Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. november 29., szerda

Jaymin Eve - Leia Stone: Ash - Parázs


Charlie mindig is utálta a Parazsakat, a vámpírok és az emberek közös leszármazottait. Aztán rájött, ő is egy közülük...
Az izgalmas, vicces és szexi könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, a turné végén pedig meg is nyerheted a könyv egy példányát!
 
Majdnem két éve annak, hogy utoljára vámpíros könyvet vettem a kezembe, úgyhogy mikor megkérdezték tőlem, lenne-e kedvem elolvasni Jaymin Eve –től és Leia Stone-tól az Ash – Parázs című könyvet, úgy éreztem, itt az ideje, hogy visszatérjek egy kicsit a vérszívók világába.

A történet egy Charlie nevű lányról szól, akiről kiderül, hogy egy vámpír és egy ember gyermeke, vagyis parázs. A probléma csak az, hogy parazsak csak férfiak lehetnek, korábban soha egyetlen lány parázs sem született még a világra. Így mikor Charlie huszonévesen átváltozik, nem csak ő döbben meg, hanem az ember édesanyja és a vámpírtársadalom is.

Két író, egy történet

Határozottan kijelenthetem, hogy a regényen egyáltalán nem látszik, hogy két ember írta. Azért tudom ezt ilyen határozottan kijelenteni, mert amikor elkezdtem olvasni a regényt, nem néztem meg, ki az írója, így azt sem láttam, hogy két írója van. Szóval úgy olvastam végig, mintha csak egy ember írta volna, és egyáltalán nem éreztem rajta semmiféle szempontból, hogy valami nem stimmel.

Ami nagyon jó szerintem, mert vannak két vagy többszerzős történetek, amik a különböző stílusok, világlátás, ötletek és vágyak miatt nagyon töredezettnek tűnnek. Egyszerűen az ember olvasás közben megérzi rajtuk, hogy hopp, itt döccent a szöveg, szóval valószínűleg itt váltottunk át egyik íróról a másikra. A Parázs esetében egyáltalán nem volt ilyen döccenő, így mikor később rájöttem, hogy két ember írta, jól meg is lepődtem.

Vámpírok újratöltve

Sokféle vámpír létezik már a könyvek lapjain, mind hasonlít egymáshoz néhány dologban, de mind kicsit egyedi is. Ebben a történetben egy vírus okozta az első vámpírok átalakulását, akikről annyit lehet tudni, hogy tízen voltak és Elsőknek nevezték őket. Mindegyik Első más-más különleges képességgel bírt, amit átörökítettek az utódaiknak, csak generációról generációra gyengébb formában. Aztán az emberek elvileg kiirtották az Elsőket, és csak az általuk átváltoztatott vámpírok maradtak. A történet azonban elsősorban nem róluk szól, hanem a félvérekről, vagyis parazsakról, akik egy vámpír és egy ember kapcsolatából születnek.

A parazsak külsőleg gyönyörű férfiak, ami eszembe juttatta a Twilightot, de a két történet csak és kizárólag ennyiben hasonlított egymáshoz. A parazsak ugyanúgy vért isznak, mint a vámpírok, de emberi kaját is esznek naponta egyszer. Erősek, gyorsak, és ha egy Első vérvonalán az Elsőhöz közel helyezkednek el, akkor megvan bennük valamilyen mértékben az adott Első különleges képessége is.

Számomra volt egy kis Fekete tőr testvériség beütése is a történetnek, lévén, a parazsak között van egy különleges rendfenntartó különítmény, a „szexi hatos”, amelynek egyik tagja a férfi főszereplő, Ryder. Ez a különítmény igazi harcosokból áll, akik nagyon különböző személyiségűek. Igaz, Ryderen kívül a többiek csak nagyon mellékszereplők voltak a szememben, mégis csapatként a Testvériségre emlékeztettek.

A nutellás egyszarvú parázs

Tetszett, hogy Charlie kemény csaj. Amikor bekerült a Kaptárba, szinte azonnal összekapta magát, és ha már citromot kapott, megpróbált belőle limonádét készíteni. Amikor rájött, hogy a Kaptárban, a parazsak és vámpírok lakhelyén az új parazsaknak életre-halálra meg kell küzdeniük, mert korlátozott odabent a férőhely, kiborulás helyett kemény edzésbe kezdett, és elhatározta, hogy túléli a küzdelmeket.

Amivel viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, az a gondolatainak stílusa. Ez a LÖPB-zés (Legjobb örök parázs barát), fincsi, csokiborítású, egyszarvú fánkozás, szexi hatosozás, a barátok leribizése és ledögözése és hasonlók, az én ízlésemnek szörnyen nem megfelelő beszólások, kifejezések, rövidítések. Valahogy elvették a kemény csajos hatást, és hirtelen egy rózsaszín miniszoknyás, tűsarkús cicababa képe jelent meg a szemem előtt. Szóval Charlie kemény, belevaló tetteit sokszor nem tudtam összeegyeztetni a gondolatainak és szavainak stílusával.

Ami még furcsa volt számomra, hogy Charlie mennyire könnyen megváltoztatta a véleményét a parazsakról és vámpírokról. Emberként gyűlölte őket, de amint bekerült közéjük, szinte azonnal rájött, hogy nem minden parázs gyűlölni való. Ha mindez szép lassan érlelődik meg benne, az teljesen normális lett volna, de szerintem túl gyorsan változtatott a véleményén.

Titokzatos keményfiú

Mostanában több olyan regényt olvastam, amelyben a főszereplő férfi nem tudott megfogni. Egyfelől, mert egyáltalán nem éreztem a kémiát közte és a főszereplő nő között, másfelől, mert teljesen szürke és unalmas személyiség volt, és inkább a mellékszereplők között találtam meg azt a férfikaraktert, akit érdekesnek találtam. Nos, ebben az esetben ez nem így történt.

Ryder karaktere titokzatos és érdekes. Visszafogottnak és érdektelennek tűnik, de ez csak védekező reakció. A fal, amit maga köré emelt, teljesen érthető azután, ami kiderül a múltjáról. Nagyon tetszik az felelősségtudat és testvériesség, amit vezetőként a „szexi hatok” öt másik tagja iránt érez. Kicsit olyanok, mint egy család, még ha nem is rokonok valójában.

A szikrát is éreztem közte és Charlie között már az első találkozásukkor, és ez a vonzódás az egész történetet végigkísérte, és érdekel, hogyan alakul majd a kapcsolatuk a folytatásban.

Pörgős kalandok és titkok

A regény nagy erőssége, amivel be tudott vonzani, hogy igazán pörgős a cselekménye, és van benne jó pár rejtély, ami érdekes. Charlie átváltozása, a Kaptárba kerülés, a parazsak élet-halál harca, a háttérben lévő titkok arról, ki is ő pontosan, és hogyan változhatott át nő létére parázzsá, aztán a titok miatt kitört konfliktus mind igazán érdekes. Az ember elkezdi olvasni a történetet, és nagyon könnyen és gyorsan eljut az első oldaltól az utolsóig.

Szóval kikapcsolódásnak ez egy igazán jó történet, mert annyira mozgalmas, hogy kikapcsolja az olvasó körül a valódi világot némi időre. Azoknak ajánlom, akik most nem valami nagyon mély történetre vágynak, hanem egyszerűen csak egy szórakoztató, kalandos történetre.

Kedvenc karakter: Ryder

Kedvenc jelenet: amikor Charlie megfenyegeti a kocsiban a srácokat, mi lesz, ha leütik.

Kedvenc idézetek:

„A francba, a barátoknak nem az lenne a dolguk, hogy támogassák az álmaidat?”

„Mostanra ráébredtem, hogy tévedés egy egész fajt utálni pár gonosz lélek miatt.”

„– Nő vagyok – bukott ki belőlem bugyután.
Erre felemelte a fejét, és szája sarka szexi mosolyra görbült: gödröcskék, szép fehér fogsor. Eddig még egy félmosolyt sem láttam ettől a férfitól, most meg egyszerre támad le ezzel a rengeteg szexi vonással. Szóval nemcsak egyféle módon volt halálos. Az istenek ma különösen utálhattak. Nem akartam vonzódni egyetlen parázshoz sem. Nem vonzódhattam.
A mosolya ekkor eltűnt, és részben kíváncsi, részben izzó tekintetnek adta át a helyét. Tekintete a testemre siklott.
– Igen, azt látom.”

„– Kibaszottul nem tudok lebegni, Ryder. Ha még egy rohadt kést hozzám vágsz, a vámpírok isteneire esküszöm, hogy kiderítem, hol alszol, belopózom, és telerakom az ágyadat pókokkal – azzal a fajtával, ami megcsíp és megöl.”

„– Jobb lenne, ha leütnénk, és elrejtenénk valahova, míg megoldjuk ezt a dolgot.
Majdnem elájultam, mikor rájöttem, hogy ezt Sam mondta. Végül kegyeskedett megszólalni: halkan, komoran beszélt, egy kis akcentussal. Orosz vagy ilyesmi lehetett.
– Komolyan beszélsz? – Mindkét kezemet a levegőbe löktem, ahogy úrrá lett rajtam az ingerültség. – Sosem beszélsz, és amikor először megszólalsz, azt mondod, hogy üssenek le. Ha közületek bármelyik hatökör csak egy ujjal is hozzámér, az csúnyán megfizet érte. Mindegyikőtöknek kopaszodásserkentőt teszek a samponjába, és gyantacsíkot ragasztok a seggére. – Markusra mutattam. – Még neked is, te csinos lófarkas!”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 

Nyereményjáték:

Ugye nem csak mi szeretjük a vámpíros könyveket? :) A mostani játékunk során szuper vámpíros könyvek főszereplőinek a neveit látjátok minden állomásnál. A feladatotok, hogy kitaláljátok mely könyvhöz tartoznak, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok sikert!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nevek a játékhoz:

Elena & Damon & Stefan

a Rafflecopter giveaway  

Állomáslista:

11.24. - Sorok Között
11.26. - Dreamworld
11.28. - Insane Life
11.29. - Spirit Bliss
11.30. - Deszy könyvajánlója
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2017. november 27., hétfő

Greff Magdi: Húzós szerelem - Blogturné


Sport, szerelem és álmok, mindez a '80-as éves Magyarországának dermesztő világában. Greff Magdi debütáló regényéről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és a turné végén egy szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyv egy példányát.

Mindig érdekes egy elsőkönyves, magyar írótól olvasni, mert az ember kíváncsi egy új kolléga stílusára, így amikor megkérdezték tőlem, szeretnék-e Greff Magdi Húzós szerelem című könyvével turnézni, természetesen igent mondtam. Előzetesen nem sokat tudtam a regényről, csak annyit, hogy versenykajakosokról szól, úgyhogy előzetes elvárásoktól teljesen mentesen kezdtem bele.

A történet röviden egy Réka nevű lányról szól, aki az 1980-as években be szeretne kerülni az egyetemre, de valaki a háttérből úgy intézi a dolgokat, hogy elvegye tőle ezt a lehetőséget. Ahhoz, hogy mégis valóra válthassa az álmát, és megszerezze a sportösztöndíjat, meg kell nyernie egy külföldi kajakversenyt. Így hát, ő, néhány sporttársa, az edzőik és egy titokzatos férfi, Haibach Géza elindulnak Belgiumba, egy nemzetközi versenyre.

Akiktől távol áll a versenysport

Bevallom őszintén, engem teljesen hidegen hagy az összes versenysport. Soha nem nézek a tévében sem sporteseményeket, mert egyszerűen nem érdekel. Épp ezért kíváncsi voltam, hogy könyv formájában vajon le tud-e kötni ez a téma. És azt kell mondanom, hogy igen. Bár a történetben fontos szerepe van a belgiumi versenynek, és sok mindent megtudhatunk a kajakozásról is, a hangsúly mégis Réka megoldandó problémáján és a szerelmi háromszög szálon van. Vagyis olyanok számára is élvezhető ez a regény, akik olyanok, mint én, és nem nagyon érdekli őket a sport.

Nagyon jó ötlet volt, hogy egy csomó kajakozással kapcsolatos információt a kajakozásról mit sem tudó Géza kérdéseire adott válaszok által ismerhetünk meg mi is. Igaz, a kérdések egy kajakos számára ostobaságnak tűnnek, de egy kívülálló számára új információk. Ha ezeket az infókat Réka narrátori szövegében kapjuk meg, az túl szájbarágós lett volna, így viszont, mivel a kajakosok jókat derülnek és szörnyülködnek Géza tudatlanságán, humoros helyzetekben jutunk hozzájuk, cseppet sem unalmas módon.

Amikor a regény végére kitisztul a kép

Réka dezertőr szülők gyermeke, akik elszöktek külföldre, őt pedig Magyarországon hagyták, és a nagynénje nevelte fel. Úgy sejti, emiatt próbálják megakadályozni azt is, hogy ő maga egyetemre járhasson.

A regény elején számomra nagyon furcsa volt ez a helyzet. Persze, igen, voltak rendszerek a múltban, sőt, még ma is vannak rendszerek, amelyekben a hatalom jutalmazza vagy bünteti a számára valamilyen módon fontos embereket. Ilyen szempontból sajnos a világunk nem nagyon változott. A rendszerek között csak az a különbség, hogy milyen mértékben használja a rendszer ezt a büntetést-jutalmazást, és hogy nyíltan vagy titokban csinálja-e. Szóval igazából ezt az alaphelyzetet akár a mai Magyarországon is meg lehetett volna teremteni, sajnos nem kell ehhez visszamenni a 20. századba.

De térjünk vissza, mi volt furcsa számomra eleinte… Az, hogy bár Réka szülei fontosak lehettek a szakmai tudásuk miatt a rendszernek, így valószínűleg az, hogy tizenvalahány évvel ezelőtt leléptek, rosszul érintette a rendszert, teljesen érthető. De azt, hogy tizenvalahány évvel később, egy teljesen átlagos, számukra semmiféle jelentőséggel nem bíró, ellenük egyáltalán nem lázadó lány egyetemre jutását megakadályozzák, ekkora erőfeszítéseket tegyenek emiatt, számomra teljesen értelmetlennek tűnt. A rendszernek ugyanis nincsenek érzelmei, ha az semmiféle haszonnal nem jár számára, nem torolja meg egy gyereken a szülei tetteit. Márpedig Réka egyetemtől való elzárása nem hasznos a rendszernek, vagy legalább is én nem láttam hasznát. A szülők tudását ettől még nem kapják vissza, és csak egyel kevesebb hasznos állatorvos lesz az országban.

Ezzel szemben az egyes embereknek érzései vannak, amelyek sokszor nem logikusak. Ha egy embert érzelmileg érintett anno a szülők szökése, ésszerű, hogy bosszút akar állni, akár a leszármazotton is. Még akkor is, ha az nem hasznos a rendszernek, sőt, az érzelmi elégedettségen kívül még az adott rosszakarónak sem.

Úgyhogy, ami az elején furcsának tűnt, mert Réka azt hitte, a rendszer tesz neki keresztbe, az a végére teljesen megvilágosodott számomra egy titok kiderülésekor, és örülök, hogy így történt. Mert így egy logikátlannak tűnő dolog a végén összeállt teljesen logikussá.

Fiatal, naiv főszereplő

Réka egy fiatal, naiv lány, aki egy sokkal zártabb világban nőtt fel, mint amilyenben mi élünk. Talán ezért is van az, hogy sok mindent nem lát meg maga körül. Több karakter is titkolózik előtte, ki ilyen, ki olyan okból, ami az olvasó számára teljesen nyilvánvaló, Rékának mégsem esik le, hogy mi folyik körülötte. Pedig történnek olyan események, elhangzanak olyan mondatok, amikből rájöhetne. Egy 21. századi lány esetében ezt nem tartanám reálisnak, ám Réka esetében mégis az.

Egyfelől egy olyan világban él, ahol mindenki próbálja meghúzni magát, mert ha kilóg a tömegből, annak súlyos következményei lehetnek. Épp ezért fel sem merül Rékában, hogy vannak olyan emberek, akik másképp gondolkoznak, és esetleg akár veszélyes dolgokra is hajlandók, ha az elveik azt diktálják.

Másfelől olyan világban él, ahol minden mondatot, tettet jól meg kell fontolni, mert mindenhol ott vannak a besúgók, és csak kevesekben lehet megbízni. Viszont azokba a kevésbe nagyon kapaszkodik az ember, így Réka is. Fel sem merül benne, hogy egy szerette esetleg elárulná valamilyen okból a bizalmát.

Szóval bár Réka naiv módon áll az emberekhez, úgy érzem, ez ebben a történetben teljesen reális.

Szerelmi háromszög

Egyfelől Rékának van egy fiúbarátja, Ádám, akivel eddig tényleg csak barátok voltak, ám nagyon úgy tűnik, hogy a fiú ezen változtatni akar, és el szeretné mélyíteni a kapcsolatukat. Ádám egy teljesen átlagos, 1980-as évekbeli, magyar tinédzserfiú, megvannak a jó és a rossz tulajdonságai is. Egyáltalán nem tökéletes, fiatal, befolyásolható. Egy olyan világban nőtt fel, ahol a nők, lányok szerepe még a férfi kiszolgálása volt, és ez meglátszik azon, ahogy néha Rékát ugráltatja. Számomra, 21. századbeli nő számára a viselkedése eléggé visszatetsző, de abban a korban a férfiak, fiúk számára ez volt a „normális” viselkedés. Ezért lehet az, hogy Réka is természetesnek veszi, hogy ő az, aki kiszolgálja a fiúkat teával, étellel, és amikor a szerelmi háromszög másik csúcsához tartozó Szőke kifejezi nemtetszését Ádám csicskáztatásával szemben, még a lány is meglepődik ezen.

Szőke viselkedése azért más, mert az édesapja norvég származású, így Norvégiában nőtt fel egy teljesen más kultúrában, és csak nemrég költözött vissza Magyarországra. Számára nem természetes az, hogy a nőt ugráltatjuk, mert „az ő dolga kiszolgálni a férfit”. Bár látszólag Szőke is egy átlagos tinédzserfiúnak tűnik, valójában sokkal több van benne, mint amit Réka és az olvasó elsőre láthat. Haladva a történetben ez nagyon szépen kirajzolódik, és Szőke mellett még jobban eljönnek Ádám hibái.

Réka egyértelműen Szőkéhez vonzódik szinte az első találkozásuktól kezdve. Bár eleinte bunkónak tartja a beszólásai miatt, már akkor is megvan köztük a szikra, ez pedig a későbbiekben még inkább lángra lobban. Szóval számomra mindvégig nyilvánvaló volt, hogy ők az összeillő páros, és így egyértelműen Szőke pártján álltam.

Haza, létbiztonság, jólét

Szeretem az otthonomat, a hazámat, ám manapság is olyan az itthoni helyzet, hogy teljesen megértem, ha valaki úgy dönt, inkább külföldön építi fel az életét. Én csak a legvégső esetben tennék ilyet, de ha úgy érezném, itt már tényleg semmi jó nem vár rám, akkor én is mennék. Egyáltalán nem tartom gyávának azt, aki inkább elmegy, sőt, bátornak és erősnek látom, mert én például nagyon nehezen vágnék bele az otthonom elhagyásába.

Épp ezért azt is megértettem, miért léptek le Réka szülei anno. Jobb életet akartak, több lehetőséget a karrierjük kibontakoztatásában, igazi szabadságot. Azt viszont nem tudom megérteni, hogyan vághattak bele ebbe úgy, hogy nem vitték magukkal a gyermeküket. A gyerekem elhagyása árán képtelen lennék ilyesmire.

Ezek után pedig érthető, hogy Réka neheztel rájuk, nem nagyon akar beszélni velük telefonon és hasonlók. A szülei cserbenhagyták őt, és ezáltal idegenekké váltak számára.

A végső döntés

Rékának meg kell hoznia a regény végén egy nagyon fontos döntést. Ezzel kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Részben, érzelmi szempontból megértem őt, részben, logikai szempontból pedig úgy érzem, elpocsékolt egy hatalmas lehetőséget. Bevallom őszintén, nem tudom, én hogyan döntöttem volna a helyében. Az ember a kényelmes foteljéből szereti azt gondolni, hogy ő is helyesen döntene, akkor is, ha ezáltal talán elveszti az egyetlen lehetőséget, amellyel jobbá tehetné az életét, de biztos csak akkor lehet ebben, ha ott áll, adott döntéshelyzetben, és valóban a saját bőrén érzi választása következményeit. Szóval nem irigyeltem Rékát azért, hogy egy ilyen súlyos döntést kellett hoznia, mert biztosan szörnyen nehéz lehetett neki.

A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik a fiatalos stílusban megírt, komoly témával vegyített regényeket, és akik kíváncsiak a kajakozás rejtelmeire.

Kedvenc karakterek: Réka, Szőke.

Kedvenc jelenet: az ebédlős vita, ahol Ádám ugráltatja Rékát, szőke pedig a védelmére kel.

Kedvenc idézetek:

„– Tudni akarom, hogy miről beszélgetnek! – fordult hátra Géza.
Megköszörültem a torkom, de mire kinyitottam a számat, addigra Szőke válaszolt.
– Csak éppen megkérdeztem Rékát, hogy járna-e velem.
Géza arca vörös lett az indulattól, és Ádám kényelmetlenül fészkelődött mellettem.
– Nem tartom jó ötletnek, sőt kifejezetten károsnak tartom az elképzelést – hápogta Géza.
– Ha nem lehet, akkor nem lehet – vonta meg a vállát Szőke, majd hozzám hajolt. – Csak vicceltem – súgta. – Nem érdekel Géza véleménye. Felőlem járhatunk.”

„– Ez igazán nagyszerű volt – tapsolt hangosan Tibi bá’ a produkció végén, és a társaság ettől valamelyest magához tért. – Vegyetek érzékeny búcsút egymástól, és irány befelé! Tíz perc!
– Elbúcsúzhatok tőled? – karolta át Gábor Marcit, és csücsörített a szájával.
– Nem kell, szivi, én veled maradok. Melletted alszom ma is – mondta unottan Marci.”

„Fogtam egy tányért, szedtem pár szelet felvágottat meg sajtot, paradicsomot, és a helyemre siettem Ádám mellé. Leültem, mielőtt valaki kitalál még nekem valami feladatot. Arra nem gondoltam, hogy pont ő lesz az a valaki.
Már éppen elhelyezkedtem,és a kenyeremet kezdtem kenni, amikor hozzám hajolt.
– Hozz nekem még egy pohár teát! Légyszi! – nézett rám olyan édesen, hogy majdnem elolvadtam. Félig felálltam, amikor Szőke hangosan megszólalt.
– Nem tudsz szedni magadnak? Mit ugráltatod a másikat? Nem látod, hogy most kezdett el enni?
Azt hittem, hogy rosszul hallok.
– Közöd? Mással szórakozzál! – vágott vissza Ádám, miközben a székét hátralökve felállt, és felkapta a bögréjét az asztalról.
– Te dumálsz a szórakozásról? Ki is szórakozik kivel? – vágott vissza Szőke.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 

Nyereményjáték:

A történet főhősei olyan fiatalok, akiknek a kajakozás az életük, a könyvet pedig a háromszoros olimpiai bajnok, Kovács Kati is ajánlja.
A mostani játék során magyar kajakos sportolóinkat rejtettük el, a képeik alapján ismerjétek fel őket, és írjátok be a nevüket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway 

Állomáslista:

10.23. - Sorok Között
10.25. - Szembetűnő
10.27. - Spirit Bliss
10.28. - Deszy könyvajánlója

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. november 25., szombat

Alafair Burke: Az ex


Nagyon szeretem a jó krimiket, azokat, amiknek a történetét logikusan építette fel az író. Amik megmozgatják az agyamat, mert nem könnyű kitalálni a nyomokból, ki a tettes, de nem is lehetetlen. Nos, Alafair Burke Az ex című regénye ilyen jó krimi. Már a fülszövege nagyon érdekes volt, anyuval közösen olvasgattuk néhány könyv fülszövegét, és mindketten azonnal kiszúrtuk magunknak ezt a regényt. Szóval kérdés sem volt, hogy el kell olvasnom/nunk.

A regény röviden egy Olivia nevű ügyvédnőről szól, akit egyik reggel felhív telefonon egy gyerek, hogy az apját épp az előbb tartóztatták le, és ügyvédi segítségre van szüksége. Amikor Olivia számára kiderül, hogy a vádlott az ex vőlegénye, akivel húsz évvel ezelőtt elég csúnya körülmények között szakítottak, azonnal elvállalja a védelmét. Ismeri a férfit, és biztosra veszi, hogy soha nem bántana senkit. Jack Harrist ugyanis azzal vádolják, hogy előre megfontoltan és hidegvérrel meggyilkolt három embert.

A háttérsztori – Olivia és Jack fiatalkora

Úgy gondolom, jó, ha egy kriminek van háttérsztorija is a főcselekmény mellett, mert ettől sokkal emberibbek lesznek a szereplői. Itt is megvan ez a háttérsztori Olivia és Jack közös múltja által. Olivia és Jack az egyetemen ismerkedtek össze, járni kezdtek, aztán eljegyezték egymást, viharos körülmények között éltek, majd szakítottak.

Nagyon érdekes volt, ahogyan morzsánként megismerhettem Olivia emlékein át a múltbeli történéseket, és aztán később hozzákaptam Jack szemszögét is. Olyan volt az egész, mintha kaptam volna egy fotót, amire aztán rávetítettek egy másikat, és a kettőből kaptam csak meg a teljes képet. Az biztos, hogy nagyon tanulságos volt Olivia szemén át látni önmagát és Jacket, és aztán Jack szemén át látni önmagát és Oliviát. Tökéletes példái mindketten annak, hogy az ember nem láthatja teljesen reálisan sem önmagát, sem másokat.

Izgalmas krimi szál

Jack felesége néhány évvel ezelőtt meghalt egy tömegmészárlásban, amit egy tinédzserfiú, Todd Neeley követett el egy pályaudvaron. Jack azóta egyedül neveli a lányát, mígnem egy nap, futás közben meglát egy nőt a parkban, aki felkelti a figyelmét. A legjobb barátja, egy internetes hirdetésben kezdi el keresni neki az adott nőt, aki jelentkezik is Jack-nél e-mailben, és megbeszélnek egy randevút. Ám, amikor Jack a megbeszélt helyre érkezik, lövöldözés tör ki, amelyben meghal három ember. Egyikük a lövöldöző tinédzserfiú apja, aki Jack szerint hibás volt abban, hogy a fiából gyilkos lett.

A történet egy kihallgatási jegyzőkönyvvel kezdődik, ami elsőre felkelti az ember figyelmét, ugyanis a kihallgatott Jack itt döbben rá, hogy nem ártatlan szemtanúként, hanem elsőszámú gyanúsítottként van jelen. Annyira hihetetlen történetet ad elő arról, miért volt a gyilkosságok helyszínén a gyilkosságok időpontjában, hogy az felkelti a rendőrök figyelmét. Azután szép sorban más bizonyítékok is előkerülnek, amelyek alapján Jackre terelődik a gyanú. De vajon tényleg ő a gyilkos?

Az igazság az, hogy a könyv közepétől volt egy gyanúsítottam, akire a logika terelte a figyelmemet, de azt mondtam magamban, nem, az nem lehet, túl durva lenne. Mellette pedig volt öt-hat másik gyanúsítottam is, akik kevésbé voltak logikusak, és talán csak egy hajszállal kevésbé durvák. Szóval Burke felvonultatott egy csomó gyanús alakot, és nagyon jól összefűzte úgy a szálakat, hogy mindegyikük logikus választás lehetett volna, és bár mindegyiket meggyanúsítottam, mégis megdöbbentem volna, ha kiderül, ők azok. Ahogy végül tényleg bejött az egyik tippem, és sikerült is ledöbbennem annak ellenére, hogy korábban is gyanúsítottam az illetőt.

Néhány gyanúsítottam

Először is, ott van Jack. Csodás férjként, jó apaként van leírva, Olivia is úgy gondolja, a legjobb, legönzetlenebb ember a világon, hiszen még az ő szemétségeit is hajlandó volt elnézni a szerelem nevében, amikor még fiatalok és jegyesek voltak. De vajon az ember kiismerhet valakit csak azért, mert évekig vele élt? És ha akkoriban ismerte is, a férfi nem változhatott meg húsz év alatt teljesen? Nagyon szépen eljön az a filozófiai kérdés, vajon mennyire ismerhetünk egy másik embert. Egy barátot, szerelmest, férjet, rokont… Biztosak lehetünk benne, hogy az az ember, akinek mi látjuk őt? Vagy soha senkiben nem bízhatunk száz százalékosan? Ez egy nagyon ijesztő, de egyben érdekes téma is.

Charlotte-ot, Jack fiatalkori, legjobb, leszbikus barátját is gyanúsnak találtam. Ő volt az, aki Jack nevében feladta a hirdetést, hogy keresi a futás közben meglátott nőt. Vajon csak egy baráti gesztus volt, mert azt akarta, hogy Jack a felesége halála után ne maradjon magányos örökre? Vagy hátsó szándéka volt a hirdetéssel? Esetleg ő bérelte fel a parkbeli nőt, hogy hívja fel magára Jack figyelmét? Charlotte gazdag, úgyhogy simán megszervezhette az egészet.

Nagyon jó volt, hogy Jack feleségének halála is hozzákapcsolódott az ügyhöz, és abban is maradtak olyan rejtélyek, amelyeket összefűzhettünk az új gyilkosságokkal. Nagyon gyanús volt például számomra, hogy a kamerák felvették, a feleség beszélgetett a gyilkosával közvetlenül a lövöldözés előtt. Eszembe jutott az is, hogy vajon valóban meghalt-e, vagy valamilyen módon meg tudta-e játszani a halálát… És ha még él, akkor lehet, hogy ő akarja valamiért bajba keverni Jack-et?

De felmerült még bennem az is, hogy a lövöldöző fiú testvére, Max Neeley a tettes, mert így akart bosszút állni az apjukon, aki hagyta, sőt, egyenesen elősegítette, hogy az öccséből tömeggyilkos váljon. Az apa pontosan tudta, hogy Todd miféle lelki és pszichés gondokkal küzd, ám ahelyett, hogy segítséget kért volna számára egy szakembertől, inkább „férfit akart faragni belőle”. Lőtérre vitte, megtanította bánni a fegyverekkel. Az apa a nagyobbik fiával sem volt kedvesebb, elszakította őt a szerelmétől, mert nem találta elég jónak hozzá. Így akár az elhagyott lány is lehetett a tettes, aki úgy vélte, ha megszabadul az apától, visszanyerheti Max szerelmét. 

Persze, hogy ki volt a valódi tettes, vajon a fentiek között van vagy sem, nem árulom el. Olvassátok el a könyvet, próbáljátok ti magatok kitalálni, aztán a végén úgyis minden kiderül. :)

Nyomozás és tárgyalás

Sok krimi esetében éreztem már azt, hogy nem valósághű. Egy valódi kihallgatáson, tárgyalóteremben, nyomozás során nem úgy történnek a dolgok, ahogyan az adott író leírta. Nos, Az exben nem volt olyan momentum, amivel kapcsolatban ez felmerült volna bennem. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Burke nemcsak író, hanem jogász is, így valóban ért ahhoz, amiről írt. Nagyon tetszett, hogy általa egy kicsit bepillanthattam a jog világába. Érdekes volt, még akkor is, ha néha úgy éreztem, ebben a világban sokszor nem az igazság a fontos, hanem a győzelem.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az izgalmas, jól kidolgozott, hiteles krimi történeteket, és élvezik az agyjátékot, amely során azt találgathatják, ki a tettes.

Kedvenc karakter: Olivia, Scott Temple

Kedvenc jelenet: amikor végre összeállt a végén a teljes kép.

Kedvenc idézetek:

„- Törzsőrmester, kétségtelenül tisztában van vele, hogy New York város törvényei szerint köteles haladéktalanul tájékoztatni Jack Harrist, hogy itt az ügyvédje.
Megtáncoltatta a telefonkagylót az ujjai között.
- Mégis mit gondol, kit hívok? A szellemirtókat?”

„Nem ez az egyetlen felkavaró részlet, amelyre utólag fény derült. A gyilkos nem külföldi dzsihádista volt, ahogy a támadás hírét meghallva a legtöbben feltételeztük. Helybéli volt. Ráadásul még nem is egészen férfi. Egy 15 éves srác, mindössze 173 cm magas és 57 kiló. Toddnak hívták. Nem volt szüksége nagy termetre ahhoz, hogy ekkora pusztítást végezzen, mindössze föl kellett szerelkeznie egy Bushmaster gépkarabéllyal és két 40-es kaliberű pisztollyal. Mindhárom félautomata.”

„- Jaj, a rohadt életbe – csattantam fel -, per pillanat nem engedheted meg magadnak, hogy játszd a jófiút, Jack, már nem is emlékszel arra, amikor arra kértél, tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy távol tartsalak a börtöntől? Akit gyilkossággal vádolnak, annak nem kell udvariasnak lennie.
- Ez nem udvariasság, hanem alapvető emberi tisztesség. Nem egyezhetnénk meg legalább abban, hogy a többi áldozatot békén hagyjuk?”

„- Sosem értetted meg őt. Úgy kezelted, mint egy egydimenziós karaktert: egy kedves, gyermeteg lelket, aki mindennél jobban szeret téged. Ám Jack sokkal bonyolultabb személyiség, mint valaha is gondoltad. Szerette a szüleit, akik magasról tojtak rá. Minden szülő ilyen. Az anyjának csak az volt a fontos, hogy béke és nyugalom legyen. Így Jack megtanulta, jobb, ha meghúzza magát. Ezért játszotta mindig a jó fiú szerepét. És az nem egészséges. Mindenkinek kell néha gonosznak is lennie.”

„Milyen furcsa. Ha az ember fáradt, az általános gondolkodási képessége igencsak legyengül. Tudományos bizonyíték van rá, vitán felül áll. Amikor az ember kikapcsol, agyának más területe – az agytörzs, a hüllőagy, az ösztön-én vagy nevezzük bárhogy – megpróbálja ezt ellensúlyozni. A nyolcvanöt százalékos agyhalott tizenöt százalékos ösztönös zsenivé válik.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. november 22., szerda

Christelle Dabos: A tél jegyesei - Blogturné


A tél jegyesei Christelle Dabos első megjelent könyve, ám a történet minősége egy profi író képét vetíti elénk. A regény világának kidolgozása, a főszereplő karakterek egyedisége, a cselekmény izgalma a minőségi fantasy regények közé sorolja a történetet. Magyarországon 2017-ben jelent meg a regény a Kolibri Kiadó gondozásában, és a Blogturnéklub segítségével ti is bepillantást nyerhettek Ophélie világába. Kövessétek a turné állomásait, s ha minden kérdésre helyes választ adtok, nyerhettek egy példányt a regényből.
 
Christelle Dabos A tél jegyesei című könyvét igazából hosszas gondolkodás után olvastam el, ugyanis majdnem hatszáz oldal, én pedig nem tudtam, hogy pillanatnyilag belefér-e az időmbe, mert már egy nagy halom korábban kapott olvasnivaló várt rám az ágyam mellé halmozva. Végül mégiscsak elcsábított, és amint elkezdtem olvasni, áldottam az eget, hogy hagytam magam neki.

A történet egy Ophélie nevű lányról szól, aki Animán él, és olvasó, vagyis ha hozzáér egy tárgyhoz, akkor látja azoknak az embereknek az életét, érzékeli a múltbeli gondolataikat és érzéseiket, akik a tárgyat készítették vagy birtokolták. Anima Matrónái Ophélie engedélye nélkül megszervezik a lány eljegyzését egy a Sarkon élő, ismeretlen férfival, de a kényszerházasság okát nem árulják el. Annyi biztos, hogy ha Ophélie nem egyezik bele, száműzötté válik. A Sarkról sok ellentétes történet kering Animán: életveszélyes, fagyos hely, primitív vademberekkel vagy fejlett, előkelő emberek lakhelye, akik unalmasak? Ophélie kénytelen vőlegényével,Thornnal tartani oda, így saját maga fedezheti fel az igazságot.

Kalandregény, fantasy vagy romantikus?

A cím és a fülszöveg után én egy egyszerű romantikus regényt vártam némi fantasyvel fűszerezve, ahol a kényszerházasság két tagja áll a középpontban. Egy csinos, okos nő és egy hidegnek tűnő, de baromi jóképű pasi, akik először vonakodnak egymástól, de hamar rájönnek, hogy egymásnak teremtettek, és végül a nő a férfi karjaiba omlik.

Hála az égnek, nem ezt kaptam.

Egy igazi fantasy kalandregényt kaptam, érdekes világgal, egyedi karakterekkel és izgalmas cselekménnyel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Harry Potter varázsvilágát ötvözték volna a Trónok harca udvari intrikáival és túlélési játszmáival.

Ophélie szemüveges, olyan ruhákat visel, amiket a dédnagymamája hordana, egy tükörbaleset miatt elég ügyetlen, jobban kijön a tárgyaival, mint az emberekkel, ám intelligens és bátor. Thorn túl nyúlánk, túl vékony, a szőrmebundájában úgy néz ki, akár egy medve, fagyos, akár maga a Sark, és ha szükséges, akkor képes akár gyilkolni is. Szóval ők ketten koránt sem a vonzó nő és férfi megtestesítői.

Romantikát ez az első rész csak nyomokban tartalmaz, azt is elég visszafogottan, és ez nagyon tetszett nekem. Imádtam, hogy Ophélie egyedül is jól elvan, és nem esik bele olyan könnyen egy férfiba. És az is tetszett, hogy bár Thorn igazi jégcsap személyiség, mégis ő kezd el először érezni valamit Ophélie iránt, ám így sem veszíti el a hidegségét, vagyis az alapszemélyisége nem változik meg csak azért, mert szerelmes lett.

A történet nemcsak egy egyszerű fantasy, hanem kalandregény is egyben. Folyamatosan, minden fejezetben történik valami, újabb és újabb rejtélyek keletkeznek és derülnek ki, Ophélie pedig újabb és újabb bajba keveredik, ahonnét elsősorban egyedül kell kimásznia. Néha kap egy kis segítséget néhány baráttól, és egyszer Thorntól is, de alapvetően, ha esetlennek is látszik, nem az a megmenteni való lányka.

Varázslatos világok

Már a történet világának felépítése is érdekes, ugyanis a regény a mi Földünkön játszódik. Csakhogy a Föld darabjaira esett, és a darabjai a magmarész körül lebegnek. A darabok között egy űrhajó és léghajó kereszteződéséből született szerkezettel lehet utazni. Hogy mi volt az oka a Föld szétesésének, arról nem lehet tudni, ahogyan arról sem, hogyan jelent meg a varázslat benne, de ez számomra egyáltalán nem volt zavaró. Olvasóként elfogadtam, hogy megtörtént, és kész.

A szétszakad bolygórészek közül kettőt ismerhetünk meg jobban, Animát és a Sarkot. Anima világában a tárgyaknak és épületeknek lelkük van. Kimutatják, ha szomorúak, idegesek, boldogok, ha egy embert szeretnek vagy utálnak. Ophélie átlagos és mégis különleges lánynak számít itt. Szürke kis egér, aki jobban kijön a múzeuma tárgyaival és öregedő bácsikájával, mint az emberekkel, ám mégis egyedi, ugyanis ő a legjobb olvasó. Vagyis míg más olvasók, ha megérintenek egy tárgyat, csak az adott gazdája emlékeit tudják kiolvasni, addig Ophélie egészen a tárgy készítőjének emlékeiig eljut, akkor is, ha az illető több száz évvel ezelőtt élt és alkotott.

Nagyon megkedveltem a tárgyak közül Ophélie sálját, aki lényegében úgy viselkedett, mint egy kis házi kedvenc. Olvasás közben én is valahogy így gondoltam rá, nem egy egyszerű tárgyként, ami szerintem azt jelenti, hogy Dabos jól átadta azt az érzetet, hogy itt a tárgyak bizony érző lények.

Ophélie még valamiért különleges, ugyanis tükörjáró. Ha megfelelő méretű két tükör, akkor egyikből át tud jutni a másikba, vagyis a tükrökön át tud közlekedni. Ez csak keveseknek sikerül. A bácsikája azt mondja, hogy csak azoknak, akik elég erősek szembenézni a valódi önmagukkal. Ez az egyetlen momentum pedig nagyon sokat elmond Ophélie személyiségéről.

A Sark is igazán érdekes hely, bár teljesen különbözik Animától, és másféle varázslatok jellemzik. A külső részeken farkasordító hideg van, folyton hóvihar tombol, és óriásméretű farkasok, medvék és egyéb vadállatok élnek itt. Van azonban a Sarknak egy másik oldala is. A Légvár a föld fölött lebeg, hatalmas és gyönyörű. Ott nincsen hideg és hó. Legalább is látszólag, ugyanis az egész egy illúzió varázslattal jött létre. Ez a varázslat másnak láttatja az épületeket, tárgyakat és a természetet is Légvár területén, mint amilyen valójában.

Míg Animában mindenki rokonnak számít és az emberek viszonylag egyenlő színvonalon élnek, addig a Sarkon kétféle társadalmi réteg él, a nemesek és a szolgák. A nemesek folyton bálokat és egyéb eseményeket tartanak, kicsapongó életmódot folytatnak, és egymás ellen intrikálnak. A szolgák pedig keményen dolgoznak pusztán azért, hogy a rengeteg munkáért cserébe kaphassanak egy-egy szabadnapot, amikor megpihenhetnek. Ezeket a szabadnapokat egy érdekes homokóra-rendszerrel nyerhetik el, ami kicsit olyan volt számomra, mint egyfajta beetető drog. Néhány órányi, napnyi extatikus pihenést kaphatnak, hogy aztán halálra gürcöljék magukat azért, hátha újabb időt nyerhetnek ezzel maguknak.

Ophélie-nek hamar rá kell jönnie, hogy Légvár a mérges kígyók otthona. Komoly hatalmi harcok folynak az itteni nemzetségek között, életre-halálra. Aki egy bálon a szemedbe mosolyog, lehet, hogy másnap megmérgez.

Kiemelkedően sok izgalmas mellékkarakter

Ez az a történet, amiben nem egy, nem kettő, hanem rengeteg izgalmas karakter van. Olyanok, akik egyáltalán nem egysíkúak, sőt, annyira összetettek, hogy még az első könyv végére is rengeteg kérdés maradt bennem velük kapcsolatban. Épp ezért alig várom, hogy a folytatásból választ kaphassak majd ezekre.

Berenilde, Thorn nénikéje tipikus szeszélyes, kiszámíthatatlan, elkényeztetett úrinőnek látszik elsőre. A karaktere igencsak érdekes, mert nem lehet tudni, mik a céljai, mit miért csinál. Annyi biztos, hogy odavan a Sark vezetőjéért, aki hol viszonozni látszik az érzéseit, hol hidegnek mutatkozik, és az is nyilvánvaló, hogy egyfajta pótanyaként szereti Thornt. De hogy ezen kívül melyik tette, mondata és érzelme valós, és melyik színjáték, az egyelőre rejtély maradt előttem.

Furcsa, de Thornt is a mellékszereplők közé sorolnám. Egyértelműen Ophélie ennek a történetnek a főszereplője, és Thorn ebben az első könyvben csak mellékszerepet játszik, a háttérből figyeli, igazgatja a dolgokat. Kezdetben teljesen hidegen és érzéketlenül viselkedik Ophélie-vel, aztán úgy tűnik, érdeklődni kezd a lány iránt. Őt sem lehet teljesen kiismerni, tele van titkokkal, és megvannak a saját céljai és tervei. Nagyon tetszett, hogy a teljes könyvön át nem tudtam igazán kiismerni a személyiségét, úgyhogy még mindig itt lüktet benne a kíváncsiság vele kapcsolatban.

Roseline néniben, Ophélie keresztanyjában kellemesen csalódtam. Eleinte azt hittem, ő lesz az, akit majd elkápráztat Légvár csillogása, és nem veszi komolyan az Ophélie-ra leselkedő veszélyeket. Ehelyett igazi anyaoroszlán személyiség volt, akinek az első pillanattól nem tetszett az Ophélie-vel való bánásmód, és szót is emelt ellene. Nem sok mindent tehetett a védelmében, de amit igen, azt meg is tette. Szóval igazán szimpatikus karakter volt számomra.

Nagyon megkedveltem Róka és Gaëlle karakterét is. Ők egyszerű szolgálók Légvárban, és ahhoz képest, hogy mindketten mellékszereplők, igencsak összetett személyiséggel bírnak. Épp ezért nagyon örülnék neki, ha a folytatásban nagyobb szerepet kapnának.

Archibald a sötét szépfiú a történetben. Külsőleg vonzó, amit ki is használ, Légvár szinte összes nőjét megdöntötte már, legyen az illető hajadon, férjezett, fiatal vagy idősebb. Azt mondja, unja a nemesek által élt léha életet, mégsem hagy fel vele. A családjának különleges képessége van, amit egyikük lát, hall, érzékel, azt automatikusan érzékeli az egész családja is. Épp ezért a család tagjai, így Archibald is, nem tehetnek semmit titokban. Úgy tűnik Archibald és Thorn családja ellenfelek, sőt, talán ellenségek is, mégis úgy érzem, hogy több van Archibaldban, mint amennyit látni enged magából. A húgait is imádja, és védelmezi őket mindentől és mindenkitől. Szóval kell lennie benne valami jónak, csak az a kérdés, hogy mennyinek…

A lovag egy cuki, tízéves fiúcska, akit elsőre ölelgetni való angyalkának nézne az ember, de Berenilde szerint nagyon nem az. Fogalmam sincs, mi a célja, de az biztos, hogy veszélyes. Utoljára ilyen parás kisgyerekről Robin Cook Mutáció című regényében olvastam, azt hiszem.

Szóval összességében ez a regény a varázslat, a kalandok és az izgalmas karakterek regénye. Nekem egyáltalán nem hiányzott belőle a romantika, mert teljesen lefoglalt és elszórakoztatott maga a történet. A regényt azoknak ajánlom, akik komolyabb romantika helyett inkább fordulatos, kalandos, varázslatos olvasnivalóra vágynak, amely tele van titkokkal.

Kedvenc karakterek: Ophélie, Roseline néni, Róka, Gaëlle, Archibald, Ophélie sálja.

Kedvenc jelenetek: amikor Ophélie Thorn szemébe mondja a valós érzéseit.

Kedvenc idézetek:

„– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…””

„– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke.”

„– Őrizz meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.”

„– (…) Nem megmondtam, hogy mindenkitől, aki csak egy ujjal is önhöz ér, személyesen veszek elégtételt?
Ophélie igyekezett elrejteni az arcát a kávéscsészéje mögé. A torka megint összeszorult. Hiába is tagadta volna tovább maga előtt: Thornnak valóban fontos volt. A vőlegénye nem alakoskodott, és nem csak a levegőbe beszélt. Az érzelmeinek, meglehet, talán kissé keresetlen formában adott hangot, de az őszinteségéhez nem fért kétség.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték

A tél jegyesei nagyon érdekes, varázslatos helyeken játszódik. Játékunkban más könyves helyek nevét keressük. A turné állomásain rövid leírást találhattok ezekről a helyekről. A Rafflecopter megfelelő sorába a helyek nevét kell beírni.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Ez a hely egy varázslatos iskola, ahol nemcsak a festmények, hanem a lépcsők is mozognak. Itt tanul egy villám sebhelyes homlokú kisfiú és két barátja, egy vörös üstökű fiú és egy könyvmoly lány.
 
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11. 22 Spirit Bliss
11. 25 Kelly és Lupi olvas
11. 28 Kristina blogja
11. 30 Olvasónapló


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz