~ Sárga könyves út ~

2023. január 31., kedd

Bálint Erika: És ott lesz majd a szeretet – Blogturné



Bálint Erikának, A nap csókja és az Adj esélyt! című kötetek írójának most egy újabb regényét ismerhetik meg a magyar olvasók. Az És ott lesz majd a szeretet című regény egy bántalmazó kapcsolatot mutat be és azt, hogy mennyire el tudja veszíteni a másik fél önmagát, ha a bántalmazó fél mindent megtesz annak érdekében, hogy uralma alá hajtsa a párját. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Zita és Andor történetét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Rácz-Stefán Tibor írótársam ajánlotta nekem ezt a könyvet. Őszintén bevallom, elsőre bizonytalan voltam, és kitértem az ajánlás elől, mert számomra nagyon-nagyon fontos téma a családon belüli erőszak, a nők és gyerekek védelme. Ha erről a témáról látok könyvet, mindig kicsit félek tőle, hogy vajon miként lesz megírva. Hiteles lesz a sztori, nem lesz áldozathibáztató, nem védi majd a bántalmazót? Aztán Tibi végül meggyőzött, és utólag nagyon-nagyon örülök neki, hogy nem adta fel.


Véleményem a könyvről

A történet egy Zita nevű nőről szól, aki elvált, egyedül nevelte a gyerekét, aztán újra szerelmes lett, megint férjhez ment, ám a tündérmeséről végül kiderült, hogy rémálom. A férje, Andor hatalommal bíró politikus, és bántalmazó. Szép lassan leépítette Zita önbizalmát, önértékelését, és úgy szívja ki belőle az életet, akár egy dementor. A történet bemutatja, milyen nehéz kilépni egy ilyen kapcsolatból, mit érez az áldozat és hogyan gondolkozik egy bántalmazó.

Először is nagyon tetszett az író stílusa, ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, azonnal berántott a történet, és nem is eresztett az utolsó mondatig. Magam is meglepődtem, hogy ennyire lekötött a sztori, de valóban így volt.

Egyedinek és érdekesnek találtam, hogy a történetet nemcsak Zita szemszögéből olvashatjuk el E/3-ban, hanem Andor fejébe is bepillantást nyerhetünk. Még sosem olvastam olyan családon belüli bántalmazásról szóló regényt, ami a másik szemszöget is bemutatta. Először ez kicsit megijesztett, mert féltem, hogy Andor szemszöge mentegető lesz, olyan, aminek köszönhetően az író majd jobb színben tünteti fel őt. De szerencsére nem így történt. Andor gondolatai tökéletesen visszaadják a lelkileg nagyon sérült nárcisztikus bántalmazó személyiségét. Bár megtudhatjuk, hogy gyerekkorában őt is bántalmazta lelkileg és fizikailag is az anyja, ez pusztán pszichológiai magyarázatnak tűnik, nem a bűneit feloldó mentségnek.

Zita szemszöge tökéletesen bemutatja, miként gondolkozik, érez egy családon belüli bántalmazás áldozata. Végigkövethetjük a folyamatot, ahogyan boldog, magabiztos, lelkileg egészséges és ép nőből rettegő, önmagában állandóan kételkedő, önmagát semmire nem tartó nővé válik. Ha valaki valaha feltette már azt a kérdés, hogy "De miért nem hagyta ott?", annak nagyon ajánlom ennek a könyvnek az elolvasását, mert gyönyörűen benne van az, hogy miért is nem. Egyszerűen azért, mert az évek alatt a férje olyan szinten szétmorzsolta a személyiségét egy lassú folyamat során, hogy mire észbe kapott, mire rájött, mibe is keveredett, már késő volt. Nem mellesleg az anyja példáján át gyerekként azt látta, hogy a nőknek ez a sorsuk. Sőt, az anyja sorsa még rosszabb volt, tehát ő hogyan is panaszkodhatna...

Tartott tőle, mit fog az anyja szólni, hiszen határozottan ellenezte a válás ötletét, de amikor felment hozzá, és anyu meglátta a szeme alatt az ütés nyomát, az arcához kapta a kezét. Mivel idegesítette így fel, kezdte, aztán hirtelen elhallgatott, talán eszébe jutott a saját sorsa, azok az esték, amikor apu kis híján agyonverte őt a semmiért, mert végül csak annyit mondott: hagyd ott, költözzetek ide, valahogy csak megleszünk.

Andor részei is nagyon jól sikerültek ilyen szempontból. Tökéletesen visszaadják egy nárcisztikus bántalmazó személyiségét, gondolatait, érzéseit. Nem tudom, hogy az író miként tudott ennyire jól belebújni egy ilyen karakter bőrébe, de nagyon jól elkapta a szálat, igazán profi munka volt.

Nagyon kíváncsi voltam Zita és a fia kapcsolatának alakulására is. A fiatal srác joggal érzi úgy, hogy az anyja cserbenhagyta őt, közben viszont Zita érzései is érthetőek. Szereti a fiát, csak fogalma sincs, miként szabadulhatna ki a helyzetből, és miként szabadíthatná ki a fiát is. Főképp, hogy tudja, Andornak van elég pénze, megvannak a megfelelő kapcsolatai ahhoz, hogy tönkretegye az életét bosszúból, ha el meri őt hagyni.

A politikai szál kifejezetten érdekes volt, sajnos minden kételkedés nélkül simán el tudom hinni, hogy ez az egész úgy működik a valóságban is, mint a könyvben. Zsarolások, simlik, sikkasztás, prostizás és egyéb törvénytelenségek, amelyek nem derülhetnek ki, mert az adott párt összezár. Vagyis csak akkor derülhetnek ki, ha az adott illetőt valamiért ideje eltüntetni. Mocskos, undorító egy világ ez.

A jelszavak ugyanazok maradtak, mint áprilisban, esélyegyenlőség, közbiztonság, munkahelyteremtés, pénz a kórházaknak és az iskoláknak, öregotthon építése, bla-bla-bla. És persze a mindent megalapozó szent család, aminek a bástyája a városvezetés, élén természetesen a polgármesterrel, akinek egyik plakátján óriási betűkkel ott virít: A családok az elsők, értük dolgozunk! Hogy nem szakad le az ég...

Tetszett, ahogy Zita szép lassan összeszedte magát, ahogy végül lépésről lépésre haladt a szabadsága felé, és nagyon drukkoltam neki olvasás közben. Nem tudtam, miként szabadulhat meg végül a férjétől, de arra, ami végül történt, nem igazán számítottam. Kicsit féltem tőle, hogy ez majd megint visszarántja a házasságába, ami kicsit bosszantott, mert nem értem, hogy emberek miként lehetnek ilyen szinten önfeláldozók. Ez szerintem már az önfeláldozásnak az a foka, ami nem normális, betegség. De mivel Zita személyisége porrá lett zúzva, nem csoda, hogy ilyen, önmagát megint majdnem tönkretevő gondolatok jártak a fejében.

Végül elégedett voltam a regény lezárásával. A legeslegvégső döntésével egyetértettem Zitának, én is így tettem volna a helyében. Sajnos nem írhatom le, hogy miről is van szó, mert az spoiler lenne, de majd a regényből megtudjátok.


Hogy tetszett a könyv?

Meglepően tetszett. Kicsit féltem tőle, főképp a témája miatt, ami a szívügyem, de végül nagyon pozitívan csalódtam. Kifejezetten jó ötlet volt, hogy a bántalmazó férj gondolataiba is betekintést nyerhettünk, és a bántalmazott feleség személyisége is jól lett ábrázolva.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Akik érteni akarják, hogy mi történik egy bántalmazott és egy bántalmazó fejében, lelkében.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Bálint Erika legújabb regénye egy bántalmazó kapcsolatot mutat be, így ebben a játékban olyan idézeteket találhattok minden bejegyzés végén, melyek témája a bántalmazás, családon belüli erőszak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a regény íróját és címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

…attól, hogy valamit értesz, még nem lesz kevésbé fájdalmas.


Állomáslista:

01. 27. Csak olvass!
01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 30., hétfő

On Sai: A gyógyítók (Vágymágusok 3.) – Blogturné



Miért választottam ezt a könyvet?

A sorozat első két részét szórakoztatónak találtam, és voltak olyan titkok, érdekes szálak a könyvben, amiknek a megoldását mindenképpen ismerni szeretném. Ezért nem kérdés, hogy a teljes sorozat érdekel majd, beleértve ezt a részt is.


Véleményem a könyvről

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző könyv egy durva függővéggel lezárult. Rianna titka lelepleződött Delon gyógyító előtt, aki megpróbálja megölni őt. Végül kap egy lehetőséget tőle, ha kijut a csapdákkal teli könyvtárból, akkor Delon megtartja a titkát, a tanítványává fogadja, cserébe a sereggel kell mennie a háborúba, hogy a képességeit használva titokban gyógyítsa a sérülteket. A sereg valóban el is indul Riannával együtt a hójárók ellen.

Őszintén bevallom, az első egy-két fejezetet azzal töltöttem, hogy próbáltam felidézni, mi is történt a második könyvben, mert annyira régen olvastam (2 évvel ezelőtt), hogy szinte teljesen kiesett, hol is tartottunk a sztoriban. Végül inkább visszanéztem a második könyv végét, hogy össze tudjam tenni a kirakóst. Amikor viszont összeállt végre a kép, azonnal bele tudtam merülni a sztoriba.

Bár korábban furcsának és bizarrnak éreztem, így, a harmadik könyvre sikerült megszoknom, hogy lényegében ez a könyv a szexről és az erotikáról szól úgy, hogy szinte minden szavát áthatja a szexuális bizsergés, még sincs benne egyetlen szexjelenet sem. Korábban egy kicsit bizarrnak találtam azt, hogy tárgyak, mágia segítségével fejeződik ki a karakterek közötti vonzalom, vágy és szex, de ebben a kötetben valahogy már nem éreztem annyira furcsának, mint korábban. Sőt, őszintén szólva úgy gondolom, igazi tehetség kell ahhoz, hogy valaki ilyen módon tudjon erotikus regényt írni.

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez a rész csak a harctérre vezető útról és a háború első lépéseiről szól, valójában a mélyben sok komoly téma előkerül. Rianna nem lehet önmaga, mert a társadalom, amelyben él, száműzné vagy megölné őt azért, aki. Rianna megtestesítője minden kisebbségnek, amit valaha is üldöztek a világon. Elrejti a valódi énjét még a barátai, a szerelme elől is, mert csak így élheti túl. Ezzel viszont ő is hozzájárul annak a világnak a működéséhez, ami őt és a hozzá hasonlókat elpusztítaná. Vagyis megjelenik a regényben az a morális dilemma, hogy a saját védelmünk érdekében elbújhatunk-e egy álarc mögé, miközben a hozzánk hasonlók tovább szenvednek az elnyomástól, terrortól. Vagy ki kell állnunk az igazság mellett, az elnyomás ellen akkor is, ha az az életünkbe kerülhet?

Ó, Földanya! Csak ezt éljem túl, és soha többé nem beszélek ostobaságokat!
Ám rögtön el is szégyelltem magam.
Ha már nem kényelmes felszólalni, ha már veszthetek rajta, akkor gyáván meglapulok? Hát nem így jött létre a mostani életünk, hogy mindenki hallgatott, akinek szólnia kellett volna?

A másik morális dilemma maga a háborúban való részvétel. Rianna nem ismeri a hójárókat, ahogyan mi, olvasók sem. Bár még mindig nem derült ki, kik ők, miért támadnak, mi a céljuk, biztos vagyok benne, hogy valami áll a háttérben. Egyetlen nép sem gonosz úgy alapvetően, minden nép jó és rossz emberekből, de főként esendő, a háborút a hátuk közepére sem kívánó átlagemberekből áll. Kiderültek már apróságok a hójárókról, amik érdekesnek tűnnek, de még nem tudtam összerakni róluk a képet, úgyhogy kíváncsian várom, mit tudunk meg róluk a folytatásban.

Az biztos, hogy én a tárgyalás híve vagyok. Vagy ha a másik csoport vezetőivel nem lehet tárgyalni, akkor a háborút szorgalmazó vezetők ügyes kiiktatásának híve. Az átlagemberek biztosan nem akarnak csak úgy gyilkolászni és meghalni. Senki nem azért szüli a gyerekeit, hogy aztán egy háborúban mások megöljék őket. Szóval én a béke pártján állok, és nagyon remélem, hogy a folytatásban Rianna is a béke pártjára áll majd, és rájön, miképpen teheti ezt meg. Az utolsó tanácsa a történet végén nagyon bátor volt, de ismételten csak a háborút szolgálta. Túl sok időt töltött férfiak, főképp katonák között, és ez hatással volt a gondolkodásmódjára. De más nők talán nem így gondolkoznak majd, és rá is hatással lesznek. Bár... azoknak a más nőknek is pont elég okuk van a gyűlöletre. Szóval nem tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége, de az biztos, hogy sok izgalomra számíthatunk még.

A könyv szerintem tökéletesen visszaadja az olyan renden, fegyelmen, alá- és fölérendeltségi viszonyokon alapuló szervezetek működését, mint például egy hadsereg. Ez egy olyan szervezet, ahol lényegében arra kondicionálják a katonákat, hogy bármilyen parancsot végrehajtsanak. És itt nem csak arra gondolok, hogy bárkit parancsra megöljenek. Hanem arra is, hogy a legmegalázóbb, lényegében a normális világban bűncselekménynek, vagy legalábbis bűnnek számító dolgokat is megtegyék. Akár egy engedelmes kutya.

Delon karaktere és a gyógyítósegédeivel való kapcsolata az, ami ezt tökéletesen bemutatja. Na meg az a tény, hogy a két herceg pontosan tudja, mit tesz Delon, mégsem akadályozzák meg. Szükségük van Delonra, ezért hagyják, hogy azt csináljon, amihez csak éppen kedve van. Ami egyébként azt jelenti, hogy eléggé skizofrén módon viselkedik, és minket olvasókat is kicsit azzá tesz. Hol meg akarja gyilkolni Riannát, hol amolyan mesterként támogatja. Hol szadista perverz módon bántalmazza szexuálisan is a gyógyítósegédeit kihasználva a pozícióját, hol valódi mesterként mellettük áll. Ám az, hogy néha tesz "jó" dolgokat is, nem menti fel őt a bűnei alól.

Szerintem ő olyan bűnöket követett el, amik egyszerűen megbocsáthatatlanok, számomra legalábbis a szexuális és fizikai bántalmazás megbocsáthatatlan. Lehet, hogy abban a világban ez nem bűncselekmény, de attól még bűn. Ezen az sem változtat, hogy férfiak az áldozatai, mert ebben az esetben tök mindegy a nem. Őszintén szólva, számomra ő a leggyűlöltebb karakter az egész könyvben, és azt várom a legjobban, hogy végre meghaljon. Vagy életfogytigot kapjon. Vagy valami hasonló végleges és a tetteivel egyenrangú büntetést. Mert ezt érdemelné.

Riannát továbbra is kedvelem, de szerintem tényleg túl sok időt töltött férfiak között férfinak álcázva magát. Persze azért nem hunyt ki belőle az a női erő, amit annyira kedvelek benne. Azok a legjobb pillanatai a történetben, amikor felpislákol benne ez! Szóval remélem, hogy idővel hagyja majd visszatérni a valódi énjét. Mert az az én teremthet csak békét és biztonságot a világban.

– Ez a vágymágus-őrület nem normális dolog – mondta bosszúsan Lidérc.
– Nem az. – Vállat vontam. – De így jár, aki az igazi gyógyítókat bebörtönzi. A nőknek kéne a sereget kezelniük.
– Nincsenek lázító eszmék! – dörmögte figyelmeztetően Ras.

Lidércet is egyre inkább kedvelem. Időnként felbosszant a viselkedésével, de végül mindig helyesen dönt, és ez tetszik benne. Ám az én kedvencem még mindig Mort. Bár ebben a könyvben is nagyon keveset kaptam belőle, az a kevés egyszerűen imádnivaló volt. Az, hogy azonnal elfogadja Riannát, hogy anélkül segíti őt, hogy bármit várna tőle cserébe, egyszerűen tökéletes. Az első könyvben csinált pár durva és idióta dolgot, de mióta megváltozott, azóta lehetetlen nem szeretni. Kedvelem Lidércet, egyre jobban, de Mortot még mindig egy hajszállal jobban szeretem. Viszont szerintem most már nyilvánvaló, hogy Riannánál esélytelen, és Lidérc az, aki a történet szerelmi szálának férfi főszereplője. Meglepődnék, ha végül másképp alakulnának a dolgok, bár tény, hogy On Saiból kinézem, hogy képes meglepetéseket okozni.


Hogy tetszett a könyv?

Nos, a három részből nekem eddig ez volt a kedvencem. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mostanra megszoktam és elkezdtem értékelni azt a virágnyelvű erotikát, ami áthatja a könyvet. Talán azért, mert ebben a részben felerősödtek a morális kérdések még inkább, és én odavagyok ezekért. Szeretem, amikor egy történet elgondolkoztat, vagy éppen feldühít (Delon karaktere és tettei például pontosan ez utóbbit tették). Riannát is kedvelem, szeretem, hogy a női erőt képviseli (még ha túl sok időt töltött is a katonák között, és ez kicsit túlzottan hatott rá), és remélem, hogy a negyedik részben ki tud majd teljesedni nőként.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy erotikával átitatott, az igazi női erőt megtestesítő főszereplővel bíró fantasyregényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:



Nyereményjáték:

A hójárók át akarnak törni a határokon, de az okaik még ismeretlenek. Ezúttal a játék során olyan film- vagy könyvbeli ellenséges népek, lények nevét kell kitalálnotok, akikkel harcolnia kell a főhősöknek. A feladatotok beírni az adott lények, népek nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

Az élőktől egy hatalmas fallal elzárt lények, akik valaha maguk is emberek voltak. Vezetőjük az Éjkirály.


Állomáslista:

01. 29. Könyvvilág
01. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 28., szombat

Margaret Atwood: Égető kérdések – Blogturné



A Jelenkor kiadónak köszönhetően ezúttal egy esszékötetet olvashatunk Margaret Atwoodtól, A szolgálólány meséje és a MaddAddam-sorozat zseniális írójától. Vagyis betekinthetünk abba, miként látja a világot, más írókat, és olyan komoly témákról is megosztja a gondolatait velünk, mint a diktatúrák, a halál és a globális felmelegedés. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem Atwood regényeit, főképp a MaddAddam-sorozatot, és biztosra veszem, hogy aki ilyen történeteket tud írni, az kifejezetten intelligens ember. Én pedig imádom az intelligens embereket. Épp ezért, amikor megtudtam, hogy az esszéi segítségével kicsit belepillanthatok a fejébe, nagyon megörültem. Kérdés sem volt, hogy szeretném elolvasni ezt a könyvét is.


Véleményem a könyvről

Ahogy fentebb is említettem, a kötetben különféle esszék találhatók, amiket Atwood írt különböző alkalmakra, eseményekre, vagy csak azért, hogy elmondja a gondolatait. Az esszéket öt fejezetbe rendezte, amelyek egy-egy időszakhoz kapcsolódnak, valamint egyben egy-egy történelmi fordulóponthoz. Az első fejezet a 2004–2009-es évek közötti írásokat foglalja magába, és az iraki háborúhoz, a dupla világválsághoz kapcsolódik. A második fejezet a 2010–2013 közötti esszéket tartalmazza, és Obama elnökségéhez köthető. A harmadik fejezet 2014–2016-ig tart, az elnökválasztás kampányának időszakát foglalja össze. A negyedik fejezetben az 2017–2019 között írt esszéket találhatjuk, ezek Trump elnökké válásának sötét és ijesztő időszakát foglalják össze. Végül az ötödik fejezet a 2020–2021-es évek esszéit gyűjti össze abból az időszakból, amikor mindenki azon izgult, vajon leváltják-e Trumpot, valamint megjelent a Covid–19.

Az esszék témája elég változatos és színes. Atwood egyfelől reagál az éppen aktuális politikai eseményekre, azokra a kérdésekre, veszélyekre, témákra, amik az adott időszakban (és sok még most is) nagyon fontosak. Ezek a témák engem is nagyon érdekelnek, mert a többi között olyan nő- és emberjogi kérdésekről szólnak, amik igazán fontosak számomra. Egyfelől olvashatunk alapvetően a nők helyzetéről, arról, hogy milyen volt régen, amikor Atwood még gyerek, fiatal lány és fiatal nő volt, és milyen most. Arról, hogy bár tettünk előrelépéseket, milyen könnyen meg lehetne minket ismét fosztani az alapvető emberi jogainktól. Vagy éppen attól, hogy emberek lehessünk (hiszen régen csak a férfi volt az ember, a nő az "csak" nő). Természetesen ezen témán belül többször is előkerült A szolgálólány meséje és a folytatása, a Testamentumok. Előkerül a #metoo is, valamint egy téma, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni.

Mi van a nőkkel? Miért tartották olyan ijesztőnek őket a férfiak az idők során? (...) Vajon az elnyomók bűntudatáról van szó – a történelmileg elkövetett igazságtalanságok tudatában félnek az elnyomottak visszatérésétől?

Nagyrészt mindenben egyetértek Atwooddal, amit a nők helyzetéről, a feminizmusról, a patriarchátusról mond. Az egyetlen kivétel az a nyílt levél, amit egy férfi védelmében (vagy inkább a munkahely nemtörődömsége, hanyagsága ellen) írt alá, akit felfüggesztettek a munkahelyén, amikor megvádolták őt zaklatással. Emiatt sem ítélem el, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy nincs-e igaza, csak épp bizonytalan vagyok a témában. Egyfelől én is azt gondolom, hogy amíg nincs bizonyíték, addig nem lehet senkit megkövezni, büntetni. Másfelől tudom, hogy sok esetben bár megtörtént a molesztálás, zaklatás, nemi erőszak, nincs rá bizonyíték. Vagy azért, mert molesztálás, zaklatás esetén nincs tanú, nincs bűnjel, vagy azért, mert a nemi erőszak már régen történt, az idő eltelte miatt a bizonyítékok megsemmisültek. Vagy ha mégis vannak nyomok, bizonyítékok, egy rendőrségi nyomozás, tárgyalás akkor is hosszadalmas idő, addig pedig az áldozatnak (mert igen, nem kérdőjelezhetjük meg az ő szavát sem!) egy helyen kéne dolgoznia, tanulnia, lennie a bántalmazójával? Vagy ő mondjon fel, ő áldozza fel a munkáját, az egyetemet, az életét és jövőjét (ez megint csak rohadt igazságtalan lenne, főképp, ha valóban megtörtént, amit állít, és a statisztikák azt mutatják, hogy az esetek többségében a nők csak ritkán hazudnak ilyesmiről). Azt hiszem, ez egy sakk-matt helyzet, amiben fogalmam sincs, hogyan lehet kiállni egyszerre az áldozat védelmében, másfelől a megvádolt ártatlanságának vélelmét megadni. Szóval ez egy nehéz téma, értem, hogy Atwood miként gondolkozik erről, lényegében meg is értem, mert ha egy ember jogait hajlandóak vagyunk csorbítani, akkor legközelebb bárkitől elvehetik a jogait... Ami ijesztő. Úgyhogy nem tudok állást foglalni ezzel kapcsolatban, mert a szívem, a sisterhoodérzés és az általam ismert statisztikák miatt az agyam is a nők mellé húz, de közben hiszek abban is, hogy mindenkinek megjár az ártatlanság vélelme.

Aztán többször előkerül témaként a globális felmelegedés is. Hogy vajon tudunk-e tenni ellene hétköznapi emberként, és ha igen, eleget teszünk-e. Olvashatunk arról, hogyan álltak ehhez a témához régen a tudósok, a világ vezetői és az átlagemberek, és arról is, hogy hol tartunk most, és mi várhat ránk. Ennél a témánál a MaddAddam-sorozat kerül elő többször, ami lényegében megmutatja, milyenné válhat a világ, ha nem vigyázunk rá.

A diktatúrákról is ijesztő, de egyben gyönyörűen precíz leírást kaphatunk Atwoodtól. Ijesztőt, mert annyira ismerősek az oda vezető lépések. Az állandó félelemkeltés, az ellenségkép-szolgáltatás, az, hogy elhitetik veled, hogy van egy vezető, egy párt, aki képes megvédeni minket, de ha más kerül hatalomra, biztosan elvesztünk. Az, hogy amint hatalomra kerül ez a párt és vezető, első lépésként megváltoztatják a választási törvényt, hogy soha többé ne lehessen kimozdítani őket a hatalomból törvényes választással. Ezen esszék olvasásakor legalább annyira libabőröztem, mint A szolgálólány meséjét olvasva, mert olyan közel vagyunk valami nagyon rosszhoz, világszinten is.

Ha ilyen sokan hajlandóak meghalni a szabadság nevében, sok nyugati országban miért hajlandóak a polgárok egy szempillantás alatt feladni a nehezen megszerzett szabadságukat? Általában a félelem miatt. És a félelem sokféle formát ölthet: sokan attól félnek, hogy nem kapnak fizetést. Amíg a vonatok menetrend szerint járnak, és neked van állásod, minek hőzöngeni, ha pár ember itt-ott fellógatnak a hüvelykujjánál fogva?
És mire a hüvelykujjon lógatás igazán beindul, egy másfajta félelem is eluralkodik. Csak úgy védheted meg a saját hüvelykujjad, ha meghúzod magad a tavacska fenekén: ha nem dugod ki a fejed, és nem brekegsz túl hangosan, biztos lehetsz benne, hogy amíg nem csinálsz semmi "rosszat" – ez egy folyton változó kategória –, semmi rossz nem történik veled.
Aztán egyszer csak mégis.
És mivel a szabad sajtót már elhallgattatták, és mivel a független igazságszolgáltatást már felszámolták, és mivel már minden független írót, énekest és művészt eltiportak, senki sem lesz, aki a védelmedre kel.

Imádtam egyébként azt az esszét, amelyet Atwood úgy írt meg, mintha ő egy távoli bolygóról érkezett földönkívüli lenne, aki felöltötte Atwood kinézetét, hogy elmondja a gondolatait, a kutatásaik végkövetkeztetéseit az emberiségről az őt hallgató embereknek. Egyfelől nagyon ötletes, másfelől nagyon érdekes, és nagyon igaz is volt minden, amit ebben az esszében olvashattam. Ez volt a kötetből az egyik kedvenc esszém.

Földlakók, nem kell a gyanakvás és a gyűlölet megosztó útjára lépnetek. Helyette azonosulhattok embertársaitokkal, megpróbálhatjátok megérteni közös emberi problémáitokat, és együtt szembenézni velük.

A politikai, emberjogi és a világban éppen aktuális témák mellett sok esszét olvashattam más írókról, költőkről, mások által írt könyvekről. Ezeket azért szerettem, mert olyan írókat is megismerhettem, akikről eddig egyáltalán vagy csak keveset hallottam, valamint olyan könyvekbe kaphattam betekintést, amelyeknek a létezéséről sem tudtam eddig. Egész kis listát írtam össze magamnak olyan könyvekről, amiket el szeretnék majd olvasni az alapján, amit Atwood írt azokról vagy az írójukról. Úgyhogy ezeket az esszéket nemcsak érdekesnek, de nagyon hasznosnak is találtam könyvmolyként, nőként és feministaként. Mert a könyvlistámra feminista írók érdekesnek tűnő feminista könyvei is felkerültek.

Az esszék Atwood életébe is betekintést adnak, ezzel együtt pedig egyfajta korképet is kapunk a gyerekkorának, a fiatalkorának, a felnőttkorának és a jelenének időszakáról is. Nagyon sok mindent megtudhatunk arról, hogyan éltek a régebbi korokban az emberek, milyen volt akkoriban a nők helyzete, milyen veszélyek fenyegették az embereket, és milyen jövőképük volt. Ahogyan azt is megtudhatjuk, miképpen élt maga Atwood. Megismerhetjük a szüleit, a tanulmányait, azt, hogy adott időszakban hol és mit dolgozott, hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen életet éltek, és hogyan veszítette el őt. Az írásról, írók életéről is megtudhatunk ezt-azt. Ami szintén szórakoztató volt számomra, mert sokszor felkiáltottam, hogy igen, ez velem is így van, ezt az érzést, helyzetet én is ismerem!


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon változatos témákat vonultatott fel ez az esszékötet, és szinte mindegyik olyasmiről szólt, ami vagy a szívügyem, vagy nagyon érdekesnek találtam. Csak egy-két esszét untam, ami szerintem egy ilyen rengeteg esszét tartalmazó kötetben igazán jó arány. Nem mellesleg egy csomó klassz könyvről írt Atwood, amikről korábban nem is hallottam, ám annyira érdekesen beszélt róluk, hogy felkerültek az elolvasandó listámra.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeret filozofálni, politizálni, érdeklik a női jogok, a feminizmus, foglalkoztatja a globális felmelegedés és a világ, az emberiség sorsa.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Atwood az esszéiben rengeteg írót megemlít. A ti feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik íróról van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

Leginkább tenger és indián témájú regényeket írt, hazánkban ez utóbbiak által vált népszerűvé. Romantikus indián történeteinek őslakos főszereplői megfeleltek a „nemes vadember”-ideálnak. Híres regénysorozata a Bőrharisnya-sorozat.


Állomáslista:

01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 29. Readinspo
01. 30. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 26., csütörtök

Giovanna Alessio–Chaaya Prabhat: Hogyan öltözködik a világ? – A legszebb népviseletek – Blogturné



A Kolibri kiadó egy gyönyörű könyvvel kedveskedett olvasóinak, melyből különböző kultúrák népviseletét ismerhetjük meg. Tartsatok bloggereinkkel, akik bemutatják nektek ezt a szépséges kötetet, és ha velünk játszotok, a kiadó felajánlásából nyerhettek egy példányt is.


Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől gyönyörű volt a borítója. Másfelől keveset tudok a világ öltözködési szokásairól, népviseleteiről, de azok a képek, amiket az interneten láttam különböző népek ruháiról, nagyon szépek, különlegesek voltak. Szóval úgy gondoltam, ez a könyv sem lehet más, csak szép és különleges. Na meg, érdekes.


Véleményem a könyvről

Az ilyen, főként fiataloknak szóló ismeretterjesztő könyvek nagy része gyönyörű, de általában olyan információkkal van tele, amik számomra már nem mondanak túl sok újat. Ez talán az első olyan könyv a kategóriájában, ami engem is egy szinte teljesen ismeretlen terepre vezetett. Az iskolában, a könyvekből, a hírekből sok történelmi tényt, érdekességet megismerhet az ember, ám a különböző népek ruháiról nem igazán tanulunk sem történelemórán, sem máshol. Szóval, aki korábban nem foglalkozott kifejezetten ezzel a témával, annak valószínűleg legalább annyira újak lesznek a könyvbeli infók, mint nekem. És mivel én imádok tanulni, mindig örülök annak, ha új dolgokról nyerhetek tudást. Az pedig, hogy mindezt szórakoztató módon tehetem, csak hab a torta tetején.

A könyv kivitelezése, ahogy sejtettem, egyszerűen gyönyörű. A borító fekete hátteréből előtűnő nagyon színes népi motívumok és szintén ezerszínű ruhába öltözött emberek, nagyon klasszul néznek ki. Ahogyan a könyv belsejében található illusztrációk is. Ez a színkavalkád egyszerűen vonzza a szemet, és feldobja az embert. Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is imádni fogják.

A kötetben harminc nép népviseletét ismerhetjük meg, ezeket terület szerint hat fejezetbe sorolják: Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Európa, Afrika, Óceánia. Minden népnek két oldalt szentelnek. Az első oldalon információkat találhatunk az adott népről, országról, megtudhatjuk, hogy az adott nép mely rétege viselte/viseli az adott ruhákat. Érdekes információkat kapunk magukról a ruhákról, valamint a hozzá tartozó szokásokról, szertartásokról is. Igaz, csak egyetlen oldalt szentelnek ezeknek, ám mivel ez nem egy elcsépelt téma, erről az egyetlen oldalról sok izgalmas és új dolgot tudhatunk meg. Ezeken az első oldalakon is vannak kisebb méretű szemléltető rajzok, a második oldalon pedig egy egész oldalas illusztrációt találhatunk az adott nép egy népviseletbe öltözött tagjáról.

Furcsa, vagy talán annyira nem is, de számomra az európai népviseletek tűntek a legunalmasabbaknak, azok tetszettek a legkevésbé. Talán azért, mert a magyar népviseletet már jól ismerem, és a körülöttünk élő népeké sem újdonság számomra, ezért nem érdekeltek annyira. Kivételt képez a skót népviselet, amit egyszerűen imádok. Nincs szexibb, mint egy helyes skót pasi kiltben. Aki ismeri az Outlander-sorozatot, az ezt pontosan tudja.

Az ázsiai, észak- és dél-amerikai ruhák viszont többségükben szép színesek, érdekes szabásúak. A koreai hanbokot imádom, mindent takar, nem kihívó, mégis valahogy olyan nőies. A szibériai tuvai sámánok ruhájának a szimbolikussága is érdekes, és valahogy jól is néz ki az egész, a szabása olyan férfiassá teszi a rajz alapján a viselője kisugárzását. A nyugat-grönlandi népviselet pedig nagyon menőn és vagányul mutat a nőkön. A színek, a minták, az, hogy nadrágot viselnek, nem szoknyát vagy női ruhát, nekem nagyon bejön. De ugyanígy gyönyörűnek és klassznak tartom a panamai pollera öltözéket. Ez egy hatalmas, hajtásos, csodásan pörgős szoknyából és egy fodros blúzból áll, amihez rengeteg arany- és gyöngykiegészítőt használnak, valamint hajtűket és koronát is viselnek. Általában nem vagyok oda a túl csicsás dolgokért, de az illusztráció alapján ez az öltözék nagyon tetszik.

Az afrikai és óceániai népviseletek története nagyon érdekes, szívesen olvastam ezekről, viszont ezek sem passzolnak a stílusomhoz. Az afrikai ruhák egy része takarja az arcot, ami engem zavarna, valamint bő szabásúak, lepelszerűek, én pedig épp elég ideig rejtegettem magam ilyen (sokkal kevésbé színes és szép) leplek mögött a gimnáziumi éveim és a húszas éveim alatt, soha többé nem fogom. Szóval információk terén izgalmas volt olvasni róluk, másokon is szívesen megnézem ezeket a ruhákat, de nem olyanok, amikbe akár csak próbaként is szívesen belebújnék. Az óceániai ruházatok pont ellenkező okból nem állnak közel hozzám, túl keveset takarnak. Itt a testfestés, tetoválás, fejdísz az, ami igazán érdekes, hiszen a mi kultúránkban ez nem igazán van jelen, vagy legalábbis nem ilyen módon.


Hogy tetszett a könyv?

A kivitelezése tökéletes, gyönyörű, az illusztrációk csodásak, és tele van olyan információkkal, amik számomra újak voltak. Nem mindegyik ruha áll közel hozzám, nem mindegyik tetszett, de mindegyikről jó volt olvasni. És több olyan öltözék is volt, amibe szívesen belebújnék, vagy legalábbis élőben is megnéznék benne másokat.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.



Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a szépséges, érdekes információkkal teli ismeretterjesztő könyveket, valamint bolondul a ruhákért, divatért, más népek öltözködési szokásaiért.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy-egy fotót népviseletekről, a te dolgod az, hogy kitaláld melyik kultúra/ország viseletét látod a képeken, majd a helyes megfejtést beírd a Rafflecopter-doboz megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:

Állomáslista:

01. 23. Szaffi polca
01. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 24., kedd

Bessenyei Gábor: A Hang – Blogturné Extra



Decemberben megjelent Bessenyei Gábor legújabb regénye, A Hang. Ha kíváncsi vagy, hogy mit gondolnak bloggereink erről a misztikus ifjúsági történetről, tartsatok velünk, a kiadó jóvoltából pedig egy szerencsés játékos egy nyereménypéldánnyal is gazdagodhat.


Extraként egy érdekes rapid feleletválasztós interjút készítettem az íróval. Nagyon szépen köszönöm neki az izgalmas válaszokat! :)


– Szellemlét vagy továbblépés a túlvilágra?

– Mindenképp továbblépés, soha nem jó ott maradni, ahol nem látnak szívesen, és ahová nem tartozol.


– Megvédeni egy barátot vagy megmenteni az emberiséget?

– Szerintem ez az egyik leggonoszabb kérdés, amit csak fel lehet tenni. :) De ha tényleg ilyen döntési helyzetbe kerülnék, azt hiszem, az emberiséget választanám. Az is érdekes kérdés, hogy vajon a barát szeretne-e azzal a tudattal élni, hogy miatta elpusztult az emberiség. :)


– Elbújni a veszély elől vagy szembeszállni azzal?

– Nyilván veszélytől is függ, és tudom, hogy most bátran rá kellene vágni, hogy szembeszállni a veszéllyel, de nem biztos, hogy ez minden esetben menne nekem. Szóval valószínűbb, hogy inkább kimaradni és elkerülni próbálnék.


– Válás: megoldás vagy feladás?

– Első körben, másodikban, meg harmadikban megoldásra törekvés. De nem a végtelenségig ragaszkodva, mert nem lehet és nem is kell mindent egyben tartani, és igenis lehetnek olyan kapcsolatok, amikor az elválás a megoldás.


– Kíváncsiságból benézni a kulcslyukon, vagy távol tartani magad tőle?

– Az a típusú ember vagyok, aki nem rajong a meglepetésekért, főleg akkor nem, ha semmit sem tudok arról, hogy mi vár rám. Szóval jó eséllyel képes lennék legyűrni a kíváncsiságom, és távol maradnék a kulcslyuktól.


– Szellemvilág: csak érdekes mese, talán létezik, vagy biztosan létezik?

– A TikTok horrornovelláimnak köszönhetően, de említhetem Az első csók és egyéb démonokat, vagy a most megjelent A Hangot is, rengeteg olyan történetet írtam már, amiben megjelenik a szellemvilág, nekem még sincs erős hitem ebben. Abban semmiképp, hogy kóbor lelkek világok között rekednek, akikkel kapcsolatba lehet lépni. Szóval legyen a „talán létezik”. :)


– Szellemszomszéd vagy farkasemberszomszéd?

– A szellemszomszéd állandó félelemfaktor, míg a farkasember csak időszakosan veszélyes. Maradjunk a farkasembernél. :)


– Sötétség, árnyék vagy fény?

– Mindenképp a fény. De nem vagyok biztos benne, hogy egymás nélkül működhetnek, mert ahhoz, hogy a fényt értékelhessük, szükség van a sötétségre.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Hang Bessenyei Gábor hatodik megjelent kötete. Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek az író többi kötetét: minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik könyvéből, a ti dolgotok pedig beírni az adott könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„– Juj! Megtarthatjuk? Megtarthatjuk? – viccelődött.
– És mit mondunk a szüleinknek? Hogy van egy halálistennőnk, de szobatiszta?”


Állomáslista:

01. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út extra

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 22., vasárnap

Bessenyei Gábor: A Hang – Blogturné



Decemberben megjelent Bessenyei Gábor legújabb regénye, A Hang. Ha kíváncsi vagy, hogy mit gondolnak bloggereink erről a misztikus ifjúsági történetről, tartsatok velünk, a kiadó jóvoltából pedig egy szerencsés játékos egy nyereménypéldánnyal is gazdagodhat.


Miért választottam ezt a könyvet?

Már régóta akartam olvasni valamit az írótól, és mikor megláttam, hogy fiataloknak szóló, szellemes horrorregényt írt, tudtam, hogy ezzel kell kezdenem. Én lényegében horrorfilmeken nőttem fel, gyerekként, tinédzserként imádtam rettegni a tévéképernyő előtt, és azóta is szeretem az ijesztő regényeket. Fiataloknak jó horrort írni, ami ijesztő, mégis passzol az olvasók életkorához, nagyon nehéz, kíváncsi voltam, ebben az esetben ez mennyire sikerült.


Véleményem a könyvről

A történet egy Hugó nevű fiúról szól, akit a szülei a nagymamájához küldenek néhány hétre, hogy ők helyrehozhassák (vagy lezárhassák végleg) a kapcsolatukat. Hugó azt hiszi, unalmas időszak áll előtte, ám mikor az éjszaka sötétjében megszólítja a Hang, aztán pedig találkozik a ház kísértetével, Liljával, a titokzatos módon meghalt kislánnyal, rájön, hogy tévedett. Hugónak össze kell fognia Liljával, hogy megmentsék az embereket a gonosz és veszélyes Hangtól.

Először is, ez egy olyan regény, ami bár valóban ijesztő, mégis szerintem nyugodtan a fiatalok kezébe lehet adni. Persze a szülő dolga eldönteni, hogy szerinte a gyereke elég érett-e lelkileg az ilyesmihez, de azt tudom, hogy én anno gyerekként simán elolvastam volna ezt a történetet, és nem okozott volna számomra semmi lelki problémát. Úgy vélem, az író tökéletesen eltalálta azt a pontot, ami elég paráztató, de nem lépi át azt a bizonyos határt. A legjobb, hogy nemcsak a fiatalok számára izgalmas a történet, hanem én úgy gondolom, hogy a felnőtteknek is. Legalábbis, én, így 38 évesen is nagyon élveztem, a főszereplőkkel együtt borzongtam, izgultam.

A fejezetek felváltva íródtak Hugó és Lilja szemszögéből E/3-ban. Így mindkettejük érzéseibe, gondolataiba beleláthatunk, de közben egyfajta külső szemszöget is kapunk a történésekről. Nagyrészt tetszett ez a megvalósítás, egyetlen aprócska ellenérzésem volt, amikor néhány alkalommal Hugó és Lilja szemszögéből is végigkövethettük ugyanazt a jelenetet. Nekem jobban tetszik, amikor a váltott szemszögnél a történések egyáltalán nem ismétlődnek. De ez tényleg csak néhány helyen volt így, ezért apróság, és egyéni ízlés kérdése.

Hugó klassz karakter, jó példakép a fiú olvasók számára, mert megmutatja, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki fél, mégis megteszi, amit tennie kell. Azért is bírtam a karakterét, mert bár fiú, ki meri mutatni az érzéseit. Simán láthatjuk őt visítva szaladni a Hang elől, villanynál aludni, elájulni, és mivel betekinthetünk a gondolataiba, azt is megtudhatjuk, hogy fél attól, hogy a szülei elválnak majd, és elveszíti azt a családot, amit ismer és szeret. Vagyis megmutatja, hogy egy fiúnak is lehetnek érzései és ki is mutathatja őket, ettől egyáltalán nem lesz gyáva vagy férfiatlan.

– Ki az? – A fiú rémülten ugrott fel.
– Ne! Ne fordulj hátra! Még ne! – kérlelte Lilja.
A kislányos hang meggyőzhette, mert engedelmesen egy helyben maradt.
– Ki lakik a pincében? – kérdezte a fiú háttal állva.
– A Hang, aki kiszabadult tegnapelőtt este.
– Honnan tudsz te erről? – érkezett a döbbent kérdés.
– Valamit tennünk kell vele. Nem maradhat itt velem, én itt élek.
– Itt élsz? – kérdezte csodálkozva a fiú, majd váratlanul megfordult.
Az előtte lebegő szellemtest látványa sok lehetett neki, mert az arca eltorzult, és egy rövid tétovázás után, mintha nem tudná eldönteni, hogy mennyire ijedjen meg, megtántorodott, majd ájultan összeesett.
– Mindig ez van – nyugtázta keserűen Johanna baba. – Talán nem vagy elég szép kislány.

Lilját is nagyon szerettem, igazán aranyos, kedves kislány. Kíváncsi voltam rá, miként halt meg, mi volt olyan szörnyű, hogy az agya még szellemként is elzárta előle az emléket, hogy megkímélje őt. Őszintén bevallom, én teljesen mást hittem a háttérsztorijáról, nekem egy kevésbé fantáziadús változat jutott az eszembe. De érdekes volt, hogy a történetbe be lett hozva egy legenda. Ami kiderült erről a legendáról a végén, az szintén meglepett. Nem gondoltam volna, hogy a Hang az, aki (vagy inkább ami). És azt sem, hogy Lilja az, aki. De érdekes volt ez a megoldás.

A Hang volt a másik rejtély, ami nagyon érdekelt. Ki ő, mi ő? Milyen ereje van, mire képes? Mi a célja? Valóban velejéig gonosz, vagy oka van annak, amiket tesz? Elég ijesztő lény, gonosznak is tűnt, de néha mondott olyasmiket, amik felkeltették a kíváncsiságomat, és elgondolkoztattak azon, vajon nincs-e valami a háttérben, amitől ilyen.

Johanna baba (aki nem szent) karaktere is megfogott, ami érdekes, hiszen ő csak egy játékbaba szelleme. Na de miként lehet egy játékbabának szelleme? És ha állandóan elismétli, hogy ő nem szent, akkor lehet, hogy gonosz? Időnként felmerült bennem, hogy mi van, ha tartani kéne tőle... Hiszen a horrortörténetekben a játékbabák általában elég veszélyesek... Johanna baba utolsó jelenete nagyon tetszett. Nem árulom el, hogy végül gonosz vagy jó karakter volt-e, de az biztos, hogy érdekes volt.


Hogy tetszett a könyv?

A történet cselekménye izgalmas volt, fordulatos. Állandóan történt valami, ami fenntartotta bennem a feszültséget és a kíváncsiságot. Úgyhogy én nagyon élveztem Hugóék kalandjait és a küzdelmüket a Hang ellen. Hugó karakterében tetszett, hogy bátor, de ki meri mutatni a félelmeit is, Lilja imádnivalóan aranyos volt, a Hang és Johanna baba pedig rejtélyes. Úgy gondolom, hogy a történet valóban ijesztő, de pont annyira, hogy egy fiatal kezébe lehessen adni, és még egy felnőtt számára is élvezhető legyen.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Borzongásra és kalandokra vágyó fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretik az ifjúsági horrorsztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Hang Bessenyei Gábor hatodik megjelent kötete. Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek az író többi kötetét: minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik könyvéből, a ti dolgotok pedig beírni az adott könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„A ti életetek véges, így a problémáitok is azok, de egy végtelen életnek a problémái is a végtelenségbe nyúlnak.”


Állomáslista:

01. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 16., hétfő

Eszes Rita: Északról fúj a szél – Blogturné Extra



Az ainuk és a brazilok világa találkozik, amikor Manuela és Kai útjai összefutnak Japánban. Vajon milyen titkokat őriz a múltjuk? Képesek megküzdeniük az álmaikért a jelenben?
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt, akkor kövesd az állomásokat és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet.


Extraként egy rapid feleletválasztós interjút hoztam nektek a könyv írójával. Köszönöm szépen a válaszokat Eszes Ritának! :)


– Medve vagy lazac? Esetleg egy harmadik állat?

– Medve, ez is az indián horoszkópom. Nyugodt és megbízható, a lazactól szívesen kölcsön is vennék némi spontaneitást és rugalmasságot. Ha teljesen más állatot kéne választanom, akkor talán róka. Csodálatos az alkalmazkodóképessége, bárhol megél.


– Japán vagy Brazília?

– Köszönöm, ebben a sorrendben kérném. Japánban már többször jártam, sosem fogok betelni vele, bármikor visszamennék. Brazíliát viszont nem ismerem, annak ellenére, hogy brazil az egyik legjobb barátnőm és éveken át szambáztam. Szóval szívesen bejárnám.


– Ainu énekek vagy brazil mesék?

– Talán az utóbbi. Valahogy a déli népeknek mindig vidámabb, pozitívabb végkicsengésű történetei vannak, az isteneik is jobb szívűek, folklórszakértők szerint ennek az időjárás az oka. Lehet, hogy ugyanannyit szenvednek, mint azok, akik hidegben élnek, mégis napfényesebb a szívük. Ez persze most csak egy rövid, leegyszerűsített általánosítás.


– Múlt, jelen vagy jövő?

– Jelen. Fontos képessége az embernek, hogy képes tanulni a múlt hibáiból és eltervezni a jövőt. De sokszor csak rágódunk régi dolgokon vagy izgulunk az újon. Érdemes megfigyelni az állatokat és újratanulni tőlük azt, amit mi már szinte elfelejtettünk az állati énünkből: elveszni a jelenben és a pillanatnak élni.


– Hagyományok vagy változások?

– A kettő nekem nem zárja ki egymást, de ha muszáj választani, akkor az utóbbi. Vannak jó és fontos hagyományok, de azt gondolom, hogy az elmúlt dolgokat kritikusan kell szemlélni, ami a maga idejében jó volt, azt nem kell mindenáron beleerőltetni egy másik korba is. A változások elkerülhetetlenek és állandóak. Közben teremthetünk saját hagyományokat, de tudni kell elengedni is.


– Húsevés, vegaság vagy vegánság?

– Jelenleg vegaság vegánság iránnyal. Már nemcsak az állatok szeretete miatt, hanem mert a jelenlegi állattenyésztésünk hazavágja az egész bolygót. Ezzel együtt nem támadom a húsevőket, az én tejtermékfogyasztásom is hasonlóan káros, mint az ő húsevésük. Nincs jobb indokom rá, mint hogy szeretem, megszoktam, nehéz lemondani róla. De ha élni akarunk, szerintem rengeteg mindenen változtatni kell, elsősorban ilyen kényelmes, mindennapi dolgokon.


– Nyitás más kultúrák felé vagy elzárkózni a saját kultúránkkal?

– Nyitás, abszolút. Minden érdekel. Szóval az első kérdésre a válasz tényleg az lesz, hogy róka. Magabiztosan.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Kai és Manuela mellett Eszes Rita még számos karakter megalkotója, és nektek most az ő neveiket kell kitalálnotok. Mivel bloggereink szokás szerint egész segítőkészek, ezért mind a nevek elején, mind a végén meghagytunk 2-2 betűt! A megoldást, vagyis a karakterek teljes nevét a Rafflecopterbe várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Név a játékhoz:

Ta____od


Állomáslista:

01. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út – Interjú az íróval
01. 20. Hagyjatok! Olvasok! – Kedvenc idézetek
01. 23. Hagyjatok! Olvasok!
01. 25. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz