Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. január 31., csütörtök

Lana Millan: Raziel


Lana Millan Raziel című regényét azért kezdtem el olvasni, mert valami könnyed, de mégis érdekesnek tűnő fantasyre vágytam éppen, és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, megfelelő választás lesz. A borítója is tetszett a könyvnek, de ez csak mellékes plusz volt számomra az érdekesnek tűnő tartalom mellett. Ami vicces, hogy csak utólag jöttem rá, hogy az írónő valójában magyar, úgyhogy teljesen fehér lappal álltam neki az olvasásnak.

A történet főszereplője Raziel, akit valamilyen titokzatos oknál fogva azzal büntettek, hogy elvették a szárnyait, és angyalból egyszerű halandóvá fokozták le. Raziel egy (nem sokkal korábban meggyilkolt) emberlány testébe kerül, akit a hegyekben találnak meg sérülten. Azt hazudja, hogy elveszítette az emlékezetét, és nem tudja, hogy került oda, így először kórházba kerül, majd megmentője, Kendra hazaviszi őt magával, és először csak ideiglenes lakótársává, majd később barátnőjévé fogadja. Raziel, emberi nevén Sierra már kezdené megszokni az új, emberi életét, amikor is felbukkan Uriel, egy másik angyal, és közli vele, hogy azonnal elő kell keríteni a Tudás Könyvét, mert ha nem, akkor eljön az emberiség vége. A könyvre viszont csak Raziel találhat rá, ugyanis a hozzá vezető térképet egy démon, Belader hátára írták, ezt pedig csak és kizárólag a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala láthatja, vagyis Raziel.

Meglepi

Ennek a történetnek már rögtön az első oldalon sikerült meglepnie, ugyanis a fülszöveg és az előzetes tudásom alapján azt gondoltam, hogy Raziel személyében egy férfi főszereplőt kapok majd. Ám mikor kiderült, hogy nem így van, és Raziel emberként női bőrbe került, kellemes meglepetést éreztem.

Az angyalokról szóló történetekben az arkangyalok általában férfiak, esetleg nemtelen lényként emlegetik még őket, akik nem férfiak, de nem is nők. Szóval nem is tudom, láttam vagy olvastam-e valaha olyan regényt, amiben az egyik arkangyal nő lett volna. Tetszik, mikor egy író el mer térni a megszokottól, és be meri vállalni, hogy szembemegy egy berögzült elképzeléssel.

Angyal-ember

Az írónőnek azt is tökéletesen sikerült megmutatni, hogy mennyire különböző az angyali és az emberi természet. Az ő történetében az angyalok nem a jóság, hanem inkább valamiféle felsőbbrendűség képviselői. Halhatatlanok, akik az emberekre úgy gondolnak, mint múlandó kis porszemekre, Isten apró játékaira. Ha meghal egy-kettő, vagy akár az összes, nincs semmi baj. Nem pótolhatatlanok, és a jó lelkek úgyis a mennyországba kerülnek majd. Gond egy szál se.

Azért, hogy elérjék a céljaikat, simán és lelkifurdalás nélkül manipulálják az embereket, akár úgy is, hogy tudják, az veszélyes, és az illető életébe is kerülhet. Nem mellesleg az sem okoz számukra lelkiismereti kérdést, hogy a jó célért együtt szabad-e dolgozni a gonosszal, simán szövetkeznek démonokkal, ha úgy vélik, ezáltal megkaphatják, amit akarnak.

Ezt a hatalmas különbséget angyalok és emberek között az írónő kétféle módon mutatja be, egyfelől Uriel által, aki a manipuláció nagymestere, másfelől a Razielben történő lelki változások által. Raziel bár embertestbe került, sokáig úgy gondolkozik és érez még, mint egy angyal. Ám ahogy szép lassan megismeri az embereket, ő maga is kezd egyre emberibbé változni. Elkezdi megérteni azt, hogy egyetlen ember élete is lehet annyira fontos valaki számára, hogy bármit megtegyen érte, akár még rossz dolgokat is. A szeretet és kötődés, ami Kendra iránt alakul ki benne, olyan erős, hogy néha akár a teljes emberiség helyett is inkább a lányt választaná. Arra is rájön, hogy a gonosz sem mindig velejéig gonosz. Megesik, hogy egy rossznak tűnő ember egyszerűen csak csak rossz helyre, rossz körülmények közé született, és emiatt viselkedett rossz emberként, pedig ott pislog benne a fény is. Csak kell valaki vagy valami, ami felerősíti benne a lángot. Vagyis megérti, hogy a világ nem fekete és fehér, ahogyan azt korábban angyalként hitte, hanem ezerféle árnyalata van mindennek. Ahogy Kendra is felveti a regényben: vajon bűn az, ha rosszat teszel, de a jó cél érdekében?

Eltérítve

A cselekmény lényegében úgy indul, hogy Razielnek és Beladernek össze kell fognia, hogy megkeressék a Tudás Könyvét, különben az emberiségnek befellegzett. Neki is vágnak az útnak a démon hátán megjelenő mágikus térkép alapján, amit csak Raziel láthat, és… Nos, lényegében újra és újra és újra eltéríti őket valami.

A történet így végül nem a „kincskeresésről” szól, hanem arról, hogy random események (főképp veszélyek) csapnak le Razielékre. Az első egy-két ilyen elterelésnél még nem volt ez különös, de amikor már a sokadik random dolog történt, akkor elgondolkoztam azon, hogy ez akkor lenne reális, ha valaki direkt küldené rá a „csapásokat” Razielékre, hogy eltérítse őket a céljuktól. Mert ilyen sok véletlen dolog magától nem történhet.

Szóval kicsit furcsa volt, hogy az írónő a regény elején kijelölt egy célt, vagyis hogy a térképet követve meg kell találni a Tudás Könyvét, ám végül a cselekmény mégsem volt ennek a célnak alárendelve. Önmagában az események izgalmasak voltak, csak nem éreztem azt, hogy fel lennének fűzve egy reális cselekményláncra.

A történet végén persze visszatérünk az eredeti célhoz, de pont azért, mert korábban eltértünk tőle, túl gyorsak az események. És… én pont emiatt nagyon remélem, hogy lesz folytatása ennek a regénynek, mert az alapok jók, a karakterek érdekesek, a személyiségük és az angyal-ember közötti különbség kidolgozása nagyon profi, de kéne nekem az a megerősítés a folytatásban, hogy ez a sok minden nem véletlen volt, hanem valaki tényleg keresztbe akart tenni Razieléknek, hogy ne érjenek el a céljukhoz.

A Tudás Könyve

Erről csak röviden írok, mert nem szeretnék spoilerezni, de tetszett az a csavar, ami kiderült a Tudás Könyvéről. Razielt ebben is kicsit megvezetik, ahogyan az írónő is az orrunknál fogva vezet minket, mert azt gondoljuk, tudjuk, mi a pontos cél, aztán kiderül, hogy mégsem az, amire gondoltunk.

Összességében a könyvet annak ajánlom, aki szereti a jól felépített karaktereket és az egyedi, angyalos történeteket, amelyeknek a cselekménye izgalmas (annak ellenére, hogy túl random történnek az események).

Kedvenc karakter: Raziel, Belader.

Kedvenc jelenet: amikor Belader elmeséli az emberi életét és a bűneit.

Kedvenc idézetek:

„– Ő Raziel, a tudás angyala – mutat be Kendra. Tommy mereven bámul, egész biztos, hogy a hátamat fürkészi.
– Nincs szárnyam, elvették, amikor emberré tettek.
– Így már minden világos. – Tommy feláll, és felém nyújtja a kezét. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam, a Dalai Láma vagyok.”

„Ezalatt a majdnem egy év alatt egy csomó lelket megmenthettem volna, ehelyett a pokolba küldöm a sajátomat. Erre mondák a halandók, hogy lúzer?”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. január 28., hétfő

Lois Duncan: Sötét folyosók – Blogturné Extra – Interjú a fordítóval, Miks-Rédai Viktóriával


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a Sötét folyosók című könyv, aminek a filmadaptációját hamarosan láthatjátok a mozikban. A történet főszereplője Kit Gordy, aki megpillantva új bentlakásos iskolájának épületét azt gondolja, hogy: ez a hely gonosz. Blackwood Hall fenyegető kinézete borzongató félelemmel tölti el, ráadásul kiderül, hogy csupán három diáktársával és három tanárral kell osztoznia a hatalmas épületen. Kövessétek bloggereinket a titokzatos Blackwood Hallba, és a turné végén megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét! 

1. Az olvasók íróként is ismerhetnek Laura Arkanian néven, de az eredeti neveden, Miks-Rédai Viktóriaként fordítással is foglalkozol. Ha jól tudom, összesen 49 könyv fordításában vettél részt, hol teljes egészében te fordítottad a könyveket, hol társfordító voltál. Mikor kóstoltál bele először ebbe a szakmába? Mennyiben nehezebb vagy könnyebb számodra, mint egy saját történet megírása?

Az első fordításom a Crescendo volt, Becca Fitzpatrick regénye. A második Gail Carriger Soulless-e. Azt hiszem, ott kapott el a gépszíj.

Fordítani egyszerre nehezebb és könnyebb. Nehezebb, mert van egy stílus, egy szövegvilág, amihez alkalmazkodni kell, ráadásul nem tehetem le a könyvet a felénél, ha nem tetszik benne egy fordulat. A fordítónak minden könyvvel úgy kell bánnia, mint a rajongóknak, így tudja a legjobbat kihozni magából és a „nyersanyagból” is. Másfelől könnyebb, mert bár alkotás ez is, nem nekem kell azzal foglalkoznom, merre vigyem a cselekményt, ki kivel, mit és hogyan csináljon. (Bár néha lennének ötleteim…)

2. Melyik volt eddig a kedvenc könyved az általad fordított KMK-s könyvek közül, és miért pont azt szeretted a legjobban?

Erre könnyen tudok válaszolni: a Napernyő Protektorátus sorozatnak minden szavát élveztem, részben a szokatlan humor, részben a szereplők miatt. (Lord Maccon! Lyall professzor! Floote! Lord Akeldama! Nem lehet nem szeretni őket.)

3. Te fordítottad Lois Duncan Sötét folyosók című regényét is, amely a KMK gondozásában jelent meg. Ha meghallod a könyv címét, mi az első, ami eszedbe jut róla fordítójaként?

Az, hogy sajnálom az eredeti cím alliterációját. Meg az, hogy szerettem vele dolgozni, annak ellenére, hogy a modernizált átdolgozás (szerintem) nem tett jót a könyvnek. Lois Duncan stílusa igényelt némi ráhangolódást, de amikor „megszoktuk egymást”, könnyen haladtam, nem akadtam meg a történetben.

4. Egy ifjúsági regényről van szó, amely horror elemekkel van megfűszerezve. Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, az olvasást követően be kellett néznie az ágy alá lefekvés előtt. Rád is ilyen hatással volt a történet, miközben fordítottad? Munka közben bele tudtad élni magad az eseményekbe?

Könnyen bele tudtam élni magam, már csak azért is, mert – a spoilereket lehetőség szerint elkerülve – a könyv témáját adó parajelenségről már sokat olvastam. Ez viszont azzal is járt, hogy a horror-elemek rám nem tettek akkora hatást, mint az olvasókra. Én különben is bírom az ilyesmit. Megsúgok egy titkot: sokkal jobban kedvelem a sötét zsánereket, szívesebben olvasok és fordítok horrort, thrillert vagy disztópiát, mint romantikus regényeket.

5. Van esetleg olyan szó, mondat, rövidebb bekezdés a könyvben, amely valamiért (nehezebb volt lefordítani, frappáns fordítást találtál ki rá stb.) nagyon megmaradt az emlékeidben?

Huh, a versek. Nem vagyok költő, nagyon nem. Persze ilyenkor is muszáj próbálkozni, aztán bízni benne, hogy a szerkesztő majd megbocsátja :)

6. Melyik karakter és/vagy jelenet volt a kedvenced a regényből?

A karakterek közül Ruth, de nem mondom el, miért, mert azzal egy rakás fordulatot lelőnék. A jelenetek közül talán a ceruzás. :)

7. Nemrég kijött a regény filmváltozata is. Meg fogod nézni vagy esetleg láttad is már? Ha láttad, hogy tetszett? Hűen hozta a könyvet vagy nagyban eltért tőle? Ha nem láttad, tervezed, hogy meg fogod nézni?

Amint tudtam, megnéztem, persze. Meglepően hű maradt a forgatókönyv a regényhez, rosszabbra számítottam, bár persze a látványra nagyon nagy hangsúlyt helyeztek. Azt a függönyös jumpscare jelenetet viszont, ami a könyvből teljesen hiányzik (vagy álmomban fordítottam, de aki látta már, tudja, melyikre gondolok), a férjem nem fogja megbocsátani Hollywoodnak: mivel ő vak, ha együtt megyünk moziba, én általában halkan „narrálom” neki, hogy éppen mi történik – és hát belevisítottam a fülébe, úgyhogy az a jelenet neki is fájdalmas élményt jelentett.


Nyereményjáték:

A történet főszereplőjét akarata ellenére beköltöztetik egy bentlakásos iskolába, ahol furcsa dolgok történnek a diákokkal. A turné minden állomásán egy-egy olyan hős/hősnő nevét kell kitalálnotok a rájuk tett utalásainkból, akik szintén valamilyen borzongató helyzetbe kerültek, vagy akikkel paranormális dolgok történtek. Annyit segítünk, hogy magyar nyelven megjelent, rémisztő hangvételű ifjúsági regényekre gondoltunk; a ti feladatotok csak annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a főszereplők nevét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Főszereplőnk a húgával él együtt egy rémisztő dolgokat produkáló helyen, ugyanis a régi házban különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út – Interjú a fordítóval
01. 29. Sorok között
01. 30. Never Let Me Go

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2019. január 27., vasárnap

Stahl Judit: Csokis csábítások – Blogturné


Talán nincs is olyan ember a földön, aki ne vágyna néha-néha (vagy épp gyakran) valami csokis finomságra. Stahl Judit Csokis csábítások című receptkönyvében mindenféle édesség megtalálható, mi szem-szájnak ingere, torta, kuglóf, forró csoki, fagylalt, palacsinta, és még sorolhatnánk. A könyvről és a receptekről most a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Őszintén szólva sosem voltam valami édesszájú. Talán azért, mert anyu sosem sütött itthon, csak az apai nagyszüleimnél láttam párszor, ahogy a mamám meggyes vagy almás pitét készít. Néhanapján azért rám jön, hogy valami finom sütit kéne enni, főképp ünnepek környékén. Szóval mivel nem vagyok otthon az édességek terén, ám karácsonyra, szülinapokra és más jeles napokra szívesen sütnék valami finomat és különlegeset, ezért gondoltam, ez a könyv ad majd néhány jó tanácsot, mutat néhány receptet, amivel meglephetem a családomat.

A könyvben szintén száz recept található, akárcsak a korábban bemutatott Ázsiai kalandokban. Több fejezetre osztották a recepteket: Aprósütemények; Tepsis sütik és kelt tészták; Pohárdesszertek és bonbonok; Torták és Klasszikusok (némelyik áthangszerelve). Ahogy a címekből is láthatjuk, elég sokszínű a kötet, rengetegféle édességet találhatunk benne, és a csokit is ezerféle módon használják fel a receptek.

Felépítés

A receptkönyv felépítése azonos az Ázsiai kalandokéval, oldalpáronként található egy fő és egy alrecept. Az egyik oldalon egy gyönyörű, ínycsiklandó édesség fényképét találhatjuk, amelyről szintén azt tudom csak mondani, hogy mind színvilágra, mind a kompozíciókat nézve tökéletes. A másik oldalon (és néha a képek alatt is folytatódik a szöveg) pedig ott a főrecept és az alrecept. Ez utóbbi valamiféle variációja a főreceptnek.

Könnyű és nehéz

A könyvben igazi klasszikusok és különlegességek is találhatók. Engem elsősorban azok a sütik, torták érdekeltek és fogtak meg, amelyeket számomra nehéz elkészíteni. Nem, nem mazochista vagyok, csak egyszerűen szórakoztatnak a kihívások. Amit könnyű megcsinálni, azt jó összedobni egy sűrű napon, amikor sietni kell, de amikor van időm éppen, akkor szívesen „elszórakozom” a konyhában.

Az alapanyagok viszonylag egyszerűen és nem is túl drágán beszerezhetőek a boltból, bár arra figyeljünk, hogy ne mindenből a legolcsóbbat vegyük, mert nem biztos, hogy megfelelő a minősége (erről majd a későbbiekben bővebben is mesélek…).

A receptek nagyon pontosak, jól leírják, hogy mikor, mit, hogyan csináljunk, miből mennyit használjunk, úgyhogy, ha valaki követi a lépéseket, akkor szerintem nagyon nem ronthatja el, amit készít.

Amire nagyon figyelni kell, hogy a sütés nem olyan, mint a főzés. Ha főzök, minden gond nélkül eszközlök apró változtatásokat az előttem lévő recepten úgy, hogy az étel végül megfeleljen a család és az én ízlésemnek. Viszont, ha az ember süt, akkor ragaszkodni kell a recept minden egyes utasításához. Ha valamiből csak egy kicsit többet, egy kicsit kevesebbet teszünk, vagy bármiben eltérünk a leírtaktól, akkor félő, hogy nem sül ki semmi ehető a dologból.

Persze, ha minden pontot betartunk, akkor sem biztos, hogy olyan gyönyörű lesz a süteményünk, tortánk, mint a képeken, lévén a sütéshez kell egyfajta kézügyesség és tapasztalat is, de arra legalább mérget vehetünk, hogy ízre valami igazán finomat alkottunk.

Csúnya, de finom játékosan

Édességet készíteni általában elég nagy munka, de én mindig játékként fogom fel. Azt hiszem, ezt a hozzáállást pont Stahl Judittól tanultam. A műsorainak ugyanis mindig van egy része, amelyben kisgyerekekkel (a saját kislányával és más gyerkőcökkel) süt/főz együtt. Ez a kedvencem, mert jó nézni, ahogy Judit együttműködik a gyerekekkel.

Elmondja nekik, mivel legyenek óvatosak, de hagyja, hogy ők is részt vegyenek a teljes folyamatban, kreatívkodjanak kedvük szerint, ezáltal pedig tanuljanak és élvezzék is a főzést. Ha valamit elrontanak, valami csúnya lesz, egyáltalán nem baj, ilyenkor is pozitív visszacsatolást küld: „Legközelebb majd még szebb lesz.” És folyamatosan dicséri a kicsiket, ügyes vagy, de szép lett stb. Ezen kívül nem szájba rágósan tanítja őket, hanem inkább kérdez (Tudod, hogy miért csináljuk ezt így vagy úgy?), és ez a kérdés-felelet módszer sokkal hasznosabb, mint a tudás ráöntése a gyerekekre. Szóval öröm és játék egy ilyen felnőtt mellett sütni-főzni gyerekként.

Én is ilyen könnyed, játékos módon próbálok mindig hozzáállni a receptekhez, nem stresszelem túl. Élvezem a sütögetést, és ha valami nem sikerül, kit érdekel. Lesz, amilyen lesz, a lényeg, hogy ízre finom legyen. Legközelebb pedig majd kijavítom a hibáimat, és szebben is sikerül majd az adott sütemény.

Ezúttal a receptkönyvből a marcipános fatörzs kávés csokikrémmel nevű receptet választottam kipróbálásra. A piskóta elkészítésével nem volt gond, egyszerűen ment. Szerencsére volt egy tipp a könyvben, hogyan is tekerjük fel még melegen a piskótát egy sütőpapír segítségével. Ennek köszönhetően nem repedt meg a piskóta, miután kihűlt, megtöltöttem és feltekertem.

Amivel gondom akadt, az a krém, ugyanis folyósabbra sikeredett, mint amilyennek szerintem lennie kellett volna. Pontosan követtem a receptet, szerintem az lehetett a gond, hogy valószínűleg valamiből rosszabb minőséget használtam (pl. a vajból vagy a habtejszínből). Szóval, amikor kívül akartam megkenni a piskótát, lecsurgott róla a krém, és félig szétfolyt a sütőpapírral leterített tálcán. Belehúzkodtam villával rá így is a kis vonalkákat, de nagyon nem hasonlított fatörzshöz. Elég kis csúnyácska lett elsőre…

Így egy életre megtanultam, hogy ha sütni szeretnék, akkor érdemes egy kicsivel többet költeni a minőségibb alapanyagra. Úgyis ritkán sütök, néhányszor egy évben megengedhetjük magunknak ezt is.

Az első beletörődés után, hogy szétfolyt a sütim, végül támadt egy ötletem, és újra visszatettem a hűtőbe kb. 1 órára, ami segített a dolgon, ugyanis kívül is megdermedt a krém. Így miután felvágtam a sütit, a szeletek már egészen gusztusosan néztek ki. Ízre pedig mennyei lett, mindenkinek ízlett, az egyetlen gond az volt vele, hogy hamar elfogyott. Szóval ünnepekre, ha megint elkészítem majd (mert el fogom, csak ezúttal minőségibb alapanyagokból), valószínűleg dupla adaggal készülök.



A könyvet azoknak ajánlom, akik szabadidejükben szívesen készítenének gyönyörű és finom édességeket akár a gyerekeikkel együtt, akár a párjukkal, barátaikkal vagy éppen egyedül, mert jó játékként fogják fel a sütést.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Ezúttal alap csokoládéfajtákat kell kitalálnotok a blogjainkon található leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás mely csokifajtához tartozik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.


Leírás a játékhoz:


Kakaótartalma legalább 43%-os, de ideálisabb ha 55–75% közötti. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb termékről beszélhetünk.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 28. Könyv és más
01. 29. Kelly és Lupi olvas
01. 31. Ambivalentina

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2019. január 21., hétfő

Stahl Judit: Ázsiai kalandok – Blogturné


Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle. 

Stahl Judit Ázsiai kalandok című receptkönyvére azért voltam kíváncsi, mert rengetegszer láttam őt a tévében főzni, és több általa bemutatott étel is tetszett. Ezen kívül az ázsiai konyha nagyon távol áll tőlem (legalább is eddig távol állt), itthon ezelőtt sosem főztem még ilyen ételt, csak máshol ettem, azt is ritkán, ezért úgy gondoltam, ez a könyv biztosan tud majd újat tanítani nekem.

Ahogy már a könyv borítóján is látszik, összesen száz recept található a kötetben. Ezek mindegyike az ázsiai gasztronómiához kapcsolódik, melyek külön fejezeteket kaptak. Így van Falatok, lepények, palacsinták; Levesek, wokos ételek; Raguk, curryk; És ha még ennél valamit, valamint Édességek című fejezet is.

Nemzeteket tekintve is sokszínű a kötet. Megtalálhatók benne kínai, thai, indiai, Srí Lanka-i, japán és vietnámi ételek receptjei is.

Felépítés

Minden oldalpár ugyanúgy épül fel. Az egyik felén van egy gyönyörűséges kép az adott ételről, amely teljesen biztos, hogy beindítja az ember nyálelválasztását. Élénk színek, csodás kompozíciók. Arra számítottam a korábbi tapasztalataim alapján, hogy ha elkészítek egy receptet, az azért nem lesz ennyire szép, de úgy gondolom, hogy még látványra is elég jól sikerült, amit próbaként összehoztam. Szóval elég jók a receptek ahhoz, hogy egy laikus háziasszony legalább megközelítse szépségben is a főztjével azt a szintet, amit a receptkönyv lapjain lát, és ez nagyon klassz, mert sikerélményt okoz.

Az oldalpár másik felén két recept található, egy általam főreceptnek nevezett, és egy másik, ami valamilyen módon alternatív változata a főreceptnek. Mondjuk, a főreceptben marhahús szerepel, de el lehet készíteni csirkéből is az adott ételt, így az alrecept azt a változatot írja le. Vagy a főreceptben megtöltik az adott tésztát, az alreceptben viszont különleges lasagnét készítenek belőle.

A receptek is három részből állnak. Először is van egy kis bevezetőszöveg arról, hogy milyen típusú ételről is van szó, mitől különleges, és hasonlók. Aztán jön a hozzávalók listája, végül lépésenként leírva a recept maga.

Érthető, pontos

Amikor recepteket keresek a neten, újságokban, könyvekben vagy mondjuk főzős műsorokat nézek a tévében, sokszor előfordul, hogy azt érzem, az adott receptet egy profin felszerelt konyhával rendelkező, gazdagabb emberke részére találták ki, nem pedig egy egyszerű, középosztálybeli, laikus háziasszonynak. Olyan eszközök, olyan alapanyagok kellenek sok recepthez, amik vagy egyáltalán nem kaphatók nálunk, vagy csak nem frissen, nem jó minőségben, esetleg minőségit csak nagyon drágán találunk.

Amikor végiglapoztam ezt a könyvet, kicsit féltem tőle, hogy találok-e majd olyan receptet, amit el tudok készíteni én is, egyszerű, magyar lányka, egy totál átlagos, a túlzott modernséget nélkülöző konyhában átlag magyar keresetből. Aztán hamar megnyugodtam, mert végignézve a receptek alapanyagát rájöttem, hogy a többségüket én magam is használom a mindennapokban, a maradékot pedig simán be tudom szerezni. És különleges eszközökre sincsen szükségem a főzőcskézéshez.

Szóval azt hiszem, elmondhatjuk, hogy bár ázsiai receptekről van szó, ezek bizony nekünk, egyszerű háziasszonyoknak szólnak. Mi is simán el tudjuk készíteni őket ebédre a családnak.

A receptek utasításai is nagyon pontosak és követhetőek. Ha valaki képes az alapszintű szövegértelmezésre, akkor biztos, hogy nem fog elrontani semmit.

Saját tapasztalat

Természetesen, hogy ne csak elméletben tudjak beszélni a könyvről, kiválasztottam belőle egy receptet is, amit elkészítettem itthon ebédre. A választásom a zöldséges-csirkés rétesre esett, mert úgy gondoltam, azt az egész család szívesen megkóstolná. Még soha az életben nem készítettem rétest, sem édeset, sem sósat, szóval kicsit féltem tőle, hogy vajon menni fog-e, de szerencsére nem volt olyan nehéz, mint gondoltam.

Én a receptekkel úgy vagyok, hogy azok útmutatók, amiket jó követni, de időnként, ha alapjában véve tetszene az étel a családnak, de egy-egy alapanyag annyira nem jön be, akkor egy kis kreativitással simán lehet változtatni is a recepten. Ebben az esetben egyetlen változást eszközöltem, hogy tálaláskor nem szójaszószt, hanem egy fokhagymás tejfölös szószt készítettem a rétes mellé. Nem igazán vagyunk oda a szójaszószért, és úgy gondoltam, hogy ezzel kiküszöbölöm, hogy töményen kelljen éreznünk az ízét.

Az utasítások ez esetben is pontosak voltak, a csirkét és a zöldségeket egyszerű volt elő- és elkészíteni, ami kicsit nehezebb volt számomra, az a réteslapokkal való bánásmód. Féltem, hogy olajozás vagy feltekerés közben elszakadnak, de ez szerencsére nem történt meg. Viszont, miután a rétesek megsültek, valószínűleg túl melegen próbáltam meg felvágni őket (vagy életlen volt a kés), mert kicsit megtöredeztek.

Ez azonban egyáltalán nem vont le az íz értékéből, ugyanis a rétes szó szerint mennyeire sikerült. Az egész család odavolt érte. Laktató volt, finom, a szemnek is kellemes, és elkészíteni sem volt nehéz. Szóval biztos vagyok benne, hogy szép lassan az összes receptet kipróbálom majd a könyvből. Biztos, hogy jókat fogunk enni – és ahogy elnéztem a recepteket, egészségeseket is, ami szintén plusz pont.


A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit elmerülni az ázsiai ízekben, de átlagos háziasszonyként (vagy főzni szerető férfiként) eddig nem mertek belevágni a gasztronómiai kalandba.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Kép a játékhoz:




a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 23. Könyv és más
01. 25. Kelly és Lupi olvas
01. 27. Ambivalentina  

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. január 16., szerda

Kohout Kaia & Kohout Dávid: Úz, a csodák csodája – 400 nap nászútterápia Új-Zélandon, Hawaiin és Ausztráliában


Kohout Kaia és Kohout Dávid Úz, a csodák csodája – 400 nap nászútterápia Új-Zélandon, Hawaiin és Ausztráliában című könyvét azért vettem a kezembe, mert érdekel, hogy a nálam sokkal bátrabb magyar honfitársaim miket éltek át külföldön, hogyan boldogultak, és persze az is izgat, hogy vajon milyen is az adott ország, amelyben kalandoztak.

Kaia és Dávid nem mellesleg Új-Zélandot is célba vette, ami külön érdekelt, ugyanis egy nagyon kedves ismerősöm járt ott nemrég, tetszett neki, és sikerült az én érdeklődésemet is felkeltenie az országgal kapcsolatban. Szóval örültem, hogy ebből a könyvből még többet megtudhatok arról, milyen is ott.

Előkészületek

Először is nagyon bejött, hogy a szerzőpáros részletesen elmondta, hogyan, hol kell vízumot kérni ahhoz, hogy az ember Új-Zélandra utazhasson. Elmondták, mik a nehézségei, mikre kell felkészülnie, odafigyelnie az embernek, milyen típusú vízumokat lehet kérni, és ezek közül melyik megfelelő egy olyan kalandhoz, amilyen az övék is.

Ahhoz is adtak tippeket, honnan szerezzen pénzt az ember ehhez az egészhez. Először is, le kell mondania a felesleges tulajdonairól. Kaia és Dávid szinte az összes ingóságát eladta egy privát rokonok, barátok és ismerősök közt tartott vásáron a ruháktól kezdve az elektronikai cuccokig. Ezen kívül olyan vízumot szereztek, ami által egy igazán különleges módon dolgozhattak utazás közben, de erről majd később bővebben is írok.

Úgy vélem, ezek a tanácsok, a honlapok linkje és egyéb hasznos infók sokat segítenek azoknak, akik egyszer úgy döntenek, belevágnak egy hasonló utazásba.

Más hozzáállás

A könyvet olvasva elgondolkoztam azon, milyen okai lehetnek annak, hogy a társadalmak ennyire különböznek egymástól. Itt, a mi társadalmunkban hatalmas a bizalmatlanság egymással szemben. Több ezernyi emberrel vagyunk körülvéve, mégis idegenek vagyunk egymás számára. Ahelyett, hogy segítenénk egymást, inkább belelökjük a másikat a gödörbe, csak hogy neki még rosszabb legyen, mint nekünk. Természetesen nem vagyunk mind ilyenek, de ha körülnéz az ember, akkor magát a társadalmat így tudná jellemezni.

Épp ezért volt meglepő, sokkoló és üdítő arról olvasni, hogy ez működhet másképp is. Például úgy, hogy ha nem tudsz elég pénzt levenni a kártyádról ahhoz, hogy kocsit bérelj, akkor a nagy autószalon eladója azt mondja, vidd a kocsit nyugodtan, majd ha jössz visszafelé, akkor megadod a tartozásodat. Pedig nem ismer téged, csak egy külföldi kalandor vagy, akiről semmit nem tud. És mégis bízik abban, hogy a lelkiismereted visszavezet majd hozzá, és megadod a tartozásodat.

Vagy úgy, hogy félelem nélkül beengedsz másokat az otthonodba, hogy cserébe a lakhatásért, ételért és a tudásod megosztásáért segítsenek neked a ház körüli munkákban. Értitek? Vadidegeneket engednek az otthonukba, mert bíznak abban, hogy nem kell félni tőlük.

No igen, ez az a környezet, gondolkodásmód, amelyet tátott szájjal csodálunk, és bár az itt szocializált lelkünk kicsit őrültnek tartja ezeket az embereket, valahol mélyen mégis arra vágyunk, bárcsak itt is így működhetnének a dolgok.

A másik, ami nagyon ismeretlen, mégis szimpatikus volt számomra, hogy az adott országokban élő emberek mennyire másképp állnak a tudás megosztásához. A mi társadalmunkban mindenki pénzt akar csinálni a tudásából. Ha szépen rajzol, jól ír vagy ért bármi máshoz, akkor ezt a tudást valamilyen formában pénzért akarja átadni másoknak. Én is ilyen vagyok természetesen. Ez valószínűleg azért van, mert minden kis pénzre szükségünk van pusztán ahhoz, hogy legalább alapszinten megélhessünk, míg ott megtehetik az emberek, hogy ingyen tanítsák egymást.

Azok az emberek, akikkel Kaia és Dávid találkoztak, örömmel megosztották a tudásukat teljesen ingyen vagy valami más tudásért cserébe. Ez a valami bármilyen apróság lehet. Pl. ha tudod hogyan kell isteni omlettet készíteni, akkor megtanítod az adott emberkének, ő pedig megtanít mondjuk arra, hogyan készíts agyagból tálakat, bögréket, vagy hogyan fess az ő módszerével valami klassz festményt. Ez a tudáscsere pedig borzalmasan hasznos szerintem. Mindenki fejlődik általa, még ha néha apróságnak is tűnik, amit megtanítanak neki, hiszen sosem lehet tudni, melyik tudás mire lesz majd jó a későbbiekben.

Ó, és nagyon kedveltem a munkához való hozzáállást is. A leírások alapján kemény fizikai munkát is kellett végezni azokon az önkénteseket befogadó helyeken, ahol Kaia és Dávid is dolgozott az útjuk során, de ráhagyták az emberre, hogy hogyan osztja be az idejét a munka és a pihenés között. Nem hajszolták, nem stresszelték, elhitték neki, hogy a saját tempójában, saját igényei szerint a lehető legjobban el fogja végezni a rábízott feladatot. És ahogy olvastam, nem is volt ebből probléma, az emberek valóban jól megcsinálták, amit kellett anélkül, hogy bárki ostorral állt volna a hátuk mögött. És maradt idejük a pihenésre, valódi pihenésre, nem csak arra, hogy a nap végén hulla fáradtan bedőljenek az ágyba!

Spiritualitás

Amellett, hogy Kaia és Dávid pontos tanácsokkal látja el az olvasókat egy ilyen utazás megtervezéséhez, kivitelezéséhez, erőteljesen megmutatkozik a könyvben egy spirituális vonal is. A szerzők sokat írnak arról, hogy milyen lelki (és ezekhez szerintük szorosan kapcsolódó testi) folyamatok játszódtak le bennük az utazás során, és ezeket sokszor spirituális dolgokkal (is) magyarázzák. Valamint az ott lakók spirituális gondolkodásmódjáról is mesélnek.

A spiritualitáshoz pont úgy állok, mint a különböző vallásokhoz, jó lenne hinni a működésében, átérezni a létét, mert jócskán megkönnyítené az ember életét egyfajta mankót adva, de a személyiségem miatt képtelen vagyok ilyesmik működésében, létezésében hinni. Viszont pozitív módon nagyon irigylem az olyan embereket, mint Kaia és Dávid, akik ha nem is hisznek el mindent, de képesek nyitottan állni ezekhez a dolgokhoz.

Épp ezért, bár tőlem távol áll a spiritualitás, mégis kíváncsian olvastam ezeket a gondolatokat. Úgy, mint egy tündérmesét, amelyről tudod, hogy nem létezik, pedig milyen jó is lenne…

Amit nem biztos, hogy bírnék

Gyönyörű országok, kultúrák, teljesen más gondolkodásmód, ezek mind tetszenek és elvarázsolnak. Viszont nem tudom, hogy kibírnám-e azokat a helyzeteket, amikor nincs összkomfort. Nőként, ha új helyre kerülök, mindig az az első, hogy felmérem, milyen a mosdó állapota, ez fontos. Az is fontos, hogy az embernek legyen hol lezuhanyoznia, lehetőleg egy tiszta kádban vagy zuhanykabinban. Ahogy számomra az is lényeges, hogy ha az ember bajba kerül, megsérül, megbetegszik, akkor könnyen és gyorsan lehessen segítséget hívni. A rovar-, pók- és egyéb lényfóbiámról már nem is beszélve…

Szóval nem biztos, hogy kibírnám, ha a természet sűrűjében kéne sátoroznom, mert ehhez én túlságosan városi panellány vagyok. És nem tudom, le lehet-e győzni ezt, vagy én most már örökre ilyen maradok, és jobb, ha összkomfortos kalandokat keresek magamnak.

A könyvet azoknak ajánlom, akik álmodoznak arról, hogy majd egyszer nekivágnak a nagy kalandnak, de előtte szeretnének tapasztalatokat és ötleteket gyűjteni másoktól, akik már megtették ezt. És azoknak is, akik nem vágynak máshová, de a könyvek lapjairól szívesen megismernek más kultúrákat.

Kedvenc idézetek:

„A munkára fordított időt úgy osztottuk be, ahogy kívántuk: akkor pihentünk és dolgoztunk, amikor inspiráltak voltunk erre. Mindnyájan rábíztuk a másik intuíciójára, hogy tökéletesen jó lesz, amit csinál, akkor, amikor csinálja és úgy, ahogyan csinálja. Senki nem főnöke senkinek, mégis minden gyarapszik és virágzik.”

„A legtöbb esetben eddig korlátozottak voltak számunkra a szabadságok, a szabadidők, melyek – a szürke hétköznapokhoz képest – arányaiban több és minőségileg eltérő ingerekkel láttak el bennünket. Az idő viszont mindig rohant, és közeledett a felszabadult időszak vége. Figyelmünk a pillanat és élmény kiteljesedett megélése helyett máris az elmúlt pillanat emlékénél és a jövőben várható élményeknél járt. Lemaradtunk a pillanatról, hogy minél később legyen vége. Csakhogy a pillanat mindig pillanat, s emlékeink és jövőképeink is éppenséggel ebben a pillanatban történnek velünk: most, most, most és most is. A következő és következő és a következő vizslatásával egyrészt agyunk csak megtelik az elmúlt pillanatok elraktározásával, belefárad, ergo hamar kiég. Másrészt pedig sosem akarjuk, hogy eljöjjön a pillanat valódi vége, a munka első napja stb., örökké akarjuk a pillanatot. De hát pont itt kerülünk ellentmondásba az univerzummal. Nyanaviro úgy fogalmaz, hogy ha most nem trenírozzuk magunkat a jelen pillanat korlátlan átélésére, a jövőben sem leszünk rá képesek. Így hiába tervezzük most az új látnivalók, élethelyzetek kivitelezését (a legjobbak reményében), pont az fog belőlük hiányozni, amire viszont – a folyamatos emlékezéssel, tervezéssel vagy aggódással ellentétben – nem tudunk elég figyelmet szentelni: a határok nélküli jelen.”

„Ad abszurdum: aki elengedve a külső kényszereket, mintákat, zsigerből, az alkotás aktusáért alkot, hogy létrehozzon valamit, az végső soron nagyon is hiteles és konzekvens marad magához és az alkotásaihoz. Ami minimum összefogja az alkotásait, az a bátorság, a szabadság, az öröm, a munka, a móka.”

„Nagyon jóleső érzés volt, hogy folyton olyan emberek vesznek körül bennünket, akik a tudásukból szívesen megosztanak velünk egy-egy szeletet, legyen az egy beszélgetés, egy könyv vagy bármiféle ismeret.”

„A modern európai kultúra a nőket kislány koruktól abban támogatja, hogy valaki vagy valami másnak láttassák magukat ahelyett, hogy mihamarabb belevágnának valódi önmaguk megismerésébe és feltárásába.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. január 14., hétfő

Bálint Erika: Adj esélyt! – Blogturné Extra – Interjú


Bálint Erika debütáló regényének a főhőse Adorján, aki fiatalon elhagyta a családját, mert már nem tudta tovább titkolni, hogy meleg. A férfi évekkel később tér vissza, amikor a halál árnyékában jár...
A szívfacsaró és elgondolkodtató regényről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és az írónővel is készítettünk egy interjút. A turné végén meg is nyerheted a könyv egy példányát.
 

1. Nemrég jelent meg az első regényed, az Adj esélyt! a Könyvmolyképző Kiadónál. Milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy kiadják?

Nagyon boldog voltam, hiszen első könyves szerzőként nagyon nehéz, néha talán lehetetlen is olyan kiadót találni, aki felvállalja a kiadás kockázatát, vagy egyáltalán, a rengeteg beküldött kézirat között nem sikkad el a tied, talán olvasatlanul. Ezért nagy lehetőség az évente kiírt Aranymosás pályázat. Ide szándékoztam elküldeni a regényemet, de aztán úgy döntöttem, először beadom a kiadó kéziratszervizébe, kapok majd egy lektori véleményt, az észrevételeket figyelembe véve javítok a történeten, és akkor mehet az Aranymosásra. Aztán megkaptam a lektori véleményt, és kimondhatatlan öröm volt, hogy kiadásra javasolta a regényt.

2. Rögtön egy nehéznek számító témával kezdtél, egy LMBTQ regénnyel. A téma nagyon megosztja a társadalmat. Miért érezted úgy, hogy mégis bele kell vágnod ennek a történetnek az elmesélésébe? Nem féltél a reakcióktól?

Nem féltem. Bár a főhős, Adorján, a saját neméhez vonzódik, és ez a tény generálja azokat az érzelmi és egzisztenciális problémákat, amikről a történet szól, én nem egy szubkultúráról írtam, hanem egy emberről, aki más, mint a többség, történetesen meleg. Egy emberről, aki megpróbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ezért elfojtva saját vágyait megnősül, és ezzel egy életen átívelő konfliktussorozatot indít el. Döntése komoly hatással van felesége, Éva életére, és jóval később vihart kavar fia, Tomi lelkében is. Sorsukban az érdekelt leginkább, hogy végül is mindegyiküknek megvan a maga igazsága. Adorján a boldogsághoz való jogát, Éva pedig a sértettségét, engesztelhetetlenségét magyarázza vele. Két érzésekkel, indulatokkal átitatott tézis az övék, amikből sosem lesz szintézis, mert az emberek, akárcsak Éva, sokszor körömszakadtukig ragaszkodnak a saját vélt vagy valós igazukhoz, még akkor is, ha magunknak ártanak vele.

3. A történet több súlyos problémával is foglalkozik. Egyfelől azzal, hogy mennyire nehéz döntéseket kell néha meghoznunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, másfelől az élet mulandóságával, végül pedig a szülő-gyerek kapcsolat nehézségeivel. Melyik téma volt nehezebb számodra íróként, és melyikről írtál könnyedén?

Írás közben nem ezek a témák jelentettek gondot, hanem a kifejtésük. Az volt a kérdés, hogyan lehet megmutatni azokat az okokat, indítékokat, amelyek a hősöket irányítják, hogyan lehet egy olyan sztorit írni, ami több, mint az események puszta sorozata. Hogyan lehet elérni, hogy Adorján és a többi szereplő ne egy papírfigura legyen, akit az író kénye-kedve szerint tologat ide-oda, hanem elhiggyük róluk, hogy hús-vér emberek, tudjunk együtt érezni velük vagy őszintén felháborodni rajtuk, hát hogy lehet valaki ilyen!? Végül ezért döntöttem a két nézőpont együttes alkalmazása mellett, az egyes szám harmadik személyű elbeszélés horizontálisan, az egyes szám első személyű vertikálisan bontja ki a történetet.

4. Nehéz lehetett nőként belebújni egy meleg férfi bőrébe, és hitelesen elmondani a történetét. Végeztél valamiféle kutatást arról, hogyan is érezhet egy hasonló helyzetben lévő meleg férfi? Vagy mi segített abban, hogy hiteles tudj lenni?

Persze. Adorján személyisége kapcsán magyar és angol cikkeket (ez utóbbiakat azért, mert több volt a „szakirodalom” angol nyelven) olvastam arról, végül is mi lehet az oka annak, ha valaki saját neméhez vonzódik. Rengeteg elmélet létezik erre vonatkozóan, kezdve attól a freudi megállapítástól, hogy egy egytől tízig terjedő skálán mindenkiben ott van a saját neméhez való vonzódás, egészen addig, hogy homoszexuálisnak lenni egyszerűen csak divat. Úgyhogy ebben a kérdésben nincsen konszenzus. Arra meg főleg nem lehet „tudományosan” vagy sémákban válaszolni, hogy – ha már így van, egy férfi egy másik férfit szeret –, akkor hogyan érezhet. Különben pedig, szerintem a bántásra, a kirekesztésre adott válaszunk nem a szexuális identitásunktól, hanem az egyéniségünktől függ. Lehetünk meghunyászkodóak, bujkálhatunk önmagunk és mások elől, lehetünk dühösek és harciasak, lehet bennünk egy „csak azért is megmutatom” indulat stb. Az, hogy Adorján hogyan viszonyul a saját helyzetéhez, a karakteréből következik. Egy olyan környezetben nőtt fel, ahol évszázadokra visszamenőleg mindennek megvolt a maga kőbe vésett szabálya, a házasságnak, a munkának, a férfiasságnak, az asszonyi kötelességeknek. És hiába lett tanult, művelt és tehetséges férfi, ezek a belé rögzült elvárások, és nem utolsósorban az a társadalmi környezet, amely körül vette, súlyos teherként nehezedett rá. Amikor Adorjánt szólaltattam meg a regényben, ezt a terhet próbáltam elképzelni. Azt az érzést, amikor az előítéletek, a vélt vagy valós társadalmi normák súlya alatt fulladozik valaki, göncként cipeli, mint egy nehéz páncélt, ami korlátozza a szabad mozgásban, és bár tudja, már régen meg kellett volna szabadulnia tőle, mégsem teszi. Mert fél. Attól, hogy ha ledobja magáról, ott áll majd meztelenül, védtelenül. Adorján is csak akkor vállalja fel valódi önmagát, amikor már nincs vesztenivalója.

5. Nőként hogyan reagáltad volna le, ha kiderül a férjedről, hogy meleg, és rájössz, hogy az egész addigi életed egy nagy hazugság volt? Úgy, mint Tomi anyja vagy teljesen másképp?

Hát, most jó lenne azt mondani, én egy felvilágosult nő vagyok, nem csináltam volna akkora hisztit az egészből, mint Éva. De sajnos nem mondhatom. Ha a szívemre teszem a kezem, be kell vallanom, hogy engem is nagyon bántott volna. Már önmagában a megcsalás ténye is, hogy a férjem talált valaki mást. Ez akkor is fájdalom, ha a házasság, vagy a kapcsolat már kihűlt. Valahogy így vagyunk összerakva. És akkor még ott van, hogy egy férfi miatt ment el. Azt hiszem, ez nehéz teher, nem könnyű feldolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi ideig hurcolja valaki ezt a terhet. Éva nem akar felejteni, olyan ember, aki makacssággal, konoksággal, hajlíthatatlansággal vértezi fel magát. Szándékosan használom az ember szót, mert férfit és nőt egyaránt jellemezhetnek ezek a tulajdonságok. És Éva sorsa bizonyítja, hogy szörnyű, ha valaki nem tud szabadulni tőlük. Olyan fegyverek ezek, amelyek előbb-utóbb használójuk ellen fordulnak.

6. Egy ilyen helyzetben azt hiszem, mindenkinek borzalmasan nehéz lehet. Kivel éreztél a leginkább együtt? Adorjánnal, a fiával vagy esetleg a feleségével?

Ilyen értelemben nem volt kedvenc hősöm. Nem akartam, és nem is tudtam volna ítélkezni felettük. Ahogy már mondtam, szerintem mindegyiküknek megvan a maga igazsága, ahogy a való életben is. Értem én Adorjánt is, de tudom, Évának sem volt könnyű. És Tominak sem, mert nehéz volt neki kitalálnia a „hogy tehették ezt velem” önsajnálatból épült labirintusából.

7. Most is LMBTQ regényen dolgozol? Vagy esetleg a következő könyvedet más témában írod? Mire számíthatnak az olvasóid?

Van egy új kéziratom a kiadónál, még nem tudom, mi lesz a sorsa. Nem LMBTQ, de valójában ugyanazok a kérdések tartják egyben a történetet, amelyek az Adj esélyt!-ben foglalkoztattak. Önmagunk és mások elfogadása, bátorság ahhoz, hogy a saját normáink szerint éljünk, bátorság, hogy felvállaljuk önmagunkat, a vágyainkat. Egy nő története, de nemcsak nőknek szól. Én úgy látom, azért az élet alapdolgaiban a férfiak és a nők annyira nem különböznek egymástól. Mindegyikükre érvényes lehet a regényen végigvonuló kérdés, szabad-e hagynunk, hogy bármilyen okból ne szeressünk, és ne szeressenek bennünket. Úgy, ahogy vagyunk. Testestől, lelkestől.

8. Lehet már tudni, hol találkozhatnak veled az olvasóid legközelebb, hogy dedikáltathassák a könyvüket?

Még csak most indult az év, pontos helyszíneket és dátumokat nem tudok mondani. De ha bárhova meghívnak, szívesen elmegyek, szeretek beszélgetni az emberekkel.

Köszönöm az interjút, Adrienn!

Én köszönöm az érdekes válaszokat!


Nyereményjáték:

A kötet fiatal főhőse, Tomi a gasztronómia szerelmese, így a mostani játékban ezt a tudásod teszteljük. Felelj a blogokon látható alap konyha technológiai kérdésekre, és írd be a válaszod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:
Mik a palacsinta hozzávalói?


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 16. Nem félünk a könyvektől
01. 18. Sorok Között  

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz