~ Sárga könyves út ~

2021. október 31., vasárnap

Jasmin Schaudinn–Jutta Berend: 3-5-8 perces mesék izgő-mozgó ovisoknak – Blogturné



Az óvoda számtalan kalandot tartogat a gyerekek számára, Schaudinn Jasmin mesekönyve pedig sok-sok aranyos, hosszabb-rövidebb történeten keresztül mutatja be ezeket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!


Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekként imádtam az ilyen rövidke meséket tartalmazó könyveket. Esti meseként klassz volt olvasgatni őket. Időnként felnőttként is rám tör a vágy, hogy a paplan alá bújva ilyen kis aranyos sztorikat olvassak magamnak esténként, úgyhogy gondoltam, ez a könyv tökéletes lesz erre.


Véleményem a könyvről

A könyv három fejezetre van osztva, ahogy a cím is mutatja, vannak benne rövidke (3 perces), közepesen hosszú (5 perces) és hosszabb (8 perces) mesék. Összesen 18 mese található a kötetben, 7-7 az első fejezetben, 4 pedig az utolsóban.

Mindegyik mese kapcsolódik valamilyen módon az ovihoz vagy az ovis léthez. Olyan problémák, élmények kerültek a középpontba, amelyeket a könyv kis olvasói is átéltek vagy valószínűleg át fognak élni az ovis éveik alatt, ezek a mesék pedig segíthetnek nekik feldolgozni az érzéseiket, megoldani a gondjaikat, átérezni más gyerekek helyzetét.

A mesék és az illusztrációk mind nagyon aranyosak voltak, felnőttként is jólesett végigolvasni és -nézni mindegyiket. A gyerekek pedig szerintem odalesznek ezért a könyvért. Az, hogy különböző hosszúságú meséket tartalmaz a kötet, nagyon jó ötlet. Esténként a szülő, nagyszülő, nagyobb testvér eldöntheti, hogy épp mennyi idő jut az esti mesére, és ehhez mértek kiválaszthat egy rövidebb, közepes vagy hosszú mesét.

Ez a mesekönyv igazán sokszínű többféle szempontból is. Egyfelől rengeteg témát dolgoz fel: gyerekek közötti féltékenység, ovis kirándulás, beilleszkedés egy új közegbe, a nagyobb gyerekek kicsikhez való viszonya, demokratikus döntések egy farsang témájáról, délutáni alvás, betegség, véletlen baleset, különböző felállású családok, továbblépés az iskolába stb. Szinte minden előkerül, ami egy ovis gyereket foglalkoztathat.

Másfelől a karakterek és családi helyzetük is színes. Van olyan mese, amely egy török kisfiúról szól, aki még a nyelvet sem beszéli, mégis összebarátkozik az egyik nagyobb kislánnyal. De az apa-gyerek kisautóversenyről is kiderül, hogy változtatásra érdemes, hiszen nincs minden gyereknek apukája. Van, akinek csak anyukája van, de olyan is, akinek egyenesen kettő. Sőt, az ember a nővérével vagy nagyszüleivel is simán képes kisautóversenyezni. A legtöbb mesében azonban nem az áll a középpontban, ki honnan származik, egyszerűen csak a gyerekek nevéből, a rajzokból láthatjuk, hogy miképpen a világ, úgy az ovi népe is sokszínű, és ez pont így van jól.

Ó, igen, és ne feledkezzünk meg az óvó bácsikról! Merthogy több mesében is óvó bácsik vigyáznak a gyerekekre, nem (vagy nem csak) óvó nénik. Jó, hogy a mesekönyv azt is bemutatja, hogy nem létezik férfi vagy női szakma, bárkiből bármi lehet, ha megvannak a képességei és az akarata, kitartása hozzá. Egy férfi is gondoskodhat a gyerekekről, ha kedves, gyengéd, óvó, kreatív és megvan benne minden más tulajdonság is, ami ehhez a hivatáshoz szükséges.

Mindegyik mesét szerettem, de volt három kedvencem. Az egyik az Anna–mama című. Ebben Anna mellé szegődik Omer, egy török kisfiú, aki elég szégyenlős és még a nyelvet sem beszéli. Anna a gondjaiba veszi őt, egész nap vele játszik, mellette marad, Omer pedig elkezd ragaszkodni hozzá. És egy kis szívmelengető spoiler: a mese végén kiderül, hogy Omer nem azért hívja Annát Annának, mert az a kislány neve, hanem mert őt választotta ki az ovis anyukájának, ugyanis az Anna törökül anyát jelent. Ez a mese nagyon jólesett a kis lelkemnek, igazán édes volt.

A második kedvencem a Gömbifalva volt, amelyben a gyerekek az oviban egész kis világot építenek fel legóból, építőkockákból és egyéb dolgokból a gömbiknek (apró gömböcskék, amelyek talpakon állnak és van szemük, szájuk, valamint különböző érzéseket mutatnak – boldogok, szomorúak, álmosak, félősek stb.). Ez azért tetszett, mert imádom, amikor a gyerekek ennyire kreatívak, és öröm volt látni, hogy mind összefogtak, és létrehoztak egy hatalmas, izgalmas kis világot.

A harmadik mese A kő volt. Ebben két barát, Kimi és Miguel elhatározzák, hogy kőtörők lesznek felnőttként, és már gyerekként is gyakorolnak erre. Az egyik kő nagyon nem akar eltörni nekik, ezért Kimi ledobja azt a csúszda tetejéről. Ám ahelyett, hogy a betonra érkezne a kő, az egyik kislányra esik véletlenül. Nagyon tetszett, hogy Kiminek milyen erős a lelkiismerete. Bár véletlen baleset történt, őt mégis szó szerint megrázza, hogy bántott valakit a felelőtlenségével. Persze a végén minden jól alakul, de bár minden gyerek és felnőtt ennyire át tudná érezni a másik fájdalmát, és azt, hogy vigyáznunk kell másokra.


Hogy tetszett a könyv?

Talán az egyik legjobb kicsinek való mesekönyv volt, amit az elmúlt évben a kezembe vettem. A mesékben sok olyan helyzet kerül elő, ami segíthet az olvasó gyerekeknek az óvodai beilleszkedésben, a gondjaik feldolgozásában. Emellett a kötet megmutatja, hogy a világ, a gyerekek sokszínűek, és ez pont így van jól. Ezt pedig nem didaktikus, szájbarágós stílusban teszi, hanem egyszerűen csak kedves, aranyos mesékkel.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kicsinek ajánlom esti meseként, de az olyan gyereklelkű felnőtteknek is tetszeni fog, mint amilyen én vagyok.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az egyes állomásokon olyan könyvek fülszövegeit találjátok, amelyekek az óvodába járás témáját dolgozzák fel. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példány a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszöveg a játékhoz:

Kicsi Mimi nagy változások elé néz. Nyuszimama úgy véli, kinőtték a régi üregüket, el kell költözniük, ráadásul itt az ideje, hogy Mimi óvodába járjon. Mimi egyáltalán nem örül. Mi lesz katicababával?

Hát az ágyikójával? És miért kell óvodába mennie, amikor legszívesebben otthon maradna a mamával?

Tamás Zsuzsa, Az év gyermekkönyve díjas író ezúttal két kedves mesével fordul a kisebbekhez, akik talán éppen hasonlóan nagy változások előtt állnak.


Állomáslista:

10. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 30., szombat

Bojti Anna: A kék ajtó titka – Blogturné



Ennél izgalmasabb még sosem volt az állatkert! Bojti Anna új kötetében most te lehetsz a történet főhőse, rejtélyeket oldhatsz meg, és felfedezheted az állatkert eddig sosem látott titkait is! Vegyél részt te is a kalandban a Blogturné klub bloggereivel, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a kiadó által felajánlott kötetet!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem azokat a gyerekeknek, fiataloknak szóló könyveket, amelyekben nemcsak egy szimpla történet van, hanem játszani, tanulni, szórakozni is lehet olvasás közben. Gyerekként és felnőttként is olvastam már ilyen interaktív, útválasztós könyveket, és akárhány éves is vagyok, mindig lekötnek, jó kikapcsolódást nyújtanak. Ezért úgy véltem, jól el fogom magam szórakoztatni ezzel a kötettel is.


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője az olvasó maga. Az anyukánkkal elmegyünk az állatkertbe, ám őt letámadja egy régi ismerős, ezért egyedül kezdünk az állatok nézegetésébe. Találkozunk egy furcsa szakállas emberrel, akiről kiderül, hogy varázsló, és képes minket különböző állatokká változtatni. Ennek köszönhetően rábukkanunk egy rejtélyes versikét tartalmazó papírdarabra, ami azt állítja, elrejtett kincs van az állatkertben, amihez a kulcs darabkáit különböző állatoknál találjuk meg. Mi persze meg akarjuk találni a kincset, így nekivágunk a nagy kalandnak.

A történet a már jól ismert útválasztós módszerrel van feldobva. A történet részei be vannak számozva, és egy-egy rész végén eldönthetjük (vagy a szerencse dönt helyettünk, mert egy-egy résznél elő kell venni a dobókockát), mit csinálunk, merre megyünk tovább. A döntésünktől függ, hogyan alakul a történet, vagyis kicsit mi is hozzátehetünk a sztori "megalkotásához".

Nagyon tetszett, hogy ezúttal nemcsak az útirányt választhatjuk meg, hanem egyéb apróságokkal is feldobta az író a könyvet. A történet során különböző kérdések helyes megválaszolásával, vagy egy-egy bátor, okos döntéssel aranyérméket gyűjthetünk. Ezeket könyvjelzőként tették be a könyvbe, vagyis ténylegesen kivághatjuk és megszerezhetjük őket a játékos olvasás során. A gyerekek imádják az ilyen gyűjtögetősdit, szóval ez egy klassz ötlet volt. Ezenkívül szintén könyvjelzőként a megkeresendő kulcstöredékek is benne vannak a könyvben. Ezeket is kivághatjuk, összegyűjthetjük, és a megfelelő résznél beragaszthatjuk őket a helyükre, ha akarjuk. Az külön klassz, hogy a kulcson további rejtvény található rajzként, tehát értelme is van összerakni a darabokat.

Az, hogy a történet egy állatkertben játszódik, lehetőséget ad rá, hogy a gyerek olvasók szórakozás közben tanuljanak is az adott állatokról, élővilágról. Mit esznek, milyen szokásaik vannak, hogyan élnek, mivel töltik a napjaikat, hol laknak, milyen különös, érdekes tulajdonságaik vannak és hasonlók. Mindezt azonban a mese és játék részeként tudhatják meg, vagyis nem direkt módon verik a fejükbe az információkat, hanem úgy, hogy fel sem tűnik nekik.

A kalandok során mi magunk is állatbőrbe bújhatunk a varázsló segítségével. Ezt nagyon klassz módon, varázsversikékkel tehetjük meg. Ezek a kis versek, valamint a kincskereső papíron található vers simán jó arra, hogy még jobban játékossá tegyük az olvasást. A gyerkőcnek vissza kell ismételnie a sorokat ahhoz, hogy továbbhaladhasson a történetben, ez egyfelől szórakoztató, másfelől felkészíti őt az iskolai verstanulásokra, nem mellesleg pedig fejleszti a memóriáját is.

A könyv végig nagyon kalandos, izgalmas, és mivel egy csomó érdekes állat szerepel benne, a gyerkőcök biztosan imádni fogják. Az illusztrációk is aranyosak, nagyon illenek a történethez. A főszereplőre pedig rá lehet fogni azt is, hogy fiú, azt is, hogy lány, úgyhogy bármilyen nemű is a könyv olvasója, simán bele tudja képzelni magát a főszereplő helyébe.

Az is jó, hogy mivel több úton lehet eljutni ugyanazokhoz a főbb pontokhoz, többször is végigolvashatjuk a gyerekekkel a mesét, mindig kicsit másképp alakítva a történetet. Így ez a kötet nem csak egyszeri olvasásra és szórakozásra jó. Én ezért a könyv írójával ellentétben – elnézést érte, de – azt tanácsolom, hogy a kulcsrészleteket csak vágjuk ki és rakjuk össze, de ne ragasszuk be, mert akkor többször is összegyűjthetjük őket más-más utakat bejárva.

Nem mellesleg nemcsak a kék ajtó titkát fejthetjük meg olvasás közben, hanem egy bűnügyet is. Ugyanis az anyukánkat letámadó régi ismerős valójában rendőr, aki azért van az állatkertben, mert valaki tojásokat lop. Miközben a kék ajtót és a kincset keressük, azt is kideríthetjük, ki a tojástolvaj.


Hogy tetszett a könyv?

Kalandos, játékos és izgalmas volt. Miközben a gyerek olvasók jól szórakoznak a varázslatos kincskereséssel, sokat tanulhatnak az állatokról is. Jó ötlet volt pluszjátékokkal kiegészíteni az alapkalandot (aranyérmék, kulcsdarabok, tolvajkeresés, állatokkal kapcsolatos kérdések, versírás az egyik átváltozáshoz).

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyereknek és játékos kedvű felnőttnek, aki szeretne részt venni egy kalandos, érdekes játékban olvasás közben.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A kék ajtó titka egy olyan interaktív könyv, amelyben az olvasó dönthet arról, hogy hogyan folytatódjon a történet. Mostani nyereményjátékunkban ehhez hasonló könyveket gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig az lesz, hogy a borító egy részlete alapján felismerjétek a megadott könyveket, majd y helyes választ írjátok be a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Borítórészlet a játékhoz:


Állomáslista:

11. 28. Utószó
11. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 31. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 28., csütörtök

Kolozsi László: A hold emlékei



Miért választottam ezt a könyvet?

Elolvastam a fülszöveget, és nagyon érdekesnek találtam az alapsztorit, viszont nem igazán értettem, hogyan lesz egy elég komoly sci-fi-alapból 9–12 éveseknek szóló történet. Ez izgatta a fantáziámat, tudni akartam a titkot, ezért szerettem volna elolvasni a könyvet.


Véleményem a könyvről

A történet egyik főszereplője egy Pedro nevű űrhajós, aki éppen a világűrben tartózkodik, amikor valamiféle rádióhullám söpör végig a világon, és (szinte) az összes többi ember emlékeit teljesen eltörli. Pedro visszatérve a földre megpróbál rájönni, mi történhetett, ebben segít neki egy kilencéves kislány, Matilda és egy orvos is, akik valamiért szintén nem vesztették el az emlékeiket.

A történet stílusa, a cselekmény felépítése, a karakterek, főképp a gyerekkarakterek az alapsztori komolysága ellenére alkalmasak voltak arra, hogy ezt a történetet a kisebb korosztály is olvashassa és élvezhesse. A fantasys elemek, Matilda képessége, a madaras főgonosz mind hozzájárultak ahhoz, hogy a történet meseszerűvé alakuljon át. Szóval igen, lehet komoly sci-fi-alapból érdekes ifjúsági regényt írni.

A történet ötlete igazán érdekes. Mi lenne, ha az emberek többsége hirtelen elfelejtené, ki ő, kik a szerettei, mik történtek vele korábban, vagyis mindent. Kíváncsian vártam, hogyan képzeli ezt a helyzetet a szerző, és elég izgalmasra sikeredett az a káosz, ami emlékek hiányában kitört a világon. Előjött az emberek összes jellemző tulajdonsága: a törünk-zúzunk állat módjára, az ülünk fásultan, bambulunk magunk elé és nem csinálunk semmit, és persze azért voltak olyanok is, akik igyekeztek jót tenni, rájönni, mi történt, hogyan lehetne megoldani a gondokat.

Realizmust nem szabad várni a történettől a tudományos dolgokkal kapcsolatban (lásd űrhajózás, az emlékek törlésének és visszaszerzésének módja), sci-fi helyett inkább úgy kell felfogni az egészet, mint egy csodákkal teli mesét.

Bár elvileg Pedro a főszereplő, számomra Matilda és a többi gyerek érdekesebb karakter volt. Matilda igazán belevaló kislány. Amikor kitör a káosz, segítséget kér, elbújik a csőcselék elől, aztán pedig lényegében ő hozza a megoldást a problémára a képességével. Tetszett, hogy Matildának ki volt dolgozva a múltja. Az apjával való problémák, az anyja "eltűnése" mind hozzátett valami pluszt az egyébként is szerethető személyiségéhez.

– Én is űrhajós szeretnék lenni – mondta, és tetőtől talpig megvizsgálta őt.
– Elég unalmas munka – mondta Pedro. – Egész nap lebegsz. Néha akad egy kis antennaszerelés, de amúgy elég unalmas. És ez a szerelés sem túl kényelmes.
– De olyan szép lehet fentről minden!
– Ez igaz – mondta Pedro –, szép. Fentről olyan, mintha csak jó emberek laknának a Földön.

A főgonosz karaktere számomra egy kicsit elvont volt a madarakkal és egyebekkel, de magát az ötletet érdekesnek találtam. A motivációja érthető és nagyon aktuális. Az ember lényegében kiszipolyozza a földet. Elpusztítja a növényeket, állatokat, a bolygót és persze ezáltal önmagát is. Ez pedig nem egy sci-fi vagy mese, nem a jövő, ez a jelen valósága még akkor is, ha homokba dugjuk a fejünket, és nem akarunk törődni a bajjal. Szükség van arra, hogy ez a téma a könyvekben is megjelenjen, igen, már a fiataloknak szólókban is, hátha az újabb generációkat sikerül felelősségteljesebbre, együttérzőbbre, kevésbé önzőre nevelni.


Hogy tetszett a könyv?

Az alapötlet érdekes, a karakterek szerethetőek, főképp Matilda és a többi gyerekkarakter. A regényt inkább egyfajta varázslatos meseként kell értelmezni, nem tudományos sci-fiként. Volt néhány számomra túlzottan elvont dolog is a történetben, de alapvetően élveztem az olvasását.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az érdekes, tanulságos meséket kalandos cselekménnyel, egy kis sci-fi-alappal és aranyos, belevaló gyerekszereplőkkel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 27., szerda

T. J. Newman: Zuhanás – Blogturné



T. J. Newman évekig dolgozott légiutaskísérőként, első könyvét, a Zuhanást éjszakai járatokon írta, miközben az utasok aludtak. A vérfagyasztó és pörgős thrillerben kemény választás elé állítják egy utasszállító repülőgép kapitányát: a családját menti meg, vagy az utasokat?Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!


Miért választottam ezt a könyvet?

Anyukám nagyon szereti az ilyen repülőeltérítéses akciófilmeket, regényeket, ezért úgy gondoltam, ez biztosan tetszeni fog neki, és akkor már én magam is elolvasom, mert egy jó thriller bármikor elszórakoztat.


Véleményem a könyvről

Bill repülőgép-pilóta és családapa. Felelősséggel tartozik az utasaiért és a családjáért is. Amikor egy felszállás alkalmával megzsarolják, vagy lezuhan a teli géppel egy megadott helyen, vagy megölik a feleségét és a gyerekeit, szörnyű döntéshelyzetbe kerül. Vajon ki áll a gépeltérítés mögött és mik a valódi szándékai? És ki a beépített ember a repülőn?

Anyának köszönhetően én is sok repülőn játszódó thrillert, krimit láttam már életem során, ezért kíváncsi voltam, hogy ez a könyv tud-e nekem valami újat mutatni. Főképp az érdekelt, miben lesz más egy hivatásos légiutas-kísérő történetét olvasni, aki pontosan tudja, milyen szabályok között, milyen kereteken belül kell működnie egy repülőgép személyzetének, milyen biztonsági szabályok és védelmi rendszerek működnek egy gépen, és hogyan lehet jól kezelni az utasokat hasonló vészhelyzetben.

Nagyon meglepett, de egyben megnyugtatót is volt látni, hogy a légiutas-kísérők mennyire megbízhatók, belevalók. Nekik tényleg a munkájuk az életük, és az elsődleges céljuk, hogy az utasokat biztonságosan eljuttassák A-ból B pontba, és nincs megingás. Fogalmam sincs, hogy a valóságban tényleg ilyen bátor és megbízható emberek dolgoznak-e a gépeken, lévén, sosem repültem még, de remélhetőleg Newman hitelesen gyúrta bele a saját tapasztalatait a karaktereibe és a történetébe. Jo, Big Daddy és Kellie karakterét nagyon megszerettem. Jo és Big Daddy régi motorosok és igazi harcosok, úgy védik az utasokat, akár az anyatigris a kölykeit. Kellie pedig kezdő, tapasztalatlan, ám a félelmei ellenére ugyanúgy odateszi magát. Igazi szuperhősök voltak a szememben, és olvasás közben nagyon izgultam értük.

Bill sem volt semmi. A választási helyzet, amibe belekényszerítették, borzalmas. Őszintén belegondolva, én valószínűleg a családomat választottam volna, de teljesen megértem Bill választását is. Sőt, irigylem a lelki erejét. Én az elején összeomlottam volna.

Egyébként talán ez a regény legnagyobb erőssége, hogy érzelmileg feszültségben tartja nemcsak a karaktereket, hanem az olvasót is. Billel együtt gyötrődünk a döntési helyzet miatt, a családjával együtt rettegünk a fogságban, Jóékkal együtt ébred fel bennünk a harci kedv, hogy jól ellássuk a terroristák baját, és megvédjük az utasokat.

A terrorcselekmény oka eléggé aktuális politikai szempontból és emberi szempontból is. Érzelmileg megérintett a dolog, de az ok akkor sem mentség! A terroristák rossz módszerrel és rossz embereken próbálnak megbosszulni valamit (vagy könnyíteni a saját lelkiismeretükön), mert a valódi bűnösök elérhetetlenek.

Annyi viszont igaz, hogy az amerikai, európai átlagember nagyon közömbös a világban történt szörnyűségekre. Ha valami borzalmat látunk, persze, talán elszörnyedünk, talán kiposztolunk valamit a Facebookra a témáról, és elmorzsolunk egy együttérző könnycseppet, de aztán éljük tovább a kis életünket. Amit egyébként sokszor egyáltalán nem értékelünk, hiszen mindig ostobaságokon siránkozunk és olyasmikre vágyunk mohón, amikre nincs is szükségünk.

Persze kérdés, hogy tehetnénk-e érdemben valamit azokért, akiknek valódi súlyos problémáik vannak... Egy átlagembernek van-e valamiféle ráhatása a "nagyok játszmájára"... Vagy ha nem is a játszmára közvetlenül, hanem a "nagyokra". Őszintén nem tudom. Néha azt gondolom, igen, és mi is felelősek vagyunk mindenért, ami a világon történik, néha pedig azt, hogy nem tudnánk mit tenni. Mindenesetre az nem árt, ha átérezzük mások életének borzalmait, és elgondolkozunk a témán. Hátha egyik lépés vezet a másikhoz, és mégis segíthetünk. Ha nem is az egész világnak, legalább egy embernek...


Hogy tetszett a könyv?

A regény igazán nehéz témákat boncolgat, és ez klassz, mert nemcsak az érzéseimet, hanem az agyamat is megmozgatta. A történet kalandos, izgalmas, a pozitív karakterekkel (Bill, a családja, a légiutas-kísérők és Theo ügynök) pedig nagyon együtt tudtam érezni, izgultam, hogy minden rendben legyen velük. Volt néhány sablonfordulat, amit már más repülőgép-eltérítős filmekben is láttam, de ez talán hozzátartozik az ilyen típusú sztorikhoz.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kalandos, elgondolkoztató regényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A repülőgép-eltérítés témája rengeteg filmet megihletett már. Játékunkban olyan nagy sikerű filmek címét keressük, amelyekben terroristák vették át az uralmat a fedélzeten. A megadott képek alapján találjátok ki a film címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:



Állomáslista:

10. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 25., hétfő

Anne Sexton: Élj vagy halj meg



Miért választottam ezt a könyvet?

Amióta az eszemet tudom, falom a könyveket, de őszintén szólva a versek terén jócskán el vagyok maradva. Főképp, ha 20–21. századi költők műveiről van szó. Ezért elhatároztam, hogy ezen a téren is kicsit kiművelem magam, és ha hozzájutok egy verseskötethez, akkor elolvasom. Anne Sexton kötete már csak azért is érdekelt, mert a mai napig a férfi költők vannak inkább preferálva, ezért ha egy költőnő kötetét a kezembe vehetem, azt még különlegesebb érzésként élem meg.


Véleményem a könyvről

Bevallom, korábban azzal sem voltam tisztában, hogy Anne Sexton egyáltalán létezett, ezért szó szerint semmit nem tudtam az életéről, munkásságáról. Épp ezért kivételesen a könyv végével kezdtem az olvasást, hogy az utószóból megtudjam, ki is volt Anne Sexton. Úgy véltem, ha megismerem kicsit őt és az életét, a munkásságát, akkor az segít majd jobban megérteni a verseit is.

Sexton élete nem volt túl boldog, sőt, mondhatni, elég borús, depressziós és sötét volt. Kiskorában az alkoholista apja bántalmazta őt, az anya pedig érzelmileg elhanyagolta. Az első lánya születése után depresszió tört rá, ezért pszichoterápiára járt, a második lánya születése után még öngyilkosságot is megkísérelt. A lányait időnként elhanyagolta, fizikailag és szexuálisan is bántalmazta, vagyis egyszerre volt áldozat és szörnyeteg. Verseket a pszichoterápiája részeként kezdett el írni, aztán ezen túlnőtt számára a költészet.

A kötetben Sexton elsősorban a különböző emberekhez való kapcsolatairól ír. A szüleivel, a szerelmével, a gyerekeivel, a barátaival való kapcsolatáról. Ám mindeközben ő magát is jobban megismerhetjük. Min ment keresztül, mit érzett, mit gondolt, mire vágyott.

Őszintén szólva sok mindent nem tudtam értelmezni a verseiben, mert valószínűleg olyan kulturális vagy az életrajzával kapcsolatos mélyebb tudás kellett volna hozzá, ami esetemben nem volt meg. Például van verse, ami a fiairól (fiaihoz) szól, de elvileg csak két lánya volt. Vagyis a versek többségét egyfajta önvallomásként lehetett értelmezni, ám itt vagy a kitalált, képzeletbeli, soha meg nem született fiairól ír, vagy belebújt egy másik lírai én bőrébe, és az ő kitalált életét és gyerekeit foglalta versbe.

De szó van a versekben különböző helyekről, személyekről is, akiket szintén nem tudtam hová tenni ismeretek híján, valamint elég sok a vallási utalás. Sexton sokat elmélkedett Jézusról, Szűz Máriáról, ezek egy részét képes voltam értelmezni, ám mivel nem vagyok vallásos, így az ismereteim ebben az esetben is hiányosak voltak.

Az érzések viszont, amiket Sexton át akart adni a verseivel, a tudáshiány ellenére is átjöttek az erőteljes szavak, mondatok hangulatának köszönhetően. A gyermekkori traumái, a gyerekeivel kapcsolatos kusza, ellentmondásos kötelék, amelyben gyengédség és mélységes sötétség is van, az élettel és halállal kapcsolatos érzései és gondolatai eljutottak hozzám.

Vagyis a verseket a legtöbbször inkább átérezni tudtam, mint értelmezni, de végül arra jutottam, hogy ez egyáltalán nem baj. Sokszor megesett, hogy megálltam egy-egy sornál, és próbáltam rájönni, mit jelenthet, hogyan kapcsolódhat az előző sorhoz, a következő sorhoz, de inkább csak a hangulata kapott el, haloványan értettem, de erőteljesen átéreztem, hogy miről is lehet szó, mit is akarhatott Sexton mondani. Talán ez a vallomásos költészet miatt van, mert hát, Sexton azt írta le, amit ő átélt, látott, érzett, gondolt, és mivel ezeket csak ő maga értheti igazán, mi pusztán tapogatózhatunk a félhomályban.

Azok versek kötöttek le a legjobban, amelyek bemutatták Sexton nőiségéhez való kapcsolatát. Valakik lánya, valaki párja, valakik anyja volt, és emellett kereste azt, hogy ki is ő, mindenki mástól függetlenül. Bármilyen minőségben is jelenik meg a nőiség a verseiben, az fájdalommal, sötétséggel, sebekkel, terhekkel jár együtt. Azt hiszem, a Lepaktálni az angyalokkal című versben foglalja össze a legjobban, hogy mit érez azzal kapcsolatban, hogy nőként született ebbe a világba:

Belefáradtam, hogy nő vagyok,
belefáradtam a lábasokba, kanalakba,
belefáradtam, hogy ajkam és mellem van,
belefáradtam a kozmetikumokba és selymekbe.

Hogy tetszett a könyv?

Sexton elég sötét személyiség volt, nekem talán túl sötét is (főként azt nem tudom hová tenni, ahogyan a lányaival bánt), és tudáshiány miatt nem tudtam teljesen értelmezni a verseit. De a szavai hangulata nagyon átjött, érzelmileg hatással volt rám.

Vagyis összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a sötétebb vallomásos költészetet, és bele szeretnének látni egy sok rosszat átélt nő fejébe és lelkébe.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 24., vasárnap

Emily Nagoski: Úgy, ahogy vagy – Az önfeledt szexualitás pszichológiája – Blogturné



Önmagunk megismerése mind fizikai, mind lelki értelemben kihívás elé állítja az embert. Nagoski hiánypótló kötete a női test és szexualitás világába kalauzol bennünket, ahol aztán gyökeresen átformálja mindazt, amit eddig önmagunkról gondoltunk. A Libri Kiadó újdonságáról ezúttal öt bloggerünk oldalán olvashattok véleményt és természetesen, ha velünk tartotok, tiétek lehet a könyv egy példánya is! :)


Miért választottam ezt a könyvet?

Szerintem nagyon fontos az önfejlesztés, az hogy egyre jobban megismerjük önmagunkat, mert csak ezáltal lehet egyre boldogabb, nyugodtabb, békésebb életünk. És igen, ehhez a szexualitás is hozzátartozik. Ezért úgy gondoltam, érdekes lehet elolvasni egy 21. századi szexológus gondolatait, tapasztalatait, véleményét, aki modern, friss tudással rendelkezik.


Véleményem a könyvről

Nos, volt már néhány fiataloknak szóló felvilágosítókönyv a kezemben tinédzserként, és az iskolában is volt "felvilágosítóóra", de őszintén szólva egyiknek sem vettem túl sok hasznát. És most, Emily Nagoski könyvét olvasva jöttem rá, hogy miért: mert rohadtul elavult dolgokat próbáltak meg tényként beállítani. Megpróbálják elhitetni a nőkkel, hogy egy bizonyos módon kell működniük, mert ha nem, akkor betegek, prűdek, vagy épp kurvák. Nem azt írják le, hogy valójában hogyan is működik a női test, szexualitás, hanem azt, hogy mit várnak el a férfiak, hogyan kéne működnie úgy, hogy az számukra ideális legyen. Emiatt pedig egy csomó nő hibás árunak érzi magát. Fogalmunk sincs, hogyan működik a testünk, fogalmunk sincs, mire vágyunk, fogalmunk sincs, hogyan legyünk boldogok, hogyan szeressük önmagunkat, és hogyan szeressünk mást.

A könyv elsősorban a női szexualitásról szól, én ennek ellenére nemcsak minden nőnek, hanem minden férfinak is ajánlom. Mert szerintem mindkét nem sokat tanulhat belőle nemcsak a szexről, hanem például a kapcsolatokról is.

Nagoski könyvének legfontosabb mondanivalója, hogy úgy vagyunk normálisak és csodálatosak, ahogy vagyunk. Bár ugyanazokból a részekből vagyunk összerakva, mégis mind különbözünk. És ez igaz a szexualitásra is. Ezerféleképpen néz ki a nemi szervünk, és az, hogy méretben, színben, egyéb módon más, mint másoké, nem jelenti azt, hogy ronda vagy beteg. A szexuális működésünk is más és más. Eltérő reakciókat adunk ugyanarra a dologra, egyfelől, mert másképp működik a serkentő- és gátlórendszerünk, másfelől, mert nincs két ugyanolyan kontextus, helyzet.

A másik nagyon fontos mondanivalója a könyvnek, hogy bár a társadalmunk, családunk és a média ezerféle tévhittel gyomokat ültetett el gyerekkorunktól kezdve a "kertünkbe", felnőve már miénk a kert, kigyomlálhatjuk a káros dolgokat, rájöhetünk, hogy hogyan kell úgy gondoznunk a kertünket, hogy az egyre élettelibb, gyönyörűbb és virágzóbb legyen.

És ez az egyik dolog, ami nagyon tetszett a könyvben. Nagoski olyan metaforákkal, szimbólumokkal, példákkal magyaráz el mindent, ami által sokkal jobban meg lehet érteni mindent. A kert metafora az egyik a sok közül, ami igazán megfogott. A női nemi szervet általában olyan szimbólumokkal jellemezték a múltban, amik azt hangsúlyozzák, hogy a férfi befogadására való. Nagoski ezek helyett a kertmetaforát használja. A nemiségünk egy kertecske, amelyet eleinte a családunk és a társadalom gondoz. Kerülnek bele szép virágok (gondolatok, elvek, tények stb.), de káros gazok is (tévhitek, az önszeretetünket gátló korlátok stb.). Felnőve viszont már mi vesszük át a kertünk gondozását, ezért fontos, hogy tudjuk, miképpen tehetjük virágzóvá.

A szimbólumok mellett valós személyek történeteivel is alátámasztja példaként a mondandóját Nagoski. Nyomon követhetjük egy stresszes házaspár szexuális problémáit. A nőnek a gyerekszülés, kemény munka, új tanulmányok miatt nem sok kedve maradt a szexhez. Ez egyfelől elszomorította őt, mert akarni akarta a szexet a férjével, akit egyébként szeret. Úgy érezte, valami gond van vele, hogy mégsem vágyik rá. Másfelől természetesen nem esett jól a férjnek, hogy a nő, akit szeret, nem kívánja vele a szexet. Nagoski által belepillanthatunk abba, hogyan világosodnak meg azt illetően, hogy a feleséggel semmi baj, a férj is normálisan működik, a hiba a kontextusban van.

A másik példát egy fiatal egyetemista pár nyújtotta. A lány a stressztől (ami az egyetemen elég nagy, főképp vizsgaidőszakban) teljesen beindul, a fiúra viszont pont ellenkező módon hat, semmi kedve nem lesz a szexhez. A lány úgy érezte, helytelen, hogy ennyire akarja a szexet, már-már beteges. A fiú úgy érezte, nem elég jó a lányhoz, hiszen nem tudja megadni neki, amire vágyna. Fel kellett ismerniük, hogy nincs gond velük, csak egész egyszerűen teljesen ellentétesen működik a serkentő- és gátlórendszerük. Aztán pedig szép lassan arra is rájöttek, hogy mi erre a megoldás.

A harmadik példa egy leszbikus pár volt. Egyikük nagyon vallásos, konzervatív családból jött, és képtelen volt levetkőzni a gátlásait. Rá kellett jönnie, hogy nem azért, mert baj van vele, hanem mert nem tanult meg bízni önmagában. A kertjébe túl sok gazt ültettek el, amit nem lesz könnyű kigyomlálni, de nem is lehetetlen.

A három pár példája végigfut az összes fejezeten, de rövid példákat is találhatunk, főképp Nagoski diákjaival, ismerőseivel kapcsolatban. Sőt, Nagoski még saját magáról és az ikerhúgáról is mesél példaképpen.

A fejezetek sorra veszik az összes olyan témát, amit Nagoski fontosnak talált. Bár feleslegesnek tűnhet, mert annyira alapdolog, de a könyv elején a nemi szervünk anatómiájáról olvashatunk. Biztosan láttatok már rajzokat felvilágosító könyvekben, esetenként a saját nemi szerveteket vagy másét is megvizsgáltátok már közelebbről. A könyv mégis tud újat mondani, legalábbis számomra mindenképpen tudott. Mert az, hogy láttál valamit, nem biztos, hogy azt jelenti, érted is, miképpen épül fel, hogyan működik. Bennem például a könyv miatt tudatosult, hogy minden emberi lénynek (igen, a férfiaknak és a nőknek is!) ugyanolyan részekből állnak a nemi szerveik, csak épp másképp szerveződnek és működnek. Természetesen ezt Nagoski részletesen ki is fejti, párhuzamba állítja a férfi nemi szerv részeit a női nemi szervével. Ez azért is fontos, mert magyarázatot ad többek között arra, hogy amit elvárnak a nőktől orgazmus tekintetében, az miért hülyeség.

A szexben persze nem csak a nemi szerveink játszanak főszerepet, legalább akkora szerepe van az agynak is. A könyvben erről is részletesen olvashatunk. Nagyon sok stressztől, önvádtól, önutálattól szabadíthat meg minket az a tudás, amit Nagoski a serkentő- és gátlórendszerről ad át nekünk. Megérthetjük ennek segítségével, hogyan is működünk, és megtalálva a megfelelő kontextust, jobbá tehetjük a szexuális életünket.

És akkor eljutottunk a kontextusig, aminek van érzelmi és kulturális része is. Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra gondoltam, hogy oké, aha, hát ez logikus, de biztos a szokásos semmit nem érő tanácsokat adja majd Nagoski is. Például, ha valaki stresszes a munkahelye miatt, és ebben a rossz kontextusban nem kívánja a szexet, akkor mi legyen? Mondjon fel? A többség úgysem teheti meg. Nagoski azonban nagy meglepetésemre nem a megszokott válaszokat adta. Számomra például hasznos volt, hogy elmagyarázta a stresszciklus működését, és azt, hogyan lehet lezárni. Ez nemcsak az ember szexuális életében hasznos, hanem a mindennapi életben is, hiszen a világunk tele van stresszt okozó dolgokkal, amikkel a legtöbbször félúton elakadunk, aztán csodálkozunk, hogy dühösek, szomorúak, kimerültek vagy fásultak vagyunk.

A kulturális kontextus okozta stressz is hatalmas károkat okoz. Az, hogy miként látjuk a "normális" női testet, és ehhez képest mennyire vagyunk elégedettek a sajátunkkal, nagyban függ a kulturális kontextustól. Elárulom, a nők többsége nem pusztán elégedetlen magával, hanem sokszor egyenesen rondának tartja a testét, utálja, undorodik tőle. És ki tudna egy jót szexelni úgy, hogy negatív érzésekkel viseltetik a teste iránt? De nemcsak ez tesz keresztbe nekünk, hanem egy csomó tévhit is, amit Nagoski tételesen és tudományosan megcáfol a könyvében.

A könyvben különböző feladatokat is találunk, amiket vagy elvégzünk, vagy nem. A kétperces meditációról írja azt Nagoski, hogy ha csak azt fogadjuk meg, már volt értelme megírnia a könyvet. Szóval ezzel kapcsolatban elárulhatom, megpróbálok minden egyes nap két percet a saját légzésem megfigyelésére szánni. De teszt segítségével kideríthetjük, hogy miképpen működik az agyunk serkentő- és gátlóközpontja, valamint, hogy milyen kontextusban tudunk jót szexelni, vagy mely kontextusok okoznak számunkra pocsék élményt. A kötet legvégén pedig találhatunk még két pluszfejezetet. Az egyik lépésről lépésre elmondja, hogyan végezzünk terápiás önkielégítést, a másik azt magyarázza el, hogyan tudjuk elnyújtani az orgazmust.

Én végszóként Nagoski szavaival zárnék:

Igen, normális vagy. Pontosabban nem egyszerűen normális vagy, hanem fantasztikus. Bámulatos. Bátor. Imádni való. A tested gyönyörű, a vágyad tökéletes, úgy, ahogy van.
A titok benned van.
A tudomány is ezt állítja.
Én pedig jótállok érte.

Hogy tetszett a könyv?

Számomra rengeteg új információval, új nézőponttal, tudományos ténnyel szolgált. Segített megérteni magammal kapcsolatban egy csomó mindent, amit korábban furcsának gondoltam, de ma már tudom, hogy teljesen átlagos és normális. Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, csak azt sajnálom, hogy 37 évesen tehettem ezt, nem pedig 20 évesen. Akkor talán most máshol tartana az életem és a nemi életem, valamint az önmagamhoz való hozzáállásom.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden nőnek! A fiatalok szerencsések, hogy fiatalon elolvashatják, de az idősebb nők is nyugodtan vegyék kézbe, mert soha nem késő! És persze a férfiak is nyugodtan forgassák, mert az ő kapcsolatukon, szexuális életükön is segíthet, ha megértik a párjukat és önmagukat.

Ha kíváncsi lettél, ott megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A társadalom felfogásában bekövetkező változásnak köszönhetően egyre több kiadvány jelenik meg a szexualitással kapcsolatban. Nem csak a mennyisége, de a benne megfogalmazott tartalom is átalakul, ahogy egyre nyitottabbá és egyre elfogadóbbá válik a társadalmunk… A mostani játékban a szexualitást górcső alá vevő, régi és új kiadványokból idézünk nektek. A feladatok, hogy találjátok ki, melyik a könyvről van szó, majd a szerzőjét és címét írjátok bele a Rafflecopter doboz megfelelő helyére! :)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

A szex legfőbb okai lehetnek: örömszerzés, stresszoldás, új tapasztalatok szerzése, gyermeknemzés, bosszú, előnyösebb szociális státusz elérése, szerelem, kötődés,köszönetnyilvánítás, önbizalomhiány, kényszer, kötelességtudat, energia, vagy konkrétan pénzszerzés.


Állomáslista:

10. 19. Nem félünk a könyvektől
10. 22. Spirit Bliss A Sárga Könyves Út
10. 25. Olvasónapló
10. 27. Booktastic Boglinc

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. október 23., szombat

Abigail Dean: Az "A" lány – Blogturné



Abigail Dean megrázó debütáló regénye, Az „A” lány megrázó történet túlélésről, szövetségekről és árulásokról, valamint a testvérek titkairól, amelyeket önmaguk és egymás elől is rejtegetnek.
Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!


Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a pszichológiai thrillereket, érdekelnek a gyermekjogok, és a fülszöveg alapján ez a történet izgalmasnak és megrázónak ígérkezett. Jó pár hasonló szülő általi gyerekkínzós történetről hallottam már a valóságban és filmekben is láttam ilyen sztorit, ezért érdekelt, tud-e valami újat mutatni nekem ez a regény.


Véleményem a könyvről

Lex Gracie egy nap megszökik "otthonról", rátalálnak az autóút mentén, és így segítséget tud kérni a testvérei számára. Ugyanis mindannyiukat szörnyű körülmények között tartották fogságban a saját szüleik. Éheztették, az ágyhoz láncolták, bántalmazták őket. Főképp a vallási fanatikus apjuk, de az anya sem tett ez ellen semmit. A történet jelenében Lex már felnőtt, az anyja éppen meghalt a börtönben, és Lex intézi az örökösödési ügyeket a testvérei nevében is. Vissza kell térnie ahhoz a házhoz, amelyet a sajtó a Borzalmak Házának nevezett el anno, és amelyben ő a gyerekkora pokoli részét töltötte. A beszélgetései, gondolatai, visszaemlékezései által megtudhatjuk, mi történt vele és a testvéreivel gyerekként, hogyan boldogulnak (vagy épp nem boldogulnak) azóta.

A történet számomra egy tökéletesen felépített pszichológiai regény volt, amely megrázott, és amelyet összeszorult gyomorral olvastam végig.

A könyv fejezetei a testvéreket mutatják be, főképp Lex szemén és visszaemlékezéseken keresztül. Mivel Lex karakterét azonnal sikerült megkedvelnem, rögtön együttéreztem vele, kicsit féltem, hogy milyen lesz átváltani egy-egy testvérre. De szerencsére Lex végig a középpontban maradt, és így pszichológiai szempontból kifejezetten érdekes volt megismerni a testvéreit is. Főképp, hogy mindegyikükre másképp hatottak a történtek, teljesen eltérő életutat jártak be.

De kezdjük Lexszel. Kemény lány, aki szörnyűségeken ment át, de képes volt "cselekvő" maradni. Persze a történtek nem múltak el nyom nélkül. Egyfelől megsínylette a férfiakkal való kapcsolata, a szexuális élete, és olyasmi is történt vele, amit spoiler nélkül nem fejthetek ki, de súlyos, a felnőttkoráig tartó hatással volt rá.

Érdekes volt látni, hogy miképpen viszonyul Lex a testvéreihez és az anyjához. Az anyjának sem életében, sem holtában nem képes megbocsátani, amit teljesen megértek. Az az ember hagyta cserben a lehető legrosszabb módon, akinek a világon a legjobban kellett volna vigyáznia rá. Másfelől viszont, bár nem értem meg, nem tartom megbocsáthatónak, pszichológiai szempontból mégis felfogom, hogy az anya is bántalmazott áldozat volt. Az egyetlen, ami miatt egyetértek Lexszel, hogy mégis megbocsáthatatlan a bűne, hogy ha Lex gyerekként képes volt volt végül cselekedni, akkor az anyjának is képesnek kellett volna lennie, hiába rettegett.

A legnagyobb fivér, Ethan karaktere szintén kettős érzést váltott ki belőlem. Bár úgy tűnik, ő éli a "legnormálisabb" életet, éppen házasodni, családot alapítani készül, és sikeres a munkájában is, mégis szerintem ő az, akit a legjobban sikerült megtörni. A többiek, bár sokat szenvedtek az apjuk miatt, mégsem sikerült megtörni a személyiségüket, nem sikerült megrontani a jóságukat. Ethanről ez nem mondható el. Ő szétesett. Ami pszichológiai szempontból megint csak érthető, de számomra olyanná vált, mint az a kutya, akit bántalmaztak, ezért harapós, veszélyes lett. Sosem lehet tudni, vissza tudja-e fogni magát, vagy széttépi az embert, ezért jobb megtartani tőle a távolságot. Sajnáltam azt a gyereket, aki valaha volt, de nem szívesen kerültem volna a felnőtt Ethan közelébe, mert a lelkét megfertőzte a sötétség.

Delilah a vallásba, megbocsátásba menekült, hogy fel tudja dolgozni a szörnyűségeket. Eleinte nem igazán tudtam mit kezdeni a karakterével, mert számomra ez a megbocsátósdi, vallásosdi nem igazán érthető. Szerintem vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megbocsátani, és kész. Az sem tetszett, hogy úgy éreztem, lenézi, lekezeli Lexet, csak mert ő nem tartotta meg a vallásosságát, nem képes a megbocsátásra. A könyv végén azonban egy kicsit sikerült megkedvelnem Delilah-t.

Gabriel élete sínylette meg talán a legjobban a gyerekkori borzalmakat. Drog, dührohamok, a nem megfelelő emberrel való együttélés. Mondjuk, szerintem ő került a legrosszabb szülőkhöz is, akik egyfajta különlegességként, mutogatni való dísztárgyként tekintettek rá. Azt akarták, hogy a vele történt borzalmakat arra használja, hogy sztár legyen. Szóval nem csoda, hogy Gabriel képtelen volt feldolgozni a vér szerinti családjában átélt dolgokat, ha az új családjától is csak traumákat kapott. Nagyon sajnáltam őt, és reméltem, hogy végül jobbra fordul az élete, sikerül neki kilábalni a mocsárból.

Noah még nagyon kicsi volt, amikor a rendőrök megszabadították őket, ezért nem nagyon emlékszik arra, mi történt velük. És ez valószínűleg áldás számára. Ahogyan az örökbefogadó anyukái is azok. Óvják, védik, szeretik őt, és nagyon úgy tűnik, ő az egyetlen a testvérek közül, akinek remélhetőleg normális és boldog élete lehet.

És végül Evie, aki a legközelebb állt a testvérei közül Lexhez. Ő adott erőt Lexnek végig, hogy túléljék, és ahhoz is, hogy képes legyen megszökni és segítséget hívni. Titokban olvastak, meséltek egymásnak, a fantáziájukat használták, hogy kibírják viszonylag ép ésszel és lélekkel, amit az apjuk tett velük. Nagyon szoros az a kapocs, ami összefűzi őket, épp ezért a történet végén lévő fordulat is ütősre sikerült.

A testvérek közül Ethant képtelen voltam megkedvelni, Delilah-val kapcsolatban pedig voltak ellenérzéseim, de végül sikerült ezeket félretennem. Határozottan Lex és Evie voltak a kedvenceim, nagyon tetszett az a testvéri összetartás, ahogyan egymást támogatták, tartották a másikban és önmagukban a lelket.

És persze eljutottunk az apa karakteréig. Szerintem ő is egy jól felépített karakter, mert nem azonnal vált szörnyeteggé, hanem szép lassan, lépésről lépésre lett az. És még csak az sem biztos, hogy megfelelő szó rá a szörnyeteg, mert őszintén szólva, lehet, hogy ha a rendszer időben kiszűri őt, és megfelelő pszichiátriai kezelést kap, sosem jutott volna el odáig, hogy pokollá változtassa a családja, a gyerekei életét.

Az apa nagyon vallásos, rossz vallási vezető társaságába keveredik. Nem igazán jönnek össze az üzleti ügyei, és egyre jobban összeomlik, egyre többet csalódik az emberekben. Végül a rossz vallási vezetőben is, ami valószínűleg az utolsó csepp. Ezért kivonul a családjával a világból, és onnantól kezdve elszabadul a benne élő szörny. De ez is csak szép lassan történik meg, először csak kisebb dolgokkal, aztán egyre súlyosabbakkal. Valószínűleg az anya és a gyerekek először fel sem fogják, mi történik velük, és mire tudatosul bennük, az anya már retteg és megtört, a gyerekek pedig ki ilyen, ki olyan okból, nem tudnak menekülni. Szerintem ez a valóságban is pontosan ilyen folyamatként megy végbe a bántalmazó családok esetében, ezért is annyira nehéz kiszállni. Mert mire rájössz, mi történik, már túl késő.

Érdekes volt, hogy a külvilág miképpen reagált a családra. Az apa eleinte karizmatikus, odavannak érte a nők, aztán ahogy az egyre nagyobb őrületnek köszönhetően elveszti a vonzerejét, úgy veszti el a nők érdeklődését is. Az emberek, főképp a nők megérzik, hogy távol kell tartaniuk magukat tőle. De annak ellenére, hogy ezt érzik, nem tesznek semmit a gyerekekért. A férfi munkáltatói is megérzik, hogy valami nem stimmel, és mit tesznek? Kirúgják a férfit, ezzel pedig elintézettnek veszik az ügyet részükről.

Aztán ott vannak a tanárok. A gyerekek eleinte járnak iskolába, többen közülük nagyon okosak, érdeklődők, Lex is. Van olyan tanár, aki felfigyel arra, hogy valami nem stimmel a családban, tesznek is néhány apró lépést, de nem merik végigvinni a dolgokat. Valószínűleg ők sem tudják, mit tehetnének, és ez hatalmas baj. A tanárokat (és igazából minden embert) fel kéne készíteni arra, mik a megfelelő lépések, ha úgy gondolják, egy gyerek veszélyben van a saját családjában. Kiknél jelenthetik? Hogyan óvja meg őket a rendszer attól, hogy ha jelentik a bajt, akkor a családbeli bántalmazó nem bántja majd őket is? Mit tehetnek még a bántalmazott gyerekekért? Ezernyi kérdés, amire még én sem feltétlenül tudom a pontos választ, pedig aktívan követem a nő- és gyerekvédő csoportokat. A regény felhívja a figyelmet arra, hogy ezen, a tudás megfelelő átadásán sürgősen javítani kéne. Mert ha nincs meg a megfelelő tudás, még a jó, tenni akaró emberek sem tudják, mivel óvhatnák meg a bántalmazott gyerekeket.


Hogy tetszett a regény?

Szerintem mind az események, mind a karakterek nagyon jól fel vannak építve. A gyerekeken végigkövethetjük azt, hogy hányféle negatív következménye, kihatása lehet annak, ha valakit a saját szülei bántalmaznak. Van, aki rossz társaságba keveredik, tudatmódosítókkal képes csak túlélni. Van, aki ugyanúgy a vallásba veti magát, mint a bántalmazói. Akad, aki maga is veszélyes lesz.

Azt is tökéletesen végigkövethetjük, hogyan lesz egy labilis, vallási fanatikus, konzervatív apából bántalmazó szörnyeteg. Valamint egy egyébként szerető anyából rettegő áldozat és a szörnyet támogató bűnös.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy pszichológiai szempontból jól felépített könyvet akar olvasni a családi bántalmazásról és annak hosszú távú következményeiről.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történet egy családról szól, amelyben a szülők korlátozzák a gyermekeik szabadságát. Játékunkban könyvborítók részleteit találjátok – olyan könyvek címét keressük, amelyben a szereplőknek hasonló borzalmakat – a külvilágtól való elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot – kell átélniük.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz