~ Sárga könyves út ~

2021. május 30., vasárnap

Alex Pavesi: Ny8lc nyomozó – Blogturné



Alex Pavesi debütáló detektívregénye a klasszikus elődök előtt tiszteleg és meg is idézi azokat. Mi köze van a matematikának a krimikhez? Mennyit történetet bír el a könyv a könyvben módszer egy krimi esetében? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, nyomozzatok és nyerjetek egy példányt a kötetből!


Miért választottam ezt a könyvet?

Időnként vágyom valami jó krimire, és ennek a fülszövege érdekesnek tűnt. Ezen kívül Agatha Christie neve is előkerült benne, és bár nem nagyon bízom már az ilyen marketingfogásokban, úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek a könyvnek.


Véleményem a könyvről

A történet regény és novelláskötet is egyben, ami nagyon érdekes és egyedi felépítés egy krimi esetében, korábban még sosem találkoztam hasonlóval. Szóval az alapötlet nagyon izgalmas, igazán elnyerte a tetszésemet.

A könyv regényrésze egy Grant McAllister nevű férfiról szól, aki sok-sok évvel ezelőtt kidolgozta a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait és írt hét történetet ezek illusztrálásához. Aztán váratlanul elvonult a világtól egy szigetre, senki nem tudja, hogy miért. 30 év múlva megjelenik nála egy kiadó szerkesztője, Julia Hart, hogy szívesen újranyomnák a könyvét, de csak egy átdolgozás után. A férfi belemegy ebbe, így megkezdődik a közös munka. Julia felolvassa, kielemzi McAllister novelláit, amiket mi különálló novellákként olvashatunk el a kötetben. Lényegében kétszer is, de mégis másként (erről sajnos nem mondhatok többet, mert akkor lelőnék egy poént). Közben végig érezzük, hogy van valami titok McAllister múltjában, valahogyan kapcsolódik egy 30 évvel korábbi gyilkossághoz, amelyben megöltek egy Elizabeth White nevű nőt.

A novellákat nagyon szerettem olvasni. Mindegyik kíváncsivá tett, Érdekelt, hogy ki lesz a hunyó, miért követte el az adott bűntettet, elkapják-e. Mivel a novellák után mindig a regényszálból következett egy fejezet, ezért ez a váltakozás állandó várakozásérzetet is keltett bennem. Ahányszor az író és a szerkesztő szálát olvastam, mindig alig vártam, hogy végre újabb novella következzen, mert érdekelt, hogy az vajon miről fog szólni.

A Pokol a színház világában, a Baj a Kék Gyöngy-szigeten és az Árny a lépcsőn című novella tetszett a legjobban, mert mindegyik tartogatott számomra egy olyan meglepő fordulatot, amit imádtam.

– Valóban mind a tízüket holtan fogjuk találni?
– Meglehet – felelte Sarah. – Bár valószínűbb, hogy csak kilencet.
Charlesnak egy pillanatra elakadt a lélegzete.
– Mi lett a tizedikkel?
– Valószínűleg elmenekült. Vagy pedig elrejtőzött.

Ahogy fentebb is említettem, bizonyos okból kétszer olvashatjuk el a novellákat, de másodszorra kicsit másképp. Nekem az első változatok sokkal jobban tetszettek, ami vicces. De hogy miért is, azt csak akkor tudhatjátok meg, ha elolvassátok a könyvet, mert spoiler nélkül lehetetlenség elmagyarázni sajnos.

A könyv regényrészében a krimik matematikai szabályairól szóló elmélkedést bírtam a legjobban. Érdekes volt, ahogy ezek a szabályok végül megjelentek a novellákban is. Egyébként a könyv regényrésze valahogy kevésbé kötött le. Talán azért, mert bár a két főszereplőről, az íróról és a szerkesztőről sok érdekességet megtudunk, főképp a regény végén, mégsem sikerült őket megkedvelnem. Nem érzem, hogy jól felépített személyiségük lenne. Szóval érzelmileg semlegesek maradtak a számomra.

Az viszont ennek ellenére érdekelt, hogy vajon mi derül ki a 30 évvel korábbi gyilkosságról. McAllisternek valóban köze volt-e Elizabeth White meggyilkolásához, és ha igen, akkor milyen? Ő ölte meg? Vagy látta a gyilkosságot? Esetleg érzelmileg köze volt a nőhöz, és a novellákkal dolgozta ezt fel? Vagy nem is ismerte az áldozatot, pusztán megihlették a megöléséről szóló újságcikkek?

A regény vége nem is egy fordulatot tartogatott számomra, ami egyfelől jó, másfelől kicsit másra számítottam. Örültem, hogy sikerült meglepni, de annyira gyorsan történt minden fordulat az utolsó oldalakon, hogy úgy éreztem, nem volt eléggé felépítve, logikailag alátámasztva az egész. Én több nyomot, utalást rejtettem volna el a regényhez kapcsolódó fejezetekben, hogy aztán a végén meghökkenjek, de azzal az érzéssel, hogy "Áhá, hát tényleg, ez így logikus! Miért is nem gondoltam erre korábban? Hiszen ott voltak a jelek!"


Hogy tetszett a könyv?

A felépítése nagyon egyedi volt, amit igazán értékelek. A novellákat imádtam, izgalmasak, érdekesek, jó csattanóval zárulnak (nekem az első változatuk tetszett igazán). A regényszál kicsit kevésbé tetszett, de abban is találtam olyasmit, ami képes volt lekötni.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Elsősorban azoknak, akik kedvelik a kriminovellákat, mert szerintem inkább azok értékelhetők és élvezhetők a könyvben. De azok miatt érdemes elolvasni a teljes könyvet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A könyvben több, hosszabb-rövidebb klasszikus krimitörténet is szerepel. Játékunkban ezúttal klasszikus krimik leírását rejtettük el; a feladat, hogy kitaláljátok, melyik szerző melyik művéről van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

A vonaton találkozó ismeretlenek eldöntik, hogy kölcsönösen megölik azt, aki a másik életét pokollá teszi. Tökéletes bűntény, hiszen semmi nem köti össze őket. Vagy mégsem létezik a tökéletes gyilkosság?


Állomáslista:

05. 30. Spirit Bliss A Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. május 23., vasárnap

Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit! 2. – Blogturné



Mindig is szerettél volna aranyos állatkákat papírra vetni, de úgy érezted, neked ez valahogy sehogy sem megy? Vagy csak egyszerűen ötleteket szeretnél gyűjteni egy kellemes esti rajzolgatáshoz? Bármi is a terv, Agócs Írisz második rajzolást segítő kötete, a Rajzolj egy krumplit! 2. garantáltan vidámabbá fogja tenni a mindennapokat! Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példányt!


Miért választottam ezt a könyvet?

Agócs Írisz munkáival a koronavírus-mizéria elején találkoztam, a nagy bezárkózás idején. A Facebookon lehetett vele közösen állatfigurákat rajzolni, amiket egy krumplialapból alakított ki. Nagyon megtetszett a dolog, mivel őszintén szólva nem vagyok egy nagy rajztehetség, de ezeket az állatokat én is képes voltam felismerhetőre és aranyosra megrajzolni. Mivel az első könyv jó kikapcsolódásnak, szórakozásnak bizonyult, nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy jön a folytatás, és újabb állatok megrajzolását tanulhatom el Agócs Írisztől.


Véleményem a könyvről

Külsőleg majdnem ugyanolyan kivitelezést kaptunk, mint az első könyv esetében. Kemény borítós, nagy alapú könyvről van szó, minőségi papírból, amit akár kisgyerekek kezébe is adhatunk.

De a tartalom a lényeg, nem igaz?

A könyv ismét egy buzdító előszóval kezdődik. Nekem ez nagyon tetszik, mert a biztatástól, hogy mindenki tud rajzolni, és minden rajz értékes a maga módján és helyén, az embernek megjön a kedve és ihlete az alkotáshoz. Akkor is, ha egyébként nem egy rajzművész, ahogyan én sem vagyok az.

Huszonkilenc fejezet található a könyvben. Azért nem azt írtam, hogy huszonkilenc állatot rajzolhatunk meg a segítségével, mert egyfelől nemcsak állatfigurák megalkotásába vezet be a könyv alkotója, hanem embert is rajzolhatunk. Másfelől vannak olyan fejezetek, amelyekben többféle állatot is összehozhatunk, például, ahol bogarat kell rajzolni, ott nemcsak egyfélét tudunk kitalálni, hanem ezerfélét hozhatunk össze ugyanabból az alapból.

Nagyon tetszenek a fejezetek kiegészítő szövegei. Poénosak, könnyedek, néhányból megtudhatunk apró információkat az adott állatokról is. Ezek az infók persze egy felnőtt számára nem újdonságok (pl. hogy a gepárd a leggyorsabb állat, a vakond a föld alatt lakik, vagy hogy a békával időjárást jósoltak), de a könyvet lapozgató gyerekek tanulhatnak is belőle egy keveset.

A rajzok elkészítéséhez lépésről lépésre segítséget kapunk. Az első lépés persze mindig az, hogy rajzolj egy krumplit. Aztán ha a többi lépést is szépen követjük, végül különböző alakokat kaphatunk. Ha pedig még a fantáziánkat is bevetjük, akkor ezeket az alakokat (legyenek állatok vagy emberek) még egyedivé is varázsolhatjuk.

Én személy szerint nagyon élveztem ezt a könyvet is. Ezeknek az figuráknak a rajzolása, az a módszer, amit Agócs Írisz tanít nekünk, nemcsak kikapcsolódást nyújt az embernek, elszórakoztatja őt, hanem sikerélményt is ad. Mert bár ez nem a művészet csúcsa, mégis aranyos, mások előtt is vállalható rajzokat készíthetünk. És ez klassz érzés. Nem mellesleg külön szórakoztató számomra kis jeleneteket, "képregényeket" kitalálni ezekkel a rajzokkal.

Egyetlen apróság volt, amit én másképp csináltam volna. Vannak a második részben olyan állatok is, amelyeket már az első részben is megrajzolhattunk. Én jobban örültem volna, ha csak új állatokat kapunk, mivel az első könyv is itt csücsül a polcomon, szóval abból bármikor megrajzolhatom az ismétlődő állatokat. De ez tényleg csak egy apróság, mert sok új állatot is megtanít nekünk ez a második könyv.




Hogy tetszett a könyv?

Ugyanolyan szórakoztatónak találtam, mint az első részt. Szeretem ezeket a kis figurákat rajzolgatni, mert cukik, könnyen összehozhatók egy egyébként a rajzhoz nem túl tehetséges emberke számára is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet!


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak és felnőttnek, aki egy kicsit szórakozni szeretne, meg akarja mozgatni a fantáziáját, ki akarja élni a kreativitását.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunkban olyan állatok után nyomozunk, akikkel találkozhattok Agócs Írisz könyvében. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és a helyes sorrendbe téve őket írjátok be az adott állat nevét a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

05. 19. Readinspo
05. 21. Csak olvass!
05. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 25. Veronika’s Reader Feeder

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. május 6., csütörtök

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala – Blogturné



Jennifer Lynn Barnes egy olyan csavaros történetet hozott el nekünk, amiben semmi sem az, aminek látszik. Avery egy nem várt örökség miatt belecsöppen egy különleges életbe, és kap vele egy még különlegesebb családot, aminek a tagjai mind-mind titkokat rejtegetnek. De az igazi titok az, hogy miért hagyta rá az idős Tobias Hawthorne ezt a mesés vagyont, ha nem kötik rokoni szálak a lányhoz? Vagy mégis? Avery miközben próbál rájönni az elé kerülő rejtélyekre, a Hawthorne-házban élő fiúk nem könnyítik meg az életét.

Az Animus Kiadónál megjelent regény egy izgalmas történet bemutatkozó kötete, amiről a Blogturné Klub 10 bloggere mesél nektek. Tartsatok velünk a turnén, aminek a végén természetesen nem áruljuk el, hogy ki nyeri az Örökösök viadalát, de meghozzuk a kedvedet ahhoz, hogy te is megismerd Avery-t, és a szexi örökös fiúkat, akik mindenre képesek, hogy a rejtvények végére járjanak! Tarts velünk a turnén, és nyerd meg a kiadó által felajánlott Örökösök viadala regény egyik példányát! Csatára fel!


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján izgalmas, kalandos, rejtélyekkel teli történetnek tűnt, és mivel én nagyon szeretem az olyan könyveket, amik megmozgatják az agyamat, kedvem támadt elolvasni. Hozzáteszem, a borítója is nagyon jól sikerült a könyvnek, csak borító alapján sosem választok olvasmányt, de ebben az esetben a fülszöveget a borítónak köszönhetően olvastam el.


Véleményem a könyvről

A regény főszereplője egy Avery nevű gimnazista lány, aki nem a legjobb körülmények között él. Mivel az apja lelépett, az anyja pedig meghalt, a féltestvére, Libby neveli őt. A nővére azonban egy erőszakos rosszfiúval él együtt, aki csak megkeseríti mindkettejük életét. Egy nap azonban minden megváltozik. Libby megtudja, hogy hatalmas vagyont örökölt egy Tobias Hawthorne nevű férfitól. A kérdés csak az, hogy a számára teljesen ismeretlen férfi miért pont őt választotta örököséül. Valamint az, hogy Libby hogyan fogja túlélni a többi Hawthorne haragját, amiért akaratán kívül kisemmizte őket.

Úgy kezdtem bele a regénybe, hogy lényegében annyit tudtam róla, amennyit a fülszöveg elárult. Az alapján pedig nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ez most egy fantasy, egy romantikus történet vagy egy krimiregény lesz-e, esetleg valami más. Olvasás közben derült ki számomra, hogy elsősorban kalandregény erős krimi- és némi romantikus szállal vegyítve.

Avery karaktere szimpatikus. Bár hirtelen zuhan a gazdagság az ölébe, egyáltalán nem száll el magától. Az örökségét csak úgy kaphatja meg, ha beköltözik a Hawthorne-házba, vagyis jobb körülmények között élhet, de mégsem dőzsöl a pénzben. Sőt, érdeklődve próbálja felfedezni Tobias jótékonysági alapítványának működését, és egy otthoni hajléktalan férfin is megpróbál segíteni, akivel a parkban szokott sakkozni. Vagyis jóra próbálja használni a szerencséjét.

– Több milliárd dollárt örökölhetek azzal az egyetlen feltétellel, hogy muszáj beköltöznöm egy kastélyba?
– Így van.

A családban négy unoka van, Grayson, Jameson, Nash és Xander. Mindegyikük teljesen más személyiség, és épp ezért érdekesek. Grayson hidegnek tűnik, távolságtartó Averyvel, mert nem bízik benne. Jameson imádja a fejtörőket, az életet egyfajta játékként éli meg, legalábbis látszólag. Beleveti magát a nagyapja utolsó fejtörőjébe, de Averyt is a rejtvény részeként kezeli. Nash magának való jótét lélek. Nem érdekli a pénz, ki akar maradni az egész családi mizériából. Xander pedig a legkisebb fiú, aki elsőre pusztán cukinak tűnik, pedig ennél sokkal több van benne.

Avery szempontjából Grayson és Jameson karaktere a legfontosabb. A két testvérnek van egy közös titka, és mindketten kapcsolódnak érzelmileg Averyhez is. Bár önálló karakterekként nagyon érdekesek, valahogy egyikük romantikus szála sem tudott igazán megfogni. Inkább csak azért érdekeltek, mert kíváncsi voltam, mi történt a múltjukban, mit titkolnak, vajon mire képesek, hogy megoldják a nagyapjuk által előkészített rejtvényt és azért, hogy esetleg megszerezzék Averytől a vagyont.

Nash viszont annak ellenére, hogy sokkal kevesebbet szerepelt, nagyon szimpatikusnak tűnt. Mindig próbált segíteni a rászorulóknak, és az is aranyos volt, ahogy Libbyről próbált gondoskodni. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért szakítottak a korábbi barátnőjével (Avery egyik ügyvédjével), de nem hiszem, hogy olyan ok állt volna a háttérben, ami miatt Nasht negatívan ítélném meg. Szóval bár őt inkább a mellékszereplők közé sorolnám, mégis megkedveltem.

Libby karaktere női szempontból volt érdekes. Egy bántalmazó kapcsolatban élt nagyon sokáig, amiből csak azért tudott kiszakadni, mert Avery megörökölte a vagyont, és magával tudta őt vinni egy másik, jobb környezetbe, távol az exétől. Az exnek persze ez nem tetszik, főképp azért, mert ő is részesülni szeretne a lányok szerencséjéből. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon Libby képes lesz-e véglegesen nemet mondani a pasinak, vagy pedig újra beleesik a hálójába akár Averyt is magával rántva.

A könyv legizgalmasabb, legérdekesebb szála a nyomozós kalandszál. Ez teszi igazán érdekessé az egész történetet. Mi köze Averynek Tobiashoz? Miért ő lett az örököse? Miért semmizte ki a családját? Mi történt a múltban? Miért hozott össze a halála előtt egy rejtvényekkel teli nyomozós játékot Tobias Avery és az unokái számára? Mi volt a célja?

Imádtam Averyékkel együtt keresni a nyomokat, gondolkozni a rejtvényeken, rejtélyeken, és nagyon kíváncsian vártam, milyen válaszokat kapok majd a kérdéseimre.

A regény végén volt egy nagy csavar, ami gondolom, a következő részben lesz majd igazán kifejtve. Ez a csavar visszautal a regény elejére, és érdekel, hogy mit hoz majd ki belőle az író. Viszont az Averyvel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok számomra kicsit túl egyszerűek voltak. Én ennél valami izgalmasabb indokot vártam, miért is lett ő az örökös.

Ettől függetlenül a regényt igazán izgalmasnak, összetettnek, és témáját tekintve újszerűnek találtam. Mindenképpen kíváncsi leszek a folytatásra.


Hogy tetszett a könyv?

A karakterek izgalmasak voltak, a nyomozós rejtélyek, rejtvények beindították az agyamat, a kalandok, fordulatok fenntartották a figyelmemet. A megoldások egy része kicsit egyszerűre sikeredett, de bőven akadtak olyan további kérdések, amelyek miatt kíváncsian várom a második részt.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?


Azoknak, akik szeretnének egy alaptémájában érdekes, cselekmény és karakterek tekintetében izgalmas regényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Szereted a rejtélyeket, és a titkos kódokat? Ha te is jó vagy ebben, mint Avery és a Hawthorne-fiúk, akkor itt az idő, hogy bebizonyítsd ezt. Minden blogon találsz egy anagrammát, ami egy Agatha Christie könyv címét rejti. A te feladatod pedig rájönni erre, és a helyes címet beírni a blog Raffecopter dobozába. Hajrá! Nyomozásra fel!

Anagramma a játékhoz: Káró.


Állomáslista:

04. 23. Könyvvilág
05. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 07. Kelly és Lupi olvas
05. 09. Readinspo
05. 11. Flora the Sweaterist

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. május 2., vasárnap

Sarah Devos: Nahát, ezek az egyiptomiak!



Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is érdekelt az ókori Egyiptom, szívesen olvasok róla bármit. Korábban volt már szerencsém egy másik kiadótól egy ehhez hasonló, tudományos, mégis szórakoztató, fiataloknak szóló könyvhöz, amely pont erről a korszakról és témáról szólt, úgyhogy kíváncsi voltam, ez miben lesz más, tud-e valami többet adni.


Véleményem a könyvről

A könyv kivitelezése nagyon tetszik. Kemény borítós, jó minőségű papírlapok vannak benne. A borítón lévő rajz máris megmutatja, miféle vicces, mégis informatív illusztrációkra számíthatunk majd a kötet oldalain.

A borító felső részére az van írva, hogy Dr. Kisagy és Nyuszi (és le is vannak rajzolva), ezért érdekelt, hogy ők miféle módon lesznek a könyv részesei, hogyan vezetnek majd végig az ókori Egyiptomon olvasóként, miféle pluszt adnak hozzá a könyvhöz. Őszintén szólva, azt vártam, hogy majd a szövegben is valamiféle szerepet kapnak, de szinte csak az illusztrációk részesei (még abba a néhány feladatba építették be őket, amikről a későbbiekben bővebben is írok majd). A rajzok viszont nagyon jól sikerültek, jókat mosolyogtam rajtuk.

A könyv lényegében minden témát végigvesz, ami az ókori Egyiptomhoz köthető. A területétől kezdve a Níluson, piramisokon és múmiákon át a fáraókon, isteneken, hétköznapi embereken keresztül egészen a hieroglifákig, hadseregig, hétköznapi életig. Tetszett, hogy külön alfejezet tárgyalta nemcsak a nők, hanem a gyerekek helyzetét is az ókori Egyiptomban. Fontos, hogy a történelem már nemcsak a férfiakról szól, és ha még nem is egyenlő arányban, de már egy picikét megjelenik a világ másik felét alkotó nő is benne.

A lányok leginkább fonatokban viselték a hajukat, a fiúkét viszont leborotválták. Egy tincset tarthattak csak meg, a fejük jobb oldalán. Ezt sokszor bebodorították, hogy úgy nézzen ki, mint egy S betű – ez egy hieroglifa, amely azt jelenti, hogy "fiatalság". Amikor a fiúból férfi lett, ezt a tincset is levágták.

A könyv tele van érdekes, izgalmas, humoros vagy épp kicsit bizarr érdekességekkel. Például lépésről lépésre leírják, hogyan is kell múmiát készíteni egy holttestből. Persze mindezt úgy, olyan megfogalmazásban, hogy az ne ijessze meg a fiatalokat, egyszerűen csak érdekes történelmi ténynek lássák.

Ahogy már fentebb is említettem, volt néhány apró feladatos játék is a kötetben, amikben szintén előtérbe kerülhetett kicsit Dr. Kisagy és Nyuszi. Egy labirintusos kincsvadászatnak köszönhetően megtalálhatjuk Nyuszi számára a piramis kincsét: egy répát. Hieroglifákat fejthetünk meg. Valamint az egyiptomi számok jelzései segítségével megtudhatjuk, hogy hány éves is Dr. Kisagy és Nyuszi.

Ez a könyv egyébként (a korábban olvasott hasonló témájú könyvhöz képest) szövegét nézve kevésbé vicces. Inkább könnyed, élvezhető stílusban ad át fontos történelmi és egyéb információkat úgy, hogy az ne legyen tankönyvszagú, mégis az olvasó hasznára váljon. Én úgy éreztem, hogy a humor részét elsősorban az illusztrációk adják a kötetnek. Nekem egyébként bejött ez, mert a szövegekből élvezettel nyerhet ki az olvasó fontos tényeket, de közben a képeket nézegetve jól szórakozhat.

A kedvenc részeim itt is azok voltak, amelyek a hétköznapi emberek életét mutatták be. A fáraókról, piramisokról, múmiákról elég sok információ van mindenfelé, de az egyszerű átlagemberekről mindig kevesebbet írnak és beszélnek (az iskolában, a könyvekben és egyéb helyeken is). Szóval imádok minden kis morzsát, amit velük kapcsolatban elszórnak az ilyen könyvekben.


Hogy tetszett a könyv?

Jól felépített, az információkat könnyeden, élvezetesen előadó könyv, amelyben viccesek és informatívak az illusztrációk is. Én valahogyan jobban beleépítettem volna a szövegbe is Dr. Kisagyat és Nyuszit, de egyébként klassz kis kötet.

Szóval összességében NAGYON TETSZIK ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak a fiataloknak, akiket érdekel Egyiptom, vagy éppen most tanulnak róla, és szeretnék kiegészíteni azt, amit az iskolában hallanak, a tankönyvben olvashatnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz