~ Sárga könyves út ~

2023. május 30., kedd

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról – Blogturné



Az Agave kiadó jóvoltából rémtörténetekkel ismerkedhetünk meg a világ minden tájáról A sötétség szavai című novelláskötet által. Borzongjatok velünk a turné alatt, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Fogalmam sincs, miért, de gyerekkorom óta szeretem a hátborzongató, ijesztő sztorikat. Persze nem az értelmetlenül kaszabolósakat, hanem azokat, amiknél a vérengzés mögött van valami több, valami pszichológiai vagy egyéb mondanivaló. A novellákkal is jóban vagyok, főképp, mert amikor az embernek kevés az ideje, akkor könnyebb rövidebb sztorikat olvasni megszakítás nélkül, mint egy hosszabb regényt. Szóval azt reméltem, hogy ezek a novellák jó szórakozást nyújtanak majd esténként, mint egy jobbfajta horrorfilm vagy thriller.


Véleményem a könyvről

A könyvben tizenkilenc novella található a világ minden tájáról, köztük egy magyar író története is, aminek kifejezetten örültem, és kíváncsian vártam, hogy odaérjek az olvasással. A novellák téma tekintetében igazán változatosak, így érdeklődve haladtam történetről történetre várva, hogy ezúttal milyen világba csöppenek majd. Voltak novellák, amik egyáltalán nem hatottak rám, és akadtak olyanok is, amiktől teljesen beparáztam. Meg persze pár olyan is, ami nem volt rossz, de annyira jó sem, szóval az átlagos kategóriába sorolható. Ez egy novelláskötet esetében teljesen normális, és arányaiban azt mondhatom, ez egy igazán érdekes és minőségi rémtörténet-gyűjtemény volt.

Leginkább azok a sztorik tetszettek, amiknek az alapötlete számomra egyedinek tűnt, mert hasonlót nem nagyon olvastam még korábban, vagy amik lelkileg megráztak valamilyen szempontból. Nagy örömömre Veres Attila Méltósággal viselt című novellája mindkét kategóriába tökéletesen illett. Nagyon érdekelt, hogy vajon egy magyar író rémtörténete mennyire jön majd be nekem, fogalmam sem volt, mire számíthatok, mert korábban még sosem olvastam semmit Veres Attilától, de bizton állíthatom, hogy ez változni fog a jövőben. A novellája egy kisgyerekről szól, aki nagyon ragaszkodik a plüssjátékához, ezért az anyja azt hazudja neki, hogy a játék halálos beteg, hamarosan elpusztul. A szomszéd anyukák pedig átveszik ezt az ötletet a saját gyerekeik esetében. A gyerekek persze nem akarnak elszakadni szeretett játékaiktól, ezért mindent megtesznek, hogy megmentsék az életüket. Őszintén megrázó volt végigkövetni azt a lelki traumát, amit az anya okozott a gyerekében a hazugsága által. Ha nem lett volna semmi természetfeletti a sztoriban, engem már ez borzongásra bírt. Elképzelni sem tudom, hogyan képes egy anya ilyen szörnyűséget hazudni a gyerekének, és ezzel örök sebet ejteni a lelkén. Ez igazi kegyetlenség, gyűlöltem emiatt az adott anyákat, a gyerekeket pedig meg akartam vigasztalni. Ez a novella igazából azért tetszett, mert gyönyörűen le volt vezetve pszichológiai szemszögből a hazugság hatása és a hazugság következményeinek hatása.

A másik kedvencem a mexikói rémtörténet Senor Ligotti címmel. Ez egy íróról szólt, aki nem keres annyit, hogy venni tudjon magának és a feleségének egy saját lakást. Aztán egyszer csak felbukkan egy furcsa öregember, aki alkut akar kötni az íróval. Nekiadja a luxuslakást, amelyben az elhunyt feleségével éltek, ha cserébe megígéri, hogy meglátogathatja őt, amikor kedve tartja. Az író persze örül a lehetőségnek, és elfogadja, ám arra nem számít, hogy ennek milyen következményei lesznek. Egyfelől teljesen együttéreztem az íróval, az anyagi problémáival, a vágyával, hogy saját otthona legyen és a szomorúságával, hogy tudta, ez a vágya kb. lehetetlen. Másfelől Senor Ligotti karaktere a hideglelést hozta rám. Nagyon para karakter volt, tökéletesen illett egy ilyen rémsztoriba. Tetszett, ahogy lélektani szempontból felépítette a novella írója a novellabeli író összeomlását.

A holland Csontok a tekintetében is a lélektani háttér miatt tetszett. Egy fiatal nőről szólt, aki véletlenül elütött egy macskát (jobban mondva az öngyilkossági céllal kiugrott elé), lelkifurdalásában pedig felkeresi az idős gazdáját. A pokol ekkor szabadul el, ugyanis nem véletlen, hogy az a macska nem akart tovább élni. A történet hangulata igazán sötét, elsősorban azért, mert egy olyan tényleg kedves, jó lelkű ember kerül lényegében kilátástalan helyzetbe, aki nem ezt érdemelné.

A dán Adomány című novella azért talált az elevenembe, mert szerintem nincs is rémisztőbb egy horrorsztoriban, mint egy furcsa kisgyerek. A gyerekek általában cukik, ártatlanok, nem gondolnád, hogy félned kell tőlük, épp ezért, amikor egy ilyen történetben mégis felbukkannak, az extra hidegrázást okoz. Pszichológiai szempontból is érdekes ez a novella, mert egy szerelmespár kapcsolatába nyerhetünk őszinte bepillantást.

Volt a kötetben két LMBTQ-novella is, egy meleg- és egy leszbikustörténet, amit igazán értékelek, mert ahogyan a világban is minden 30 emberből legalább egy az LMBTQ-közösséghez tartozik valamilyen formában, úgy a történetek terén is az a reális, ha egy novelláskötetben felbukkan legalább 1-2 hasonló sztori. A melegnovella alaptörténete annyira nem jött be, de a leszbikusnovellának igazán szomorú, mégis kedves hangulata volt.


Hogy tetszett a könyv?

Arányaiban elég sok igazán jó vagy átlagosan jó történetet találtam a kötetben, csak néhány sablonos novella volt. Érdekes volt látni, hogy a különböző országokban miféle rémsztorik foglalkoztatják az írók fantáziáját. És nagyon örültem, hogy a kötetben található magyar író, Veres Attila novellája ennyire tetszett, szeretem, amikor igazán jól író magyar írótársakra bukkanok.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeret rémtörténeteken borzongani.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ezúttal horrorfilmek híres alakjairól lesz szó. Minden állomáson elrejtőzött egy sorozatgyilkos, találjátok ki, melyik filmhez kapcsolódnak, és írjátok be a film magyar címét (ha többrészes, akkor az első rész címét!) a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

05. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 31. Könyv és más – Extra
06. 02. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. május 28., vasárnap

Lucy Worsley: Agatha Christie – Egy sejtelmes nő – Blogturné



Agatha Christie vitathatatlanul a krimi királynője volt, de vajon ő maga ezt hogyan élte meg? Mennyire lehet őt megismerni a regényei alapján? A Helikon Kiadó jóvoltából most mi is kézbe vehetjük Lucy Worsley életrajzát, melyben a szerző alaposan utánajár nemcsak ezeknek a kérdéseknek, de még sok más az írónővel kapcsolatos mítosznak is. Tartsatok ti is velünk ezen a turnén, ismerkedjünk együtt Agatha Christie életével, műveivel és azok hatásával. A turné végén pedig megnyerhetitek a könyv egy példányát is.


Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén bevallom, ez a könyv egy tévedés volt részemről. Na nem azért, mert nem tetszett, hanem mert amikor kiválasztottam, figyelmetlen voltam, és azt hittem, ez egy Agatha Christie-krimi Egy sejtelmes nő címmel. Aztán amikor meghozta a futár a csomagot, és rájöttem, hogy ez valójában a híres író életrajza, meglepődtem. De nem bántam a tévedést, mert feminista nőként imádok híres nők életéről olvasni.


Véleményem a könyvről

Korábban olvastam már egy regényt Agatha Christie életéről, ami bár a valóságon alapult, mégiscsak fikció volt. Ennek köszönhetően nem volt teljesen ismeretlen számomra Christie életrajza. Például tudtam, hogy tönkrement a házassága, a férje megcsalta, neki pedig volt egy rejtélyes eltűnése, amiről többféle magyarázatot is lehetett és lehet olvasni azóta is. De a régészkedéssel és a második férjével való megismerkedése is része volt annak a történetnek.

Ez persze csak egy nagyon kis morzsája volt az életének, ebben a könyvben viszont végigkövethettem az útját gyerekkorától kezdve egészen a haláláig. Vagyis rengeteg olyan információ, érdekesség volt a kötetben, amiről korábban sosem hallottam, vagy nem ennyire részletesen, esetleg másféle szemszögből.

Az látszik, hogy Lucy Worsley nagyon beleásta magát Christie életébe, és igazi lelkesedéssel kutatott utána. Ez egyfelől tiszteletre méltó, hiszen hatalmas munka lehetett, másfelől talán ez az oka annak, hogy időnként néha túlidealizálta őt és néhány az életével kapcsolatos dolgot is. Például a második házasságát Max Mallowannel, ami Worsley szerint a valódi egyenlőségen alapult. Szerintem meg az alapján, amiket olvastam, ugyanúgy egyenlőtlen volt, mint az első házassága (talán csak más nők házasságánál volt kicsit egyenlőbb).

Agatha Christie fiatalon kötötte az első házasságát, a háború miatt elkapkodva ment hozzá Archibald Christie-hez, aki egyfelől túl fiatal volt még felnőtt férfiként állni egy saját családhoz, másfelől a háború olyan traumákat okozott neki, amik szintén nem segítették abban, hogy megbízható támaszt nyújtson férjként egy olyan nőnek, mint Agatha. Így végül elhidegültek egymástól, a férfi megcsalta őt, elhagyta, és feleségül vette a fiatalabb szeretőjét.

A második férjről, bár Worsley próbált idealizált képet festeni, a sorok mögött olvasva azért tisztán látszik, hogy ez sem volt egy tökéletes házasság, még ha Agatha boldogabb is volt benne. Max sokkal fiatalabb volt, mint Agatha, ezért a nő szerintem állandó bizonytalanságot érzett, valamint azt, hogy Max bármit is csinál, hálásnak kell lennie neki, amiért egyáltalán ránézett.

Bár Agathának szerencsére volt lehetősége ebben a házasságában is az írással foglalkozni, ami abban a korban nem sok nőnek adatott meg, mindig is második helyre szorult a férje után. Max karrierjének támogatása mind anyagilag, mind egyéb módokon sokkal fontosabb volt Agathának, mint a saját írói karrierje, boldogsága. Igaz, hogy önként támogatta a férjét pénzzel, az idejével, fizetetlen munkával az ásatásokon és azon kívül is, és még sorolhatnánk, de abban a korban nem is nagyon tehetett mást, ha már megházasodott és nem akart elválni.

Arról nem beszélve, hogy elég sok jel mutat arra, hogy Max nem volt hűséges hozzá. Egyfelől volt egy asszisztense, akit Agatha halála után el is vett feleségül, de valószínűleg már előtte is volt köztük valami. Másfelől az Agatha első házasságából született lányának írt levelei, hát... mondjuk úgy, hogy ha az én férjem írt volna olyan leveleket az én lányomnak, először hánytam volna, aztán összeszedem a cuccait és fel is út, le is út. Azok a levelek szerintem nem egy nevelőapa levelei voltak a nevelt lányának, hanem inkább egy férfi írta őket egy fiatalabb lánynak. Rossz érzésem volt a sorait olvasva, nagyon rossz. Persze, lehet, hogy tévedek, de a megérzéseim általában jók szoktak lenni ezen a téren.

Szóval én egyáltalán nem láttam tökéletesnek sem Agatha Christie második házasságát, sem Maxet. Sőt, Max kifejezetten unszimpatikus férfi volt számomra. Ahogyan Archibald is.

Viszont érdekes volt látni, hogy a múltban hogyan éltek a nők, miként boldogultak a férjeik árnyékában, hogyan tudott Agatha mégis reflektorfénybe kerülni íróként, és mindezt miként élte meg ő egy olyan világban, ahol természetes volt, hogy a nők csak másodikok lehetnek. Számomra például szomorú volt megtudni, hogy bár Agatha Christie az egyik leghíresebb krimiíró a világon, ő maga mindig azt íratta az útlevelébe a foglalkozásához, hogy: "férjes asszony". Ő viszont büszkén vállalta ezt a "foglalkozást".

A lányával való kapcsolata is érdekes volt, bár egy kissé szomorú. Agatha nem igazán volt anyatípus, amit Rosalind jócskán megszenvedett. Bár szerették egymást, Agatha imádott világot látni, régészkedni, amikor pedig otthon volt, lefoglalta az írás. Ami persze, egyáltalán nem baj, a nőknek is joguk van megélni az álmaikat. Csak éppen szerintem ilyen esetben rossz ötlet gyereket szülni, mert a gyereknek viszont kell egy anya. Rosalind viselkedésén, személyiségén is látszik, hogy nyomokat hagyott rajta Agatha állandó távolléte, elhanyagoltnak érezte magát.

A 21. századi könyvkiadás menetéről van némi ismeretem, de hogy miként ment ez az egész a múltban, főképp, ha nő volt az ember, fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy nőként nehezebb volt boldogulni. Épp ezért kíváncsivá tett, vajon Agatha Christie-nek miként sikerült. Az biztos, hogy nagyon termékeny író volt. És kitartó. Annak ellenére, hogy nehéz dolga lehetett, mert az írás mellett gondoskodnia kellett az első, aztán a második férjéről, a háborúnak köszönhetően ápolónőként és gyógyszerészasszisztensként is dolgozott jó ideig, valamint először szolgálók segítségével, aztán lényegében neki magának el kellett vezetnie egy háztartást. Az első kiadója sem volt túl megbízható, megpróbáltak élősködni rajta. De aztán Agatha Christie felnőtt a feladathoz, és megtanulta, hogyan álljon ki magáért és az érdekeiért. Így is adódtak anyagi gondjai, lévén az USA-beli adózása körül jogi viták alakultak ki, a hazája pedig a háború miatt olyan pénzek után is nagy adókat követelt tőle, amiket még meg sem kapott. Szóval bármennyire is azt hisszük, tökéletes és gondtalan élete volt, ez azért korántsem igaz.

A könyvben az ismerőseiről, barátairól, sorstársairól és egyéb, valamiképpen hozzá köthető, érdekes emberekről is olvashatunk információkat, történeteket, ami ad némi pluszt az életrajzhoz.

Ez az életrajz egyáltalán nem száraz tényadatokból áll, nagyon olvasmányosan megírt, élvezhető egy átlagember számára is. Egyfelől tele van érdekes kis sztorikkal, másfelől bepillantást nyerhetünk levelekbe, újságcikkekbe és egyéb érdekességekbe. Valamint jó pár korabeli fotó is gazdagítja a könyvet.

Agatha Christie életének egyik legizgalmasabb momentumát, az eltűnését is hosszan taglalja a kötet. Worsley amellett a teória mellett áll ki, hogy Agatha Christie, miután megtudta, hogy a férje megcsalja és el akarja hagyni őt, annyira összeomlott, hogy öngyilkossági céllal autóba ült, „balesetet” szenvedett, túlélte, de a traumától elvesztette az emlékezetét, és mivel íróként nagy volt a fantáziája, belebújt egy általa kitalált karakter bőrébe úgy, hogy valóban annak hitte magát. Hogy tényleg ez történt-e, fogalmam sincs róla. Mivel nem voltam ott, nem nyomoztam az ügyben, így ítélkezni sem akarok, sem Agatha Christie, sem a férje fölött. Sok korabeli cikk állította, hogy Agatha a férjét akarta bajba keverni tudatosan az eltűnésével, hogy ezzel büntesse őt az árulásáért, de hogy mi is volt az igazság, sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre érdekes volt Worsley elméletéről és bizonyítékairól olvasni a könyvben.

Agatha talán az első sztárok egyike volt, akinek az életébe bele akart látni a sajtó és az átlagemberek is. Aki felett cikkek alapján ítélkeztek olyanok, akik sosem ismerték. A megítélése akkor is kétes volt, rengetegen imádták őt és a könyveit, és rengetegen szólták le az írásait, és kiabáltak rá kígyót-békát. Most, a 21. században pedig előkerült az a kérdés is, hogy vajon hogyan álljunk Agatha Christie politikailag nem túl korrekt karakteralkotásaihoz, könyvbeli kijelentéseihez.

Amikor nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a Tíz kicsi néger című könyvének átírták a címét, őszintén bevallom, felvontam a szemöldökömet, mert nem hiszek abban, hogy a történelmünket át kéne írni. Abban igen, hogy a jelenbeli és jövőbeli dolgokon változtatnunk kell, de ha letagadjuk a múltat, ez szerintem nehezen fog menni. Aztán a könyvből megtudtam, hogy az USA-ban már Christie életében átírták az adott könyv címét, sőt, kicenzúráztak az amerikai kiadásokból sok rasszista mondatot, mert az ottani olvasók gyomra nem vette volna be ezeket. És elgondolkoztam azon, hogy igen, az, hogy minket épp nem bánt valami, az nem jelenti azt, hogy másokat sem. Szóval nem tudom... őszintén nem tudom, miként kéne jól állni ehhez a kérdéshez. Egyfelől megértem, ha egy-egy adott csoportnak fájnak múltbeli dolgok, alkotások, könyvcímek vagy bármi más. Másfelől a múlt már megtörtént, ha átírjuk, azzal csak úgy teszünk, mintha akkor is minden rendben lett volna, mintha az akkori rasszizmus, gyűlölködés nem is létezett volna, és így joggal gondolhatják azt a ma élő emberek, hogy nem is volt semmi baj, sőt, most sincs semmi baj. Na igen, nálam sokkal okosabb embereknek kéne erre kitalálni a jó megoldást. Viszont a könyv elgondolkoztatott erről a témáról, ami szerintem klassz.

Én eddig csak és kizárólag krimiket olvastam Agatha Christie-től, de ennek az életrajznak köszönhetően most kíváncsi lettem a többi regényére is, főképp azokra, amiket a saját élete ihletett. Egyszer majd biztosan kézbe veszem és elolvasom ezeket.


Hogy tetszett a könyv?

Agatha Christie nem volt tökéletes, ahogyan az élete sem. Megvoltak a hibái, mint minden más embernek, viszont az tagadhatatlan, hogy olyat tett le az asztalra, amit kevesen. A könyvei túléltek egy évszázadot, azóta is milliók olvassák a történeteit, azóta is az egész világ ismeri a nevét. Pedig egy olyan korban élt, amiben a nők nehezen boldogulhattak. És ha nem is feltétlenül szimpatikus minden tekintetben, ezt azért értékelem benne.

Az életrajza nagyon érdekes volt. Rengeteg új dolgot megtudtam róla, és ismert dolgokat láthattam más szemszögekből. Bepillantást nyerhettem abba a korba is, amiben élt, valamint olyan könyveit ismerhettem meg, amikről korábban még csak nem is hallottam, pedig érdekesnek tűnnek.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Agatha Christie-rajongóknak mindenképpen, valamint azoknak, akik szeretnék egy kicsit jobban megismerni a krimi királynőjének személyiségét, életét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A mostani játék természetesen Agatha Christie-hez kapcsolódik az ő regényeiből találtok idézetet a blogokon. A Rafflecopter-doboz megfelelő helyére a könyv címét írjátok be, ahonnan az idézet származik!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„Boszorkányság, talizmánok, csodák. Manapság persze mindezt Tudomány címszó alatt hozzák forgalomba. Ma már senki sem hisz a varázslókban, senki sem hiszi, hogy a varázspálca egyetlen suhintásával békává lehet változtatni az embert. De ha azt olvassák az újságban, hogy bizonyos mirigykivonatokból készült injekcióval tudósok megváltoztatják az ember szöveteit, és egyszeriben egészen más ember lesz belőle, hát ezt mindenki azon nyomban elhiszi.”


Állomáslista:

05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 31. KönyvParfé

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. május 25., csütörtök

Catana Chetwynd: Bekuckóztunk – Blogturné Extra



Catana Chetwynd első magyarul megjelent képregénykötete, a Szerelmes ​pillanatok után itt a következő kötelező olvasmány a rajongóinak! A Bekuckózunk év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, és bloggereink annyira beleszerettek a korábbi kötetbe, hogy kitalálták, ezt a kiadványt is megturnéztatják!
Kövess minket ezen az izgalmas blogturnén, hogy jobban megismerhesd Catana és John életét, és ne feledd, a kiadónak hála a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Bekuckózunk című kötetet!


Extraként elhoztam nektek a kötetből a kedvenc oldalaimat. :) Íme:


1.


2.


3.


4.


5.


6.


7.


8.


9.


10.



Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mivel szeretjük a humoros comic stripeket, így az egyes, magyarul megjelent kedvenceink borító részleteit találhatjátok meg az egyes állomásokon, és azokat kell beazonosítanotok! A megoldás a kiadványok szerzőinek a neve!

(Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)


Borítórészlet a játékhoz:


Állomáslista:

05. 21. Utószó
05. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
05. 27. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. május 24., szerda

Federica Margin: Nagy Sárkánykönyv – Blogturné


Azt hiszitek, hogy mindent tudtok a sárkányokról? A Nagy sárkánykönyv egy mindentudó „kislexikon” a mitikus állatok kedvelőinek. Tartsatok bloggereinkkel, és olvassátok el, ők mit gondolnak Federica Magrin könyvéről. Ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a kiadványt a Móra Kiadó jóvoltából!


Miért választottam ezt a könyvet?

Egyszerű a válasz, bírom a sárkányokat. A sárkányok egyszerre nagyon menők és félelmetesek, és kíváncsi voltam, hogy mit tudok meg róluk ebből a könyvből.


Véleményem a könyvről

Először is, a könyv nagyon szépen van kivitelezve. Kemény táblás, gyönyörű a borítója, gyönyörűek a belső illusztrációk. Ötlet szemszögéből nekem hasonlít a Harry Potterhez kapcsolódó, tankönyvszerű Legendás állatok és megfigyelésük című könyvre, csak a Nagy Sárkánykönyvben kizárólag sárkányok szerepelnek, és  milliószor szebb, mint a Legendás állatok 1. kiadása (nekem az van meg).

A könyv legelején egy kitalált karakter bevezetőjét olvashatjuk, aki azt állítja, hogy van egy sárkánya, és azért írta a könyvet, hogy ha más is sárkányt akar tartani háziállatként, annak segítsen a választásban és egyéb dolgokban. Szóval bár egy tankönyv- vagy lexikonszerű kötetről van szó, a szerző feldobta azt egy kis fantáziával. Konkrétan beemel minket, olvasókat egy olyan kitalált világba, ahol léteznek a sárkányok.

A könyv első felében megismerkedhetünk a sárkányokkal. Megtudhatjuk, hogy miféle sárkányok léteznek, hogy néznek ki, milyen tulajdonságaik vannak, mennyire veszélyesek vagy épp szelídíthetőek, és ez alapján jó ötlet-e háziállatként tartani az adott fajtát. Összesen 23 különböző sárkányfajtát vehetünk szemügyre három fejezetre felosztva.

A könyv ezen része azért tetszett, mert tényleg olyan volt, mintha egy valódi állatokról szóló lexikont nézegetnék. A sárkányok igencsak fantáziadúsan lettek kitalálva és megrajzolva is, a leírásokban az apró, érdekes részletek tették annyira valószerűvé az egészet.

A könyv második felében sárkánytani szakképzést kaphatunk. Vagyis megismerkedhetünk a sárkányok anatómiai és élettani jellemzőivel (kezdve a csontvázuktól a szárnyaikon át a bőrükig). Bepillantást nyerhetünk a szaporodásukba és fejlődésükbe a tojásléttől egészen a kamaszkorig, valamint megtudhatjuk, miként oktassuk és szelídítsük meg őket. Nagyon tetszett a jó kissárkányok öt pontja, amelyből megtudtam, hogy a kissárkányok szeretik túrni az orrukat. XD

Olyan fontos dolgokat is megtudhatunk, hogy miként kell táplálnunk a sárkányunkat, mit lehet kezdeni a heves vérmérsékletével, és hogyan óvjuk őt a betegségektől és sérülésektől, valamint mit kezdjünk, ha mégis bekövetkezik valami baj.

A játék is nagyon fontos egy sárkány számára, szóval több módját is megtaláljuk a lapokon annak, miként szórakoztassuk házi kedvencünket.

Persze vannak sárkányok, akik nem valók háziállatnak, mert veszélyesek, épp ezért szükség van sárkányvadászokra is. És emiatt sárkányvadász iskolára is. Erről is részletesen olvashatunk a könyv végén.



Hogy tetszett a könyv?

Szerintem egyfelől gyönyörű, másfelől nagyon fantáziadús. Tetszik, hogy az író úgy tesz, mintha a világ, amiben ő és az olvasó olvasás közben él, sárkányokkal lenne tele. Én is jól szórakoztam ezen a köteten, de szerintem a gyerekek imádni fogják.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden sárkánykedvelő gyereknek és felnőttnek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy híres sárkány fotóját találjátok. A feladat, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található figura nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Sárkány a játékhoz:


Állomáslista:

05. 22. – KönyvParfé
05. 24. – Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 26. – Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. május 23., kedd

Catana Chetwynd: Bekuckózunk – Blogturné



Catana Chetwynd első magyarul megjelent képregénykötete, a Szerelmes ​pillanatok után itt a következő kötelező olvasmány a rajongóinak! A Bekuckózunk év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, és bloggereink annyira beleszerettek a korábbi kötetbe, hogy kitalálták, ezt a kiadványt is megturnéztatják!
Kövess minket ezen az izgalmas blogturnén, hogy jobban megismerhesd Catana és John életét, és ne feledd, a kiadónak hála, a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Bekuckózunk című kötetet!


Miért választottam ezt a könyvet?

Sok-sok évvel ezelőtt a Facebookon találkoztam először a Catana-képregényekkel, és azonnal beleszerettem az illusztrátor stílusába, humorába. Aztán beszereztem az első magyarul megjelent kötetét, és az is nagyon tetszett. Szóval kérdés sem volt, hogy az újabb képregényt is szeretném a polcomon tudni.


Véleményem a könyvről

Catana képregényei önmagáról és a párjáról, Johnról szólnak. Betekintést nyerhetünk az életükbe, a vicces, romantikus, vagy éppen teljesen hétköznapi pillanataikba. Ami elsőre furcsának tűnhet, amolyan kukkolásnak, de őszintén szólva nagyon szórakoztató kukkolás. És valahogy jólesik az ember lelkének látni, hogy léteznek még boldog, egymást jól kiegészítő párok, akik valóban szeretik egymást. Kicsit olyan, mintha mi is átélhetnénk egy jól működő párkapcsolatot a képregények nézegetése által.

A könyv címe tökéletes, mert valóban bekuckózáshoz ajánlott. Én például a migrénem kiheveréseként szórakoztattam magam vele. Másfél napnyi szenvedés után nem mertem még gép elé ülni vagy belekezdeni egy regénybe, nehogy visszatérjen a fájdalom, ezért bebújtam az ágyamba, kézbe vettem ezt a kis könyvecskét, és a képeket nézegetve nagyon jól szórakoztam anélkül, hogy túlságosan megerőltettem volna magam.

Bár nem sokszor szoktam magamban röhögcsélni vagy hasonlók, de ezúttal többször is sikerült hangosan felkuncognom az oldalak lapozgatása közben. Egyszerűen annyira aranyosak voltak a szituációk és poénok, hogy csak úgy kijött belőlem. Ami vicces, hogy bár szingli vagyok, mégis sokszor magamra ismertem Catana reakcióiban, és ezen is jót derültem.

Catana és a párja a képregények kockáin tökéletesen passzolnak egymáshoz. Bár sok mindenben különböznek, de csak olyasmikben, amik végső soron segítenek kiegészíteni egymás "hiányosságait". Mindketten intovertáltak és különcök, úgyhogy otthonosan éreztem magam a "társaságukban".

Catana rajzai minimalisták, de egyediek. Ha meglátom egy alkotását, azonnal felismerem a kézjegyét, és tudom, hogy ő rajzolta. Ahhoz képest, hogy nagyon letisztultan és egyszerűen alkot, mégis sikerült két igazán cuki és szerethető karaktert létrehoznia önmaga és a párja illusztrált alteregóiként. Az ember egyszerűen csak ránéz a rajzokra, és jobban érzi magát a bőrében. Én lapozgatás közben képtelen voltam nem mosolyogni, pedig tényleg másfél napnyi migrénes szenvedés volt a hátam mögött.

Imádtam, hogy a két főszereplő annyira ragaszkodik egymáshoz. Szó szerint is, hiszen több képregényben is láthatjuk, hogy Catana ténylegesen ráragad (kismajomként rácsimpaszkodik) Johnra. Ám ez a szoros ragaszkodás a rajzok alapján nem egyoldalú, Johnnak is pont ugyanannyira szüksége van Catanára, mint fordítva.

Azért persze előjönnek a rajzokon a hétköznapi, apró-cseprő problémák is, amik még a jó kapcsolatokban is ott vannak. Például a kérdés, hogy ki birtokolja éjszaka a takarót, vagy hogy John miért van mindig mindenhol útban, amikor Catanának épp dolga lenne. És persze a hőmérséklet kérdése, ami egy fázós és egy nem fázós ember együttélése során okozhat dilemmát a klíma beállításában.

A családot egy kutyus is kiegészíti, aki időnként fel-felbukkan a rajzokon, és nagyon cuki.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon kedvelem Catana stílusát és humorát. És mivel nagyon szeretnék én is egy saját képregényt készíteni egyszer majd, azt hiszem az egyik példaképemnek mondhatom őt ezen a téren. Ő sem iskolában vagy képzéseken tanult rajzolni, hanem autodidakta módon, ahogyan én is teszem, szóval van remény. Jókat kuncogtam a könyvben található képregényeken, és igazán otthonosan, kellemesen éreztem magam a könyv lapozgatása közben.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a kellemes, szívmelengető humort, szeret bekuckózni az ágyába, és jól szórakozni 1-2 órán át.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mivel szeretjük a humoros comic stripeket, így a magyarul megjelent kedvenceink borítórészleteit találhatjátok meg az egyes állomásokon, és azokat kell beazonosítanotok! A megoldás a kiadványok szerzőinek a neve!

(Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)


Borítórészlet a játékhoz:


Állomáslista:

05. 21. Utószó
05. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
05. 27. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. május 22., hétfő

Tade Thompson: Molly Southbourne öröksége – Blogturné



Az Agave Könyvek gondozásában megjelent Tade Thompson sötét, paranormális sorozatának zárókötete, a Molly ​Southbourne öröksége, melyben újabb komor és véres fordulatokat vesz hőseink sorsa. Tartsatok három bloggerünkkel, tudjátok meg ti is, hogyan ér véget a történet, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!


Miért választottam ezt a könyvet?

Ez egy nagyon-nagyon furcsa, ám egyben nagyon-nagyon egyedi történet. Különbözik minden paranormális horrorsztoritól, amit valaha olvastam, és én szeretem, amikor valami más, újszerű.


Véleményem a könyvről

Molly rájött, hogy a mollyk nem feltétlenül az ellenségei, csak rajta múlik, hogy képesek-e családként együttműködni egymással. Néhány másolatával új életet kezd, távol a kémek világától, Tamarától és a tamaráktól. Ám tiszta lappal kezdeni nem annyira egyszerű. Nehéz megbocsátaniuk és feldolgozniuk a mollyknak azt, hogy az eredeti és a helyét átvevő Molly éveken át irtotta őket, és megjelenik néhány új molly is, akik vérszomjasabbak a többieknél. Amikor ezek a mollyk elkezdenek ártatlan emberek gyilkolni, Molly és a családja élete ismét veszélybe kerül.

Először is, bár ez a rész is elég vékonyka, mégis nagyon tartalmas. Tényleg egyedi a sztori és a történetvezetés is, épp ezért fogalmam sem volt róla, hogy mire számíthatok. Pedig általában képes vagyok előre kitalálni legalább nagyjából, hogy mi történik majd egy regényben, de itt szinte minden teljes meglepetés volt.

Tetszett, hogy Molly képes volt a változásra, jellemfejlődésre. Tetszett, hogy gyilkológépből egy család vezetőjévé vált. Nem tudom, miért, de megszerettem Mollyt és a mollykat, főképp Moyát. Ő az, akinek megégett a fél arca és fogságban tartották egy ideig, ezért elég félénk, és rengeteg traumát hordoz magában. Talán azért kedveltem meg őt a leginkább, mert szívem szerint agyonölelgettem volna, hogy megtapasztalhassa a szeretetet és gondoskodást is, ne csak a fájdalmat és gonoszságot.

A szobában Molina hangja hallatszik.
– Képtelen vagyok ránézni anélkül, hogy ne érezzek a lényem legmélyéből előtörő dühöt. Próbálkoztam, hogy ne így legyen. Tudom, hogy mit tett értem. – Mollyhoz fordul. – Tudom, hogy mit tettél értem, és szeretlek. De az arcod a halál arca.
– Ugyanolyan az arcunk – feleli Molly.
– Mit gondszol, miért nincsenek tükrök a szobámban?

Tamarát is bírtam, bár vele kapcsolatban sokáig nem tudtam eldönteni, hogy most melyik oldalon is áll. Az ő esetében a tamarák nem voltak annyira egyediek, hogy megkedvelhessem őket, de ő másképp is állt a másolataihoz. Míg Molly inkább testvérként kezelte a mollykat, addig Tamara egyfajta egységes entitásnak vélte önmagát és a tamarákat.

Felbukkant egy régi szereplő is, ami eléggé meglepett, de nem spoilerezem le, hogy kiről is van szó. Annyi biztos, hogy ő is érdekes karakter, bár nem feltétlenül a szó pozitív értelmében.

Kíváncsi voltam, hogy a vad mollyk miért ölnek ártatlanokat, és mi a céljuk, de ezzel kapcsolatban nem kaptam túl sok infót. Azt értettem, hogy Molly vonzza őket, mint egy mágnes, de az ártatlanok gyilkolásának nem igazán láttam okát.

A múltba is visszapillanthattunk. Kiderült, hogy Molly anyja fiatalon hogyan került a kísérleti programba, aminek többek között a mollyk voltak a következményei. Kiderült, miként talált rá élete szerelmére, hogyan vált anyává, és miket tett, hogy megvédje az eredeti Mollyt. Mondhatnám, hogy sajnálom őt, de lényegében az ő hibája volt, hogy belekeveredett a dolgokba, és az ő döntése volt, hogy gyilkosnak neveli a lányát, és legyilkolja-legyilkoltatja a mollykat. Arra, hogy nincs mentség a tetteire, Tamara anyja a bizonyíték, aki ugyanazon ment át, mint Molly anyja, mégis szeretetre és szeretettel nevelte a lányát és nem bántotta a tamarákat.

Amikor a történet végén összeértek a szálak, kíváncsi voltam, mi lesz az egész vége. Nekem egy kicsit gyors volt a lezárás, ennél több bonyodalomra, harcra, csavarra számítottam, de lényegében azzal, ami történt, elégedett voltam. Csak én még elhúztam volna egy kicsit az eseményeket valahogyan.

Elvileg ez a sorozat zárókötete, bár én nem bánnám, ha lenne még folytatás, mert tényleg annyira egyedi a sztori, hogy szerintem van benne még potenciál.


Hogy tetszett a történet?

Tetszett az a jellemfejlődés, amit Molly és a mollyk mutattak. Moya nagyon a szívemhez nőtt, de a többi mollyt is megkedveltem. Az alapsztori kíváncsivá tett, főképp, amikor rájöttem, hogy egy olyan régi szereplő is becsatlakozott a cselekménybe, akire nem számítottam. A történet vége egy kicsit gyors volt számomra, de alapvetően elégedett vagyok a sztori lezárásával.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a furcsa, de érdekes és egyedi történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mivel Molly története szorosan kapcsolódik a vérhez, mostani nyereményjátékunk is a vér körül forog. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, a ti feladatotok pedig, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Hogy nevezik a vér festékanyagát?


Állomáslista:

05.22. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.24. Könyv és más
05.26. Booktastic Boglinc

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz