Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. május 26., kedd

Margaret Atwood: Az ehető nő – Blogturné



Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, Margaret Atwood neve számomra garancia arra, hogy valami érdekeset, izgalmasat kapok a kezembe. Szóval esetemben nem kérdés, hogy mindenképpen el akarom olvasni, bármi is jelenik meg éppen tőle. Így Az ehető nő sem maradhatott ki sorból.



Első gondolatok


Teljesen szűz aggyal álltam neki az olvasásnak, a fülszöveget sem olvastam el, így fogalmam sem volt róla, hogy most disztópiát, igaz történetet, fantasyt vagy esetleg valami mást kapok-e az írónőtől. Ez valahogy izgalmassá tette az olvasást, kíváncsian vártam, mi is lesz a történetből, miről fog szólni egyáltalán. Végül egy fiatal nő lelkébe és életébe pillanthattam be, aki keresi önmagát és az utat, amin boldog és teljes élete lehet.



A történet


Marian egy fiatal nő, akit váratlanul eljegyez a pasija, Peter. Ebben nincs is semmi különös, hiszen azt tanítják nekünk még mindig, hogy ez egy nő sorsa, a házasságban, anyaságban tud kiteljesedni csak és kizárólag, és ezt Marian is elhiszi. Legalábbis az agyával. Mert az érzései megmutatják neki az igazságot. Hogy ő nem ezt akarja, nem erre vágyik, és a házasélet, az anyaság nem feltétlenül tenné őt boldoggá, egy Peter-féle férfival legalábbis biztosan nem. A tudattalan sugallat kicsit bizarr tünetekkel jön elő, evési gondokkal, paranoiával, pánikbetegséggel és egy furcsa, elvont fiúhoz való kötődéssel.

Marian története szépen bemutatja azt, hogy van egy skatulya, amit a világ rá akar kényszeríteni a nőkre, és a sok-sok évszázad során még magukkal a nőkkel is sikerült elhitetni azt, hogy ez így normális. De akinek nem való a skatulyában található életmód, az hiába győzködi magát arról, hogy ez a természet és világ rendje, sosem lesz boldog. A boldogtalanság pedig különböző testi és lelki tüneteket is okozhat. Súlyos betegségeket, pánikrohamokat, depressziót, és sok esetben akár öngyilkosságig is vezethet, ha a nő nem elég erős időben kitörni a skatulyájából.

A regény részletesen végigvezeti azt a folyamatot, amely során Marian szép lassan darabokra esik, hogy aztán újra összerakhassa magát. Ez a folyamat néha kicsit bizarr, Marian olyasmiket tesz, amik egy lelkileg rendben lévő ember számára furcsának tűnhetnek, mégis érthető, hogy ilyen az, ha valaki nagyon nincs kibékülve önmagával és az életével.

A történet eléggé elvont, megesett, hogy idő kellett ahhoz, hogy értelmezni tudjam benne Mariann érzéseit, gondolatait, tetteit, bizonyos szimbólumokat és utalásokat, de ettől függetlenül vagy épp ezért volt számomra nagyon érdekes ez a történet. Mert nem rágta a számba a dolgokat, hanem hagyott gondolkozni, elmélkedni, beindította az agytekervényeimet.


Érdekes az evési zavar folyamata a regényben. Mintha az egyre erősödő lelki kínokat Marian úgy akarná elnyomni, hogy egyre durvább testi kínokat okoz magának. Ahogy egyre többféle ételtől undorodik meg, úgy undorodik egyre jobban az életétől és a rá váró jövőtől is. A szomorú az, hogy a körülötte élő embereknek fel sem tűnik, hogy valami gondja van, ők csak Marian maszkját látják, és hogy mi van alatta, az nem is nagyon érdekli őket, míg Marian azt teszi, amit ők elvárnak tőle, és "normálisan" viselkedik. 


A könyv három részre van osztva. Az első és az utolsó E/1-ben íródott, míg a második E/3-ban. Először nem értettem, hogy miért váltottunk át E/3-ra, aztán rájöttem, hogy ez is egyfajta szimbólum. Ahogy Marian szétesik, elkezd önmagára idegenként tekinteni, így a szöveg esetében is eltávolodik önmagától. Számomra ezek az apróságok teszik tökéletessé Atwood-regényét.


Karakterek

Marian egy fiatal lány, aki mindig is normális életet élt. Egy közvélemény-kutató cégnél dolgozik, közben együtt jár egy férfival, Peterrel, aki úgy tűnik, nem az a megállapodós típus. Talán ezért is választotta őt Marian, mert tudat alatt ő is érezte, hogy nem akarna férjhez menni. Aztán Peter valamiért mégis megkéri a kezét, és onnantól kezdve Marian kezd teljesen szétesni. Tudja, hogy hamarosan ki kell lépnie a munkahelyéről, mert ott szívesebben alkalmaznak idős nőket vagy hajadonokat, és azt is tudja, hogy mostantól minden úgy lesz, ahogyan azt Peter akarja.

Peter hímsoviniszta pasi, aki elvárja, hogy Marian mindig úgy viselkedjen, ahogy ő akarja, és azt adja neki, amit ő szeretne. Marian sosem lehet önmaga mellette. Nagyon tetszett, ahogy mindez egy fényképezőgépes jelenettel tudatosult Marianban. Vannak olyan primitív népek, akik úgy hiszik, ha valaki megörökíti őket (akár festményen, akár fényképen), akkor az illető ellopja ezzel a lelküket. Mariant is pánikroham fogja el a gondolattól, hogy egy partin Peter le akarja fényképezni őt. Menekül előle, mert úgy érzi, ha elkészül a kép, végleg elveszett. Persze ezt csak a paranoiás pánikroham hozza ki belőle, de azért, mert érzi, hogy Peter mellett csak egy báb lehet, semmi több.


Közben megjelenik az életében egy furcsa pasi is, Duncan, aki szerintem talán aspergeres lehet vagy valami hasonló. Borzasztóan elvont egy srác, fura, de pont ezért érdekes és izgalmas. Abban nem vagyok biztos, hogy jó választás-e Marian számára, mert eléggé egoista, és sosem lehet tudni, mikor mond igazat, és mikor csak egy kitalált történetet. De annyi biztos, hogy mellette Marian önmaga lehet, nem kell megjátszania magát, kimondhatja és megteheti a legőrültebb gondolatait is anélkül, hogy Duncan elítélné őt.



„– (…) Olyan prűd vagy, Marian, és pont ez a baj ezzel az egész társadalommal!
– Oké, prűd vagyok – feleltem, és titkon megbántódtam: a többségnél elfogadóbbnak tartom magam. – De mivel a társadalom olyan, amilyen, nem önzés ez részedről? Nem a gyerek látja majd kárát? Hogyan fogod eltartani, hogyan fogod kezelni mások előítéleteit, és a többi?
– Hogyan fog a társadalom valaha is megváltozni – felelte Ainsley egy keresztes lovag méltóságával –, ha az egyén nem jár elöl jó példával?”

Ainsley karaktere... Nos, nem is tudom... Először azt hittem, ő lesz a történet feminista lázadója, aki nem hajlandó mások kénye-kedve szerint élni. Aztán a külvilág nyomására mégis fanatikus hit szállja meg azzal kapcsolatban, hogy egy nő csakis a gyerekszülés által teljesedhet ki. A terve etikátlan őrület, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnáltam a biológiai apajelöltet, aki valószínűleg rengeteg nagyon fiatal lány életét tette már tönkre a múltban. Most legalább visszakapta. Ainsley eleinte egyedül akarja vállalni az anyaságot, ami szintén egyfajta feminista lépés lehetne, aztán valamiért mégis meggondolja magát, és beáll az átlagos nők átlagos sorába. Hogy boldog lesz-e ott? Hát, a személyiségét elnézve, nem nagyon hiszem...

Clara és Joe Marian barátai és házasok. A karakterük megmutatja azt, hogy milyen, ha két ember szereti egymást, de a feleség nagyon nem való a háziasszony- és anyaszerepre, ennek ellenére az élet belekényszeríti őt. Ők mutatnak tükröt Mariannak azzal kapcsolatban, mi várhat rá a jövőben.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon érdekes volt, elvont, elgondolkoztató, és szörnyen aktuális témáról szól, egy fiatal lány útkereséséről, meneküléséről a világ által rákényszerített elvárások elől.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki úgy hiszi, nemcsak egyféle módon teljesedhetünk ki, és látni akarja, mivel jár az, ha valaki nem lehet önmaga.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

Egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódó disztópia, amely az egyik elnyomott nő szemszögéből mutatja be az adott világ működését.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:


05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. május 25., hétfő

Karanténinterjú Pusztai Andreával – Blogturné


Az utóbbi heteket mindenki nehezen éli meg, ezért a Blogturné Klub csapata egy kis meglepetéssel készült nektek: interjút készítettünk a kedvenc szerzőinkkel! Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat a jobbnál jobb beszélgetésekért, és hogy még többet megtudjatok a kedvenc íróitokról. Ha pedig játszatok velünk, megnyerhetitek a Blogturné Klub tagjai által felajánlott könyveket is! 


1. A te életed mennyire tette lehetségessé, hogy betartsd az önkéntes „szobafogságot”?

Két véglet között mozogtam, volt munkahelyem, ami nem tette lehetővé, hogy a teljes kimerültség kockázata nélkül otthon tudjam menedzselni a gyerkőcöm online tanulását. Ráadásul két kockázatos korcsoportba tartozó szülőmmel élek együtt, így elég necces döntés volt, hogy innentől itthon kell maradnom. A járvány kitörése szerintem mindenkit megviselt, és lassú lesz a feloldódás is. Jómagam azok közé tartozom, akinek megsokszorozódott az otthonában az elvégzendő „ingyenmunka”, amit soha senki nem fog megtéríteni, de kellett a mindennapok túléléséhez. Ez nem lepett meg, csak szeretném lezárni ezt az időszakot, és ténylegesen az írós munkáimra koncentrálni, amikből bőségesen akad. A regények mellett ugyanis filmeket is írok újabban, így olyan komplex munkaszervezésre van szükségem, ami rugalmas és teljesítményorientált, ugyanakkor az online suli végéig egy kicsit kevésbé szigorú a határidőkkel. Most így dolgozom, itthon. 


2. Milyen típus vagy, introvertált, aki jól el tudja tölteni az idejét otthon akár hónapokon át, vagy extrovertált, aki majd beleőrül, ha nem teheti ki a lábát otthonról?

Szerintem minden emberben van mindkettő, és ez nálam is így működik, ráadásul az év különböző szakaszaiban máshogyan. Télen szeretek bekuckózni és ki se mozdulni, de tavasszal alig várom, hogy kiszabaduljak a lakásból és friss levegőn tevékenykedjek. Olykor hiányoznak a nagy társaságok, mint amilyen össze szokott jönni a Könyvfesztiválon vagy a Könyvhéten. Ezek most valószínűleg elmaradnak és egyébként is átalakul majd az életem, amint elkezdjük forgatni az első filmeket, mert ott majd menni kell, jó sokat. Egy kicsit hiányzik a munkahelyem, ahol beilleszkedtem és szerettem ott lenni, de időrablásnak éreztem, ha eszembe jutott, mi mindent kell még megírnom. Szóval, ha otthon kell lenni, bírom jó ideig, néha rosszul is esik, ha menni kell valahová, máskor meg az esik jól, ha mehetek, amerre látok. Abban megegyezhetünk, hogy a karantén alatt sem ismertem meg azt a fogalmat és állapotot, hogy „unatkozás”, még az otthoni közegemben is tudatosan figyelnem kell a megfelelő pihenésre, hogy ne pörgessem túl a munka kerekeit. 


3. A vírushelyzet milyen hatással volt rád, mint íróra? Motivált, stresszelt, több időd volt írni, vagy éppen hogy kevesebb?

Az eleje nehéz volt, szembesültem azzal, hogy egy eddigi ismeretlen félelem jött szembe, elmosta a jövő addig körvonalazódó képét. Egy író elég hosszú távban gondolkodik, ami a jövőjét illeti. Ugyanakkor örültem, hogy sokaknak pihenést is jelentett, kiszállást egy mókuskerékből, a sok bizonytalanság mellett, és lehetőséget adott az önmagunkkal való szembenézésre. Bevallom, hogy sírtam is, amikor láttam az olasz helyzetet felvételekről, és őszintén féltettem az idősebbeket és a szüleimet, mindenkit, akit ismerek. Szerencsére nálunk nem lett ilyen nagy baj, és ennek örülök. Volt néhány nehezebb nap, amikor elvesztettem az életkedvemet, a motivációkat és vissza kellett építenem magam. Ezen át kellett lendülni és bízni a legjobbakban. Csendes maradtam, nem ültem ki esténként énekelni a teraszra az egészségügyi dolgozóknak, helyette vittem gumikesztyűt a helyi rendelőbe, és igyekeztem vigyázni másokra és magamra is. 


4. Ha választhatnál egy tetszőleges helyet a földön, hol töltenéd a legszívesebben a karantént, és mit csinálnál az adott helyen?

Jó volt ez így, itthon. Szerintem meg lennék ijedve, ha egy szép szigeten kellene töltenem a karantént és nem jöhetnék haza. Az otthonunk attól az, ami, mert biztonságosnak érezzük. Ha nem, az nagy baj. 


5. Mit volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb megszokni ebben az új élethelyzetben, amit a vírus hozott mindannyiunk számára?

A legkönnyebb az volt, hogy jött a tavasz és szép kertünk van, volt hová kiülni, lehetett napozni és beszélgetni a szűk családdal. A legnehezebben azt szoktam meg, hogy megváltoztak a kötelezettségek, nem dolgozni jártam el, hanem egy egész tanári kar helyettesítésére volt szükség, hogy gatyába rázzam a gyerekemet, aki szeret elkanászodni. No, de már mindjárt vége és örömmel fogok lemondani a motivációs célú hegyi beszédekről, amit hozzá kellett intéznem, hogy elvégezze a feladatait. A gyerekeknek ez az időszak nagyon nehéz volt, de ezt most nem kezdem el részletezni, akinek van otthon most iskoláskorú gyerkőce, az pontosan tudja, miről beszélek. 


6. Volt olyan dolog, amit évek óta halasztgattál, mert nem volt időd, energiád rá, de most sikerült belevágnod, megcsinálnod?

Igen, felfedeztem az igényt magamban, hogy meghatározzak egy új hobbit, ami kikapcsol a munkából. Persze kívülről ez furcsán hathat, mert ugye azt csinálom, amit a legjobban szeretek, írok, olvasok, filmezek, de higgyétek el, ez egy ideje számomra munka. Amikor pedig munkává válik, bár továbbra is élvezettel csinálom, egy ponton kell valami teljesen más, ártatlan, kötelezettségektől tökéletesen mentesített tevékenység. Így ez az akvarellfestés megtanulása lett a számomra, amit az iskolaidőszak lejártával feltett szándékom folytatni. Nincs tervem vele, csak festeni akarok, mert az jó. Ennyi. 


7. Ha magad tervezhetnéd a maszkodat, milyen minta vagy szöveg kerülne rá?

Nem szeretnék semmilyet. A maszk egy szükséges valami, aminek hamarosan lejár az ideje. Nem kezdtem el bohóckodni vele, nekem nem áll jól. Bírom a cuki maszkokat és a kreatív embereket, de én nem érek rá ennyire, persze örülök, ha ők igen. Nekem megteszi a hagyományos maszkocska, és az is lehetőleg a legkevesebb ideig. 


8. Ha csak egyetlen játékot (társas, kártya, táblajáték, videójáték stb.) választhatnál, amivel elszórakoztathatod magad a karantén alatt, mi lenne az?

Valamikor casino dealerként dolgoztam, olyan, mintha akkor örökre kijátszottam volna magam. Persze a gyerkőcömmel szoktunk ezt-azt játszani, sakkozni, társasozni, activityzni, de ha csak egy labdát vihetnénk, viszont ott lenne a nagy társaság, akiket szeretek, azzal is meg lennék elégedve. Mert a játékok lényege a partnerünk és nem maga a játék. Játékszabályokat tudunk kitalálni és építeni, de egy megfelelő játszópajtást nem.


9. Mi lesz az első dolog, amit megteszel, amint a vírus végre veszélytelenné válik ránk egy oltásnak, gyógyszernek, kezelésnek köszönhetően?

Ha ez eljön, sok elmaradt találkozót kell majd bepótolnom, elsősorban munkaügyben. Intézem a gyerekem továbbtanulását is, beiratkozás lesz. Remélem, hogy újra láthatom a barátaimat és hamarosan az olvasókat is, mert mindenki nagyon hiányzik. Addig azonban, míg várakoznunk kell egymásra, kitartok és dolgozom. Minden okunk megvan rá, hogy a legjobbakban bízzunk.
 


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok az interjúalanyainkról, így minden állomáson egy-egy kérdést találtok a meginterjúvolt szerzőkkel kapcsolatosan! A feladatotok az lesz, hogy válasszátok ki a Rafflecopter dobozban azt a könyvet, amelyet meg szeretnétek nyerni, és válaszoljatok a feltett kérdésre egy-egy könyvcímmel!


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Pusztai Andrea nevéhez fűződik a Bizánc című sorozat, mely három részből áll. Mi a címe a sorozat első kötetének?


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
05. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Pusztai Andrea
05. 26. Sorok között – Kae Westa
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. május 20., szerda

Lakatos Péter: Kortalanul!


Miért választottam ezt a könyvet?

Mert a főnököm, az elmondása alapján, ezt a fajta életmódot követi éppen (vagy legalábbis valami nagyon hasonlót), és kíváncsi voltam, hogy pontosan mivel is jár ez, milyen tudományos tényeken alapul, milyen módon alakít az emberek életmódján, és ez milyen kihatással van a testi, lelki egészségükre.


Első gondolatok

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy nekem, laikus emberkének tudományosan elég megalapozottnak tűnik az az életforma, életmód, amiről a szerző ír. Persze ilyenkor nagyon szeretnék nem laikus lenni, hanem hozzáértő, hogy ne csak látszatra, hanem ténylegesen is el tudjam dönteni, valóban úgy van-e, ahogyan olvastam. Az tény, hogy a szerző nagyon hihetően írja le az emberi test működését, az öregedés folyamatát, a különböző hatásokat, amelyek az életmódváltás nélkül és az életmódváltással érik az embert. Szóval bár örök szkeptikus vagyok, úgy olvastam végig a könyvet, hogy jóhiszeműen feltételeztem, amit a szerzője ír, az tényleg úgy van.


A könyvről

Bár egyelőre nem vagyok a könyv célcsoportja, lévén, a 40 év feletti embereknek szól, nekem meg addig még van 5 évem, mégis úgy gondoltam, jó előre olvasni arról, mi várhat az emberre a későbbiekben, és esetleg hogyan lehet egészségesebbé és jobbá tenni az életemet.

Az igazán tetszett a könyvben, hogy nemcsak céltalanul puffogtatja, hogy mit is kéne tenni, hogyan kéne élniük az embereknek, hanem szépen felépítve elmagyarázza azt, hogy hogyan is működik az emberi test, az öregedés, mi történik velünk, ha egészségtelenül élünk, és mi változhat, mi lehet jobb, ha az életmódváltás mellett döntünk. Látszott, hogy a szerző nemcsak előző nap olvasott utána a témának, hanem évek óta foglalkozik vele.

A másik, ami tetszett, hogy a szerző úgy magyaráz, hogy azt egy átlagember is megértse. Valamint olyan stílusban írta meg a könyvet, hogy az ne legyen a tudományos levezetések ellenére sem unalmas.

Van egy piramiselv a könyvben, ami azt mondja, először a minimumot kell hozni csak, mert az is jobb, mint a semmi, és jobbá teszi az életedet, mint a semmi. Ez a fokozatosság szerintem minden ember számára szükséges, mert ha azonnal valami végletes dolgot vár el az ember önmagától, akkor szinte 100%, hogy el fog bukni. Ha viszont kicsiben kezdi, már az is hasznos az egészsége számára, és akkor nagyobb az esély rá, hogy tartani tudja az életmódjában hozott változtatást. És később, ha az alapokat már hosszú távon képes tartani, eljuthat odáig, hogy még egy szintet feljebb léphet, még valami nehezebbel is megpróbálkozhat.

Őszintén szólva, azokat a tanácsokat, amelyeket a könyv tartalmaz, egy kis akaraterővel nem nehéz tartani. Sem az étkezés, sem a testmozgás terén adottakat. Lehet, hogy okoznak némi kényelmetlenséget, picit át kell terveznünk az életünket hozzá, de egyáltalán nem lehetetlenek. Az egyetlen dolog, ami engem megrémiszt, az a böjt. A szerző azt írja ezzel kapcsolatban, hogy ő hetente egy 24, negyedévente egy háromnapos és évente egy ötnapos böjtöt tart, ami során semmit nem visz be a szervezetébe, amiben kalória van, tiszta vizet iszik csak, esetenként kávét vagy teát (gondolom teljesen tisztán minden nélkül, bár ezt nem írta), viszont gyümölcs- vagy zöldséglevet nem, mert abban kalória van.

Nos, ha én nem eszem a megszokott időközönként, akkor olyan migrén jön rám, hogy konkrétan meg akarok halni. A főnököm azt mondta, hogy ez normális, mert az emberi szervezetnek idő kell, hogy megszokja a böjtöt, de az ikszedik alkalommal már egyáltalán nem okoz gondot senkinek, csak odáig kell eljutni. Nos, ez lehetséges, nem tudom, de hogy én egyszer sem akarok szenvedni, míg odáig eljutok, mert szenvedéssel nem éri meg nekem ez az egész, az biztos. Szóval engem ez a böjt dolog zsigerből taszít, ijesztő számomra, bár lehetséges, hogy hasznos lenne. Nem tudom... Viszont nincs lelki erőm ahhoz, hogy a fájdalom és kín árán kipróbáljam.

Ezen kívül viszont tényleg semmi olyan nincs a könyvben, amire azt mondanám, képtelen lennék betartani. Van olyan, ami apró nehézséget okozna, de kibírnám.

A könyv egyébként nagyon összetetten vizsgálja a témát, mert nemcsak az étkezést és a testmozgást veszi elő, hanem sok egyéb dolgot is, amivel egészségesebbé tehetjük magunkat. Például az alvást, a légzést és a stresszt. Engem például meglepett, hogy mennyi minden fontos a légzéssel kapcsolatban, mit okoz, ha rosszul lélegzel, és miben segít, ha helyesen. De előkerül a mezítláb sétálás és a szauna is, amit egyébként a főnököm imád, én meg rosszul vagyok a hőség gondolatától is, miközben a legújabb szaunás élményéről mesél nekünk. :D Na igen, ez a másik dolog a böjt mellett, ami nagyon nehezemre esne, mert a nagy meleg hatására szintén migrént szoktam kapni. Viszont lehet, hogy jobb élmény, mint amilyennek elképzelem, szóval egyszer mindenképpen kipróbálnám, hátha... Végül is nem zárják rám az ajtót, ha annyira borzalmas, ki tudok jönni bármikor.

Természetesen azért az étkezés és a testmozgás is előkerül a könyvben. Rengeteg olyan dolog van benne, amiről már korábban is hallottam, de akadt sok olyan is, amire eddig nem gondoltam, és amiről eddig senki nem beszélt nekem.


Hogy tetszett a könyv?

Érdekesnek találtam, és voltak benne hasznos tanácsok, amiket mindenképpen meg fogok fontolni. Mivel szkeptikus típus vagyok, így amiben bizonytalan vagyok, annak előbb utána fogok érdeklődni több helyen, például orvosnál, dietetikusnál és hasonló szakembereknél. De annyira összetett, jól átgondolt és felépített volt ez a könyv, hogy úgy hiszem, az írója elég tapasztalt ahhoz, hogy tudja, miről ír.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket érdekel, hogyan élhetnek egészségesebb életet. Természetesen a könyv elolvasása után ők is kérjék ki szakemberek tanácsát, és csak utána vágjanak bele bármibe.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. május 18., hétfő

Gondolatcseppek – Rosszul szeretni (apa–lánya kapcsolat Marie Rutkoski A nyertes-trilógiájában)



Marie Rutkoski A nyertes-trilógiájában Kestrel és az édesapja kapcsolata volt a legizgalmasabb számomra. Talán, mert tudom, milyen egy olyan apa mellett felnőni, aki nem azt adja neked, amit elvárnál, és ami minden gyereknek megjárna. Nos, Kestrel sem kapta meg ezt az apjától. De vajon azért, mert az apja nem tudta szeretni őt? Vagy csak rosszul szerette? A nem feltétel nélküli szeretetet lehet egyáltalán szeretetnek nevezni?


Elvakult katona


Kestrel apja egy valoriai magas rangú tábornok, a császár jobb keze. A feleségét elvesztette, csak a lánya, Kestrel alkotja a családját. A valoriai nők számára két út van, vagy beállnak katonának, vagy férjhez mennek, a tábornok elsősorban azt szorgalmazza, hogy Kestrelből legyen katona. Valószínűleg nem azért, mert szabadabb életet akar biztosítani nőként a lányának, hanem inkább, mert a katonaság jelenti számára az élet értelmét, és el sem tudja képzelni, hogy a lánya számára nem ugyanezt jelentené.


A tábornok legfőbb jellemvonása az, hogy katona. Vagyis a végletekig szabálykövető. Ez több jelenetből is pontosan látszik, amelyekben nem kérdőjelezi meg a törvényeket, szabályokat, parancsokat (vagyis a császár szavát és hatalmát) még akkor sem, ha tisztában van azzal, hogy ostobaságok.




A tábornok számára ez a feltétlen engedelmesség nemcsak önmagával szemben elvárás, hanem Kestrellel szemben is. De neki a császár és a törvények mellett az apjának is engedelmeskednie kéne. A tábornok képes gyengéd és kedves gesztusokat tenni a lánya felé, de nagyrészt csak akkor mutatja meg nyíltan a szeretetét, amikor Kestrel úgy cselekszik, ahogyan azt ő elvárja tőle (vagy ha erre akarja épp rávenni a lányát, és megpróbálja kedvességgel manipulálni).


Apja lánya


Kestrel és az apja jobban hasonlítanak egymásra, mint azt Kestrel szeretné. A tábornok embereket fogad a lánya mellé, hogy adjanak neki harci kiképzést, de ő nem teljesít az elvárásoknak megfelelően. Jobban szeret zongorázni, mint harcolni. Viszont a stratégiai gondolkodása kiemelkedő, akárcsak az apjának. Talán emiatt is gondolja úgy a tábornok, hogy lenne helye a hadseregben. Végül is harcra sok ember alkalmas, de arra, hogy átlássa a háború működését, az ellenség lépéseit és az ellenlépéseket, már sokkal kevesebben. Így értékesnek találja Kestrelt, és bár a gyengédségét ritkán mutatja ki, mindig bátorítja Kestrelt, megmondja neki, mi az, amiben jó, mik az erősségei, és miben kéne még fejlődnie.




Kestrel gyerekkora óta ott van az apja mellett, figyeli őt, és a tábornok is oktatja, tanítgatja. Át akarja adni neki a stratégiai gondolkodás alapjait, az apró trükköket, azt a világlátást, ami őt hozzásegítette a herraniak leigázásához. Belemegy abba, hogy külön órákat tartson a lányának, amelyeken a történelemről, a saját harcairól, stratégiai lépésekről mesél, ezáltal fejleszti Kestrelt mint stratégát.



A tábornoknak a győzelem az elsődleges, az mindegy, hogy milyen módszerrel. Nem követi az általunk ismert lovagi erényeket, hogy szemtől szemben, egyenlő esélyek mellett illik csak legyőzni az ellenséget. Számára nem okoz gondot, hogy csellel, furfanggal, hazugsággal, zsarolással érje el a céljait, és erre biztatja Kestrelt is.



Kemény élet és gyengédség


A tábornok katonaként élte le az egész életét. Valószínűleg borzalmas dolgokat látott és élt át, és az is biztos, hogy tett szörnyű dolgokat. Vagyis tudja, hogy az élet kemény, és csak egy kemény ember élheti túl. Ezért próbálja szigorú „szeretettel” nevelni Kestrelt, és ezért tanítja őt arra, hogy az érzésein kerekedjen felül, mert azok csak gyengévé teszi. A gyengeség pedig egyenlő a halállal.




Annak ellenére, hogy a tábornok a keménység híve, mégsem képes mindig elfojtani a Kestrel iránt érzett gyengédségét. Amikor Kestrel Irexszel harcol, félti őt, tanácsokat ad neki, és miután győzött, de megsérült harc közben, a tábornok érezhetően aggódik érte. Bár valószínűleg szégyen lenne a tábornok számára, ha a lánya a párbaj után hintón menne haza lóhát helyett, mégis a lány szenvedését látva felajánlja neki ezt a lehetőséget, és amikor Kestrel nemet mond rá, fel- és lesegíti őt a lováról. A sérülését is ellátja, és mellette marad, míg úgy nem találja, hogy jól van.

Időnként a saját szigorával is szembemegy az érzései miatt, Kestrel az egyetlen, aki engedékenységre tudja bírni (vagy legalábbis kompromisszumokra). Például, amikor kiderül, hogy Kestrel azért nem vív rendesen, mert óvja a kezét a zongorázás miatt, a tábornok először össze akarja törni a hangszert, de aztán valami mégis megállítja őt. Kestrel azt hiszi, hogy az anyja emléke az, de szerintem inkább a gondolat, hogy a lánya meggyűlölheti őt.




És a katonasággal kapcsolatos egyezséget is megköti végül a tábornok a lányával, pedig a Kestrel által ajánlott kompromisszumok nem teljesen felelnek meg annak, amit a tábornok előzetesen eltervezett.


A császár vagy Kestrel


Aki olvasta már a harmadik könyvet, az pontosan tudja, hogy a tábornok végül a császárt vagy a lányát választotta-e, amikor eljött a döntő pillanat. Végig ott van a bizonytalanság az olvasóban ezzel kapcsolatban és Kestrel is sokat emészti magát azon, hogy mi és ki lehet a fontosabb az édesapjának. Szeretné azt hinni, hogy ő és az iránta érzett szeretet, de a lelke mélyén érzi, hogy ezt egyáltalán nem veheti biztosra.



Kestrel bizonytalansága, ahogyan az olvasóé is abból fakadhat, hogy a tábornok időként gyengédség és szeretet jeleit mutatja a lánya iránt. Persze csak a maga módján szereti, és abban sem vagyok biztos, hogy megfelelő szó-e erre az érzésre a szeretet. Talán igen. Talán létezik az igazi szeretet, ami mindenek fölött áll, és léteznek egyéb szeretetek, amik nem tökéletesek, hanem esendőek.

Az biztos, hogy a második kötetben a tábornok olyasmiket is kimond egy sérülésnek és az ezt követő láznak köszönhetően, amiket tiszta fejjel biztosan nem tenne. És az is bizonytalanságra ad okot, hogy a tábornok titokban hallgatja Kestrelt, amikor a lány zongorán játszik. Nyilvánvalóan érdeklődik a lánya iránt, csak fogalma sincs róla, hogyan mutassa ezt ki, ezért folyamodik ilyen módszerekhez abból a célból, hogy közel érezhesse magát Kestrelhez.

Én egyébként nagyon kíváncsi lennék arra, hogy vajon milyen ember volt a tábornok édesapja. Valamiért úgy hiszem, sokkal hidegebb, szigorúbb és távolságtartóbb, mint a tábornok maga. És valószínűleg az apai példa is kihatással volt arra, ahogyan ő viselkedik a saját lányával.


Feltételekkel teli szeretet a 3. könyvre vonatkozó spoileres rész!
 

Úgy vélem, ideális esetben egy szülőnek a gyermeke a legfontosabb, és feltétel nélkül kéne szeretnie őt. De az ideális eset ritkán valósul meg. Ha megvizsgáljuk a dolgokat a tábornok szemszögéből, akkor szerette a lányát, bízott benne, Kestrel mégis elárulta őt, a császárt és az egész valoriai népet azzal, hogy az ellenségnek kémkedett és beleszeretett az egyikükbe.

Természetesen ez hatalmas pofon lehetett a tábornoknak. Az árulás fáj. Teljesen érthető, hogy csalódott Kestrelben. De apaként, ha feltétel nélküli szeretetet érezne Kestrel iránt, még a fájdalom ellenére is az lenne számára az első, hogy a gyermekét megóvja.

Ehelyett elárulja őt a császárnak, és hagyja, hogy elvigyék egy munkatáborba, amiről jól tudja, hogy pokoli hely. Az ember az ellenségének sem kívánná, hogy odakerüljön, nemhogy a lányának. Ez pedig nem hiszem, hogy megbocsátható tett egy szülőtől. A tábornok szeretete addig tart csak, míg Kestrel viselkedése megfelel az ő elvárásainak, és nem tovább. Vagyis nem feltétel nélküli szeretet.

A harmadik könyvből persze érezhető, hogy a tábornok lelke nem nyugodt. Ott hordja a szíve fölött Kestrel levelét, és a papír állapotából látható, hogy rengetegszer végigolvasta. Én azt valószínűsítem, hogy gyenge pillanataiban tette ezt. Amikor majd meghalt azért, hogy kimenekítse a lányát a munkatáborból, a levél elolvasásával emlékeztette magát arra, hogy bár Kestrel a gyereke, egyben áruló is. Újra és újra elgyengült, és ezért újra és újra emlékeztetnie kellett magát.

Azt nagyon sajnálom, hogy a könyv végén nem kaptunk egy nagy beszélgetést apa és lánya között, amelynek köszönhetően ténylegesen beleláthattunk volna a tábornok gondolataiba, lelkébe. Bár lehet, hogy az írónő azért nem találta ezt fontosnak, mert teljesen mindegy, mi lakozik a tábornokban, az, amit Kestrellel tett, megbocsáthatatlan.

Ti mit gondoltok a tábornokról? Kedveltétek a karakterét? Szerintetek szeretetnek nevezhető az, amit Kestrel iránt érzett?


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz