~ Sárga könyves út ~

2022. december 28., szerda

Vanessa Len: Csak egy szörnyeteg – Blogturné



Az Anassa Könyveknek köszönhetően nemrég magyarul is megjelent Vanessa Len Csak egy szörnyeteg című regénye. A történe elsőre átlagos romantikus sztorinak tűnik, amelyben a tizenhat éves Joan belezúg a jóképű srácba, Nickbe. Ám a történet nem ennyire egyszerű. Joan és a családja ugyanis szörnyetegek, Nickről pedig kiderül, hogy ő a hős, akinek az az életcélja, hogy végezzen az összes szörnnyel. Ezúttal három bloggerünk indult útnak időn és téren át, hogy szörnyeket mentsen Joannel együtt. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövegben Az idő vándorai című könyvhöz hasonlították a regényt, ami nekem anno tetszett, ezenkívül a cím, a fülszöveg és a borító alapján arra tippeltem, hogy ez egy "Szépség és a szörnyeteg"-feldolgozás lesz, ami az egyik kedvenc mesém. Szóval egy romantikus, izgalmas történetre számítottam.


Véleményem a könyvről

A történet egy Joan nevű lányról szól, aki átlagos életet él. Az anyai nagymamája gyerekkorától kezdve mondogatja neki, hogy a családjuk szörnyetegekből áll, de Joan azt hiszi, hogy ez csak mese. Aztán felnőve elindul az első randijára a jóképű Nickkel, ám végül mégsem ér oda. Egy balesetnek köszönhetően időt lop egy idős férfi életéből, és átugrik egy teljes napot. Ekkor jön rá, hogy a mese valóság, a családja időutazó, ám ahhoz, hogy képesek legyenek más korokba jutni, időt kell lopniuk az átlagemberek életéből. Csak hogy Joan helyzete még bonyolultabb legyen, kiderül, hogy Nick valójában szörnyvadász, és lemészárolja Joan egész családját. Joan pedig egy ellenséges szörnycsalád tagjával útra kel az időben, hogy megváltoztassa a jövőt, megállítsa Nicket és megmentse a szeretteit.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon megörültem, mert igazán érdekesnek, izgalmasnak tűnt az alapötlet. Még az sem zavart, amikor rájöttem, hogy a történetnek igazából semmi köze nincs a "Szépség és a szörnyeteg"-sztorihoz. Joan karaktere azért tűnt érdekesnek, mert ő is most csöppent bele ebbe az egész szörnyesdibe, vagyis körülbelül olyan tudatlanul állt hozzá a kalandokhoz, ahogyan mi, olvasók. Tanulnia, fejlődnie kellett, és persze rájönnie, hogy ki is ő valójában, miben hisz, milyen ember akar lenni. Érdekes dilemma volt, hogy szereti a családját, ám a lelke mélyén érzi, hogy időt lopni az emberek életéből nem helyes. Meg akarja óvni a szeretteit Nicktől, de azt is megérti, hogy a fiú miért akar végezni az összes szörnyeteggel. Ez a belső meghasonlás pedig átérezhetően és izgalmasan jött át a történetben.

Nagyon izgalmas volt az is, hogy Joannak össze kellett fognia a céljai érdekében egy ellenséges szörnycsalád tagjával, Aaronnal. Aaron karaktere elsőre elkényeztetett, egoista úrikölyöknek tűnt, de azonnal látni lehetett, hogy valahol mélyen csak egy sebzett srác, akiben ott a jóság is. Igazából meglepett, hogy bár a fülszöveg alapján Nicket gondoltam volna a könyv második legfontosabb szereplőjének Joan után, valójában Joan sokkal több időt töltött Aaronnal a történet során, Nick pedig csak rövid időkre került elő, főképp a sztori elején és végén. Azt még nem tudtam ledönteni, hogy ennek örülök-e, vagy sem. Egyfelől kedveltem Joan és Aaron párosát, így nem bántam, hogy ők állnak a középpontban. Másfelől így lényegében semmit nem tudtam meg arról, hogy Joan és Nick miért is szeretik egymást, mennyire passzolnak egymáshoz, és úgy általában Nickről is kevesebbet tudhattam meg. Persze kaptunk bepillantást a múltjába, de az mégiscsak más, mint a jelenben megismerni őt ténylegesen.

– Beszélhetnénk?
– Hm. – Tom cuppogott, de nem nyitotta ki a szemét. – Kérek egy italt, szívem!
Ruth Joanra nézett, aki azt tátogta neki: Honnan? Aaron ingerülten felsóhajtott. Lehajolt, és felvett egy félig üres sörösüveget Tom asztala alól. Aztán lecsapta az asztalra.
Tom kinyitotta a szemét a hangra. Ügyetlenül az üveg után nyúlt, aztán egyetlen hajtásra megitta a sör maradékát.
– Tom? – ismételte meg Joan. – Venni akarunk tőled valamit.
– Kérek egy italt, szívem!
– Szerintem elromlott – jegyezte meg fanyar hangon Aaron. – Ha meghúzod a zsinórt, csak egyvalamit tud mondani.

Az időbeli kalandozások, a nyomozás a titokzatos tárgy után, ami állítólag alakítani tud az időfolyamon és megmentheti Joan és Aaron családját is, teljesen lekötött. Igaz, észrevettem néhány furcsaságot, logikátlanságot, de ez csak kicsit zavart. Vicces volt, hogy körülbelül a könyv háromnegyedénél bevillant az a gondolat, hogy ebben a regényben kivételesen nincsenek meleg karakterek (mindig örülök, ha LMBTQ-karakterre bukkanok egy történetben), aztán néhány oldallal később kiderült, hogy hatalmasat tévedtem. Azt nem árulom el, hogy kikről is van szó, de a történetük izgalmasnak tűnt, épp ezért sajnáltam, hogy kicsit zavarosra sikeredett. Nem igazán értettem, miért is történt az a bizonyos emberrablás, mit akartak az elrabolt személytől pontosan. Lehet, hogy ez majd a következő részben kitisztul, nem tudom...

A regény vége egy kicsit gyors volt számomra, és meglepett a lezárás. De mivel tudom, hogy lesz folytatás, ezért annyira nem viselt meg, mintha így lenne lezárva a történet véglegesen.


Hogy tetszett a könyv?

Vannak hibái, találtam logikai bakikat benne, és furcsálltam, hogy Nick ennyire kevés szerepet kapott, de összességében élveztem a kalandokat, és kíváncsian várom a következő részt.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kalandos, fordulatos, időutazós ifjúsági fantasyket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történet egy szörnyről és egy hősről szól, ezért ezúttal olyan karaktereket keresünk, akik egyszerre szörnyek és hősök is a maguk módján. A turné állomásain képeket rejtettünk el a bejegyzéseinkben ezekről a szörny/hősökről. Találd meg a képeket, és írd be a szörny/hősök nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Állomáslista:

12. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. december 27., kedd

Richelle Mead: Vámpírakadémia – Blogturné




Lissa Dragomir és Rose Hathaway kénytelen visszatérni a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol nem vár rájuk más, csak a viszálykodás és a rengeteg pletyka. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik velük a vámpíriskola vaskapui mögött, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek az Agave Könyvek kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!


Miért választottam ezt a könyvet?

Anno megnéztem a történet filmváltozatát, ami enyhén szólva is borzalmas volt. Bár a sztoriban láttam lehetőségeket, a kivitelezést nagyon elszúrták. Viszont sokaktól hallottam, hogy a könyv más, az sokkal jobb, érdemes elolvasni. Úgyhogy már évek óta tervben volt, hogy beszerzem a könyvet és elolvasom, de valahogy sosem jött össze. Aztán most, hogy megjelent az új kiadás, végre pótolni tudtam ezt az elmaradásomat is.


Véleményem a könyvről

A történet két barátnőről szól. Lissa Dragomir vámpír és az uralkodói családok egyikének egyetlen túlélője. Rose Hathaway pedig nemcsak a barátja, hanem egyszer majd, miután kiképezték, a testőre lesz. A két lány megszökött a Szent Vlagyimir Akadémiáról, miután úgy tűnt, valaki ártani akar Lissának, ám két év elteltével rájuk bukkannak, és visszahurcolják őket az iskolába. Lissa élete ezek után is veszélyben van, és Rose az egyetlen, aki megvédheti őt.

Akik azt mondták nekem, hogy a könyv milliószor jobb a filmnél, azoknak igaza volt. Míg a filmet röhejesnek tartottam, a könyv kifejezetten érdekes, kalandos, összetett és izgalmas volt. Szóval örülök, hogy sikerült elolvasnom. A legfőbb titkokra emlékeztem a filmből, de az apróságok szerencsére már törlődtek a fejemből, így szinte újdonságként hatott a történet.

Őszintén bevallom, Rose nem volt túl szimpatikus karakter először. Nem igazán bírom a bulizós, könnyűvérű, felelőtlen embereket. Persze, az ő dolguk, így is lehet élni, ha nekik ez jó, de én nem ilyen barátot választanék magamnak. Aztán Rose Dimitrij és a veszélyek hatására elkezdett megváltozni, fejlődni, komolyabban vette önmagát, az életet, Lissa védelmét, és onnantól kezdett kedvelhetőbbé válni a szememben.

Lissával kapcsolatban nem emlékszem, hogy a filmben előjött-e az önbántalmazás szála. Ha igen, akkor sem túl komolyan, mert semmi emlékem nincs róla. A könyvben viszont szépen felépítette az író az egészet. Ez egy nagyon komoly és fontos téma, amiről egy fantasytörténetben is jó olvasni. Klassz, hogy a mostani fiatalok az ilyen történetek által már információkat kapnak a lelki, pszichés problémákról is, mert így talán kevesebb ember marad végül a valóságban segítség nélkül. Ha a történetek által megértjük az önbántalmazás hátterében álló dolgokat, ha tudjuk, hogy ezt nem eltitkolni kell, hanem segítséget kérni, és azt is tudjuk, hogy ki nyújthat valós segítséget, akkor a bajban nem leszünk tehetetlenek és eszköztelenek. Szóval tetszett, hogy egy ifjúsági fantasy egy ilyen komoly problémával is foglalkozik, méghozzá úgy, hogy az ha nem is direkt módon, de oktató hatással legyen az olvasókra.

– Örülök, hogy jobban vagy – súgta. A hangja olyan volt, mintha a szája a hajamat érintené, a fülem felett. – Amikor láttam, ahogy leesel...
– Azt gondoltad: "micsoda balfék".

Dimitrij jóval szimpatikusabb és vonzóbb karakter volt a regényben, mint a filmben. A filmben nagyon gáz volt a színész, de a könyvbeli karakter esetében nagyon is értettem, hogy Rose miért zúgott bele. Imádtam, hogy az író odafigyelt arra, amire sok más romantikus sztori írója nem. Hogy Rose még kiskorú, Dimitrij viszont a húszas évei közepén jár, vagyis ő már felnőtt. Más sztorikban ilyenkor a férfit nem foglalkoztatja, hogy esetleg visszaélhet a korkülönbséggel, hogy az negatív hatással lehet egy fiatal lány személyiségére, életére. Itt viszont előkerül ez. Szerintem fontos arról beszélni, hogy egy 16 éves lánynak (vagy a történettől függetlenül, fiúnak) lehet fejlett teste, próbálgathatja a szárnyait flörtöléssel és egyebekkel, de attól még nem biztos, hogy készen áll lelkileg, pszichésen egy kapcsolatra és/vagy a szexre. Még akkor sem, ha ő úgy hiszi, készen áll. Hiába érett valaki testileg és tűnik nyitottnak, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy lelkileg is érett. A mai túlszexualizált világban ez egy kifejezetten fontos téma, mert sok ember nincs tisztában ezzel, és ha tudatosítjuk az emberekben ezt, akár ilyen történetek által, akkor talán kevesebb fiatal keveredik olyan helyzetbe, ami akár élete végig negatív hatással lehet a kapcsolataira, a szexuális életére.

Szóval ez a könyv két olyan fontos témát is előhoz (és szerintem pont a megfelelő módon), ami nagyon fontos lehet a fiatalok számára.

A titkokkal teli akciószál érdekes volt. Bár a film miatt tudtam, hogy ki a hunyó és ki a segítője, így is élveztem a történetet. Főként, hogy a film sok érdekes apróságot kihagyott, ami pedig szerintem fontos lett volna, és nagyon örülök, hogy a könyvben viszont az író odafigyelt ezekre. Ennek köszönhetően a regény sokkal összetettebb, bonyolultabb, érdekesebb és érthetőbb lett, mint a film volt anno.

Őszintén kíváncsi vagyok a folytatásra, már csak azért is, mert azt már valóban teljesen tudatlanul olvashatom majd el.


Hogy tetszett a könyv?

A könyv milliószor jobb volt, mint a film, úgyhogy örülök, hogy végül sikerült elolvasnom. A fiatalok számára fontos témákat szőtt bele a történetbe az író, ami szerintem klassz, és az akciószál is érdekes volt. Na meg a karaktereket is jobban bírtam a könyvben, mint a filmben.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy klassz, fordulatos, érdekes vámpíros történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Az Agave Könyvek kiadó rendkívül gondosan elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Kérdés a játékhoz:

Melyik városban bujkál Lissa és Rose?


Állomáslista:

12. 17. Függővég
12. 23. Sorok között
12. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 29. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. december 20., kedd

Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 4. – Blogturné



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alice Oseman nagysikerű képregény sorozatának folytatása, a Heartstopper negyedik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Charlie és Nick felismerésekkel és vallomásokkal teli tanévkezdését, mely ezúttal bőven tartogat nehézséget… és még annál is több szeretetet.Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Imádom ezt a sorozatot, szóval nem kérdés, hogy az összes képregényt és kiegészítő novellát, regényt, egyebet el akarom majd olvasni szép sorban. Nemrég olvastam angolul ezt a részt, úgyhogy pont jól jött a magyar kiadás közvetlenül utána. Mert bár az angol változatot is megértettem teljesen, azért mégiscsak más az embernek az anyanyelvén élvezni egy történetet.


Véleményem a könyvről

A könyv négy nagyobb részből áll, az elsőben Nick és Charlie a barátaikkal lemennek a tengerpartra, de Charlie nem igazán tudja élvezni a pihenést, mert azon aggódik, miként mondja ki Nicknek elsőként a "Szeretlek." szót. A második részben Nick nyaralni megy a családjával, de ő meg azért nem élvezi a pihenést, mert aggódik Charlie evési zavara miatt, és úgy érzi, a pasijaként neki kéne megoldania a problémát. A harmadik részben Charlie evési problémái és lelki egészsége kerül előtérbe, Nick naplójából megtudhatjuk, miként súlyosbodtak ezek a gondok egészen addig, míg Charlie-nak be nem kellett vonulnia a pszichiátriai osztályra. A negyedik részben Charlie naplójába kukkanthatunk bele, és részt vehetünk egy családi vacsorán, amin a Nelson és a Spring család is részt vesz, és Nick arra készül, hogy elmondja a rég nem látott apjának, hogy meleg és Charlie nemcsak a barátja, hanem a párja is.

A könyv első része hangulatban teljesen passzolt a korábbi könyvekhez. Bár Charlie sok mindenen aggódik, azért a történetet áthatja a könnyedség, a humor, a baráti kötelék ereje és a szívmelengető romantikus szál. Imádom együtt a baráti csapatot, annyira összetartóak. Valahányszor olvasok róluk (vagy látom őket a sorozatban), mindig arra gondolok, milyen jó lenne egy ilyen elfogadó, nyitott, kedves és hűséges nagy baráti csapathoz tartozni. Ebből a részből Elle és Darcy családjáról is többet megtudhatunk, ami által még inkább árnyalttá vált a karakterük.

Imádtam a szeretlekes szituációt. Azt hiszem, nem is lehetett volna Charlie-hoz és Nickhez illőbb, tökéletesen passzolt a személyiségükhöz, a párkapcsolatuk dinamikájához. Nagyon szeretem ezt a két srácot, és nagyon szeretem a kapcsolatukat. Egyszerűen édesek együtt.

A könyv második részében sem annyira sötét még a helyzet, bár kezd még inkább előtérbe kerülni Charlie evési zavara és lelki, pszichés problémája. Sok történetben van olyan időszak, amikor egy szerelmespár térben messzire kerül egymástól egy kis időre. Általában ez zavarni szokott, alig várom, hogy végre újra találkozzanak. Itt is alig vártam, hogy Nick hazatérjen a családi nyaralásból, de nem éreztem azt, hogy zavarna a különválás. Talán azért, mert amikor Nick és Charlie egymástól távol voltak fizikailag, lelkileg akkor sem váltak el egymástól. Nagyon tetszett ebben a részben Nick és az anyukája beszélgetése. Fontos mondanivalója a történetnek ugyanis, hogy hiába szeretsz valakit, nem feltétlenül tudod mindentől megóvni, minden gondját megoldani. Pszichés problémák esetében különösen fontos, hogy tudjuk, a szeretet, szerelem nem gyógyítja ezeket. Szakemberek kellenek hozzá mindenképpen.

A harmadik rész volt számomra a legsötétebb. Az itteni elválása Nicknek és Charlie-nak már megviselt lelkileg, mert Charlie nagyon rossz állapotban vonult be a pszichiátriára. Sok embernek fogalma sincs róla, hogy néhány gonosz szóval teljesen meg lehet gyilkolni egy másik ember lelkét, főképp, ha az illető még fiatal. Az iskolai bántalmazás, még ha csak szóval is történik, teljesen tönkreteheti a bántalmazott önbecsülését. Ez is egy nagyon fontos téma, és imádom, hogy Oseman bele mer menni ilyesmikbe, méghozzá képregényhez képest egészen mélyen. Bár a magyar változat előtt olvastam már az angolt is, így, második olvasásra is összeszorult a gyomrom ennél a résznél. Nagyon megviselt Charlie szenvedése, ahogyan Nick tehetetlen fájdalma is. De azért jó is volt valamire ez a szenvedés. Egyfelől a két srác megtanulta, hogy bár tiszta szívből szeretik egymást, nem lehetnek kapcsolatfüggők, egymáson kívül szükségük van másokra is. Szóval ilyen szempontból jót tett nekik a rövid különválás. Másfelől, ha ilyen fiatalon ezt a megpróbáltatást túlélte a kapcsolatuk, akkor őket tényleg egymásnak teremtették az idők végezetéig.

A negyedik részben elsősorban a nagy családi vacsorára voltam kíváncsi. Nick apja Franciaországban él, alig látja a fiait, úgyhogy ez az első alkalom, hogy rajzolt fizikai valójában láthatjuk a képregényben. Nem is tudom... Én úgy éreztem végig, hogy van valami titka. Mert látszólag egyáltalán nem rossz ember, a fiait is szereti, mégis eltávolodott tőlük, mintha lenne valami szégyellni- vagy rejtegetnivalója. Persze lehet, hogy nincs semmi a háttérben, csak egyszerűen nem férjnek és apának való, talán majd a folytatásból kiderül...

A könyv végén Mr. Ajayi és Mr. Farouk kapcsolatának első alkalmairól kapunk extra rajzokat, amik nagyon aranyosra sikeredtek, ahogyan Tao "gyertyatartó lettem" lesifotóképei is az Instán. Jót kuncogtam ezeken.


Hogy tetszett a könyv?

Ez a rész sokkal mélyebb, sötétebb, szomorkásabb lett, mint az első három. Charlie betegségének köszönhetően több nagyon fontos téma is előkerül a történetben, amiről jó, ha a fiatalok is hallanak a megfelelő módon. És ez a képregény, úgy érzem, a megfelelő módok egyike. Mert Oseman igazi érzékenységgel, nyitottsággal, megértéssel és szakértelemmel nyúl a kényes és nehéz témákhoz is. Charlie és Nick örök helyet bérelt a szívem egyik csücskében, és a barátaikat is imádom. Torit szintén a szívembe zártam, igazi jó testvér. Bár ez a rész kevésbé volt vidám, így is voltak benne vicces és nagyon romantikus részek is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akinek nyitott elméje és lelke van a szépre, az igaz szeretetre.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a könyvek szereplőit. Minden állomáson összekevertük egy-egy karakter nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a betűket helyes sorrendbe rakni, majd az így kapott vezeték- és keresztnevet beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Betűk a játékhoz:

DALE SALT


Állomáslista:

12. 12. Dreamworld
12. 14. Csak olvass!
12. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 21. Fanni's Library
12. 22. Utószó

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. december 19., hétfő

Anne Brontë: Wildfell asszonya – Blogturné



A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Anne Brontë Wildfell asszonya című regénye kapott szép, új köntöst. A borongós, különös hangulatú regény méltó darabja a Brontë nővérek életművének. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Helen történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is.


Miért választottam ezt a könyvet?

Emily és Charlotte Brontë-tól olvastam már, de Anne egyelőre kimaradt a sorból, szóval, amikor kiderült, hogy az egyébként is gyönyörű Örök Kedvencek-sorozatban megjelenik a regénye, gondoltam, itt a jó alkalom, hogy pótoljam az elmaradásomat.


Véleményem a könyvről

A történet keretes szerkezetű. Az elején és a végén egy fiatal férfi, Gilbert Markham barátjának írt leveleit olvashatjuk. A könyv elején elmeséli, miként ismerkedett meg a titokzatos Mrs. Helen Grahammel, aki a szomszédságukba költözött a kisfiával. Megírja, hogyan barátkoztak össze, hogyan szerettek egymásba. Ahogyan azt is, miféle pletykák indultak el Mrs. Grahamről, amik végül őt magát is elbizonytalanították a nővel kapcsolatban egy saját szemével látott félreértés miatt.

A könyv középső része Mrs. Graham naplóbejegyzéseiből áll, amiket azért adott oda Markhamnek, hogy bizonyítsa az ártatlanságát, és megmagyarázza, miért is nem lehetnek soha együtt. Ebből megtudhatjuk, hogyan szeretett bele fiatalon egy rossz emberbe, miként jött rá arra, hogy nem kellett volna hozzámennie. Végigkövethetjük egy szörnyű házasság éveit, és végül megtudhatjuk, hogyan került Helen Markhamék városába, és miért él álnéven ott.

A könyv végén ismét visszatérünk Gilbert leveleihez, amelyekből kiderül, miként is zárul a szerelmi története Helennel.

Nagyon kíváncsi voltam Anne Brontë stílusára, főképp azok után, hogy azt olvastam a neten, őt nem tartják olyan jó írónak, mint a testvéreit. Őszintén bevallom, fogalmam sincs, miért. Nagyon szerettem a Jane Eyre-t, az Üvöltő szeleket már kevésbé, de azért nem utáltam, viszont ennek a könyvnek a lapjait egyszerűen faltam.

Anne Brontë stílusa nekem egyáltalán nem hasonlított a testvérei stílusára, inkább Jane Austen jutott róla eszembe. Csak épp, míg Austen történeteinek eddig sosem sikerült úgy igazán megfogniuk, addig Anne Brontë történetét imádtam. Talán azért, mert olyan témához nyúlt (rossz házasság, családon belüli bántalmazás), ami fontos számomra, és mindezt olyan módon tette, hogy olvasás közben nemcsak elszórakoztatott a történet, hanem el is gondolkoztatott és érzelmileg is nagyon hatott rám.

Helen karakterét igazán megkedveltem, nagyon együttéreztem vele, de őszintén, 21. századi nőként azonosulni nem tudtam a vallásos önfeláldozásával. Helen valóban egy szent, ami egy átlagember számára sokszor bosszantó. Sosem értettem, hogy valaki miként árthat azért önmagának, hogy olyasvalakin segítsen, olyat támogasson, aki csak kihasználja, bántja őt. A karaktere mégis reális, mert ismerek hozzá hasonló embert a valóságban is. Helen annyira hisz Istenben és az égi törvényekben, hogy simán képes lenne feláldozni önmagát a házasság oltárán lemondva a boldogságáról. Még szerencse, hogy van egy gyereke, akit Istennél is jobban szeret, és miatta végül hajlandó cselekedni.

Helen férje, Arthur Huntingdon egy alkoholista, tivornyázó, csapodár alak. Amikor Helen beleszeretett, hozzáment, még viszonylag visszafogta magát, ezért tudta megvezetni a fiatal lányt. Ám az esküvőjük után rövid időn belül kimutatta a foga fehérjét. Én megőrültem volna egy ilyen férfi mellett. Épp ezért sajnáltam nagyon Helent, mert még most, a 21. században sem könnyű megszabadulni egy ilyen férfitól, akkoriban viszont konkrétan bűn volt a válás. Nem mellesleg a nőktől simán elvehették a gyerekeiket, és anyagi szempontból is teljesen kiszolgáltatottak voltak a férjüknek. Olvasás közben végig azon drukkoltam, hogy Huntingdon igya halálra magát, vagy haljon meg egy balesetben, betegségben, hogy Helen végre megszabadulhasson. Mert abban a világban ezt láttam az egyetlen reális útnak Helen boldogságához.

Bár Helen szentnek is beillő jelleme végig megmaradt a könyv során, azért elég sokat változott, fejlődött a személyisége. Míg az elején elnéző és megbocsátó volt a férjével szemben, a végén már csak a hite miatt gondoskodott róla, és neki is kimutatta az ellenszenvét, nem fogta vissza többé magát. A fia miatt pedig igazán bátor dolgokat tett.

– Sajnállak, Esther; de megint csak azt mondhatom: légy állhatatos. Inkább légy rabszolga, mint hogy olyan férfihoz menj feleségül, akit nem szeretsz. Ha édesanyád és a bátyád nem kedvesek hozzád, elhagyhatod őket, férjedhez azonban hozzá vagy láncolva egész életedre.

Gilbert is viszonylag szimpatikus férfi. Tetszett, hogy nem ült fel a pletykáknak, hiába duruzsoltak a fülébe, kiállt Helen mellett. Csak akkor ingott meg, amikor a saját szemével látott és fülével hallott valamit. Igaz, félreértette, de abban a helyzetben érthető volt, hogy elbizonytalanodott. A másik, ami tetszett benne, hogy végül elfogadta Helen döntését, tiszteletben tartotta a hitét, nem próbálta cselekkel, barátot játszva manipulálni őt, mint más férfiak. És nem lépett tovább, a szerelme hosszú időn át kitartott úgy is, hogy tudta, nincs remény. Szóval úgy gondolom, ő tényleg, igazán szerelmes volt Helenbe. Az egyetlen, amit nem tudtam hová tenni, egy erőszakos kitörése volt egy férfival szemben. Azt megértettem, hogy adott helyzetben dühös rá, de az erőszak sosem megoldás. És ijesztő, ha valaki képes bántani egy másik embert. Szóval igen, ezt a részletet próbálom elfelejteni...

Anne Brontë egyébként tökéletesen ábrázolta mind a bántalmazó házasság dinamikáját, mind a bántalmazó gondolkodásmódját, és ahhoz a korhoz mérten a bántalmazott reakcióit, érzéseit is. Amikor Huntingdon a haverjaival a saját otthonában tivornyázott a felesége és a gyereke mellett, konkrétan gyomorgörccsel és lélegzet-visszafojtva olvastam az oldalakat, mert teljesen átéreztem azt, mit él meg egy nő egy ilyen közegben. Undorodik, fél, menekülne, de nincs hová. Rémisztő jelenetek voltak.

Nagyon megkedveltem Rachelt is, aki szolgálóként dolgozott Helen mellett, de szinte a pótanyjaként óvta és szerette őt. A legnagyobb bajban is mellette maradt, még akkor is, amikor nem tudtak fizetni neki. Talán ő volt a kedvenc mellékszereplőm a történetben.


Hogy tetszett a könyv?

Nekem jobban tetszett, mint az Üvöltő szelek, a Jane Eyre-rel pedig egy szinten van. A stílusa inkább Austen könyveihez hasonló, de Anne Brontë könyvét sokkal jobban élveztem, mint Austen bármelyik történetét. A könyv tökéletesen visszaadta a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját, működését. Kedveltem Helent, együttéreztem vele, sajnáltam őt. És kedveltem Gilbertet is. Huntingdont pedig szerettem utálni. 

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a régi időkben játszódó, komoly témát feldolgozó, elsősorban a nők gondjairól szóló szépirodalmi regényeket, a Brontë nővérek írásait és Austen könyveit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Brontë nővérek írásai a mai korban is rendkívül népszerűek. Ebben a játékban most a hölgyek életművére koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely az egyik író műve. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet és melyik hölgy az írója.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

– […] Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.


Állomáslista:

12. 15. Csak olvass!
12. 17. Readinspo
12. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. december 18., vasárnap

Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 4. – Blogturné Extra




A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alice Oseman nagysikerű képregény sorozatának folytatása, a Heartstopper a negyedik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Charlie és Nick felismerésekkel és vallomásokkal teli tanévkezdését, mely ezúttal bőven tartogat nehézséget… és még annál is több szeretetet.Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.


Extraként összeszedtem nektek a 10 kedvenc idézetemet a könyvből. :)


1.

Charlie kisöccse, Olly: – Ha azt mondod Nicknek, hogy "Szeretlek", az azt jelenti, hogy örökké együtt maradtok?
Charlie: – Haha, hát remélem!
Olly: – Juhéééé!!! Ha Nick is a családunk része lesz, akkor már KÉT bátyám lesz, és annyi senki másnak nincs az osztályban!




2.

Tara: – Ne aggódj, itt vagyunk neked mi!
Darcy: Igen. Mi leszünk a pótnagyszüleid. Elmondom, miért én vagyok számodra a tökéletes nagyi! Először is: finom sütiket sütök. Másodszor: tökre bölcs vagyok. Harmadszor: ha lenne pénzem, neked is adnék belőle. Negyedszer...


3.

Charlie: – Ilyen sok időt még nem töltöttünk külön, amióta ismerlek...
Nick: – Csak nem hiányozni fogok?
Charlie: – Talán egy kicsit.
Nick: – Csak kicsit? Gonosz vagy.
Charlie: – Oké, jelentős mértékben.


4.

Charlie: – Vizes vagy.
Nick: – Talán, mert akkor mondtad először, hogy "Szeretlek", amikor épp ZUHANYOZTAM?
Charlie: – Miért kellett ezt csinálnom? Miért csináljuk ezt?
Nick: – Mert Charlie vagy. És mert szeretsz. Én meg téged.


5.

Nick anyukája: – De tudd, hogy... vannak problémák, amiknek a megoldásához egy gondoskodó társ nem elég.


6.

Nick: – Biztos, vissza akarod őket adni?
Charlie: – Hát... már nincs olyan illatuk, mint neked!
Nick: – Szereted az illatomat?
Charlie: – Én... jaj, ez ciki!! Nick!!!
Nick: – Én is szeretem a tiedet.
Charlie: – Ez is cikin hangzik.
Nick: – Nem baj.


7.

Charlie: Szeretem Nicket.
Nick: – Nincs kedved átjönni holnap Henryvel lógni?
Charlie: – Pff, szerinted mindenre a kutyababusgatás a megoldás?
Nick: – Aha, kábé igen.
Charlie: Annyira, de annyira szeretem.


8.

Charlie: – Meg tudod csinálni. Itt vagyok. Haver.
Nick: – Te jó ég, ne hívj úgy, hogy "haver".
Charlie: – Bratyó. Tesó. Span.
Nick: – Charlie!


9.

Nick: – Én biszexuális vagyok, ő meleg, igaziból nem tudom, hogy nem jöttél rá abból, hogy mennyit beszélek róla! Hónapok óta azon pörgök, hogy hogy mondjam el neked, de tudod, mit? Teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolsz! Arra is alig vagy képes, hogy évente egyszer meglátogass minket!


10.

Tori (Nick homofób bátyjának): – Szánalmas egy lény vagy te. Ha még egyszer így beszélsz az öcsémről, kicsinállak.


Ha kíváncsi lettél, itt megrendelheted a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a könyvek szereplőit. Minden állomáson összekevertük egy-egy karakter nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a betűket helyes sorrendbe rakni, majd az így kapott vezeték- és keresztnevet beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Betűk a játékhoz:

LENLIE


Állomáslista:

12. 12. Dreamworld
12. 14. Csak olvass!
12. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út - Idézetek
12. 19. Könyv és más
12. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 21. Fanni's Library
12. 22. Utószó

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Yehuda Devir–Maya Devir: Ez egy ilyen nap – Blogturné



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a híres izraeli házaspár első képregénye Ez egy ilyen nap címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a szívmelengető, vicces és sokunk számára ismerős helyzeteket tartalmazó képregénygyűjteményt, melyben Maya és Yehuda Devir a hétköznapi hullámvölgyeiket örökítették meg.Tartsatok velünk, ismerjétek meg a szerzőpárost, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Néhány éve a kiadótól megkérdezték tőlünk, hogy milyen külföldi képregényeket ismerünk, amiket esetleg magyar kiadásra is ajánlanánk. Többek között megemlítettem Yehuda és Maya Devir képregényét, online ugyanis már régóta követtem a Facebook-oldalukat, és nagyon tetszettek a vicces, közvetlen rajzaik, amiket önmagukról, a kapcsolatukról, a családjukról rajzoltak. Úgy gondoltam, megérné magyarul is kiadni. Nem tudom, hogy végül az én ajánlásom győzte-e meg a kiadót, de nagyon örülök, hogy ez a könyv megjelenhetett. Kérdés sem volt, hogy mindenképpen szeretném a polcomon tudni.


Véleményem a könyvről

Sok-sok évvel ezelőtt találtam rá a Devir család Facebook-oldalára, és nagyon tetszett, hogy mennyire humoros, aranyos, szeretettel teli rajzokat készítenek a saját életükről. Később tudtam csak meg, hogy Izraelben élnek, ami számomra azért adott pluszt, mert a nagypapám és a családja is ott éltek (sajnos a nagypapám és a mostohanagymamám nemrég elhunytak), szóval Izrael közel áll a szívemhez.

De a legfőbb ok, amiért újra és újra visszatértem Devirék oldalára, hogy a kapcsolatuk, a családjuk a képregények alapján pont olyan, amilyenre minden nő vágyik. Jó volt látni, hogy léteznek még boldog párok, akik szeretik egymást, akik elfogadják egymás olyannak, amilyenek, akik tisztelik egymást, törődnek a másikkal. És nem rombolják, hanem építik a párjukat, például azzal, hogy ihletet adnak az alkotáshoz. Szóval igen, bár a rajzok megörökítik a problémákat, a bosszús és nehéz helyzeteket is, mégis tele vannak szeretettel, és ilyennek képzelek egy boldog párkapcsolatot, családot.

A kötet három fejezetből áll. A fejezetekben fekete-fehér és színes rajzok is találhatók. A fekete-fehér rajzok esetleg arra is jók, hogy aki szeret színezni, az kiélhesse ezt a szenvedélyét a képregények nézegetés mellett.

Az első fejezetben 40, a másodikban 46 alfejezet van, amiknek vicces címeket is adtak. Ezekben a fejezetekben Yehuda és Maya éppen új életet kezdenek együtt, és az együttélés nehézségeit mutatják be humorosan ábrázolva. A rajzok alapján pont ugyanolyan gondokkal néznek szembe, mint bárki más, a különbség csak az, hogy ők humorral és egyfajta harcostársakként kezelik a problémákat. Míg a mi kultúránkban sokszor a nőt és a férfit szembeállítják egymással, azt hangsúlyozzák, hogy férj és feleség egymással harcol állandóan, egymás ellenségei, addig abban a kultúrában nem egymás ellen küzdenek, hanem vállvetve a világ okozta gondok ellen. És ez a hozzáállás nagyon-nagyon tetszik.

A harmadik fejezetben szintén 40 alfejezet található. Ez a fejezet annyiban különbözik az első kettőtől, hogy a gyerekvállalásról, gyerektervezésről, az első baba megszületéséről, a vele járó örömekről és gondokról szól. A Facebookon anno végigkövethettem, hogy nem ment könnyen Maya teherbe esése, és amikor végre sikerült, mennyire boldogok voltak Yehudával. Jó volt újra visszanézni az akkori rajzaikat újakkal kiegészülve. A kislányuk, Ariel igazán édes. Jókat vigyorogtam a kisbabákkal járó szokásos nehézségeken, amik teljesen felforgatták Devirék életét. És jó volt azt is látni, hogy náluk apa ugyanúgy részese a gyerek életének, a gyerekről való gondoskodásnak, mint anya. Nem marad le és ki a gyerek életéből, elkíséri az orvoshoz az első oltásokra, fürdet, altat, pelenkáz, bevásárol, etet, bizonytalankodik abban, hogy elég jó apa-e, és továbbra is imádja és támogatja a feleségét.

Hát igen, az egy teljesen más kultúra, mint a miénk. Teljesen másként tekintenek a házasságra, a családra, a női és férfi, az apai és anyai szerepekre és feladatokra. Kicsit irigy vagyok. Na jó, nagyon! De örülök, hogy legalább rajzokon részese lehetek egy tényleg jól működő, szerető párkapcsolatnak és családnak. Mert ezek a rajzok nemcsak megnevettetnek, hanem a szívemet is megmelengetik.

Remélem, hogy ez csak az első, de nem az utolsó könyv volt Deviréktől, ami itt, Magyarországon megjelenhetett. Én nagyon örülnék, ha lennének majd újabb könyvek is tőlük.


Hogy tetszett a könyv?

Humoros, szeretettel teli, közvetlen rajzok és történetek egy jól működő házasságról, családról, amik jólesnek a léleknek.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Őszintén szólva, mindenkinek. Azt hiszem, a magyar emberekre ráfér a humor, és az is, hogy lássák, milyennek kéne lennie egy párkapcsolatnak, családnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a képregényeseké? Minden állomáson láthattok egy borítórészletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az alapján megfejteni a kötet szerzőjét, majd a nevét beírni a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Borítórészlet a játékhoz:


Állomáslista:

12. 10. Dreamworld
12. 16. Deszy könyvajánlója
12. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 20. Utószó
12. 21. Könyv és más
12. 22. Fanni's Library

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz