~ Sárga könyves út ~

2020. december 31., csütörtök

Évösszegző 2020

 

Nos, ez egy elég furcsa év volt. Sosem hittem volna, hogy egyszer olyasmit élek majd át, amiről korábban csak könyvekben olvastam vagy filmet láttam róla: egy világjárványt. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Először megijedtem. Ahogyan másoknak, úgy nekem sem volt fogalmam arról, mi lesz, hogyan alakulnak majd a dolgok. Nemcsak egészségügyileg, hanem úgy egyébként a mindennapokat illetően is. Munka, bevásárlás stb.

Aztán ott van az is, hogy szerencsésnek érezhetem magam. Egyfelől, mert a mai napig nem kapta el anya, a húgom, Misi és én sem a vírust (mondjuk, mi meg is tettünk ezért mindent). Másfelől, mert nekem megmaradt a munkám, és nagyrészt biztonságos módon végezhettem. Újabb mázlim, hogy erősen introvertált vagyok, szóval bár a vírus még mindig para (főképp, mert a kora miatt anya, a hormonbetegségünk és súlyunk miatt a húgom és én is extrán veszélyeztetettek vagyunk), én a bezártságot, home office-t és egyebeket egészen jól éltem meg. Próbáltam kreatív, építő, hasznos dolgokra felhasználni azt a plusz szabadidőt, amit például az adott, hogy nem ment el napi 2-3 órám arra, hogy munkába készülődöm, buszra várok, buszon utazom, besétálok a munkahelyre. Ez a 2-3 óra azért nagyon nem kevés! Szóval azt hiszem, elmondhatom, annak ellenére, hogy hiányoznak a kollégáim, kifejezetten szeretem a home office-t, mert könnyebb így munka mellett az életemet is élnem.

A home office mellett más jó dolgok is történtek a munkahelyemen. Azt érzem, hogy jó korrektornak tartanak, hasznosnak, és elismerik többféle módon is a munkámat. Ez pedig jó érzés.
 
Nyáron életemben először tanú lehettem egy esküvőn (a kolléganőm és egyben barátnőm ment férjhez). Sőt, életemben először vettem részt olyan esküvőn, amire emlékezhetek is, mert előtte nagyon kicsi koromban (talán 2-3 éves lehettem) voltam utoljára, és abból nem maradt meg sok az emlékeimben. Természetesen az esküvőn is nagyon vigyáztam magamra és másokra a vírus miatt.

Azért értek szomorú és nehéz dolgok is idén. Ezek családi ügyek, szóval nem fejteném ki őket ennél jobban. De egy része talán jövő év elejére végre rendeződik majd, remélem.

Az itthonlét és több szabadidő meg is ihletett. Részt vettem a KMK Szerelem a Corona idején című pályázatán, és bekerült a novellám az antológiába végül. Nem mellesleg annyira megszerettem a novellám főszereplőit, hogy végre megjött egy regényhez is az ihletem, elkezdtem megírni a novella előzménytörténetét. Vagyis a vírushelyzetben végre újra magamra találtam íróként.

Regisztráltam egy amatőr és profi költőket összegyűjtő honlapra, ahol elkezdtem megosztani a verseimet másokkal. Eddig jó élményeim vannak, amik további versírásra motiválnak.

Rengeteget tudtam olvasni is, ami szintén klassz dolog. Imádok újabb és újabb életeket megélni a könyvek lapjai által. És persze, így több könyvről tudtam nektek ajánlót is írni.

Beindítottam a YouTube-csatornámat. Mivel introvertált vagyok, ez nem egyszerű dolog számomra, de próbálok olyan videókat készíteni, amelyek érdekesek, de én is kényelmesen érzem magam a készítésük közben.

Aztán anyu fiatalon nagyon sokat kötött, horgolt, és már régóta mondogatta, hogy jó lenne kötőtűket és fonalakat venni, mert szívesen kötne most, hogy végre nyugdíjas. Karácsonyra be is szereztem neki, ami kell, és megkértem, hogy tanítson meg engem is kötni. Szóval egy plusz új tudást szereztem így év végére.

Belekezdtem Polgár Judit könyvébe is (még nem jutottam a végére), ami sakkozni tanít. Szóval elkezdtem fejleszteni az egyébként nagyon gyér sakktudásomat.

Ahogyan előző évben, idén is voltak kijelölt céljaim. Az egyik az, hogy életmódot váltok, be is tartom hosszú távon, és lefogyok. Ez úgy érzem, sikeres volt, mivel 23 kilót adtam le eddig, és még mindig tartom az új életmódot. A másik célom még mindig titkos, de örömmel jelenthetem, hogy idén is sikerült elérnem. :)
 

És akkor nézzük, hogyan is ment az olvasás idén:

1. Ebben az évben 147 könyvet olvastam el.

2. Ebben az évben 138 könyvről hoztam nektek értékelést.
 

2020-ban a kedvenc top 5 külföldi könyvem:

1. R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

2. Christelle Dabos: Visszaverődések viharában

3. Robert Merle: Védett férfiak

4. Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

5. Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok
 

2020-ban a kedvenc top 5 mesekönyvem:

1. Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

2. Philippa Gregory: Hercegnők kézikönyve

3. Kovács Attila: Micsoda költözés!

4. Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma

5. Laura Ellen Anderson: Vámpyr Vilma és az úrikornisok
 

2020-ban a kedvenc top 5 nem regény könyvem:

1. Tom Phillips: A világ hülyéi

2. Steigervald Krisztián: Generációk harca

3. Omid Scobie–Carolyn Durand: A szabadság nyomában

4. Hilde Ostby–Ylva Ostby: Titokzatos memória

5. Herendi Kata–Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz



Terveim 2021-re:

1. Továbbra is meg akarom úszni a családommal a koronavírust. Remélhetőleg hamarosan megkaphatjuk az oltást ellene, és nem kell tovább ezzel foglalkozni.

2. Jövőre is folytatni fogom az életmódváltást, és le akarok fogyni még 10-15 kilót, akkor pont jó lesz a magasságomhoz a súlyom. Természetesen ezt a végső súlyt meg is akarom tartani.

3. A titkos célomat jövő évre is kitűztem.

4. Továbbra is a tőlem telhető legjobb munkát végzem a munkahelyemen remélve, hogy továbbra is megbecsülnek ezért.

5. Be akarom fejezni a Maguknak valók, egymásnak valók! című regényem kéziratát.

6. Van egy pályázat, amin szeretnék részt venni, úgyhogy azt a kéziratot is be szeretném fejezni.

7. Folytatom a versek írását.

8. Folytatom a kötögetést, és megtanulok horgolni is.

9. Továbbra is szinten tartom az angoltudásomat.

10. A lehető legtöbbet olvasok majd, írok nektek egy csomó könyvajánlót.

11. Végre megvalósítom egy másik blogos álmomat, amit már régen kitaláltam, de eddig csak ültem az ötleten.

12. Sokat játszom és foglalkozom a kutyáimmal.

13. Megpróbálom megvalósítani egy másik nagy vágyamat, akkor is, ha a világ (és néhány nem kedves ember) keresztbe tett nekem ezzel kapcsolatban idén. Nem adom fel, mert csak akkor nem sikerülhet biztosan, ha feladom. Ez magánéleti vágyálom, úgyhogy amíg nem sikerül, erről megint csak nem beszélnék többet, bocsánat...

14. Fejlesztem a sakktudásomat.

15. Ha az 5. és 6. pontban említett regényeket befejeztem, nekiállok egy új ötletemnek, ami már nagyon ott zsong a fejemben.

16. Kitalálom, mivel dobhatnám még fel a YouTube-csatornámat.


Nos, azt hiszem, ennyi lenne, talán nem felejtettem ki semmilyen fontos gondolatot... Remélem, hogy mindennek ellenére nektek is voltak jó dolgok ebben az évben, és azt kívánom mindenkinek, hogy jövőre igazán jó évünk legyen!

Boldog új évet! :)
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. december 30., szerda

Kerékgyártó István: Márk, aki hatévesen megmentette a világot

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, egyfelől nagyon cuki volt a borítóján a rajz, másfelől érdekesnek találtam a címét, és kíváncsi lettem, vajon ez a hatéves Márk hogyan is mentette meg a világot.
 

Véleményem a könyvről

Átlagos méretű, kemény borítós kötetről van szó, amelynek alig van súlya, így a kisebbek is könnyen tudják egyedül lapozgatni. Ahogy említettem a borítón lévő rajz keltette fel részben elsőként a figyelmemet. Metzing Eszter illusztrációi extra cukik. Márk, a kishúga emberszívolvasztó módon vannak megrajzolva, a két kutyus is édes, és úgy alapjában véve nagyon élvezhetőek a rajzok.

A történet arról szól, hogy a bolygó túlnépesedett, ezért a föld nagyokosai a Jupiter egyik óriásholdján akarnak új telepet létrehozni. Ehhez űrhajóval küldtek előre mindenféle felszerelést, de az űrhajósok rossz helyre vitték az űrhajót, aztán bepánikoltak, elmenekültek, és az űrhajót most valakinek vissza kéne szereznie, különben elveszik a rá szánt pénz és az űrtelep lehetősége is. Vagyis annyi az emberiségnek. A probléma az, hogy az űrhajót kívülről nem lehet kinyitni, csak egy kis zsilipen lehet bejutni, ahol csak egy gyerek fér át. Szóval a föld nagyokosai nekiállnak keresni egy megfelelően okos és ügyes, na meg persze méretekben is megfelelő gyerkőcöt. Ő lesz végül Márk, aki – ahogy a cím is mondja – megmenti a világot.

A történet persze teljesen irreális, de mivel ez egy mese, szerintem egyáltalán nem baj. Mi, felnőttek gondolhatunk úgy rá, hogy az egész történet Márk képzeletében játszódik. A gyerekek meg úgysem zavartatják magukat ilyesmi miatt, amíg izgalmas űrkalandokat élhetnek át, és élvezhetik Márkkal együtt a világmegmentés izgalmát.

A mese kezdetén egy picit megijedtem, mert a történet a jövőnkben játszódik, és az író magyar királyt emleget. Rögtön az futott át az agyamon, hogy nagyon remélem, ez nem egy megjósolt jövőkép... XD

Márk egyébként nagyon klassz karakter. Okos, bátor kisfiú, aki helyesen is gondolkozik. Az utolsó fejezet is tökéletesen bizonyítja ezt. Ő tudja, amit sok felnőtt nem, hogy nem a pénz, a hatalom, a hírnév a fontos, hanem a család és a barátok. És egy gazdag miniszter vagy király sem ér többet pusztán a rangja miatt, mint egy átlagos ember.

De az is dicséri Márk jellemét, ahogyan a kishúgával, Emmával bánik. Emma még csak hároméves, és nagyon szeretne segíteni a bátyjának a világ megmentésében. Bár ezt Márk nem hagyja (jobban mondva a törvények), lévén a lányka még nála is fiatalabb, mégis bátorítja őt. Azt mondja, nőj fel, aztán hajrá mentsd meg a világot, úgyis mindig megmentésre szorul. És te képes vagy rá. Vagyis a könyv jó üzenetet közvetít ezzel a lány olvasók számára is, azt, hogy ők is bármire képesek.
 
– Maki – mert ő így szólította –, én is szeretném megmenteni a világot.
– Jó majd te is megmented, de ahhoz még nőnöd kell. Hisz még csak hároméves vagy. Majd ha hat leszel, és éppen szüksége lesz a világnak arra, hogy megmentsék... bár arra mindig szüksége van.
– És mikor leszek hatéves?
– Három év múlva.
– Az nem lehet, hogy előbb legyek hatéves?
– Gyorsan eltelik az a kis idő, majd meglátod.
– És mit csináljak addig?
– Bőven lesz feladatod, ne aggódj! Sportoljál, mint én, tanulj meg úszni, lendülj magasabbra a hintán...
– Már most is nagyon magasra lendülök! – szólt közbe Emma.
– Tanulj meg százhúszig számolni, leírni legalább néhány betűt... de nem mondom tovább, majd mindig szólok, hogy most mi következik. Ja, és egyél kevesebb édességet! Az fontos.

A küldetésben két űrhajós kutyus, Marci és Lotti van Márk segítségére. Van egy rész, amelyben Marci arról gondolkozik, hogy miért Lotti vezeti a Cirkálót egy veszélyhelyzet közepén, hiszen ő az idősebb, és még fiú is! Szóval Marci először kicsit hímsovinisztán gondolkozik, de végül elszégyelli magát emiatt, és beismeri, hogy ő bizony adott helyzetben borzalmasan félne, és Lotti nagyon jól teljesíti a feladatot, ezért meg is érdemli, hogy ő csinálhassa.

Vagyis női szemmel nézve szerintem jó képet nyújt a mesekönyv a lány olvasóknak, és természetesen a fiú olvasóknak is, akik láthatják általa, hogy egy lány is képes arra, amire egy fiú (legyen ember vagy kutya).

Nagyon tetszett az a kötelék is, ami Marci és a kutyák között kialakult. Ügyesek voltak együtt a küldetések során, és édesek, amikor gazdi és kutyái funkcióban lehettek.

Maga a küldetés egy gyerekolvasónak igazán izgalmas lehet. Mi, felnőttek azért már mosolyogva olvassuk, hogy Marci kutyus egyik űrhajóról át tud ugrani a másikra az űrben űrruha nélkül, és hasonló a valóságban nem megvalósítható akciók mennek végbe sikeresen, de egy gyerek fantáziájában bármi lehetséges, szóval ők csak arra gondolnak majd meseolvasás közben, hogy ez az egész űrkaland milyen menő.

Remélem, hogy Emma álma végül valóra válik, és a következő kötetnek (nem tudom, hogy lesz-e, de simán lehetne folytatni a mesét), ő lesz a hőse majd.   
 

Hogy tetszett a könyv?

Kalandos, aranyos kis mese volt, amelyet fiúk és lányok egyaránt élvezhetnek, beindíthatja a fantáziájukat.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kicsinek, aki az űrben, a csillagok és bolygók között akar kalandozni képzeletben.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. december 29., kedd

Vörös István: Loni és a kísértetek

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem azokat a mesekönyveket, amelyek valami ijesztőnek tartott lényről szólnak, és megmutatják, hogy valójában a "szörnyek" is tudnak aranyosak lenni. Olvastam már korábban vámpírlányról, zombilányról, zombihalról, boszorkánylányról, úgy gondoltam, következzenek a kísértetek.
 

Véleményem a könyvről

Kemény táblás, kisebb méretű könyv, amelyet könnyű lapozgatni. Az illusztrációi tökéletesen illenek a meséhez, a színvilág és a stílus jól hozza a kísérteties hangulatot, de olyan formán, hogy az nem ijesztő, hanem inkább kellemesen misztikus. Nekem kicsit túl szögletesen a formák, főképp az arcvonásokon, de ez egyéni ízlés kérdése.

A kötetben tizennyolc mese található, ezek között vannak összefüggő, és külön-külön is nyugodtan olvasható, önálló, kerek egész, lezárt történetek.

A könyvben található mesék főszereplője két kislány, Loni és Levélke, akik ugyanabban a házban laknak. A barátságukat csak az nehezíti, hogy míg Loni élő ember, addig Levélke szellem. Az ő kalandjaikról olvashatunk a mesékben.

A történet elsősorban a két kislány kalandjairól szól. Arról, hogyan ismerkednek össze, miket játszanak, hogyan veszi rá Levélke a szellemszüleit, hogy egy emberrel barátkozhasson, hogyan ismerteti össze Loni a szellembarátnőjét a saját szüleivel. Vagyis a két világ (ember- és szellemvilág) találkozásáról és barátságkötéséről szól a könyv. De persze azért csak mértékkel, mert nem tudhat mindenki a nagy titokról.

A mesék aranyosak, humorosak. Levélke és Loni olyanok néha, mint a testvérek, szeretik egymást, de azért civakodnak. Nem gonosz módon, hanem inkább olyan viccesen. Megsértődnek, kibékülnek, elbújnak a másik elől, keresik egymást. Jókat mosolyogtam a közös kalandjaikon.

Nagyon tetszett, hogy a szellemek itt egyedi és új keletkezéstörténetet kaptak. A legtöbb mesében a meghalt emberekből lesznek a szellemek, vagy nem is kapunk magyarázatot arra, hogyan jöttek létre, itt azonban az egyik meséből megtudhatjuk, hogyan keletkeztek Levélke szülei, hogyan éltek még Levélke "megszületése" előtt.

Az is jó ötlet volt, hogy a meséket magyar környezetbe helyezte az író, így a gyerkőcök jobban beleélhetik magukat a történetekbe, könnyebben elképzelhetik, hogy akár nekik is lehetne szellembarátjuk/-barátnőjük. Ugyanilyen okból jó volt "találkozni" a mesékben a Harry Potter-történettel. Loni ugyanis nagy rajongója a varázsvilágnak, az egyik mesében Levélke segítségével még seprűn is meg akar tanulni lovagolni. Mivel sok gyerkőc odavan Rowling varázslatos sztorijáért, ezért ez az intertextuális kapcsolat biztosan nosztalgiával és örömmel tölti majd el őket.

Muszáj kiemelnem azt a részt az egyik meséből, amelyben Loni anyja éppen egy könyvvel fürdőzik békében, nyugalomban, miközben az apja a mosáshoz válogatja a színes és fehér ruhákat. Annyira klassz, hogy már nem törvényszerű egy mesekönyvben, hogy a nők csak "női szerepeket", a férfiak pedig csak "férfi szerepeket" mutatnak be, hanem az író vegyíti ezt a kettőt. A férfi is moshat, és a nő is lazíthat egy nehéz nap után. Egy férfi írótól ez külön klassz, jó volt látni, hogy vagy gondolt arra, hogy megjelenítse az egyenlőséget a történetben, vagy tudattalanul is egyenlőségpártian gondolkozik, és ezt belevitte a mesébe. Nőként jó érzés volt ezt látni.

Nagyon tetszett a "bújócska, csak nem tudod" játék, amelyben Levélke elbújt valahová (hűtőmágnessé változott, papírlappá, egy növény levelévé stb.), és Loninak meg kellett találnia úgy, hogy azt sem tudta, éppen bújócskát játszanak. Felnőttként kicsit ijesztő gondolat, hogy egy szellem bárhol ott lehet körülötted és bármit kifigyelhet (Loni szülei is így érzik), de gyerekként totál jó móka lehet ilyen bújócskát játszani, mert végtelen a búvóhelyek száma egy szellemnek, így igazán szemfülesnek kell lenni a megtalálásához.
 
– Levélke, ha itt vagy, gyere elő!
– Nem jövök – hangzott valami halk hang az asztal mélyéről. – Előbb találj meg!
– Megtalállak!

A legutolsó mese volt csak furcsa számomra, mert olyasmi történik benne, amit nem értek. Loni olyat csinál, amit alapból nem tudna. Nem tudom, lesz-e a könyvnek folytatása, és kiderül-e valami róla (pl. hogy valójában nem szimpla ember), de így egyelőre kicsit megmagyarázatlan számomra a lezárás. 
 

Hogy tetszett a könyv?

Aranyos volt, jókat mosolyogtam Lonin és Levélként. Tetszettek a HP-s utalások, a magyar környezet és a szellemek egyedisége. Csak a vége zavart kicsit össze...

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki szereti a varázslatos, mágikus, szellemes (többféle értelemben is) történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. december 27., vasárnap

Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, elolvastam a könyv fülszövegét, és igazán érdekesnek, egyedinek tűnt a történet, ezért úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt.
 

Véleményem a könyvről

A könyv illusztrációi nagyon szépek. Gyerekkoromban volt több képből álló puzzle-m, aminek hasonló stílusú, mesés képei voltak, azok jutottak eszembe a könyvbeli rajzokat nézegetve. Főképp azok a rajzok tetszettek, amelyeken a főszereplők, Tomi és Bogi láthatók.
 
A történet egy Zapuma nevű országban (és egyben városban) játszódik, amely Csehszlovákia felbomlása után sem Csehországhoz, sem Szlovákiához nem került, mert megfeledkeztek róla a nagy osztozkodásban. Ezért az ott lakókon kívül senki nem is tud róla, olyan, mintha nem is létezne. Itt él Tomi, aki a családjának azzal szerez egy kis pénzt, hogy reggelente kitakarítja a villamosokat. Egyik reggel azonban a villamos, amit éppen takarít, váratlanul elindul vele. Nem ül senki a vezetőfülkében, és Tominak fogalma sincs arról, mi történik, hová tart az elszabadult villamos. És egyszer csak egy kissé elvarázsolt lány is bemászik a robogó villamos ablakán.

Amikor belekezdtem a könyvbe, azt gondoltam, hogy varázslatos, mágikus fantasytörténet lesz, amelyben a villamosok maguktól nekiindulnak a világnak, a sínről lefutva is tudnak közlekedni, a plakátok hosszú éveken keresztül nem kopnak le és mozognak rajtuk a képek, a felhők pedig megjósolják a jövőt. Aztán szép lassan kiderült, hogy amit én mágiának hittem, az valójában csak fantázia vagy tudomány, és mindenre teljesen logikus, realista magyarázat van. Mivel én a tudomány pártján állok és annak ellenére, hogy hatalmas a fantáziám, a realista magyarázatok híve vagyok, ezért nagyon tetszett, hogy ilyen logikus magyarázatot kaptam a történtekre.

Azért persze nem veszett ki teljesen a varázslat sem a könyvből, csak más formában kapjuk meg. Bogi, a lány, akivel Tomi a villamoson találkozik, eléggé elvont lélek ahhoz, hogy egy kis "varázslatot", fantáziát csempésszen a történetbe. Bogi a gyermeki ént testesíti meg, amely még meglátja a csodát az apróságokban, míg Tomi olyan fiatal, akit már átformált az élettel járó felnőttgondok terhe. Bogi teljesen másképp látja a világot, mint az emberek többsége. Tomit eleinte idegesíti ez, de amint át tudja lépni a saját komfortzónáját, rájön, hogy milyen klassz is Bogi világa. Vagyis a lány segít abban, hogy Tomi ismét rátaláljon a gyermeki, álmodozó énjére, és ne is veszítse el többé a szürke hétköznapokon sem.
 
Bogi karakterét azért is bírtam, mert bár Tomi sokszor nem hisz neki, lefitymálja a furcsa gondolatait, ötleteit, a lányt akkor sem lehet eltántorítani attól, amiben hisz. Kitart a saját nézőpontja mellett akkor is, ha az azzal jár, hogy hülyének nézik és esetleg eltaszítják. Szerintem ilyen egy igazán erős lélek. 
 
– Nézd! – kiáltott Boglárka az égre mutatva. – Visszajött a királylány!
A fiú követte a lány ujjának irányát, és nézte, ahogy egy jókora pufók felhő mögül előkúszik egy vékony, kecses, apró felhőcske, a tetején egy jól kivehető háromágú, hegyes, korona alakú csúccsal.
– Azért jött elő, mert elment a boszorkány – magyarázta Bogi. – Ilyenkor fényesebb a nap, és boldogabbak a virágok is, de ha megint visszajön, akkor újra el kell bújnia. Mindig más alakban szokott jönni. Volt már rinocérosz, sárkány és nagy sas is.
– És miért üldözi? – kérdezte Tomi elcsukló hangon, mert kissé megütközött magán, amikor rádöbbent, hogy elkezdte érdekelni a történet.
– Mert irigyli a szépségét, el akarja venni tőle egy gonosz varázslattal. És azért is féltékeny, mert a királylány fogja megörökölni az apja birodalmát, és azt gondolja, hogy ha megöli őt, akkor megszerezheti a hatalmat.
– És szerinted sikerülhet neki?
– Szerintem nem. Túl sok segítője van a királylánynak.

A fejezetek E/3-ban íródtak. Nagy részük Tomiék kalandjait mutatja be, de van néhány fejezet, amely által az utánuk nyomozó felnőttek életébe is bepillantást nyerhetünk. Többek között a polgármesterébe, aki éveken át lusta volt rendezni Zapuma politikai helyzetét, viszont imádja a kisunokáját. És Kelemenébe, aki a villamosigazgatási központban dolgozik, elsőre egy morgós pasasnak tűnik, de valójában egy hős veszett el benne. Ezek a felnőttekről szóló fejezetek és karakterek maguk is egyébként tele vannak groteszk humorral. Megmutatják, hogy a felnőttek korántsem tökéletesek. Tudnak félni, bizonytalanok, stresszhelyzetben egyszerűen visszaváltoznak tehetetlen kisgyerekké. Vagyis esendőek.

Olvasás közben próbáltam kitalálni, mi is történhetett. Mitől, ki által indult el a villamos, mi a célja az illetőnek ezzel a tettével, mire jönnek majd rá a járművön ragadt gyerekek és az utánuk kutató felnőttek. Vagyis a történet beindította az agytekervényeimet.

Én esetleg még néhány nappal és néhány kalanddal kibővítettem volna Tomiék utazását, de azt hiszem, ez csak annyit jelent, hogy még szívesen olvastam volna tovább is a történetet.
 

Hogy tetszett a könyv?

Érdekes volt az alapötlet. Nagyon tetszett, hogy a történet egy ideig elhitette velem, hogy mágikus, aztán kiderült, hogy valójában nagyon is realista okok húzódnak meg az események mögött. Tomi és Bogi ellentétes személyisége tökéletesen kiegészítette egymást, Bogi karaktere nagyon szerethető az elvontságával, fantáziadússágával. A cselekményszál izgalmas, krimis, megmozgatja az olvasó agyát. Én kicsit még kibővítettem volna a kalandokat, de csak azért, mert szívesen olvastam volna még többet Tomiékról.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Idősebb gyerekeknek ajánlanám, talán 9-10 éves kortól, hogy a kalandok mellett értsék azokat a részeket is, amelyek a felnőttekről, Zapumáról és a háttérben folyó dolgokról szólnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. december 23., szerda

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! – Blogturné Extra



Rácz-Stefán Tibor legújabb szívmelengető karácsonyi regényében egy fiatal lány szívét egy Budapestre érkezett francia író dobogtatja meg. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!


1. Az éld át a pillanatot! című új regényed egy külföldi íróról és egy könyvkiadónál dolgozó magyar lányról szól. Adja magát a kérdés, mennyit vittél bele a történetbe a saját tapasztalataidból?

Inkább az írós dolgaimból emeltem át elég sokat Bastien személyiségéhez, például sokáig nekem is gondot okozott, hogy miként zárjam le a Szállj a dallal! duológiát, és nem is volt egyszerű elengednem a karakterek kezét a történet vége után. Az írás kapcsán sok olyan dolog van még, ami saját tapasztalat, például az, hogy milyen érzés fáradtan dedikálni és akkor a legerősebbnek lenni, amikor az utolsó sorban állók érkeznek meg hozzád, hiszen ők vártak rád a legtöbbet, és még sorolhatnám. :)

De persze rengeteg a fikció is az írós és a kiadós történetszálban is, a saját élmények inkább egy erős alapot szolgáltattak, amit kiszíneztem a karakterek kedvéért. Nekem például be nem áll a szám, én mindig előre jelzem az aggályaim a főnökeimnek a munka során, míg szegény Panka ezt nem merte megtenni a történet elején.


2. Úgy hallottam, eredetileg más lett volna a regény címe. Esetleg elárulod nekünk, miért változtattatok Éld át a pillanatot!-ra?

A könyv címének a megváltoztatása a kiadóvezető javaslata volt, amikor megérkezett a nyomdai fájl a kiterített borítóval. Jó érveket hozott fel az új cím mellett, én pedig elfogadtam. Úgy érzem ez a cím is jól lefedi a történetet, így nincs panaszom. :)


3. Nagy (pozitív) meglepetés volt számomra, hogy két régi szereplőd is felbukkant mellékszereplőként a történetben, Hanna és Máté. Miért döntöttél úgy, hogy a két történet világát „összemosod”, nem pedig egy teljesen újat írsz?

Valójában 4 + 1 visszatérő szereplő van a kötetben. Hanna és Máté a Szállj a dallal! duológiából, Edina és Gabi az Élni akarok!-ból, a végén pedig a Bastiennel interjút készítő Papp Annamária a Fogadj el!-ben volt egy kisebb mellékszereplő.

Én olvasóként imádom, amikor egy-egy író visszahozza a történeteiben a régebbi szereplőit, mert mindig jó a régi ismerősökkel találkozni. Ez igazából nekem is öröm, mert például Hannáékról külön regényt már nem szeretnék írni, de olyan jó érzés volt ezt a pár jelenetet megalkotni velük, vagy éppen Edináékkal, és persze megmutatni, hogy milyen érzés feldolgozni Lilla halálát, és mi történt velük, mióta legutóbb láttuk őket.

Persze, írhatnék új szereplőket is, egy szerkesztő ismerősöm is ezt javasolta nekem pár éve, hogy ne nagyon csináljak ilyen karakter-visszatéréseket. A javaslat miatt egy ilyen visszatérést végül át is variáltam anno. (Eredetileg Hunor munkatársa a kifőzdében Dorina lett volna a Túl szépből.) De végül pont ezután megfontoltam a dolgot, és úgy döntöttem, itt most nem értek egyet a szerkesztői javaslattal.

Szerencsére nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nagy öröm, ha viszontlátnak egy régi ismerőst a történeteimben, szóval lehet majd még erre számítani a továbbiakban is, de csak akkor, ha az adott regény története megengedi ezt. Például az egyik új kéziratomban, a Nincs hozzád hasonló!-ban nincsenek visszatérő szereplők, mert csak az újakkal tudott működni a történet, nem volt egy olyan „kiadó hely” sem, aminél ezt meg tudtam volna oldani. Most viszont egy olyan kéziraton dolgozom, ahol már be is jelentkezett pár régebbi karakter, mert tökéletesen passzolnak a történetbe. :)


4. Mindkét főszereplőd igen komoly lelki sebeket hordoz magán. Panka édesanyja meghalt, amikor ő megszületett, az apja emiatt egész életében gyűlölte. Az egyetlen személy, aki szerette, a nagymamája is meghalt, ő pedig egy otthonban nőtt fel. Bastien autóbalesetet szenvedett az anyjával, amputálni kellett az egyik lábát, és még a szülei válását is át kellett élnie. Valamint azt, hogy az anyja új, boldogabb családot alapított. Melyikük problémáit tudtad jobban átérezni?

Igazság szerint nem tudnék választani, hiszen mindkét szereplőm átél olyan nehézségeket az életében, amivel tudok azonosulni. Hogy mondjak egy-egy példát, Pankához hasonlóan én is tudom milyen nehéz például egyensúlyozni az iskola és a munka között, milyen nehéz döntéseket szül ez, és mennyire pokolian nehéz mindenhol helytállni. Bastiennél is teljesen átéreztem például azt, hogy milyen érzés, ha a saját tested „ellened fordul”, és nem tudod könnyedén megcsinálni azt, amit régen igen.

Szerintem fontos, hogy íróként mindegyik nézőpontkarakterünkkel tudjunk azonosulni, át tudjuk érezni a problémáikat, az örömeiket, mert ez vissza fog tükröződni a regényben is.


5. Pankát örökbe fogadja egy leszbikus pár, vagyis két anyukája lesz. Mostanában ez eléggé aktuális téma. Te mit gondolsz a szivárványcsaládokról?

Igazából Edina és Gabi nevelőszülők lesznek, ilyenkor tulajdonképpen az állam fizet a nevelőszülőknek egy havi összeget, hogy gondoskodjanak a gyerekről. Ennek az állapotnak a nehézsége az, hogy a nevelőszülőség nem minősül örökbefogadásnak, a gyereket bármikor kiragadhatják a családból, tulajdonképpen bármilyen indokkal, például azzal, hogy örökbe lett fogadva a gyerek. A nevelőszülőknél az állam szerencsére rendszeresen ellenőrzi a körülményeket, szociális munkás jár ki beszélgetésre a szülőkhöz, a gyerekhez, figyelemmel kísérik az iskolai előmenetelt is. (Legalábbis ez lenne a feladatuk, de sajnos sok olyan interjú alanyom volt, aki azt mondta, hogy nem igazán figyelnek oda kellően a szociális munkások sem. :( Sajnos ők is túl vannak terhelve.)

És mit gondolok a szivárványcsaládokról? Én úgy érzem a családot a szeretet teszi családdá, és teljesen mindegy, hogy egy gyereknek két anyukája, két apukája van, netán „csak” egy szülő neveli, a lényeg a szeretet. Panka élete is azért válhatott boldoggá a történet során, mert bekerülhetett egy szerető, gondoskodó családba. És úgy érzem pont ez a lényeg, minden gyerek többet érdemel az árvaháznál. Szomorú, hogy a Fidesz ezt másként gondolja...


6. A történetben felmerül a téma, hogy a nagy szerelmi vallomás két emberre tartozik csak, vagy romantikusabb a nagy nyilvánosság előtt. Te melyiknek örülnél jobban? Ha a szerelmed négyszemközt vallaná meg neked az érzéseit, vagy ha valami hatalmas, filmbe illő gesztussal, mindenki előtt nyilvánítaná ki, mit érez?

Ki ne álmodozna egy ilyen hatalmas filmes gesztusról, hiszen annyi ilyet láttunk már a filmekben, és naná, hogy vigyorgunk, amikor a pasi fut a repülőtérre a lány után. Viszont a valóságban sokkal inkább érzem azt, hogy a nagy vallomások két emberre tartoznak, a hírét pedig majd megosztják, ha akarják. De persze mindenki maga dönti el, hogy számára hogyan kényelmes, én viszont nem tudnék őszintén örülni, ha tudnám, hogy annyi ember bámul minket.


7. Miről fogsz legközelebb írni? Van már valami ötleted, kaphatunk egy kis információmorzsát, amivel kielégítheted az olvasóid kíváncsiságát (és persze, az enyém is)?

A kiadónál már ott van egy LMBT kéziratom, a Nincs hozzád hasonló!, ami egy New Adult történet, ezúttal egy túlsúlyos srác a főszereplő, aki rátalál a szerelemre, de nem sokkal utána egy kemény dilemmával kell szembesülnie. A szerkesztés már megvolt, remélem, 2021-ben megjelenhet a regény.

Nemrég pedig elkezdtem dolgozni egy új Young Adult kéziraton. Bővebben nem mesélnék most még róla, egyelőre az írás fázisánál tartok, tulajdonképpen még alakulhat itt bármi. :)


8. A vírushelyzet miatt sajnos ebben az évben elmaradtak a könyves események, könyvbemutatók, és nem tudjuk még, mit hoz a következő év (bár reméljük, 2021 jobb lesz). Mivel készülsz az olvasóidnak online módon? Feltehetik valahol a kérdéseiket neked az új regényed kapcsán?

Nagyon bízom benne, 2021 második felében már személyesen is tudok találkozni az olvasókkal. Hiányoznak ezek az élmények, élőben mindig más szót váltani valakivel. És hát, a könyves forgatagokba is boldogan visszatérnék. Ha bárki írni szeretne a Facebookon vagy Instán, igyekszem hamar válaszolni, a napokban pedig tervezek egy élő bejelentkezést az Fb-oldalamon. :)

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 
 
Nyereményjáték:

Mostani játékunk során fejest ugrunk a karácsonyi romantikába. Az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyek akárcsak az Éld át a pillanatot!, szintén karácsony idején játszódnak. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

– Azt mondják, mindenkinek megvan a maga regénye.


Állomáslista:

Blogturné
12. 07. Veronika’s Reader Feeder
12. 09. Könyvvilág
12. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 13. Utószó
12. 15. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
12. 17. Könyv és más
12. 19. Fanni's Library
12. 21. Hagyjatok! Olvasok!
12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

a Rafflecopter giveaway

 

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Marie-Aude Murail: Tartós hullám

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől nagyon bírom a francia írók letisztult stílusát. Másfelől nagyon bírom Murail stílusát, mert nemcsak letisztult, hanem humorral és komoly mondanivalóval is tele van. Olvastam tőle a Lakótárs kerestetik! című regényt, amin egyszerre vigyorogtam és sírtam, mert egyszerűen édesen megható volt. Most is hasonló hatásra vágytam, ezért vettem kézbe a Tartós hullámot.


Véleményem a könyvről

Először is hadd beszéljek egy kicsit a borítóról. Alapvetően nem igazán vagyok oda a fekete alapon minimalista motívum koncepcióért, ezt a KMK kiadójában is tudják már rólam, de ezúttal valahogy nagyon kellemes a borító látványa. A fekete alap és a rózsaszín-lila-narancs alapszínekkel rendelkező fonott hajtincsek nagyon klasszul néznek ki. Szóval ez egy olyan fekete alapú borító, ami kivételesen nagyon bejön nekem.

Murail stílusában nem kellett ezúttal sem csalódnom. Azt a humoros, tömör, velős történetet kaptam tőle ezúttal is, amire vártam. Nekem bejön, hogy rövidebb fejezetekből épül fel a könyv, mert így a mindennapi teendők között sokkal könnyebb olvasni, nem egy fejezet közepén kell félbehagyni a történetet mindig. Azt is szeretem, hogy nincsen semmi túlragozva. A francia írók (így Murail is) annyira letisztultak, nem bonyolítják direkt a mondatokat, nem tesznek felesleges és unalmas leírásokat a szövegbe, és a cselekmény esetében sem a nagy csavarokkal próbálják megtartani az olvasóikat, hanem egy teljesen egyszerű emberekről szóló egyszerű történetet írnak meg úgy, hogy alig lehet letenni a könyvet.

Ezúttal egy Louis nevű, tizennégy éves fiú a főszereplő, aki utálja az iskolát. Gyakorlatként néhány napra el kell mennie dolgozni valahová, de mivel ötlete sincs, hová mehetne, a nagymamája beprotezsálja egy fodrászüzletbe. Itt pedig Louis megtalálja élete célját. A probléma az, hogy Louis apja egy menő és sznob sebész, aki lenézi a kétkezi munkát. Így soha nem engedné meg Louisnak, hogy fodrász legyen.

Az alapprobléma azt hiszem, sok fiatalt érint. Megtalálják életük szakmáját, de vagy a szüleik nem arra szánták őket, vagy olyan munka, amiből nem biztos, hogy meg lehet élni. De vajon helyes lemondani a számunkra tökéletesen megfelelő szakmáról, csak hogy megfeleljünk másoknak, vagy több pénzt kereshessünk? Hiszen egy számunkra tökéletes szakmáról való lemondás együtt jár a boldogságról való lemondással is.

Louis hasonlóan érez, mert mindent megtesz kétségbeesésében azért, hogy fodrász lehessen. Füllent, lóg az iskolából és bajba sodorja magát. Nagyon együtt tudtam érezni vele, de közben féltettem is a döntéseitől. Mert követni az álmainkat csak akkor jó, ha el is érjük őket. Ha viszont nem, akkor annak a teljes csőd lehet a vége mind anyagilag, mind érzelmileg. Persze szívből drukkoltam Louisnak, hogy ő az első utat járja be, és rátaláljon a fodrászkodás által a boldogságra.
 
– Esetleg szombatonként is jöhetek?
– Akkor jössz, amikor akarsz – felelte a főnökasszony, és hirtelen kibuggyantak a könnyek a szeméből.
Louis elfordította a tekintetét. Szélesre tárta az ajtót, és kirohant. Szerelmesen. Igen, Louis szerelmes volt. Garance-ba, Clarába, Fifibe, madame Maitéba. Szerelmes a Maité Fodrászatba. Egyre csak azt hajtogatta magában, "akkor jössz, amikor akarsz", "akkor jössz, amikor akarsz". És a tegezés muzsikaként zümmögött a fejében.

A fodrászüzlet hangulata olvasás közben rám is átragadt. Az a bohémság, szinte családi összetartás, kreatív közeg valahogy bevonzza az olyan álmodozókat, mint én és Louis. Tetszett, hogy az üzletben dolgozóknak megvolt a saját kis háttértörténetük, ezáltal komplexebbé váltak.

Louis kishúgát kedveltem a legjobban a mellékszereplők közül. Nagyon aranyos, okos kölyök, akinek édes beszólásai és meglátásai voltak.

A történetben a szeretteink elvesztésének fájdalma, a kapcsolati és családi erőszak is felbukkan témaként. Én másképp zártam volna a családi erőszak szálát, mert a tapasztalataim azt mutatják, a legtöbbször nem úgy működnek a dolgok, mint Louis családja esetében, ők a ritka kivételek.

A sztori ritmusának csak a legvégével volt pici gondom. A könyv háromnegyedéig nagyon szép ütemben érezhetjük át Louis vágyódását élete szakmája iránt, azt, ahogyan családtaggá válik a fodrászüzletben, ahogy kialakulnak, majd így vagy úgy, de megoldódnak a problémái. Aztán a végén a ritmus túlságosan felgyorsult, és csak összefoglalva megkaptuk, hogy mi is lett Louis és a többiek sorsa a jövőben. Részemről elég lett volna, ha lezárul Louis története azzal, hogy sínre került az élete, nem kellett volna gyorsan kifejteni, mi is lesz vele és a többiekkel. Ettől függetlenül imádtam olvasni ezt a történetet, mert kellemes érzéseket keltett bennem az a hangulat, amit magából árasztott a Maité Fodrászat.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon jólesett olvasni, elkapott a fodrászüzletbeli hangulat azzal a francia hangulattal keverve, ami Murailt jellemzi. Átéreztem Louis vágyódását, félelmeit, küzdelmeit, és két karaktert leszámítva az összes főbb karaktert megkedveltem.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

A francia stílus és hangulat szerelmeseinek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. december 22., kedd

Agatha Christie: Adventi krimik – Blogturné

 

Nincs is jobb, mint Agatha Christie novellákkal hangolódni a karácsonyra! A Helikon Kiadó gondozásában megjelent Adventi krimik történeteiben a krimi királynőjének összes híres szereplője felbukkan, hogy ünnepi hangulatba hozzák az olvasót. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!


Miért választottam ezt a könyvet?

Itthon van jó pár Agatha Christie-regény a polcon, mert tiniként faltam őket, de csak egyetlen novelláskötetem volt tőle eddig. Szóval úgy gondoltam, ha már karácsony van és megjelent tőle egy ehhez passzoló novellagyűjtemény, akkor itt az ideje, hogy jobban összeismerkedjek a novelláival is.


Véleményem a könyvről

A kötet kemény borítós, és a kivitelezése tökéletesen hozza a karácsonyi hangulatot. Azt a régi fajtát, amiben a kandalló mellett olvasod az adott könyvet, amiben még saját kis bevarrt könyvjelző is van. Persze kandallóm sajnos nincs itthon, de az ágyba kuporodva nagyon jólesett egy forró tea mellett a novellák olvasgatása.

Összesen tizenhárom történet található a könyvben. Hosszabb és rövidebb novellák egyaránt. Természetesen előkerülnek régi jó ismerősök Poirot és Miss Marple személyében, és olyanok is, akikkel szerintem én még nem találkoztam, vagy legalábbis nem maradtak meg az emlékeimben (pl. Parker Pyne, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite).

Úgy tartom, két Agatha Christie-regényt sosem szabad közvetlenül egymás után elolvasni, mert van egy olyan egyedi, mégis megszokott észjárása az írónőnek, amit ha kiismer az ember egy könyv alatt, időt kell hagyni arra, hogy elfelejtse, mert ha nem, a következő könyvben túl könnyen kitalálható a tettes vagy tettesek személye. Amikor belekezdtem az olvasásba, kicsit féltem tőle, hogy a novelláknál is ez lesz a helyzet, és a második, harmadik, sokadik novellánál ismét rááll az agyam az írónőjére, és onnantól kezdve mindig rá fogok jönni előre a történetek megoldására.

Szerencsére nem így történt. Az összes novella egyedi, a bennük lévő rejtélyek is egyediek, így hiába olvastam el szinte egy szusszanásra az egész könyvet, minden novella tudott nekem valami újat mondani, mutatni. Nagyon tetszett, hogy a valódi krimitörténetek mellett, egyéb családi rejtélyeket is kaphattunk. Például az egyik sztoriban egy anyósjelöltet kellett fifikával meggyőzni arról, hogy a menyjelöltje nem annyira szörnyű, mint amilyennek látja. De akadt olyan novella is, amelyben egy kamulopás keretében talált rá egy férfi a "férfiasságára". Szóval alapsztorik szempontjából igencsak sokszínű volt a kötet.

Érdekes volt egyébként Poirot-n és Miss Marple-ön kívül újabb többször felbukkanó nyomozókaraktereket is megismerni a novellákból. A legizgalmasabb számomra Mr. Harley Quin volt, akit egyfajta misztikus hangulat lengett körbe. Míg Miss Marple és Poirot nagyon okos, mégis egyszerű emberek, addig Mr. Quin inkább olyan volt, mint egy mindentudó mágus, aki állandóan a megfelelő helyen bukkan fel, és mindig sokkal többet tud, mint bárki a jelenlévők közül, de fogalmunk sincs róla, honnan.

A legjobban azok a novellák tetszettek, amikben volt valami izgalmas bűnügy, amin törhettem a fejem. Például, amelynek az elején a lelkészné egy lelőtt, haldoklót talál a templomban. Nagyon kíváncsi voltam arra is, hogy ki a haldokló, miért lőtték le, miért pont abba a templomba menekült, miért azokat mondta haldoklás közben a lelkésznének, amiket. Vagyis több titkot is rejtett a sztori, ami beindította az agytekervényeimet és lyukat fúrt az oldalamba. De ugyanígy beindította az agyamat az a novella is, amelyben egy elcserélt fedelű csokoládésdoboz az egyik nyom.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon jó kis szórakozás, kikapcsolódás volt így karácsony előtt. Ha lesz rá lehetőségem, olvasok még Agatha Christie-novellákat, mert talán még egy hajszállal jobban is tetszenek, mint a regényei.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Olyanoknak, akik szeretik pihenésképpen megjáratni az agytekervényeiket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Játékunkban ezúttal Agatha Christie műveit keressük! Az Adventi krimik oldalain számos híres szereplő bukkan fel az írónő egyéb regényeiből. Az állomásokon található idézetek alapján keressétek meg ezeknek a könyveknek címét és írjátok be a Rafflecopter dobozba.


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

Az angolok általában szerénykedni szoktak azzal, amit jól csinálnak, másfelől felettébb büszkék tudnak lenni arra, amit rosszul.

Állomáslista:

Blogturné
12.20. Flora the Sweaterist
12.21. Readinspo
12.22. Spirit Bliss Sárga könyves út
12.23. Booktastic Boglinc
12.24. A Szofisztikált Macska
12.28. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. december 21., hétfő

On Sai: A két herceg (Vágymágusok 2.) – Blogturné Extra

 
A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai nagysikerű sorozatának, a Vágymágusoknak a második részét, mely A két herceg címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Rianna izgalmas és mágikusan érzéki kalandjának folytatását, melyben bálokból, titkokból, és szívdöglesztő mágusokból se lesz hiány.
Tartsatok velünk, mélyedjetek el a Vágymágusok világában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.



1. Megjelent a Vágymágusok 2. része, A két herceg. Mennyiben volt más a folytatást írni, mint anno az első részt?

Egy sorozat első részében mindig nagyon pontosan le szoktam fektetni a világ alapjait, és beletenni az utalásokat. Illetve a szereplők természete, és a köztük lévő konfliktuscsírák is megjelennek. Ez a munka általában egy-három év. A második köteteket mindig könnyebben írom, hiszen ott csak folytatnom kell a történetet. 
 

2. Nagyon jól visszaadod azt, milyen atmoszférája van egy nő számára egy olyan helynek, amit férfiak uralnak. Voltál már valahol hasonló helyzetben (iskola, munkahely stb.), ezért ismered ennyire pontosan, milyen is ez?

Igen, sok helyen tapasztaltam a férfiközpontú gondolkozást. Sok helyen észre sem veszik, hogy normaként mindig a férfi nézeteket és képességet veszik alapnak, így hiányzik a valóság fele a gondokozásmódjukból. A két nem egyenlő, és a harmonikus működéshez szerintem mindkettő kell. 
 

3. Rianna az egyik legerősebb női karakter, akiről valaha olvastam. És nem azért, mert jó harcos vagy szipolyereje van. A szeretet teszi erőssé. Hiszel abban, hogy a szeretettel meg lehet változtatni mások hozzáállását vagy akár az egész világot is?

Én nemcsak hiszem, hanem gyerekkoromban láttam is. Rendkívüli emberekkel találkoztam, akik képesek voltak életutakat és sorsokat szeretettel megváltoztatni, új irányba indítani. Később vállalkozói rétegben is láttam, hogy akik szolgálatnak és szeretetnek fogják fel a munkájukat, azok nemcsak pénzért dolgoznak, hanem a világot akarják élhetőbbé tenni. 
 

4. Rianna nincs könnyű helyzetben, férfiruhában kell boldogulnia férfiharcosok között. Te mit tennél, hogyan viselkednék, reagálnál, éreznél, ha hasonló helyzetbe kerülnél?

Nem szoktam ezen gondolkozni. Engem az összes világomban egy perc alatt megölnének. Nem véletlen, hogy írónak mentem, és nem dzsungelharcosnak. :)
 

5. Rianna és Lidérc kapcsolata elég bonyolult. De van még egy férfikarakter, aki vonzódik Riannához, Mort. Te melyik srácról szerettél jobban írni? És Rianna helyében melyiküket választanád?

Mort az adott kor szépfiúja, ideális partner lenne Riannának, a tenyerén hordaná őt. Lidérc a titkaival és érzékenységével szintén jó partner lehetne. Mindkettőről szerettem írni, és még lesz pár csavar a történetben körülöttük. Nekem talán Ras jönne be, kedvelem a nyugodt, bátor embereket.
 

6. A szexualitás és azon belül a homoszexualitás is előkerül a regényben, méghozzá nem kicsit pikáns módon. Bár konkrét szexjelenet nincs a könyvben, mégis volt jó néhány, amibe belepirult az ember, főképp az egyik könyvvégi jelenetbe. Nehéz volt megírni ezeket a részeket úgy, hogy azok pikánsak legyenek, át tudd adni általuk a karakterek érzéseit, gondolatait, de közben az még beleférjen a Vörös pöttyös-kategóriába?

Nem volt nehéz, jókat nevettem írás közben. Szerintem a vágy szép dolog, és teljesen természetesen hozzá tartozik az élethez, főleg fiatalkorban. Persze, figyeltem, hogy semmi konkrétabb jelenet ne legyen a könyvben, hiszen 16 éves kortól ajánlja a kiadó. A melegség kérdése ebben a világban előhozta a humorérzékemet, remélem, nem csapnak majd le érte az olvasók. 
 

7. Hójárók. Kaptunk már néhány apró információt róluk a regény vége felé, de én nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Esetleg el tudsz árulni róluk még valami apróságot, ami érdekes lehet számunkra, de mégsem lő le semmit a harmadik részből?

A hójárók nem véletlenül támadnak ilyen erőteljesen. A következő kötetben kiderül, mi a háború oka, és bizony nem lesz könnyű helyzetben a csapat. 
 

8. És ha már harmadik rész… A második könyv olyan függővéggel ért véget, hogy adja magát a kérdés: mikor olvashatjuk a folytatást?

Már írom a folytatást, jövőre a könyvesboltokba kerül. Akit nagyon izgat a folytatás, vagy a világhoz írt szösszeneteim, az a patreon.com/onsai oldalon bele tud pillantani a könyveim fejlesztésébe és sok más anyagba. Ez egy alkotói támogató oldal. 
 

9. Dolgozol esetleg valami más történeten is a Vágymágusok 3. része mellett?

Most a karácsonyi időszakban pihenek, és szösszeneteket írok. Mellette csak a harmadik kötettel foglalkozom. 
 

10. Sajnos a vírushelyzet miatt idén nem volt lehetőségünk könyves eseményekre járni. Online milyen érdekességekkel készülsz az olvasóidnak?

Tegnap hatkor online könyvbemutatót tartottam (ezt itt tudjátok visszanézni: KATT – a szerk). Illetve karácsonykor lesz pár meglepetésírás azoknak, akik szeretnének kicsit elmélyülni a világaimban. 
 

Köszönöm a kérdéseket. Vidám, fenyőillatú karácsonyt kívánok mindenkinek.

Én pedig köszönöm a válaszokat, és szintén boldog karácsonyt!
 

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
 
Nyereményjáték:

A Vágymágusok titkokkal teli világában minden elejtett szónak jelentősége van. Kémeinknek sikerült elcsípnie néhány fontos(nak vélt) üzenetet, ám akárhogy törjük a fejünket, sajnos képtelenek vagyunk rájönni, kitől is származhatnak. Segítsetek nekünk!

Minden állomáson elrejtettünk egy-egy fecnit a bejegyzésünk valamelyik szava alá (nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek), nektek pedig nincs más dolgotok, mint megkeresni őket, és kitalálni, melyik kitől származhat a rajtuk szereplő mondat. Ha ügyesek vagytok, és a szerencse is nektek kedvez, jutalmul hazavihetitek A két herceg egy példányát.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Állomáslista:
12. 07. Könyvvilág
12. 10. Sorok Között
12. 13. Sorok Között - Karácsonyi interjú
12. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 19. Dreamworld
12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – Interjú
12. 22. Dreamworld – Idézetek
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz