Bauer Barbara: Vörös posztó – Blogturné

A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Több könyvet is olvastam már Bauer Barbarától, és mindegyik igazán tetszett, úgyhogy gondoltam, ennek a regénynek is adok egy esélyt. És nagyon jól tettem! Ez volt eddig a kedvenc könyvem az írótól, olyannyira tetszett, hogy még festésre is ihletett a történet. A képet megmutatom majd nektek lejjebb. 😊

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Laura egy középkorú nő, akinek van egy férje és három fia. Látszólag az élete tökéletes, ő maga is mindig azt hangoztatja, hogy boldog, és nincs semmi baja. Aztán egy nap bemegy a dédnagymamája kiállításának ügyét intézni egy galériába, ahol elájul. A galéria tulajdonosa, Ádám karjaiban tér magához, aki megmutatja neki a kiállítással kapcsolatos terveit. Miközben együtt végignézik a dédnagymama festményeit, és meghallgatják a képekhez írt történeteit, Laura rájön, hogy az élete mégsem annyira tökéletes, mint azt el akarta hitetni magával is és mindenki mással is. A generációkon átívelő traumák mellett a családja működési mechanizmusa is megbetegíti a lelkét és a testét is.

Őszintén bevallom, nem tudom, mivel kezdjem, mert a könyvnek szinte minden egyes mondata olyan gondolatokkal van tele, amik azonnal beindítják az ember agyát. Ez egy tökéletes összerakott regény. Minden egyes szó, amit az oldalakra leírtak, nagyon fontos. Miközben az ember olvassa Laura történetét, egyfolytában a saját életén gondolkozik, és vagy ezerszer világosodik meg, míg a könyv utolsó mondatához nem ér.

Laura generációs utazása alatt olyan témák kerülnek elő, amiket bármelyikünk át tud érezni, mert a legtöbb családban történnek/történtek hasonlók. A legnagyobb álmunkról és így a valódi énünkről való kényszerű lemondás; nemi erőszak; a naivság és jó lélek kihasználása; elhanyagoló, szeretni nem tudó szülők; férj, aki szeret, de fogalma sincs róla, hogyan tegyen boldoggá; gyerekek, akik 24 órás szolgának nézik az anyjukat; gyerekek, akik nem lehettek sosem gyerekek, mert kénytelenek voltak a szüleik szüleivé válni, és még sorolhatnám...

Laura lényegében bármelyikünk lehetne, mert mindannyiunknak vannak generációs és saját traumáink is, amiket képtelenek vagyunk feldolgozni, még magunk előtt is eltitkoljuk őket, egyszerűen azért, hogy túléljünk. Mindennek ellenére irigyeltem kicsit Laurát, méghozzá azért, mert találkozott Ádámmal. Ádám a saját traumája és a dédnagymama történetének köszönhetően látja meg azt, mi van igazából Laurában. És ahelyett, hogy legyintene, ez nem az ő baja, szívügyének érzi, hogy segítsen Laurának rádöbbenni a múlt titkaira és a múlt jelenbeli hatásaira.

– Ezt nem ígérhetem meg.

– Mit is?

– Ha meg kell mentenem, nem hagyom magára. Mi lesz, ha váratlanul betör egy szökőár?

– Itt, a belvárosban?

– Bármi megtörténhet – tárja szét a karját, és tudom, hogy megint viccel.

Nagyon tetszett, hogy bár az első pillanattól az utolsóig ott volt a kémia Laura és Ádám között, nem lépték át azt a határt, amivel Laura már végzetes hibát követett volna el a házassága szempontjából. Érezni lehetett, hogy a gondok ellenére szereti a férjét, és a férje is szereti őt, úgyhogy ennek örültem. Persze kicsit sajnáltam is, mert Ádám a kora ellenére nagyon vonzó férfinak tűnt, főképp személyiség tekintetében. És jó embernek, aki megérdemelné a boldogságot.

A regény felváltva meséli el Laura galériabeli önismereti és megvilágosodási útját, valamint a dédnagymama által a festményekhez megírt családtörténetet. A visszaemlékezések teljesen más stílusban íródtak, mint a Laura jelenében játszódó fejezetek, ami nagyon tetszett. Így teljesen elkülönült egymástól múlt és jelen. Érdekes volt végigkövetni a dédnagymama, a nagymama és az anya életét, látni, hogy melyikük mitől szenvedett, melyikük milyen hatással volt a következő generációkra. A nagymamával történtek borzalmasak, mellette talán még az anya élete volt a legrosszabb. Amikor nem szeret az anyád, sőt, semmibe vesz, annál szörnyűbb dolog nem is történhet egy kisgyerekkel. Teljesen megérettem, a nagymama miért viselkedik így, de őszintén sajnáltam azt a kicsi lányt, akinek anyai szeretet nélkül kellett felnőnie.

Leginkább mégis a dédnagymamával és Laurával tudtam azonosulni, mert az ő traumáikat, ha nem is ugyanilyen módon, de én is megtapasztaltam. Tudom, milyen az, amikor valamit szívből szeretsz csinálni, amikor ki tudsz teljesedni valamiben, aztán az élet megfoszt ettől. És tudom, milyen az, amikor valaki lelki manipulációval próbál elérni valamit nálad (esetemben több ilyen rokon is volt már).

– De mi lenne, ha egyszer azt mondaná, eleget néztem, hogy búvárkodtok, most nézzük meg Párizst. Mindig csend van, de most hadd szóljon a zene, most nem akarok főzni, hanem menjünk el oda, ahol a legjobb croissant-t sütik. És ma kikapcsolom a mobilomat, és mezítláb mászkálok egy parkban, és nem tudom, mikor jövök, és ne kérdezzétek, hogy miért. Csak. Mert ezt szeretném. Mert erre vágyom, mert ez tesz boldoggá. És ha benneteket nem tesz boldoggá, hogy jól érzem magam, akkor basszátok meg!

Már zokogok.

– Gondolom, most az jár a fejében, hogy ezt nem teheti meg. Mert a férje nem árult zsákbamacskát, mert a gyerekekkel úgy alakította ki, ahogy, és ha most hirtelen előállna mindezzel, nem értenék, azt hinnék, lázad, vagy az egésznek a klimax az oka, és talán komolyan sem vennék. Vagy ami még rosszabb, bár gyanítom, nincs alapja, csak a maga fejében, azt gondolja, hogy akkor nem lesz szerethető. Hisz magának az a dolga, hogy boldoggá tegye őket.

Egyetlen dolog volt, amit furcsálltam kicsit a történetben. Mikor én már rég tudtam, hogy mi történt a nagymamával a múltban, Laura még mindig azon tűnődött, hogy vajon mi lehet a nagy titok. Bár magamnak próbáltam azzal magyarázni, hogy tudta ő, csak önmagának is hazudva elfojtotta ezt a tudást...

Nagyon ötletes volt, hogy sms-ek, telefonok és egy véletlen találkozás által nyerhettünk bepillantást Laura családi életébe. Érdekes volt, hogy mennyi mindent meglehet tudni az emberről és a családjáról ilyen rövid üzenetváltásokból, beszélgetésekből. Minden probléma ott volt ezekben teljesen nyilvánvalóan.

A történet végével is teljesen elégedett voltam, szerintem pont úgy zárult, ahogyan kellett. A karakterek számára is, és számomra, az olvasó számára is.

A festményem a négy generációról, dédnagymamáról, nagymamáról, anyáról és lányáról

Hogy tetszett ez a könyv?

Engem minden szava megfogott, rengeteget gondolatot váltott ki belőlem, és még meg is ihletett.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Lényegében mindenkinek. Mert szerintem mindenkinek vannak olyan családi vagy egyéni traumái, aminek az feldolgozásában kicsit segíthet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

„– Nyomtatott betűvel szárnyra kel a gondolat, a gondolat, ami összefűzi azokat, akik összetartoznak, akiket a múltja összeköt.”

Állomáslista:

Blogturné

01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

02. 02. Szembetűnő

02. 04. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna – Blogturné

Mörk Leonóra A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Németországba, ismerjük meg közösen a Madonna-kép rejtélyét, és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam már Mörk Leonórától többször is, és nagyon tetszett a stílusa, de az a két regény, amit olvastam tőle, a múltban játszódó, történelmi szálakkal átszőtt romantikus volt, míg ennek a regénynek a nagy részében a 21. században tartózkodunk. Szóval kíváncsi voltam rá, hogy hogyan ír a jelenről.

Véleményem a könyvről

Kata művészettörténészként dolgozik Pesten. A szakmájában sikeres, de a kapcsolatai sorra tönkremennek. Hogy rájöjjön, mi a probléma vele, elmegy egy családállításra, ahol fény derül rá, hogy a dédnagymamája valami titkot őrizgetett előtte. Az van kihatással egy generációs trauma miatt arra, miként viselkedik a férfiakkal való kapcsolataiban. Egy eltűnt családi örökség nyomába ered, és egészen Németországig jut, ahol megismerkedik a családi festmény új tulajdonosával, Johannesszel. A férfi, bár a festményt nem akarja visszaadni Katának, felkéri őt, hogy restaurálja azt. Kata elvállalja, mert úgy érzi, a festmény által fényt deríthet arra, mi történt a dédnagymamájával.

A történet két idősíkon játszódik, a szöveg pedig három részből áll. Az első rész a jelenben játszódik, Kata E/1-ben meséli el nekünk, mi történik vele a családállításon, hogyan bukkan rá a dédnagyapja által festett képre, ami a dédnagymamáját és a nagymamája akkor még csecsemő fiútestvérét ábrázolja, hogyan utazik ki Németországba, és mi is történik ott vele Johannes, a kép új tulaja otthonában.

A középső rész az 1500-as években játszódik Wittenbergben. E/3-ban bepillantást nyerhetünk Cranach udvari festő otthonába, ahol Matthias, a festő egyik növendéke összeismerkedik egy titokzatos, fiatal, állapotos nővel, a mester pedig megbízza őt a nő portréjának megfestésével.

A harmadik részben visszatérünk a jelenbe, megtudjuk, hogy miként is kapcsolódik Matthias portréja Kata nagyapjának festményéhez, kiderül a dédnagymama titka, és persze Kata és Johannes szerelmi szála is tovább alakul.

Az első rész hamar beszippantott. Nem igazán hiszek a családállításban, abban, hogy vadidegenek ösztönből elő tudják adni, mi is a problémád xy rokonnal úgy, hogy nem ismerik sem őt, sem téged (maximum ráhibázhatnak, ha olyan dolgot játszanak el, ami sok emberrel megtörténik). Abban viszont hiszek, hogy a nem túl távoli rokonok a viselkedésükkel, személyiségükkel önkéntelenül is átadnak nekünk félelmeket, örömöket, egyéb érzelmeket, és így ezeket az érzelmeket mi is átérezhetjük, kihathat az életünkre akár tudat alatt is. Bár azt nagyjából sejtettem, mi történhetett a dédnagymamával, azt nem tudtam, miként kapcsolódik a múltbeli eseményhez a dédpapa, valamint Matthias festménye. Úgyhogy a kapcsolódási szálra nagyon kíváncsi voltam.

Kata szenvedélyét a munkája iránt, a múlt kutatása iránt teljesen át tudtam érezni. Ahogyan azt is, hogy falakat emel maga köré, és nem nagyon engedi át rajta a férfiakat. Ez még a dédnagymama történet nélkül is teljesen érthető viselkedés sajnos, mert az ember maga is épp elég aprócska traumát szenved el nőként ebben a férfiak irányította világban, és emiatt nehéz megbízni valaki másban.

Imádtam, hogy bepillantást nyerhettünk Kata munkája által a restaurátorszakma rejtelmeibe. Mindig érdekes megismerni egy olyan szakma titkait, ami alapból érdekli valamelyest az embert. És amikor kiderült, hogy a festményen van valami szakadás, ami mögött lapul valami titok, alig vártam, hogy Kata végre megtisztítsa a festményt, és rájöjjünk, mi is rejtőzik ott.

Johannes kezdeti viselkedése Katával elbizonytalanított, a múltját először megismerve, vártam, hogy vajon mi derül még ki róla. Aztán ahogy haladt előre a szerelmi szál, rájöttem, hogy ha volt is valami (én elsősorban munkamániára gondoltam) probléma Johannes és az első felesége között, az Kata és az ő alakuló kapcsolatában már nem áll fenn. Lehet, hogy a volt feleségével egyszerűen csak nem voltak egymáshoz valók, a nő hamarabb rájött erre, és bátrabb volt lépni.

Szóval Johannes a kezdeti gyanakvásom ellenére szimpatikus férfinak bizonyult. Nagyon tetszett, ahogyan Pippivel (a szomszédban lakó nő unokája) bánt, és Katával is igazán rendesen viselkedett a kezdeti furcsaságok után. Kíváncsi voltam, vajon ha komolyra fordul a kapcsolata Katával, hogyan oldják meg a költözés problémáját, és az egyéb felmerülő gondokat. Annak örülök, hogy az író meg merte mutatni Johannes gyenge pontjait, az önbizalomhiányát, hogy a feleségével történtek után szerethetetlennek hiszi magát. Nem szeretem a tökéletesnek megalkotott férfikaraktereket, mert nem tűnnek valódinak, de Johannesről el tudnám képzelni, hogy a valóságban is létezik.

Amikor átléptünk a második részbe, egyetlen pillanatig bosszús voltam, mert nagyon szerettem volna továbbolvasni Kata történetét. De alig néhány perccel később már annyira bevonzott Matthias 1500-as évekbeli szála, hogy a bosszúságom teljesen el is párolgott.

Miközben hazafelé száguldunk az autópályán, az a sok nő jár a fejemben, akiket valaha megerőszakoltak. Vajon miért arról szól az emberiség története, hogy a férfiak úgy gondolják, joguk van hozzányúlni egy nőhöz, akár akarja, akár nem? Miért mindig a nőknek kell megfizetniük a háború, a részeg mámor, a férfifrusztráció árát? Miért számít az ilyesmi sok helyen még ma is megbocsáthatónak? Mi az, hogy az illető még feldolgozást is nyer? Eltelt ötszáz év, ezer év, és mégis szinte nincs olyan hét, hogy ne érkezne hír egy újabb erőszakos esetről. Utána meg vége-hossza nincs az áldozat hibáztatásának: miért ment oda, miért öltözködött így, miért beszélt úgy, miért viselkedett amúgy? (...) Holott ha egy nő nemet mond, az nem, akármikor és akármilyen körülmények között mondja! Igaza van Johannesnek, az nem igazi férfi, aki csak kényszerrel tud szexre bírni egy nőt!

Itt is nyilvánvaló volt számomra, hogy mi történt Magdalenával, csak azt nem tudtam, hogy ki a tettes. Az biztos, hogy a nevelőapja alapvetően olyan alak, aki egy békepártiból is kihozza a vágyat, hogy képen vágja egy vas palacsintasütővel. Tipikus hímsoviniszta, bántalmazó, elnyomó seggfej. Aztán gyanús volt még Léna mostohabátyja is, amikor megemlítették a létezését, és vártam, hogy több is kiderüljön róla, milyen természetű férfi (az apja után nem számítottam túl sok jóra). És persze az is eszembe jutott, hogy egy idegen városlakó bántotta. A története eléggé szívszorító és megrázó volt. Féltem tőle, hogy Matthias miként fog reagálni, ha mindent megtud, mert azokban az időkben szinte mindig a nőket hibáztatták mindenért.

Annyira megkedveltem Matthias és Lena történetét, hogy amikor a harmadik részben visszatértünk Katáékhoz, pontosan ugyanazt éreztem, mint a második rész elején. Egy pillanatig bosszús voltam, hogy kiszakadtam a történetükből, aztán néhány mondat után örültem neki, hogy folytathatom a jelenbeli szálat.

Igazából a két idősík miatt olyan volt kicsit, mintha egy 2 in 1 könyvet kaptam volna, amiben két kerek egész történet is található, csak éppen ez a két kerek egész történet egymással is összefügg.

A két festménnyel kapcsolatos művészettörténeti titok, ami végül kiderül, nagyon érdekes volt. Szeretem az ilyen kis rejtett utalásokat a különböző alkotásokban, amiket csak az tud értelmezni, aki ismeri az adott jelképet, történelmi eseményeket, mondákat stb. Az, hogy végül egy híres magyar író is része lesz a rejtély megoldásának, nagyon ötletes volt. Mörk Leonóra igazán profi abban, hogy a valós történelmi tényeket és az általa kitalált fiktív dolgokat úgy vegyítse, hogy az érdekes és az olvasó számára hihető legyen.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon szeretem Mörk Leonóra stílusát, és azt, ahogyan a történelmi tényeket fiktív dolgokkal vegyíti. Kata, Johannes, Matthias és Lena is nagyon szerethető karakterek voltak, és a jelen, valamint a múltbeli idősík története is teljesen beszippantott és lekötött.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik, ha történelem és fikció, romantika és egy kis nyomozás keverednek egymással.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

01. 23. Csak olvass!

01. 26. Szembetűnő

01. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból – Blogturné

Hulej Emese egy neves család leszármazottjának történetén keresztül kalauzolja végig az olvasót a boldog békeidők Budapestjétől a 21. század első évtizedéig. Az életrajz főszereplője Elischer Edith, Gerbeaud Emil unokája. Vajon olyan édes és könnyed volt a legendás cukrász és családjának élete, mint ahogy elsőre gondolnánk? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerd meg Edith történetét! A turné végén a Jaffa Kiadó jóvoltából tiéd lehet a könyv egy példánya.

Miért választottam ezt a könyvet?

Bár az írótól korábban még semmit nem olvastam, eddig még mindig bejöttek a Jaffa Kiadó történelmi hátterű, romantikus könyvei. A fülszöveg alapján pedig egy olyan korszakról és egy olyan családról szólt a könyv, ami érdekesnek tűnt.

Véleményem a könyvről

Amikor belekezdtem a könyvbe, őszintén bevallom, egy kicsit meglepődtem. Mert a fülszöveg alapján regényre számítottam, helyette viszont egy életrajzi írást kaptam. Ezek után félve kezdtem el olvasni a könyvet, mert nem tudtam, mennyire fog lekötni lényegében számomra teljesen idegen emberek élete nem regényszerűen megírva. De azt kell hogy mondjam, nagyon hamar beszippantottak az oldalak, és érdeklődve olvastam a Gerbeaud családról és azon belül is Edithről.

Nagyon tetszettek a könyvben található régi fotók, mert a segítségükkel pontosan el tudtam képzelni az adott helyeket, embereket.

A könyv nem csak és kizárólag Edith életét mutatja be, hanem visszamegy egészen a nagyszülőkig. Végigkövethetjük, hogyan vette át Gerbeaud Emil azt a cukrászdát, amit aztán kemény és minőségi munkával világszínvonalúvá emelt a családja segítsége által. Bár ez a rész is nagyon érdekes volt, eleinte mégis azon gondolkoztam, hogy ha elvileg a könyv Edithről szól, akkor miért mások életébe megyünk bele ilyen mélységekben. Aztán Edith történetéhez érve rájöttem, hogy valószínűleg azért döntött így az író, mert a nagyszülők és egyéb rokonok története, személyisége sokat hozzátett Edith személyiségéhez. Azáltal, hogy megismerhettük őket, Edithet is jobban megérthettük.

A pazarlás bűn, legyen szó az ebéd maradékáról, feslett szegélyű fehérneműről vagy az időről. A családi gondolkodást mélyen áthatotta az iparos szemlélet, a józanság, annak tudata, hogy a sok tárgy, a szép otthon, a számos lehetőség egyetlen forrása a sikeres üzlet. Az pedig sok munkán, figyelmen és nagy alázaton alapul. Mindig gondolkodni kell, méghozzá előre gondolkodni, újítani és őrizni egyszerre.

Tetszett, hogy az író nem akarta tökéletesnek lefesteni a családot és Edithet. Voltak olyan gyereknevelési elveik, amikkel nem értettem egyet, de azt imádtam, hogy a lányokat nem vették semmibe, mint ahogy abban a korban ez szokás volt, hanem taníttatták őket, hagyták, hogy maguk hozzák meg a döntéseiket arról, mihez akarnak kezdeni az életükkel, kihez akarnak férjhez menni, akarnak-e egyáltalán, és mikor. Látszott, hogy mennyire szeretik a gyerekeket, egymást, és mennyire összetartó az egész család. Volt néhány elejtett mondat is, amiből látszott, hogy a házi alkalmazottaikkal nagyon jól, szinte barátian bántak, viszont a cukrászda alkalmazottaival nagyon szigorúak voltak. Szóval a cukrászdában nem szívesen lettem volna az alkalmazottuk. A süteményeik viszont biztosan nagyon finomak lehettek, nem véletlen, hogy a gazdagabb emberek cukrászdája voltak.

Alapvetően mindenképpen az jött le a történetükből, hogy jó emberek voltak. Amikor kitört a második világháború, segítettek néhány zsidó embernek elbújni, és nem törtek meg akkor sem, amikor bevitték őket kihallgatásra. Mivel a dédimamám zsidó volt, és a családja sokat szenvedett a második világháború alatt, sokan meg is haltak közülük, ez a bátorság, segítőkészség szimpatikus volt számomra.

Épp ezért rendített meg, hogy aztán Edith mégis börtönbe került, miután a nácikat legyőzték. És teljesen ok nélkül. Nem is tudom, vagy inkább nem akarom elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan világban élni, ahol bárkit bármikor börtönbe zárhatnak koholt vádak, lényegében teljes ostobaságok alapján. Hosszú éveket vehetnek el az életedből, megfoszthatnak a családodtól, a szabadságodtól. És mindezt egy olyan börtönben, ahol állatokat sem tartanék, nemhogy embereket. Még valódi bűnösöket sem. Szörnyű volt olvasni ezeket a részeket. Persze, volt, aki valódi árulás miatt került be, vagy más valódi bűnök miatt, de biztos, hogy sokan ugyanúgy nem csináltak semmit, mint Edith.

Az biztos, hogy én nem bírtam volna ki azokat a körülményeket, és rövid távon beleőrültem vagy belehaltam volna az egészbe. Edith nagyon-nagyon erős lélek volt. Teljesen más, mint a mostani gazdagok. A mostani gazdagok elkényeztetettek, századát sem bírnák ki annak, amit Edithtel történt. Őt és a testvéreit viszont nem kényeztették el, erősnek, bátornak, határozottnak és kitartónak nevelték. Igazi túlélőknek, akik a jég hátán is megélnek. Edith az első pillanattól kezdve talpraesettségről tett tanúbizonyságot, valahányszor felmerült egy lehetőség, azonnal megragadta azt, és nem is hagyta, hogy veszendőbe menjen.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár nem azt adta, amire előzetesen számítottam, teljesen lekötött, és nagyon érdekes volt. Edith egy intelligens, bátor, talpraesett nő volt, akinek sok rossz dolgon kellett keresztülmennie, de mindent ép ésszel túlélt. Izgalmas és tanulságos volt végigkövetni az életét.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a bátor, okos nőkről szóló életrajzokat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történethez kapcsolódóan a sütemények világába kalauzolunk titeket. Minden állomáson elrejtettünk a szövegben egy ismert desszertet, a feladatotok pedig, hogy a betűket megtalálva, az édesség nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista:

Blogturné

01. 27. Szembetűnő

01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 31. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Schmöltz Margit: Kék imágó

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg fogott meg elsőként, mert én is imádom az érdekes játékokat. De az is tetszett, hogy a regény a környezetszeretettel, környezetvédelemmel foglalkozik, ami nagyon fontos téma, és jó, ha minél többet beszélünk róla. A könyvek pedig, ez is, segíthetnek ebben.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Hanna, akinek nemsokára a 13. születésnapja lesz. Mikor Hanna mobilját véletlenül tönkreteszi a nővére, és ezért újat kap, felfedezi, hogy az új telefonon van egy furcsa app, a Kék imágó. Az app minden nap új feladatokat ad neki, amiket ha teljesít, jutalom vár rá. Ezek a feladatok ráveszik, hogy kimozduljon a lakásból, megismerje és megszeresse a természetet, és olyasmiket csináljon, amikkel segíthet a bolygónk élővilágán. A kérdés csak az, hogy vajon ki áll az app mögött, és mi a célja vele?

Őszintén bevallom, én sem vagyok nagy természetjáró, főképp a rovarok, bogarak, pókok és hasonló élőlények miatt. Nem akarom bántani őket, de fóbiám van tőlük, így a közelükben sem szeretek lenni. Ennek ellenére mindig nagyon szerettem volna ezen változtatni, valahogyan legyőzni a visszatartó fóbiáimat. Ezért is tetszett meg a Kék imágó app ötlete, mert imádom a játékokat. Szerintem játékos módon sokkal egyszerűbb rávenni bármire a fiatalokat és a felnőtteket is, mint paranccsal, kényszerrel.

A fejezeteket olvasva, mindig kíváncsian vártam, mi lesz a következő feladat, és vajon hogyan fogja megoldani azt Hanna és a későbbiekben hozzá csatlakozó legjobb barátja, Fasírt. Itt kell elmondanom, hogy igazán klassz ötlet volt a könyv végére betenni egy kalandlapot az olvasók számára is, aminek az oldalain saját feladatok várják őket. Ezzel még inkább arra motiválhatja a könyv őket, hogy kimenjenek a természetbe, felfedezzék és megszeressék azt, és így meg is akarják óvni.

Eszembe jutott Fasírt. Biztosan élvezné ezt a kék imágós felfedezőtúrát. Bepötyögtem neki egy rövid üzenetet, de ez alkalommal direkt olyat, hogy ha lustaságból nem válaszolt eddig, akkor most aztán vegye észre: kaland van!

Az óriáspókok behálóztak az erdőben. Ki kéne szabadítani!!!

Ha erre sem reagál, biztos lehetek benne, hogy elrabolták az ufók.

A könyvbeli feladatokból egyébként tanulni is lehet, persze úgy, hogy azt az ember egyáltalán nem érzi tanulásnak, csak egy szórakoztató történetnek. Számomra is voltak új információk a regényben, úgyhogy biztosan a fiatalabb olvasók számára is lesznek.

Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon ki áll az app mögött. Volt egy elég erős gyanúm, ami végül be is jött, de csak részben. Azt hittem, hogy még egy ember benne van a dologban, de kiderült, hogy ő más dolgokkal kapcsolatban titkolózott. Úgyhogy sikerélményem is volt, ám közben kicsit sikerült meg is lepni. De elég sok lehetséges gyanúsított volt a könyvben, Hanna családtagjaitól kezdve a szomszédokon és osztálytársakon át a postásig és Fasírt anyukájáig. Szóval bőven lehetett találgatni, hogy vajon ki is a hunyó és miért, és így ez a szál is érdekes lett. És szerencsére logikus is. Maga az app készítőjének személye is, és az is, ahogyan a feladatokat kiadta, irányította és a jutalmazást megoldotta.

Azt mondjuk nem igazán értettem, hogy Hanna miért nem jött rá, hogy a feladatokban felbukkanó 13-as szám a születésnapjához kötődik, mert teljesen nyilvánvaló volt. De egyébként szépen megoldotta a feladatokat. És amikor kint járt a természetben, a leírások és az ő lelkesedése miatt kicsit én is oda vágytam. Most meg, hogy a lakást sem nagyon hagyhatom el a betegségem miatt, még inkább így éreztem. Lehet, hogy még a végén, amint meggyógyulok végre, mégis elmegyek egy kicsit körülnézni a természetben...

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár elég rövidke volt, ám annál érdekesebb és tartalmasabb. Fontos témákról szól, érdekes dolgokat tanít nekünk az appos feladatok által, emellett pedig érdekes, kalandos és agymozgató is volt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak és természetszerető (vagy a természetet megszeretni vágyó) felnőttnek, aki szeret játszani, játékosan tanulni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Megan Rix: Winston és a kis Houdini – Blogturné

Megan Rix tüneményes meséjében megismerkedhetünk egy jószívű, bátor kisfiúval, Harryvel, akinek az élete örökre megváltozik, amikor megmenti a kíváncsi, csupa szív kiscicát, a kis Houdinit. Ismerjétek meg ezt az aranyos, kisiskolásoknak szóló történetet öt bloggerünkkel, tartsatok velünk a nyereményjáték állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Inkább kutyapárti vagyok, de olyan cuki volt a borítón lévő kiscica, és valahogy vágytam egy aranyos állatos történetre. Úgy gondoltam, jó kikapcsolódás lesz a kórházban töltött hetem után. Végül is, így is lett. Amikor vissza kellett mennem cukorterheléses vizsgálatra, és két vérvétel között 2 órát kellett várnom, nagyon jól elterelte a figyelmemet ez a kis történet.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy Harry nevű kisfiú, aki szabadidejében egy állatmenhelyen dolgozik. Egyik nap megment egy apró, vörös kiscicát, és bár meg akarná tartani, az apukája bizonyos okok miatt nemet mond. Ám a cica, Houdini másnak is kéne, szülinapi ajándékként akarják adni Winston Churchill brit miniszterelnöknek. Harry vállalja, hogy elviszi a miniszterelnök vidéki rezidenciájához Houdinit, de a szíve mélyén még mindig abban reménykedik, hogy megtarthatja új barátját.

Houdini méltó a nevéhez, ugyanis állandóan szabadulóművészt játszik, és megszökik. Így keveredik már a történet elején bajba, amikor elkeveredik a családjától. Nagyon cuki kiscica, de azt hiszem, pont azért maradnék a kutyáknál, mert egy fürge, mindenre felmászó macskát nehezebb kordában tartani, mint egy kutyát. Ettől függetlenül olvasni nagyon szerettem róla, mert megmosolyogtatott.

Annak ellenére, hogy megértettem az édesapja indokait, teljesen együttéreztem Harryvel. Tudom, milyen ragaszkodni egy állathoz, és el tudom képzelni, milyen lehet, hogy nem te döntesz arról, veled maradjon-e. Nagyon drukkoltam neki, hogy valamilyen módon vagy megtarthassa Houdinit, vagy pedig a közelében maradhasson, gyakran meglátogathassa.

– Az ő neve Tommy őrmester – mutatta be a cicáját Ned, ahogy felvette és Winny kezében adta.

– Miért nevezted Őrmeszternek? – kérdezte a kisfiú, és a cica puha bundájához dörgölte az arcát. Tommy őrmester dorombolt.

– Mert egy napon, ha nő még egy kicsit, olyan bátor lesz, akár egy katona, és rengeteg patkányt fog fogni – felelte Ned, mert ezt mondta neki az apukája.

– Szok patkány van errefelé? – pillantott körbe aggodalmasan Winny.

Érdekes volt egy fiataloknak szóló regényben bepillantást nyerni a történelem egy kis részébe. Churchill fiatalkorába, abba, milyen volt miniszterelnökként a vidéki rezidenciája, az állatszeretetébe. És persze, kíváncsian vártam, vajon ő maga is felbukkan-e ténylegesen a regényben, vagy csak mások beszélnek róla.

A könyv végén találhatunk egy kis szórakoztató kvízt a történettel kapcsolatban, valamint egy pogácsareceptet, amit a gyerekek is elkészíthetnek (természetesen felnőtt felügyelete mellett). Végül pedig még több információ vár ránk Churchill-lel kapcsolatban az utolsó oldalakon.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon aranyos kis történet volt, amit biztosan élveznek majd a gyerekek, mert engem is lekötött és kikapcsolt úgy két órára. És egy csomó történelmi érdekesség van benne, szóval az olvasók tudást is szedhetnek fel magukra olvasás közben.

Vagyis összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Elsősorban kisebb gyerekeknek, ők nagyon szórakoztatónak és aranyosnak fogják találni. Nagyobbak és felnőttek is elolvashatják, szerintem nekik is tetszeni fog, csak számukra talán túl egyszerű lesz a sztori.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Megan Rixnek már több állatos története jelent meg a Manó Könyvek gondozásában, most ezeknek a nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Jól vagyok. Hisz ismersz. Kemény vagyok, mint a téli fagy.”

Állomáslista:

Blogturné

01. 14. Könyv és más

01. 16. Csak olvass!

01. 18. Dreamworld

01. 20. Szembetűnő

01. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Lindsay Galvin: A Titanic négylábú hőse – Blogturné

A Titanic történetét sok könyv és film feldolgozta már, ezúttal azonban egy olyan regényt hozott el nekünk a Manó Könyvek, ami gyerekek, fiatalok számára meséli el a történetet egy kislány és egy újfundlandi kutya, Rigel főszereplésével. Tartsatok velünk a tragikus, mégis izgalmas kalandon, és nyerjetek a turné végén ti is egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Azután nem sokkal választottam ki ezt a könyvet, hogy az idősebb kutyusom, Manó meghalt. Ez önkínzásnak tűnhet, de nem is tudom... Úgy éreztem, szükségem van rá, hogy egy kutyáról olvassak. És mivel a történet egy nagy testű, újfundlandi kutyáról szólt, reméltem, hogy nem fog annyira emlékeztetni a kutyusomra, hogy az ártson, de segíteni fog valamelyest feldolgozni a veszteségemet. Igazából így is lett. Azóta tudok Manókára pánikrohamok és kínzó fájdalom nélkül gondolni, mióta elolvastam ezt a történetet. Kicsit olyan volt számomra, mint egy póni. Miután leestem a lóról, nem mertem visszaszállni rá, de nem is akartam lovaglás nélkül élni, ezért inkább felültem egy pónira, és ez segített, hogy a végén egy lovon kössek ki.

Véleményem a könyvről

A történet egy kislányról, Claráról szól, aki egy véletlen folytán potyautasként felkerül a Carpathia nevű hajó poggyászterébe. A hajón utazik „csomagként” az újfundlandi kutya, Rigel is, aki azonnal összebarátkozik Clarával. A véletlen utazás többféle módon is kalandosnak bizonyul, ám mikor befutnak a hajóra a Titanic vészjelzései, akkor kezdődik csak el a valódi izgalom.

A történet nagy része E/1-ben íródott, és Clara szemszögéből láthatjuk az eseményeket a Carpathia fedélzetéről. A Titanickal történtek nagy részét viszont egy túlélő, Sid, a fiatal hajósinas meséli el nekünk az Egyesült Államok Szenátusi Vizsgálóbizottsága előtt tett tanúvallomásában, valamint plakátokból, levelekből, morzeüzenetekből szedhetjük össze az információmorzsákat.

LEGFŐBB ÁLLAMÜGYÉSZ-HELYETTES: – Részt vett ön a mentőcsónak-gyakorlatban, miután a hajó elhagyta a kikötőt?

– Nem, uram. Hallottam, hogy terveztek egy gyakorlatot 14-ére, vasárnapra, de azt lemondták, mert Smith kapitány misét rendelt el helyette.

Amikor elkezdtem olvasni a történetet, először elképzelni sem tudtam, hogyan jutunk majd el a Titanicig a sztoriban. Ugyanis a sztori messze az óceántól, egy kis farmon indul, ami Clara családjáé. Clara a legkisebb a családban, folyton bajba keveredik, és emiatt megróják. Amiből nem tanul, hanem megsértődik, és megint bajba keveredik. Ennek köszönheti azt is, hogy véletlenül egy utazóládában felkerül arra a hajóra, amin az unokatestvére, Harry a távírász.

Clara igazi talpraesett kislány, aki feltalálja magát minden helyzetben. Ilyen szempontból jó példa a gyerekek, fiatalok számára. Valahányszor zűrbe keveredik véletlenül vagy önmagának köszönhetően, mindig kitalálja, hogyan másszon ki a bajból. Őszintén szólva, én a helyében már lehet, hogy nem élnék, mert az utazóládába zárva olyan pánikrohamot kaptam volna, hogy sosem jutok ki. Azok a részek egyébként, amelyekben a ládába zárva felkerül a Carpathiára, nagyon realisztikusak. Olvasás közben is összeszorult a gyomrom a gondolattól, hogy egy ilyen kis helyre legyek bezárva étlen-szomjan úgy, hogy lehet senki nem jön értem. Bár a Titanic balesete nagyon tragikus, mégis ez volt az a jelenet, amiről azt gondoltam, hogy olvasás közben mindenképpen kell egy felnőtt a gyerek mellé, aki segít neki feldolgozni ezeket a részeket lelkileg.

Rigel nagyon cuki kutya, aki igazi kis szélvész. Vagyis pontosan Clarához való. Nem csoda, hogy elsőre összebarátkoznak, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok. De Rigel nemcsak cuki, hanem nagyon okos és hasznos állat is. Lényegében ő az, aki „behoz” a történetbe egy kis misztikumot, ugyanis az ugatásával jelzi, hogy valamit érez a vízben. Az a valami pedig egy óriási kígyószerű lénynek tűnik. Clara először szörnyetegként tekint rá, de érezni, hogy valami más is van a háttérben, és talán a lény nem is az, aminek elsőre látszik. Kicsit féltem tőle, hogy milyen lesz, ha egy valóban megtörtént eseményt vegyítünk valami misztikus szállal, de az író végül jól megoldotta a dolgot azzal, hogy a misztikus szálból reális, hihető dolgot kreált.

Sid vallomása legalább annyira lekötött, mint Clara kalandjai. Bár már ezer helyről hallottam, mi történhetett a Titanic fedélzetén, ez is egy új és nagyon érdekes szemszög volt. Ahogy Sid mesélt, a gyomrom egyre inkább összeszorult, teljesen átéreztem azt a félelmet, amit egy ember érezhet egy süllyedő hajón a jeges óceán közepén, ahonnan nem nagyon van menekvés. Először azt hittem, Sid valahogy bejut egy mentőcsónakba, és úgy menekül meg, de a megmenekvése ennél sokkal izgalmasabb volt. Legalábbis a regényben, mert az író kicsit változtatott a valóban egykor létező fiú történetén. Tetszett, hogy először a szerencse mellett az eszének köszönhette a túlélését, aztán pedig az is, ahogyan a szála összekapcsolódott végül Claráéval és Rigelével.

Nem hittem volna, hogy egy gyerekeknek, fiataloknak szóló könyvön könnyezni fogok, de őszintén bevallom, kicsordult néhány könnycseppem olvasás közben. És annak ellenére, hogy ismertem a Titanic történetét, egyetlen percig sem untam a regényt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Kalandos, érdekes történet volt, ami újszerűen dolgozta fel a Titanic jól ismert katasztrófáját. Clara, Sid és Rigel is nagyon szerethetőek voltak, izgultam értük. És több jelenet is meghatott, vagy épp más erőteljes hatással volt rám érzelmileg.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Bár ez egy gyerekeknek, fiataloknak szóló történet, szerintem a felnőtteket is le tudja kötni. Szóval mindenkinek, akit érdekel a Titanic sztorija egy új szemszögből.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Titanic tragédiája sajnos nem egyedi, sok hajókatasztrófa történt már az idők során. A blogjainkon található leírások alapján ezúttal tragikus sorsú hajók neveit keressük. A feladatotok az, hogy beírjátok a hajó nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Minden idők legsúlyosabb békeidőben bekövetkezett hajóbalesete érte azt a kompot, amely egy olajszállítóval ütközött. A komp túltömött volt, a becslések szerint legalább 2000 személy nem is szerepelt az utas-nyilvántartásban, ráadásul a hajó rádiója sem működött, a mentőmellényeket pedig elzárták.

Állomáslista:

Blogturné

01. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 21. Kelly és Lupi olvas

01. 23. Könyv és más

01. 25. Szembetűnő

01. 27. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra – Blogturné

Bár karácsony már elmúlt, visszahozhatjuk egy kicsit a hangulatot Rácz-Stefán Tibor Kamupasi karácsonyra című könyvével, ami a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. Tartsatok három bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Jó pár könyvét olvastam már Tibinek, és mindegyiket nagyon szórakoztatónak találtam, és persze LMBTQ+ könyvről van szó, szóval mindenképpen el akartam olvasni, és írni róla nektek.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Dani, aki egy könyvesboltban dolgozik, és egészen addig imádja is a munkáját, míg fel nem veszik mellé gyerekkori barátját, lelke és önbecsülése megtipróját, Zénót. Egy véletlen folytán úgy alakul, hogy Zénó Dani családja előtt Dani pasijának adja ki magát, hogy jóvá tegye a gyerekkori bűneit, mivel a fiú anyukája és nővére aggódnak amiatt, hogy Dani egyedül, magányosan él a fővárosban. Zénó kamupasiként Danival tart a családi karácsonyozásra, ami közben az egymás iránti érzéseikről kiderül, hogy egyáltalán nem kamuk.

Az alapsztori nem egyedi, rengeteg hasonló történetet láttam már filmeken, csak akkor mindig nő-férfi felállásban. LMBTQ+ sztorikén csak egyet olvastam eddig, a Pasialapanyagot. Az azonban rögtön megfogott, hogy az előbbiekkel ellentétben ez a sztori a könyvek világában játszódott, ahol én is otthon érzem magam. Ennek köszönhetően a főszereplőket is azonnal megkedveltem, mert hát a személyiségük könyvmolyként pont olyan volt, ami passzol az én személyiségemhez. Kár, hogy a valóságban nem léteznek, mert szerintem jó barátok lennénk.

Dani olyan kicsit, mint én. Magának való, a könyvek világában él, és pszichésen-lelkileg akad némi gondja a múltbeli sebek, csalódások miatt. Igaz, nekem nem takarításmániám, kényszerbetegségem van, de akad néhány olyan dolog a tarsolyomban, aminek köszönhetően simán meggazdagodhatna belőlem egy pszichiáter, már ha lenne pénzem eljárni hozzá... Mivel anno fiatalkorukban Zénó lekoptatta őt, pedig korábban legjobb barátok voltak, Dani azt hiszi, hogy nem elég jó, hogy szeressék. Ezért menekül a takarításba, mert az anyukája, nővére akkor voltak teljesen oda érte, ha segített nekik a házimunkában, és emiatt Dani önkéntelenül is úgy érzi, akkor kaphat csak szeretetet, ha ő maga és a környezete is tökéletes. De mivel tökéletesség nem létezik, így mindig elégedetlen önmagával.

Zénó a múltbeli dolgok alapján elsőre egy szemétnek tűnik, ám hamar kiderül, hogy nagyon nem az. Csak épp komoly helyzetekben magába zárkózik, és képtelenné válik a kommunikációra. Amivel megbánt másokat. Tetszett, ahogy kinyílt a karácsonyozás közben, elengedte magát, és önmaga mert lenni.

A Dani családjánál töltött karácsonyi részeket egyébként imádtam. Mármint... egyfelől nekem soha nem volt még ilyen karácsonyom. Voltak jobbak és rosszabbak, de olyan igazán hangulatos, amikor azt érzed, hogy igen, na, ez a karácsony, még soha nem volt. Vagy talán nagyon pici koromban, de már nem emlékszem rá. Mivel anya ápolónő volt, így ő karácsonykor is sokszor dolgozott, ha pedig nem, akkor fáradt volt, így sütögetni, főzőcskézni is csak akkor kezdtünk el közösen, amikor már felnőtt voltam.

Másfelől most karácsonykor lényegében egyáltalán nem volt karácsonyom, még csak a fa sem lett felállítva. A mélyvénás trombózisom miatt kímélnem kell a lábamat, ezért nem tudtam odakint ácsorogni órákon át a konyhában, nem tudtam hajolgatni a díszekért, hogy feltegyem őket a fára, a diétám miatt nem ehettem semmi finomat, és anyától még a karácsonyi ajándékomat is előre, még novemberben megkaptam kivételesen (téli cipőket, amikre már karácsony előtt szükségem volt, mert hideg volt). Szóval igen, most lényegében csak pillanatokra éreztem, hogy karácsony van. Leginkább akkor, amikor megkaptam a blogturnés társam csodás ajándékcsomagját, meg amikor a kolléganőim eljöttek hozzám látogatóba, és átadtuk egymásnak az ajándékokat.

Szóval jó volt egy család igazi karácsonyáról olvasni kicsit, mert tényleg adott némi karácsonyi hangulatot számomra így január elején, közepén. Ó, és Micike egy nagyon vicces kis tündér volt, akin olvasás közben hangosan kellett kuncognom.

A történetben előkerült még két nagyon fontos téma. Az egyik, hogy meg kell tanulnia az embereknek, hogy egy gyereket nem csak házasságban, párkapcsolatban lehet jól felnevelni. Sőt, ha olyasvalakivel maradsz együtt a gyerek miatt, akit nem szeretsz, akivel nem vagy boldog, attól fog csak igazán szenvedni a gyerek is, mert egyszerűen megérzi, hogy a szülei boldogtalanok.

A másik, hogy a biszexualitás létező dolog, és nem jár együtt a csalfasággal. A bifóbia nemcsak a heterókat, hanem sokszor a melegeket is erőteljesen jellemzi. Egyfelől az emberek nem hiszik el, hogy az adott személy, valójában nem csak a melegségét akarja „enyhíteni” azzal, hogy binek vallja magát, másfelől, a melegek félnek tőle, hogy ha valaki biszexuális, akkor könnyebben megcsalja őket, rájön majd, hogy valójában más életre vágyik egy ellenkező neművel, és hasonlók. Pedig pont annyi esélye van annak, hogy egy meleg megcsaljon és elhagyjon, mint annak, hogy egy heteró vagy egy biszex tegye meg.

Imádtam, hogy ismét olyan mellékszereplők tűntek fel a történetben, akiket Tibi korábbi könyveiből már ismerek. Nosztalgikus érzés volt, és régi, kedves barátokként köszöntöttem ezeket a karaktereket. És imádtam, hogy egy csomó általam is ismert és szeretett könyv és film/mese is előkerült a regényben.

A sztori vége nem lepett meg, pont az történt, amire számítottam, de ez egyáltalán nem baj. Kellenek az ilyen történetek, amik beburkolnak, mint karácsonykor egy meleg takaró, megsimogatják az ember lelkét, és nyugalmat, békét hoznak a stresszes hétköznapokba.

Hogy tetszett ez a könyv?

Mindig élvezem Tibi történeteit, mert olyan kellemesek, romantikusak, és a karakterei szinte élnek. Ez a könyve pedig különösen jólesett a lelkemnek, mert karácsonyi hangulatot hozott a napjaimba egy olyan időszakban, amikor számomra nem igazán volt karácsony.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Tibi rajongóinak mindenképpen, nem fognak csalódni. És persze azoknak, akik szeretik a kedves, romantikus LMBTQ+ történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A kiadó oldalán találhattok a könyvből egy kis beleolvasót. A játék során kérdéseket teszünk fel nektek, ezeket kell megválaszolnotok a beleolvasó segítségével. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Melyik könyv rémítette halálra Zénót?

Állomáslista:

Blogturné

01. 09. Hagyjatok! Olvasok!

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra

01. 13. Utószó

01. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway