Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. február 26., kedd

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése


Emily M. Danforth Cameron Post rossz nevelése című könyvét elsőként a kiadó Facebook-csoportjában szúrtam ki magamnak, azután személyes ajánlást is kaptam hozzá, úgyhogy azonnal le is csaptam a lehetőségre, hogy elolvashassam.

Ami tetszett:

1. Megkaptam végre, amire már régóta vágytam

Nemrég egy facebookos beszélgetésnél felmerült, klassz, hogy mostanság megjelenik egy csomó LMBTQ regény, de kicsit bánom, hogy 99%-uk férfiakról szól, és a nők szemszögéből nem lehet megismerni ezt a témát. Már nagyon régóta vágyom arra, hogy végre megjelenjen egy olyan regény, ami női oldalról mutatja be a homoszexualitást, és a történet kivitelezése is kiváló minőségű. És most végre megkaptam! A Cameron Post rossz nevelése pontosan azt adta nekem, amire már évek óta éheztem, szóval nagyon boldoggá tett az Athenaeum Kiadó azzal, hogy megjelentette.

2. Élő karakterek

Cameron Post kislány még, amikor megismerhetjük, és a szemünk előtt válik fiatal tinédzserlánnyá. Vele együtt élhetjük át az első csók élményét, amelyet megkeserít élete legnagyobb tragédiája, a szülei halála. Végigkövethetjük, hogyan ismerkedik önmagával, az érzéseivel, a világgal, a szerelemmel. Hogyan próbálják meggyűlöltetni vele önmagát a kedvesség és gondoskodás álcája mögé bújva. Átélhetjük vele a boldogságot, a fájdalmat, a félelmet, a bizonytalanságot.

Cameron Post ezáltal olyan, mintha élne. Mintha a barátunk lenne. Én legalább is ezt éreztem olvasás közben. Amikor félbe kellett hagynom a történetet valami miatt, akkor is Cameronon gondolkoztam, és amikor a könyv utolsó oldalára értem, máris hiányzott, hogy továbbra is az élete része legyek, és tudjam, mi történik majd ezután vele. Többször is eszembe jutott, hogy bárcsak leülhetnék beszélgetni Cameronnal, hogy elmondjam, mit is gondolok arról, ami vele történik. Hogy biztosítsam róla, nem bűnös, nem rossz ember, és nem kell gyűlölnie önmagát.

Kevés olyan könyvet olvasok, amelyben a valójában nem létező főszereplőt végül a barátomnak érzem, tényleg megszeretem, de ez azok közé tartozik.

3. A pokolba vezető út

Cameront egy átnevelőtáborba küldi a nagynénje, miután kiderül, hogy Cam a lányokhoz vonzódik. A nagynéni, az átnevelőtáborban dolgozó emberek nem velejükig gonoszak, csak ostobák, szűk látókörűek és bigottak. Épp ezért nem lehet igazán gyűlölni és megvetni sem őket, maximum haragudni rájuk, hogy az ostobaságukkal fiatal emberek életét nyomorítják meg. Olvasás közben végig az a mondás járt a fejemben, hogy: „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Itt is erről van szó.

A nagynéni és az átnevelők valóban hisznek abban, hogy Cameron bűnös, és ha nem segítenek rajta, akkor a pokolba fog kerülni. Ám a jó szándékukkal szó szerint tönkreteszik ezeket a gyerekeket. Mert aki melegnek született, azt nem lehet átnevelni. Vagy hazugságban éli majd le az életét, és ebben megy tönkre lelkileg, vagy feladja az egészet, és véget vet az életének. Olyan lehetőség nincsen, hogy egy meleg heteróvá változik, és valóban boldogan él az ellenkező nemű társa mellett.

Azzal viszont, hogy az írónő nem velejéig gonosz szörnyeknek állítja be az átnevelőtábor dolgozóit, talán még inkább valószerűvé, hitelessé és borzongatóvá teszi a történetet. Mert a homofób vallásos emberek nagy része alapjában véve nem velejéig gonosz ember, egyszerűen csak rosszul értelmezi a saját istene szavait, merev, az új információk elől elzárkózó és elvakultan hisz. A szomorú és ijesztő az, hogy talán az ilyen „békés” homofób emberek sokkal veszélyesebbek, mint a gyűlölködő, nyálfröcsögő homofóbok, akik maximum félelmet váltanak ki másokból. Mert ha valaki kedvesen, a szeretet álcája mögé bújva próbál meggyőzni valakit arról, hogy bűnös, sokkal nagyobb az esélye arra, hogy átmossa az illető agyát, és tényleg elhiteti vele ezt.

Hiszen egy meleg embernek szinte csak hátránya származik abból még most, a 21. században is, hogy meleg. Senki nem vágyik arra, hogy a családja kitagadja, hogy attól kelljen félnie, kirúgják a munkahelyén, hogy titkolnia kelljen, kit is szeret, mert ha nem, akkor megszólják, leköpik, megverik. Épp ezért, ha valaki szeretettel közeledik egy lelkileg sebzett meleg felé, és azt mondja neki, ő képes átnevelni, és visszaadni neki a családja szeretetét, a biztonságérzetét, nagy az esély rá, hogy az adott személy el fogja ezt hinni, mert el akarja hinni. Aztán persze egy idő után jönnek a megingások, rájön, hogy nem képes a változásra, és ettől a kudarcélménytől összetörik lelkileg még akkor is, ha képes tovább viselni a hazugság maszkját csak azért, hogy ne érezze a társadalmi kirekesztettséget.

Annyira könnyű ez az agymosás, hogy a könyvben Cameron is néha meginog. Ha nincsenek mellette a barátai, ha nem él át egy bizonyos borzalmas eseményt a táborban, akkor lehet, hogy egy időre ő is átadja magát az agymosásnak. Ahogyan Erin vagy Mark. Akik elhitték, hogy megváltozhatnak, és „normális” életük lehet. Próbálkoztak minden erejükkel. Aztán rájöttek, hogy hiába. Ők a két tökéletes példa arra, hogy mennyire nem működik ez az egész átnevelés, és mennyire káros. Danforth nem azzal mutatta be az átnevelőprogram káros hatásait, hogy a tábor vezetőit gonosszá tette, hanem azáltal, hogyan is hat ez az egész a legelkötelezettebb, igazán megváltozni vágyó személyekre. És szerintem ez nagyon jó, hatásos húzás volt.

Amin elgondolkoztam…

1. Film vs. könyv

Természetesen a könyv elolvasása után azonnal látni akartam a filmet is. Igaz, azt hallottam róla, hogy nem sikerült túl jól, de a könyvet annyira a szívembe zártam, hogy ez nem riasztott el a filmtől.

Tény és való, hogy a film feleannyit sem ad, mint a könyv. Míg a könyvben végigkövethetjük Cameron tinédzserré válását és önmagára találását, addig a film elsősorban az átnevelő-táborbeli eseményekre koncentrál. Pont azok az évek és azok az előzmények maradnak ki belőle, amik által Cameron megalkotott karakterből élő, lélegző, valódi emberré válhat a nézők szemében és szívében. Ennek ellenére úgy érzem, hogy Chloë Grace Moretz mindent megtett azért, hogy így is beleláthassunk valamennyire Cameron lelkébe. Számomra tökéletes Cameron volt, csak jobb lett volna, ha a forgatókönyvírók ennél sokkal jobb filmet hoznak össze, és nem hagynak ki tömegével nagyon fontos jeleneteket.

Ami még hiányzott nekem a filmből, az a mellékszereplők mélyebb kidolgozása. A könyvben rengeteget megtudhatunk Cameron nagynénjéről; Coley-ról, az első, igazi kamaszkori szerelméről, aki miatt az átnevelőtáborba küldik; Jamie-ről, Cameron legjobb fiúbarátjáról és a tábor vezetőiről, Lydiáról és Rickről. A filmben ők mind csak vázlatok, nagy vonalakban ismerjük néhány tulajdonságukat, de mélységeikben nem tudunk róluk semmit.

Ahogyan Cameron érzéseiről sem. A filmben nem jön át úgy igazán, hogyan döbben rá, hogy vonzódik a gyerekkori legjobb barátnőjéhez, nem jön át, hogy mit is érez igazán Coley iránt. Nem érezzük a dühét és csalódottságát a nagynénje iránt, sem azt, hogy mindennek ellenére szereti őt és vágyik a szeretetére. És azt sem igazán érthetjük meg, hogy mit érez saját maga iránt, hogyan tekint önmagára.

Épp ezért mindenkinek azt ajánlom, elsőként a könyvet olvassa el, mert az zseniális és összetett. Aztán kiegészítésképpen nézze meg hozzá a filmet is, de ne túl nagy elvárásokkal, és akkor élvezni fogja. Nem annyira rossz, mint amennyire hallottam, a színészek például szerintem nagyon passzolnak a karakterekhez, de nem is ér fel a könyvhöz.

2. Rövid gondolatok szeretetről, homoszexualitásról, Istenről

Nos, az én értelmezésemben Isten legfontosabb tanítása a szeretet. Épp ezért elképzelni sem tudom, hogyan ítélhetnek bűnösnek valakit azért, mert tiszta szívből szeret egy másik embert, legyen az férfi vagy nő. Emellett állítólag Isten teremtett mindenkit a saját képmására, szóval a melegeket is ő teremtette a saját képmására, és aki azt mondja, a homoszexualitás nem természetes és bűn, az lényegében Isten munkájának tökéletességét kérdőjelezi meg. Sokszor arra hivatkoznak, hogy a Bibliában szó szerint benne van, hogy a homoszexualitás bűn, de az adott sorokat másképp is lehet értelmezni, plusz akik erre hivatkoznak, általában napi szinten szegnek meg a Bibliában található szabályokat, csak efölött elsiklanak, az nem számít. Aki pedig nemcsak hogy nem érti meg a melegeket, hanem még mérget fröcsögve gyűlölködik is, azt végképp nem értem, ugyanis a gyűlölettel pont szembemegy Isten legfőbb tanításával.

Szóval a homofóbok, akik Istenre és a vallásukra hivatkozva ítélik el és/vagy gyűlölik a melegeket, számomra a leglogikátlanabb emberek a világon.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik értik vagy érteni akarják, mi játszódik le egy leszbikus, fiatal lányban, és mindezt egy minőségi regényből szeretnék megismerni.

Kedvenc idézeteim:

„Így hát megcsókoltam, felvillant a vaku a fülkénkben, és ettől kezdve tárgyi bizonyítékunk volt arra, hogy együtt vagyok egy lánnyal. Lindsey visszatette a gépet a tokjába, én meg a benne lévő filmre gondoltam, arra, hogy várandós a titkunkkal, és előbb-utóbb elkerülhetetlenül világra hozza.”

„Nem mintha addig nem imádkoztam volna. Imádkoztam – egyszer-kétszer a presbiteriánus templomban, amikor elmentünk, meg amikor négy aranyhalam is elpusztult egymás után, meg máskor is. Olyankor valami magasabb rendűhöz próbáltam beszélni, valamihez, ami ott van a világban, és hatalmasabb nálam. De bármilyen alkalomról is volt szó, mindig az lett a vége, hogy hamisnak éreztem a dolgot, mintha csak eljátszanám a kapcsolatot Istennel, ahogy a gyerekek szoktak papás-mamást vagy boltost vagy egyebet játszani, de igazából nem volnék kapcsolatban vele. Tudtam, hogy itt kéne bejönnie a képbe a hitnek, és hogy elvileg a hittől, a valódi hittől lesz több az egész, mint egyszerű színlelés. De énbennem nem volt ilyen hit, és nem tudtam, honnan szerezhetnék, hogyan, és akarom-e egyáltalán.”

„– Ugye nektek tulajdonképpen fogalmatok sincs róla, hogy mit csináltok? Csak menet közben találjátok ki, és aztán történik valami tragédia, és erre úgy tesztek, mintha volnának válaszaitok, miközben nincsenek, és oltári nagy kamu az egész. Nem tudjátok, hogyan lehetne ezt rendbe hozni. Csak annyit kéne mondanod, hogy ezt elbasztuk. – Még más dolgokat is mondtam. Nem is tudom, miket, de az biztos, hogy dühös voltam, és ordítottam, és nem tudtam leállni.
Rick nem szólt rám, hogy ne beszéljek csúnyán, vagy ne legyek már ilyen seggfej, nem mintha ezt a szót használta volna, de tényleg az voltam, még akkor is, ha igazat mondtam, de nem próbált a szavamba vágni vagy elhallgattatni, ahogy Lydia tette volna. És ez nem is lepett meg különösebben, mert Rick mindig meg tudta őrizni a nyugalmát. Az viszont már nagyon is meglepett, hogy elsírta magát. Csöndesen sírt, de nem takarta el az arcát, csak ült a széken, velem szemben, és sírt.”

„Lindsey megismertette velem a melegek nyelvezetét; időnként arról beszélt, hogy lányokat szeretni mennyire politikai és forradalmi és ellenkulturális tett, holott az ilyen szavakról még csak azt sem tudtam, hogy ismernem kéne őket, meg más dolgokat is mondott, amiket nem igazán értettem, és valószínűleg ő sem – bár ezt sosem vallotta be. Ilyesmiken tulajdonképpen sosem gondolkoztam. Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2019. február 24., vasárnap

Martin Kay: Eastern


Martin Kay Eastern című regénye azért kezdett érdekelni, mert újszerűnek tűnt ezzel a western-anime/manga-fantasy stílus keverésével, és azzal, hogy a regény mellé vizuális élményt is kapunk. Kíváncsi lettem, hogyan is épül fel a regény, és valóban azt adja-e, amit előzetesen elvárok tőle. 

Ami tetszett

1. Mintha animét néznék

Ez a regény olyan, mintha egy animét képek helyett szavakba öntöttek volna. Nem tudom, létezik-e más hasonló stílusú regény, de én korábban még nem találkoztam eggyel sem, szóval ezzel képes volt valami újat adni nekem az Eastern. A karakterek reakciói, mimikája, a párbeszédek, a valóság fizikai törvényeinek ellentmondó, ám az animékben sokszor megjelenő események mind tökéletesen visszaadták azt az érzést, amelyet tinédzserként éreztem az animesorozatokat nézve, és hozzájárultak ahhoz is, hogy (ne filmként, hanem) animeként lássam magam előtt a regény történéseit olvasás közben.

2. Kép és szöveg

A könyvön belül található illusztrációk egyfelől klasszak, feldobják az egész könyvet, másfelől szintén alátámasztják a szememben, hogy lényegében ez egy animeszerűen megírt regény, amelyet mangákba illő rajzok díszítenek. Egy új (vagy legalább is számomra még ismeretlen) zsáner, amit nem lehet a megszokott szabályok szerint értelmezni. Történnek benne olyan dolgok, amik a valódi világban és egy megszokott szabályok szerint működő regényben lehetetlenek és logikátlanok. Pl. a női főszereplőt felemelik függőlegesen a bokájánál fogva. De egy animében vagy mangában ilyen simán előfordulhat, sőt, elő is fordul. Szóval szerintem ez egy új zsáner, amit új szabályok szerint kell értelmezni. Ez persze nem mindenkinek megy, biztosan vannak olyanok, akiket zavarnak ezek az „animeszabályok” egy regényen belül, de tuti vannak olyanok is, akik simán el tudják fogadni, hogy ez a regény másképp működik, másképp kell nekiállni az olvasásának.

3. Animekarakterek

A történet főszereplője Yuko, egy törvényen kívüli lány, akinek megölték a családját. A bosszú hajtja Corbennel, a zsoldosvezérrel szemben, ebben pedig nővére volt szerelme, Vajk segíti (akinek viszont megvannak a maga céljai). Őszintén szólva, Yuko tökéletes regénybeli megvalósítása egy animekarakternek. A reakciói, az, hogy sokszor az érzelmei irányítják, sőt, hirtelen érzelemkitörései vannak a legveszélyesebb helyzetekben is, tökéletesen megfelel az animebeli karakterek viselkedésének. Természetesen, a regény eredeti karakterépítési szabályaitól és logikájától nagy mértékben elüt, és ezt megint csak vagy el tudja fogadni egy olvasó, vagy zavaró lesz számára. Én azt hiszem, határeset vagyok, mert íróként értékeltem ezt az újféle, animestílusú alkotásmódot, olvasóként viszont volt, amit szoknom kellett.

4. Visszaemlékezések

Számomra a regény legérdekesebb részei a visszaemlékezések voltak, mert ezekből kicsit jobban összeállt Yuko múltja és személyisége. Az a jelenet az apja dolgozószobájában, érzelmileg hatott rám, és sokat hozzáadott Yuko karakteréhez. Ezen kívül ezekből a visszaemlékezésekből megismerhettem Saorit, Yuko nővérét, aki érdekes szereplő volt számomra, és úgy hiszem, a folytatásban még fontos szerepet kap majd így vagy úgy.

Amin elgondolkoztam…
 
Elnyújtott harcok

Anno, amikor animéket néztem a tévében, sosem azokat választottam, amelyek főképp a harcról szóltak, hanem inkább azokat, amikben a karakterek érzései, személyiségfejlődése, kapcsolatai kerültek előtérbe, és ha harcoltak is egymással a szereplők, az inkább észjáték volt, nem fegyverekkel történt. Méz és lóhere, Death Note, Gravitation, Kaleido Star… Talán a Blood+ volt az egyetlen kedvencem, amiben nagy szerepet kaptak a véres harcok is. Szóval ez nem az én terepem.

Az Easternben is néha azt éreztem, hogy túl hosszan elnyúlik számomra egy-egy harcjelenet, és nem izgalmat érzek emiatt, hogy mi történik a karakterekkel (lévén, tudtam, ez egy YA regény, kicsi az esély rá, hogy tényleg bajuk esik), hanem várom, hogy az adott harcról továbblépjünk a cselekmény többi részére. Számomra az ilyen hosszú harcjelenetek akkor lennének igazán izgalmasak, ha nem YA-ról lenne szó, és fennállna a lehetősége, hogy bármikor bárki meghalhat, akár a főszereplők is. De ebben az esetben, hogy a fülszöveg szerint is a YA olvasók a célközönség, én inkább rövidebb harcjeleneteket tettem volna a regénybe, és főképp a cselekmény többi részére koncentráltam volna, hogy inkább az haladjon, pörögjön (ugyanis elég sok rejtélyt és érdekességet felvetett a történet, amiről egyelőre nem tudhattunk meg túl sokat). Persze, lehet, hogy ez csak egyéni ízlés kérdése, és mások odavannak a harcjelenetek hosszabb leírásáért, nem tudom.

Egyébként ebben a sztoriban rengeteg egyéb izgalmas szál is lenne, amiket az író egyelőre csak említésként megpedzegetett. Én azt remélem, hogy a folytatásban kicsit eltolódik majd a hangsúly ezek felé, és a hosszas harcjelenetek háttérbe szorulnak majd.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik anno szerették vagy most is szeretik az olyan animéket, amiknek főképp a harc áll a középpontjában, és szívesen kipróbálnák, milyen az, amikor nem a tévében látják a történetet, hanem anime stílusban olvashatják.

Kedvenc idézet:

„– Várj még! – Saori belemarkolt a térdébe.
Amikor Yuko lenézett rá, rövid minutumra fel sem fogta, hogy mit lát. Saori a kardja markolatáért nyúlt, de a megszokott mozdulat helyett ezúttal kicsúsztatta a fegyver hüvelyét az öve alól. Ujjával végigsimított a fekete ébenfán, majd szertartásosan felnyújtotta a testvérének.
– Én ezt nem… - kezdett bele Yuko, de nővére szavai felülírták a tiltakozását.
– Azt akarom, hogy ő veled legyen az utadon, és megvédjen, ha baj ér. Kérlek, fogadd el tőlem!
Yuko elbűvölten szemlélte a katanát. Soha nem birtokolhatott még hasonlót. Mintha törékeny porcelánt tartana a kezében, óvatosan forgatta az ujjbegyei közt. Amikor tenyérnyi hosszan hátrahúzta a hüvelyt, a penge acélja a sötétben is tisztán csillogott.
– Biztos vagy benne?
Saori bólintott.
– Ha majd felnövünk, és mindketten a magunk urai leszünk, visszaadhatod majd nekem. Addig pedig emlékezz rám, ha a kezedbe veszed!”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. február 23., szombat

Rácz Ráchel: Időtlen – Blogturné


A Boook Kiadó gondozásában nemrég megjelent Rácz Ráhel Időtlen című kisregénye. A történelmi fantasy 1900-tól napjainkig mutat be egy szerelmi háromszöget. Amitől különleges ez a kötet, hogy az irodalmi forgatókönyv műfaját eleveníti fel, vagyis filmregény, amely az Y generáció gondolkodására reflektál. A könyvet most három bloggerünk véleményezi, és természetesen ti is nyerhettek egy saját példányt a turné végén. 

Rácz Ráchel Időtlen című kisregényét a kíváncsiság miatt választottam ki. A fülszöveg és egyéb információk alapján mind témájában, mind kivitelezésben különlegesnek és izgalmasnak tűnt, hiszen még sosem olvastam filmregényt, és érdekelt, hogy vajon mi is ez pontosan.

Ami tetszett

1. Új tapasztalatok

Az igazság az, hogy még most sem vagyok biztos benne teljesen, hogyan is kéne értelmeznem ezt a könyvet. Átlagos regényként nem tudom, hiszen a regényírás összes általam ismert szabályát felrúgja. Filmregényként pedig azért nem tudom, mert ez az első filmregény az életemben, és fogalmam sincs róla, milyennek kéne lennie egy filmregénynek. De talán pont ezért volt izgalmas ez a könyv, mert olvasás közben végig próbáltam megérteni, megmozgatta az agyamat, és valami újat kaptam tőle.

Az igazság az, hogy amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy pillanatra megijedtem, mert nem voltam biztos benne, hogy tudok-e egyáltalán kezdeni vele valamit. Nagyon furcsa volt, hogy összefoglalva le van írva, ki kicsoda, mit csinál, milyen személyiség, mit érez, mit gondol stb., nekem mindig azt tanították, hogy ezeket a cselekmény által adjuk át, ne írjuk le konkrétan. Ettől olyan érzésem volt, mintha tényleg egy film összefoglalását olvasnám, valamiféle forgatókönyvet. Aztán, ahogy haladtam az olvasással, és előkerültek a történelmi események, egyre inkább élveztem az olvasást, mert kezdett derengeni előttem a történet mondanivalója, lényege. Konkrétan annál a jelenetnél éreztem azt, hogy a történet olyasmit mond nekem, ami érdekes lehet, amikor 1918-as pacifista gyűlésen Natasa férfiruhába bújva megy el, és kifejti a politikai véleményét.

2. Hangulatot festeni

A történet három főszereplője, Natasa, Artúr és Kornél ismeretlen okból nem öregszenek, 1900-tól egészen a napjainkig egy-egy fejezetben és jelenetben mutatja be az írónő az életüket, egymással való (szerelmi) kapcsolatukat és a belső, lelki változásaikat. Fontos korszakokba tekinthetünk be általuk, 1900, 1918, 1944, 1955, 1972, 1996 és a jelen. A leginkább az tetszett ebben, hogy az írónő pusztán szavak, kifejezések, néhány jól megfogalmazott mondat segítségével meg tudta teremteni az adott korszak hangulatát. Ha nem tudtam volna a fejezet elején lévő évszámokból, hogy melyik korszakban is járunk, pusztán néhány hangulatfestő mondatból, szóból ki tudtam volna találni. A hangulatfestés nemcsak szavakkal, hanem vizuálisan is megvalósult. A fejezetek között található kosztümös fotók előre jelezték, mely korba tartunk éppen.

3. Múlt és jelen

A múltban játszódó fejezetekben találni olyan párhuzamokat, mondatokat, amelyek a jelenre is vonatkozhatnak, számunkra is aktuális dolgokat mondanak. Gazdagok és szegények közötti ellentét, antiszemitizmus, a nők elnyomása vagy éppen az a kérdés, hogy megéri-e hinni és küzdeni egy jobb világért, egy szeméért vagy inkább fásultan legyintsünk, tegyünk mindenre, és csak úgy élvezzük az életet, amíg lehet. És a nagy kérdés: ha az elnyomás után megkapjuk végre a szabadságunkat, vajon képesek leszünk élni vele, és boldognak lenni?

4. Meglepetés

A történet elején meg voltam győződve róla, hogy tudom, milyen ember Kornél és milyen Artúr, és hogy melyik férfit választanám Natasa helyében. Aztán jött egy jelenet, ami megerősített ebben. Végül egy újabb, ami felborított mindent, és sikerült meglepnie (csak annyit mondok: interjú az újságban). Szóval tetszett, hogy bár egyszerűnek hittem ezt a szerelmi háromszöget és a karakterek jellemét, valójában sokkal bonyolultabb volt az egész, mint azt képzeltem.

Amin elgondolkoztam…

Halovány lilám nincsen arról, hogy milyen egy jó filmregény, úgyhogy nem tudom, hogy az Időtlen megfelel-e az adott zsáner elvárásainak. Annyi biztos, hogy számomra elgondolkoztató volt ez a történet. Szokni kellett, barátkozni vele, de voltak benne olyan gondolatok, amelyek bemásztak a fejembe, és töprengésre bírtak. Bár a fülszöveg fontos szerepet tulajdonít a szerelmi háromszögnek a történetben, igazából szerintem ez csak egy közös pontot, ami segít abban, hogy végighaladjunk a történelmen, és megértsünk néhány dolgot a múlttal, a jelennel és talán a jövővel kapcsolatban is. Olvasás közben próbáltam úgy tekinteni a szövegre, mintha egy színdarab vagy film zanzásított, írott változata lenne, megpróbáltam elképzelni, hogy egy-egy jelenet hogyan mutatna a színpadon vagy tévéképernyőn, és ez szórakoztató volt. 


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak az olvasóknak, akik szeretnek szokatlan stílusú könyvekkel kísérletezni, és élvezik, ha egy könyv elgondolkoztatja őket.

Kedvenc idézeteim:

„– Ne bolondozzon már.
– Csakis félőrültnek lenni érdemes eme remek életben…”

„– Egy kontrollvesztett és felfordult társadalmi tér az, amiben a képek értelmezhetőek, ahol minden zavaros és semmi nem az valójában, aminek látjuk. Mindenki álarcot visel, szerepet játszik. A főszereplők az álarc és a félreértett jelmez tragédiájának áldozatai lesznek. A hamis öltözék miatt kell elválniuk.”

„Pedig a magazinok megígérték, a kócsing is a szavát adta, a multis kereskedő pedig eladta. Járunk a Fogasba, a Szimplába, meg a bérházas romkocsmákba – ahol egykor szemet szúrtak, agyonlőttek, csillagot nyomtak –, s olyan problémáknak tűnő dolgokon űzünk észrevehetetlenül gúnyt magunkból, hogy „nem lájkolta”, vagy „nem írt vissza, pedig látta”. Észre sem vesszük egymást, mindenki magasról bókol a másiknak, felszínesen diskurálunk életünk értéktelennek tűnő tárgyairól, csekkolunk repülünk, lassan már a Marsra is nyomulunk. Tolakodunk, sietünk, s folyamatosan pazaroljuk a legdrágábbunkat: az időt.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Az Időtlen egy történelmi fantasy, de más típusú fantasyk is léteznek. Nincs más dolgotok, mint a turnéállomásokon található képek alapján kitalálni, melyik fantasyregényre gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 25. Könyv és más
02. 27. Szembetűnő

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2019. február 18., hétfő

Janits-Szabó Virág: Látó mese – Blogturné


A Boook kiadó jóvoltából új blogturné veszi kezdetét. Kövessétek bloggereinket, akik úgy döntöttek, hogy Kisvirág mellé állva megmentik a fal mögötti világból érkező mesebeli lényt Átlagos Béla bácsitól. A turné végén a kiadó jóvoltából meg is nyerhetitek ezt a gazdagon illusztrált mesekönyvet! 

Janits-Szabó Virág Látó mese című könyvét azért akartam elolvasni, mert mostanság nagyon rákaptam a mesékre. Valahogy jólesik esténként az ágyban újra esti mesét olvasni magamnak, és egy kicsit dédelgetni a bennem élő gyereket. A fülszöveg alapján pedig ez a mese pont megfelelő volt egy kis lélekmelengetéshez.

Ami tetszett

1. Csinos külső

Egy felnőtteknek szóló regény esetében nem érdekel annyira a borító és egyéb külsőségek, de egy mesekönyvnél még számomra is fontos, hogy szép legyen, nemhogy egy gyereknek. Ennek a könyvnek pedig egyedi, mégis gyönyörű a kivitelezése. Keménytábla védi a jó minőségű oldalakat, az illusztrációk pedig csodaszépek, varázslatosak. Nem igazán értek a képzőművészethez, szóval nem tudom, milyen jelzőkkel lehetne pontosan jellemezni az illusztrációkat, de az biztos, hogy nem a megszokott mesekönyves stílusú rajzok. Valahogy sokkal természetesebbek, mint amiket eddig mesekönyvekben láttam. És nemcsak azért, mert sok rajz magáról a természetről készült, hanem egyszerűen a színhasználat, a vonalak, Kisvirág és a környezet ábrázolása valahogy más technikával készült, mint a többi mesekönyv rajzai, egyfajta módon realisztikusak. Ezt a realisztikusságot támasztja alá az az apróság, hogy például az egyik oldalon Kisvirág otthonát láthatjuk úgy, hogy az ablak ki van vágva, így szó szerint benézhetünk a házba, mintha létező hely lenne, valamint a borító belső oldalain lévő térkép a környékről és rajz a ház felépítéséről.

2. Személyes

Kisvirág a könyv vége alapján valójában az írónő gyerekkorában, legalábbis én így értelmeztem a mese végét és a könyv végén található köszönetnyilvánítást. Vagyis a történet, ha mese is, amelyben léteznek varázslatos dolgok, egy kicsit betekintést enged az írónő életébe, múltjába, lelkébe. Ettől kicsit még szerethetőbb az egész, mert az ember tudja, hogy Kisvirág egy valódi kislány volt évekkel ezelőtt, akit hatalmas fantáziával áldott meg a sors.

3. Nagyon fontos tanulság

Kisvirág látja a világban a csodákat. Látja másokban (legyenek emberek, növények, állatok, tárgyak vagy akár földöntúli lények) az egyediséget, különlegességet. És érti, hogy másnak, különlegesnek, egyedinek lenni, mennyire fontos, mert ez teszi színessé a világot. Épp ezért, amikor megnyílik egy átjáró a valódi és egy varázslatos világ között, és áttéved rajta egy különleges lény, Renge, megpróbálja megvédelmezni őt a garabonciástól. Ez a szürke, átlagos férfiként kinéző személy átváltoztatná Rengét átlagos lénnyé, hogy ne ríjon ki a világ rendjéből, ám ezzel pont a világ sokszínűsége veszne el. Kisvirág pedig képtelen elviselni a gondolatot, hogy egy olyan egyedi, különleges lény, mint Renge egyszerűen megszűnjön létezni. Szóval harcba száll a garabonciással, ehhez pedig a fák és egy vízimanó, Elek segítségét kell kérnie. Mivel én is hiszem, hogy a világ ilyen sokszínűen szép, úgy, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és meg kell óvni ezt a sokszínűséget a garabonciásoktól, akik egyen formára csiszolnának mindenkit, így a könyv tanulsága és Kisvirág személyisége, hozzáállása is nagyon megfogott.

4. Varázslat magyar környezetben

A mese Magyarországon játszódik, ugyanis Kisvirág a Duna-part mellett él valahol. Ez azért jó, mert a kisgyerekek, akik elolvassák majd ezt a mesét, még közelebb érzik majd magukhoz a csodákat. Hiszen, ha Kisvirág tud beszélni a fákkal és vízimanó él a Dunában, akkor talán egyszer ők is találkozhatnak majd csodás lényekkel és varázslattal.

5. Mágikus kövek, fák és lények listája

A könyvben és a könyv végén megismerhetjük a különböző kövek, fák és lények különleges tulajdonságait. Ez egy érdekes adalék a történethez, ami még hihetőbbé, átélhetőbbé teszi a mesét.

Amin elgondolkoztam…

1. A különlegesség átadható?

A mese elején Kisvirág az egyetlen, aki látja a különleges lényeket, ám a mese végére ezt a képességet a családja is átveszi. Ez elgondolkoztatott azon, hogy vajon a valóságban mennyire lehet a saját nyitottságunkkal másokat is nyitottá tenni. Elég, hogy folyamatosan ott vagyunk mások mellett, látják, hogyan élünk, gondolkozunk, és ez kihatással van rájuk is? Vajon egy teljesen begyöpösödött embert is meg lehet változtatni, vagy csak annyit tehetünk, hogy megszabadulunk a mérgező közelségétől, mint Kisvirág és Elek a garabonciástól? Csak a közvetlen környezetünkre hathatunk, vagy talán a tágabb környezetünkre, esetleg az egész világra is?

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik már látók vagy szeretnének látóvá válni. Akik szeretik, ha egy mese filozófiai kérdéseket hordoz magában, és nemcsak érzéseket, hanem gondolatokat is kivált az olvasóból.

Kedvenc idézetem:

„ – Mit tenne vele Béla bácsi? – kérdezte ijedten Kisvirág.
– Nos, ha jól tudom, ő az átlagossá varázsolás mestere. Valószínű, hogy egyszerű vakonddá változtatná szegény, gyönyörű és különleges Rengét, hogy ne lógjon ki a sorból, ne tűnjön fel soha senkinek, és hogy soha senki ne tartsa őt egyedinek. Merthogy ami különleges, az nem kiszámítható, és a szabályokat sem tűri jól. Olyan szépséget és örömöt okoz, ami beláthatatlan következményekkel járhat. És csak a bátrak szeretik a nem hétköznapit. Ahogyan Te is – pillantott le Dió anyó mélységes szeretettel a kislányra.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Egy nyári napon Átlagos Béla bácsi felbukkan Kisvirágék házának a bejáratánál, hogy helyre tegyen egy “anomáliát”, de ez a kislánynak nem tetszik, ezért úgy dönt, hogy megmenti a padláson bujkáló titokzatos lényt. Mivel a fák és az ásványok is jelentős szerepet kapnak Kisvirág Átlagos Béla elleni elterelő hadműveletében, ezért mindegyik állomásnál ki kell találnotok, hogy mire gondoltunk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Az egyik legfontosabb kristály, ami a kristálygyógyászatban legsokrétűbben alkalmazható alapkristály. Nagyszerű ellenszere a stressznek. Segít a nehéz időszakokat nagy lelki nyugalommal tolerálni, megerősíti az elhatározásokat. Pozitív rezgéssel tölti meg a teret. Megtanít arra, miként váljunk meg bármitől, ami többé már nem szolgálja a javunkat.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 20. Zakkant olvas
02. 22. Könyv és más

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2019. február 17., vasárnap

Catana Chatwynd: Szerelmes pillanatok – Blogturné


Catana rövid kis képregényei szinte vírusként terjednek a neten, nem véletlenül: aranyosak, szeretnivalóak és tutira mindenki tud velük azonosulni. A Könyvmolyképző Kiadó most elhozza nekünk az ezekből a cukiságból összeállított gyűjtemény, a legjobb szerelmes pillanatokkal. Mi jobb is kellene Valentin-napra? Úgyhogy most a Blogturné Klub is beleveti magát Catana és párja hétköznapi boldog pillanataiba, mint egy puha felhőbe. Tartsatok velünk Ti is! 

Catana Chetwynd Szerelmes pillanatok című képregény kötete véletlenül került elém. Belelapoztam, és mivel sikerült többször is mosolygásra bírnia, úgy gondoltam, hogy szeretném végigolvasni. Nagyon szeretem az ilyen hétköznapi emberek hétköznapi életéről szóló kis vicces, elgondolkoztató képregényeket, más művésztől is láttam már hasonlót (és mégis teljesen mást), de örülök, hogy most a Catana-képregényeket is megismerhettem.

Ami tetszett

1. Egyszerű, de sokatmondó

A rajzok kivitelezése minimalista, egyszerű, mégis jól át lehet adni velük a két főszereplő gondolatait, érzéseit, apró rezdüléseit. A karakterek nagyon cukik, és miközben az ember nézegeti a kockákba rajzolt történeteket, szinte látja maga előtt, ahogy az alkotó és a párja a valódi világban éppen átéli az adott eseményeket.

2. Hétköznapian édes

A képregények egy szerelmespár mindennapjairól szólnak, Catana lényegében a saját kapcsolatát ábrázolja általuk. Ahogy a szerelemnek köszönhetően a nehéz napok végén boldogság vár az emberre a másik mellett, úgy ajándékoz nekünk is egy kis boldogságdarabkát minden egyes képregény. Mosolygásra bír, és ad valamiféle reményt, hogy létezik még boldog, szeretetteljes párkapcsolat a világon, amelyben a szerelmesen feltöltik és építik egymást, nem pedig leszívják és leépítik. Én szinte végigvigyorogtam az egész kötetet, és egy szuszra végiglapoztam, mert ahogy belekezdtem, nem bírtam leállni vele.

3. Meghittség

Az embert, miközben a képregényeket nézegeti, egyfajta meghitt, otthonos érzés tölti el. Ez talán azért lehet, mert ha valaki nem is élte még át azokat a pillanatokat, amelyeket a rajzokon láthat, valószínűleg álmodozott már arról, milyen is lenne megtalálni élete szerelmét, és együtt végigevezni az élet hétköznapjainak tengerén. Mikor először elolvastam az előszót, kicsit féltem attól, hogy úgy érzem majd magam, mint valami kukkoló, aki belesett egy fiatal pár otthonába, kapcsolatába és életébe, de szerencsére az első pillanattól sikerült bevonzania a képregényeknek, és egyáltalán nem éreztem magam kívülállónak a nézegetésük közben.

4. Kedves humor

Azért is akartam a belelapozás után végigolvasni az egész kötetet, mert ritka kincs, amikor valami egy nehéz napon mosolyra tudja fakasztani az embert. Ezek a képregények pedig képesek rá. Viccesen édesek és egyszerűen simogatják az ember kis lelkét.

Amin elgondolkoztam…

1. Nehézségek hiánya

A képregények valóban nagyon cukik, tele vannak szeretettel, szerelemmel, és ez a pozitív, rózsaszín szemüveges énemnek nagyon tetszik. Ám a logikus, a világot realistán néző énem azt kérdezi, hogy hol vannak a képregények a minden kapcsolatban felmerülő nehézségekről, az apró vitákról, amiket végül a boldog szerelmespár megold, felold valamilyen humoros módon. Végül is ezek is hozzátartoznak még a legjobb, legboldogabb kapcsolatokhoz is, és szerintem, a szerelmes pillanatokhoz is. Szóval én várnék majd egy olyan kötetet is, amely hasonlóan meghitt, cuki, mosolygásra késztető, de bemutatja a kapcsolat nehézségeit, kihívásait is.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek nagyokat mosolyogni, és vágynak egy kis léleksimogatásra. Na meg azoknak, akiknek szükségük van egy kis reményre azzal kapcsolatban, hogy még létezik szerelem ebben az elmagányosodott világban.


Kedvenc képregényeim a kötetből:


Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Mostani játékunk természetesen a szerelem jegyében telik! Összeszedtük nektek kedvenc párosaink nevét különböző könyvekből, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik könyvben szerepeltek - és beírni a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Nevek a játékhoz: Feyre és Rhysand.


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:

02. 10. Ambivalentina
02. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 18. Deszy könyvajánlója – Extra
02. 19.  Hagyjatok! Olvasok!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz