picit lassították néhol az olvasási tempómat, azok a leírások voltak. Például a legelején Harker utazásának a részletes leírása, vagy az újságkivágás szövege a viharról. De ezekből nem volt túlzottan sok, úgyhogy nem jutottam el soha az unatkozásig. 

Hogy tetszett a regény?

Nagyon érdekes volt egy új fordításban újraolvasni és felidézni azokat a részleteket, amiket az évek során már felejtettem. A történet női szemszögből is érdekes, sokat lehet rajta filozofálni, főképp az élettel, halállal kapcsolatban.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a történetet?

Annyi feldolgozása van már ennek a regénynek, hogy elsősorban azoknak, akik kíváncsiak az eredeti Drakula-történetre, de kicsit modernizált, mégis a viktoriánus kort jól visszaadó nyelvezettel és stílusban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az évek során temérdek Drakula-film látott napvilágot, mi most ezekből egy-egy képet hoztunk nektek, melyeken színészek a gróf szerepében láthatóak. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a Drakulát alakító színészek neveit.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné Klub

06. 15. Flora the Sweaterist

06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 18. Könyv és más

06. 20. A Szofisztikált Macska

06. 22. Booktastic Boglinc

a Rafflecopter giveaway

   

Pierre Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok – Blogturné

Új, csodaszép kiadásban jelent meg Choderlos de Laclos klasszikusa, a Veszedelmes ​viszonyok a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Ennek örömére a blogturné klub négy bloggere is elmondja véleményét a könyvről. Ha szeretnétek megnyerni a regényt, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Vannak olyan klasszikusok, amiket ezer éve el akarok olvasni már, de valahogy sosem kerültek a kezembe. A Veszedelmes viszonyok is ezek közé tartozik. Egyszer régen láttam valami filmváltozatából egy részletet, és akkor elhatároztam, hogy majd egyszer a könyvet is kézbe veszem, de ez mostanáig nem történt meg. Most viszont, mikor láttam, hogy új kiadásban kerül a könyvesboltokba a történet, úgy gondoltam, itt az ideje lehúznom a listámról végre.

Hogy tetszett a könyv?

A történet lényegében egy kisebb, 17. századi arisztokratikus ismerősi csoport életét, főképp szerelmi ügyeit, intrikáit mutatja be a karakterek által egymásnak írt levelek segítségével.

Merteuil márkiné és Valmont vikomt a két ármánykodó. Imádják elcsábítani és tönkretenni az embereket, versengenek egymással azon, hogy ki képes több életet tönkretenni. Merteuil márkiné ezúttal a fiatal naiv lányt, Cécile-t akarja a bűnbe csábítani, a vikomtot pedig egy különleges kihívás foglalkoztatja: a férjes, hívő, végletekig becsületes asszonyra, Tourvelnéra feni a fogát.

Amikor belekezdtem a regénybe, kicsit féltem, mennyire fognak lekötni ezeket a levélformában átadott szerelmi drámák, cselszövések, kavarások. Aztán azt vettem észre, hogy egyre gyorsabban falom az oldalakat. Nem is az események kötöttek le, mert volt, hogy éppen hosszabb ideig semmi különös nem történt, hanem a karakterek személyisége. Az, ahogyan a leveleikkel bepillantást engednek önmagukba, valamint hogy a különböző eseményeknek köszönhetően hogyan változnak szépen lassan. Pszichológiai szemszögből nagyon izgalmas volt végigkövetni az útjukat, még akkor is, ha többségük a romlás felé tartott.

A történet során végig azt éreztem, hogy Valmont vikomtot az író megpróbálja egyfajta szürke zónába tenni. Gonosz dolgokat cselekszik, de ha nem is vallja be még önmagának sem, valóban szerelmes Tourvelnéba. Vagyis van benne valamiféle fény. Ennek ellenére én képtelen vagyok megbocsátani neki a tetteit. Ő az a karakter, akinek elég hatalma, pénze, tudása lett volna jó dolgokat cselekedni a világban, helyette mégis inkább emberek életét tette tönkre szórakozásból és unalomból. Az állítólagos szerelme sem elég ok számára, hogy helyesen cselekedjen végre, mert az egója fontosabb, és nem akar Merteuil márkinéval szemben veszíteni.

A szavai viszont mézesmázosak, veszélyesek. Tudtam, hogy milyen ember, hiszen olvashattam a Merteuil márkinénak írt leveleit is, amikben teljesen kimutatta a foga fehérjét, mégis, amikor a Tourvelnénak írt sorai következtek, azt vettem észre, hogy teljesen beléjük merülök. És ha én, aki minden részletet ismertem, képes voltam pillanatokra elfelejteni azt, hogy milyen ember is a vikomt, Tourvelnénak esélye sem lehetett.

A vikomt a legveszélyesebb férfiak közé tartozik. Mert nemcsak gonosz, okos is. Nagyon. Tökéletes manipulátor. Mindig pontosan tudja, mit kell tennie, mondania, hogy elérje a megfelelő reakciókat. Ő a nők átka, akinek esélyt sem szabad adni, hogy egy nő közelébe kerüljön, mert ha sikerül neki, a bűvereje ellen nincs mit tenni.

Szívből sajnáltam Tourvelnét, mert kitartóan küzdött az érzései ellen, de ez egy esélytelen harc volt. És ő valóban hitt a vikomtban, bízott benne. A csalódás pedig ezek után még nagyobb, mintha pontosan tudta volna, milyen a férfi, csak nem érdekelte volna, mert legyőzik a vágyai.

Ez a levélváltás olyan volt számomra, mint mikor egy profi ragadozó szép lassan becserkészi a naiv zsákmányát. Bár elítélem ezt a gonosz viselkedést, ennek ellenére tökéletesen kivitelezett tánc volt vadász és prédája között.

Merteuil márkiné... Nos, ő sem jobb a vikomtnál. De őszintén szólva nem is rosszabb. Neki ott van az a mentsége, hogy nőnek született egy olyan világban, amiben csak az okos, ravasz nők boldogulhatnak, és még nekik is óvatosnak kell lenniük. A regény vége mintha azt próbálná tanulságként átadni, hogy a márkiné volt a nagyobb bűnös, de szerintem a vikomttal pont ugyanazon bugyrába fognak kerülni a pokolnak.

Én azt tapasztaltam, kedves barátom, hogy az ember csak olyan tulajdonságokra tesz szert, amelyekre okvetlenül szüksége van. Magából például, minthogy kockázat nélkül harcolt, teljesen hiányzik minden megfontoltság. A férfiaknak egy vereség csak annyit jelent, hogy kivételesen nem sikerül győzniök. Ebből is láthatja, milyen egyenlőtlen ez a játszma; mi boldogok lehetünk, ha nem veszítünk, maguknak viszont legföljebb az a bajuk, hogy nem győznek. Még ha elismerem is, hogy egyformán állunk tehetség dolgában, az elsőbbség akkor is az asszonyoké, mert mi folyton rászorulunk a tehetségünkre.

Cécile a tökéletes példa arra, hogy a tudatlanság, naivság romlásba viszi a fiatalokat. Ha nem ismered a világ működését, a nő–férfi kapcsolatokat, a veszélyeket, elvárásokat, trükköket, szerelmet, a szexualitás, párkeresés, ismerkedés stb. alapjait, akkor a ragadozók úgy kebeleznek be, hogy fel sem fogod, mi történik veled. Csak akkor, amikor már késő. A fiatalokat nem lehet buborékban nevelni, mert akkor nem fognak boldogulni való világban, és van az a fajta bukás, amiből már nem nagyon lehet felkelni.

Danceny lovag egy tipikus fiatal ficsúr. Nem rossz ember, csak épp tényleg fiatal és férfiből van. Lovagi címe ellenére pedig nincs benne fennkölt nemesség. A szerelmét komolynak hiszi, de amint egy kis nehézség adódik, azonnal inogni kezd, és rögtön a nőt vádolja, vele bizalmatlan. Közben pedig ezerrel sajnáltatja önmagát. Hát igen, egy nő ennél sokkal többet érdemel. Cécile is, csak hát túl naiv erre rájönni.

Az általam leginkább kedvelt karakter Volanges-né volt, Cécile édesanyja. Nem mindig reagál tökéletesen, de nagyon szereti a lányát, és képes lenne az elvárásokkal is szembemenni, hogy boldognak láthassa őt. Csak hát, sok mindent nem tud, sok minden rejtve marad előtte, és a márkiné őt is manipulálja. De szerintem még mindig ő volt az, aki a legértelmesebben próbált viselkedni a történetben úgy, hogy közben azért együttérzés is volt benne. És szeretet.

A történet egyébként tökéletesen bemutatja, hogy milyen nyomorúságos volt olyan szigorú és logikátlan erkölcsi szabályok között élni a múltban, egy álszent világban, ahol a többség bűnös volt (vagy legalábbis megszegte a szabályokat), csak épp jól titkolta. Főképp nőként lehetett borzalmas. És ez alatt nem azt értem, hogy gáz volt, hogy egy nő nem szexelhetett összevissza, hanem azt, hogy egy nő még akkor is bajba kerülhetett, és szó szerint tönkremehetett az élete, ha amúgy tisztességes volt (csak épp naiv, butuska vagy szerelmes). A túl nagy szabadosság híve sem vagyok, de a szabados emberek pont azért tudtak visszaélni a tisztességes emberek erkölcseivel, mert a karót nyelt szabályok miatt a tisztességes emberek nem jutottak elég információhoz, segítséghez, támogatáshoz (lévén nem szólhattak senkinek, mert akkor őket is elítélték volna).

Pl. ha Cécile szabad nőként azzal járhatott volna, akivel akar, és valaki felvilágosította volna a veszélyekről, valószínűleg eszébe sem jut belemenni abba a bizonyos kulcsdologba. Akkor valószínűleg együtt jár egy ideig Dancenyvel, majd rájön, hogy a srác nem ér túl sokat, szakít vele, és keres egy jobb férjet magának.

Hogy tetszett a könyv?

Tökéletes bepillantást nyújtott a 17. századi arisztokraták világába, valamint az akkoriban élő emberek lelkivilágába. Annak ellenére, hogy a cselekmény lassú, igencsak érdekes volt végignézni a karakterek személyiségváltozásait, és bár mi már a 21. században élünk, sok tanulságot levonhatunk arra nézve, milyen is volt az elődeink élete és milyen ne legyen a miénk.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kosztümös intrikákat és az izgalmas személyiségű, de nem feltétlenül pozitív karaktereket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Veszedelmes viszonyok levélregény formában íródott, így a mostani játékunk során is levélregények borítójának egy részletét fogjátok megtalálni minden állomáson. A feladat, hogy a borítórészletek alapján megfejtsétek melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Borítórészlet a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

06.12. Flora the Sweaterist értékelés

06.13. Könyvvilág

06.14. Spirit Bliss Sárga könyves út

06.16. Flora the Sweaterist állomás

06.18. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway