Mörk Leonóra: A papagájos ablak – Blogturné

Mörk Leonóra könyve, A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása, amely most csodálatos borítóval csábít az olvasásra. Különleges kulturális utazásra indultunk a Luther-utak egyikén, amelyet Leonóra könnyed humorával és személyes élményeivel fűszerez. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát, tarts velünk.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban több könyvet is olvastam már Mörk Leonórától, és mindig nagyon élveztem a történeteit, szóval gondoltam, épp itt az ideje, hogy egy újabbat elolvassak közülük.

Véleményem a könyvről

Amikor a fülszöveget elolvastam, nem voltam biztos benne, hogy ez most egy kitalált regény vagy pedig egy valós utazás naplója lesz-e, amin maga Mörk Leonóra vett részt. Mint olvasás közben kiderült, ez utóbbi. Szóval ez a könyv eléggé különbözött attól, amiket eddig tőle olvastam, lévén azok fikciók voltak.

Az író kicsit elvesztette önmagát a hétköznapok mókuskerekében, ezért úgy döntött, hogy szabadságra megy, és bejár egy németországi zarándokútvonalat, végigkövetve Luther életének fontosabb állomásait.

Kisiskolás korában a lányom egyszer kijelentette, szeretne már felnőtt lenni, mert akkor mindig azt csinálhatna, amit akar. Egymásra néztünk az apjával, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

– Kislányom, ha tudnád, mekkorát tévedsz! A felnőttek az esetek többségében nem azt csinálják, amit akarnak, hanem amit kell!

A gyerek gyanakodva méregetett minket, az arcocskáján világosan látszott, hogy azt hiszi, viccelünk. Azóta felnőtt, és belátta, hogy igazat mondtunk. Ritka pillanatok azok, amikor senki nem szól bele az életünkbe, meg kell őket becsülni.

Bár a saját személyiségéről, gyermekkori élményeiről, az érzéseiről, a különböző dolgokhoz való hozzáállásáról és gondolatairól is sokat megtudhatunk a könyvből, én úgy éreztem, hogy ez inkább egyfajta művészettörténeti bemutató könyv formába öntve. Bár a borítón alcímként az áll, hogy A Luther-út naplója, és az író valóban leírja, hogy melyik nap hol járt, mit nézett meg, kivel találkozott, mi történt vele, én mégsem éreztem naplószerűnek. Mert hát, a naplónkba nem írjuk le azokat a művészettörténeti tényeket saját magunknak, amiket ismerünk. Ezeket inkább olyan kívülállóknak meséljük el, akik esetleg nem ismerik ezeket a tényeket, de talán érdekelné őket, vagyis az olvasóknak.

Szóval igen, nekem ez konkrétan egy művészettörténeti könyv. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy tankönyvet, vagyis nem unalmas, száraz szövegként. Nagyon is érdekes volt felfedezni Németországot az író szemén keresztül. Még sosem jártam külföldön, pedig nagyon-nagyon szeretnék, és bár Németország eddig nem volt fent az „Öt ország, ahová mindenképpen el kell jutnom egyszer” listámon, most felkerült rá. Varázslatos és érdekes világnak tűnt Mörk Leonóra szavai által lefestve.

Leírt nekünk régi történelmi érdekességeket, múltbeli történeteket, nemcsak Lutherről, hanem más híres emberekről is, mint például Geothe és Bach. Mesélt nekünk épületekről, festményekről, szobrokról, zeneművekről. Ezek az említések, történetek egyébként arra késztettek, hogy olvasás közben rákeressek a különböző alkotásokra, és megnézzem, meghallgassam őket. Mert az író akkora rajongással mesélt mindenről, hogy ez a rajongás rám is átragadt. Egyszerűen látni, hallani, érezni akartam azt, amit ő is. Voltak olyan művészettörténeti történetek is a könyvben, amikről korábban már olvashattam az író korábbi könyveiben, mert a regényei festményeken, történelmi érdekességeken alapuló fikciók voltak, de ez egyáltalán nem zavart, nem untam az ilyen részeket, inkább egyfajta nosztalgikus érzést keltettek bennem.

Sokakkal ellentétben számomra a legfájdalmasabb kérdés nem az, hogy mi lett volna, ha, hanem az, hogy mi lesz, ha?

Azért a jelennel is foglalkozott a könyv. Megismerhettük a jelenbeli Németország helyeit, amiken Mörk Leonóra járt. Láthattuk, hogyan élnek ott a 21. századi emberek, mennyire kötődnek (vagy épp nem kötődnek) a saját történelmükhöz. És azt is végigkövethettük, hogy az íróra milyen hatással van az utazás. Például hogyan lett önállóbb, hogyan tanulta meg a férje (vagy bárki más) segítsége nélkül megoldani a felmerülő problémákat, miként tudta elengedni a jövőbeli, talán soha meg sem történő eseményekkel kapcsolatos félelmeit, és elérni egyfajta békés, stressz- és gondmentes mentális állapotot, és hasonlók.

„Azon nem tudsz változtatni, hogy a gond és a bánat madarai a fejed fölött repkedjenek. De azt meg tudod akadályozni, hogy fészket rakjanak a hajadban.” Nagyon jó kis mondás, lehet, hogy nem is a gyakorló depressziós Luthernek jutott eszébe, hanem a feleségének, akinek a feladata volt kirángatni a férjét mélabúrohamaiból?

Ennek a könyvnek az olvasása is egyébként előidézte a békés, stressz- és gondmentes mentális állapotot. Hogy a mélyvénás trombózisos lábamat is eddzem kicsit, fel-le sétálgatva olvastam a könyvet, és szó szerint teljesen elmerültem benne pszichésen. Nagyon jó kikapcsolódás volt, levitt egyfajta zen állapotba.

Hogy tetszett ez a könyv?

Más volt, mint az író fikciós regényei, de én nagyon élveztem az olvasását. Bár a német nyelvtől elvették a kedvemet az általános iskolás és gimis tanáraim, ezért sosem érdeklődtem Németország iránt sem, de ez most megváltozott. Nagyon szeretnék egyszer oda is elmenni, hogy lássam mindazt, amiről ebben a könyvben olvastam.

Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a történelmet, művészettörténetet, és szeretnének pszichésen, lelkileg kikapcsolódni egy kicsit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során nincs más feladatod, mint kitalálni, kit rejtenek a képek.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

06. 26. Milyen könyvet olvassak?

06. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 30. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

Dr. Nick Crumpton: Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis! – Blogturné

A Móra Kiadónál megjelenő Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis! című könyv jóvoltából végre megtudhatjuk azt, hogy milyenek is voltak valójában a dinoszauruszok. Fedezd fel ezeket a csodás és veszélyes lényeket négy bloggerünkkel együtt, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Általános iskolás voltam, amikor láttam a Jurassic Park első filmjét, és a dinoszauruszok egyszerre tűntek gyönyörű, valamint ijesztő lényeknek. Teljesen elvarázsoltak, úgyhogy igyekeztem minél több érdekességet elolvasni róluk. Persze, hogy ezek az érdekességek igazak-e, akkoriban fogalmam sem volt róla, ezért gondoltam, most megnézem, mi az, amit én is rosszul tudtam a dinókról.

Véleményem a könyvről

A kötet kivitelezése nagyon hasonló azokhoz a fiataloknak szóló tudományos könyvekhez, amiket gyerekkoromban olvasgattam és imádtam. A nagy méretű könyv kemény borítót kapott, a belső oldalak vastagabb papírra vannak nyomtatva. Sok az illusztráció, ami feldobja a kötetet, de közben szövegből sincs hiány.

28 fejezet található a könyvben, mindegyik megcáfol egy-egy olyan dolgot, amiről tényként hallhattunk a dinoszauruszokkal kapcsolatban esetleg itt-ott, de valójában nem igaz. A fejezetek nemcsak a konkrét cáfolatokat tartalmazzák, hanem egyéb apró érdekességekre is kitérnek az adott témával kapcsolatban. Minden fejezet két oldalból áll, ami tartalmaz illusztrációkat és szöveget is.

Olyan áltényeket cáfolnak többek között, mint hogy a dinoszauruszok kihaltak, nem voltak túl okosak, hideg vérűek voltak, vagy épp életre kelthetőek a mai modern világban. Megtudhatunk dolgokat úgy általában véve a dinoszauruszokról, de vannak fejezetek, amelyekben egy-egy dinó kerül előtérbe (pl. a T-Rex vagy a Brontosaurus). Sőt, olyan fejezet is találhatunk, ami a paleontológusok munkájával foglalkozik.

Nagyon örültem egyébként, hogy a nők is helyet kaptak a kötetben, ugyanis van egy fejezet, ami azt a tényt cáfolja, hogy „A dinoszauruszok csak a fiúkat érdekelhetik”, és bemutat nekünk egy csomó nőt, akik dinoszauruszok kutatásával és tanulmányozásával töltötték az életüket paleontológusként. Szerintem klassz, hogy ez helyet kapott a kötetben, mert így talán több kislány lesz, aki meg meri majd élni azt az álmát, hogy paleontológiát tanuljon.

Voltak a könyvben olyan áltények, amikről már régebb óta pontosan tudtam az igazságot. Például nyilvánvaló volt, hogy nem egyszerre élt az összes dinoszaurusz faj. Ahogy azt is tudtam, hogy a dinók nem haltak ki teljesen, csak az evolúciónak köszönhetően átalakultak olyan általunk is ismert fajokká, mint például a galambok. Azt is tudtam, hogy nem csak hatalmas példányok éltek, hanem egészen aprócskák is, valamint, hogy a szárazföld mellett a vízben, a föld alatt és az ágakon is élten különböző dinófajok.

De azért akadtak újdonságok is számomra, többek között olyan dinoszauruszok is, akikről korábban még sosem hallottam. Sok dinót ismerek, főképp a Jurassic Parkból és különböző filmekből, de ez a kötet tele volt olyanokkal, akiknek a létezéséről fogalmam sem volt.

Szóval a kötet tudott számomra új információkat nyújtani a témával kapcsolatban, aminek igazán örültem.

Hogy tetszett ez a könyv?

Gyönyörű a kivitelezése, tele van tudományos érdekességekkel, és persze különböző dinoszauruszokkal.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik odavannak a dinoszauruszokért.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A bejegyzéseinkben ott rejtőzik egy-egy dinoszaurusz. Találjátok meg őket, és írjátok az adott dinó fajtájának a nevét a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

06. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 27. Veronika’s Reader Feeder

06. 28. Szembetűnő

06. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Keila Shaheen: Árnyékmunka terápiás napló – Hogy túllépj az árnyékaidon, és megtaláld a helyed az életben – Blogturné

Keila Shaheen és az Árnyékmunka terápiás napló segítségével feltárhatjuk a pszichénk rejtett aspektusait, az „árnyékszemélyiségünket”, hogy a negatív mintáinkat pozitívvá formálhassuk. Ezúttal három bloggerünk lép az önfelfedezés és átalakulás útjára, tartsatok velünk, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a naplóból.

Miért választottam ezt a könyvet?

Időnként szeretek önfejlesztő dolgokat olvasni. Bár nem hiszek feltétel nélkül az összes módszerben, coachokban és egyebekben, de időnként lehet olyan könyvet találni, ami ha kritikusan szemléljük a benne lévő dolgokat, tényleg hasznos lehet számunkra. Szóval azt reméltem, hogy ez egy ilyen könyv lesz.

Véleményem a könyvről

A kivitelezése azonnal megvett magának. Bár sajnos az online könyvesboltok honlapjain nem látszik, de ez nem egy hagyományos könyvformájú kötet. A gerincét olyan spirál tartja össze, ami a naptárakat, határidőnaplókat és hasonlókat szokta. Csak sokkal jobban néz ki ezeknél. A borító és a spirál is fekete, így nagyon elegáns kinézete van a könyvnek, egyszerűen jó kézbe venni. És nagyon kényelmes lapozgatni, valamint, ami nagyon fontos ebben az esetben, nagyon kényelmes írni bele!

A könyv négy részre van osztva. Az első az elméleti rész, ami általános és személyesebb elméleti részre bontható. Az általánosból megtudhatjuk, hogy mi is az az árnyékmunka, miért fontos, ki találta ki magát a fogalmat. Magyarázatot kapunk olyan fogalmak megértésére, mint a psziché, valamint megismerhetjük az elme csapdáit. Aztán áttérve a személyesebb elméleti részre megtudjuk, mi magunk miként végezhetjük el az árnyékmunkát, milyen szemléletmód és érzelemszabályozási módszerek segítenek minket ebben, és hogyan találhatunk rá az árnyékszemélyiségünkre. Ha ez megvan, olvashatunk arról, hogyan fogadhatjuk be, valamint az érzelmi triggerekről.

Örülök, hogy nemcsak gyakorlati részt kaptunk a könyvben. Így egyfelől jobban megérthetjük, hogy mire is jók ezek a feladatok, hogyan működnek, és miként segíthetnek nekünk. Másfelől úgy érzem, értelmes felnőttként kezel minket a szerző, nemcsak elvárja, hogy vakon higgyünk valami működésében, hanem elmagyarázza az egész módszer hátterét.

A második részben gyakorlatokat találunk, ám előtte kapunk néhány jó tanácsot ahhoz, miként is álljunk a feladatokhoz. Itt elmondja a szerző, hogy a saját tempónkban haladjunk, adjunk időt magunknak önmagunk megértéséhez, valamint biztosít róla, hogy bár érezhetünk a feladatok közben negatív érzéseket, ez teljesen normális, a terápia része, nincsen velünk semmi gond. Ezektől a tanácsoktól a könyvet kezébe vevő ember úgy érezheti, hogy a szerző valóban törődik azzal, hogy mit érez az olvasó, és azt akarja, hogy a lehető legbiztonságosabb, legjobb körülmények között végezzük el a gyakorlatokat.

A gyakorlatok előtt azt is elmagyarázza nekünk Shaheen, hogy mi is lesz pontosan ez a gyakorlat, miért végezzük el, valamint felvilágosít arról, hogy milyen fajta sebeink lehetnek, amiket ez a feladat esetleg segíthet felismerni, megérteni.

Egy gyakorlattípus többször megismétlődik, vagyis a feladatok formájukat tekintve nem túl változatosak, de témájukat tekintve nagyon is azok. Elsőként van egy bizonyos lelki gondról szóló szöveg, aminek néhány helye üresen lett hagyva. Ezeket az üres helyeket a könyv olvasójának kell kipótolnia a saját érzései, gondolatai alapján. Aztán három gondolatébresztő kérdés következik, amikre válaszolni kell. Ez a forma pedig megismétlődik nyolcszor, vagyis nyolc kipótolandó szöveget plusz nyolcszor három kérdést kapunk.

Aztán egy kicsit aktívabb feladat jön: hogy megszabaduljunk a pangó energiánktól, különböző tevékenységek végzését javasolja a könyv. Végezhetünk meditációt, nyújtózkodhatunk, elmehetünk sétálni, zuhanyozni, napozni, hallgathatunk zenét és táncolhatunk rá, valamint visszatérve a kreativitáshoz rajzolhatunk, írhatunk verset vagy alkothatunk valami mást.

Ezután kicsit változatosabb feladatok következnek. Többek között készítenünk kell egy hálalistát, levelet kell írnunk a régi énünknek, és jobban meg kell ismerkednünk magunkkal egy tükör segítségével.

Ezt követően olyan feladatok vannak, amikhez QR-kódot kéne beolvasni, amit az én buta okostelefonom nem tud megtenni sajnos. Klassz dolog, hogy próbálták a modern technikát is bevinni a könyvbe, de gondolhattak volna az olyan emberekre, mint én, esetleg egy linkkel, ahol meg lehetne hallgatni ugyanazt, ami a QR-kód alá fel van töltve.

A harmadik rész lényegében az árnyéknapló írása. Van egy téma, amihez Shaheen feltesz egy kérdést, nekünk pedig mindig egy és háromnegyed üres oldal áll a rendelkezésünkre, hogy válaszoljunk rá. A kérdések elég változatosak, a teljesség igénye nélkül szólnak arról, hogy a szüleink milyen hatással voltak ránk, a gyermekkori traumáinkról, a félelmeinkről, a titkainkról, arról, mi dühít fel minket, vagy épp, hogy mik a legfontosabb dolgok, amiket tizenévesen tanultunk meg. Azoknak, akik szeretnek naplót írni, vagy csak úgy írni, tökéletes az önmegismerésnek ez a formája.

A negyedik rész szintén egy sablonfeladatlap, ami huszonnégyszer ismétlődik meg egy-egy oldalon. Ez a feladatlap lényegében segít, hogy eljussunk az árnyékunk gyökeréhez. Valahányszor a feladatok során szembesülünk az árnyékunkkal, ide kell lapoznunk kitölteni egy feladatlapot. Le kell írnunk, hogy mi váltotta ki az árnyék megjelenését, mi jár a fejünkben, mit érzünk, milyen három szó jut eszünkbe róla, ezek milyen emlékeket idéznek fel bennünk, majd el kell határoznunk, hogy feltétel nélkül elfogadjuk és szeretjük a bennünk élő gyereket, és elengednünk a dolgot.

Hogy tetszett ez a könyv?

A kivitelezése csoda szép, a kérdéseket, feladatokat igazán érdekesnek találom, az egyetlen gyenge pontja számomra a QR-kódok, mert ezeket nem mindenki tudja beolvasni (én sem).

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Aki a változatos feladattípusokat kedveli, annak nem feltétlenül fog bejönni ez a könyv. Aki viszont nem bánja, ha ugyanazzal a módszerrel kell leásnia mélyre különböző témákban önmagába, az imádni fogja. Mert kérdések és témák tekintetében viszont nagyon változatos, érdekes és izgalmas a napló. Szóval én olyanoknak ajánlanám, akik grafománok, imádnak csak úgy írni az érzéseikről. Mert ez tényleg egyfajta napló, csak épp irányított témákkal, kérdésekkel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Különböző pszichológiai fogalmakat kell ezúttal megfejtenetek. Olvassátok el a blogjainkon a fogalmak leírását, a fogalom nevét pedig írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fogalom a játékhoz:

Az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását.

Állomáslista:

Blogturné

06. 19. Booktastic Boglinc

06. 22. Könyv és más

06. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

R. L. Stine: Váljunk láthatatlanná! – A Láz-mocsár vérfarkasa (Libabőr 2-3.) – Blogturné

Bloggereink ezúttal R. L. Stine igazi klasszikusait veszik górcső alá! Legújabb blogturnénkban a Könyvmolyképző Kiadó által újonnan kiadott két részről olvashattok – tartsatok velünk a turnén, és játsszatok a kiadó által felajánlott Kísértet-part (1.) és Váljunk ​láthatatlanná! / A Láz-mocsár vérfarkasa (2-3.) kötetekért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ha már olvastam az első részt, és tetszett, gondoltam, az egy kötetben található második és harmadik rész sem fog csalódást okozni.

Véleményem a könyvről

A kötet két különálló történetet tartalmaz. Az első a Váljunk láthatatlanná! Ebben Max, a testvére, Bali és a barátaik egy furcsa tükröt találnak Maxék házának padlásán, egy rejtekajtó mögött. Ha valaki meghúzza a tükör feletti lámpa zsinórját, láthatatlanná válik, amint pedig a zsinórt újra meghúzzák, visszaváltozik láthatóvá. A gyerekek játszani kezdenek ezzel a furcsa és veszélyes holmival, csak azt nem tudják, mi történik, ha valaki túl későn húzza meg másodszorra a zsinórt, vagy egyáltalán meg sem húzza.

Az 1. rész is elég para volt számomra, de ez a 2. nálam vitte a prímet. Konkrét gyomorgörccsel olvastam végig, folyton azt vártam, hogy valami baj történik, és nem tudnak valakit visszaváltoztatni a láthatatlanságból. Stine annyira jól adagolja a stresszt, hogy az elképesztő. Míg az első könyvben az volt a stresszfaktor, hogy a főszereplő gyerekek és az olvasók nem tudhatták, kiben bízhatnak, itt az, hogy olvasóként pontosan tudtuk, történni fog valami baj, csak azt nem tudtuk, pontosan kivel és mikor. A folyamatos várakozás pedig tökéletesen kikészítette olvasás közben az idegeimet.

Max igazán kedvelhető karakter. Bár először ő is játéknak veszi a láthatatlanságot, később rájön, hogy ez mennyire veszélyes. Okos kölyök, tudja, hogy nem kéne egy ilyen veszélyes tükörrel szórakozniuk, de képtelen nemet mondani a barátainak, képtelen veszíteni egy versenyben, és elviselni, hogy gyávának bélyegzik. Egyszóval, tipikus gyerek, akinek fontos, hogy a társai mit gondolnak róla. Szinte biztosra vettem, hogy ő lesz az, aki végül pórul jár, és láthatatlan marad, vagy legalábbis ő lesz az egyik. De hogy tényleg így történt-e, vagy sikerült meglepnie Stine-nak, azt nem árulom el.

Érdekes volt, ahogyan Stine a csehovi puskát felhasználta egy labda által. Az első pillanattól tudtam, hogy annak a labdának majd fontos szerepe lesz a történetben, de legnagyobb meglepetésemre nem úgy lett fontos szerepe, ahogyan én azt hittem. És ez tetszett. Tetszett, hogy az író képes megvezetni, és egy kliséből valami egyedit kreálni.

A történet vége is nagyon ijesztő volt, de kicsit másképp zárult, mint azt sejtettem. Viszont teljesen elégedett voltam ezzel a történettel az első betűtől az utolsóig.

A harmadik rész A Láz-mocsár vérfarkasa címet viseli. A főszereplő egy Grady nevű gyerek, aki a családjával együtt a floridai mocsarakhoz költözött, hogy a szülei valamiféle tudományos munkát végezzenek ott mocsári szarvasokkal. A környéken az a hír járja, hogy a mocsárban lakik egy furcsa remete. Egyesek szerint veszélytelen, mások szerint vérfarkas. Egy hatalmas kutya (akit Grady Farkasnak nevez el) is felbukkan váratlanul Gradyék házánál, akinek úgy tűnik, nincsen gazdája, így Grady szeretné megtartani. Ám valaki vagy valami elkezd állatokat ölni a környéken, és Grady szülei azt hiszik, talán Farkas a tettes. Grady elhatározza, hogy a barátaival bebizonyítja, a kutyája ártatlan.

Nagyon tetszett Grady mocsárban való kalandozásainak leírása. Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is ott lennék vele, és együtt fedeznénk fel a terepet.

A három közül talán ez a történet volt rám a legkevésbé ijesztő hatással. Érdekes és szórakoztató volt, de nem volt meg benne az a feszültség, ami az első kettőben. Pedig kalandokból, rejtélyekből nem volt hiány, szóval talán csak a szellemmé és láthatatlanná válás gondolata ijesztőbb számomra, mint a vérfarkassá válásé, nem tudom...

Mindennek ellenére ez volt az a sztori, amiben sikerült meglepni a végén azzal, hogy ki is a farkasember. Még csak tippként sem merült volna fel bennem az a csavar, amit végül Stine megírt. A sztori legvégét viszont sejteni lehetett, csak azt nem értem, hogy a többi karakter miért nem jött rá, mi történt, amikor teljesen nyilvánvaló.

A könyv végén ismét vár ránk egy interjú R. L. Stine-nal, valamint néhány játék és érdekesség.

Hogy tetszett ez a könyv?

A láthatatlanná válós rész zseniálisan para volt, legalább olyan gyomorgörccsel olvastam, mintha horrorfilmet néztem volna, pedig egy csepp vér sem hullt a történetben. A farkasemberes rész pedig kalandos volt, és élveztem az olvasását.

Szóval a második történetet IMÁDTAM, a harmadik pedig NAGYON TETSZETT.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a fiataloknak való, mégis totál para történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Vessetek árgus pillantásokat a Libabőr-sorozat borítóira, ugyanis a feladatotok nem más, mint az állomásokon található borítórészletekből a könyvek címeinek a kitalálása! Jó kutatást kívánunk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Borító a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

06. 03. Könyv és más (1. könyv)

06. 06. Zakkant olvas (1. és 2. könyv)

06. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út ~ extra

06. 12. Hagyjatok! Olvasok! (1. könyv)

06. 15. Hagyjatok! Olvasok! ~ extra

06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)

06. 21. Könyv és más (2. könyv)

06. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv)

06. 27. Hagyjatok! Olvasok! (2. könyv)

a Rafflecopter giveaway

   

Roald Dahl: Charlie és a csokigyár – Blogturné

A Kolibri Kiadó új fordítással hozta el a hazai olvasóknak Roald Dahl örök klasszikusát, a Charlie és a csokigyárat! A Blogturné Klub három bloggere invitál most titeket Willy Wonka csokigyárába, hogy bemutassa nektek a mozikban is nagy sikereknek örvendő filmek alaptörténetét. Tartsatok velünk, s a turné végén – ha nem is kamionnyi csokival, de – egy példánnyal gazdagodhattok a kiadó jóvoltából!

Miért választottam ezt a könyvet?

Anno láttam a Johnny Depp-es filmváltozatát a történetnek, de őszintén megmondom, nem igazán fogott meg. Depp ugyanazt az infantilis karaktert hozta, akit az elmúlt kb. 20 évben szinte állandóan. Ennek ellenére érdekelt, hogy milyen a regény, mennyire tud lekötni.

Véleményem a könyvről

A történet egy Charlie Fikarc nevű kisfiúról szól, aki nagyon szegény családban él. A városkájában található Willy Wonka titokzatos csokoládégyára, amely mindig zárva van, még munkások sem járnak oda, mégis állandóan termelik a különböző finomságokat. Charlie imádja a csokit, de évente csak egyszer, a születésnapján tudnak venni neki a szerettei. Így mikor felreppen a hír, hogy Wonka játékot hirdetett (aki megtalálja az arany sorsjegyet az egyik vásárolt csokiban, az bemehet körülnézni egy túra keretében a gyárba, valamint életre szóló édességellátmányt kap), Charlie tudja, hogy majdhogynem semmi esélye sincs nyerni. Öt arany sorsjegy van, Charlie pedig egy véletlen szerencsének köszönhetően mégis megtalálja az egyiket. És ekkor veszi kezdetét a nagy kaland.

Bár a filmért nem voltam oda, a regény teljesen lekötött. Olyannyira, hogy egyik este leültem olvasni, és körülbelül két órával később már a könyv végére is értem. A történet nagyon könnyen olvasható, aranyos, humoros, mindig történik benne valami érdekes, úgyhogy az olvasót viszi magával a lendület.

Külön meg kell említenem az illusztrációkat, mert mostanában azok is nagyon érdekelnek a könyvekben. Quentin Blake, a könyv illusztrátora amolyan régimódi stílusban rajzol. Úgy, ahogyan a 70-80-as évekbeli újságok, humoros vicclapok rajzait készítették. Nem tudom, van-e valami külön neve ennek a stílusnak, de elég egyszerű, nem túl élethű, néha kicsit torzak is a rajzokon az alakok, mégis cukinak, viccesnek tűnnek, és szerintem tökéletesen passzolnak ehhez a kicsit elvont, groteszk sztorihoz.

– Ennek a gyereknek – mondta Joe papa, miután egy fagyos reggelen kidugta a fejét a takaró alól –, ennek a gyereknek ennie kell! Nekünk már mindegy. Mi már fél lábbal a sírban vagyunk. De Charlie még növésben van! Ez így nem mehet tovább! A fiú csont és bőr!

– De ha egyszer megmakacsolta magát! – dünnyögte Josephine mama elkámpicsorodva. – Egy falatot sem hajlandó elfogadni a mi részünkből. Az anyukája egyik reggel átcsempészte a saját kenyerét Charlie tányérjára, de a fiú egy ujjal sem nyúlt hozzá. Addig nyaggatta az anyját, amíg az vissza nem vette a kenyeret.

– Olyan rendes gyerek! – sopánkodott George papa. – Jobbat érdemelne ennél.

A történet lényegében arról szól, hogy egy szegény, de jólelkű fiatal, ha kitartó, kedves és okos, valamint szerencséje is van, akkor elnyerheti méltó jutalmát. Nem egy új gondolat a mesékben, gondoljunk csak a szegény harmadik fiúra, aki egy hamuban sült pogácsával nekivág a világnak, és az eszének és jóságának köszönhetően megcsinálja a szerencséjét. Charlie is ilyen fiúcska. Nagyon könnyű megkedvelni őt, és együttérezni vele. Sajnáljuk, amikor éhezik, amikor kiderül, hogy évente csak egyetlen csokoládét ehet, és még azt is megosztaná a szüleivel és nagyszüleivel. És várjuk, hogy valami jó történjen vele. Tetszett, hogy ezt a jót, vagyis a sorsjegyet nem kapta meg elsőre, így az író elhúzhatta az izgatott várakozást a karakterekben és az olvasókban is.

A csokigyár... nos, ugyanolyan infantilis Wonkával együtt a könyvben is, mint a filmben. Ami azt jelenti, hogy Depp végül is jól hozta a karaktert, csak épp mindig ilyen karaktert játszik mostanában. De valahogy ez az infantilizmus a könyv lapjain kevésbé zavart, sőt, egyenesen szórakoztatott. Talán, mert olvasva én képzelhettem el az egész környezetet, a karaktereket úgy, ahogyan szerintem kinéznek a leírás alapján.

A másik négy nyertes karaktere a különböző rossz szokásokat testesítik meg. Augustus Plötty a falánkságot, Veruca Szurka az elkényeztetettséget, Mike Tévés azt, amikor valaki kitalált világokban éli az életét, az ő esetében a filmek és tévéműsorok világában, Violet Műbáj pedig a mániákusságét, ebben az esetben a rágózás mániáját.

Mindegyikük rossz döntést hoz a gyárban, így lényegében a rossz szokásaik elnyerik méltó büntetésüket. De ezek nem direkt büntetésnek tűntek a regényben, Wonka csak a kísértést adta, sosem biztatta őket, hogy engedjenek is neki, sőt, többször próbálta figyelmeztetni őket. És a büntetésük mindig olyasmi, amiből a végén tanulhatnak, így a gyárlátogatás végén új emberként léphetnek ki a kapun. A róluk szóló umpalumpadalok szövegei pedig igazán viccesek és találóak.

Őszintén szólva, azt kicsit hiányoltam a történetből, hogy Charlie-nak Wonka nem mutatott olyan specifikusan őt érdeklő dolgot, amitől kísértésbe eshetne. Ez így azért kicsit igazságtalannak tűnt a többi gyerekkel szemben. Charlie valószínűleg akkor is jófiúként viselkedett volna, de ezt így már sosem tudhatjuk meg.

Hogy tetszett ez a könyv?

Teljesen beszippantott, egyszerűen nem tudtam letenni, és két óra alatt elolvastam. Szórakoztató, vicces és néhol megható volt.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kissé groteszk, infantilisan humoros meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Charlie történetét a legtöbben valamely mozifilmből már ismerhetjük, így a kötethez kapcsolódó nyereményjáték is a szereplőkhöz és az adaptációkhoz kapcsolódik (de persze, sokat segíthet a fülszöveg is). Minden állomáson találtok egy kérdést, a helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Ki alakította Charlie szerepét a 2005-ös adaptációban?

Állomáslista:

Blogturné

06. 21. Szembetűnő

06. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 25. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár — Blogturné (A nagy Kányádi-turné)

1929 májusában született Kányádi Sándor, ennek alkalmából pedig a Blogturné Klub három bloggerével tehettek egy nagy körutazást a szerző mesekönyveinek birodalmában. Június 12. és 22. között ugyanis öt Kányádi-könyvet is bemutatunk nektek. Váltsatok jegyet ti is a turnénkra! Ha részt vesztek játékunkon, a turné végén választhattok egyet a bemutatott könyvek közül a Móra Könyvkiadó jóvoltából.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gondoltam, ha már nyár van, miért is ne olvashatnék meséket a nyárról, a természetről.

Véleményem a könyvről

Ez a könyv sem egyetlen összefüggő mesét tartalmaz, hanem sok kis különálló történetet. Pontos számokkal kifejezve, 37 mese található az oldalakon, ebből 15 vers és 22 próza, viszont ahogy Az okos kos esetében, itt is vannak prózai mesék, amelyekben versikéket találhatunk. A stílust és a témákat most kevésbé találtam népiesnek, amit egyáltalán nem bántam, ezek a mesék sokkal közelebb álltak ahhoz, amit gyerekként is szerettem és most is szívesen olvasok. Ebben a kötetben is vannak rövidebb és kicsit hosszabb mesék, úgyhogy attól függően, épp mennyi időnk van, kiválaszthatjuk a megfelelő hosszúságú mesét.

A történetek többsége ismételten az állatokról szól, de ezúttal inkább a vizek, az ég és erdők felé barangolunk, vagyis sok madarakról, vízi állatokról és erdőben élő állatokról szóló mese van a kötetben. Meg persze, ha már a címben is ott van, az évszakokról, megszemélyesített természeti fogalmakról is találhatunk történeteket. Olvashatunk például a tavaszról és a nyárról, a jégcsapról és a pocsolyáról, a folyóról és a fákról.

Bár a kötet végén itt is találhatunk szómagyarázatot, úgy éreztem, hogy ezeknek a meséknek a nyelvezete kevésbé volt tájnyelvi, kevesebb olyan szót találtam bennük, amiket nem gyakran használunk, és azt hiszem, egy olyat sem, amiről nem tudtam volna, mit jelent. Úgyhogy talán a gyerekek számára Az okos kosnál érthetőbb, nyelvileg könnyebben megemészthetőbb ez a kötet.

A mesék hangulata, tanulságai is jobban tetszettek. Kevesebb volt ezekben az olyan viselkedés, amit már 21. századi szemmel nehezen emészt meg az ember (pl. az állatokkal való viselkedés terén). Sőt, voltak nagyon aranyos, állatszerető, az állatokról való gondoskodásról szóló mesék is a könyvben.

A kedvencem is ilyen volt, amelynek Récemese a címe. A történet egy elárvult récefiókáról szól, akit szerencséjére megtalál egy jólelkű kislány. Hazaviszi őt, gondoskodik róla, felneveli és szereti. Annyira szereti, hogy mikor a réce felnő, és már látszik rajta, hogy nemsokára neki fog indulni a nagyvilágnak, bár azt tanácsolják a kislánynak, hogy vágjon ki a szárnyából, hogy ne tudjon elmenni, a kislány képtelen erre. A réce persze, engedve az ösztöneinek, elrepül a többi récével, a kislány pedig pityeregve abban reménykedik, hogy majd tavasszal visszatér hozzá. Hogy ez így történik-e, már nem tudjuk meg a meséből, de szeretném azt gondolni, hogy igen.

Hogy tetszett ez a könyv?

Mivel nem vagyok oda a túlzottan népies mesékért, ezért ez a különálló mesékből álló kötet jobban tetszett, mint az előző. Sokkal aranyosabbak, 21. századi szemmel nézve sokkal pozitívabb tanulságokat tartalmazó meséket találtam az oldalain.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az állatos, természetről szóló meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ki másról szólhatna játékunk, ha nem magáról a szerzőről? Minden állomáson találtok egy-egy kérdést Kányádi Sándor életéről, munkásságáról, műveiről. A feladat pedig roppant egyszerű: a helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Melyik évben lett a Nemzet Művésze?

Állomáslista:

Blogturné

06. 12. Szembetűnő (A világlátott egérke)

06. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út (A világlátott egérke)

06. 14. Szembetűnő (Az okos kos)

06. 15. Könyv és más (A világlátott egérke)

06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út (Talpas történetek)

06. 17. Szembetűnő (Világgá ment a nyár)

06. 18. Szembetűnő (Fából vaskarika)

06. 19. Könyv és más (Talpas történetek)

06. 20. Könyv és más (Fából vaskarika)

06. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út (Az okos kos)

06. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Világgá ment a nyár)

a Rafflecopter giveaway