Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. november 29., vasárnap

Sárközi Judit: Postás Palkó – Blogturné

 
 
 
A Kalliopé Kiadónak köszönhetően nemrég megjelent Sárközi Judit Postás Palkó című mesekönyve, amely bepillantást enged a postások munkásságába, életébe, hétköznapjaikba. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Sokan tudják, hogy másfél évig a postán dolgoztam. Éppen ezért pontosan tudom, hogy aki hosszú távon kitart a postai munka mellett, az igazi hős. Nem könnyű munka, hatalmas a felelősség, sok a stressz és mindezt minimálbérért végzi a többség (hacsak azóta nem rendezték a béreket, mióta eljöttem). Ennek ellenére vannak szép emlékeim a postáról, és első igazi állásnak jó volt (főképp a munkatársaimnak köszönhetően), ezért úgy gondoltam, nosztalgikus érzés lesz elolvasni egy ilyen mesekönyvet.
 

Véleményem a könyvről

A könyvben lévő mesék egy Palkó nevű férfiról szólnak, aki gyerekkora óta postás szeretett volna lenni, és felnőttként ez a vágya valóra is vált. Felvették dolgozni a postára. Minden novella az ő életét mutatja be, időként bepillantást engedve a gyerekkorába is.

Bár én ablakos kisasszonyként dolgoztam a postán, sok ismerős dolog volt számomra is a mesékben (a postavezető a rajzon konkrétan hasonlított az első kisfőnökömre), de akadtak olyasmik is, amiknél fellélegeztem, hogy de jó, hogy sem magánemberként, sem postásként nem esett meg ilyen velem. Például nem volt balesetem, nem találtam rá postásként ájult idős nénire, tűzoltókkal sem volt dolgom (vagyis ez így nem igaz, kisbabakoromban volt egy tűz a házunkban, ami elől anyuval és a dédimmel az erkélyre kellett menekülnünk, de mivel kicsi voltam, semmire nem emlékszem belőle).
 
A történetek elég sokszínűek. Egyfelől persze megismerhetjük belőlük Palkó postai életét. Ezen belül is a megszokott hétköznapokat (pl.: levél- és csomagkihordás) és az egyedi eseményeket is (pl.: óvodai bemutató, postagalambverseny, rajzverseny, Nemzeti Vágta). Másfelől beleláthatunk Palkó magánéletébe. A gyerekkorába és a jelenlegibe is. Vannak családi történetei a kötetben és még szerelmi szál is az új postáskisasszonnyal. Szóval tényleg az élete minden szegmensébe beleshetünk egy kicsikét.

Kicsit azért túl voltak idealizálva a mesék, jókat mosolyogtam egy-egy részen, és elképzeltem, hogy a valóságban hogyan is mennek a dolgok. De mivel ez egy mesekönyv, megbocsátható neki a szépítés. Csak hogy példákat is mondjak, állítólag a postások munkaruhája kényelmes, és védi őket a hidegtől, sérülésektől. Nos, khm... Mondjuk úgy, hogy ezen az állításon hangosan felnevettem. Vagy amikor Palkó használt autót akar venni... Rögtön az a kép ugrott be, hogy a fizetéséből nincs rá úgysem elég pénze, ezért amikor mesél az egészről a postavezetőnek, az azonnal megpróbálja majd rábeszélni egy postai hitelre. A postai szilveszterről viszont jó emlékeim ugrottak be, mert bár mi inkább karácsonyoztunk közösen, nem szilvesztereztünk, mégis volt közös kis ünnepség sütivel, kisebb ajándékokkal és jókedvvel.

Ami tetszett, hogy a mesék amellett, hogy szórakoztatnak, indirekt módon tudást is csepegtetnek a gyerkőcök fejébe. A híres pesti helyekkel, a postagalambokkal kapcsolatban, vagy éppen arról, hogy vezetés közben veszélyes a telefonnal foglalatoskodni, és hogy a strandon ne hagyjuk őrizetlenül az értékeinket.
 

Hogy tetszett a könyv?

Aranyos kis mesék voltak, részben hiteles, részben kicsit szépített apróságokkal a postai munkáról. Tetszett, hogy indirekt módon sok tudást is átadnak a történetek a gyerekeknek.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki érdeklődik az iránt, mit is csinálnak a postások munkaidőben és azon kívül is. Azoknak a gyerekeknek pedig főleg, akik kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy felnőve majd a postán akarnak dolgozni.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
KATT  
 
 
Nyereményjáték:

Mivel a mesekönyv a postáséletről szól, ezért ezúttal olyan fogalmakat kell kitalálnotok, amelyek a postához kapcsolódnak. A turné minden állomásán találhattok egy rövid leírást, ki kell találnotok, hogy milyen fogalomhoz kapcsolódik, és ezt beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Leírás a játékhoz:

A biztonságos levélfeladás hagyományos, jól bevált formája: ha fontos, hogy igazolni tudjuk a küldemény feladásának tényét.


Állomáslista:
11. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 01. Könyv és más
12. 03. Veronika’s Reader Feeder
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. november 28., szombat

Anna Woltz: Alaska – Nem vagy egyedül

 
 
 
Miért választottam ezt a könyvet?

Amióta kutyáim vannak, időnként szeretek olyan regényeket olvasni, amelyek részben vagy egészben kutyákról szólnak. Ennek is megláttam a borítóján Alaskát, ami rávett arra, hogy elolvassam a fülszöveget is. Ez utóbbi alapján pedig igazán érdekesnek tűnt a történet.
 

Véleményem a könyvről

A történet Svenről és Parkerről szól, akik most kezdték új iskolában a hetedik osztályt. Sven epilepsziás, attól fél, hogy rohama lesz az osztálytársai előtt, és azok kigúnyolják majd emiatt. Parker szemtanúja volt annak, ahogyan kirabolják a szüleit és lelövik az édesapját, ezért fél az egész világtól. A kutyájáról és legjobb barátjáról, Alaskáról is le kellett mondania, mert az egyik öccse allergiás rá. Nem mellesleg Sven, hogy ne ő legyen a diákok célpontja, az első iskolanapon kigúnyolja őt mások előtt, ezzel pedig maga helyett löki Parkert a célkeresztbe.

Mivel ez egy tinédzsereknek (12+) szóló könyv, az elején picit féltem, vajon képes lesz-e engem is megszólítani és lekötni. Nem igazán vagyok oda azokért a tiniregényekért, amelyeknek ponyva a stílusa, túlnyomják a diákszlenget, és túl sok a felesleges hiszti bennük. Szerencsére ez a könyv nagyon távol áll ettől a számomra taszító stílustól. Az író igazán érdekes alaptörténetet választott, a szerethető karaktereknek valós problémákat talált ki, amelyeket meg tudtam érteni és át tudtam érezni. És mindezt olyan stílusban adta át az oldalakon, hogy az hol meghatott, hol jó kedvre derített. Mostanában lassabban ment az olvasás, de ezt a könyvet néhány óra alatt elolvastam, annyira beszippantott.

Parker karaktere kicsit hasonlít rám. Azok után, amit átélt a szülei kirablása során, nem érti, hogyan lehet egy ilyen veszélyes világban élni. Állandóan fel van rá készülve, hogy valami rossz történik majd. Megfigyeli az embereket, hogy ha szükséges, személyleírást tudjon adni róluk. Szóval Parker bizalmatlan a világgal szemben, és ezt tökéletesen meg tudom érteni, mert én is az vagyok.

A veszteségét is szívből átéreztem. Nem is tudom, mit csinálok majd, ha a kutyáim már nem lehetnek velem... Parkernek persze szerencséje van, mert Alaska nem halt meg, "csak" más gazdához került, és így bár ő maga sem számít rá, ismét összetalálkozhatnak. Ugyanis Alaska lett Sven segítő kutyája, akinek az a feladata, hogy segítséget hívjon, ha a fiú rohamot kap.

Imádtam, hogy bár Parker retteg, mégis bátor (bár ezt ő maga nem látja). Egyfelől megpróbálja beazonosítani a szülei támadóit egy nyom alapján, amit csak ő látott. Ezzel pedig, bár gyerekként nem gondol igazán bele, nem kis veszélyt vállal. Másfelől, amikor úgy véli, Alaska rossz helyen van, bármire képes, hogy ezen változtasson. És végül... mivel a rablás az egész családját megviselte, lényegében ő az, aki megpróbálja a felszínen tartani a három öccsét. A katonás játék (amit a támadás okozta félelem, a szeretteik féltése és az egymás védelme iránti vágy ihlet), egyszerre vicces, aranyos, megható és megrázó. Nagyon szerettem azokat a jeleneteket, amelyekben Parker az öccseivel foglalkozott.
 
– Finn közlegény! – mondtam szigorúan. – Miért vágott fejbe más gyerekeket egy ággal?
– Az nem ág volt, tábornok úr! – Finn feszes vigyázzállásban állt, az állát felszegve. – Az fegyver volt, tábornok úr!
Bólintottam.
– Igaz, igaz. És miért vágott fejbe más gyerekeket egy fegyverrel?
– Mert rablók, tábornok úr! Kés és pisztoly volt náluk, és én miszlikbe aprítottam őket!
Néztem az öcséimet, ahogy ott álltak, szép sorban, és legszívesebben megöleltem volna őket. A magánhadseregem kócos kis katonáit, akiknek úgy néz ki a keze, mintha épp most ástak volna egy alagutat Ausztráliáig.
– Figyeljenek jól! Az iskolában a gyerekek szintén katonák! Ugyanabban a seregben harcolnak. Az iskolában nincsenek rablók, csak bajtársak. Finn közlegény, érti, hogy miért nem szabad más gyerekeket fejbe vágni? Sőt ellenkezőleg: meg kell védeni őket!
– Igenis, tábornok úr! Meg fogom védeni őket! – Finn elfintorította az orrát. – És Dorothé néni?
– Komoly mondja, közlegény? – kérdeztem. – Dorothé nénit is fejbe vágta?
– Jelentem, tábornok úr, őt nem értem fel! Túl magas nekem!

Sven is szerethető karakter annak ellenére, hogy az iskolában nem bánik túl kedvesen Parkerrel. A fejezeteiből megértjük, miért teszi. Nincs benne gonoszság, csak félelem, amivel nem tud mit kezdeni. Ettől persze még nem helyes, amit tesz, viszont érthető. Olvasás közben nagyon vártam, hogy végre rájöjjön, másképp kéne viselkednie. Mert a saját szenvedése nem jogosítja fel arra, hogy másokat bántson.

Tetszettek azok a párbeszédek, amelyek Parker és Sven között folytak le, amikor Sven nem tudta, hogy kivel is beszélget éppen. Erről nem mondanék többet, majd a könyvből kiderül számotokra, hogy miért is nem tudta, hogy Parkerrel beszél éppen. Azokat a jeleneteket is imádtam, amelyekben Parker újra találkozott Alaskával. Átütött a sorokon az a szeretet, amit egymás iránt éreznek.

A regény végére jutott egy kis izgalom is. Mondanám, hogy a rendőrség reakciója meglepett, de sajnos simán elhiszem, hogy a valóságban is pont úgy történne minden, ahogy a regény lapjain.
 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon pozitív meglepetés volt számomra. Érdekes alapsztori, olyan karakterekkel, akiket nemcsak megkedveltem, de tökéletesen át tudtam érezni a problémáikat is annak ellenére, hogy nagyon nem vagyunk egy korcsoport. Voltak megható jelenetek, szomorkásan mosolygós jelenetek, kuncogós jelenetek és még néhány izgalmas és kalandos is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Bár alapjában véve egy ifjúsági regényről van szó, szerintem nyugodtan olvashatják fiatalok és felnőttek is. Kutyaimádóknak mindenképpen élmény lesz, mert Alaska édes és okos kutya.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2020. november 27., péntek

Jennifer Chambliss Bertman: A feltörhetetlen kód (Könyvvadászok 2.) – Blogturné

 


Jennifer Chambliss Bertman szövevényes és titkokkal teli regényében igazán izgalmas játékot talált ki, a Könyvvadászatot. A kiválóan megírt és feszült történet folytatásában ismét San Francisco utcáin barangolhatunk és kódokat törhetünk fel. Ha a bloggerekkel tartasz az izgalmas úton, megnyerheted te is a Pagony Kiadó által megjelentetett kötet egy példányát. Könyvvadászatra fel!



Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam a Könyvvadászok-sorozat első könyvét is, ami számomra megmutatta, milyen egy tökéletes, izgalmas, kalandos ifjúsági regény. Azt is nagyon élveztem, ezért biztos voltam benne, hogy a második részt is imádni fogom.



Véleményem a könyvről

Emily és a többiek épphogy túl vannak az első kalandjukon, máris utoléri őket a következő. Tanáruk, Mr. Quisling titokzatosan viselkedik. Emilyék rájönnek, hogy a híres feltörhetetlen kód megfejtése után nyomoz, amely egy kincshez vezeti el az embert. A lánynak szüksége is lenne erre a kincsre, ugyanis a szülei kezdenek kifogyni a pénzből, és talán ismét tovább akarnak költözni. Emily viszont nem akar menni, ezért beleveti magát a nyomozásba. Közben gyújtogatássorozat rémíti meg a város lakóit, valaki Mr. Quislinget az orránál fogva vezeti, és nem fél attól sem, hogy másoknak ártson a céljai elérése érdekében.

Nagyon kedvelem ezt a könyvsorozatot több okból is. Egyfelől a történetben szereplő könyvvadászos játék igazán klassz. Valahányszor belevetettem magam a történetbe, magamban mindig azt kívántam, bárcsak valaki megvalósítaná ezt Magyarországon is, tutira részt vennék benne. Imádom azt is, hogy Emily igazi könyvmoly. Olyan fanatizmussal megy a könyvek után, ahogyan én tenném.

Ami viszont igazán kiemelkedő ebben a történetben, az a nyomozós krimiszál. Bár fiatalok a főszereplők és egy ifjúsági regényről van szó, vagyis nem lehet a sztoriban túl véres, túl ijesztő, sokkoló esemény, az ember mégis végigizgulja a könyvet az első oldaltól az utolsóig. Az író pont eltalálta az egyensúlyt, ami által a regény még besorolható az ifjúsági kategóriába, de elég izgalom van benne, hogy egy felnőtt olvasó is igazán élvezze. A rejtvények, rejtélyek nemcsak Emilyék, hanem az olvasó agyát is megmozgatják. Amikor titkosírással írt szöveghez értem, nem olvastam el a megfejtést, hanem először megpróbáltam magam megfejteni. Igazán szórakoztató volt.
 

A kincs megtalálására, úgy éreztem, nem sok esélyem van, úgyhogy elsősorban azt próbáltam megtippelni, hogy ki lehet a titokzatos gyújtogató. Két tippem is volt, de végül nem az erősebbik jött be. Viszont logikus volt ez a szál, és tetszett, hogy reálisan cselekedtek a fiatalok is a történetben. Mármint... vannak regények, ahol a gyerekek, fiatalok olyan dolgokat képesek megoldani teljesen egyszerűen, amit még egy felnőtt sem bírna. Például az éjszaka közepén csak úgy fogják magukat, és simán betörnek egy szigorúan védett helyre úgy, hogy azt a profi betörők is megirigyelhetnék. Az ilyen irreális jeleneteken én mindig kiakadok.

Ebben a könyvben azonban a főszereplő fiatalok a saját, reális kereteik között mozognak. Nem csinálnak hihetetlen dolgokat, csak olyasmit, amire az ilyen korú gyerekek tényleg képesek lehetnek. Pl. nagyon tetszett, hogy mikor át kellett menniük egy szigetre egy nyom miatt, akkor nemcsak úgy nekivágtak egyedül, hanem meg kellett kérniük a szüleiket, hogy ugyan menjenek már el oda túrázni családilag.

Emily és James igazán szerethető főszereplő, Emily testvére, Matthew pedig szimpatikus főbb mellékszereplő. Igazán megkedveltem őket, és miközben olvastam, szinte olyan volt, mintha velük együtt nyomozhattam volna.

Remélem, hogy lesz harmadik része is a könyvnek, és mihamarabb olvashatom majd. Biztos vagyok benne, hogy jó néhány izgalmas rejtély és nyomozás van még az író tarsolyában, amit regénybe lehetne foglalni.



Hogy tetszett a könyv?

Szerintem ilyen egy kiemelkedően minőségi ifjúsági regény. Imádtam, hogy a karakterekkel együtt nyomozhatok a feltörhetetlen kód által rejtett kincs és a gyújtogató után.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.



Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak és felnőttnek, aki rövid időre nyomozóvá akar válni, és szeretne egy jót szórakozni az agya megtornáztatásával.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Nyereményjáték:

Hőseinkkel együtt veletek is San Francisco utcáin fogunk barangolni. A bloggerek bejegyzéseikben San Franciscoban játszódó filmekből találtok jeleneteket. A filmek címét kell l beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.



Kép a játékhoz: 

Állomáslista:


11. 20. Könyvvilág
11. 22. Olvasónapló
11. 24. Hagyjatok! Olvasok!
11. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. november 25., szerda

Meseország mindenkié – Blogturné

 

 
Nemrég jelent meg a Meseország mindenkié című antológia, amiről már biztosan sokat hallottatok. De miről szól ez a különleges mesekönyv? Milyen történeteket találsz benne? Erről mesélnek a Blogturné Klub bloggerei, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, azon kevesek közé tartozom, akik már a mindenki által ismert botrány előtt találkoztak ezzel a mesekönyvvel a Blogturné Klub-tagságnak köszönhetően, és már akkor tudtam, hogy el szeretném olvasni. Mert minden könyv érdekel, ami a nyitottsággal, elfogadással és közvetve az alapvető emberi jogokkal foglalkozik. Az adott botrányról csak röviden mondanám el a véleményemet. A szeretet, szerelem, elfogadás, nyitottság, olvasás JÓ. A gyűlölet, könyvdarálás, agresszió, kirekesztés ROSSZ. Kétségem sincs, hogy egy jó és igazságos isten melyik oldal mellé állna.

A könyv egyébként elég kalandos módon jutott el hozzám. A kiadó kiküldte nekem, de én nem tudtam erről, azt hittem, az újranyomás miatt még időbe telik, mire megkapom (ahogyan a bloggertársaimnál is történt). Amikor egy hónappal később kiderült, hogy a kiadó már rég feladta nekem a könyvet és megadták a ragszámát, megnéztem az online rendszerben, hol is járhat a küldeményem. A rendszer azt mutatta, hogy a postás kihozta, de nem voltunk itthon (Ez NEM igaz! Mindig van itthon valaki.), és hagyott értesítőt erről (Ez SEM igaz! Nem kaptam értesítőt!). Mire ez kiderült, a csomagot visszaküldték a feladónak. Szerencsére a könyv kiadója volt annyira rendes, hogy ismét feladta nekem a könyvet (és azonnal megírták nekem a ragszámot).

Ezúttal kaptam sms-t arról, hogy adott napon érkezik a könyv, vártam, vártam, semmi. Felmentem az online ragszámlekérdezőbe, ott azt írták, hogy a csomagot kézbesítették. Rögtön kitört rajtam a frász, hogy ki az istennek kézbesítették, ha mi nem vettük át? Lerohantam a postaládához, és szerencsére megtaláltam belegyömöszölve. A könyv sarkán látszik egy kis gyűrődés, de más baja nem lett. Hozzáteszem, ismét ajánlott levélként lett feladva, és én úgy tudom, hogy azt kötelesek felhozni ajtóig, nem dobhatják csak úgy be a postaládába.

Én csak remélni tudom, hogy a postás vagy postások, akik kétszer is ilyen módon "kézbesítették" a könyvet, egyszerűen csak hanyagok, és nem más okuk volt arra, hogy ilyen link módon végezzék a munkájukat. Mert az a hanyagságnál is szomorúbb lenne számomra. Egyébként lehet, hogy csak hanyagok voltak, mert a régi postásunk a vírus miatt már nem jár hozzánk, és most idegenek váltják egymást, akik nem ismerik a házban lakókat... Csak hát furcsa, hogy pont ennél a könyvnél történt ez, miközben a többit eddig rendben megkaptam. De a lényeg, hogy a kezembe került a viszontagságok után a kötet és elolvashattam.
 

Véleményem a könyvről

Összességében ez egy teljesen átlagos mesekönyv. Nincs benne semmi botrányos, káros, különleges, sőt, őszintén szólva még egyedi sem. A gyerekeknek is olvasott népmesékben, mondákban, Andersen- és Grimm-mesékben, sőt, a Bibliában is találhatunk hasonló témákról szóló történeteket. Ha nincs a darálás, valószínűleg csak néhány otthonba jutott volna el ez a mesekönyv. Így viszont szép reklámot kapott, és több ezer otthonban megtalálható.

Vannak a kötetben kevésbé jó mesék, teljesen átlagosak, de olyanokat is találtam, amelyek vigyort csaltak az arcomra, vagy éppen könnycseppet a szemembe. És ez utóbbi, hatást kiváltó mesék miatt örülök, hogy ennyi emberhez eljutott ez a mesekönyv.

A mesék nagy része nyugodt szívvel olvasható kisebb gyerekeknek is, úgy gondolom. Nekik fel sem tűnik majd, mire utal az adott történet, csak mi, felnőttek (és esetleg a máshol már rég felvilágosított nagyobb gyerekek) értjük majd, hogy a melegekre, transzneműekre stb. utaltak a szerzők. Ez olyan, mint a pikáns tartalmú mondókáink, amelyek szinte kivétel nélkül a szexről szólnak, de a kisgyerekek ezt nem tudják, miközben "Bújj, bújj, zöldág"-aznak. A különbség annyi, hogy ezekben a mesékben nincsen semmi pikáns. Egyetlen szóval sem utalnak egyik mesében sem a szexre, erotikára!

Akad néhány mese viszont, amit én csak akkor olvasnék fel kisebb gyerekeknek, ha utána van idő és lehetőség átbeszélni velük. Azokra gondolok, amik szomorúak, és megviselhetik a kis lelküket, ha a mesélést nem követi érdemi kommunikáció. Ilyen mese például A boszorkány meséje, ami az olyan anyák fájdalmáról szól, akik elveszítették a gyermeküket, vagy a Róza a bálban, amely egy félárva, érzelmileg elhanyagolt lány magányát festi le. Ez a két mese a kedvenceim között van, de még az én lelkemet is megviselte az olvasásuk, idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam őket.

A történetek közül egyébként csak néhány szól a melegekről, transzneműekről, a többi az örökbefogadásról, családi erőszakról, érzelmi elhanyagolásról, a testi másságunk, betegségeink elfogadásáról, vagyis önmagunk elfogadásáról szól.

De nézzük szép sorban a meséket...


Rubinpiros madár

A történet egy lányról szól, akinek elege van abból, hogy mivel nőnek született, ki van szolgáltatva a férfivilág erejének. Ezért, amint lehetősége nyílik rá, úgy dönt, átváltozik férfivá. Hősies, bátor harcos lesz belőle, ám a többi férfi így sem tudja elfogadni őt.

A nemváltás nehéz téma, aki női testbe születve nőnek és férfi testbe születve férfinak érzi önmagát, még ha együttérző és elfogadó is, akkor sem biztos, hogy pontosan érti, min megy át egy olyan ember, aki úgy érzi, rossz testbe született. Nemcsak a téves testbe születés okoz ilyenkor szenvedést, hanem a többi ember hozzáállása is. Úgy teszünk, mintha személyesen mi sérülnénk attól, hogy valaki nemet vált. Pedig miért lennénk mi kevésbé nők vagy férfiak attól, ha más férfiból nő vagy nőből férfi lesz? Ha átírathatja a személyi igazolványában a nemét? Miért árt ez nekünk? Miért zavar minket? Attól még, hogy valaki úgy érzi, rossz testbe született, és ezen változtatni akar, mi magunk nem változunk. Nem leszünk kevésbé nők vagy férfiak. Csak ő lesz boldogabb, ha úgy élhet, ahogyan akar, és mi elfogadjuk őt annak, aki ő maga valójában. Hiszen a döntése senkinek nem árt, neki kell meghoznia, aztán együtt élnie vele. És amíg ez így van, mi jogon szólnánk bele ebbe? Még akkor is, ha esetleg nem értjük ezt az egészet... Semmi közünk hozzá, mások hogyan élnek, amíg azzal nem ártanak senkinek.

A mesére visszatérve, egy mitológiai történet átirata, minőségre teljesen átlagos. Őszintén megvallom, mitológiai történeteket összegyűjtő könyvekben és népmesegyűjteményekben is olvastam már hasonló témákról. Például pár hónapja volt a kezemben egy népmesegyűjtemény, amelyben volt egy sztori, ahol a főszereplőlány férfivé változott, hogy feleségül vehesse Tündér Ilonát. Szóval az emberek évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is írtak és meséltek a gyerekeiknek ilyen történeteket, ez nem újdonság.
 

Avarbarna

Lényegében ugyanaz a sztori, mint a Hófehérkéé, csak annyi a különbség, hogy itt a főszereplő bőrszíne barna, valamint nem a gonosz királyné akarja megölni őt, hanem a saját apja. A történet nem botrányos, de nem is különleges. Az ötlet jó, viszont én több egyediséget csempésztem volna a mesébe, mert így lényegében ugyanaz, mint az eredeti. Nem ad sem többet, sem kevesebbet.
 

A boszorkány meséje

A mese egy Jancsi és Juliska-átirat, csak a "boszorkány" szemszögéből. Egy nőről szól, akinek a patkányok felfalták a kisbabáját, így mikor Jancsi és Juliska hozzákerül, nem megenni, hanem megtartani akarja őket, mivel visszaadják számára az élet értelmét, amit a fia halálával egy időre elveszített.

Szerintem nincs borzalmasabb, mint mikor egy nő elveszíti a gyermekét. Ha ő túl is éli, a lelke biztosan belehal. Nagyon depressziós ez a mese, kisebb gyerekek esetében nagyon megfontolnám, hogy elmondjam-e nekik (és milyen körülmények között), én magam mégis nagyon örülök, hogy olvashattam. Mert rengeteg érzést és gondolatot váltott ki belőlem. Szóval klassz mese, csak inkább nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek szól.
 

A jégkirály

A hókirálynő című mese átirata, melynek a története átlagos, de a hangulata nagyon érdekes. A történet egy lakótelepen játszódik. Itt él Mamut és Bögre, a két főszereplő. Mindketten lányok, és bár nem mondják ki, valószínűleg egy párt alkotnak, mert szeretik egymás testi és lelki közelségét. De ezt annyira finoman érzékelteti a mese, hogy szerintem egy gyereknek sem fog feltűnni. Azt gondolják majd, hogy Mamut és Bögre a legjobb barátok, és kész. Szóval ez sem egy propagandista mese, amely le akarná nyomni mások torkán a leszbikusságot, ahogyan egyes helyeken olvastam.

A mesében nem a Hókirálynő, hanem a Jégkirály rabolja el Bögrét, de Mamut elindul megmenteni őt. Maga a cselekmény egyszerű, viszont az, ahogyan a lakótelepi hangulat átlengi az egész mese stílusát, valahogy elvarázsolja az olvasót.
 

Vaslaci

Egy gyermektelen idős házaspár véletlenül rábukkan egy eldobott gyermekre, aki hatalmas erejével és szívével jobbá teszi a szülei életét. Amikor végül kiderül, kik a fiú valódi szülei, felmerül a kérdés, mi számít jobban: a vérségi kapcsolat vagy a szeretet. Természetesen Vaslaci azt választja, ami tényleg fontosabb, az idős párt, aki igazi apaként és anyaként viselkedett vele.

Én mindig is azt gondoltam, a vér semmit nem számít, ha nincs szeretet, törődés. Viszont a szeretet, törődés nagyon is sokat ér, akkor is, ha nem közös a vér. Emlékszem, kisgyerekként néztem egy sorozatot, amiben a főszereplőt a szülei nagy szeretetben nevelték. A lány véletlenül rájött, hogy örökbe fogadták, és ettől teljesen kiborult. Én meg kérdezgettem anyát, hogy mi a baja a lánynak? Hát, vannak szülei, akik szeretik őt. Mit számít, hogy nem az anyja szülte, és nem az apja vére folyik az ereiben? Én már akkor is úgy gondoltam, ha kiderülne, hogy anya csak örökbefogadott, egyáltalán nem érdekelne. Akkor is ő az anyám, és kész.

Szóval igen, milliószor inkább egy szerető, gondoskodó nevelőszülő, mint egy lélekromboló vér szerinti. Ez a mese sokat segíthet abban, hogy az örökbefogadott gyerekek ezt igazán megértsék. Valamint abban is, hogy a nem örökbefogadott gyerekek megértsék, milyen lehet egy örökbefogadott társuknak, és ne gúnyolják mondjuk azért, mert az anyukája nem az "igazi" anyukája.
 

Óriásölő Margaret

Vicces, de néhány hónapja olvastam azt a népmesét, amely alapjául szolgált ennek a mesének, és azt kell mondanom, ebben az esetben az átirat sokkal klasszabb lett, mint az eredeti. Margaretnek elege lesz abból, hogy nőként folyton leszólják és csak cselédnek tekintik, ezért felkéredzkedik Simon, a mesemondó hajójára, hogy hős lehessen belőle.
 
Simon sem érzi jól magát a társadalmunkban megszokott férfiszerepben, és Margaret sem a rákényszerített lányszerepben. Simon inkább meséket mond, semmint sárkányokat ölne, Margaret viszont inkább kardot fog a kezében, semmint fakanalat és seprűt. És mégis, Simon férfi, Margaret nő marad. Attól, mert nem felelsz meg a hülye társadalom hülye elvárásainak, még nem jelenti azt, hogy nem vagy ízig-vérig nő vagy férfi.

Kalandos, izgalmas kis mese, amelyben Margaret végül hőssé válik, miközben megtalálja a szerelmet, Simon pedig magabiztos férfivá válik úgy, hogy közben önmaga marad. Imádtam! 
 
Az óriás már lendítette az öklét, de ettől úgy meghökkent, hogy a hatalmas kéz megállt a levegőben. Simon pedig mesélni kezdett.
– Volt egyszer egy fiú, aki nem született hősnek. Vézna volt, álmodozó, el sem bírta a kardot, és elájult, ha vért látott. Mondjuk ki, nem volt bátor, sőt. Gyáva volt. Úgy rettegett attól, hogy a hősök útját járja, hogy inkább mások meséit mesélte egész életében.
– Gyáva vagy, gyáva – visszhangozta az óriás, de Simont nem lehetett kizökkenteni.
– Ezt mondom én is. De tovább is van. Ez a fiú annyira gyáva volt, hogy amikor megszeretett egy lányt, nem merte neki megmondani. Annyira gyáva volt, hogy inkább elindult az óriás ellen, hogy roppantsa ketté, zúzza porrá, falja fel...
– Felfallak! – hörögte az óriás. Simon ki híján hanyatt esett a leheletétől.
– És tudod, hogy hívják azt a lányt, akit a gyáva fiú megszeretett? Úgy hívják, hogy Óriásölő Margaret.
Margaret kardja ebben a pillanatban sújtott le az óriás nyakára.

Az őzike agancsa

Egy felnőttnek nyilvánvaló, hogy ez a történet a transzneműségről szól, de egy kisgyerek számára ez csak egy mese lesz az őzsutáról, aki agancsokra vágyott. Ennyi. Nem fogja azt meglátni benne, amit mi, felnőttek. Egyébként ez egy nagyon édes mese, amelyben a gyerekek együttérezhetnek egy kis állattal, akinek van egy nagy vágya, és mindent megtesz azért, hogy megvalósítsa. Vagyis a történet nem arra fogja rábeszélni a gyerekeket, hogy váltsanak nemet, hanem arra, hogy küzdjenek meg az álmaikért, ne adják fel, és érjék el azokat.


Az elrabolt királykisasszony

Egy királylányt elrabol a sárkány. Egy herceg pedig elindul, hogy megmentse őt. Átlagos mesének tűnik eddig. Ám a királylány nem akarja, hogy megmentsék. Köszöni szépen, ő jól érzi magát a sárkány barlangjában, ahol végre nem kell kényelmetlen ruhákat viselnie, levághatja a haját, és azzal foglalkozhat, amivel csak akar. És a herceg sem akarja igazából megmenti őt, mert vívás helyett jobban érdekli a varrás. A szüleik nem akarták elfogadni őket olyannak amilyenek, az új kis családjukban viszont, amit a sárkánnyal együtt alkotnak, azok lehetnek, akik valójában. És ezáltal boldogok.

Vagány mese volt, tetszett, hogy a főszereplők mindennek ellenére ki mertek állni önmagukért.


Róza a bálban

Ez megint egy olyan lelket megviselő mese, mint A boszorkány meséje. Róza anyukája meghalt, az apja az alkoholba menekült, így Róza lényegében önmagáról gondoskodik és magányos. Az anyukája régi esküvői ruhájában elmegy az iskolai bálba, ahol legalább egy estére jól érezheti magát. A mese végén megcsillan egy halovány kis reménység, de így is megmaradt bennem a szomorúság a történet olvasása után. Főképp azért, mert belegondoltam, hány és hány gyerek élhet szeretet nélküli családban. Persze, az anya nem tehet arról, hogy meghalt, az apa összeomlása is érthető valahol, ám ez nem mentség arra, hogy Rózát magára hagyja a fájdalmával, félelmeivel, magányával. Egy kisgyereknek szeretet és törődés kell, a saját fájdalmunk sem lehet kifogás.

Én imádom az ilyen lelket gyötrő meséket, mert szeretek érezni, akkor is, ha esetleg az adott érzés fáj, de egy kisgyerekkel biztosan át kell beszélni ezt a történetet, hogy ne viselje meg túlságosan a lelkét.
 

Picur Panna nagy kalandja

Jaj, Panna nagyon édes kis karakter volt, imádtam a megszólalásait, reakcióit, sikerült mosolyra fakasztaniuk. A történet egyébként egy Pöttöm Panna-átírat, mint mindenki sejthette. Panna aprócska lány, akit zavar, hogy sosem lesz nagy-kislány. Az apukája mond neki egy mesét, amelynek hatására kalandba vág, és rájön, hogy a nagyság nem a testmagasságtól függ.

Ez talán a legaranyosabb és legkevésbé szomorú mese a kötetben, amin jókat lehet kuncogni. Főképp azért, mert Panna olyan kis vagány, mégis naiv lelkű, tiszta szívű teremtés. Ez a mese olyan, mint egy nagy, meleg paplan ölelése egy fagyos napon.
 
Másnap Panna nagy bejelentést tett.
– Ma kalandra megyek, anya! – büszkélkedett leugorva a székről.
Nos, igen... Panna nem igazán tudott titkot tartani. A titok, gondolta, attól jó, ha mások is tudják, és mindenki együtt örül neki.
– Nagy kalandra? – csodálkozott az anyja. – Miféle nagy kalandra?
– Táncolós kalandra, kalandos kalandra és cicalábon forgó kalandra! – sorolta Panna lelkesen.

Kincső és Karola

Ezt a Koldus és királyfi-feldolgozást nagyon jól sikerült szerintem modernizálni. Kincső a polgármester lánya. Jó lelkű gyerek, ezért bántja, hogy a városka lakói szegények és nyomorognak, de az apja vak a szenvedéseikre. Amikor megszökik otthonról, véletlenül találkozik Karolával, a nyomorgó lakók egyikével. A két kislány olyan, mint két tojás, ezért helyet cserélnek egy időre. Kincső így még inkább át tudja érezni a szegények sorsát, és úgy dönt, ő nem lesz olyan tétlen, mint az apja.

A két kislány nagyon aranyos volt, főképp Kincsőt zártam a szívembe. Mert megtehette volna, hogy behunyja a szemét, és boldogan élvezi a saját gazdagságát, mégsem így döntött. Emberségesen viselkedett, gondolkodott az apja mutatta példa ellenére.

Sajnos a valóságban a mese valószínűleg nem úgy zárulna, ahogyan a könyv lapjain, de legalább a mesékben legyen néha happy end, ha már a valóság a legtöbbször szomorú és igazságtalan.
 

Trivadar, a háromfülű nyúl

Nyuszimamának háromfülű kisnyuszija születik, és ezt az erdő lakói nem nézik túl jó szemmel. Egészen addig, míg Trivadar a három fülének köszönhetően a hasznukra nem válik.

Van a mesében egy gyűlés, amelyen rögtön a szülés után az állatok arról beszélgetnek, mit kéne tenni Trivadarral. Szóba kerül a megölése is. Borzalmas, hogy egyesek úgy érzik, jogukban áll dönteni mások élete felett. Semmi közük nyuszimamához és Trivadarhoz, mégis bele akarnak szólni az életükbe nagyon súlyos módon. A legrosszabb egyébként az volt, hogy simán el tudtam képzelni a jelenetet úgy, hogy emberek a karakterek. Körülbelül hasonló reakciókra számítanék. Persze lenne néhány emberséges, nyitott, értelmes lakó, aki védeni próbálja Trivadart, de a többieknek elég egy gyűlölködő vezető és mennének utána habzó szájjal. Sajnos láthattunk már hasonló történéseket. Ha jobban belegondolok, akár ezen mesekönyv kapcsán is. Úgyhogy a mese írója, mintha érezte volna, mi történik majd a könyv körül később, és előre megírta volna az emberi reakciókat.

Azt egyébként sajnálom, hogy az állatok csak azután fogadják el Trivadart, hogy a hasznukra volt. Mert feltétel nélkül megérdemelné az elfogadást. Akkor is, ha semmi hasznot nem hajt a többi állat számára. Alanyi jogon kijárna neki az elfogadás, és kész.
 

A kacskaringós szívószál

Ez is egy Jancsi és Juliska-alapból vett mese, de a medvemotívum miatt úgy hiszem, még egy mese van a háttérben, amit nem ismerek vagy nem jut eszembe. Janó és Magda hazaérkezik egy osztálykirándulásról, de az anyukájuk nem megy ki eléjük valamiért. Kétségbeesnek, ám egy idős néni arra sétál, és hazaviszi őket magához, miután üzenetet hagyott a szülőknek. Végig érezni, hogy valami nagyon nem stimmel a gyerekek családjában, ám csak akkor jövünk rá, hogy mi, amikor megjelenik a néninél a medve. Klassz ötlet volt a családon belüli bántalmazás szimbólumaként használni a medvét.

A családon belüli bántalmazás elég gyakori probléma nálunk, úgyhogy a mese témája igazán aktuális. Kár, hogy a valóságban nem lehet olyan könnyen megszabadulni a medvéktől, mint a mesében. 
 

A nagy Alfredo

Dani szürke kisfiú, aki beleolvad a környezetébe, az emberek, más gyerekek nem nagyon foglalkoznak vele. Egy nap Dani a padláson talál egy ládát, amely a teljesen magába fordult nagyapja titkait rejti.

Ez a mese két fontos tanulsággal is szolgál. Az egyik, hogy találjunk rá önmagunkra, legyünk magabiztosak, és akkor mások is észrevesznek majd minket. A másik, hogy az öregek is voltak egyszer fiatalok, és nehéz lehet nekik az, hogy múltbeli önmagukat és régi erejüket ismerve, testileg, szellemileg szép lassan leépülnek, nincs mit tenni ellene. Viszont az segíthet nekik, ha emlékezhetnek és mesélhetnek nekünk, fiataloknak a régi szép időkről.
 

Légy szerencsés, Batbaján!

Ez egy Hamupipőke-történet, csak fiú főszereplővel. Batbaján szülei meghalnak, a mostohája és a mostohatestvérei pedig rosszul bánnak vele. Egy gazdag srác bált rendez, amire végül Batbajánnak is sikerül eljutnia. A mese pedig ugyanúgy folytatódik és végződik, mint az eredeti, csak ezúttal nem egy lány és egy fiú talál egymásra, hanem két fiú.

Őszintén szólva a történet maga teljesen átlagos. Nincsenek benne nagy csavarok és változtatások. Azon kívül, hogy Hamupipőke helyett Batbaján van, aki roma családból származik, a mese lényege ugyanaz maradt. Annyi a különbség, hogy a meleg "herceg" nem olyan vaksi, mint az eredeti mesében élő, és a végén magától megtalálja Batbajánt, nem egy hülye cipőt próbálgat mindenkire, mert elfelejtette, hogy néz ki az állítólagos élete szerelme. Szóval az itteni herceg sokkal szimpatikusabb.


Panna élni megy

Ez a mese azért érdekes, mert bár a Pöttöm Panna mesén alapul, nem feldolgozza, hanem folytatja azt. Panna hozzáment a tündérkirályfihoz, aki eleinte csak nem foglalkozik vele, később viszont megalázza, lelkileg gyötri, leépíti az önbizalmát, megfosztja a boldogságától. Vagyis Panna bántalmazó kapcsolatban él. A mese pontosan bemutatja, milyen egy nárcisztikus párral élni, ahogyan azt is, hogyan jön rá szépen lassan az áldozat arra, mibe is keveredett. Bár minden "Pannának" lenne egy fecskéje...
 

Házasodik a királyfi

Ez az egyetlen verses mese a könyvben. Klassz rímek, jó ritmus, amit az ismétlődő refrén is alátámaszt. Még én is a fejemben ritmusra olvastam, a gyerekek nagyon jól fognak szórakozni a kántálása közben. A történet amúgy egyszerű, a királyfit ki akarja házasítani az anyja, ám neki egyetlen leány sem kell, hidegen hagyják. Végül az egyik lehetséges arát elkíséri a bátyja is, a herceg pedig azonnal szerelembe esik. Csakhogy nem a leányba, hanem a bátyjába. Semmi gusztustalan nincs a versikében, aranyos kis történet az első látásra szerelemről.
 

Hogy tetszett a könyv?

Ez a mesekönyv is ugyanolyan, mint a többi. Sem nem rosszabb, sem nem jobb. Károsnak biztosan nem káros. Voltak benne átlagos mesék és volt néhány nagy kedvenc is, ami vagy mosolyra bírt, vagy megfájdította a szívemet. Sok olyan történet van benne, ami elfogadásra, nyitottságra taníthatja a gyerekeket. Az örökbefogadott, árva, önbizalomhiányos, roma, testileg sérülten született, transznemű vagy meleg gyerkőcök pedig tökéletes példaképekre lelhetnek a mesékben, erőt és önbecsülést nyerhetnek a történetek által. És érezhetik végre a meséknek köszönhetően azt is, hogy bár valamiben mások, mint a többség, ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagy értéktelenebbek. Nem. Ahogy ez a mesekönyv is kicsit más, mégis ugyanolyan, mint a többi mesekönyv, úgy ők is, bár valamiben kicsit mások, mégis ugyanolyan értékes emberek, mint mindenki.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám erre, hogy: Meseország mindenkié. Bővebben kifejtve, kicsi gyerkőcöknek néhány lelket megterhelő mese miatt csak akkor, ha a szülő át tudja velük mesélés után azonnal beszélni a történeteket, meg tudja adni a közös feldolgozás és megértés lelki megkönnyebbülését. Nagyobb gyerkőcök szerintem nyugodtan olvashatják, és úgy vélem, a tinédzserek, felnőttek is találnak a kötetben olyan meséket, amik miatt megéri végigolvasni a könyvet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

A mesekönyvben több Grimm mese feldolgozást is találtok, amik nagyon jól sikerültek. A nyereményjáték során a feladatod egyszerű! Az ismert Grimm mese adaptációkból találsz egy képet, neked pedig be kell írnod az adott mese címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz: 
 

 
Állomáslista:

11. 17. Sorok Között
11. 18. Nem félünk a könyvektől
11. 19. Readinspo
11. 20. Kelly & Lupi olvas
11. 21. Könyv és más
11. 22. Hagyjatok! Olvasok!
11. 23. A Szofisztikált Macska
11. 24. Utószó
11. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. november 22., vasárnap

Nógrádi Gábor: A csere – Adam és David – Blogturné

 

 

 

Nógrádi Gábor legújabb ifjúsági regényében egy modern köntösbe bújtatott Koldus és királyfi-történetet olvashatunk, mely amellett, hogy szórakoztató, nagyon fontos és aktuális témákkal foglalkozik. Tartsatok három bloggerünkkel a kötet blogturnéján, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó által felajánlott példányt!

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Anyu egyik kedvenc története volt anno a Koldus és királyfi, ezért kíváncsi voltam, hogy vajon azt a régi sztorit hogyan lehet modern köntösbe burkolni. Külön érdekesnek tűnt, hogy ebben az esetben egy menekülttáborban élő fiú és egy diktátor fia cserél helyet, vagyis maga az alaptéma is nagyon aktuális. Tudom, hogy Nógrádi Gábor rengeteg könyvet írt már, de nekem ez az első tőle, úgyhogy érdeklődve, ám előzetes elvárások nélkül kezdtem neki a regénynek.



Véleményem a könyvről

Adam egy menekülttáborban él az édesanyjával és a kishúgával már hosszú évek óta. David az országot vezető diktátor fia, és luxuskörülmények, állandó megfigyelés, valamint hazugságok között tölti az életét. Egy véletlennek köszönhetően találkozik a két srác, és megdöbbenve látják, hogy olyanok, mint két tojás. Mivel David meg akarja ismerni kicsit a való világot testőrök és figyelő tekintetek kereszttüze nélkül, ezért ráveszi Adamet, hogy cseréljenek helyet két órára. A két órából persze napok, hetek lesznek, mert mindkét fiú bajba kerül.

Bár a stílus, a karakterek és a kalandos cselekmény ifjúsági regényre utal, maga a téma nagyon is komoly. Milyen élete és lehetőségei vannak egy háborúból menekült családnak? Hogyan viszonyulnak hozzájuk a kívülállók? Milyen egy menekülttábor? Hogyan működik egy diktatúra? Hogyan lehet meghamisítani a valóságot? És miként lehet szembeszállni egy diktátorral?

A történet egy meg nem nevezett országban játszódik, amelyet egy saját nevet nem kapó, pusztán Elnöknek hívott diktátor vezet, és Adamék szintén egy meg nem nevezett országból és háború elől menekültek. Viszont ezek a meg nem nevezett helyek és a karakterek a mi világunkba vannak elhelyezve. Mivel ifjúsági regényről van szó, úgy gondolom, jó döntés volt, hogy nem egy valós országban játszódik a történet. Egyfelől így kimaradt belőle a konkrét politika, és a diktatúra többféle arcát, részletét is be tudta mutatni az író. Vett egy kicsit az észak-koreaiból, a kelet-európai féldiktatúrákból, a iszlám országok diktatúráiból, ezeket vegyítette, és létrehozott a sok példa alapján egy sajátot.

Adam és David tipikus tinédzsersrácok. Tetszett, hogy az író nem csiszolta őket tökéletesre, hanem időnként vannak olyan pikáns, önző, éretlen gondolataik, amelyektől esendőnek és tökéletlennek tűnnek. Vagyis emberinek.Tetszett, hogy bár Adam anyagilag elkényeztetett életet élt, mégis megtanulta, mi a helyes és mi nem az. Talán a nagynénjének köszönhetően... Azt hittem, ki fog borulni, ha bekerül a menekülttáborba és senki nem hiszi el neki, hogy nem oda való, hiszen elég nagy a változás a luxuskörülmények és a nyomor között. De elég talpraesett srácnak bizonyult. És jó embernek, aki azonnal a védelmébe vette Adam családját. Adam ezzel szemben inkább tűnt elárvultnak. Míg David maga alakította a sorsát, tevékenyen hozzájárult a cselekményhez, addig Adam inkább csak sodródott az árral. Persze, neki nehezebb volt olyan szempontból, hogy ha lebukik, akkor nem ússza meg egy ejnye-bejnyével, az Elnök minimum börtönbe záratja, ha nem rosszabb.

Megható volt az az összetartás, ami Adam családját (ebbe beleértem a Dokit is, aki a család barátja) jellemezte. A bajban is annyira tudták szeretni egymást, összetartottak. Tetszett, hogy az anya igyekszik otthonossá tenni azt a nyomorúságos helyet a táborban, ahol élni kénytelenek. Mesél a korábbi életükről a gyerekeknek, amire már Adam sem emlékszik. Álmodoznak, bíznak a jövőben, még ha az elég kilátástalannak is tűnik.

Ami kicsit zavart, hogy többször túl direktnek éreztem a diktatúrával és egyebekkel kapcsolatban leírt tanulságokat. Az író nem bemutatta őket bizonyos esetekben, hanem kimondta ezeket (állítólag ez a stílusához tartozik, de engem akkor is zavart). Például meg van a narrációban magyarázva, hogy a diktátorok gonoszak, rettegnek a körülöttük lévő emberektől, ezért senki nincs biztonságban mellettük, mert ha úgy érzik, valaki a hatalmukra tör, simán elteszik az útból akkor is, ha a saját emberükről, rokonukról van szó. Szerintem ezt jobb lett volna cselekményes formában bemutatni. Pl. az egyik jelenetben az Elnök elhurcoltatja a katonáival az egyik közeli alkalmazottját, mert rátör a paranoia. Szóval inkább cselekménybe ágyazottan vártam volna ezeket az egyébként fontos tanulságokat, mert úgy könnyebb őszintén átérezni, megérteni, mint ha csak a narrátor egyszerűen kimondja az élet nagy igazságait.

A regénynek viszont nagy erénye, hogy a főbb karakterek valóságosnak tűnnek, emberiek, kedvelhetőek. Nemcsak Adam és David, hanem Adam anyja, húga, a Doki, Jimmy (David kis cselédje), Katerina (David nagynénje), Claudia (David barátnője) is. Egyikük sem tökéletes, megvannak a maguk kis hibái, mégis olyan indokok vannak ezen hibák mögött, amiket meg lehet érteni, el lehet fogadni, és amiknek köszönhetően kedvelni is lehet ezeket a karaktereket.

A végén van egy csavar, ami igazából csak a karakterek számára az, mert mi, olvasók szinte végig tudjuk, mi a nagy titok David és Adam körül. Ennek ellenére alig vártam, hogy kiderüljön minden, mert kíváncsi voltam a karakterek reakcióira. Át akartam velük együtt élni például az örömet.



Hogy tetszett a könyv?

A túl direkt módon átadott tanulságokon kívül nekem bejött a történet. A cselekmény izgalmas volt, a karakterek szerethetőek, a "koldus és királyfi" alapot nagyon szépen átültette a szerző a modern világba.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.



Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy kalandos, modern és fontos témákkal foglalkozó ifjúsági regényre vágyik, amely egyszerre képes kikapcsolni és elgondolkoztatni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunk során Nógrádi Gábor korábbi ifjúsági regényeit vizsgáljuk meg tüzetesebben. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:
 

Érdekes, milyen jó együtt hallgatni néha. Néha sokkal jobb, mint összevissza beszélni vagy vitatkozni.


Állomáslista:

Blogturné Klub
11.17. Könyv és más
11.19. Utószó
11.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. november 16., hétfő

Corinne Giampaglia: Ella és a téli varázs – Blogturné

 
 
 
A Manó Könyvek jóvoltából idén egy igazán aranyos karácsonyi történetet olvashatunk Elláról, aki idén valahogy nem érzi át az ünnep hangulatát. Corinne Giampaglia meséje, a gyönyörű illusztrációk, na és persze a karácsonyi hangulat minden korosztálynak megdobogtatja a szívét, és ott a helye minden karácsonyfa alatt. Ha te is szeretnéd megismerni ezt a szép történetet, tarts bloggereinkkel, ha pedig játszol is velünk, akár meg is nyerheted a könyv egy példányát!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a címe és a borítón lévő illusztráció is nagyon aranyosnak tűnt, ezért gondoltam úgy, hogy maga a mese is mosolyfakasztó lesz majd. És hát, hamarosan itt a karácsony, úgyhogy aktuálisnak is tűnt a mese témája.
 

Véleményem a könyvről

Nagy alapú, kemény borítós könyvről van szó, ennek ellenére nem érzi az ember a súlyát, amikor kézbe veszi. Ez a gyerekek szempontjából egy jó pont, mert könnyen tudják lapozgatni, olvasgatni, anélkül, hogy leszakadna a kezük.

Az illusztrációk imádnivalóak. Ella nagyon cukin van megrajzolva. Olyan igazi édes, szeleburdi, aranyos és még gyermekien naiv kislány, akiről olvasva és látva őt rajzként, muszáj mosolyognia az embernek. De nemcsak a róla készült rajz vált ki ilyen érzést az emberből, hanem az összes. Nagyon bejön ez a stílus, tökéletesen illik egy ilyen kicsiknek való mesekönyvhöz.
 
"Azt mondják, ez az év legszebb időszaka – gondolja. – De nekem olyan rosszkedvem van."
 
"Talán ha táncolok egy kicsit, elmúlik." És könnyedén libeg jobbra-balra, a szél pedig belekap a hajába, és jól összekócolja.
 
De a rosszkedve csak nem akar elmúlni.
 
"Esetleg megpróbálhatnék fejre állni, ahogy anya szokta mondani. Ha megfordítjuk, talán boldogság lesz a szomorúságból."
 
De hiába.
 
Ella elhatározza, hogy felmászik a kedvenc fájára. Mászik, mászik, egyre magasabbra, míg fel nem ér a fa csúcsára. Kitárja a karját, hogy megérintse az eget, és nagy levegőt vesz.
 
De ez a furcsa bánat csak nem akar eltűnni a szívéből.

A mese Elláról szól, aki az ünnepek előtti időszakban kicsit szomorúnak érzi magát, mert nem tudja, higgyen-e a karácsonyban. Kikéri az anyukája tanácsát, aki odaadja neki a nagymama karácsonyi útmutatóját. Ella elkezdi megvalósítani a könyvben található tanácsokat, és már kezdene boldog lenni, amikor eltűnik a karácsonyfa tetejére szánt csillagdísz. Ella elindul megkeresni, de eltéved, és kalandokba keveredik egy medvével.

A mese számomra egy kicsit túl egyszerű volt, de mivel nem én vagyok a célkorosztály, ezért úgy vélem, a történetvezetés és cselekmény egy apró gyermek számára tökéletesen megfelelő lehet. És a mese mondanivalója is lényeges nemcsak a kicsik, hanem a felnőttek számára is. Megmutatja, mi a fontos az ünnepekben, hogyan tölthetjük őket vidáman, boldogan, valamint hogyan szabadulhatunk meg a negatív érzéseinktől, hozzáállásunktól.

Bár a könyvben nem találtam kormegjelölést, szerintem már egészen apró kortól (2–3 éves) olvasható ez a mese a gyerekeknek, és a nagyobb, 10–11 éves gyerekek is élvezhetik. A történet stílusa és az illusztrációk el fogják varázsolni őket.
 

Hogy tetszett a könyv?

Az illusztrációkat egyszerűen imádtam, nagyon édesek, mosolyfakasztóak. Ella is aranyos karakter, akinek a megszólalásain felkuncog az ember. A történet számomra kicsit túl egyszerű volt, de hát, felnőtt vagyok. Gyerekeknek viszont tökéletes mind a kivitelezés, mind a sztori.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

2 éves kortól már ajánlom felolvasásra, nézegetésre, de a nagyobb testvérek is biztosan élvezni fogják. Szóval minden kisgyereknek, akit mosolygásra akarunk bírni akár karácsonykor, akár máskor.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 
 
Nyereményjáték:

Mostani játékunkban ismert karácsonyi mesekönyveket idézünk fel, méghozzá úgy hogy a borítójuk egy-egy részletét mutatjuk meg nektek. A ti feladatotok az lesz, hogy kitaláljátok, mely mesekönyvhöz tartozik a borítórészlet, és ezt beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Kép a játékhoz: 
 

 
Állomáslista:
11. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 18. Flora the Sweaterist
11. 20. Utószó
11. 22. Csak olvass!
11. 24. Könyv és más
11. 26. Veronika’s Reader Feeder
11. 28. Readinspo
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. november 13., péntek

Joseph O'Connor: Árnyjáték – Blogturné

 

 
A Helikon Kiadó jóvoltából Magyarországon is megjelenhetett Joseph O’Connor Árnyjáték című regénye, amely Bram Stoker, a híres író, “Dracula atyja” életébe és fejébe enged bepillantást. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 
 

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg alapján valami valóságra épülő fantasy- vagy krimiregényre számítottam, ami olyan sötét, titokzatos és misztikus, mint Stoker Drakula-története. Végül nem azt kaptam, amire vártam, de ezt egyáltalán nem bántam.
 

Véleményem a könyvről

Amikor belekezdtem a regénybe, nem igazán tudtam eldönteni, vajon miről is fog szólni. Stoker életéről és szerelmeiről? Vagy a Hasfelmetsző-szálnak köszönhetően krimi lesz a sztoriból? Esetleg Irvingről (Stoker munkaadójáról) kiderül, hogy nemcsak egy elvont, őrült, sötétségben járó színész, hanem valami démoni, gonosz lény, akárcsak Drakula? És vajon mennyire alapul majd a valóságon a sztori, és mennyire lesz O'Connor fantáziája?

Rengeteg kérdés zakatolt az agyamban, de mikor kezdett összeállni a kép, rájöttem, hogy ez egyfelől egy korrajz, másfelől pedig betekintés Stoker lelkébe, személyiségébe, írói útjába és ihletforrásaiba. Van benne azért némi misztikum, de csak épphogy, és előkerül benne Hasfelmetsző is, ám ő is csak hangulatkeltés szintjén. Vagyis az Árnyjáték elsősorban inkább szépirodalmi szinten megírt történelmi és életrajzi regény, mint fantasy vagy krimi.

Összegezve a regény arról szól, hogy Stoker friss házasként Londonba költözik, hogy a Lyceum Színház igazgatójaként dolgozzon, amely Henry Irving, a híres-hírhedt színész tulajdona. Ő ott a Főnök, de lényegében Stoker az, aki működteti a háttérből a színházat. Sokszor úgy, hogy Irving akadályozza őt a bolondságaival.

Stoker és Irving kapcsolata igazán érdekes volt. Egyfelől barátok, kötődnek egymáshoz. Másfelől Irving dühkitörései és az, ahogyan az embereket kezeli, időnként egyszerűen felháborító volt Stokernek (és nekem is mint olvasónak). Irving egy régi világ celebje. Tehetséges, de indulatos, lekezel másokat, botrányokat csinál, és igen, néha ijesztő is. Épp ezért gyanakodtam az elején arra, hogy talán ez mégis valami valós történeten alapuló fantasy lesz. De végül rá kellett jönnöm, hogy Irving nem vámpír, nem démon, a természete viszont tökéletes volt ahhoz, hogy részben megihlesse Stokert Drakula-karakterét illetően.

Olvasás közben igazi "aha"-élmény volt mindig, amikor előkerült egy-egy apróság, amiről (az eredeti Drakula regényt olvasva) pontosan tudtam, hogy az lehetett Stoker ötleteinek egyik forrása. Például a diliházi látogatás, ahol a bolond férfi bogarakat, patkányokat eszik, vagy Mina szelleme a titkos szobában. Sajnos a Drakulán kívül egyáltalán nem ismerem Stoker munkásságát, de biztos, hogy még az általam felfedezetteken kívül is voltak utalások a könyvben, amelyek más történeteihez kapcsolódnak.

Érdekes volt bepillantani a színház életébe is. Már a színház épülete is izgalmas volt a sok folyosóval, helyiséggel, színpad alatti résszel és nézőtérrel egyetemben, de azt látni, hogy hogyan folyt ott a munka az 1800-as évek végén, még érdekesebbnek bizonyult. Megtudhatjuk, milyen munkatársak dolgoztak ott, hogyan folytak a próbák és az előadások, miképpen ünnepeltek meg egy sikeres estét, és hogyan viszonyultak egy zseniális, mégis elviselhetetlen főnökhöz és egymáshoz a színház alkalmazottjai.

Női szemszögből is találtam izgalmas karaktereket. Egyfelől ott volt Florence, Stoker felesége. Mindvégig kitartott a férje mellett, pedig nem volt egyszerű élete mellette. Stoker minden energiáját és idejét a színháznak és az írásnak adta, és így a családjának nem sok jutott belőle. Annak ellenére, hogy Florence ezt végül is eltűrte, mégis feminista volt, legalábbis, amennyire az adott korban feministaként élhetett egy nő. Nem volt hajlandó feladni a véleményét a férjével szemben sem, és másokkal szemben sem, ha úgy gondolta, igaza van. Például amikor egy felvételi beszélgetésnél a férfifőnökök előbb vettek volna fel egy piás, semmire nem jó férfit, mint egy okos, értelmes, de önálló nőt, akkor is felemelte a hangját, és el is érte, amit akart. Szóval kemény, belevaló karakter volt, akit kedveltem.
 
– Tudod, mit utálok, Bram? Ahogy a házsártos feleséget csinálod belőlem. A makrancoskatát. A zsörtös hárpiát. A strafabábot. A határokat a te csökött megrögzöttséged jelöli ki, nekem nem hagysz más választást, csak hogy kinyissam ellene a számat.
–Mindig van más választás.
– A néma behódolás, úgy érted?
– A hitvesi támogatás talán jobb meghatározása lehetne.
– Mindenben, amit csak a feleség hites ura óhajt, legyen az kicsi vagy nagy ügy, vagy lényegtelen.
– Nekem úgy rémlik, mintha olyan fogadalmakat tettél volna, amik nem is esnek ettől oly mérhetetlenül távol.
– Te merészelsz kioktatni engem, hogy miféle fogadalmakra esküdtem fel, Bram? Miután hat hónapig távol voltál tőlünk, talán vethetnél egy icike-picike pillantást arra, hogy te hogy állsz a magadéival!

A másik érdekes női karakter egy művészlány, Harks, aki eleinte átverve Stokert és az egész színházat, férfinak kiadva magát nyeri el a díszlettervezői állást. Szomorú volt látni, hogy abban a korban a nőknek még ilyen cselekhez kellett folyamodniuk, ha el akarták érni az álmaikat, de az klassz, hogy ennyire bátrak, okosak voltak, és a férfiuralom ellenére sem hagyták magukat elnyomni.

A regény harmadik főbb szereplőjének Stoker és Irving mellett Ellen Terry színésznőt szánták, de ő a számomra valahogy nem volt annyira érdekes női karakter. Stoker odavolt érte, de csak plátói alapon, Irvinggel szintén volt valami szerelmi kapcsolatuk, mégsem sikerült ezt a szerelmi háromszöget túlságosan átéreznem. Valahogy Florence feleségként megélt problémái és Harks álmaiért való küzdelme jobban megfogott.
 

Hogy tetszett a regény?

Érdekes volt bepillantást nyerni egy régi színház és Bram Stoker életébe is. Néha kicsit túl dagályos volt a stílus, de a sztori így is beszippantott, a karakterek közül többeket megkedveltem, és érdekelt, hogy mi lesz a sorsuk. Valamint nagyon tetszettek a kis utalások Stoker Drakula-regényére.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket nem rettent vissza a szépirodalmi stílus, és szeretnék megismerni Bram Stoker életét, világát, gondolatait, érzéseit, ihletforrásait.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

Ezúttal Bram Stoker életében kutakodunk egy kicsikét, mivel a regény is róla szól. Az állomásokon találhattok egy-egy kérdést az íróval kapcsolatban, ezek válaszát kell a rafflecopter megfelelő rubrikájába beírni!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Kérdés a játékhoz:

Milyen fontos ügyért küzdött Bram Stoker édesanyja, Charlotte Mathilda Blake Thornley?
 

Állomáslista:

Blogturné Klub
11. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 15. Utószó
11. 17. A Szofisztikált Macska
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz