Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. május 28., kedd

Margaret Atwood: Guvat és Gazella (Maddaddam 1.)


A Jelenkor Kiadónak köszönhetően Margaret Atwood egy újabb disztópiáját vehetik a magyar olvasók a kezükbe, ezúttal egy trilógia formájában. A MaddAddam-trilógia első része, a Guvat és Gazella egy olyan világban játszódik, amely egyszerre pokoli és paradicsomi. Az emberek kiirtották magukat, ám előtte egy tudóscsoport létrehozott egy az emberhez nagyon hasonló, mégis sokban különböző új, génmódosított fajt, a Guvatkákat. Ezeket a lényeket Hóember, a (talán) utolsó ember szemén keresztül ismerhetjük meg, ahogyan az ő emlékein keresztül tudhatjuk meg azt is, hogyan pusztult el az általunk ismert világ. 

Margaret Atwood nagy kedvencem, több könyvét is olvastam már, és egyik sem okozott csalódást, úgyhogy kérdés sem volt, hogy kíváncsi vagyok a MaddAddam-trilógiájára is. Egyáltalán nem olvastam el, miről szól, fogalmam sem volt, mire számíthatok, így teljesen tiszta lappal kezdtem el olvasni az első könyvet, a Guvat és Gazellát. Szerencsére nemcsak beváltotta azon reményeimet ez a könyv, hogy tetszeni fog, hanem egyenesen ez lett eddig Atwoodtól a kedvenc könyvem.

Ami tetszett

1. A téma

Sajnos az emberek többsége nem értékeli túlzottan a disztópiákat a magyar könyvpiacon, de én imádom őket! És igen, ez a könyv is egy disztópia. Az emberiség elpusztította önmagát, egyetlen túlélő akadt, Hóember, akinek a szemén át megismerhetjük az emberek nélküli világot, és a visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogyan is jutottunk el idáig.

Ez nem egy mozgalmas regény, ha valaki kalandos, harcos történetre vágyik, inkább másik könyvet vegyen a kezébe. Ebben a könyvben a legtöbb történés Hóember (vagyis a régi nevén Jimmy) fejében, emlékeiben és lelkében játszódik le. Ezek a történések viszont baromi izgalmasak voltak számomra. Imádtam megismerni Hóember emlékeit, szerettem, ahogyan szép lassan egyre többet megtudhattam az adott világról, arról, hogy hová jutott az emberiség, és egyre többet megtudhattam a jelenről.

Számomra azok a jó disztópiák, amikről el tudom hinni, hogy a valóságban is megtörténhetnének, és erről el tudom hinni.

2. Guvatkák

Hóembernek köszönhetően megismerhetjük a Guvatkákat, akik genetikailag módosított emberszerű lények. Még azelőtt hozta létre őket Hóember legjobb barátja, Guvat, hogy az emberiség kihalt volna. A Guvatkák nagyon érdekes kis lények. Külsőleg embernek néznek ki, de úgy egyébként leginkább a gyerekekhez vagy egy nagyon naiv, a világ borzalmaitól elzárt törzsi közösséghez hasonlítottak számomra. Guvat genetikailag kivett vagy módosított bennük mindent, ami az embert gonosszá, iriggyé, féltékennyé, erőszakossá stb. teszi.

Ami nagyon érdekel, hogy vajon ez a módosítás örökérvényű-e, vagy idővel, a sokadik generációban megjelennek az emberek negatív vonásai is… Már most látszik, hogy a Guvatkák bizonyos dolgokban másképp viselkednek, mint arra Guvat eredetileg számított, például úgy „programozta” őket, hogy ne legyenek képesek az istenhitre, ám Hóember meséinek köszönhetően végül Guvat maga lesz az istenük Gazellával együtt.

Érdekes volt bepillantást nyerni a szokásaikba, abba, hogyan élnek, viselkednek, beszélnek, éreznek. És érdeklődve várom a folytatásban, hogy vajon mi lesz velük… Megmaradnak ezen a naiv, gyermeki, ártatlan szinten, vagy mégis előtör belőlük az ember.

3. Visszaemlékezések

Voltak sejtéseim arról, hogy mi is történt a múltban, de nem teljesen úgy volt, ahogyan én azt kilogikáztam. Szóval sikerült meglepni. Ami miatt érdekesek voltak Hóember visszaemlékezései, hogy sem róla, sem Guvatról, sem Gazelláról nem lehet elmondani, hogy teljesen pozitív karakter. Emberek, akikben vannak jó és rossz tulajdonságok is, hoznak jó, rossz, buta és gonosz döntéseket is. Bizonytalanok, félreértik egymást, hazudnak egymásnak, elárulják egymást, de közben szeretik is egymást.

Szerintem ilyen „szürke” karakterekről mindig sokkal izgalmasabb olvasni, mint olyanokról, akik százszázalékosan jók vagy gonoszak. Szerettem volna megérteni őket, átlátni, hogy mit miért is tesznek, főképp Guvat esetében. Jó lenne, ha róla még hallanék a folytatásban, és fény derülne arra, mi is járt pontosan a fejében.

Amin elgondolkoztam…

Annyira filmszerűen láttam magam előtt ezt a könyvet olvasás közben, hogy szerintem nagyon jó kis sorozatot lehetne készíteni belőle. Atwoodnak már több könyvét is megfilmesítették, én örülnék neki, ha ez sem lenne kivétel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek is lennének a Guvatkák, vajon úgy jelenítenék-e meg őket, ahogyan én azt a fejemben elképzeltem…

Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem bánják, ha a történések, kalandok egy ember fejében játszódnak le nagyrészt, és meglátják az izgalmat az olyan passzív dolgokban, mint a karakterek személyisége, gondolatai, érzései.

Kedvenc idézetek:

„– Miért égették el a marhákat és a birkákat? – kérdezte Jimmy másnap az apjától. Reggeliztek, együtt voltak mind a hárman, úgyhogy vasárnap lehetett. Az volt az a nap, amikor az anyja és az apja is ott volt a reggelinél.
Jimmy apja a második csésze kávéjánál tartott. Miközben itt, egy számokkal teli papírra jegyzetelt. – El kellett őket égetni – válaszolta –, hogy ne terjedjen tovább. – Fel sem pillantott; a zsebszámológépét nyomkodta, és firkált a papírra.
– Hogy mi ne terjedjen tovább?
– A betegség.
– Mi az a betegség?
– Például amikor köhögsz – szólt közbe az anyja.
– Ha köhögök, el leszek égetve?
– Elég valószínű – mondta az apja, és lapozott egyet.
Jimmy ettől nagyon megrémült, mert előző héten köhögött. Bármikor elkezdhet megint köhögni: már kaparta is valami a torkát. Látta, ahogyan ég a haja, és nemcsak egy-két tincs a csészealjon, hanem az összes, még a fején. Nem akarta, hogy egy halomba tegyék a marhákkal és a disznókkal. Sírni kezdett.”

„– Szeretnék egy macskát – kezdte rá Jimmy.
– Nem, lehet, Jimmy, nem kaphatsz macskát. Ezt már megbeszéltük. A macskák olyan betegségeket terjeszthetnek, amelyek ártalmasak a gömböcökre.
– De téged nem érdekelnek a gömböcök – mondta Jimmy ravaszul.
Sóhajtás, füstgomoly. – De másokat igen.
– Akkor tarthatok kutyát?
– Nem, azt sem tarthatsz. Nem tudsz mit csinálni a szobádban?
– Papagájt?
– Nem. Hagyd abba. – Nem is figyelt igazán.
– Semmit nem kaphatok?
– Nem.
– Akkor jó! – károgta Jimmy. – Nem kaphatok semmit, akkor az azt jelenti, hogy valamit kaphatok! Mit kapok?
– Jimmy, néha iszonyúan idegesítesz, ugye tudod?
– Kaphatok egy kishúgot?
– Nem!
– Akkor egy öcsikét? Nagyon szépen kérem!
– A nem azt jelenti, hogy nem! Nem hallottad, mit mondtam? Azt mondtam, hogy nem!
– Miért nem?
Ez volt az adu ász, ez mindig megtette a hatását. Az anyja ilyenkor sírni kezdett, felugrott, kirohant a szobából, és nagy csattanással becsapta maga után az ajtót. Plöff. Vagy sírni kezdett, és megölelte Jimmyt. Vagy a sarokba hajította a kávéscsészéjét, és kiabált:
– Szar minden! Szar az egész! Minden teljesen reménytelen!”

„– Légy üdvözölve, ó, Hóember – mondja az, amelyiket Abraham Lincolnnak hívnak. – Bejössz az otthonunkba? – Mintha kezdene a vezérükké válni. Figyelj oda a vezérekre – szokta mondani Guvat. Először vannak a vezetők és a vezetettek, azután a zsarnokok és a rabszolgák, majd a vérfürdők. Így volt ez mindig.”

„Azt állították, hogy az emberi társadalom egyfajta szörnyeteg, aminek fő melléktermékei romok és hullák. Sohasem tanul, újra és újra ugyanazokat az ostoba hibákat követi el, és a rövid távú nyereség érdekében mindig a hosszú távon kudarcra ítélt lehetőséget választja. Olyan, mint egy óriási meztelencsiga, ami könyörtelenül átrágja magát a bolygó összes bioformáján, felemészti a Föld élővilágát, majd kikakálja gyárilag előállított, gyorsan avuló műanyag vackok formájában.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A MaddAddam-trilógia 1. része, a Guvat és Gazella részben azt is bemutatja, milyen egy teljesen magányos ember élete. A turné állomásain ezúttal olyan filmekből láthattok képeket, amelyekben egy-egy karakter valamilyen okból magányra ítéltetett. Találjátok ki a filmek címét, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába őket.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 31. A Szofisztikált Macska
06. 03. Könyv és más

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2019. május 23., csütörtök

Sheila Heti: Változások könyve – Blogturné


Shelia Heti megosztó könyve az anyaságról a Libri Kiadó gondozásában jelent meg. A kanadai írónő körbejárja a témát, hogy milyen elvárásokkal kell szembesülnie egy nőnek, ha felmerül benne a kérdés: alkalmas-e arra, hogy gyereket neveljen, vagy sem. Tarts rövid turnénkkal és a három bloggerrel, akik feltérképezik a lehetőségeket, s a végén még te is megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyvet, hogy megtudd, Shelia Heti mire is jutott. 

Sheila Heti Változások könyve című kötetét azért akartam elolvasni, mert a témája nagyon aktuális számomra. És persze mindenki számára, hiszen olyan korban élünk, amikor a férfiak és néhány nő ismét feljogosítva érzik magukat arra, hogy más nők méhében turkáljanak, és megmondják nekik, hogy kell élniük az életüket. A könyv fontos kérdéseket vet fel. Vajon minden nőnek muszáj gyereket szülnie? Csak így teljesedhetünk ki, vagy van más út is? Mik a pozitívumai és mik a negatívumai a gyerekvállalásnak és annak, ha lemondunk róla?

Ami tetszett

1. Válaszok helyett támasz

Az igazság az, hogy nem azt adta ez a könyv, amire számítottam. Válaszokra vártam, helyette egy bizonytalan főszereplőnőt kaptam, aki próbálja megérteni önmagát, próbál rájönni, mit is akar igazából az élettől. Először kicsit zavart a dolog, aztán rájöttem, hogy ez pont így jó. Mert az emberek nagy része nem ismeri az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Mind bizonytalanok vagyunk, mind csak ismerkedünk önmagunkkal. Az egyik pillanatban így gondolkozunk egy témáról, a másikban már úgy, és mindkét gondolatmenet mi vagyunk, de egyik sem jellemez kizárólagosan minket.

Szóval a főszereplő bármelyikünk lehetne. És ez azért jó, mert így kevésbé tartjuk majd magunkat bolondnak. Hiszen látjuk, hogy más is hasonló problémákkal küzd, más is bizonytalan, más sem tudja pontosan, hogy mit is kéne kezdenie az életével. Vagyis válaszok helyett inkább egyfajta támaszt ad a könyv, hogy rájöjjünk, nem vagyunk egyedül.

34 éves vagyok, jobban mondva néhány hónap múlva 35 leszek, és (még) nincsen gyermekem. Esetemben nem azért, mert nem akarok, hanem mert a saját életkörülményeim és a világ alakulása arra figyelmeztet, hogy egyelőre nem lenne jó a babámnak ezen a világon élni úgy, hogy én vagyok az anyja, és az én életkörülményeimmel annyit tudok adni neki, amennyit. Nem tudom, eljön-e valaha az az idő, amikor úgy érzem majd, hogy jó életet tudnék adni egy gyereknek, vagy hogy még időben jön-e el számomra.

Szóval teljesen meg tudtam érteni a könyv főszereplőjét, át tudtam érezni a kétségeit. Arra mondjuk nem sikerült rájönnöm teljes bizonyossággal, hogy esetében ezek miből fakadtak. Tényleg csak a külső hatások miatt bizonytalanodott el, vagy a lelke mélyén anya akart lenni, csak a párja miatt (aki nem akar gyereket) elfojtotta ezt magában, és önmagát is meggyőzte inkább arról, hogy nem, ő nem akar gyereket?

A történet szempontjából végül is mindegy a motivációja, a fontos az, hogy érthető és átérezhető ez a bizonytalanság.

2. Jó párkapcsolat?

Ez a történet számomra igazából nem is arról szólt, hogy egy nő nem akar gyereket, de a társadalom nyomása miatt (vagyis egy külső nyomás miatt) szenved ezért. Inkább pont fordítva. Ez a nő bizonytalan, nem tudja, akar-e gyereket vagy sem – néha igen, néha nem –, de ha úgy döntene, hogy mégsem akar, akkor sem önmaga miatt hozná meg ezt a döntést, hanem a férfi miatt, akivel párkapcsolatban él. Úgymond a párkapcsolatát választaná inkább az anyaság helyett.  


A főszereplő párja borzalmasan ellenszenves számomra. Nem meghallgatja a nőt és megbeszélik az érzéseiket közösen, hanem ha a nő elmondja neki a bizonytalanságát, akkor vagy kineveti és gúnyolódik rajta, vagy összevesznek.

A főszereplő belső bizonytalanságát jelzi az is számomra, hogy pénzfeldobással próbálja megfejteni a saját érzéseit, ahelyett, hogy tisztázná az érzéseit, és ha nehéz is, meghozná a saját döntéseit. Valamint, hogy végül eljut addig, hogy úgy érzi, az egyetlen megoldás számára az, ha antidepresszánsokkal tömi magát.

Szerintem az nem normális, ha egy ember csak úgy tud boldog és nyugodt lenni, ha mesterségesen teszi magát azzá. Ha ehhez bogyók kellenek, az azt jelenti, hogy valami nem oké az életében. Ha beszélhetnék ezzel a nővel, azt tanácsolnám neki, hogy hagyja ott a párját, éljen egy kicsit egyedül, foglalkozzon csak magával, figyeljen a saját gondolataira, érzéseire, és utána csak és kizárólag saját magát nézve döntsön arról, hogy akar-e gyereket vagy sem.

Vagyis ez a történet számomra inkább arról szól, hogy ne hagyd befolyásolni magad a szerelem által sem, ha kell, lépj ki az adott kapcsolatból, hogy tényleg önállóan tudj meghozni egy olyan komoly döntést, mint hogy akarsz-e anya lenni vagy sem. És ez tényleg a te döntésed legyen, ne a társadalomé, ne a győzködő ismerősöké, de ne is a párodé.


3. Másik gyermek

A főszereplőnő, miközben írja a saját regényét, úgy gondol az írásra, akár az anyaságra, a könyveire pedig, mint a gyermekeire. Ez az érzés közel áll hozzám. Én is hiszem, hogy nem feltétlenül csak azzal lehet tenni valamit a világért, hogy gyereket szülünk, és nem feltétlenül csak azzal lehet kiteljesíteni önmagunkat, hogy anyává válunk. A művészet például ugyanúgy életben tartja az ember nevét, akár egy gyerek, a könyvei által egy író legalább annyira halhatatlanná válik, mint egy fennmaradt vérvonallal, amelynek tagjai emlékeznek az elődeikre. A történeteinket is nevelgetjük, formálgatjuk, szép és szomorú pillanatokat kapunk tőlük, valamint vért és verejtéket hullatunk értük.

Amin elgondolkoztam…

Érdekes volt számomra ennek a könyvnek az olvasása. Volt, amikor teljesen megértettem a főszereplőt és a saját életemre levetítve is elgondolkoztam azon, amit mondott, gondolt vagy tett. De volt olyan pillanat is, amikor azt gondoltam, nagyon mások vagyunk még akkor is, ha az adott problémánk közös. Én például sosem bíznék egy fontos döntést, kérdést a szerencsére, nem állnék le egy kamujósnővel, aki csak a pénzemet akarja elszedni és azt hiszem, bogyókat is csak a legvégső esetben szednék, inkább megpróbálnám helyretenni az életemet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Elsősorban azoknak a nőknek, akikben kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, vajon anyák akarnak-e lenni vagy sem.

Kedvenc idézetek:

„A tanárnő erre azt felelte: Kérlek, ne vállalj gyereket! Neki van egy harmincöt éves lánya. Tudtam, hogy a lélekölő robottól és a fájdalomtól próbál megóvni. De hát magának nem az volt élete legnagyobb élménye, hogy született egy lánya? – tettem fel neki a kérdést. Pillanatnyi csend után elismerte, hogy de.”

„ Ha azokra gondolok, akik be akarják tiltani az abortuszt, úgy tűnik, ez csak egyetlen dolgot jelenthet – nem azt szeretnék, ha ez az új ember a világra jönne, hanem azt, hogy az az anya inkább a gyerekneveléssel legyen elfoglalva, mintsem bármi mással. Van abban valami fenyegető, ha egy nő nem a gyerekeivel van elfoglalva. Valamiféle elvarratlanszál-érzés társul hozzá. Vajon mihez kezd helyette? Miféle bajt kever?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Mivel Sheil Heti kanadai, kanadai írónőket keresünk. A leírásból találjátok ki, kiről szól a feladvány és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Leírás a játékhoz:

A huszadik század első felének legismertebb kanadai szerzője, több mint húsz kötetet jelentetett meg. Elsősorban ifjúsági regényeket írt, amelyek majdnem mind ugyanott játszódnak, s az idillinek ábrázolt vidék kedvelt turista célponttá vált. A történeteken és megfilmesített változataikon több generáció nőtt fel. 1993-ban kutatóintézetet neveztek el róla.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 20. Olvasónapló
05. 22. Spirit Bliss - Sárga könyves út
05. 24. Szembetűnő


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. május 20., hétfő

Jessica Townsend: Csudamíves – Morrigan Crow baljós öröksége – Blogturné


A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor folytatása! Az első rész végén Morrigan felvételt nyert a Csudálatos Társaságba, miután legyőzött egy halálos átkot és jó néhány veszélyes próbát kiállt. A kislány boldog, hogy a Társaság tagjai és a Deukalión Hotel lakói között igazi családra és barátokra lelt, de ez a varázslatos világ még számtalan titkot rejt. Ráadásul Nevermoorban a félelem uralkodik, ugyanis emberek tűnnek el! Vajon a Csudamívesek tehetnek róla?
Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjainak folytatásáról, tartsatok velük! Ráadásul, ha ügyesek vagytok, a blogturné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
 

Jessica Townsend Nevermoor sorozatának 2. részét, a Csudamíves – Morrigan Crow baljós örökségét kérdés sem volt, hogy el fogom olvasni. Már az első részt is imádtam, ahhoz hasonló élményt nyújtott számomra, amilyet korábban a Harry Potter-sorozat. Csak remélni tudtam, hogy a folytatás is tartja ezt a színvonalat és érdekességi szintet, de arra álmomban sem mertem gondolni, hogy nemcsak tartja, de jócskán túl is tesz rajta.

Ami tetszett

1. Újabb világrészletek

Már az első részben is nagyon „csudálatos” és izgalmas volt a történetben felépített világ, de a második részben még több érdekességgel egészült ki. Egyfelől megtudhattam, hogy sokkal többféle lény létezik a történetben, mint azt korábban hittem, pl. angyalok, másfelől Nevermoor újabb területeit fedezhettem fel a történet során. Ott vannak a különleges sikátorok, amelyekbe ha belép az ember, furcsa mágikus trükkök nehezítik a továbbjutását, vagy a nevermoori bazár, a Rémséges piac és a Lopott pillanatok múzeuma. Ez utóbbi elsőre érdekesnek tűnik, ám aztán…

És persze ott van a Csuta, a Csudálatos Társaság iskolája, amelybe Morrigan felvételt nyert még az első könyvben. Morrigan megkezdi a tanulmányait, azaz csak kezdené, ugyanis a tanárok, akiknek oktatniuk kéne, inkább akadályozzák. Rettegnek ugyanis Morrigan Csudamíves mivoltától, és ahelyett, hogy megtanítanák kezelni az erejét, jobbnak látják, ha inkább elfojtja azt.

A Csután egyébként számomra az igazgatónő volt a legérdekesebb karakter, de hogy miért, azt meghagyom titoknak. Meg fogtok lepődni, ahogyan én is meglepődtem.

2. Gonosznak születni

A regény egyik nagy kérdése az, hogy a Csudamívesek vajon mind eredendően gonoszok-e. A Csuta egyik tanára megpróbálja elhitetni Morrigannel, hogy a válasz igen. A könyv, amelyet a tanár írt, tele van a korábbi Csudamívesek tetteivel, amelyek között egyetlen pozitív, építő cselekedet sem szerepel. De vajon lehetséges, hogy valaki gonosznak születik? Vagy az, hogy aki hatalmas erőt kap, az előbb vagy utóbb menthetetlenül vissza is él majd vele?

Morrigan kételkedik önmagában, főképp azok után, amit a leggonoszabb Csudamíves, Squall mondott neki korábban. Nagyon tetszett, ahogy Jupiter, Hawthorne és a Deukalión Hotel lakói végig kiállnak Morrigan mellett. Annak ellenére, hogy minden bizonyíték arra utal, hogy a Csudamívesek gonoszok, mégis megbíznak a lányban. Úgy gondolják, hogy ismerik őt, látják, hogy jó ember, és ez elég. A kérdés csak az, hogy igazuk van-e…

3. Titkok és rejtélyek

Ebben a könyvben több titokzatos szálat is kapunk, amelyek végig izgalmassá teszik az olvasást. Egyfelől Nevermoor területén emberek és különféle lények tűnnek el nyomtalanul. Hogy hová lesznek, senki sem tudja, az utánuk való nyomozás pedig nem vezet sehová. Jupiter is részt vesz a kutatásban, aztán mikor a Csuta egyik diákja is eltűnik, Morrigant vádolják meg azzal, hogy ő bántotta.

A Csuta 919. egysége, amelyhez Morrigan is tartozik, furcsa fenyegető leveleket is kap. Az egységnek elvileg családként kéne óvniuk egymást, ám néhány tag tart Morrigantől. Az iskola igazgatója és az elöljárók megparancsolják nekik, hogy őrizzék meg Morrigan titkát, mert ha kiderül, hogy Csudamíves, akkor az egész egységet kirúgják a Csutából. A levelekben viszont az áll, hogy a levél írója elmondja mindenkinek az egység titkát, ha a tagok nem hajtanak végre különböző feladatokat.

Squall is visszatér persze, és még mindig nagyon titokzatos a karaktere. Azt állítja, hogy Morrigannek és neki össze kell fogniuk egy mindkettejükre veszélyes, nagyobb ellenséggel szemben. De vajon ki lehet ez az ellenség? Létezik egyáltalán Squallnál gonoszabb és veszélyesebb ember vagy lény a világon, vagy ez is csak a Csudamíves hazugsága?

Az eltűnések titkát félig sejtettem olvasás közben, viszont a levél titkával sikerült rendesen meglepni. Szóval olvasás közben ért némi sikerélmény, de közben egyáltalán nem volt kiszámítható a történet számomra.

Amin elgondolkoztam…

Hol van a következő könyv? A Nevermoor-sorozat továbbra is előhozza belőlem azt a kellemes érzést, amit anno a Harry Potter-kötetek olvasása közben éreztem. Bekebelez a csudák világa, együtt kalandozok a karakterekkel, veszélyek és varázslat vesz körbe, és mindezt úgy élvezem, akár egy kíváncsi és érdeklődő mugli, aki most találkozik először a mágiával. Szóval alig várom, hogy a kezemben legyen a harmadik könyv is.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki néhány órára szeretne elmerülni a csudák világában, és elfelejteni kicsit a szürke, mágia nélküli valóságot.

Kedvenc idézetek:

„– Figyelj rám, Mog. Tudom, hogy a Csudamívesek lehetnek jók. – A pártfogója előrehajolt, és komoly, fürkésző pillantást vetett a lányra. – Tudom, mert ismerlek téged. Te Csudamíves vagy, és te jó vagy. Nekem ennél több bizonyíték nem kell.”

„– Jó, van pénzetek? – kérdezte Dave a fiait és Morrigant. – Helyes. Vigyázzatok rá, a bazárban sok a zsebes. Pontban éjfélkor itt találkozunk. Egy másodperccel sem később, értve? Ha éjfélre nem vagytok a Keleti kapunál, utánatok küldöm anyátokat, aki a nyílt utcán fog előadni egy monodrámát egy nőről, aki elvesztette a gyerekeit, amibe beleőrül, és a végén mókusnak képzeli magát. Stimmt?
Morrigan nevetett, de Homernek és Hawthorne-nak elkerekedett a szeme.
– Anya, könyörgök, ne énekelj! – kérte Hawthorne.
– Nem ígérhetek semmit, fiam – bökött rá a mutatóujjával Cat. – Úgyhogy jobb, ha éjfélre visszaértek, halljátok?”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Kolibri kiadó újdonságai között jó pár tetszetős borítót találtunk, amikor a szemünkbe ötlött a frissen megjelent Csudamíves… és bizony a bloggereink köztudottan szeretik a szép könyvborítókat, ezért a mostani feladatunkban borító részleteket kell felismernetek! Találjátok ki, hogy melyik könyvhöz tartozik a borító, és írjátok be a könyv címét a megfelelő helyre a rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 22. Always Love a Wild Book
05. 24. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
05. 26. Könyv és más
05. 28. Hagyjatok! Olvasok!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2019. május 19., vasárnap

Szép Zsolt: Kárpát walzer – Blogturné


Szép Zsolt bemutatkozó regénye, a Kárpár Walzer az Osztrák-Magyar Monarchiába kalauzol el bennünket, de nem épp a megszokott módon! Egy erényes nevelőnő életveszélyes kalandjain keresztül ismerkedünk meg a korabeli Budapest sötét oldalával, és egy titokzatos renddel, akik mágia és varázslat segítségével védik meg az világot a gonosz eljövetelétől. Tartsatok velünk ebben az elképesztő kalandban és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából! 

Amikor Szép Zsolt Kárpát Walzerét ajánlották olvasásra, felmentem a Moly.hu-ra, és elolvastam néhány feltöltött idézetet a könyvből. Azok ígéretesnek tűntek, ezért úgy éreztem, megér egy próbát a történet.

A regény az 1860–70-es években játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia területén, és egy történelmi alapokon nyugvó fantasy. Körmöczi Zsuzsanna nevelőnőként dolgozik a rokonainál. A család egyik barátja váratlanul arra kéri, hogy mikor a család Fiumébe utazik, Zsuzsanna vigyen magával egy metronómot, és azt adja át egy bizonyos személynek. A problémák ott kezdődnek, amikor valaki megzsarolja Zsuzsannát, hogy ha nem neki adja át a metronómot, akkor a neveltjének baja esik… Vajon mi jelentősége van egy ránézésre egyszerű tárgynak? Miért ölnének és halálnak meg miatta bizonyos emberek? Milyen gonosz erők munkálkodnak a háttérben, és milyen jók, akik le akarják győzni a gonoszt?

Ami tetszett

1. Minőségi, izgalmas

A szöveg szépirodalmi szintű, igényes, profi, a nyelvezet tökéletesen illik az 1860–70-es évekhez, jól hozza az akkori stílust, és ezáltal átélhetővé, hihetővé válik a történet. A szépirodalmi stílus ellenére egyáltalán nem nehéz olvasni a szöveget szerintem annak sem, aki úgy alapjában véve nincsen jóban a szépirodalommal. Ez pedig annak köszönhető, hogy a történet végig izgalmas, fordulatos, a karakterek pedig érdekesek, jól felépítettek.

Őszintén szólva, olvastam már jó néhány kortárs magyar írótól, de ennyire jól kidolgozott, aprólékosan felépített, minőségi történet ritkán kerül a kezembe. Látszik rajta, hogy rengeteg munka van benne, az író utánanézett az adott korszak apró érdekességeinek is, kitalálta, hogyan építse bele a valós történelmi korszakba az általa kitalált fantasyszálat, és mindezt olyan formába öntötte, ami megüti a szépirodalmi szintet, de olvasás közben az ember tövig rágja a körmét.

2. Kirakós darabok

A titokzatos Réd-Allmáry gróf egyfajta „sereget” gyűjt maga köré, hogy felkutassák és elpusztítsák a Lúdvércet. Ez a démoni lény belebújt egy emberi nő testébe, és őt felhasználva próbál kaput nyitni a világunkba a legfőbb gonosznak, akit szolgál. Persze, hogy ki a megszállt nő, azt sem mi, sem a főszereplők nem tudják egy jó ideig. Nagyon tetszett, hogy rögtön belecsöppentünk egy adott helyzetbe, azután szép lassan kaptuk meg az előzményeket, és fejezetről fejezetre állt össze szépen a kép. A „sereg” tagjait a jelenben ismerhetjük meg először, aztán vissza-visszaugrunk a múltba, hogy megtudjuk, kik is ők, milyen emberek, milyen életet éltek, mielőtt találkoztak volna a gróffal, hogyan keveredtek mellé, és miért is segítenek neki.

Nagyon változatos élettörténeteket kapunk, amelyeket részletesen kitalált az író, és amelyeknek köszönhetően megismerhetjük a karakterek jellemét. Külön kiemelném, hogy nemcsak a pozitív karakterek múltjába nyerhetünk bepillantást, így a negatív szereplők is összetetté válnak.

Akárcsak a szereplők kiléte, a fantasyszál is apránként áll össze az olvasók számára. Először csak egy rémisztő, de rövid bevezetőt kapunk, aztán ahogy kezdjük megismerni a főszereplők életét, hosszabb-rövidebb időre néha meg is feledkezünk arról, hogy nem egy történelmi regényt, hanem egy misztikus történetet olvasunk. Mindezt csak azért, hogy a legváratlanabb pillanatokban csapjon le ránk a gonosz. Aztán végül kiteljesedik ez a szál is, és pont a megfelelő helyen veszi át az irányítást a történetben.

Ne egy ifjúsági fantasyre számítsunk! Itt a gonosz tényleg gonosz, az ember pedig borzongva olvas róla, és örülhet, ha éjszaka nem bukkan fel álmaiban a regény történetének egy rémálomváltozata. A szereplők sem halhatatlanok, még a főszereplők sem. Szóval aggódhatunk rendesen, kik élik meg a könyv utolsó oldalát, és kik nem.

3. Karakterek

Ha valaki megkérdezné tőlem, ki volt a kedvenc karakterem a könyvből, nem tudnék rá válaszolni. Mert mindegyiküket bírtam és/vagy érdekesnek találtam valamiért. Még a gonosz karaktereket is. Persze ez utóbbiak nem voltak szimpatikusak, utáltam és megvetettem őket, de izgalmas volt róluk olvasni. És hát ilyen a jó gonosz karakter, utálja az ember, de mégis kell ahhoz, hogy a történet izgalmas legyen.

Ki kell emelnem Rudner Edmondot, aki bár elég undorító és szemét egy alak, mégis érdekes volt az az út, ahogyan eljutott a romlásba. Ugyanis a testvéri szeretettel kezdődött az egész, az adta meg a lökést a gonosz oldalra. Egyébként nagyon jól párhuzamba és egyben ellentétbe lehet állítani Kiss-Zombory Arnóttal, akit szintén a testvéri szeretet miatt elkövetett tett indított el a saját útján, ám ő pont az ellenkező, jó oldalt választotta.

Körmöczi Zsuzsanna karaktere is nagyon tetszett, mert igazi személyiségfejlődésen ment keresztül. Az elején egy naiv fiatal nő volt, akit ha értek is tragédiák és voltak hétköznapi gondjai, mégis egyfajta védőburokban élhetett a rokonai házában. Aztán bedobták a mélyvízbe, olyasféle borzalmakat kellett átélnie, amik sok nőt megtörtek volna, ám őt megerősítették.

Amin elgondolkoztam…

Az elején nem igazán értettem, hogy Zsuzsannát miért is rángatták bele ebbe az egész ügybe, hiszen egy átlagember, akinek se harci tudása, se mágikus ereje, sem semmiféle más tudása nincsen, ami segíthetne elpusztítani a Lúdvércet. De szerencsére minden kérdésemre választ kaptam végül, nem volt olyan felmerülő kétségem, ami ne lelt volna magyarázatra a könyvben azt az érzést hagyva nekem, hogy az író valamit nem gondolt át alaposan.

Persze titkok maradtak a második kötetre is, nem kevés. Úgyhogy nagyon kíváncsian várom a folytatást!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy szépirodalmi minőségű, izgalmas, fordulatos, kalandos, történelmi alapokon nyugvó fantasyt olvasni.

Kedvenc idézetek:

„– Játszik velem az úr? – szólította meg Bernadett a fák árnyékában hűsölő Arnótot. A kapitány először nem is figyelt, majd azután azt hitte, másnak szánták a kérdést. Mikor azonban újból megismételte a kislány, jóval hangosabban, mint az előbb, felkapta a fejét.
– Engem kérdez a kisasszony? – kérdezte Arnót, mintha más is lett volna rajtuk kívül a kúria parkjában. A férfi körbenézett, és valóban csak ketten voltak itt. Nem mondhatni, hogy örült a váratlan felkérésnek.
– Igen, kapitány, önt – válaszolta Bernadett, miközben lábával aprót toppantott. – Vagy azt hiszi, hogy képzeletbeli barátnőimmel társalkodok éppen?
A gyerekek gyakran nagyon őszintén tudtak válaszolni. Arnót is meglepődött rajta, hogyan vág a nyelve a gróf úr lányának, miközben szúrós szemekkel méregette. Hosszú, vörös haja volt, csodálatos göndör fürtökkel megáldva, amely még jobban kihangsúlyozta akarnok természetét, ahogyan a halványkék, szinte fehér színű fodros ruhácskája is. A fején kicsiny kalapot hordott, így védte sűrűn szeplős arcát az erős napsugaraktól.
– A világért sem feltételeznék ilyesmit kegyedről.
– Ennek örülök. Akkor játszik velem?
– Nem is tudom… Mit szeretne játszani?
– Van két karikám, egy piros és egy kék színű. Az egyiket maga hajtaná ezzel a pálcával, a másikat pedig én, de igényt tartok némi előnyre, mert látszik, hogy maga erős ember, így könnyen győzhet.
– És az tilos?
– Természetesen! Hiszen ön egy úriember, és mint ilyen, elsődleges dolga, hogy a fiatal kisasszonyok kedvében járjon.
Arnótnak azonban magányra volt szüksége.
– Értem – válaszolta. – A legnagyobb sajnálatomra nem tudok most játszani, mert fáradt vagyok. Talán majd máskor.
– Rendben! – sértődött meg Bernadett. – El kell mondanom, hogy csalódnom kellett! Ahelyett, hogy jönne velem játszani, inkább itt gubbaszt a fa árnyékában és fecsérli az idejét! Hogy lehet fáradt, amikor nem régen ébredt fel? Pedig nagyon szórakoztató a játék, nem tudja, mit hagy ki. További jó szomorkodást kívánok!
Azzal idősebb kisasszonyokat utánzó, finom járással elindult vissza a házhoz, miközben közel sem úrinőként viselkedett, mert a nyakába akasztotta a karikákat. Arnótot akaratlanul nevetésre ingerelte az úri korzózás ilyen bámulatos paródiája. Furcsa teremtésnek vélte a felnőni nem akaró kishölgyet.”

„– Milyen elégedettek itt az emberek – tette szóvá Arnót. – Mintha mindenki szívvel-lélekkel dolgozna a gróf javainak gyarapodásán.
– Elégedettek is – felelte büszkén az intéző. – A méltóságos úr, minden sikerrel eladott állat után arányos részesedést ad a parasztoknak, akiknek így érdeke, hogy a gazdaság a legjobban működjön.
– Részesedést a haszonból? – ilyet sem hallott még a néhai kapitány. – Nem kapnak-e vérszemet ezek az ágrólszakadtak, amiért így bánik velük az úr?
– Dehogy kapnak! Csak nézzen körbe Kiss-Zombory úr! Ilyen odaadó parasztokat, akik ennyire szeretik am unkát, ugyan hol találna még az országban? Jó a dolguk ezeknek, és ezzel tisztában is vannak! (…)”

„– Nem értek a politikához – szabadkozott Zsuzsanna. – Az a férfiak dolga.
– Én nem így gondolom, bár ezekkel az ideákkal sokakat, ha nem egyenesen mindenkit megbotránkoztatok – nevetett Delilovics úr. – Az én kis pártom éppen az egyenlőség jegyében küzd, legyen az bármely pontja a társadalomnak, a hatalomnak vagy éppen a közéletnek. Hallott már a kisasszony a feminizmusról, a nők egyenjogúságáról?”

„– De mára sokkalta lényegesebbé vált, hogy rohanjunk – Kardocsát nem tudta kizökkenteni. – Hogy legyőzzük az időt mindig és mindenhol. A gyorsaság, sietség és a kapkodás lett a fontos, hogy minél előbb elérjük céljainkat, hogy napokat, órákat és perceket nyerjünk. A fejlődés, a modern kor technikája elveszi a valódi szépséget, megfoszt minket a részletek megfigyelésétől, az alaposságtól, az idő és a pénz egyre nagyobb úr lesz a földkerekségen.
– De hát a fejlődés jó! – Arnótot újból meglepte, hogy az öregnek milyen kiforrott gondolatai vannak a világ dolgairól egyszerű útkaparó létére. – Gondolom, azért jajgat ennyire, mert félti a munkáját.
– Dehogy féltem, csak látom, ahogy a fejlődés megfoszt minket az élettől, önmagunk megismerésétől, a jó Isten szavától. Rohanunk, szaladunk, tiszta fejetlenség az egész, közben semmire sem figyelünk.”

„– (…) Maguk férfiak, azt hiszik, hogy az egész világ a kényükre, szórakozásukra virul és annak virágaiból kedvükre szakíthatnak, és nem zavartatják magukat, ha közben mindent eltipornak. Hát nincs magukban egy szemernyi tisztesség sem vagy egy fikarcnyi becsület? (…)”

„– Velem együtt hurcolták ide, a sorstársam, és félek, hogy bajban van. Maguk mehetnek, ha félnek, de én biztosan nem fogom magára hagyni.
Iwónak más sem kellett, minthogy a kisasszony gyávának titulálja.
– Én félni? – sértődötten felszisszent. – Én lengyel vagyok, féljen az, aki az utamba kerül! – azzal kilépett a szobából.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Kárpár Walzerben nemcsak a mágia, de megtörtént események, létező helyszínek is fontos szerepet kaptak. Ezúttal a regényben szereplő fontos budapesti helyszíneket kell kitalálnotok és beírni a Rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

A főváros második állandó hídjaként 1872 és 1876 között épült, 1876. április 30-án avatták fel. Tervpályázatát 1871-ben írták ki, melyen az első díjat Ernest Goüin francia mérnöknek ítélték, és a Societé de Construction de Batignoles nyerte el a szerződést a híd megépítésére.
  

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 20. Kelly és Lupi olvas
05. 22. Könyv és más




Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. május 16., csütörtök

Alastair Fothergill–Keith Scholey: A mi bolygónk – Blogturné


A Netflix azonos című természetfilm-sorozatához hasonlóan A mi bolygónk című kiadvány nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megmutassa, mennyire csodálatos és egyben törékeny földünk élővilága, amelyen egyre láthatóbb jelei vannak a felelőtlen emberi beavatkozásoknak. A könyv amellett, hogy feltárja olvasói előtt az összefüggéseket és a pusztítás mértékét, egyben megoldásokat is javasol ahhoz, hogy bolygónk élővilága meggyógyulhasson – mielőtt még túl késő lesz. Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével ezen a bolygót átszelő utazáson és nyerjétek meg A mi bolygónk egy példányát! 

Alastair Fothergill és Keith Scholeytől A mi bolygónk című könyvet két okból szerettem volna elolvasni. Az egyik, hogy David Attenborough írta hozzá az előszót, és mivel az általa írt Egy ifjú természettudós történetei című könyv is nagyon tetszett, és tisztelem a munkásságát, ezért úgy véltem, amihez a nevét adta, az csak érdekes lehet. A másik, hogy bár sok ember behunyja a szemét, a globális katasztrófára már nem mondhatjuk azt, hogy oké, lesz egyszer, de tutira nem a mi életünkben. Mert már itt van. Meg fogjuk mi is szenvedni. És érdekelt, hol is tart pontosan a bolygónk ebben a katasztrófában, és esetleg mi mit tudnánk tenni azért, hogy csökkentsük a károkat.

Ami tetszett

1. Szomorúan gyönyörű

A könyv kivitelezése igazán minőségi és gyönyörű. A benne lévő fotók egyszerre csodálatosak és szomorúak. Vagy mert olyan állatokat és tájakat láthatunk rajtuk, akiket/amiket nem biztos, hogy sokáig láthatunk még, vagy mert azok az állatok éppen szenvednek a mi fogyasztói társadalmunk felelőtlensége és a kapitalista világot vezető urak pénzéhsége miatt.

A képek mellé rövidke magyarázatokat is kapunk, hogy pontosan tudjuk, mit is látunk éppen. Emellett vannak a könyvben egyéb a megértést segítő apró illusztrációk is, amelyeken pontos adatokat láthatunk egy-egy témában.

2. Fontos téma

Ha valaki globális klímakatasztrófáról beszélt korábban, mindenki csak elnézően mosolygott és valódi meggyőződés nélkül bólogatott, mert túlbuzgó bolondnak tartották az igazmondókat. Csak az elmúlt években kezdenek tömegével rájönni az emberek, hogy igen, bizony baj van, és nem kicsi. Már érezzük a bőrünkön, és ennél már csak rosszabb lesz. A kérdés csak az, hogy mennyire. Ha teljesen nem is fordíthatjuk vissza az összes kárt, még megálljt parancsolhatunk, és megakadályozhatjuk a további károkat. De ehhez most kéne lépni, és nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem nagyon határozottan.

Az első lépés az, hogy ismereteket szerzünk a helyzetről és a bolygóról, amelyen élünk, de oly kevéssé ismerjük. Bár egyre több ember érzi, hogy baj van, fogalmunk sincs annak összes okáról, összetettségéről, és arról, mit lehetne tenni.

Ez a könyv nemcsak gyönyörű, hanem olyasféle tudást ad át, amelyre nagy szükségünk van. Mindenkinek. Pontosan levezeti, hogy mely területen milyen hatással volt az emberi tevékenység a földekre, vizekre, ez hogyan hatott ki a növényekre és az állatokra, a táplálkozási láncra, és hogyan hathat (vagy már hat is) ki az emberek életére. Viszonylag értelmes és művelt embernek tartom magam, de még én is rácsodálkoztam, mennyi mindent nem tudok a témáról.

Például azt tudtam, hogy gátakkal és egyéb módokon irányítani próbáljuk az édesvizű folyóinkat, pl. azért, hogy iható víz folyjon a csapjainkból. De arról fogalmam sem volt, hogy rengeteg olyan gát és a vizeket befolyásoló építmény is van, amelyek borzalmasan károsak a természetre nézve, és semmiféle hasznot nem hoznak az embernek. A kapzsiság vagy ostobaság folytán kezdték el építeni ezeket, és vagy félbemaradtak, vagy kiépültek, de feleslegesen. Ezeknek az elbontását néhol már megkezdték, de az összest le kéne bontani minél hamarabb.

Az is durva, hogy egyesek a hasznot látják bizonyos katasztrofális természeti változásokban. Pl. azért, mert az adott hely eddig elzárta előlük az értékes ásványokat, szénhidrogéneket, ám most kibányászhatóvá válna számukra. Ez a fajta kapzsiság egyszerűen undorító.

3. Érdekes és hasznos tudás

Amellett, hogy milyen folyamatok is játszódnak le most a bolygónkon, sok egyéb tudásanyagot is kapunk a könyvből. Azt, hogyan élnek egyes állatok, mit esznek, mivel telnek a mindennapjaik, hogyan gondoskodnak az utódaikról és hasonlók.

Bár az embert elszomorítja az, ami ezekkel az állatokkal történik, közben mégis érdekes bepillantást nyerni az életükbe. Reméljük, hogy ez a könyv nem válik valamiféle állati történelemkönyvvé a jövő számára, amelyből már nem létező állatokat ismerhetnek meg a túlélő emberek (már ha lesznek…), hanem bejön a könyvben érezhető pozitív világlátás, reménykedés, és helyrehozzuk, amit elrontottunk.

Amin elgondolkoztam…

A napokban láttam egy videót Facebookon. Egy különleges hologramtechnikával különböző állatokat (fóka, rozmár, orrszarvú, jegesmedve, delfin stb.) vetítettek ki egy családnak (apa, anya, két pici gyerek). Olyan volt az egész, mintha az adott állatok valóban ott lettek volna az orruk előtt. Elsőre az futott át az agyamon, hogy milyen fejlettek és ügyesek vagyunk, hogy már ilyesmit is létre tudunk hozni. Aztán a következő gondolatom az volt, hogy lehet, hogy 3-5-10 év múlva ezeket az állatokat már csak így láthatja bárki is. Mivel ki fognak halni.

A könyv írói úgy látják, még tehetünk ez ellen. Ha nem is tudunk mindent visszafordítani, megállíthatjuk a folyamatot, és megmenthetjük a veszélyben lévő növényeket, állatok és persze önmagunkat. Csak rajtunk múlik, hogy igazuk lesz-e…

Kinek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek. Szó szerint. Mindenkinek szüksége lenne rá, hogy végigolvassa az elsőtől az utolsó betűig.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Bolygónk élővilágának fenntartását biztosítja a fajok sokfélesége és ezen fajok egymással való kapcsolata. A játékban ezúttal olyan élőlények képeit és jellemzéseit találjátok az állomásokon, amik nélkül igen hamar felborulna az élőhelyük ökoszisztémája. A feladat – miután beazonosítottátok a képen szereplő egyedet – , hogy megírjátok nekünk, milyen, ember által előidézett ártalmak érik napjainkban ezeket az élőlényeket?
Példa: ha mondjuk a szélesszájú orrszarvú szerepel a képen, akkor a Rafflecopterbe azt kell beírni, hogy orvvadászat.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép és leírás a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 11. KönyvParfé
05. 13. Dreamworld
05. 15. Spirit Bliss a Sárga könyves út
05. 17. Nem félünk a könyvektől

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2019. május 14., kedd

Rainbow Rowell: Szív küldi – Blogturné


A Scolar kiadó jóvoltából nemrég megjelent a Fangirl és az Eleanor ​és Park írónőjének legújabb regénye, Szív küldi címmel. A történet középpontjában Lincoln van, aki kettesben él az édesanyjával és szócsatákat vív jóval monogámabb nővérével. A férfi munkája az, hogy internetbiztonságisként egy lapkiadó dolgozóinak az e-mailjeit olvassa minden éjszaka, vagyis azokat, amik valami csúnya vagy tiltott szót tartalmazva a megjelölt e-mailek között landolnak. Lincoln eléggé unja a munkáját, ám élvezettel olvassa Beth Fremont és Jennifer Scribner-Snyder levelezését. A két szabadszájú nő humorosan, önirónikusan és vidáman ír egymásnak mindennap, és pontosan tudják, hogy valaki olvassa a leveleiket. Mire Lincoln észbe kap, beleszeret Bethbe…
Tartsatok bloggereinkkel, és tudjátok meg, hogy ők mit gondolnak a regényről. A turné végén pedig a kiadó jóvoltából kisorsolunk köztetek 3 példányt a Szív küldi c. regényből! 

Rainbow Rowell Szív küldi című könyve egy romantikus regény. Aki ismer, tudja, hogy ez nem a kedvenc terepem, azért akartam mégis elolvasni a történetet, mert egy lapszerkesztőségben játszódik, és mivel a valóságban én is egy ilyen helyen dolgozom, kíváncsi voltam, hogy külföldön vajon milyen is lehet egy lapkiadónál.

A történet egyébként egy Lincoln nevű srácról szól, aki internetbiztonságis a lapkiadónál, vagyis figyeli a szerkesztőség belső levelezését, és ha valami szabályzatba ütközőről ír az egyik dolgozó, akkor figyelmezteti őt. Betht és Jennifert is figyelmeztetnie kéne, ám ő annyira belefeledkezik a lányok egymással való levelezésébe, hogy végül egyfajta barátként tekint rájuk, majd Bethre kicsit többként. De vajon lehet-e szerelmes egy férfi egy olyan nőbe, akit még soha nem látott, csak a gondolatait olvasta?

Ami tetszett

1. Mintha otthon lettem volna

Sok olyan könyvet olvastam már, ami olyan környezetben játszódik, amit viszonylag jobban ismerek. A kiadók világában, az írók világában, az újságírók világában. Sajnos a legtöbbször csalódnom kellett, mert mindig azt éreztem, hogy a leírtak egyáltalán nem reálisak. Az adott írók valószínűleg azelőtt soha nem pillantottak még be az adott közeg életébe, működésébe, csak leírták azt, ők hogyan képzelik az egészet.

A Szív küldi talán az első kivétel. Miközben olvastam, mintha a megszokott munkahelyi környezetemben ücsörögtem volna. Otthonos volt. Reális volt. Amikor pl. Jennifer arról beszél, hogy a mozgószabályról vitatkozott valakikkel, Beth pedig megkérdezi, hogy az meg mi, és azt a választ kapja, hogy olyasmi, amit csak ők (az olvasószerkesztők és korrektorok) ismernek, senki más, és rajtuk kívül nem is érdekli a kutyát sem, akkor hangosan felnevettem. Ugyanis mi pontosan ugyanezt szoktuk mondani odabent. A mozgószabály az, amit csak mi ismerünk, és mások azt sem tudják, hogy létezik, de ha tudnák, akkor sem izgatná őket.

A hangulat is hasonló odabent. Pl. nekem is van egy kolléganőm, akivel majdhogynem ugyanolyan baráti kapcsolatban vagyunk, mint Beth és Jennifer. Az egyetlen különbség, hogy sajnos (vagy éppen szerencsére), utánunk nem kémkedik egy Lincolnhoz hasonló helyes pasi…

2. Ismerős gondok

Lincoln karaktere nagyon szépen fel van építve. Hatalmas csalódás érte az egyetemen, így miután lediplomázott, hazaköltözött az édesanyjához. Először jól elvan ott, dolgozik, pénzt keres, az anyja főz rá, de egyébként nem szól bele a dolgaiba. Aztán szép lassan elkezdi azt érezni, hogy valami mégsem oké, valami hiányzik az életéből. Próbálja kibogozni a múltjában kapott sebeket, amelyek kihatással vannak a jelenbeli jellemére és döntéseire, és közben igyekszik rájönni, hogyan teljesítse ki az életét.

Azt hiszem, a szülő(k)től való elszakadás érzelmi, anyagi és egyéb problémáival sokan találkoztunk már személyesen. Épp ezért olvasás közben szerintem teljesen át lehet érezni Lincoln érzéseit, és elgondolkoztatja az embert az, ahogyan a srác igyekszik magára találni, és felfedezni a saját útját.

Fordítva is igaz a dolog, Lincoln anyja helyébe is könnyen bele tudja élni magát az olvasó, főképp, ha már van gyereke, és átérzi, milyen nehéz hagyni, hogy kirepüljön véglegesen a fészekből.

3. Szimpi nők

A romantikus regényekkel általában az a bajom, hogy a főszereplő lányok, nők irritálnak. Valahogy annyira csajosak, nőcisek, vagy nem is tudom, mi a legjobb szó rá, hogy attól én szó szerint rosszul vagyok. Na, itt nem ez a helyzet, hála az égnek! Beth és Jennifer nőies nők, de valós problémáik vannak, nem az életük legnagyobb gondja, hogy letört a műkörmük. Tele vannak élettel, humorral, és igen, fájdalommal, bizonytalansággal és párkapcsolati nehézségekkel is.

Jennifer anyasággal kapcsolatos félelmei nagyon aktuálisak azt hiszem, a mai világban. Baj, ha nem akar egy nő gyereket? Tényleg nem akar? Mi van, ha a férjével nagyon szeretik egymást, de ebben a kérdésben ellentétesen éreznek és gondolkoznak?

És hát, Beth párkapcsolata is hasznos példa az olvasó nőknek, lányoknak. Egy olyan férfival van együtt, akinek az élete a zene, és sosem akar megállapodni. Elég a szerelem, a vágy ahhoz, hogy boldog legyen az ember, ha közben nem kapja meg azt a másiktól, amire valójában szüksége van?

Amin elgondolkoztam…

Nagyon érdekes volt, hogy a könyvben Lincoln az, akinek elsőként Beth lelke tetszik meg, és úgy szeret bele, hogy azt sem tudja, hogy néz ki a nő. Ezzel szemben Bethnek először külsőleg tetszik meg Lincoln, holott fogalma sincs róla, milyen ember. Kicsit másképp szokott ez lenni általában a valóságban, de tetszik, hogy a könyv bemutatta, a férfiak is bele tudnak szeretni pusztán egy szép női lélekbe, és a nők is képesek a fizikai vonzalomra anélkül, hogy ismernék az adott férfi személyiségét.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik egy kellemes, reálisan felépített romantikus történetre vágynak, ami nem csöpögős, nem nyálas, hanem olyan pont jó.

Kedvenc idézetek:

„– Cigiszagod van – jegyezte meg Jake, miközben bekászálódott Lincoln kocsijába. – Cigizel?
– Nem, koncerten voltam az este.
– Ahol cigiznek? Meg isznak? – kérdezte a hatéves gyerek.
– Voltak, akik ittak meg cigizte – felelte Lincoln. – De én nem.
Jake szomorúan ingatta a fejét.
– A cigi öl.
– Így van – felelte Lincoln.
– Remélem, nem megy át rám a füstszag. Holnap iskolába kell mennem.”

„Beth Jennifernek: Mi az a mozgószabály?
Jennifer Bethnek: Maradjon ez az olvasószerkesztők titka.
Beth Jennifernek: Nem is tudtam, hogy az olvasószerkesztőknek vannak titkaik.
Jennifer Bethnek: Viccelsz? Az olvasószerkesztők minden tudománya titok – alapból, ugyanis senki mást nem érdekel.” 

Beth Jennifernek: Miért hánykolódsz álmatlanul az ágyadban, és gondold azt, hogy szörnyű alak vagy?
Jennifer Bethnek: Hogy gondoljak valamire, amikor nem tudok aludni. Van, aki birkákat számol. Én öngyűlölök.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 



Nyereményjáték:

Rainbow Rowell nevét szerencsére elég sokan ismerik hazánkban, így arra gondoltunk, hogy egy könnyű feladatot kaptok tőlünk, ami az írónő által írt karakterekhez kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy regényszereplőt, és az a feladatotok, hogy megtaláljátok a párját. A rafflecopterbe írjátok be, hogy melyik állomásokon voltak az azonos illusztrátor által megalkotott párok (Pl.: 3. állomás + 6. állomás vagy Blog neve1 + Blog neve2), ám mivel valaki pár nélkül marad, be kell írnotok annak a KARAKTERNEK a nevét, aki hoppon maradt a megfelelő rubrikába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
05. 08. - Sorok között
05. 10. - Angelika blogja
05. 12. - Deszy könyvajánlója
05. 14. - Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 16. - Könyvvilág
05. 18. - Hagyjatok! Olvasok!
05. 20. - Könyv és más
05. 22. - Kelly és Lupi olvas
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz