~ Sárga könyves út ~

2020. június 30., kedd

Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett – Blogturné


A ​kiskutya, aki unikornis akart lenni után újabb meseregény jelent meg Bella Swift tollából a Manó Könyvek Kiadó gondozásában. Ezúttal Lulu, a láma történetét ismerhetitek meg, aki az Almafa tanyán él sok más állattal együtt, és bármit megtenne, hogy jobb kedvre derítse a mostanában letörten viselkedő gazdáját.
Ha kíváncsiak vagytok Lulu kalandos próbálkozásaira, tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok A ​láma, aki koszorúslány lett könyv három példányának egyikéért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, az írótól A kiskutya, aki unikornis akart lenni című mesekönyv nagyon tetszett, olyannyira, hogy voltak részek, amiket kicsit meg is könnyeztem. Úgyhogy reméltem, a koszorúslány láma története is aranyosra sikeredett, és jól fogok szórakozni rajta.


Első gondolatok

A könyvben lévő rajzok fekete-fehérek, de nekem nagyon bejön a stílusuk, úgyhogy kivételesen nem volt hiányérzetem, mint a többi fekete-fehér mesekönyv esetében. A betűk mérete, sorok távolsága pont kellemes elrendezésű ahhoz, hogy én és egy kisgyerek is kényelmesen olvashassa a történetet. Szemkímélő, és egy éppen csak olvasni tanuló gyereknek könnyűvé teszi a betűk, szavak kibogarászását.


A történet

Lulu, a láma boldogan élt az Almafa-tanyán, mígnem a gazda felesége meghalt. Jakab gazda azóta állandóan szomorú, és a tanyát sem tudja teljesen egyedül ellátni, így az jár a fejében, hogy inkább el kéne adnia. Lulu persze ezt nem akarja, ezért mindent megtesz, hogy Jakab gazda ismét boldog legyen és a tanya is megmaradjon. Ebben segít neki a szomszédba beköltöző kislány és az anyukája végül.



„A bárányok mind Berci köré gyűltek, és várták, hogy az meséljen nekik a tegnapi kalandjáról.
– Milyen a sövény túloldalán? – kérdezte az egyikük.
– Szuper! – dicsekedett Berci. – A fű sokkal finomabb ott, mint nálunk. És úgy bántak velem, mint egy mozisztárral – mindenki fényképezkedni akart velem!
– Hűűű – csodálkoztak a barátai.”

Lulu nagyon aranyos karakter. Kedves, önzetlen, kicsit esetlen, de pont ezért szerethető. Mindig segíteni akar, de persze, mindig el is szúrja, ebből pedig vicces helyzetek alakulnak ki. A szomszéd kislány, Avani is olyan karakter, akit könnyű megkedvelni, hiszen állatszerető, kedves, és olyan gondjai vannak, amiket szerintem bárki át tud érezni. A tanya többi állata is kellemes hangulatot kelt az emberben, főképp Berci, a kisbárány, aki olyan, mint egy rosszcsont gyerek, mégis csak mosolyogni lehet a csíntalanságain.

A történet nem tartalmaz hatalmas fordulatokat, a humorával mégis életkortól függetlenül fenntartja az olvasó figyelmét. Miközben Lulu történetét olvassuk, végig drukkolunk neki, hogy elérje a célját, boldoggá tegye a gazdáját és megmentse az otthonát.

Tetszik, hogy az író egy nagyon fontos mellékszálat is betett a történetbe, mégpedig az iskolai bántalmazás témájában. A szomszédba költöző kislányt, Avanit állandóan piszkálja és bántja az egyik osztálytársa. Az anyukájának nem szól róla, talán hogy ne terhelje őt még ezzel is, hiszen az új helyre költözés mindkettejüknek nehéz lehetett. Csak Lulunak meséli el a gondjait, aki innentől kezdve nemcsak a gazdájának, hanem a kislánynak is segíteni akar.


Mivel nemsokára tanú leszek egy esküvőn, így az esküvőszervezős szálat is szívesen olvastam. Mivel még soha nem voltam esküvőn (vagyis egyszer nagyon apró koromban igen, de arra nem emlékszem egyáltalán) előrevetítette számomra az élményt.

Az írónő ezen könyve nem annyira megható, mint az első, így könnyeket nem tudott előcsalni a szememből, de örülök, hogy olvashattam Lulu történetét. Nagyon élveztem, bár ezúttal inkább a humorfaktor és cukiság volt az, ami lekötött. De azt hiszem, ez nem baj, hiszen nem lehet mindig ugyanolyan stílusú és ugyanolyan hatást elérő mesét írni.


Hogy tetszett a könyv?

Én nagyon jól szórakoztam rajta. Lulu tökéletes főszereplő, mert igazán szerethető, és a humoros dolgok mellett volt komoly mondanivalója is a sztorinak.


Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a mese.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki szereti az állatos meséket, és minden gyereklelkű felnőttnek.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban minden állomáson egy-egy állítást fogtok találni a lámákkal kapcsolatban, a feladatotok pedig az lesz, hogy megállapítsátok, az állítás igaz-e vagy hamis, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Állítás a játékhoz:


A láma alapvetően barátságos, azonban ha elégedetlen valamivel vagy felbosszantják, akkor a már megemésztett gyomortartalmát ráköpi az illetőre vagy állatra.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.22. Könyvvilág
06.26. Csak olvass!
06.30. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.02. Sorok Között

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. június 28., vasárnap

Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése (Falling Kingdoms 3.)


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, olvastam a Falling Kingdoms első két részét, és mivel azok szórakoztatóak voltak, kíváncsi voltam, mi történik a folytatásban a karakterekkel. Így kérdés sem volt, hogy szeretném folytatni a történet olvasását a harmadik résszel is.


Első gondolatok

Az első könyv szórakoztatott, de csak úgy átlagos módon, a második részt már sokkal jobbnak találtam, ez a harmadik rész pedig felnőtt az igazán jó fantasyszinthez. Szóval már az olvasás kezdetén éreztem azt, hogy az írónő megérett a feladatra, ez egy izgalmas, kalandos, fordulatos regény lesz.


A történet

A sztori ott folytatódik, ahol a második könyv félbemaradt. Jonasnak, a lázadók vezetőjének tervei füstbe mentek, a csapata nagy része meghalt vagy szétszéledt. Lényegében csak ő maradt, egy újonnan hozzá csatlakozott, titokzatos srác, és Lys, aki viszont a Vérkirály börtönében sínylődik.

Cleo továbbra is a Vérkirály által elfoglalt palotában, Magnus herceg feleségeként próbálja megtalálni az Ősköveket, hogy bosszút állhasson az ellenségein és visszaszerezhesse Auranos trónját.

A történet világa az első könyvben elég egyszerűnek tűnt, a második részben kezdett kidolgozottabbá válni, itt viszont már igazán részletesen megismerhetjük mind az emberi világot, mind a Figyelők világát. Nagyobb bepillantást nyerhetünk abba, mi történt a múltban az Őskövekkel, ahogyan az is szépen kirajzolódik végre, hogy ki miért és milyen célból akarja megszerezni magának ezt a négy mágikus követ.

Tetszett, hogy olvasás közben végig ott volt a feszültség a levegőben. Cleo állandó életveszélyben van a palotában, az ellenségeitől körülvéve. Még az állítólagos barátai is bajt hozhatnak a fejére. Egyfelől ott van Lucia, Magnus húga, aki mágikus képességekkel bír, de képtelen irányítani őket. Cleo először csak érdekből próbálja elnyerni a barátságát, de később valóban megkedveli a lányt. Lucia viszont nyilvánvalóan veszélyes, bármikor kitörhet, akár véletlenül, akár csalódottságában, hogy Cleo szándékai (a baráti érzései ellenére) nem feltétlenül őszinték vele kapcsolatban. Végig féltem attól, hogy Luciával még baj lesz, főképp azért, mert több fontosabbnak hitt szereplő is meghalt már az előző két könyvben, szóval cseppet sem csodálkoztam volna azon, ha egy főszereplő (Cleo) is így jár.

Aztán ott van Nic, Cleo legjobb barátja, aki bár jót akar és direkt sosem árulná el Cleót, elkezd kötődni Ashur herceghez, akiről nem tudhatjuk, hogy jót akar-e vagy csak kihasználja Nicet. Ezen a szálon is végig ott a feszültség, és végül nagyon izgalmasan is alakulnak a dolgok.

A Vérkirály is egy elég kiszámíthatatlan és velejéig gonosz karakter, aki bármikor dönthet úgy, hogy Cleo már nem hasznos számára. És persze Cleo Őskő-kereső küldetése sem veszélytelen.

Szóval, mint láthatjuk, Cleo élete cseppet sincs biztonságban, így végigizgulhatjuk, mi lesz vele, túléli-e a harmadik könyvet, hogy tovább küzdhessen a trónjáért és az országáért.

A lázadók szála is hasonlóan izgalmas. Jonas új lázadótársa elég titokzatos és sötét múlttal rendelkezik. Jonas annak ellenére teljesen megbízik benne, hogy mindenki más számára gyanús a srác, és bennünk, olvasókban is végig ott motoz a kétség, vajon ki lehet és mit akarhat valójában. Jonas ellen fordul végül, vagy valóban barát?

A Figyelők és az Őskövek körül is megszaporodnak a rejtélyek. Már nemcsak az izgatja az olvasó fantáziáját, hogy vajon hol lehet a négy kő, és ki fogja megszerezni őket végül, hanem az is, hogy mire valók (veszélyesek, hasznosak?), és ki mihez tudna kezdeni velük...

Olvasás közben egy pillanatig sem unatkoztam, a sorozatból ez a harmadik rész tetszett eddig a legjobban, és alig várom, hogy a negyediket is olvashassam.


Karakterek

Cleo karaktere egyre erősebb, és ez nagyon tetszik. Mindent elvettek tőle, az ellenségei között kell élnie, mégsem törik meg. A legveszélyesebb helyzetekben sem mutat gyengeséget, mindig tartja magát a terveihez, és sosem alázkodik meg. Igazi harcos hercegnő, csak kard nélkül. A fiatal női olvasók számára igazi példakép.

Jonas továbbra sem tökéletes lázadó. Bizonytalan, időnként rossz döntéseket hoz, és forrófejű is tud lenni. De sosem adja fel, mindig új tervei vannak, és ő legalább nem ül a babérjain egy őrült király elnyomását tűrve, mint a birodalomban élők nagy része. Tetszett, hogy azért a nép körében is egyre többen próbálnak tenni, segíteni, még ha óvatosan, titokban, akkor is. Azért Jonas is fejlődött a harmadik könyvre, mert egyre összetettebb, okosabb terveket eszel ki, és már nem veszít annyiszor, mint korábban. Vagyis képes tanulni a múlt hibáiból.

Lucia... Nos, számomra ő inkább ijesztő, semmint kedvelnivaló. Tudom, hogy nem velejéig gonosz, tudom, hogy a mágiája hatással van a személyiségére is, de számomra ijesztő a gondolat, hogy olyasvalaki közelében legyek, aki bármikor kitörhet és bánthat, vagy akár meg is ölhet. Lucia az én szememben veszélyes, és épp ezért miatta nem aggódtam, bár fennállt a lehetősége, hogy nem éli túl a harmadik könyvet. Persze, hogy így történt-e, nem árulom el előre...

„– Te nem vagy olyan, mint a király – mondta Cleo lágyan, amikor nem kapott választ.
Magnus elfordult.
– Tévedsz. Pontosan olyan vagyok. Az a célom, hogy én is olyan nagy ember legyek, mint az apám. Egész életemben erre vágytam.
Cleo megérintette a kezét, amitől a fiú összerándult.
– Olyan akarsz lenni, mint az az ember, aki egy kisgyermek arcát is képes felvágni valami jelentéktelen kis sértés miatt?
Magnus rámeredt, és önkéntelenül is a sebhelyéhez nyúlt. Ezt soha nem lett volna szabad elárulni a hercegnőnek. Csak egy újabb gyengeségét fedte fel előtte, és a lány most ellene fordította.”

Magnus még mindig a legérdekesebb karakter számomra. Az írónő érezteti, hogy van benne némi jóság, ennek ellenére nem próbál finomítani a karakterén. Magnus simán végignézi ártatlanok halálát, ha úgy érzi, úgysem lenne képes segíteni rajtuk. Cleóval is tud rideg lenni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szerelmes belé. Az olvasó mégis valahogy képes kedvelni őt. Izgalmas, összetett karakter, akiről el tudom azt is képzelni, hogy megváltozik a regénysorozat végére, de azt is, hogy végül olyanná válik, mint a Vérkirály. Magnus karakterében mindkét lehetőség benne van, és épp ettől izgalmas róla olvasni. Nem mellesleg a Cleóval való kapcsolata is sokkal összetettebb és érdekesebb, mint a Cleo és Jonas közötti vonzalom. Az én szememben Cleo Magnushoz tartozik, Jonas pedig Lyshez, aztán persze majd meglátjuk, hogy az írónő is így gondolja-e...


Hogy tetszett a könyv?

Ez volt eddig a sorozat legjobb, legösszetettebb, legizgalmasabb része. Nagyon élveztem az olvasását, és remélem, hogy mihamarabb megjelenik a negyedik könyv is.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a regény.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a fordulatos, akciódús, izgalmas fantasyket és az összetett, titokzatos karaktereket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. június 20., szombat

Tonke Dragt: Levél a királynak – Blogturné


A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a ​16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet. 


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg és történet alapján egy minőségi ifjúsági fantasynek tűnt ez a regény, amely visszarepít a lovagkorba (még ha nem is a mi világunkéba). Nem mellesleg sorozat is készült belőle a Netflixen, szóval gondoltam, biztosan érdekes, izgalmas sztori lehet, amit kár lenne kihagyni.


Első gondolatok

A történet nagyon izgalmasan és titokzatosan kezdődik, úgyhogy szinte rögtön beszippantott. Az írónő stílusa is kiváló, nyelvi szempontból igazán minőségi a szöveg. Vagyis a könyv elejébe belekezdve az volt az első gondolatom, hogy klassz kis regény lesz ez.


A történet

Tiuri éppen a lovaggá ütésére készül, amikor egy idős férfi megzavarja őt. Odaad neki egy levelet, és arra kéri, vigye el azt egy rejtélyes lovagnak. Tiurinak választania kell, vagy marad és akkor másnap reggel lovaggá ütik, vagy teljesíti a fontosnak tűnő küldetést. Ő persze útnak indul a levéllel, ám elkésik, a titokzatos lovagot orvul meggyilkolták, haláltusája közben annyi ereje maradt még, hogy rábízza Tiurira a saját küldetése teljesítését: vigye tovább a levelet a szomszédos ország királyának.

A levélmotívum nagyon tetszett. Tiuri nem nyithatja ki, nem olvashatja el a levelet, vagyis fogalma sincs róla, miről szólhat az üzenet. Így persze mi, olvasók sem tudjuk ezt. Kíváncsian követjük végig a fiú kalandjait, csak hogy végül megtudhassuk, mi is áll a levélben, amely miatt megölték a Fehérpajzsos Fekete Lovagot, és üldözik Tiurit is. Persze a történelmi háttérből, amelyet nagyrészt más karakterek meséiből ismerhetünk meg, nagyjából sejtjük, miről lehet szó, de olvasóként biztosra vettem, hogy lesz valami apró csavar vagy plusz adalék még a levélben, ami igazán fontossá teszi a kézbesítését.

A regény lényegében Tiuri útjáról szól át a saját országa határán végig a szomszédos országon egészen a király lakhelyéig. Kicsit hasonlít A Gyűrűk Urára, ahol egy gyűrűt kell célba juttatni, csak itt gyűrű helyett levél van, és nem elpusztítani kell, hanem eljuttatni a célig.

A vándorlás során Tiuri újabb és újabb random emberekkel találkozik, ami nekem egy kicsit zavaró volt. Amikor kezdett volna érdekelni egy karakter, akkor elváltak az útjai Tiuritól, és máris jött valaki más helyette. Egy bolond, egy várúr és a lánya, néhány bosszúra vágyó lovag, egy becsületes vámszedő, egy polgármester és az írnoka, valamint egy bérgyilkos. Mindegyikük nagyon izgalmas karakter, de egyikük sem kap hosszadalmas szerepet a történetben. És ezt sajnálom. Így nekem kicsit szaggatott volt a történet, egyik jelenetről ugrottunk a másikba, és nem tudtam úgy igazán elmélyülni egyetlen helyszín cselekményében sem, ahogyan egyetlen érdekes karakterben sem.

Ennek ellenére voltak izgalmas események a vándorlás során, mindig történt valami, ami miatt aggódhattam vagy drukkolhattam.

A történet vége nem sok meglepetést tartogatott, minden úgy zárult végül, ahogyan azt sejtettem. Ez egyfelől megnyugtatót volt számomra, mert lezárult a sztori a vágyaim szerint, másfelől azért vártam volna valami meglepetést, csavart, ami meghökkent egy kissé, és kirángat a megszokott és elvárt történetvezetésből.

Ha jól láttam, lesz egy második része is a történetnek. Az remélhetőleg már nem egy hosszas vándorlásról fog szólni, hanem egy izgalmas politikai és valós csatáról a három királyság között. Meglátjuk... Az biztos, hogy kíváncsian várom, mit hoz ki a folytatásból az írónő.


Karakterek

Tiuri egy talpig becsületes, fiatal fiú, akiből a lovagok mintapéldánya válhat. Segíti a gyengéket, kiáll az igazságtalansággal szemben, harcol a jó ügyért. Mindig helyesen cselekszik. Szóval szerethető karakter, csak hát, épp ezért kiszámítható is. 



„– Így ugrom át a veszélyt, ni! – kiáltotta Piak, és felugrott a levegőbe. – Nekem nem tudsz újat mondani a veszélyről, a Vörös Lovasokról, meg Ásporról, a kémről. És ketten többet látunk, mint egyedül. Gyorsan akarsz menni… hát majd én is szedem a lábam! Na, kérlek, hadd menjek veled: engedelmes fegyverhordozód leszek!
Tiuri habozott. Szabad elfogadnia Piak ajánlatát?
– Ha sokat töprengsz, sarkon fordulok, és itt hagylak! – jelentette ki Piak. – És majd csak később osonok utánad, mint valami kém…
Tiuri elnevette magát.
– Jól van, legyen! – mondta. – Jobb egy útitárs, mint ha a nyomomban liheg valaki!
– Hurrá! – kiáltott fel Piak. Futásnak eredt, de kis idő múlva megtorpant, megvárta, míg Tiuri utoléri. Mélyen meghajolt.
– Szolgálatodra – mondta ünnepélyes hangon.
– Ne butáskodj – szólt rá Tiuri. – Útitársak vagyunk, egyenlő emberek.
– Barátok!”

Nekem sokkal jobban tetszett a barátja és leendő apródja, Piak, aki igazán leleményes, humoros srác. Szerencsére ő volt az a kivételnek számító karakter, aki csatlakozott Tiurihoz, és el sem hagyta őt a kalandjuk végéig. Vagyis az ő karakterét volt időm és lehetőségem jól megismerni és igazán megszeretni. Jókat kuncogtam a beszólásain, aranyos volt a viselkedése, és megvolt a maga belső konfliktusa is: Tiurival maradni és új otthonra lelni egy nagyvárosban, vagy hazamenni a hegyek közé a régi, szeretett otthonába.

A Erdei Kunyhó Bolondja is érdekes és aranyos karakter volt. Nagyon el tudtam őt képzelni, az ártalmatlan, szellemileg kissé visszamaradott fiút, aki nem vágyik másra, csak hogy találjon magának egy barátot, aki hajlandó megállni és beszélgetni, foglalkozni vele.

Azt kicsit sajnáltam, hogy a női karakterek a háttérbe szorultak ebben a regényben. A várúr lánya persze elég belevalónak tűnt abban a kevés jelenetben, amiben szerepelt, de egyelőre minimális jelentősége volt csak, és rajta kívül más fontosabb női karaktert egyáltalán nem találhattunk a sztoriban. Szóval ez egy férfiregény, pedig annyi érdekes női karaktert is bele lehetett volna tenni egy ilyen lovagvilágba... Remélem, hogy a második részben az írónő pótolja ezt a hiányosságot is.


Hogy tetszett a könyv?

Nekem egy kicsit vontatott volt az egész regényt átívelő vándorlás, és kár, hogy egyik helyszínről rögtön ugrottunk a másikra, így nem ismerhettem meg jól az egyébként érdekesnek tűnő karaktereket. A levélmotívum viszont nagyon tetszett, és az is, hogy a vándorlás során mindig történt valami izgalmas.

Szóval összességében TETSZETT ez a regény.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a vándorlós kalandregényeket, amelyekben a cél eljutni egyik helyről a másikra. Valamint azoknak, akik kedvelik a lovagkort és a fiús kalandokat.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Leírás a játékhoz:

Skót lovag, aki nemzete parasztjait szabadságharcba vezette az angol elnyomás ellen, I. Eduárd angol király uralma alatt, a skót függetlenségi harcok jelentős időszakában.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.10. Csak olvass! 
06.11. Könyvvilág 
06.18. Readinspo
06.20. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.22. Hagyjatok! Olvasok!
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz