Gyerekkoromban rengeteg Agatha Christie könyvet olvastam, ha krimi regényről van szó, számomra ő az egyik alap. De nagyon szerettem a Sherlock Holmes történeteket is Sir Arthur Conan Doyle-tól, mostanság pedig odavagyok J. K. Rowling Cormoran-sorozatáért. A máltai sólyomról már huszonévesként hallottam, és kicsit szégyelltem is magam, amiért egy krimi klasszikusnak mondott regényt nem ismertem addig. Az évek teltek, de valahogy sosem tudtam megszerezni a könyvet, mígnem a postán, ahol korábban dolgoztam, meg nem láttam potom pénzért a ügyféltéri könyvtartóban. Azonnal lecsaptam rá, és megvettem. Ezek után sokáig csücsült a polcomon, mire ténylegesen a kezembe került, de eljött az ő ideje is végül.
Nagyon kíváncsian álltam neki, és azt vártam, hogy valami krimi csodát kapok, ami megalapozta a későbbi krimi irodalmat. Sajnos csalódnom kellett. Lehet, hogy a maga korában valami újnak, kiemelkedően jó történetnek számított ez a könyv, de szerintem csak azért, mert akkor még nem volt ilyen nagy, széleskörű konkurenciája. A mostani kínálat mellett talán ki sem adnák ezt a regényt (én biztosan nem tenném).
A történet
Adott egy nyomozó, Spade, akihez egyik nap betér egy fiatal nő, Brigid és segítséget kér tőle. Azt mondja, a húgát elcsábította egy rosszfiú, és ki kell menteni a lányt a férfi karmai közül, mielőtt a szüleik hazatérnek valami utazásról. A nyomozó ráállítja a társát az ügyre, akit aznap este szépen ki is nyírnak. És ekkor elkezdődik a hatalmas katyvasz. Volt olyan rész, aminél az egyik pillanatban még X helyen voltunk, a másikban már Y helyen, és csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, hová rohantunk annyira, hogy egy mondattal (vagy még annyival sem) intézte el az író a váltást.
Aztán ott vannak a hirtelen érzelemváltozások. Spade az egyik pillanatban még totál nyugodt, rá egy pillanatra minden valós ok nélkül ordít, verekszik, dühöng, mint egy állat. Brigid az egyik pillanatban flörtöl, a másikban sír, a harmadikban fél, itt is mindenféle valós ok nélkül. A szereplők össze-vissza éreznek és reagálnak, és iszonyatosan túlreagálják a dolgokat. Emiatt pedig egyáltalán nem tűnnek valós embernek, inkább olyanok, mint egy giccses, túljátszott, pocsék darab ripacs színészei.
A karakterek
Spade egy tipikus tapló, hímsoviniszta disznó, aki végigment szó szerint a könyv összes női karakterén. Tényleg az összesen. A váratlan dühkitörései miatt pedig sürgősen ajánlanám neki, hogy keressen fel egy szakembert. Az, hogy nem egy pozitív karakter, nem is lenne gond, de az, hogy egyetlen apró pozitív személyiségjegyet sem lehet felfedezni benne, hanem egyszerűen csak egy taszító stílusú fazon, teljesen elrontja az olvasásélményt. Képtelen voltam drukkolni neki, egyszerűen semmi izgalmasat nem találtam a személyiségében.
Valahol azt olvastam róla, hogy egy cinikus főhős, de én ezt nem látom benne. Sherlock Holmes valóban cinikus főhős, akit talán lehetne utálni az érzéketlensége miatt, ha a zseniális agya és egyéb rejtett tulajdonságai nem tennék mégis szerethetővé, igazi főhőssé. De Spade nem cinikus és nem zseniális, nincsenek rejtett, szerethető tulajdonságai, szimplán csak bunkó.
A többi karakter szintén nem túl szimpatikus, viszont cserébe egysíkú és unalmas. Brigid lehetett volna esetleg izgalmas, ha az elején áldozatnak nézzük, aztán egy fordulattal kiderül, hogy ő a legfőbb hunyó, de lévén, hogy már szinte az elejétől ki van mondva, hogy hazudik és megjátssza magát, így semmiféle meglepetés nincsen abban, amikor kiderül, hogy kicsoda, mi a célja, miket tett.
A bűnöző karakterek meg szimplán rosszfiúk, mindenféle egyediség nélkül, és kész.
A stílus
Ha csak úgy elém teszik a regény kéziratát, és nem tudom, hogy ki írta, és hogy milyen könyvről van szó, biztosan azt hiszem, hogy egy kezdő író hozta össze. A nyelvezete, a stílusa, a szókincse igencsak egyszerű, és akkor még tényleg finom voltam. Az egyetlen pozitívum a történetben, hogy rövid volt a könyv, így gyorsan végig lehetett olvasni.
A film
Ha egy könyvnek van filmváltozata is, azt szeretem megnézni, hátha hozzáad valamit a könyvhöz, épp ezért adtam egy esélyt A máltai sólyom filmváltozatának is. A karaktereket nagyon nem úgy képzeltem el, ahogyan a filmben lévő színészek kinéztek, de annyi biztos, hogy cselekményében eléggé könyvhű volt a film. Ami ebben az esetben nem feltétlenül pozitív. Sosem szoktam elaludni filmen, de ennek a nézése közben egyszerűen meg kellett állítanom a közepén a filmet, mert az unalomtól újra és újra leragadt a szemem.
Összefoglalva
Unalmas és zavaros történet, egy unszimpatikus főszereplővel, egysíkú mellékszereplőkkel, nem túl jó stílussal megírva. Nekem nagyon nem tetszett, de persze, lehet, hogy bennem van a hiba, és csak nem tudom értékelni ezt a stílust. Azoknak ajánlom, akik nagyon kíváncsiak rá, hogy régen hogyan írtak krimiket.
Értékelések: KÍNSZENVEDÉS VOLT.
Nagyon kíváncsian álltam neki, és azt vártam, hogy valami krimi csodát kapok, ami megalapozta a későbbi krimi irodalmat. Sajnos csalódnom kellett. Lehet, hogy a maga korában valami újnak, kiemelkedően jó történetnek számított ez a könyv, de szerintem csak azért, mert akkor még nem volt ilyen nagy, széleskörű konkurenciája. A mostani kínálat mellett talán ki sem adnák ezt a regényt (én biztosan nem tenném).
A történet
Adott egy nyomozó, Spade, akihez egyik nap betér egy fiatal nő, Brigid és segítséget kér tőle. Azt mondja, a húgát elcsábította egy rosszfiú, és ki kell menteni a lányt a férfi karmai közül, mielőtt a szüleik hazatérnek valami utazásról. A nyomozó ráállítja a társát az ügyre, akit aznap este szépen ki is nyírnak. És ekkor elkezdődik a hatalmas katyvasz. Volt olyan rész, aminél az egyik pillanatban még X helyen voltunk, a másikban már Y helyen, és csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, hová rohantunk annyira, hogy egy mondattal (vagy még annyival sem) intézte el az író a váltást.
Aztán ott vannak a hirtelen érzelemváltozások. Spade az egyik pillanatban még totál nyugodt, rá egy pillanatra minden valós ok nélkül ordít, verekszik, dühöng, mint egy állat. Brigid az egyik pillanatban flörtöl, a másikban sír, a harmadikban fél, itt is mindenféle valós ok nélkül. A szereplők össze-vissza éreznek és reagálnak, és iszonyatosan túlreagálják a dolgokat. Emiatt pedig egyáltalán nem tűnnek valós embernek, inkább olyanok, mint egy giccses, túljátszott, pocsék darab ripacs színészei.
A karakterek
Spade egy tipikus tapló, hímsoviniszta disznó, aki végigment szó szerint a könyv összes női karakterén. Tényleg az összesen. A váratlan dühkitörései miatt pedig sürgősen ajánlanám neki, hogy keressen fel egy szakembert. Az, hogy nem egy pozitív karakter, nem is lenne gond, de az, hogy egyetlen apró pozitív személyiségjegyet sem lehet felfedezni benne, hanem egyszerűen csak egy taszító stílusú fazon, teljesen elrontja az olvasásélményt. Képtelen voltam drukkolni neki, egyszerűen semmi izgalmasat nem találtam a személyiségében.
Valahol azt olvastam róla, hogy egy cinikus főhős, de én ezt nem látom benne. Sherlock Holmes valóban cinikus főhős, akit talán lehetne utálni az érzéketlensége miatt, ha a zseniális agya és egyéb rejtett tulajdonságai nem tennék mégis szerethetővé, igazi főhőssé. De Spade nem cinikus és nem zseniális, nincsenek rejtett, szerethető tulajdonságai, szimplán csak bunkó.
A többi karakter szintén nem túl szimpatikus, viszont cserébe egysíkú és unalmas. Brigid lehetett volna esetleg izgalmas, ha az elején áldozatnak nézzük, aztán egy fordulattal kiderül, hogy ő a legfőbb hunyó, de lévén, hogy már szinte az elejétől ki van mondva, hogy hazudik és megjátssza magát, így semmiféle meglepetés nincsen abban, amikor kiderül, hogy kicsoda, mi a célja, miket tett.
A bűnöző karakterek meg szimplán rosszfiúk, mindenféle egyediség nélkül, és kész.
A stílus
Ha csak úgy elém teszik a regény kéziratát, és nem tudom, hogy ki írta, és hogy milyen könyvről van szó, biztosan azt hiszem, hogy egy kezdő író hozta össze. A nyelvezete, a stílusa, a szókincse igencsak egyszerű, és akkor még tényleg finom voltam. Az egyetlen pozitívum a történetben, hogy rövid volt a könyv, így gyorsan végig lehetett olvasni.
A film
Ha egy könyvnek van filmváltozata is, azt szeretem megnézni, hátha hozzáad valamit a könyvhöz, épp ezért adtam egy esélyt A máltai sólyom filmváltozatának is. A karaktereket nagyon nem úgy képzeltem el, ahogyan a filmben lévő színészek kinéztek, de annyi biztos, hogy cselekményében eléggé könyvhű volt a film. Ami ebben az esetben nem feltétlenül pozitív. Sosem szoktam elaludni filmen, de ennek a nézése közben egyszerűen meg kellett állítanom a közepén a filmet, mert az unalomtól újra és újra leragadt a szemem.
Összefoglalva
Unalmas és zavaros történet, egy unszimpatikus főszereplővel, egysíkú mellékszereplőkkel, nem túl jó stílussal megírva. Nekem nagyon nem tetszett, de persze, lehet, hogy bennem van a hiba, és csak nem tudom értékelni ezt a stílust. Azoknak ajánlom, akik nagyon kíváncsiak rá, hogy régen hogyan írtak krimiket.
Értékelések: KÍNSZENVEDÉS VOLT.
Ezt a könyvet nem olvastam, de nekem A lány a vonaton volt ilyen csalódás. Mindenhonnan azt hallottam, hogy milyen remek, izgalmas, számomra pedig egyszerűen bosszantó volt. Végül még a pénzt is sajnáltam, amit érte adtam :(
VálaszTörlésA lány a vonaton itt várakozik rám a polcon. Egyszer már belekezdtem, de néhány oldal után félretettem, mert valahogy nem vonzott be a történet, és épp volt más könyvem is, ami jobban érdekelt. Egyszer majd végigolvasom azért, mert érdekel, miért vannak oda érte annyian, de az eleje alapján lehet, hogy én is úgy leszek vele, mint te. Majd meglátjuk... :)
TörlésHát Adri! Az a helyzet hogy több ilyen jellegű könyv is van, ami a saját korába kiemelkedő és korszakalkotónak, valamint fantasztikumnak számított, de a jelen korban olvasva nem igazán jön át, hogy miért is emelték ki azt az adott könyvet annak idején. E miatt kár is búslakodni.
VálaszTörlésElolvastad, egyel több könyvet tudhatsz magad mögött, egyel nőtt a tudásod és a véleményed. (apropó! hogy állsz Rejtővel?)
Ilyenkor mindig elgondolkodom hogy hogy nem változtatnak még mindig sok iskolában a kötelező olvasmányokon. Sajnos a mai fiatalok már nem úgy tekintenek a kötelező olvasmányokra, mint akkor amikor ezeket kötelezővé tették.
Látok változást, félreértés ne essék ,de még mindig nem az igazi.
Őszintén bevallom sok kötelezőt nem olvastam végig mert nem bírtam. Most felnőtt fejjel újra elővettem őket és nekiálltam az összes kötelezőnek (változás csak annyi hogy nem időre kell kiolvasni és azt kezdem el amihez kedvem van). Hát, meg kell hagyni most is van, hogy sokszor leteszem, mert szörnyen kiakaszt. Nem is csodálkozom ,hogy nem olvastam végig, hogy X évesen hogyan tudtam volna felfogni ha most felnőtt fejjel sem megy minden és így sem látok benne semmi izgalmasat, vagy fennköltet.
Mostanság szerintem az lenne a lényeg hogy rávegyük az ifjúságot hogy olvassanak. Bármit ami érdekli őket! Választani kellene egy rahedli könyvet abból a műfajból amit tanulnak és abból válogassanak kedvükre. Aki ezzel akar foglalkozni az úgy is el fog olvasni mindent ami szükséges, de a suliba a diákok többsége csak túl akarja élni ezeket az órákat. Istenem! Bár meg lehetne kedveltetni velük, mert szerintem nincs olyan ember aki legalább egy könyvet nem tudna választani ami érdeki és elolvasná önszántából.
Na de a lényeg, hogy ami volt elmúlt, alapot adtak a jövőnek és a jellennek ezek a könyvek és szerintem azért olvassuk el ezeket, mert kíváncsivá tesz minket és ezáltal egy kicsit visszarepít abba a világba ahol ez még sikernek számított. Visszalépés a múltba, szerintem ez ebből a szempontból izgalmas (és néha mulattató). :D
Janella
Igen, tényleg több ilyen könyv is van, csak rákattantam a krimiírásra, és azt gondoltam, hogy na, most majd valami nagyon jót olvashatok, amiből rengeteget tudok tanulni. Aztán mikor rájöttem, hogy ez nem így van, nagyobb volt a csalódás, mint egyéb esetekben. Túl sokat vártam ettől a könyvtől. Persze, tanultam belőle így is, csak nem annyit, mint hittem, és inkább azt, hogyan NE írjak krimit.
TörlésRejtővel szintúgy hadilábon állok egyelőre. Félre kellett tennem a könyvét, mert egyszerűen nem kötött le egyáltalán. Be akarom majd fejezni, csak úgy érzem, pihentetnem kell előtte egy kicsit. Valahogy nem értem Rejtő stílusát, mondanivalóját, és nem tudom eldönteni, hogy véletlenül pont rossz könyvét választottam ki első olvasmánynak tőle, bennem van a hiba, azért nem értem őt, vagy ő is csak túl van értékelve.
Én 99%-ban szerettem anno a kötelező olvasmányokat, de tudom, hogy különc vagyok, mindig is az voltam. Így teljesen egyetértek veled abban, hogy a diákok többségének az lenne a jó, ha gyorsan és hatékonyan megreformálnák a kötelező olvasmányok listáját. Nem megfelelő életkorban próbálnak olyasmit lenyomni a torkukon, ami egyáltalán nem való még nekik. És ezzel csak elveszik a kedvüket az olvasástól. Pedig lehet, hogy ha a koruknak megfelelő, érdekes, mindenkinek az érdeklődéséhez mérten személyre szabott olvasmányokat kapnának, akkor sokkal több könyvszerető fiatal lenne.
Talán 2-3 kötelező volt a suliban, ami nem nagyon tetszett, az egyik még általános iskolában az Egri csillagok volt. Valahogy nem fogott meg, túl fiúsnak, túl töménynek éreztem, akkoriban még nem is tanultuk történelemből ezt a korszakot, így alig tudtam róla valamit. Egészen pár héttel ezelőttig elő sem vettem újra, mert azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni. Aztán most valamiért mégis levettem a polcról, elkezdtem olvasni, és rájöttem, hogy baromi jó könyv. :) Most már tudom hová tenni a történelmi eseményeket, tudom értékelni a leírásokat, át tudom érezni az akkori emberek életstílusát, gondolkodásmódját. Vagyis felnőttem ehhez a regényhez. De ha a családi körülményeim miatt nem válok már 3 évesen könyvmollyá, akkor lehet, hogy teljesen elmegy a kedvem az olvasástól amiatt a 2-3 kötelező miatt, ami nagyon nem nekem való volt általánosban. Szerencsés vagyok, hogy előbb megszerettem a könyveket, minthogy az iskola elvehette volna a kedvemet tőlük. De sajnos sok gyerek nem így van ezzel. :(
Véletlenül se merd azt kivenni ebből a könyv élményből hogy abbahagyd a krimi írást. Nagyon jók csinálod! Imádom, mert kiakasztanak a fordulataid! Inkább azt vedd le belőle, hogy ennél csak jobbat írj!!! Kérlek! Ne hogy elvegye a kedved! Ez legyen intő példa hogy hogyan NE csináld! :D
TörlésBasszus most nézem hogy félre értelmeztelek. Szóval a lényeg hogy ezekből a könyvekből is tud építkezni az ember.
Rejtőre akkor majd a későbbiekben visszatérünk ;)
Hát igen, olvastam a múltkori interjúdban hogy te egy kivételes személy vagy, mivel kiolvastál minden kötelezőt és ezt nagyon becsülöm benned!
Szerintem a probléma a magyar tanárok lustaságával van. Arra gondolok hogy neki kellene a legtöbbet olvasnia ha egyénileg választhatnának a diákok, mert akkor neki kellene felzárkóznia több könyvből. Tehát a megszokottság és a lustaság lehet az egyik gát abban hogy a változás útjára lépjenek? Ez elgondolkodtató. Illetve minden diáknak a rendszerhez kell igazodni illetve a tanárhoz és nem is adnak lehetőséget hogy választhassanak. Ez mindig felháborított. Szerintem az irodalom csak segítené a fiatalok szabad gondolkodását, ezért kellen viszonylag határok nélkül oktatni , mivel a Nyelvtan mellett az irodalom szerintem csak egy szórakozás, mert nem lesz olyan szinten az életünk része mint a nyelvtan. A nyelvtan fontos, az olvasás fontos, és a szövegértés is nagyon fontos, de ha nem hagyjuk hogy az irodalmat élvezzék is a diákok, akkor soha a büdös életbe nem fogják kedvelni, mert semmi értelmeset nem fedeznek fel benne. Ha csak ráerőltetik az évek alatt összegyűjtött "találgatásokat" (hogy ki, mit, miért írt úgy ahogy), nem pedig hagyják hogy saját véleményt alkossanak róla, úgy szerintem soha ne várjanak előrelépést.
Na de, most már elengedem ezt a gondolatot.
A lényeg hogy ha kíváncsiak vagyunk valami könyvre de a végén kiderül hogy csak az időnket vette el úgy is keressünk benne legalább egy értelmet hogy miért is volt érdemes elolvasni :))
Janella